Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

Az élet sodrában

Rodina brigádban harcolt

Látszatra semmiben sem különbözik az irodában dolgozó másik három fiatal nőtől. Rövid, szőke haj, sima, egyszerű szoknya és rugalmas műszálból készült sötétkék blúz. Doboz Symphonia —filter nélküli —, amelyből kapkodó mozdulatokkal ráz ki egy-egy szálat. — Rágyújt? — kérdezi azzal a természetességgel, amellyel csak a szüntelenül emberek között forgó, nyüzsgő, a közösséget természetes közegének érző emberben alakul ki.

Az irodában, ahol beszélgetünk, vastag füst gyűrűzik, csend lapul. Ihletett perc ez, amikor a kérdésre feltolulnak az emlékek, immár egy évtized emlékei, de még összefüggéstelenül, rendszer nélkül, villanásnyi képsorok, egy-egy nehéz, álmatlan éjszakával, hajszás nappalokkal tele, az egész gyárat érintő gondok, örömök, keserűségek, lelkesedés, s a jól végzett munka öröme és fáradsága...

Az emlékek azonban nem álltak még sorrenbe.

— A nagyapámnak sokat, igen sokat köszönhetek — mondja. — Náluk nevelkedtem gyermekkoromban.

Szavaiból kirajzolódik a ma már nyugdíjas nagyapa képe. Értelmes arcú, határozott tekintetű kis öregember, éprtőmunkás. aki ifjúként élte végig a Tanácsköztársaság eseményeit, meglett férfiként járta meg a világháborút Sokat, igen sokat látott, hallott, tapasztalt, izzadt, küzdött, érvelt, ha kellett, szebbet, jobbat akart, s közben nyakába szakadt a mindennapok gondja is — a család. A nagyapa! Mindenre tudott választ a felcseperedő kislányt ő vezette be a világba, tárta tó előtte a gondok rendjét, ismertette meg a széppel, s nevelte bele az erős igazságérzetet Valószínűleg tőle örökölte, vagy

példája nyomán nevelődött bele a fáradságot alig ismerő lobogás, a szívós kitartás.

így érkezett a gyárba, az akkori Vas- és Fémipari Vállalathoz Kása Rózsa. A bakelit és fénycsőüzembe került ahol sok hasonló korú társával együtt ismerkedett az akkor még születőiéiben lévő, modern somogyi ipar mindennapjaival, kezdeti problémáival. S az első perctől amellett, hogy igyekezett megismerni a munka minden fortélyát, fogását, bekapcsolódott az üzemi KISZ -szervezet munkájába is.

— Fiatal voltam, s vagyok ma is. Egy hatalmas gyári kollektívában dolgozom. S mint a hozzám hasonló fiataloknak, nekem is némiképp mások voltak az elképzeléseim az életről, a vágyaim, eszményeim, egyáltalán a viselkedésem, mint a gyár többi, idősebb dolgozójáé. Ugyanakkor mégis összefogott bennünket a közös munkahely, ahol ugyanazt várták el tőlünk is, mint a nyugdíj előtt álló idős munkástól. Megtalálni az összhangot úgy, hogy közben tényleg fiatalok módjára élhessünk, dolgozhassunk, ebben látom a KISZ egyik legfontosabb feladatát. Ifjúmunkás módon.

A gyárban és az üzemi KISZ-szervezetben eltöltött évek során, amikor szabadidő bizony alig maradt a személyes dolgokra, Kása Rózsa életét mindjobban kitöltötte a mozgalom. KlSZ-tanfolyamo- kon vett részt, elvégezte a marxista középiskolát, s tagja lett a KXSZ-csúcsvezetóségnek az üzemben. Később a gyárban ő irányította, mint függetlenített titkár a KISZ- munkát

— Mivel telt el a KISZ- titkár napja?

— Amikor még a fénycsőben dolgoztam, gyakran állított megoldatlan feladatok elé

Automata zseb¥orró

A jobb,

összehangoltabb munkáért

Közös érdekképviseletet állítanak fel

Aa állami ruhaipari vállalatok igazgatói — zalaegerszegi tan a r,sk kom — közös érdekképviselet létrehozásáról döntöttek. Az érdekképviseletet az igazgatói tanács irányítja. A megállapodás szerint mind a kilenc gyár vezetőjének egy szavazata van, döntést rsak az összes igazgató egyetértésével hoznak. Az érdekképviselet programjáról Müller László, a Kaposvári Ruhagyár igazgatója elmondta: egyeztetik a különböző

