Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-16 / 219. szám
25 év filmjei Sodrásban • • • U tósseson Örvendetesen szaporodnak a filmművészettel foglalkozó kiadványok, tanulmánykötetek. Elég csak az utóbbi évek olyan műveire hivatkozni, mint Gregor—Pata- las: A film világtörténete, a B. Egey Klára szerkesztette Filmek könyve, Veres József Kétszáz film című »tablója« és a Nemeskürthy István -szerkesztésében napvilágot látott A film ma című antológia. A napokban' újabb művel gazdagodott a sor. Nemes Károly Sodrásban .. . című elemző munkájával. A szerző a magyar film 25 évével foglalkozik. Azok közé tartozik, akik a legtöbbet tették nemcsak egy-egy film, hanem egy-egy áramlat, egy-egy korszak jelentőségének, valódi értékeinek elemző feltárásában. Ezt bizonyítják eddigi művei is. Űj kötetében tulajdonképpen a krónikás feladatát vállalta. A felszabadulás után kialakult helyzettől 1970-ig kíséri végig a film útját. Nem volt ez zökkenőktől mentes út. A szervezetlenség káoszából kapott lábra a filmgyártás, amely később olyan — egyetemes film- történeti szempontokból is jelentős — értékeket produkált, mint a Hannibál tanár úr vagy a Szegénylegények. Filmhíradókkal kezdődött. Különböző pártok különböző hangulatú híradóival. Rendszeres híradás csak 1948-tól készáilt. »Természetes volt, hogy a korabeli híradók és a riportfilmek nem váltak az átalakuló élet finom megfigyeléJS emes Károly könyvéről seinek gyűjteményévé, nem lettek az emberekben végbemenő változások krónikájává« — írja Nemes Károly. És a játékfilmgyártás milyen haladó hagyományokra támaszkodhatott? Legföljebb Szőts István Emberek a hava- sonjára vagy a »könnyebb műfajban« Székely István Hyppolit, a lakájára. Kevesen tudják, hogy a fel- szabadulás utáni első — 1945- ben készült — játékfilm, a híres Bródy Sándor-színmű, a Tanítónő cellulózszalagra rögzített változata volt. Keleti Márton rendezte. Nem jelentette azonban új korszak kezdetét, mert sem ideológiai, sem a gazdasági feltételek nem értek akkor még meg a filmgyártáshoz. Magányprodukcióban készült. A korabeli kritikák szerint az 191'7-es — Janovics Jenő által rendezett Tanítónőhöz viszonyítva — sem hozott újat Igazából egyetlen film nőtt nemzetközileg is jelentőssé. Radványi Géza Valahol Európában című filmje. Az időnkénti felújítás, a megmegújuló siker bizonyítja: maradandó filmet készített. Háborúellenessége, ' egyértelmű állásfoglalása, s ennék a művészi szintű tolmácsolása ma is példa. A Talpalattnyi földet — melyet a középiskolások filmesztétikai nevelése érdekében ma is gyakran felújítanak — 1948-ban készítette Bán Frigyes, aki a maga állította mérTovább csökkentik a pedagógusok ügyviteli munkáját Irányelveket adott ki a Művelődésügyi Minisztérium Az iskolák vezetői és a nevelők az utóbbi időben egyre gyakrabban panaszkodtak arról, hogy egészségtelen módon megnövekedett az iskolai ügyvitel, s ennek gyakran az oktató-nevelőmunka látja kárát. A Művelődésügyi Minisztérium a pedagógusok szak- szervezetével közösen megvizsgálta az egyes intézmény- típusok ügyvitelét, és megállapította, hogy a panaszok megalapozottak. Intézkedésként most irányelveket tettek közzé az általános és középiskolák ügyviteli teendőinek egyszerűsítéséhez. Gondot jelent a pedagógusok adminisztratív munkájában több olyan előírás, . ami pedagógiai szempontból ugyan ♦ indokolt, a gyakorlatban azon- { ban túlzásként jelentkezik. A J különböző felügyeleti szervek | területenként eltérő, más-más ; előírású nyomtatványt alkal- | maznak, gyakran maximális ; követelésekkel. A következők- J ♦ ben központilag kiadott sze- ♦ mélyiséglapot bocsátanak köz- ; re, ez