Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

Aktíva után

JÁRHATÓ ÚTON

Beszélgetés Kiss Zoltánnal, a Táncsics Gimnázium párttitkárával

Szabadtéri

E'

Elsősorban pedagógusokból álló küldöttség vett részt Somogybái a Parlamentben tartott országos közoktatáspolitikai aktíván. A küldöttséget Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára vezette. Kiss Zoltántól, a Táncsics Gimnázium pártszervezetének titkárától érdeklődtünk az aktíván elhangzottakról.

— Már az is mély benyomást tett ránk, hogy az aktíva a Parlamentben zajlott le, s ennek a hozzászólók közül néhá- nyan hangot is adtak. E külsőségeken túl azonban legjobban a nagyon átgondolt előadói beszéd ragadott meg bennünket Ügy éreztük, hogy Aczél elvtárs egyértelmű választ adott azokra a gondokra, kérdésekre, amelyeket az előzetes vizsgálatok alapján fölvetettünk, Az emberek egy része azt érzi, hogy ez a vizsgálat valamiféle különös »baj-« következménye oktatásunkban. Ez azonban nagyon egyoldalú megítélés, inkább a növekvő ismeretanyag, a tanulókkal szemben támasztott követelmények természetes következménye ez a vizsgálat. Aczél elvtárs is leszögezte, hogy a magyar oktatásügy nagy eredményeket ért el. De aggódunk bizonyos »százalékokért«, és bizonyos »százalékok« további csökkenését akarjuk megállítani. (Az általános iskolákban a bukottak száma 11 százalék!) Ne a buktatás legyen a megoldás tehát!

— Többször is szó esett a megvalósítás feltételeiről. Az előrelépés egyik záloga a pedagógusok hozzáállása, öntevékenysége.

— Aczél elvtárs hangsúlyozta: nagyon lényeges, hogy mindenki helyesen értelmezze a határozati pontokat, és ne csak azt a bizonyos »magyar fület« használja, »ami nekem kedvező, azt hallom meg« alapon. Ténylegesen azon kell fáradoznunk, hogy a teljeset valósítsuk meg.

— Véleménye szerint milyen szerepe van a munkában az iskolai pártszervezeteknek?

— Ügy gondolom, az iskolai pártszervezeteknek az a feladata, hogy a határozatok egyértelművé tételét, megbeszélését próbálja előmozdítani, s az értelmezés tekintetében

próbálja meg a határozatok politikai oldalait megvilágítani. Tantestületi egységet kell kialakítanunk, elfogadva azt, hogy a határozatokban foglaltak összessége: járható út. A fölmérések után sok pedagógus fejében — Aczél elvtárs így mondta: — jóindulatú, előremutató megoldási lehetőség bontakozott ki. Ezeket meg is fogalmazták. A pedagógia neveléscentrikussá válásában jelentős feladata van a pártszervezetnek és a KlSZ-szervezet- nek. A pártszervezetnek úgy is mint a KISZ példamutató irányítójának. Nem az a feladatunk már, hogy vitatkozzunk a feladatokon, hanem hogy a megvalósítás útjait keressük.

— nogy értékeli a vita légkörét, témáit?

— Abban a hitben távoztam az aktíváról, hogy magukénak vallják a részvevők a határozatokat, s úgy, hogy mindez mozgató rugó lesz. Az a légkör, amely ott kialakult, olyan volt, hogy képviselni tudtunk egy ifjúságért tenni akaró nagy közösséget. Az ott elhangzottak megvalósíthatók. Lehet, hogy egy-két pedagógus kicsit csalódottan látja majd: a jelen pillanatban nem valósul meg minden elképzelés, de tudnunk kell, hogy a szocializmus építésének ebben a fázisában mennyit lehet az oktatásügyre áldozni. Vannak

Tizenöt év — kamerával

A Magyar Televízió hatalmas gépezetében igen fontos helyet foglal el ez a kis alkotóműhely, amelynek neve: Falurovat. Első hallásra talán túl szerénynek is látszik ez a név. Ugyanis a munkatársak nagyon széles körből merítik témáikat.

Kettős jubileum előtt áll Major Sándor, a Falurovat vezetője. Tíz éve, hogy a Falurovathoz került, és jövőre lesz 15 esztendeje, hogy megkezdte pályafutását a Magyar Televízióban. Tulajdonképpen a tv-műsorok alapító tagjai közül való.

— Melyik szerkesztőségben kezdte?