gyárak importszükségletét, s mint nagyvevők jelentkeznek a piacon. Ez lehetővé teszi, hogy mindig attól a cégtől vásároljanak, amelyiknek legkedvezőbb az árajánlata. Az állami ruhaipari vállalatoknak jelenleg nincs devizake- retük, s ez nemegyszer sok huzavonával jár a vásárláskor. A Kaposvári Ruhagyár példája jól bizonyítja ezt: 1971 májusában a BNV-n japán és osztrák ballont vásároltak, de a vásárlással kapcsolatos ho&z- szú ügyintézési idő miatt olyan késve kapták meg az árut, hogy 1972 tavaszára nem tudták piacra vinni az ebből készült ruhákat. Az 1971-ben vásárolt ballonnal így csak a jövő tavasszal találkozik majd a vevő a boltokban. Az ilyen és ehhez hasonló huzavonák elkerülésére most együttesen kérik a gyárak, hogy kapjanak önálló devizakeretet.

Gondöt okozott az is, hogy I960 óta a gyárak csak imcsomagolóanyagot vásárolni. Ha sikerül, jelentős mennyiségű költséget takarítanak meg. A tanácskozáson azt is eldöntötték, hogy közö6 kereskedelempolitikai koncepciót dolgoznak ki az exportra, az importra, s egységesítik a bérmunkáért kért dijakat A bérmunka díjtételeiben már meg is egyeztek.

Az eddiginél rendszeresebb kapcsolattartás alkalom arra is, hogy a gondok ismertetése mellett az előrelépés lehetőségét is megvizsgálják. A negyedévenként megtartandó tanácskozásaikon mindenki beszámol azokról a szervezési intézkedésekről, amelyek jól beváltak. Így a jó tapasztalatokat gyorsabban ismerik meg az egyes gyárak vezetői. A technológiai kísérletek, az üzemszervezés eredményei gyorsabban közkincsé válnak.

Müller László igazgató mutatta meg azt az olasz zseb- készítő automatát, amelyet most szerelnek a gyárban. A magyar ruhaiparban a kaposváriak vásároltak először ilyet A két gép 1,5 millió forintba került, s jelentősen növeli a munka termelékenységét Egy jól begyakorlott munkás nyolc óra alatt 60—70, legföljebb 80 zsebet tudott elkészíteni, ez a gép ugyanennyi idő alatt 1200—1300-at készít eL

— A mi tapasztalatainkat felhasználva a töbtai gyár is szándékozik majd ilyet vásárolni — mondta az igazgató.

A gyárak között az együttműködésnek sok formája és módszere alakulhat ki a most

portból származó csomagolóanyagokat kapták, s ez jóval

drágább a hazainál. Most létrehozott érdekképviselet réegyütteaaa igyekeznek hazai [vén.

az idő. Dolgozni kellett, kötött munkaidőben, s rendkívül nehéz volt összehangolni mindennapi munkámat a mozgalmi—politikai munkával Amikor függetlenítettek, valami mámoros öröm fogott el azt hittem, most mindenre lesz időm-módom. Persze, hamarosan kiderült, hogy mindezt csak tapasztalatlanságomban hittem. Mint KISZ-títkárnak lényegesen más — de cseppet sem kevesebb — feladataim voltak. Sőt!...

— Például?

— Minden hétfőn megtartottuk a gyárban az úgynevezett igazgatói négyszög üléseket, ahol megbeszéltük a legfontosabb, a gyárat érintő problémákat S ott áztán akadt feladat bőven: miben tudna segíteni a KISZ, a gyár szép számú ifjúmunkásgárdája hogy aztán egy-egy ilyen vállalás mennyi szervezési és egyéb feladattal járt, azt nehezen tudnám elmondani. Úgy érzem, ezt volt munkám értelme: ha hozzá tudtunk járulni a gyár legfontosabb problémáinak megoldásához.

Kosa Rózsa 1967 óta párttag, s 1970 őszén megválasztották a megyei pártbizottság tagjának. A héttagú csúcsvezetőségnek is tagja, ahol nő- és tömegszervezeti felelős. 1971 óta a gyár személyzeti osztályának előadója

— Mennyiben különbözik a KISZ-mun ka a pártmunkától?

— Sok közös pontja van tar^ talom, célok és formák tekintetében. A pártmunka azonban az egész elektroncsőgyár — amely közben hatalmas üzemmé növekedett — életét és munkáját átfogja, tehát jóval felelősségteljesebb, és a tárgyalt témák, kérdések súlya is jóval nagyobb.

Kosa Rózsa azonban éppen ezt látja szépnek, vonzónak. Mint ahogy egész eddigi élete is példa erre.

