Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

MÁR 1973-RA GONDOLNAK

El kellene osztani../*

A 13. számú Volán Utazási Irodájának feladata hármas: az idegenforgalom, a teherfuvarozás és a szállítmányozás. A nyár elteltével természetesen az idegenforgalomról beszélgettünk Tóth Dezsővel, a kaposvári iroda vezetőjével.

— Amit terveztünk, azt teljesítettük. Mintegy tizennyolc —húsz csoportunk volt, amelyet mi utaztattunk külföldre, a belföldi utasaink száma pedig közel hétezer volt. Saját szervezésben mintegy 100 ezer kilométeres útvonalat jártunk be . . . Más Volán-irodák megbízásából 1300 embert fogadtunk JCaposváron és a Balaton partján szállásra, 3600 vendéget étkezésre.

— Melyik országba látogatlak a Volán vendégei ?

— A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Romániába, az NDK-ba, Jugoszláviába, Ausztriába és Olaszországba. Mindegyik nagyon szép út volt. Most, ősszel, október 26-án indul a Volán-békevonat 72, 330 fővel. A kilencnapos kirándulás útvonala Kijev—Leningrád —Moszkva lesz. S megy csoportunk a Szovjetunióba a november 7-i ünnepségekre is. A létszám már megvan, az útvonal Moszkva—Kalinyin— Leningrád. Repülővel utaznak.

— Értékelve az idegenforgalmi idényt, milyen eredménnyel

zártak?

— Nem volt könnyű év. A jugoszláviai himlőjárvány tavasszal erősen visszavetette az idegenforgalmat,- még júliusban is érezhettük a hatását. Aztán az időjárás is mérsékelte az érdeklődők számát: különösen a mezőgazdaságban dolgozókat gátolta abban, hogy kirándulásainkra jelentkezzenek. Természetesnek

tartom, hogy az ez évi szeptemberi forgalmunk nem éri el a tavalyit, akkor ugyanis a vadászati világkiállítás megnövelte vendégeink számát.

Tóth Dezső egy általa készített grafikont mutat. A zöld vonal a bevételt jelzi. A görbe meredeken szökken fel májusban és augusztusban; a tavaszi hónapban az iskolai kirándulások emelték meg a forgalmat.... Ez a periódikus- ság zavarja az iroda munkájának folyamatosságát. A rendelkezésükre álló 10 autóbuszt állandóan foglalkoztatni kell, tehát a holtidényben is. Ezért azoknak, akiknek szükségük van autóbuszra, szerződéses alapon kölcsön adják. Most keftő például Budapesten mun- ! kásokat szállít. A vállalatok : viszont nem szívesen fordul- j nak a Volán utazási irodájához ilyen ügyben, mert tisztában vannak azzal, hogy az idegen- I forgalmi idény felfutásakor az | I irodának is szüksége van a ko- j j csikra, és olyankor nem tudja a rendelkezésükre bocsátani.

— Mi lenne a megoldás?

— El kellene osztani a kirándulókat. Ez persze nem megy, de lehetne mérsékelni a májusi csúcsforgalmat. Az is! kólái kirándulásokra gondolok: a diákoknak nagyon ked- i vezményes árakat tudunk biztosítani a téli szünetben szervezendő kirándulásokra. Sajnos, nem veszik igénybe, pedig buszhoz is könnyebben i jutnának, mint a tavaszi hó- ] napokban. Ennek ellenére ki- | jelenthetem, hogy a »felfutá- | ! sok« idején is minden igényt i k itudott elégíteni irodánk.

Nyolc hivatásos idegenvezető dolgozik az irodában: a csoportokat kísérik, s egyúttal a kirándulók minden gondját í igyekeznek megoldani. Tóth

Dezső szerint ez egyáltalán ; nem könnyű: - ahány ember, annyiféle igény.

— A legnehezebb arra rábírni az embereket, hogy a programban rögzített időpontokat tartsák be. Ebből aztán sok gond származik.

Az idegenforgalom körébe j ■tartozik a személygépkocsik kölcsönzése is. A kaposvári irodának hét Zsigulija van: kettő a megyeszékhelyen, öt Siófokon. Minden napra le | vannak foglalva . ..