— A Tv-híradónál. Ma is állítom, hogy jó iskola volt. Ott lehetett megtanulni az elengedhetetlen pontosságot, a tömör fogalmazást és szerkesztést, az alkotó fegyelmet. S az operatőr mellett dolgozva szinte »beleérik« az ember a filmes világba. Négy évig működtem a híradónál. Ezután kerültem a Falurovathoz szerkesztőnek. Hat évig készítettem műsorokat, s immáron négy esztendeje a rovat élén dolgozom.

— Milyen fő műsoraira emlékszik a legszívesebben?

— Talán az egyik legbensőségesebb adássorozat a »vendégasztal« volt A műsor házigazdái között felsorolhatom Erdei Ferencet, Csizmadia Ernőt, Romány Pált és Soós Gábort is. És nagyon szeretem a »Szülőföldem« sorozatot. Eddig négy készült el belőle, amit már láthatott a közönség. ürülök, hogy sikert

aratott a »Szülőföldem: Makó« Erdei Ferenccel, vagy az a mezőszilasi film, amelynek középpontjában Németh László volt. Darvas József Orosházát, XJrbán Ernő pedig Sárvárt mutatta be. Mindketten érvényesítették különlegesen izgalmas, egyéni látásmódjukat.

— A »Szülőföldem« sorozat gyarapszik-e a közeljövőben új filmekkel?

— Részben már el is készült a Simon István szülőföldjéről, Bazsiról forgatott film. Csák Gyula Püspökladányt, Végh Antal pedig az Erdőhátot mutatja be.

— Készül-e új vállalkozásra a Falurovat?

— Tulajdonképpen újnak nevezhetjük a »Tartson velünk!« sorozatot. Közismert, hogy egyre többfelé fordulunk meg a nagyvilágban, egyre több színes élményt hoz otthonunkba a televízió a világ minden tájáról, s ugyanakkor gyakran kiderül, hogy bizony többet tudhatnánk szép szülőhazánkról is. Ezért hívjuk a kedves nézőket Matyóföldre, a zselici rengetegbe, Sárközbe vagy Tokaj-hegyaljára.

— A rovat milyen műsorokat mutat be a közeljövőben?

— Most vasárnap láthatják a nézők a Tartson velünk a zselici rengetegbe című, Somogybán készült filmet. Októberben pedig négy műsorral is jelentkezünk. Bemutatjuk a Falu a pusztán, a Badacsony azóta és a Hogyan tovább? című összeállításainkat.

K. I.

nagyon drága oktatási módszerek, amelyek eredménytele' nek, és vannak eredményes oktatási formák, amelyek nem olyan drágák. Egv bizonyos, az összképből megállapítható, hogy egyre drágább lesz a közoktatás.

— Szó esett az aktíván a kísérleti oktatásról, kísérleti iskolákról. Hogyan érvényesül mindez a gimnáziumban?

— Nálunk lényegében minden tantárgyban próbáltunk új utakat keresni, különösen a X. kongresszus után, a vizsgálatokkal egyidőben. És most is. Hogy hogyan folytatódik, miként keressük az utat, az 1980- ban megvalósíthatót vagy a jövőre megteremthetőt, ez tőlünk függ. A Táncsics Gimnáziumban az előrehaladást tartjuk szem előtt. Ilku elvtárs korreferátumában felsorolta az elkészült és a készülőiéiben levő javaslatokat. amelyek hamarosan az országgyűlés elé kerülnek. A vita során elhangzott felszólalások alátámasztották a referátumot és a kor- referátumokat. A hozzászólók speciális területeket emeltek ki, és felhívták a figyelmet ezek fontosságára, lényegére.

— A vitában természetesen nem kaphatott mindenki szót. Mit mondott volna el szívesen ezen a fórumon?

— Azt emeltem volna ki, hogy e dolgok megoldása a megoldhatóság józan tempója mellett is sürgős. És nem ala" kulhat ki tévhit a tanulóifjúság körében: a Parlamentben nem arról volt szó, hogy most már fele annyit kell dolgozni. Továbbra is erőt kell kifejtenie mindenkinek, annyit, amennyit tud, és a ma pedagógusának azt kell tudni megtalálni, hogy az erőkifejtés lehetőségét biztosítsa a diákok részére. Ne kívánjon olyat senkitől, amit nem tud megvalósítani, de azt követelje meg minden tanulótól, hogy a legjobb tudása szerint dolgozzon. Ezt aláhúzta az aktívaértekezlet is. Erőteljesen hangsúlyozták a szülői ház felelősségét, a fokozottabb törődést, azt, hogy a nevelésbeli hiányosságokat ott is próbálják pótolni. Hogy az oktatás ügye társadalmi kérdés, nem jelenti azt, hogy a szülői ház felelőssége csökkent volna.

