Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-26 / 227. szám
Megkezdődött a japán-kínai csúcs (Folytatás az 1. oldalról) ban, s azzal a határozott céllal, hogy lezárja • a két ország között sok évtizede fennálló ellenséges viszonyt, és új fejezetet nyisson Japán és Kína kapcsolatainak történetében. A Mainicsi Simbun véleménye szerint Tanaka ésCsou En-laj repülőtéri kézfogása a hidegháborús korszak lezárását jelenti Ja?r pán és Kína C <%■ között. I A francia | AFP hírügy- I ; nökség — a Ä Jl Mm % l! i i m Mm y *? ■ ' «gftV s '•#> 0' t \, ■ •... ■ .yív..; ;4feSL ■««te. v'. • lit *$0 V* Kyodo japán Tanaka a repülőtéren. hírügynökségre hivatkozva — gyorshírben jelentette, hogy Csou En-laj és Tanaka már meg is állapodott a két ország kapcsolatainak rendezésében. A tárgyalások elején Tanaka hivatalosan bocsánatot kért Japánnak a II. világháború idején Kínában tanúsított magatarta- .. sáért. »A múltban sajnálatos események játszódtak le Kína ée Japán között, s most bocsánatot kérek ezzel kapcsolatban« ■ — mondotta Tanaka Csou En- laj nak. Tanaka ötnapos pekingi látogatásának befejeztével pénteken délelőtt Sanghajba utazik, majd szombaton tér vissza Tokióba. (MTI) (Telefotó: AP—MTI—KS) Melvin Laird tv-nyilatbozata A vietnami konfliktus gyors rendezéséről Melvin Gaird amerikai hadügyminiszter vasárnapi tv- nyilatkozatában ismét azt erő- sítgette, hogy továbbra is Nixon elnök május 8-i javaslata alkotja a vietnami konfliktus gyors rendezésének alapját. Szerinte ez az amerikai békejavaslat a »leghaladóbb, amelyet a világ történelmében valaha is előterjesztettek«. S amerikai fegyveres erők fokozatos kivonása Dél-Vietnamból a Nixon-kor- mányzat »nagy győzelme«. Laird úgy vélekedett, hogy a vietnami helyzet nem lesz Nixon újraválasztásának kerékkötője, mert — megítélése szerint — az amerikai nép nagy többsége támogatja a vi- etnamizálási politikát. Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai kötelességeire hivatkozva még kijelentette azt is, hogy egyelőre nem tervezik az amerikai haditengerészeti és légihaderők csökkentését délkelet-ázsia térségében. Három megjegyzés — két kérdéssel A republikánus korteshadjáratba — e nyilatkozat tanúsága szerint — Laird hadügyminiszter is bekapcsolódott. S nem akárhogyan: még az elkoptatott nagy szavak áradatát is túlharsogják a fenti — hordószónokhoz illő — frázisok ... De értékelés helyett nézzük a tényeket: Darlingtonban Észak-írország jövőjéről Kerekasztal-tanácskozás foghíjakkai Az észak-angliai Darlingtonban hétfőn délelőtt megkezdődött a felfüggesztett északír parlament tagjainak kerekasztal -értekezl ete a tartomány jövőjéről. William Whitelaw-nak, a konferencia szervezőjének nem sikerült Comóból a milánói börtönbe Tanúk éa terhelő adatok Nardi ellen Átszállították a milánói börtönbe Comóból azt a három fiatalembert, akit a múlt héten csütörtökön fegyvercsempészés miatt tartóztattak le az ólasz—svájci határon,és akik ellen alapos gyanú merült fel, hogy köztük van Calabresi • rendőrfelügyelő májusban történt emlékezetes meggyilkolásához. A három fiatal: a 26 éves Gianni Nardi, a 28 . éves Bruno Stefano és nyugatnémet barátnőjük, Gudrun Kies Mardou. A hatóságok mindhármójuk ellen hivatalos vizsgálatot indítottak annak megállapítására, van-e közük Calabresi meggyilkolásához. A gyilkosság szemtanúi közül kettő — bár nem száz százalékosan — felismerni vélte Nardiban