Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám
At ezüstcsík acélból van Olajvezeték a Ouna-parton A tartalyváros mögött akácerdő takarja a bódét. Az ütött- kopott helyiségben valami hajóért kiabál a rádiótelefonba a főművezető, Kohán István. A bódé előtt lánctalpas traktorok sorakoznak. Tövében földbe szúrt lemezen lakonikus rövidséggel ez a szöveg áll: ■>Az eb harap«. A két lompos komondor mély alomba merülve alszik. — Nagy munka lesz és szép — mondja Kohán István. — A folyókeresztezést, azt, amikor a csövet a meder fenekére fektetik, én még soha nem untam meg nézni. Kötelek és gépek harca ez. Az emberek csak rádió adó-vevővel a kézben rohangálnak. — Hány éve csinálja? — Tizenhat. A bódé mellett emberek gyülekeznek. — Ez a dekád is lejárt — mondja egyikük. Aztán nekem címezve még hozzáteszi: — Délután megyünk haza. — Mikor jártak otthon? — kér dem. — Régen. Tíz napja már ... Most néhány nap »szabadság« következik. Kell a tiszta ruha meg a család is hiányzik már. — Hova utazik? — Én ? Fel Szabolcsba ... Van, aki Somogyba megy, vagy le Zalába. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat építkezésein a munkaidő nyaranta napi 12 óra. Nyolc-tíz napos munka után következik a dekádszünet, négy—hat nap. Az emberek csak ilyenkor tudnak hazautazná a családhoz. Ha rövidül a nap, rövidebb lesz a munkaidő is, s hosszabb a dekád. — Mennyi idő alatt ér haza? —■ kérdem a szabolcsi embent. — Az attól függ: ha elérem a délutáni gyorsot, este nyolc körül. Ha nem, akkor csak reggeL — Mindig a vezetéken? — Mindig kint. így szegődtem. Nálunk ez a rend. Haza az ember leginkább csak látogatóba jár. — És nem unja? ' — Tizenhat évig maradtam . . . Erre a munkára mindent lehet mondani, de azt, hogy unalmas, nem. A Barátság II. kőolajvezeték hossza pontosan 287 kilométer és 637 méter lesz. Négyszáz traktoros, műszaki, adminisztrátor, hegesztő, segédmunkás és még ki tudja milyen szakember kísérte végig az építést a szovjet határtól Szászhal ombattá ig. A vezeték 238 kilométeres szakasza Fényeslitkétől Zsám- bokíg kész. Az előrehozott befejezési határidő: 1972. november 7. — Elkészül. — El kell készülnie. Dohány Imre, a vállalat igazgatója biztosra mondja a határidőt. — Éppen úgy végzünk vele, minit a Zsarnokig terjedő szakasszal a bányásznapra. Az A tartályváros — a Dunai Kőolajipari Vállalat — mögött egészen a folyópartig ér már a cső. A Barátság II. távvezeték utolsó szakasza lesz ez, s a Duna medrében fekszik majd. A 700 méter hosszú acélcső — polipropilén fóliába csavarva — úgy simul most a partoidaihoz, mintha gumiból 1 országnak nagyon fontos ez a vezeték. Most már az első 238 kilométer alkalmas arra, hogy , kőolajat tároljanak benne. Ez pedig a népgazdaság tárolási gondját oldja meg. Ebben az elkészült vezetékben 100 ezer | tonna olaj fér eL Kiszámíta- j ni is nehéz, mennyi tartály kellene hozzá. Az 1,6 milliárd forintos belenne. ruházás tehát a befejezéshez közeledik. Építői hat megyén át vezették, s közben kétszáz- nyolcvanszor keresztezték az utakat, csatornákat, vasutakat és folyókat. A Tisza medrében két helyen fektették le a vezetéket. Átjutott már a holt Duna medrén, a soroksári Duna-ágon kétszer, s most itt, Százhalombatta alatt készítik elő a nagy munkát. Hetek óta Dunaharasztiból járnak ide reggelente az építők. Ott települt ugyanis a negyven, egyenként négyszemélyes lakókocsi. — Ezek nem lakókocsik — javít ki Nagy Géza építésvezető. — Ezek már lakóházak. Minden megvan bennük, ami a kényelmet szolgálja. Télen úgy föl lehet fűteni az olajkályhával a »szobákat«, mint bármelyik lakást. o — Kik keresnek legjobban a vezetéképítésen? — kérdem. — A hegesztők. 