T. T.

lsősorban balatoni kérdés. Somogyiban ugyanis (Barcs kivételével) csak a tóparton találhatunk szabadtéri színpadot, szám szerint ötöt. Az öt fürdőhely: Fonyód, Balatonboglár, Balatoniaké, Balatonföldvár, Siófok. Rangjuk szerint csaknem valamennyi a leglátoga- tottab üdülőterület; Siófok a déli part központja. Ezért is kell beszélni az itt zajló műsorokról, szabadtéri gondokról. Azért is érdemes visszanézni a nyárra, mert a szabadtéri szinte külön műfaj, ha lehet így nevezni. Azaz más, mint a négy fallal körülvett színházterem, előadóterem. Beszélni kell a szabadtéri előadásokról azért is, mert rengeteg ember szórakozását, kellemes estéjét vagy éppen bosszúságát jelentették. S végezetül — de nem utolsósorban — beszélni kell a műszaki, személyi ellátottságról és a szervezésről.

Mielőtt részletesebben kitérnénk a műsorokra, szögezzük le: a szabadtéri előadásokra az egész művelődési élet rányomja a bélyegét. Művelődési házainkban — de valahogy a szemléletben is — mintha a fantáziátlanság, a megszokotthoz való alkalmazkodás uralkodott volna el túlságosan. Egyféle kényelem az is, hogy igaz, dolgozunk, de csak úgy, mim tegnap. Azt csináljuk, amit tegnap. A Kálmán- és H'isz- ka-estre is ráillik a »rutin előadás«, új igényeket keli támasztani Fonyódon és Siófokon is.

Minden évadnak az előbbivel szemben valamiféle újdonságot is kell tartalmaznia, hogy frissnek lássák, és né a tavalyi megismétlésének,

csupán »porlefújásnak«. Igaz az is, hogy évről évre talán cserélődik a Balaton közönsége, de sokan vissza-vissza- térnek, mert megszerették, mert itt van a nyaralójuk, itt töltik a hétvégét.

Az időjárással nem lehet versenyre kelni. Ez nehezíti ugyan a dolgot, de nem any- nyira, hogy teljesen elfogadjuk a »feltételeit.« Hamar kisüt a nap, talán még aznap, vagy másnap, s kinyithat a szabadtéri. (Az ŐRI egy-egy műsort már úgy tervez, hogy két napot határoz meg: egyet jó időre, egyet esős napra. Tehát nem maradhat el miatta egyetlen előadás sem )

D

e mivel nyisson mindennap a szabadtéri, amikor nincs elég műsor, együttes. Az idén Somogybán próbálkoztak az amatőrök bevonásával, a tapasztalatok azonban vegyesek. Még csak nem is a színvonallal volt a baj, hanem a megjelenési fegyelemmel. A siófoki Balaton Tánc- együttesre gondolok itt elsősorban, amely egy sor előadást nem tartott meg. (A profik — úgy látszik — okultak. Az amatőröknek meg úgyis mindegy minden, gondolják?)

Jó kezdeményezés volt __ a Latinca Stúdió szabadtéri előadássorozata. Példának is fél lehet hozni, hogy élen jártak az újításban. A műkedvelő mozgalomban van tehát törekvés az újszerűségre, de ezt még határozottabban kell tenni, irányítani, szervezni, hogy általánossá váljon. Tehát a szabadtérihez jó forrás lehet a műkedvelő mozgalom. De nemcsak ez! Vagyis nem elég, hogy a szabadtéri színpadok megfelelően ki legyenek használva, a közönség estéről estére megfelelő műsort kapjon. A hivatásosak nyáron szabadságon vannak, igaz, de bizonyára szívesen vállalnának szerepet a Balaton partján. Nem haknikra gondolunk, hanem jó műsortervre, szervezett előadásokra, amelyek nélkül nem lehet rangos a produkció. Színházunkat nem szeretném újabb vállalásokkal terhelni, de föltétlenül rájuk is kell számítani. S nemcsak rájuk, más együttesekre is. Ez pedig fölveti az országos koordinációt, szervezést

(nem pestit!), mert erre egy megye képtelen. A Balaton egy és oszthatalan, ha két megye fogja is közre. És nemcsak a két megyéé, hanem az országé is; s ami itt

történik, arról úgy is beszélnek vendégeink, hogy mit láttak Magyarországon. Mégis a helyi kezdeményezésekre terelem a szót, mert innen kell igényt támasztani elsősorban, és ez igények kielégítésében szükséges a teljes összefogás. Jó példa erre Kőröshegy, de kevés. A szabadtéri műsorokra is ki kell terjednie az ilyen jó kezdeményezéseknek. Talán ez lehetne a jövő évad egyik kiemelt célkitűzése is.

