Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

Magyar rendezők vezették

Színházi kurzus Kubában

Beszélgetés Zsámbéki Gábor főrendezővel

O

Három fiatal magyar színházi szakember: Babarczy László, a Nemzeti Színház rendezője, Zsámbéki Gábor, a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője és Lit- vai Nelli dramaturg színházi kurzust vezetett a kubai Topez de Collantes városában. Nemrég érkeztek haza öthetes kubai útjukról.

— A kubaiak elhatározták hogy a színházi életüket úgy teszik szervezetté és rendszeressé, hogy különböző tanfolyamokat tartanak a szociális' ta országok színházi szakembereinek irányításával. így kerültünk mi is Kubába. Előttünk már egy német rendező Brecht-kurzust tartott és tudomásunk szerint a mieinkkel egyidőben kezdődött bolgár kurzus, ezt cseh, lengyel követte és követi.

— E kurzusokat megelSzfieu —

Agy tudjuk — a szomszédos latin-amerikai rendezők dolgoztak Kubában; Így például az uruguayi Ugo Ulive. A feladat nagy, hiszen színházi hagyomá nyok nélkül kellett elkezdeni.

— A latin-amerikai rendezők, főleg az argentinok jó munkát végeztek a társulat- szervezésben, a színészképzésben. Hogy elképzeljük az ottani viszonyokat, el kell szakadni gondolatban a hazai környezettől, hiszen az ő életük még nem olyan szervezett, mint a mienk. Nincsen főiskolájuk. — A II. kongresszus irányelveket adott többek között a színházfejlesztésre is, a színházi kultúra megteremtésére. Mindez rendkívül progresszív, tiszta célokat és feladatokat jelent. Ennek jegyében rendezik a kurzusokat is.

— Kikből tevődött össze a kur zusok hallgatósága?

V

Méltósásos úr! En sietek a mezőre...“

»A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem fennállásának 175. évfordulója alkalmából tizenhatan, köztfik Somogybái én kaptam aranydiplomát. Az ezüst h<fjú aranydip- lomások nevében mondok köszönetét Alma, Materunknak. Bors Lajos.-" (Levélidézet.)

— Talán tíz éve lehetnek színészek, rendezők és instruktorok — az utóbbiak a műkedvelő együttesek vezetői —, az előtt egyszerű kubai emberek voltak. Korban rendkívül heterogén csoport; tizennyolctól hetvenhárom évesig. Hadd jegyezzem meg: a műkedvelő művészeti mozgalom nem különül el a professzinosta színháztól olyan élesen, mint ná lünk. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartják a műkedvelők képzését, könnyen átfejlődhetnek hivatásosakká. A harmincnyolc ember Kuba különböző részéből jött ide. Az öt hét alatt nem lehet senkit színésszé vagy rendezővé »ütni«, de lehet irányt mutatni, mércét állítani. Színészeket és rendezőket is tanítottunk, de a kettőt nem különítettük el, hiszen a rendezőknek is meg kell tanulniuk játszani, hogy másokat is taníthassanak. A kurzus jelentős részét úgynevezett etűdök, gyakorlatok alkották. Valaki elképzelt egy tárgyat, és azzal mutatott be gyakorlatot. Ha jól csinálta, nyilvánvaló volt: mi volt a rárgy. Ezeket megvitattuk, elemeztük. Később hűszperces jelenetek is készültek. Mi Sztanyiszlavszkdj metódusát követtük, mert igazából más metódust nem is lehet követni. Ez kész rendszer, amelyeket leheit és kell fejleszteni.

Brecht színházrendszere inkább az író és a rendező munkájára vonatkozik.

— A gyakorlati metodikán kívül nyilván kaptak elméleti képzést is a hallgatók. Véleménye szerint mindezt hogyan hasznosítják majd?