— Valutaátváltással is foglalkoznak?

— Természetesen. 1971-hez j viszonyítva az ez évi valuta- ! forgalmunk a háromszorosára emelkedett. Sajnos, nincsenek meg a feltételei annak, hogy ! a Balaton partján is legyen j egy valutaátváltó irodánk, pedig meggyőződésem, hogy nép- gazdasági szempontból is hasznos lenne, növelné a valutaforgalmat.

— Terveik?

— Már a következő évre gondolunk. Elkészült a programfüzet vázlata; útvonalainkat árközléssel tüntetjük fel. Szervezzük azokat a tanfolyamokat, ahol — az elmúlt évekhez hasonlóan — azok a gépkocsivezetőink tanúinak, akik a külföldi útjainkon vezetik a buszokat. Ennek az előképzésnek tudható be az is, hogy különjárataink balesetmentesen közlekedtek, nem volt egy koccanásuk sem. És a végeredményhez tartozik az is, hogy a Volán Utazási iroda vendégei közül senkit sem kellett devizaszabálysértés vagy vámbűntett miatt felelősségre vonniuk az illetékes szerveknek. Mindent összevetve: nehéz év volt, de elégedettek lehetünk az eredménnyel.

KORSZERÜSÚD0 kereskedelem

Árubőség — egyre kisebb hiánycikklistával

i

M. A.

Pótolhatatlan hiánnyal indultak

Egyikük sem reménytelen eset

— Száz ipari tanulónk van, közülük hat állami gondozott, de ezt a kifejezést töröltük a szótárból. Nem akarjuk hallani — mondta az ipari tanulók oktatásának felelőse a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Lehet, hogy mégis csak tapad valami mellékzön- ge az állami gondozott elnevezéshez? És ha igen, miért?

— Két csoportba sorolhatók a lányok — mondja Galgóczi Attila üzemvezető. — Egy részük néhány hét után elmegy. Aki legalább három hónapig kihúzza, az általában itt marad, beilleszkedik. Akad olyan is, mint Sz. Gabriella. Ö fél éve dolgozik nálunk; gyakran hiányzik igazolatlanul, normáját 40 százalékra teljesíti. Felelősségrevoná&kor úgy viselkedik, mint az ártatlanság szobra, és azzal védekezik, hogy másokat támad. Meggyőződése, hogy az egész világ összeesküdött ellene, s mindenki hibás, csak ő nem.

— Ellenpélda?

— O. Panni négy évvel ezelőtt került hozzánk. Szintén állami gondozott volt, ő most a cérnázóüzem egyik legjobb dolgozója. Eleinte előfordult, hogy Tokaj körül talált rá a rendőrség, de még abban az időben is megkereste az 1800— 2000 forintot. Egy biztos: az állami gondozottak több gondot okoznak, mint más dolgozók.

A Kaposvári Ifjúmunkásotthon a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet szerves része. Dr. Orbán István, az intézet igazgatója ezt írja 1972. szeptember 5-én kelt levelében a gyár igazgatójának: »A kiskorúak otthonhoz kötődését lényegesen elősegítené a körülmények kedvező irányú megváltoztatása.«.

Mit jelent ez? — A lakószobák otthonosabb berendezését, egy külön étkezőhelyiséget, meg azt, hogy az állami gondozott lányok folyosórészén is legyen fürdő. Mindez persze -■tízbe kerül, ás nem is kevésbe.

— Mi eddig teljesítettük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket — mondta a gyár főmérnöke. — Betanítjuk, foglalkoztatjuk a lanyoI Itat; szállást és étkezést bizto- I sítunk nekik. Nem zárkózunk I el az elől sem, hogy javítsunk \ a jelenlegi helyzetünkön, de j tekintve, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet nem tud- : ja biztosítani a megígért 80 főt, nekünk egyelőre fontosab- ! bak a saját lányaink; Először J nekik teremtünk jobb feltételeket ... Egyébként módosítottuk a szerződést, 80-ról 42 főre, de még ezt sem tudják betartani. Pedig nekünk munkaerőre van szükségünk.