15—16 forintos az órabérük. De itt minőségi munkát kell végezni. Minden varratot külön ellen- 'őriznek. Ha nem jó, újra kell hegeszteni. Meg kell mondani, ritkán hegesztik kétszer ' ugyanazt a varratot. — És ki a legrosszabbul fizetett? — Mindig az, aki dühös és azt mondja: ennyiért kell nekem ezt csinálni. — Hogyan jönnek ide az emberek ? — Legtöbbször a falujukban találkozunk velük. Ott jelentkeznek munkára, aztán ahogy továbbmegy a vezeték, jönnek velünk. Aki megunja a vándorlást, veszi a munkakönyvét és elmegy. De a többség marad. Segédmunkásként kezdi, aztán tanfolyamra megy télen, és szakmát tanul. Az is előfordul, hogy a szakmával a kezében ottragad valamelyik vállalatnál. o Több mint 750 millió forint a postahivatalok fejlesztésére A Dunán csöndben dolgozik a kotrohajo. A túlsó parton acéllemezre erősítve hat cső fekszik. A legvastagabb 600 milliméter — a Barátság II. i Mellette — 400 milliméter át- I A munkaidőbeosztas köny- nyrtesével, a kezelés gépesítésevei, a reálisabb bérezéssel sokat javítottak a postai forgalmi dolgozók munkakörülményein — állapította meg tegnap a postások szakszervezetének központi vezetősége. A forgalmi szolgálat 8700 dolgozójának helyzetét vizsgálva megállapítóttáik: közülük sokan válnak még meg a postától egyebek között a kedvezőtlen munkabeosztás, az éjszakai szolgálat, az alacsony kereset és a szabad idő hiánya miatt. Ezért a szakszervezet a postahivatalok fejlesztését szabta meg az egyik legfontosabb tennivalóként. A hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére egyébként a negyedik ötéves tervben több mint 750 millió forint áll a postaigazgatóságok rendelkezésére. A központi vezetőség felhívta a figyelmet a szakmai szakszervezet kongresszusának határozatára, amely szerint a forgalmi szolgálat dolgozóinak bérezését továbbra is kiemelten kell kezelni. mérővel — a Barátság I. Ezt j a vezetéket is újra áthúzzák a Duna alatt. Aztán egy termékvezeték. A másik kötegben a Barátság I. tartalékvezetéke és két termékvezeték. — öt kilométert haladnak majd a drótkötelekkel a traktorok, s akkor átér a Dunán a 700 méter hosszú vezeték. Higgye el, szép látvány lesz. j És pontos munka. Kercza Imre . ■PÜ Akkor induljunk... Itt a képen én vagyok és az iskolám. A szép, új általános iskola (Lakócsán. Biztosan sokan látták tegnap a tévéhíradóban, de azért úgy gondolom velem tartanak most egy kis sétára . .. Érdemes. Az egyik riporter bácsi elszólta magát, mert azt mondta a fülem hallatára, hogy nincs még egy ilyen szép iskola Somogybán. No, nem mondom meg a nevét, nehogy haragudjanak rá a többi iskolákban ... De elnézést kérek, elfelejtettem a legfontosabbat. Negyedik osztályos tanuló vagyok. Az apukám a postán, az anyukám a tanácson dolgozik. Tavaly kitűnő volt a bizonyítványom, a nyarat Barcson töltöttem, nagymamáéknál. Ennyit a formaságokról, én nem akartam elmondani, de