— Állandóan tartottunk elméleti előadásokat is a színész és rendező munkájának szakaszairól, a cselekvő elemzésről. Azonkívül színháztörténeti sorozatot is tartottunk. Megfeszített munka volt Közben két darabot is rendeztünk. Babarczy László Lope de Vega Fuente Ovenoa című darabját, én pedig Örkény Tót ék- j át rendeztem. Délelőtt előadások voltak, délután folytak a próbák, a gyakorlatok. Egy bizonyos, annyit és olyan lelkesen dolgoztak a kurzus részvevői, hogy nem tudtuk, mikor aludtak ... Ezalatt az öt hét alatt csak a színházról eshetett szó, ha ilyen rövid idő alatt eredményt akartunk elérni. De a harmincnyolc ember soha nem lankadó lelkesedéssel bírta. Az utolsó nap még jelentkeztek egy frissen elkészült darabbal. Hogy mikor csinálták? Gondolom hajnali négy és öt között. Ez volt a legnagyobb élményünk. Folyton éreztük munkánk fontosságát Mindent leírtak, minden apró jelenetet, tanulságot. Mert ők »kiválasztott« emberek voltak, s ezt vitték vissza csoportjukhoz. Ott ugyanis az egész kurzust megismétlik — természetesen az ő vezetésükkel. Felelősség- érzetük és a tanulni vágyásuk a legnagyobb élmény. Egész Kubára jellemző ez a tudásszomj. Nagyszerűen éreztük magunkat

Nem átlagos kubai közönség volt — hanem topezi. A kubai diákvárosba akkor tértek visz- sza a tanulók... Úgyis nevezhetjük, hogy naiv közönség volt Reagálásuk a színházra nagyon erőteljes, rendkívüli módon érdekli őket a legapróbb részlet is, ami a színpadon történik. A Vega-darab n-építéletekor valóságos fiesta tört ki a nézőtéren ... Náluk egyébként a legnépszerűbb az úgynevezett zarzuela. Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, zenés szkeccsek sorozata, meglehetősen laza fűzésben.

— A színházi élet egészéről milyen benyomásai vannak?

— Ügy vélem, tíz hivatásos társulatnál nincs több Kubában. De akik például a Brecht-kurzus záródarabjában szerepeltek — A kommün napjaiban —, együtt maradtak; és ők már egy társulat. A szélsőséges, kiérletlen irányzatokban nincs helyük a kubai színházi életben, viszont sok a kortárs szerző, főleg a forradalmi témájú és szellemű darabokat szeretik. Jóllehet mindig leselkedik a sematizmus veszélye is. A mindennapi témák feldolgozása vonzza őket. Egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a folklór irányába, elhanyagolt, feltáratlan terület volt ez eddig náluk. Játszanak klasszikus spanyol szerzőket, Shakespeare-t, Moliére-t, Csehovot Az előadásokat jó másfél órás késéssel kezdik, és nagyon furcsállották, amikor mi ragaszkodtunk z. pontos kezdéshez.

Az irodahelyiség hideg, nem süt be a nap. A »költözőiéiben vagyunk« minden látható, érezhető jele megtalálható itt Percenként csöng a telefon — nem őket, nem a siófoki járási hivatal állategészségügyi csoportját keresik. Téves. Türelemmel, zokszó nélkül rója az utat a telefon és az öreg irodai fotel között. Mindig tudja, melyik gondolatnál maradt félbe a mondat »... így előrehaladott korban sem szűnünk meg tenni. Mert nincs nehezebb, mint mikor azt kell érezni, hogy az életben 1/ már nincs szükség az emberre./ Elhasználódott.«

Hetvenöt éves. Törékeny alkat. Az életéről csak olyan szeretettel és tisztelettel lehet beszélni, mint ahogy ő tudja szeretni és tisztelni az életet

Esténként régi iratokat, megjelent cikkeket rendezget Újságot, könyvet, szaklapokat forgat, és levelez a szigetvári várbarátok körével, mert a történelem jókora darabját élte át

»A Keszthelyi m. kir. gazdasági akadémia igazgatója és tantestülete

...de hogy ott bent mi van!

képesítettnek nyilvánítja 1922. július 21.« Annak a Bors Lajosnak, aki akkor kezébe vette ezt az oklevelet, már kerek három évet rabolt el szép fiatal éleiéből a háború.