Csupor Tibor

Szlovákiából érkezett a levél.

A dombtetőn kis ház, két fehér kuvasz rángatja ugatva a láncot. Barna svájcis férfi meg egy asszony hajladozik a telek sarkában.

A présházban ülünk le beszélgetni. A falióra ketyegése olyan, mint a szívdobogás. Pintér Péter, az egykori partizán az ágyra ül, s láthatóan nagy örömmel beszél a huszonnyolc évvel ezelőtti emlékeiről. A kisfia, Csaba áhítattal lesi á szavát. Hűséges gondozója, Juliska is leül egy kicsit közénk. A család öt éve él Kaposváron. A napfény, a jó levegő, a dombok vonzották ide őket, hátha a nagybeteg férfi állapota javul itt Ez a vidék igazán jó hatással van a férfira, bár ha rossz idő van, elfogják a rohamok.

Népfrontmunka korszerűbb eszközökkel

Hói helyezkedik el egy nép- ftronbizottság az adott lakóterület szerkezetében? Mitől függ a mozgalom tekintélye? Melyek a népfront hibátlan működésének feltételei? Hogyan, milyen módszerekkel lehet tömöríteni az embereket egy bizonyos feladat végrehajtására?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéscsoportokra adott választ az a háromnapos tanácskozás, amelyre a Hazafias Népfront Somogy megyei függetlenített politikai munkásai ültek ősz- sze a napokban Kaposváron.

Akár rendkívülinek is nevezhetnénk ezt a tárgyalássorozatot, mert ho6szabra nyúlt, mint az eddigi egy-kétnapos továbbképzések. Miért?

A népfrontmozgalamnak évtizedekre visszatekintő történelmi múltja során többször meg kellett újulnia. Más feladatokat jelentett annak idején a szocializmus alapjainak lerakása, és mást a szocializmus teljes felépítése most. Ismét időszerű egy megújulás.

A tanácsok helyét és szerepét az új tanácstörvény határozta meg, a szövetkezetek jelentőségét a szövetkezeti törvény körvonalazta. A nők és az ifjúság helyzetével, valamint a szakszervezetek működésével kapcsolatos határozatokban is kifejezésre jut az eddig elért fejlettségi szint. Most a népfrontmozgalomnak is be 'kell illeszkednie abba a logikus rendbe, amely a párt irányításával létrejött. A Hazafi - as Népfront V. kongresszusa kijelölte az irányt: a munka tartalmában nem változik, stílusát jmnhan korszerűsítem kelL

Ez a korszerűsítés elsősorban a függetlenített népfront- munkások dolga. Bár a mozgalom alapját a társadalmi tevékenység képezi, a községi népfrorstbiaottságok működésének szemmel tartása a járási titkárok feladata. Ajánlásaikkal befolyásolják a helyi népfrontmunkát, tehát először nekik kell tisztán látniuk, hogyan ültethetők át a gyakorlatba a kongresszusi irányelvek.

Ezen a háromnapos tanácskozáson Somogy valamennyi járásának népfronttitkára és a megyebizottság munkatársai vettek részt. Megtárgyalták a mozgalom különböző működési területeinek — város- és községpolitika, gazdasági és művelődéspolitika, nemzetközi békemunka és a nőpolitikái munka — jelenlegi helyzetét és azt, hogyan lehet tovább lépni A vitaindító előadásokat — a megyebizottság munkatársain kívül — az országos központ vezető munkatársai tartották. A népfrontimm- kára jellemző sokrétűség jelentkezett itt a megbeszélések tartalmában is. A hozzászólók gyakorlati tapasztalataik felsorakoztatásával érveltek. Íme egy kiragadott példa: az augusztus 20-1 ünnepségek megrendezése — népfrontfela- dat Ezt sok helyütt úgy értelmezték, hogy »csinálja a népfront saját eszközeivel. Mert ha a tanács és a párt is részt vesz, akkor már nem »népfront«. Holott a népfront »eszköze« csakis a különböző szervezetek mozgósítása lehet Itt nem bizonyos emberek tömörítéséről van szó, mint ahogy a KISZ fogja össze a fiatalságot A népfrontmunkánál egy bizonyos feladat végrehajtására kell mozgósítani, tetteket vállaló összefogásnak ken születnie. A történelem torán most első ízben esik egybe a vezető osztály érdeke az egész nemzet érdekével. Ennek tudatosítása a népfront legfontosabb feladata, végrehajtásához pedig korszerű módsze- i -eket kéB hasznaim.