tartalmazza majd a j legfontosabb kérdéseket. f A tervek szerint a korsze- í ♦ rűtlenné vált, felesleges je- | lentések kötelezettségét meg- { szüntetik, a valóban szüksé- í Folynak azok a munkálatok is, amelyek az iskolák pénzügyi «gazdálkodási ügyvitelének ésszerűsítését szolgálják. Az említett intézkedések csak kezdeti lépések. Az illetékesek törekvése a továbbiakban is az lesz, hogy folyamatosan ésszerűsítsék az intézmények ügyvitelét és mindehhez megteremtsék a szükséges feltételeket. Alapvető fontosságú, hogy az iskolákat fenntartó és irányító tanácsi szakigazgatási szervek, továbbá az intézmények igazgatói, tantestületei a maguk területén is elősegítsék ezt a törekvést — hangsúlyozzák a minisztériumi irányelvek. cét később sem tudta igazából magasabbra tenni. De nemcsak ő, mások sem. Pedig két Móricz-regény adaptációja is filmszalagra került. Részleteiben sikerült a Díszmagyar című alkotás vagy a Máriássy Félix által rendezett Szabotté is. Nádasy Kálmán—Ranódy László Ludas Matyijét is ezek közé sorolhatjuk. A sematizmus korszaka következett. Fekete-fehér figurákkal, kevés igaz emberi tulajdonsággal felruházottakkal. Mégis említsünk meg néhány filmet, amelyekben éppen ezt próbálták alkotóik feloldani, ha csak részeredményeket érve is el: Erkel, Semmelweis, Déryné. A magyar filmművészet számára azonban mégsem voltak ezek elpocsékolt évek. Már érlelődött a filmek születésénél egy új alkotói gárda, amely az idősebb generációt is maguk megújítására . ösztökélte. Egyre inkább a munkásság, a kétkezi dolgozók konfliktusainak ábrázolása került előtérbe. A középkorosztály is emlékszik még a Kiskrajcár- ra, az Életjelre vagy a Simon Menyhért születésére. Makk Károly, Fábri Zoltán is lehetőséget kapott. 1955-ben Máriássy Félix Egy pikoló világosa, Budapesti tavasza, Fábri Körhintája bizonyítja a fordulatot. És hosszú évek óta először aratott sikert a magyar film fesztiválokon, nemzetközi közönség előtt. A későbbi évek alkotásai még inkább élnek emlékezetünkben. Az ellenforradalom belső rugóit kutató Tegnap vagy Révész György Ejfélkor- ja. Aztán a »csendes« sikerek után a »hangosak«, Fábri Zoltán Móra-kisregény alapján készített Hannibál tanárura, amelyre a rendező így emlékezik: »...egyre jobban izgatott az erőszak kérdése. . . s szinte kényszerré nőtt bennem az ellene való tiltakozás szükségessége.« Makk Károly akkori filmjei közül a Ház a sziklák alatt és a Megszállottak emelkedik ki. Talán Fábri—Sánta Ferenc Húsz órájának értékei is most kaptak fényt, amikor a televízió újra műsorára tűzte. Kása Ferenc, Csoóri Sándor, Sára Sándor Tízezer napja, Jancsó Miklós Szegénylegényekje, Kovács I András és Cseres Tibor Hideg napokja a magyar filmművészet csúcsait jelentik azóta is. Nemes Károly könyvének legnagyobb érdeme, hogy minden filmet szerető ember számára — legyen az fizikai munkás vagy magasabb képesítésű értelmiségi — meggyőzően érvel a valódi értékek mellett a véltekkel szemben. L. L. A sétányon már söpörni lehetne a leveleket. — Csipcsipcsirip, Fecsegi asszony! — Fityfiritty, Nagyfejű úr! — Mit szól verébséged ehhez az őszhöz? Nem gyönyörű? — Hát van olyan évszak, ami ne lenne ennél a nagy tónál gyönyörű? Még a tél is, Nagyfejű szomszéd! Pedig akkor ugyancsak az eresz alól hallgatjuk a széldudát! Akkor még mindig frakkos fecskék fészkeibe is bevacqkoljuk magunkat. Pedig de nem állha- tom még a hangjukat sem nyáron! — Nézze, hogy fodrozódik a tíztükör! A csónakok pihenőben. Csak ott ring kettő a hullámokon. Végre csend! Az a két-három vízbe merészkedő szárnyatlan, csupasz kétlábú biztosan nem idevalósi. — Utószezon! Ügy hívják ezt az időszakot, hogy