A műszaki föltételek az idén javultak, a költségvetésben 1973-ra is betervezték a szabadtéri színpadok karbantartását. A személyi ellátottságra szép példát láttunk Siófokon, ahol tanulók szerződtetésével oldották meg a szolgálatot.

P

ezsgő élet legyen tehát a szabadtéri színpadokon is! — ez a kívánalom. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ez részben a helyi tevékenységtől is függ, a bogiári művelődési háztól, a lelleitől —, törjük tehát fejünket a »mit« és »hogyan« új megfogalmazásán. Szülessenek ötletek itt, Somogybán, hogy aztán igényünk mellé minél szélesebb körből kérhessük a támogatást! Enélkül nem megy és újat sem láthatunk 1973- ban üdülőhelyeink saabadté- ri színpadain.

Horányi Barna

Fejlődő szakkörök

SZŰK A TEREM. A tizenkét éve épült iskola felvonulási épületének hátsó szárnyában kapott otthont a gyakorlati terem.

— Tizennyolcas és huszon- kettes létszámú csoportokkal dolgozunk a tanterv utasításait, irányelveit figyelembe véve. Arra törekszünk, hogy gyerekeinkkel megszerettessük a munkát. Mind ügyesek, és a tanári felügyelet, irányítás mellett egyéni-ötleteiket is kamatoztathatják. Tavaly év végére nagyon szép gyűjteményünk lett a gyakorlati foglalkozásokon készített dara- bokbóL A gyerekek a tárgyakat haza is vihetik, hiszen ők készítették — mondja a kaposvári kisegítő iskola gyakorlat- vezető tanára, Bencze István gyógypedagógus.

A vitrinekben gyertyatartók, rézdomborítások, hamutartók, dísztárgyak, subaszőnyegek. Ötödikesek-hatodika- sok készítményei, nyolcadikosok elismerésre méltó, értékes munkái.

A legfontosabb itt a szer- számhasználatra-nevelés, a munkafolyamatokhoz legideálisabb szerszámok kiválasztása, s azok tökéletes használata. És természetesen azt készíteni, ami a hasznos, ami a szép.

Kawiei1

Polgár Edgár, a VAFÉM üzletszerzője két hete próbált bejutni Elláth Boldog igazgatóhoz, hogy eladjon a társ- vállalatnak 3412 db csavarkihúzó peceket. Polgárt a főnöke 37-szer lehülyézte, a csoportvezetője tutyimutyinak nevezte, a felesége megtagadta tőle magát és az ételt. »Hervadt Edgár, ennie kár!-«

— így csúfolta.

Polgár Edgár begurult; reggel a sarki talponállóban felhajtott két deci rumot, és berontott Elláth Boldoghoz, s pár szóban elmondta jövetele célját. Elláth udvariasan meghallgatta, bólintott, megkínálta cigarettával, s az ajánlatra így válaszolt:

— Hozzávetőleg — csaknem idejekorán — alighanem

— éppen — csak — lehetőleg

— vagyis — elképzelhető — feltéve, — ha — lehet — majdnem — idejében — abban maradhatunk, hogy — addig-addig — addig is — adottságaink szerint — efféleképp — ehhez képest — ajánlatos — akarva-akaratla- nul — akként — akkora — alaposan — aláhúzva — alátámasztva — alighogy — alkalmasint — alkalomadtán —

álláspontunk szerint — állhatatosan — általánosságban — amellett-amellé — amel- lől — amennyiben — ameny- nyire — amerre -amerről — amióta — amikor is — aminthogy — amúgy is — amúgy se — annak folytán — annak előtte — annál kevésbé — annál inkább — annyira, amennyire — arányosan — arra vonatkozóan — arra nézve — arra irányulva, hogy — avégből — avatotton — azt hiszem — nem hiszem ...