Milyen érdekes dolog — a zord emlékek megszelídül ten bukkannak elő.

életében van egy szerencsés pillanat. Azt vagy megragadja vagy örökre elszalasztja« Talán épen ez az a pillanat? — A külsőm sohasem fejezte ki, arni belül van. Bebizonyosodott ez már az életemben. »Méltóságos úr, én sietek a mezőre ...« — akkor csak ennyit feleltem.

Talán itt dőlt el egy emberi sors, itt indult el Bors Lajos a maga akarta, maga választotta úton.

A szentmi- hályfai And- rássy-birtokon, ahová került, volt egy száz- huszonöt kilós, cvikkeres főintéző. Katonásan kemény, rettentő szigorú ember, de kitűnő kereskedő, kiváló szakember.

— Amit tudok, azt neki köszönöm még haló porában is!

Mikor Szigetváron bálban voltak a másik segédtiszttel, akkor a tükrös táncterem-ben mindig hol itt, hol ott megvil- lanmi látták a cvikkert. Aztán egyszer csak eltűnt, s ők sietve rohantak haza. Mert mindennap három órakor az istállóban kellett lenni. Az ünneplő, báli ruhára csak úgy felkapták a »kenyérkereső« szür- iie kabátot és azon mód,_ lakk- cipőben futottak az istállóba. Pontban három órakor kinyílt az ajtó. A petróleumlámpa fényében megvillant a cvíkker. A főintéző rájuk nézett, és csak annyit szolt; »Azért mondom!!!«

Okuivs'x

>■ -.«<:< t ./-Íííí-'y-u :

/,/<« ; : ■ '■■■ './■ \

. ..-A,•• - \

x . ...<.••-••>-V •- is < * •- í '

v. s-v i\ < *

< * Jx-A <•, - ; i 5 S-Wz-Ntá aWxOí-' - .Wox-wa

<y. • /L. |> •_<•< x* &%.■)*< >í <yfs.-sy<

Atx< <s- >■$<•« wz&w '

K/ »*>♦*'< <>,< ' '

Az idő fakította és a

frissen csillogó arany diploma.

— A harctéren elterjedt rólam, hogy bátor vagyok.^ Pedig dehogy voltam én bátor! Csak szakaszparancsnok voltam, és el nem árultam, hogy hatalmas félelem van bennem! Talán nincs is bátorság, csak kötelességtudás, helytállás, odaadás.

Mikor átvette az oklevelet, az igazgató nem engedte el a kezét »Visszavárjuk az egyetemre, vállaljuk a költséget, legyen állatorvos, s jöjjön visz- sza a tanszékre.« Ahogy ott állt, egyik kezében a diploma, a másikat az igazgató fogta, át- villant az agyán, amit valamikor gyerekkorában egy teleki öregembertől hallott: »Fiam, jegyezd meg, minden ember

— Minket így neveltek

fegyelemre. De csak köszönni tudom.

Hol volt már

Kishárságy, az erdő, a nyugalom! De a lányok — három született — magyar dolgozataiban újra és újra felbukkant ez a kitörölhetetlen hangulatú emlék.

— A feleségem mondta, mikor a gróf lánya férjhez ment, és új udvarház épült nékik, hogy a réginek két szobájában jó lenne berendezni a cselédasszonyoknak egy szülőotthont

Intézkedés, megállapodás

az orvossal, átalakítás. Nyolc napig ingyenes gondozás, kezelés. Akkoriban az újság is írt róla Talán ez volt az első. 1938-at mutatott a naptár.

A csaknem másfél évtizedes kishársá- gyi békés évek után egy kis szünettel zalklatott idők jöttek.