Calabresi felügyelő gyilkosát. További szembesítések várhatók. Számos más apróbb-na- gyobb terhelő adat is vall Nardi ellen, egyelőre azonban nem ismereted, elegendők-e ezek a vádemeléshez vagy sem. Mindenesetre az bizonyos, hogy mind Nardi, mint Stefano szélsőjobboldali nézeteket hangoztató személyek, akiknek kapcsolatai a különböző újfasiszta terrorszerve- zetekkel ismeretesek voltak a hatóságok előtt. A Calabres-i ügytől függetlenül, a fegyver és robbanóanyagcsempészés, amely miatt letartóztatták őket, újabb adalék a jobbol dalf terrorszarvezetek, merénylő bandák létezéséhez és működéséhez. rávennie a legfontosabb katolikus ellenzéki pártokat az együttműködésre. Távolmaradt a Szociális Demokrata és Munkáspárt is, miután nem teljesítették feltételét: az internáltak szabadon bocsátását. Az IRA részvételét Whitelaw föl sem vetette, emellett a két jobboldali protestáns unionis- ta csoportosulás is távolmaradásával tüntet: Ctaig »élcsapat-mozgalma« és Paisley Demokrata «Unionists Pártja. Darlidgton városkát a rendőrök valósággal megszállták, hogy biztonságossá tegyék az Európa Lodge-szállóban megrendezett konferenciát és megakadályozzák az ír szélsőségesek esetleges terrorcselekményeit. A három napra tervezett értekezlet első napján a részvevők előterjesztették nézeteiket. Ma vitát nyitnak az előterjesztésekről, holnap pedig — előreláthatólag — általános vitát folytatnak Észak-lror- szág alkotmányjogi reformjairól. (MTI) 1. A Nixon által Vietnammal kapcsolatban is gyakorta hangoztatott önrendelkezési jog alapján tartandó a szabad választásokat épp az elnöki »békejavaslat« akarja — makacsul — amerikai fegyverek árnyékában (amerikai katonai ellenőrzés alatt! (megvalósítani. Ez pedig — érthetően — elfogadhatatlan a vietnami nép és a haladó polgári erők számára, 'hiszen a Thieu-re- zsim hatalmon , tartását jelentené. 2. A »nagy győzelemének minősített vietnamizálást épp hónapok óta cáfolják a népi felszabadító erők állandó támadásai, amiket a B—52-es gépek tonnaszámra leszórt bombaterheivel is képtelen megtörni az amerikai légierő. S a »fokozatos kivonás« — mint a bombázások bizonyítják— nem a harcok végét jelenti, hanem a vérontástól megcsömörlő amerikai katonák tömeges bevetése helyett a gépek, a modern technika tömeges bevetését Azaz: gépesített népirtást. 3. Sőt, maga a »kivonás« sem más, csupán csapatátcsoportosítás, a közeli délkeletázsiai bázisok emberrel, hadianyaggal való feltöltése, ilogy ugrásra kész haderő fenyegeti továbbra is Indokína népeit... Ha ez nem Nixon saját rendezési elképzeléseinek rákényszerítése — a sza- oad választások és rendezés hangoztatása közben — a vietnamiakra, akkor minek nevezhető? S ugyan minek nevezhető az, ahogy Laird hadügyminiszter »értékeli« a tényeket?! K. F. A polgári kormányzat hivatalban marad Negyvenkilenc letartóztatás Rendkívüli állapot a Fülöp-szigeteken Ferdinand Marcos Fülöp- szigeteki elnök — mint már jelentettük — szombaton kihirdette a szükségállapotot. Carlos Romulo Fülöp-6zige- teki külügyminiszter, aki jelenleg az ENSZ-közgyűlés ülésszakán New Yorkban tartózkodik, az újságíróKnak adott nyilatkozatában kijelentette: a szükségállapot beve- | zetése nem jelent katonai hatalomátvételt, a polgári kor- ; mány továbbra, is hivatalban \ marad. A Fülöp-szigeteki kormány I hétfőn bejelentette: szükség- állapot alapján 49 embert letartóztattak. Köztük van 3i ellenzéki szenátor, 