utószezon. Hallottam két öreg kétlábút, amint ezt mondták a pádon ülve. A nap felé fordultak, mintha az arcukat mosatták volna. — Csipcsiriphihihi! En meg azt hallottam, hogy ezt a derűs időt öreg hölgyek nyarának szokták nevezni. — Célozgat, kedves Nagyfejű úr! Vajon mire? — Ó, a világért sem akartam megsérteni kegyedet. Hiszen ön olyan fürgén repül még... — ön hízeleg, kedveském. De jólesik, köszönöm. Bizony, nekünk való idő ez. — Csak a morzsák apadnak ilyenkor el. Egyre kevesebb a, parti kolbászárusok környékén a szemét. — Látja? Ott a sétányon már söpörni lehetne a rozsdás leveleket. — Nem takarnak már bennünket itt, fenn a fán. — Hagyjuk a nosztalgiát! Még legalább néhány hétig . . . Addig csak tollászkodjunk gondtalanul! JEGYZET Még el kell mondanom Szüts «>«■«' WMMKKKM 1 Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 67. — Blöffölsz — mondta megges feladatok ellátását pedig ♦ vetően. — Mindig is szeretted jól megszerkesztett nyomtat- {meghökkenteni az embereket, ványokkal segítik. • leiért ölték volna meg az apáFelesleges munkát adnak a meg? mat, és kik ölték vo] , ................. „ , , , , -Erre válaszolj! s okszor a különféle felmerések, | — a. nagyanyád közreműkö adatszolgáltatások megakadályozására is. Ennek a jövőben a központilag elrendelt felméréseken, adatszolgáltatásokon, adminisztratív teendőkön kívül csak a megyei (fővárosi) tanács művelődésügyi osztályának (főosztályának) engedélyével lehet az iskoláktól ilyen jellegű feladatokat kérni. I titok Jyer désével a Gestapo, pontosabban Alfred Frisch csoportja. A nyitja Ehrenburgi Ba- Olgánál, a nagyanyádnál t van. ; — Megőrültél? — szisszent j fel az asszony. » — Nem. Sőt, ma éjjeltől »végre nagyon is tisztán látok, í És most te adtad a kezembe az | utolsó, még hiányzó bizonyíté- tkot: Flessburger ajánlatát. Táblán nem lepődsz meg, ha közlöm veled, hogy a nagyanyád túlságosan régóta, 1934 óta ismeri Alfred Flessburgert, a kölni gyógyszerészt, bár már abban, is kételkedem, hogy gyógyszerész-e egyáltalán ... Egyéhként táviratoztam Pestre, s itt a válasz: Magyarországon Alfred Flessburger nevű diplomata, export—import üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a harmincai évek közepén és végén. A cég, amit a gy ógyszerész mint munkahelyet megjelölt, nem létezett. Flessburger úr tehát egészen biztos, hogy nem mondott igazat. De más takargatniváiója is lehet. Kétszer sikerült ki hallgatnom nagyanyádat és az állítólagos patikust, akit csak A minap felbontottam egy levelet, és a gondosan rajzolt, de immár öregesen szálkás betűket olvasva ismét ott éreztem magam azok között az aranykalászos gazdák között, akik hajdan iskolatársak voltak, és — túl életük delén — harmincöt év után először találkoztak egymással. Nagyon friss még, nagyon eleven ez a ritkaság számba menő emlék, és most utólag be kell vallanom: egy kicsit szorongva írtam akkor erről a találkozóról. Szorongva, hogy vajon a kivételes ünnep hangulatát, a sok szép emberi megnyilvánulást vissza tu- dom-e úgy adni, ahogy az ott valójában történt. És most itt van előttem ez a ; levél. A betűket nézem, mégis magam előtt — mint akkor | — a téli gazdasági iskola jó- ! ságos arcú, megtört és töréper Frischnek szólított. Legutóbb alig tíz perccel ezelőtt ... ^ — Te hallgatózol? Fúj, de undorító! — Igazán? — kérdezte könyörtelenül Dániel. — Es az nem undorító, hogy nagyanyád túlságosan is érdekelve volt a bauxitügyben, és részes apád balsorsában? Most nagyon finoman fejeztem ki magam ... — Örült vagy! őrült vagy! — kiáltotta Éva, és elállta a férfi útját, aki föl-alá járkált a parketten. Az ajtón ebben a pillanatban erélyesen