— Nőttek a gyerekek, az eldugott he’-ről közelebb kellett kerülni az iskolához. Ádánd- ra jöttem. Hm... Az első igazi elismerés itt ért. Elsők lettünk a cukorrépahozamban. De nem az én érdemem! Azé a cvikkeres főintézőé, aki mellett annyit tanultam — no meg a jó földé.

A háború mindent elpusztított A földosztáskor kapott földön két tehénnel, mezítláb szántott Hetedmagáról gondoskodott

Aztán csak villanások. Vadászati felügyelő a tabi járásban, a mezőgazdasági kamara külképviseleti tagjaként előadásokat tart, -5 készíti el a Balatonújhelyi Állami Gazdaság első üzemtervét, aztán a Komáromi Állami Gazdaságok Igazgatóságán tervelőadó, és az út a minisztériumba vezet, ahol végül is állattenyésztési főelőadó.

A nyugdíj az emberek többségének pihenést hoz. Bors Lajosnál semmi sem maradt abba. Ma 75 évesen is dolgozik.

— A mi professzoraink értékes emberek tak, kiválóan oktattak...

voJMikor Keszthely forog a szóban, élesük] ik a

hangja.

— Itt nevelték belénk a barátságot, az. összetartást az emberszeretetet, ami jó lenne, ha áthatná az egész világot. Most ötven év után is azt érzem, amit a mi professzoraink belénk oltottak. Az életem során mindig a munkám jelentette a legnagyobb szórakozást Lehet, hogy ezért szürke volt az életem? Lehet De a mai gazdáknak mégiscsak azt mondhatom: higgyék el, hogy csak a lelki- ismeretes, becsületes munka szerezheti meg azt a lelki megnyugvást, amely nélkül nem képzelhető el békés, boldog élet

»Minden kornak megvannak a maga igényei és feladatai. Nem lehet lemaradni, hanem fejlődni, haladni kell. A mai, a tegnapi, a holnapi gazdászok nevében mondok köszönetét az egyetem mindenkori vezetőinél!, hogy nem szűnnek meg oktatni a magyar mezőgazdaság nemzedékét... (Levélidézet)

Élete egy darabka történelem. Esténként régi iratokat, megjelent cikkeket rendezget, újságot, könyvet, szaklapokat

forgat

»Méltóságos úr! En sietek a mezőre...«

Azóta sem szűnt meg sietni.

Vörös Márta

Aranykor, ifjúság, házasság. A szigetvári vidám

évek után Borza Pál gróf, a szarvasi arborétum tulajdonosa a kishár- ságyi 14 000 holdas birtokára

Szülőotthon

cselédasszonyoknak

Tájkép „csata" után

A rozsdah veteket fölka,

atyára ■apfh a

érett leszel, fölhívta. Csend, békesség, harmó- f repíti, aztán kiengedi ölelénia, erdő. Az őzek és a. szarvasok télen a kertiben jártak, őszi délutánom keresztrejtvényt fejtettek feleségével a hatalmas, vén fa alatt, s amikor megszólaljak, alig pötyögő kislányuk rájuk nézett:

— Ne beszéljetek! Hallgassuk a csendet!

— Mit »hozott magával« a rendező Kubából?

— Ez a kurzus szakmai előrelépést jelentett, össze kellett magunkban foglalni intenzíven, fejlődési sorrendben ismereteinket ahhoz, hogy egy ember legkisebb mozdulatát is elemezni tudjuk. A legnagyobb élmény számomra, az, hogy világos, haladó, jól meghatározott céljaik varrnak. Tanulni akarnak! Ez volt a legnagyobb élményünk, és ezért volt könnyű reggel fél hétkor kelni, pedig hajnali háromkor hagytuk abba a munkát

*. X.