Ez világos beszéd. A vezető nem érzékenyülhet el a termelés rovására. Márpedig az állami gondozottak létszáma napról napra változik: jön- nek-mennek, igazolatlanul hiányoznak, s teljesítményük nem üti meg a mértéket, ösz- szehasonlithatatlanul több a gond velük, mint az ifjúmunkás-otthon többi lakójával.

Az ifjúmunkás-otthon utolsó emeletének lépcsőfordulóján kopott szekrények szomor- kodnak, s helyükbe szép, új szekrényeket tologatnak be szobáikba az állami gondozott lányok. Odébb, az iroda ajta- I jában két lány ácsorog útra | készen. Dolgozni jöttek, de az orvosi vizsgán alkalmatlannak bizonyultak erre a munkára Verstroh Jánosáé, Juliira néni útnak indítja őket a felnőtt kísérővel, aztán beszélgethetünk.

— A létszám? Huszonnyolcán dolgoznak, plusz hat ipari ■ tanuló, ez harmincnégy; nyolc lány felvétel • alatt áll, kettő pedig szökésben van.

Hogy milyen munkát végez- neg? Feleletül gondosan vezetett pénzügyi naplót tesz elém. amelyben világosan látható:

I ki mennyit keres havonta. A j kezdő 1000—1100 forintos fi- Izetés hónapról hónapra növek- I szik, s nem ritka, a 2000 fo- | rint sem. Ennyi pénzt aligha ' adnak a semmiért. Hogy sok baj van velük? Hát persze. A I bárom műszakos munka nem i leányálom.

— Hajnalban fél ötkor ébresztjük az első csoportot, a

I délelőttösöket, es ez bizony

: nem mindig sikerül egyszerre.

; Ha az ember harmadszorra : esetleg egy kissé türelmetlenebbül ripakodik rájuk, akkor I vége: megmakacsolják magukat, és csak azért sem kelnek j föl időben ...

A gyár gazdasági és társadalmi vezetői meg a dolgozók is sokat tesznek, sokat segítenek abban, hogy beilleszkedjenek ezek a gyerekek, akiket más mércével kell mérni.

Ha valaki állami gondozott, j annak oka van. Erkölcsi vagy j szociális. Vigyázni kell rájuk, és ez csak intézeti keretek között lehetséges. A gyárnak munkaerőre van szüksége, a gyermek- és ifjúságvédő intézetnek pedig olyan környezetre, ahol fölkészíthetik ezeket a lányokat az életre, a munkára. Az állami gondozott gyerekek a legkitűnőbb anyagi j ellátás mellett is hátránnyal ; indulnak: a családi nevelés pótolhatatlan hiányával. Ezt ) mindenkinek tudnia kell, aki j kapcsolatba kerül velük ... És azt is, hogy egyikük sem reménytelen eset.

Rezes Zsuzsa I

A kelés előtt két héttel

Tize nicé t modern keltető- i géppel dolgozik a nagyatádi Alsó-somogyi Halgazdaság j keltetőüzeme. Egy-egy gépben mintegy tízezer tojás fér el. Jelenleg kacsa- és csibekeltetés folyik az üzemben; utána a kis állatok- az előnevelőkbe kerülnek, s ha majd a megfelelő súlyt elérik, a Kaposvári Húskombinátnak szállítják őket. A napokban mintegy ti- I zenkétezer napos csibét szállí- i tottak ki a társüzemeknek elő- I nevelésre.

Képünkön: A rekeszekben elhelyezett tojások a modern keltetőgépbe kerülnek. Az idén j a gazdaság még körülbelül öt- • venezer tojást keltet ki.

Jólesik végigmenni az utcán, s megbámulni a rendezett, változatos árukat kínáló kirakatokat. Itt-ott ugyan meg kísért a régebbi gyakorlat : «szakállas«, beporosodott áruk képében, amelyek hónapok óta a nap szikkasztó erejének kitéve hirdetik az üzletvezető gondosságának hiányát. Többségükben azonban változatos, mindig érdekes ki- rakatokkal^-találkozik az ember. Olyanokkal, amelyek vonzzák a szemet — és a vásárlót az üzletbe —, s ugyanakkor tájékoztatnak is az üzlet áruösszetételéről. Már a kirakatok külső képe is vall arról, hogy a kereskedelem szüntelenül változóban, fejlődőben van.