I ft. V

A napsütésnek köszönhetem, hogy nyugodtan eleveníthettük fel a múltat, amelyet, mint a diót a kemény héja, őriz a szerénysége. Sohasem hivalkodott azzal, hogy több mint kilenc hónapig a szlovák partizánokkal harcolt együtt Aztán egy nap megismerkedett Felföldi Károlyival, s kiderült, hogy partizán volt A kommunista vasutas felajánlotta a segítségét megírta a levelet új ismerőse elbeszélése alapján a Szlovák Kommunista Párt cadcai járási végrehajtó bizottságának. Válasz azonban az Antifasiszta Harcosok Szlovák Szövetségének ottani szervezetétől érkezett: Ambrus Ján titkár, Sloboda Anton elnök, Kollár József tag írta alá. »Nagyon jól emlékszem az ön tevékenységére,, különösen abból az időből, amikor a Horthy-hadsereg tagjai tömegesen adták meg magukat nekünk, és hozzánk csatlakoztak. Nagy öröm volt számunkra, hogy Önök tudták, hol a helyük, és harcoltak a mi oldalunkon a felszabadulásig ... Mi, az Antifasiszta Harcosok Szlovák Szövetségének a tagjai a szlovák nemzeti felkelés 28. évfordulójának előestéjén üdvözöljük önt, és kívánunk jó egészséget mint önnek, mind pedig élvtársainak, és nagyon örülnénk, ha annyi év után találkozhatnánk vagy önöknél, vagy nálunk.«

Mint a színes kockából a mozaikkép, úgy rajzolódik ki a kilenchónapos partizánkodás története. Pintér Péter a betegsége miatt — ahogy maga mondja — nem tudja már úgy sorba szedni pontosan, mikor és hol történt, amire emlékszik. Az utászoknál szolgált, mint szakács. Negyven- kettőben vonult be, s bizony már nagyon unta a katonáskodást. Érzelmei a munkásokhoz húzták, hiszen nyolc gyereket nevelt az édesapja a Bács-Kiskun megyei Alpáron, s tudta, milyen keserves volt a szegényem berek élete. Így került közel ahhoz a szlovák nemzeti felkelőhöz, partizánhoz, aki magyarul beszélt, s hol civilben, hol szlovák katonaruhában járt.

f AteetM j

JWti íiüU»■.Uéfá'. bojtttoiioc* * vb&t'

»

Satui f

»var. Xyoyyífc« ♦ ««w i

prvíwU-Ui.W m >S* «»«Ja.xw.j V •• porfuél u> «vjtewji* ,

oAstoiu Úté » vv>»i. í

jviiUt m i*JUí * > »t* ítuiít

its»Lic-u* iceixto*» vJ«/> ** « ;«-coa/x <*>; J

« -m" «S>te'X.

>'<WÓI ä»jo« >*« Hfeft itate M té**t**b> *u »X **á**i<\ikt

r*#.«•*«*'.* <«#» »te* •» *<«««; *<♦ «4 té’/tmtoiü

vl wo nnsoi*«-» Jqrotí ftiln» 1 • **>*>*«>*1 •* •*4m> ti* v**K**> *> teJM* >v»di»t tn fik* »'.te

jt<adöl© (»«»>. -Vk' v Pn-wUte >.ve«c* .-v5 yjytu mooo

íp.pf * * * > Vx> i**.

taík jaioeót? fei élteteilj ftkjewrt# vfttoijotj,Jteí*to* boX ?•** ef*« r*Ot WkoiaS Kbx p*Uoi* «úttvibt Vó frgow Jtex •

*5*0*0 ««4 \ btr*> m »<**/<>«. Ufotóxooi t-VkfcÄ» rtttjrO* *.

o ti* Wl* a rouUo k* mri* DébltUoa , ' ' •

fe «a»» a*te«í ynvöfc* *b««x ' X06U+ '■ t iáiMoríX Jrtóctf

8*» K ul. WU ' * :

**x*i káfcíi* •• ** Vtobj Hots^sr i'gvíiM

«fSdírvU * ♦ **1ímmi wflcv **ks*r.t* *v ¥4» 1

^ jtte»<o * po kft A «»d«é9eje>:>*í

kK o*U*«+tX Ke Vxi 9*46» * JKkW.eó m ;

»♦ad <■**,***> ithis* bei p>trr^»rS^» <■ »aHj *Xu.oj*U ptn Vei». J

(dtfebuttr Pf '(to V- tofkotidnaojLa «Oste»-« e* M *Uni»,kuwi cm orW-Xi.