az újságíró bácsi erőltette... És most térjünk a lényegre. Jó, hogy van ez a szép új iskola, mert a régi láttán bizony összeszorult a szívem. Tetszenek tudni, az úgy volt, hogy az első osztályt én Barcson jártám, aztán ide költöztünk Lakócsára. Nem mondom, valamivel kisebb a falu, de pajtás az itt is van ... Csak a szép, nagy barcsi iskolát sajnáltam. Most meg — micsoda meglepetésekkel jár az élet — ez a barcsinál is sokkal, de sokkal szebb! És tegnap nagyot ünnepeltünk, megtartottuk az évnyitót, a Petényi igazgató bácsi elmondta, hogy köszönettel tartozunk érte a tanácsnak, a szüléinknek, a tsz-nek, a ... Szóval sok mindenkinek Hát köszönjük szépen ezt a három és fél millió forintos iskolát... És én most megígérem, hogy vigyázunk rá. És ez nemcsak afféle szokásos könnyelmű ígéret, mert ha itt tetszenek járni, megláthatják az utcai cipőket a folyosón. Vigyázunk a szép, sárga, fényes parkettre mind a hat tanteremben! Mert nemcsak mi járunk ám ide, hanem a szentborbásiak is, a potonyiak is, a tótújfalui gyerekek is. És ők busszal járnak (de jó nekik!) ... Itt az iskola körül még sáros az út, de ígéri a tanács, majd ezt is megcsináltatják. (Ezt megint az újságíró bácsi kérésére" mondtam el.) Szóval a szentborbási alsósokkal együtt pontosan száz- tizennyolcan leszünk, és mind a száztizennyolcan köszönjük a Puska Éva néninek, aki megtervezte az iskolát. Mert nagyon tetszik! Jó széles a folyosó, és ha kint rossz az idő, akkor is lehet nyugodtan szaladgálni a zsibongóban! Ha kisüt a nap, akkor meg csupa világos minden. Mert olyan ez az épület, hogy nemcsak a falán, hanem a tetején is van ablak, tetszenek látni a képen, ahogy szépen, lépcsőzetesen követik egymást. És majd nézhetjük, ahogy nagy pelyhekben hull a hó. Ugye irigykednek? Ügy szeretném hallani... Ha elindulunk a folyosón, akkor itt van mindjárt egy osztály. Ide nézzünk be, jó? Szép, zöld a tábla ... Tudják, ez feldobja egy kicsit az embert, mert olyan régimódi már az a fekete ... Aztán a szertár jön, hogy mi lesz benne, azt még nem tudom pontosan, de biztosan sok szép érdekes dolog. Menjünk tovább, de közben beszéljünk másról is. Ott a zsibongó sarkában áll a tévé, arról jut eszembe, hogy van ez az olimpia. Én szurkolok ám. Jaj, hogy szorítottam a Gyarmati Andreának! Mondja az újságíró bácsi, hogy én is biztos híres sportoló akarok lenni. Hát ez egy nagy tévedés, mert én eldöntöttem, hogy tanárnő leszek .. . Bizony. És ha egy mód van rá, akkor itt, Lakócsán szeretnék majd tanítani. Jaj, közben majdnem elkerültük a nevelői szobát. Ide csak bekukkantunk, mert a diákféle inkább másfele jár. Azt azért látni, hogy a .tanító bácsiék is örülnek, mert lámcsak, milyen szép, modern ez a szoba, új fotelokkal ... ' Az olimpiáról jut eszembe ... Tornaterem az nem épült, de A NÉGY DUNÁNTÚLI megye szekszárdi mezőgazdasági regionális kiállításán a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat szép sikereket ért el: a bemutatott Ficus lyrata arany-, a Ficus schriveriana ezüst-, a Sanse- vieria Laurentii pedig ezüstérmet szerzett, ezenfelül egy oklevelet vihetett haza Szek- szárdról a somogyi vállalat. Ezek az eredmények egyenes folytatásként következtek a korábbi jó szereplések után, hiszen Zágrábban például a nemzetközi virágkiállításon