Ez utóbbi megállapításunkat támasztják alá a számok is. Somogy megyében például öt év alatt, 1965-től 1970-ig

65,8 százalékkal nőtt az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom, s ez évenként jóval több a tíz százalékos forga- galomnövekedésnél. összességében 7730 forintról 12 814 forintra. nőtt a forgalom, s akárhogyan vesszük, ez dinamikus fejlődés. Még akkor is, ha beleszámítjuk a Balaton nyári idegenforgalma miatt tetemesen megnőtt vásárlókedvet és -erőt.

Fejlődik, tehát a kereskedelem, erről vallanak a kirakatok, a számok, s az a körülmény is, hogy a meglevő, néhány éve még modernnek hitt üzletek szánté egyik évről a másikra találtatnak szűknek, korszerűtlennek. Szinte minden helyen szorít a cipő: kicsi az alapterület, az eladótér és a raktárhelyiségek egyaránt. "(Sőt, az utóbbiak a legszembetűnőbben.) ‘ Nemrégiben mondta egy igazgató ismerősöm, amikor a bútorválaszték elégtelenségéről beszélgettünk, hogy az országban több mint 40 féle szobagarnitúrát gyártanak a gyárak, a kereskedelmi forgalomban mégis — néhány nagy fővárosi üzletet kivéve —csak alig választhat 8—10 garnitúránál többet a gyanútlan vevő. Nincs megfelelő alapterületű raktár, ahol károsodás nélkül lehet nagyobb készleteket is tartani.

Az, hogy a kereskedelmi hálózat ilyen hamar recsegni- ropogni kezdett, szorosan ösz- szefügg a fokozódó kereslettel is. S ugyancsak részben ez az oka annak, hogy még mindig létezik — igaz, egyre apadó tételekkel — egy olyan lista, amelyen a nem kapható cikkek neve szerepel: a hiánycikkeké. Az időről időre felbukkanó hiánycikklistáknak természetesen más okuk is van, de itt csak azt az oldalát emelném ki, hogy ha nem keresnék annyian az üzletekben, nyilván nem lenne hiánycikk:

A hiánycikkek mellett is nyugodtan le merem írni, hógy a forgalomnövekedés egyik — talán legfontosabb — oka a 'boltokban közvetlenül tapasztalható árubőség. Rendszeresen lehet kapni minőségi ruhaneműt — elég, ha a korszerű Fékonpress ingek karrierjére vagy a még mindig tartó kávédömpingre gondolunk —, változatos élelmiszereket, meg ki tudja még mi mindent. Ritkán lehet üres vagy «szel lös« polcot látni az üzletekben, s ez a normális áruellátás legbiztosabb jele. Ugyanakkor a korszerűsödő kereskedelmi munkának is ez a legelemibb feltétele. A rosz- szul ellátott boltban igen egyszerű a munka: kenyeret, tejet, szalonnát mérni minden különösebb szakismeret nélkül is lehet. Amikor azonban néhány száz vagy ezer terméket kell eladni, akkor egyre inkább előtérbe kerül a szakmai tudás és a felkészülés. Az új áruk áramlásával ugyanis mind nagyobb szükség van az áruajánlásra, arra, hogy az eladó tájékozottabb legyen portékájának felhasználásáról (helyes felhasználásáról), mint a vevő. Ha tájékozottabb, akkor ismertetni is tudja ennek előnyeit, ruhavásárláskor színt, modellt, élelmiszereknél szabályos kis »-menüt« ajánl.

Mondjuk meg őszintén: ez még nem általános. De egyre több jelét tapasztaljuk az üzletekben.

A kereskedelmi munka kulisszái mögött hallatlan nagy jelentősége van a változatos árubeszerzésnek. A gazdasági mechanizmus reformja után nagyobb lehetőség nyílt a kiskereskedelem előtt, hogy a nagykereskedelem — mint

hagyományos partner — mellett közvetlenül a termelőktől — vállalatoktól, szövetkezetektől, sőt egyéni termálők- től — is beszerezzék az árut. Nyugodtan mondhatjuk: ahol ez megtörtént, ahol a kiskereskedelem képviselői felkutatták ezeket a csatornákat, ott meglátszik a választékon is. (Sió áruház.)