3 képviselőházi tag, 2 tartományi kormányzó, több újságíró és egy holland pap. Közben Manilában — bár szükségállapot van érvényben — a helyzet lassan normalizálódik. Hétfőn megjelent már egy lap, a Daily Express, és öt rádióállomás sugározta adását. Lemondott az afgán kormány Kabulban bejelentették, hogy vasárnap lemondott az Abdul Zahir vezette afganisztáni kormány. Zahir miniszterelnök elmondta, hogy a kormány nehézségekkel küzdött a fejlesztési programok megvalósítását illetőleg. A fő problémát az infláció jelentette, s a nehézségeket csak tetézte az aszály, amely Kö- zép-Afganisztánban pusztított és több tízezer embert sújtott. Mohamed Zahir sah — Afganistan királya — még nem jelentette be, hogy elfogadjam a kabinet lemondását. (Abdul Zahir egyébként júniusban kapta kormányfői megbízatását). (Telefotó: AP—MTI—KB) Katonák ellenőrzik a Járműveket, Közép-Afrlka új válsággóca Vádak és vér Ugandában A vádaskodás még nem ért véget. A harcok sem. Ideiglenes tűzszünet kötéséről adott hírt a nairobi rádió, s békéltető diplomáciai akciók sorozatáról a hírügynökségek. S pár órával később egy bejelentés: a Viktória-tó déli partján elterülő tanzániai településeket bombatámadás érte... Űjabb romok és újabb halottak. A vasárnapi harcokban félszáz »gerillát« öltek meg.. . A zűrzavart tovább növelték az egymásnak : ellentmondó jelentések, és a feszültség sem csökkent. A Kelet-afrikai ügyekben mindig oly tájékozott londoni kommentátorokon nehéz eligazodni, s az Ugandával kapcsolatban nemrég még oly gátlástalanul cikkező angol sajtó is csak nagyon óvatos megjegyzéseket fűz az eseményekhez. Az első jelentések egy hete érkeztek: Idi Amin tábornok, Uganda elnöke agresszióval vádolta a szomszédos Tanzániát, a Dar-es-Salaami kormány viszont koholmánynak minősítette ezt. Más értesülések szerint az ugandai hadsereg egyes csapatai lázadtak föl. 1 Ismét más változat szerint Idi Amin tábornok saját maga tervezte meg a határincidenst, hogy ezzel támassza alá Tanzánia iránti területi igényeit. E verzió magyarázatául szolgálna a tábornok-elnök közismert elégedetlensége az Uganda és Tanzánia közötti határvonallal. (Szerinte »e határt a volt gyarmatosítók vonták meg, és nem felel meg a földrajzi feltételeknek«!) S épp nemrég javasolta azt is, hogy 150 kilométerrel délebbre vonják meg a határt, természetesen Tanzánia kárára. A leginkább elfogadható magyarázat szerint azonban' az Idi Amin által elűzött Obote elnök Tanzániába menekült több ezer főnyi híve próbálta meg — s tegyük hozzá: a délen ’állomásozó csapatok és a törzsek elégedetlenségének kihasználásával (amiről az ugandai források mélyen hallgatnak) — visszaszerezni a kedvezőnek látszó helyzetben a hatalmat. (S valószínűleg külső segítséggel!) Hogy a brit titkos szolgálatnak volt-e és mekkora szerepe volt e véres zűrzavarban, egyelőre még teljesen bizonyíthatatlan. S itt egy pillanatra hieg kell állnunk. A két állam közti feszültségben és az események ilyen tragikus alakulásában valóban nem kis szerepe van a gyarmati műit átkos örökségének. Uganda olyan földrajzi közösségnek a tagja, amely már elég régóta a gyarmatosító politika bonyolult viszonyainak gyújtópontjában áll. S nem első eset a mostani összetűzés sem. A katonai puccsal hatalomra jutott Idi Amin már 1971 óta vádolja a szomszédos Tanzániát különböző — Uganda-ellenes — összeesküvések szervezésével, és akkor áprilisban már