é* *<*»**> -yr&aUáoi* trr.vfnttor.tsxjol: bajootd*«» Y* »

K «switU. őeíASMeaKo «*ti>í»**o «enr(ecd* «*,*

♦U )Uo \ »akj» ist*** * its t*XXMX) •» óWU v> roma, **+>> .

«Wt%y Ma áfN í..v.//A .

hoía *• «0» ♦ toabs «««tel aK> ,»«á ♦ XP? *m Uto

. oot w>»}i rm rjv ****>•* ««m te »V» boa*»

******** •+»+ **»+***

SotUr

»Emberi kötelességem volt

_«

— Nagyon barátságos gyerek volt ez a Jóska nevezetű partizánkolléga. Azt már nem tudom, hogy Zsolnán vagy Trencsénben ismerkedtünk-e meg. Elmondta, hogy gránátokat ezt-azt vennének. Édes pajtásom, majd megpróbálok én szerezni. Mondtam ezeknek a »bomemszereti« kocsisaknak: srácok, van gránát? Egy gránát egy deci rum Hozták kosárszámra. Egy Száláéi-pribék, aki később jött ki a frontra, megtudta, s azt mondta nekem, te Péter, fcadhírréij' gj# mtfct agyrOTl0rva.lt,

mert gránátokat adsz a partizánoknak. Mi ketten, akik legjobban ludasok voltunk, átmentünk a partizánokhoz, majd átvittük a többieket is. Én hentes-mészáros voltam, vágtam a marhákat, meg amit hoztak. Ügy voltunk, ha németek jöttek, akkor magyar katonaruhában voltunik, ha magyarok, akkor németben. A Rodina fedőnevű partizánbri- gád parancsnoka Anatolij Akimovics Gamickij volt, a rádiósa pedig Maria Dubinüu. Mindketten kijeviek voltak. A parancsnokról ügy beszélték, repülős, a németek elfogták, aztán megszökött egy osztrák katonával együtt, s beállt partizánnak. Ejtőernyővel dobták át őket, s megalakították a brigádot Ez az osztrák tizedes meg a parancsnokunk német ruhában járt, 5 amiért később annyira dühösek voltak a németek, az 6 raktáraikból vételeztek mindent a partizánoknak.

Hosszú gyaloglások, menekülések. Robbantások. Harcok. Ezek maradtak meg legjobban az emlékezetében. A németek is, a magyarok is keresték őket Fent, északon a hegyekben volt a búvóhelyük. Amikor az egyik hegyen jöttek, átmentek a másikra. Ja- sov környékén például csúnya világ volt, ha elfogtak egy szökevény katonát vagy partizánt, azonnal felkötötték a fára, s rátették az írást: Így jár, aki a partizánokhoz áü át.

Aztán az örömünnepek. Amikor felszabadult egy-egy falu, az volt ám szép. Amikor a szovjet csapatok átszakították a frontot Popradónál, díszelegve fogadták őket, kétoldalt magyar katonák álltak az őrségben, nehogy az elcsavar- gott németek rálőhessenek a felszabadító harcosokra Zeneszóval bejárták a felszabadított területeket, s az emberek mindenütt szívesen fogadták a partizánokat.

Egy súlyos utcai harcban fölfedezték a rejtekhelyün- ket. A disznóól padlására gránátot dobtak be, hogy elhallgattassák a géppuskát A sebesülése egy életre szólt. A. A. Gamickij, a partizánbrigád parancsnoka is megsebesült, * a kórházban látták egymást utoljára.

Csabának tátva van a szája, úgy figyeli, ahogy édesapja nagyokat szusszanva, olykor elakadva mesél. A volt partizán megsimogatja a gyerek fejét

— Azt mondja. ha megnő, partizán lesz. Mindig arról kell beszélni neki, hogy volt, mint volt. A szomszédéknál a tévében látott egy parti- zános filmet Apukám, ti is így csináltátok? Ügy, fiam.

Elhallgat Odakint ugatni kezd a két kuvasz. Emberek mennek az úton.

— Nagyon boldog volnék, ha találkozz hatnék a régi harcos társak- _______ kai — motyogja. Talán nem is lát most bennünket, va- laheJ ott jár a havasokban Chovanec Janóval, a szőke rádióslánnyal, A. A. Garaie- kijjal, a Rodina brigád parancsnokával, aztán KoSár Józseffel, a levél egyik »Kairójával, aki jód emlékszik a bátor férfira.

Talán látják szer.

íOátete pro**** It vn

egymást égj»« Lajos Gém

Somogyi Néplép