Ugyanakkor a kereskedelem más, változatos formái is kialakultak. Közös boltot létesített például a nagykereskedelmi vállalatokkal Kaposváron az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, s közös megállapodás alapján mintabolt létesült a Budalakk-kal. Ezek* a vállalkozások, közös létesítmények továbbra is elsősorban a mi érdekünket szolgálják, a vásárlókét, de a kereskedelmi vállalatok számára is sokat jelentenek. Sokkal érzékenyebben tudnak figyelni az igények változására, rugalmasabbban tölthetik fel a készleteket, sőt az ipar befolyásolása is jóval gyorsabb, intenzivebb lesz ezen az úton.

Ezek az Új rendszerű kapcsolatok jelentik azokat az apró, finom kis szálakat, amelyek nyomán az árubőség itt- ott fellelhető jelei megmutatkoznak. Amikor a kereskedelem legfőbb gondja az lesz, hogyan adja el áruját, s nem az, hogyan szerezze be, akkor lesz igazán könnyebb, bosszúságoktól mentes az egyszerű vásárló dolga, s akkor beszélhetünk igazán korszerű kereskedelmi munkáról.

A jelek többsége erre mutat.

Csupor Tibor

KISZ-brigád

Nemcsak a név miatt

A festőbrigád fogalom a siófoki költségvetési üzemben. Minden értékeléskor a legjobbak között emlegetik őket. A »miértre« egyszerű a válasz: minden bizonnyal olyan jól dolgoznak, hogy ezzel kivívják az elismerést. De a feltételezett válasz mögött ott van a másik kérdés: a hogyan.

Hogyan dolgoznak együtt — jól?

Stílszerű környezetben, egy 1 félig kész festés-mázolás kei- I lős közepén találtuk őket. Ép- | pen reggelizett a brigád, »ki ! mit hoz, bedobja a közösbe« I alapon.

— Mindig így van — mondta Valenti Gyula, a brigádvezető. — Ez már hagyomány nálunk.

— Mi hagyomány még?

— Szocialista brigád vagyunk. A vállalásoknak igyekszünk eleget tenni, és sikerül is. Ami a legfontosabb: a határidőket pontosan betartjuk, s a teljesítmény is 100 százalék fölött van ... Igazolatlan mulasztás pedig nincs nálunk.

A brigádvezető szavaira a »tagok« — Valentin László, Fenyvesi László, Szalai Zoltán, Nagy István — is rábólintanak.

A munkában kialakult köztük az összeszokottság, olyanok, mint a jól működő gépezet alkatrészei. Arról beszélgetünk, hogy mitől van ez.

Ismét a brigádvezető beszél.

— A brigádnak szinte valamennyi tagja évek óta együtt dolgozik.

Ez mindenképpen döntő, önmagában azonban kevés lenne.

— Őszinte légkört sikerült kialakítani, s ez a legfontosabb — veszi át a szót a másik Valentin, a brigádvezető testvére. — Nálynk nincs veszekedés, de mindig megmondjuk, ha valami nem tetszik.

— A brigádtagok tagjai az üzem KISZ-szervezetének is. A brigádvezető a KISZ-titkár. Néha nehéz különvá.lasztani a két tisztséget.

— A KISZ-szervezet három évvel ezelőtt alakult — tizenkét taggal. Most huszonötén vagyunk. Az »oszlopos« tagok a brigádtagok. Lehet, hogy azért, mert ha valamit meg kell csinálni, ők vannak, »kéznél«.

Annál is inkább így van, mert nagyon is kézzelfogható dolgokat kell végezniük. Sok társadalmi munkájuk van az óvodaépítésnél. Vagy a brigád teljesítménye: a már megnyitott szabadi strandot kellett festeni, s ők reggel négytől dolgoztak, hogy a festés miatt ne kelljen késleltetni a nyi- | tást.

Ezt miért vállalták? Meri szükség volt rá?

— Nemcsak a KISZ es nemcsak a brigád név kötelez...

Az egyik brigádtag mondta: a brigád attól lett szocialista, hogy azzá tettük.

S. M.

Somogyi Néplapl 3