kopogtak. Szász hirtelen az ajtóhoz lépett, s kinyitotta. Az éjszakai portás komor arccal meredt rá. — Kérem önöket, jöjjenek velem! A madam rosszul van. Éva fölsikoltott. Szász nem tudta elég gyorsan azonosítani a »madamot« Dédivel. Tétován álldogált a férfi előtt, aztán észbe kapott: persze, a Dédi. — Megyünk, csak magunkra kapunk valamit. Becsukta az ajtót, majd gyorsan kinyitotta, s a távozó férfi után sietett. Megfogta a vállát. — Az orvost értesítették? kény igazgatóját látom, aki annyit adott tudásban, emberségben, képzettségben ezeknek • a maholnap mái nagypapa korú »diákoknak«, hogy ma is tisztelettel állnak meg előtte, és szívből örülnek, hogy még egyszer kezet szoríthatnak egymással... Imre Sándor egykori igazgató írta ezt a levelet, és a köszönethez mellékelt még egy kis töredéket a múltból. Olyat, ami nekünk új, érdekes, és talán egy kicsit elgondolkodta- tóan hasznos is. »Nemcsak az egykori diákoknak, hanem a találkozón részt vett feleségeknek is nagy esemény volt ez. Hiszen _ többségük részt vett a földművelésügyi minisztérium által 35 évvel ezelőtt szervezett hathetes háztartási tanfolyamon vagy a háromhónapos háziasszonyképzőn. Mint serdülő fiatal lá— Igen, uram. Az egyik városi orvos látja el a szálló vendégeit. Itt lakik a közelben. Nemsokára megérkezik. — Köszönöm — mondta Szász, és visszament a szobájába. — Öltözzél fel! — szólt Évára, de az asszony már kapkodta ruháit a székről. És amíg remegő kézzel magára húzta őket, gondolatai egy nyomasztó, szörnyű álom egymást követő mozzanataihoz hasonlítottak. — Mintha nem lennék eszemnél, mintha nem lennék észérvéi — suttogta maga elé. Szásznak: a bárónő állapot- változása okozta most a legnagyobb gondot. Mi történhetett? ... Az öregasszony gyomra rossz volt már napok óta, panaszkodott a gyomrára, d-- ez nem hoz ilyen hirtelen állapotváltozást. Bár ami az életkorát illeti?... — Az ampulla — jutott eszébe. — Hátha Flessburger abból adott be neki? Szász a zsebébe kotort, és elővette az üvegfiolát, majd gyorsan a tárcájába tette. — Menjünk! — s Éva megragadta a karját. — Gyere már! nyok megtanulták a háziasz- szonykodást,' a sütés-főzés és szabás-varrás mellett a csecsemőgondozást, Felkészültek arra, hogy jövendő családjux- ban a maguk tudásával, szorgalmával, gyerekszeretetéval, asszony hűségével, kötelességérzetével a család békességét, boldogságát szolgálják .. .« A mai ember fülének ez a módszer,, ez az oktatási forma szokatlan. De m^gis nagyon szép, nagyon nemes volt. Olyan, amit — ha nagyot változott is minden — tudni kell, sőt el* is kell ismerni. így lett ez a ritka szép esemény valójában kettős találkozó. Alig több mint két hét múlt el az esemény óta, de a szépen rajzolt öreges szálkás betűk arra késztettek: ezt még el kell mondanom. V. M. A bárónő ijesztően rosszul volt. Az egyik széme teljesen nyitva, tágult pupillával, mereven bámult a mennyezetre, a másik szeme félig csukva, mintha folyton kacsintani akarna. Sovány arcán a lila kvarclámpa égés helye is megfakult, majdnem eltűpf. Csontos kezével a paplan szélét markolta. Nem látszott, hogy szenvedne, inkább mintha valamiféle kábulatban lenne. Éva kétségbeesetten hajolt nagyanyja ágya fölé: — Dédi, Drága Dédikém! Mi történt veled? Mitől? ... A bárnónő arcáról semmit sem lehetett leolvasni, beszéd közben is mozdulatlan maradt. Nem' nézett rájuk. Hal- " kan, erőtlenül beszélt. Annyit mondott, hogy az este megfür- dött, és lefeküdt. Arra ébredt, hogy elzsibbadtak a végtagjai. A bárónő Évának panaszkodott. — Nem tudom a lábam mozgatni. Nagyön nagy Ridegséget érzek. A kisujjamból jön fel, egészen a szivemig .,. (Folytatjuk.)