Hétfőn kezdődnek a budapesti művészeti hetek

Hétfőn Kodály Székelyfonó című egyfelvonásos daljátékának előadásával megkezdődnek az idei budapesti művészeti hetek. A zenei program kiemelkedő eseményének ígérkezik a Moszkvai Rádió és Televízió ének- és zenekarának, a Bécsi Filharmonikusoknak és a Szófiai Szimfonikusoknak a vendégszereplése. A kamarazene kedvelőinek különleges élményt ígér az a négy részből álló sorozat, amely neves előadok tolmácsolásában Kodály kamarazenéjét szólaltatja meg a Zene- akadémián. A balett-programok műsorán Kodály-, Bartók-, Lajtha-, Hacsaturján-, Szíravinszlcij-müvekie írt

táncjátékok szerepelnek az Állami Operaház, a Pécsi Balett és a kubai nemzeti balett előadásában.

Az október^ 5—12-ig tartó

ünnepi filmhéten egyebek között a 32 nevem volt című magyar, a Bohócok című olasz, a Fekete, tollú fehér madár című szovjet, a Joe Hill bandája és a Csajkovszkij című szovjet filmeket vetítik. A kiállítások1 gazdag választékából különleges figyelmet érdemel a Néprajzi Múzeum és a Nép- művészeti Múzeum centenáriumi/ bemutatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum Tamási Áron emlékkiállítása és a budapesti Történeti Múzeum Kodály Zoltán emlékkiállítása.

séből, másikhoz kap, néha gyengédebben meglegyinti — csak a zizegést lehet hallani —, és közben beesteledik. Búgnak a neonok, acélkék fényük messzire világít, az emberekre, az útra, egy kerek szürkés kavicsra, aztán valaki kora reggel megszakítja az áramkört, és olyan csend lesz, hogy a hangok mellett érezni a víz, a nyáron olykor könyörtelen hatalom illatát.

Űjra fölkel a nap, egy kontyos, vékony asszony az áruházban meleg fejkendőt kér az eladótól, a műúton sétálva is hallani, ahogy az étteremben egy kinyújtott lábú férfi beleejti a kis mokkacukrot a kávéscsészébe, és morog valamit hozzá. A gimnázium folyosói megelevenednek a szünetekben, csúszik a kő, koppan a cipő sarka, szinte kiválik a többi közül, fegyelmet parancsol, nyílik egy ajtó, s a koppanások is elvesztik hangulatukat, aztán már nem is hallani többé.

Egy óriási tenyér ráterpeszkedik a településre, lelassítja a légzést, a szív dobogását a minimálisra csökkenti, lassan dermeszti a csontokat, a hétköznapok megszokott üteme újra a rendes kerékvágásba zökken, s a magas nyárfáról elindul körözve a föld Jelé az utolsó leoéL

FONYÖD. Kicsapódik a gyorsvonat ajtaja, s egyedüli érkező a kalauz, körülnéz, s mint aki már mindenről tudomást szerzett, jelt ad, újra felszáll, s elengedi maga mögött a kilincset.

ŐSZ. Didereg a kő a parton. Keményen csattanik rajta a víz. Mélán köröznek f- Zetíe a sirályok, a vihar jel?* kosara gúnyosan jó időt }■■■■ lez. A strand előtt kölcsö ?o zöld bádogredőnye mögé re • tözött a nap — a hideg el..’ A hívatlan csendbe beköt: zik a bú. Talán tíz óra is elmúlt, talán dél is van már, az állomás elől elindul a fa.lv felé a busz, aztán egy óra múlva újra az emberekre r-i* — ugyanott.

JÁRMŰVEK. Vesztegelnek a vasúti sorompó előtt, a sorban az első gépkocsi vezetője mérgesen rákönyököl a dudára, s kajánul hátranéz a sorstársakra, miközben fölemelkedik a fehérre, pirc "> mázott »rojtos« acélrúd.

Mint egy fényes penge, u . u nyúlik be a vízbe a móló Zárt, fűzős cipők. Fekete melegítő. Furcsa egy viULgor farmer. Pulóver, kötött, s c nyakat is védi. Beethove - szimfónia csendül fel egy táskarádióból. Aztán VivcJAi A Négy évszViból az Ősi. Erősen, tisztái. Eőhrig Gábor

Soniqgyi Néplap