Polgár Edgárra mintha bogarat dobtak volna, felugrott, de az igazgató még az ajtó előtt utolérte, rálépett a lábfejére, hogy mozdulni sem tudott, majd barátságosan kupán csapta, s rákacsintott:

— Pszt! Egy szót sem!

Polgárt a VAFÉM-nél előfogták, hogy mi van a csavarkihúzó peckekkel. A csoport- vezetőjét félrehívta: — »Hozzávetőleg — csaknem — idejekorán — alighanem stb ... stb ...« Rákacsintott, s fülébe súgta az igazgatótól tanultakat.

— Te jó isten! — a csoport- vezető az osztályvezetőhöz vitte.

— Elképzelhető — feltéve — lehet — majdnem — idejében — mondta Polgár, mire a főmérnökhöz, majd onnan a Főhivatalhoz vitték. A VAFÉM igazgatóját rövidesen leváltották, és Polgár Er gárt nevezték ki a helyére. Polgár felesége akkor már három pincér segítségével tálalt vacsorát a férjének, és nem tagadott meg tőle semmit ...

Egyik nap az új, csinos, szőke hajú titkárnő a VAFÉM üzletszerzőjét jelentette be neki. Alacsony, tömzsi emberke lépett a főúrian berendezett luxusirodába, és a csa- varkihúzó peckek átvétele iránt érdeklődött.

— Akarva, akaratlanul — aktivizálódva — alaposan — annak folytán — amúgy is, amúgy se — mondta Polgár Edgár, mire a köpcös férfi fejbe vágta a márvány hamutartóval és elrohant. Polgár Edgár az agysebészetre került.

Onnan gyógyultan távozott, de elfelejtette a varázsigét, s így rövidesen leváltották; osztályvezető, majd csoportvezető, utána pedig üzletszerző lett. A felsége ekkor ismét azzal fogadta otthon:

»Hervadt Edgár, ennie kár!- I

Szűts Dénes I

— Ezerkilencszázhetven szeptemberétől új tanterv szerint folyik a tanítás. Szükség volt a gyakorlati foglalkozások óraszámának átszervezésére is. Az egységes négy óra helyett az ötödik-hatodik osztályban hat óra a kötelező. A hetedikben hét, a nyolcadik osztályban nyolc órát ír élő a tanterv — tájékoztatott az iskola igazgatója, Kamper Antal gyógypedagógus.

— Az új tanterv, a megnq- vekedett óraszám nem jelent túlterhelést a nevelő számára. Megfelel-e azonban a gyakorlati terem a megváltozott viszonyoknak?

Az iskola kinőtte az épületet, amely már az átadáskor kicsinek bizonyult. Egy számmal szeretném

mindezt igazolni: kilencvenöt férőhelyen kétszázötvenen tanulnak. A gyakorlati terem, a műhely olyan állapotban van, hogy az objektív feltételek egyáltalán nincsenek biztosítva.

— Szakkörök dolgoznak az iskolában. A kézimunkaszakkör, a barkácsszakkör áll a legközelebb a gyakorlati foglalkozásokhoz ...

— A lehetőségek nagyobbak a szakkörnél. Már fejlettebb munkamódszerekkel dolgoznak a tanulók, s ami a lényeg: örömmel végzik. Sokszor abba sem akarják hagyni, inkább hazaviszik a munkadarabot, s otthon folytatják tovább.

TAVALY a szabad idő hasznos kihasználásáról készítettek fölmérést a tanulók között. A meglepő vizsgálati eredmények tették szükségessé a szakkörök, az elő nem írt foglalkozások bevezetését és a meglevők fejlesztését, illetve színvonalának emelését. Elsőrendű feladatként a barkácsszakkör fejlesztését jelölték meg. Sokat segítenek nekik ebben a vállalatok is, és az iskola igényli az üzemek segítségét. A Bútoripari Ktsz például jelentős segítséget nyújt az eredményes munkához. Szívesen vennék azonban a Bőripari Ktsz és a ruhagyár támogatását is.

— Tavaly a nyolcadikosok hatvan százalékát vették fel ipari tanulónak. Magas a szám, s valamit bizonyít is: az oktatásban a gyakorlatnak van kiemeltebb szerepe az elmélettel szemben. De az iparitanulóintézet visszajelentése alapján annak színvonalát is emelnünk kell

A tervek szerint új épületbe költözik majd az intézet, amelyben modem, minden igényt kielégítő műhelyszoba várja a tanulókat.

R. G.

Somogyi Néplap