lezajlott a vitás határon néhány véres összecsapás. Ezeket augusztusban újabb incidensek követték, majd 1971. októberében egy mini háború, amely Jomo Kenyátta kenyai elnök közbenjárására zárult. Sőt, akkor úgy látszott, hogy Ugandából, Tanzániából és Kenyából egy saját erőre támaszkodó, mérsékelten progresszív gazdasági közösség jön létre. A két cívódó ország között egyébként is nagyon sok a hasonlóság. Ugandának tíz és fal millió lako- sá( van, Tanzániának közel tizennégymillió. Hadseregük ereje is azonos, Tanzániának 11 100, Ugandának 12 600 katonája áll fegyverben. S közös a legnagyobb gondjuk is: mindkét fejlődő afrikai ország egyformán szegény. Az alig tíz éve független Uganda gazdasági fejlődése megalapozatlan, ipara fejletlen, mezőgazdasága elmaradott, költségvetése kiegyensúlyozatlan. Mindezt nehezíti a régóta húzódó törzsi viszály. ' Ezeket tovább bonyolítja az ugandai külkapcsolatok dzsungel-sűrű szövevénye. Amikor Idi Amin elűzte a haladó, antiimperialista politikát folytató Obote elnököt, elsősorban a volt gyarmatosítók ugandai érdekeltségeit mentette meg az államosítástól. Aztán Izrael neo- kolonializmusának támogatásával és Franciaországgal folytatott elvtelen politikai flörtje miatt azonban elszigetelődött. Ez év eleje óta épültek ki erős kapcsolatai Líbiával, olyannyira, hogy a hét végén líbiai fegyverek és katonai csapatok is érkeztek — a hivatalos bejelentés szerint — Uganda határainak védelmére. ..« Amint az ugandai »ázsiaiak« kiutasításának »knock autjával« legutóbb világbotrányt kavart, s e diplomáciai csata csúcspontján tört ki a fegyveres harc. Az angol kormány diplomáciai erőfeszítései is nyilvánvalóak, arra összpontosulnak, hogy bizonyítsák Nagy-Britannia vétlenségét a katonai eseményekben ... Bármelyik feltételezésnek, avagy magyarázatnak adnánk is igazat, egy bizonyos: e feszült helyzet alapvető okait mindenképpen Uganda ga dasági gondjaiban kell keresni. Uganda azonban sokkal gyengébb, s főként gazdaságilag elmaradottabb, semhogy Idi Amin tábornok következetlen vezetésével kilábalhasson nehéz helyzetéből. A hajdani ökölvívó- bajokból lett tábornok személyében ugyanis a haladó szellemű Milton Obote megbuktatásakor egy gyakorlati politikai képességekkel nem, rendelkező katona került az e’nöki székbe. Amin nemzetközi tekintélyét is lejárató rugiönzo intézkedései pedig egyáltalán nem segítettek a gazdasági bajokon, sőt egyre inkább a kalandorpolitika útvesztője felé vitték. S nem egy politikai megfigyelő úgv véli, hogy Idi Amin a meggondolatlan problémák elő’ próbált kitérni »újabb problémák elindításával«, ezért ki ■ rültek előtérbe Tanzániáv szemben a hódító terve amelyekhez azonban pénz fegyver kellett. A nookolo:~ listák rettsrthetstlen ellenf lét megjátszva szította ni gasra a nacionalizmus Iáját, az ázsiaiak kitoloncc" tásával pedig épp gazda, szakembereit "1 és nagyke: kedelmi vállalkozóitól fc tóttá meg országát (a becs' sek szerint a vállalkozó háromnegyed része az ug dai állampolgárságú ázsiai kezében van). Az elkerüli: tetlen gazdasági visszaes.r- magyarázatakánt pedig bűnbakot keresett. A két ország véres torzsalkodásában — sajnos mindenképpen az ugandai húzzák a rövidebbet, politik. szinten pedig épp az elnö 1 által oly sokszor támadott neokolonialista törekvéseknek kedvez ez a helyzet. Ezért is fogtak össze az afrikai államfők a béke helyreállításának érdekében. Karucz Fereat