két évvel ezelőtt a mostani ezüstérmes fikuszért bronzérmet, s az ugyancsak két évvel ezelőtti hazai Országos Mező- gazdasági és Élelmiszer-gazdasági Kiállításon az új növények termesztéséért és elterjesztéséért harmadik dijat kaptak. Az 1967-ben alakult vállalat a kezdeti veszteségek és az évi 4—5 milliós termelés után jutott el oda, hogy munkaterülete immár a Balaton somogyi partjának egészére és az északi part egy részére kiterjed, de parképítő részlegének tevékenységével es a viragüzleHírüket virágok viszik az országhatárokon túlra... Beszélgetés a szekszárdi sikerek után tekkei a megye belső részén — például a megyeszékhelyen — is találkozni. A vállalat vezetőitől megtudtuk, hogy jelenleg Balatonföldváron a községi tanács megrendelésére parképítés folyik, Balaton- szemesen ugyancsak ez a munka megy, ezenkívül a Magyar Vagon- és Gépgyár megbízásából új parkot alakítanak ki. Balatonbogláron a MÁV Pécsi Igazgatóságának dolgoznak: itt a vasútállomás környékének rendezése folyik. A kaposvári parképítő részleg a Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatósága központi épületének a környékét szépíti, kerítést épít, Patalomban, pedig parkfelújítás folyik. A vállalat idei termelési tervének — ez 16,5 millió forint — csaknem a felét, 8 millió forintot a parképítés teszi ki. Idei terveik között szerepel például Balatonőszödön a Minisztertanács üdülőtelepén a parkosítás egy részének a megkezdése, s kaposvári megbízást is kaptak épületcsoportok környékének a parkosítására. A kertészeti termelést a korábbinál nagyüzemibbé tették: kevesebb növényféleséget termesztenek, ugyanis a dunántúli kertészeti vállalatok specializálódtak. Így a somogyiakra a fikuszíéleségek, a pálmák, a sansevieriák, a ciklámen és a hortenzia termesztése jutott, ebből ellátják a környező megyék kertészeti vállalatait is, ők viszont másoktól kapnak más virágokat. Egyébként, hogy a szekszárdi sikernek gyorsan híre futott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hofeseaovasárheiyí, a szombathelyi, a győri vállalat a sikeresen szerepelt virágokból máris rendelt a somogyiaktól, sőt a bronzérmet nyert virágra már exportmegrendelés is érkezett. Kilenc virágüzletük van, ebből hét Somogybán található. Újabb háromnak jövőre tervezik a megnyitását, ezek közül egy Kaposváron, a donne- ri városrészben lesz, egy Ta- bon, egy pedig Enyingen kap helyet. Az idén a virágüzletek forgalmára 4,5, a kertészetére pedig 4 millió forintot terveztek. A virágforgalom az elmúlt három évben 2 millió forintról 4,5 millióra emelkedett. Mivel a vállalat tagja az országos virágszolgálatnak, az ország egész területére küidhe-' tők virágok a kezelésükbe tartozó mziftekbői. Ugyanea-nemzetközi vonatkozásban is érvényes: az Interflora keretében a világ bármely tájára fölvesznek rendelést, és ez a szolgáltatás különösen a nyári hónapokban a Balaton-par- ton jelentős. Az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, számos nyugat-európai országból, Ausztráliából érkeztek megbízások például az idei nyáron is vagy hetvennyolcvan esetben, névnapokra, születésnapokra és más alkalmakra. EREDMÉNYESNEK látszik az az elgondolásuk, amely szerint az országban az elsők között forgalmaznak faiskolai örökzöld árut. Azzal, hogy a konténeres faiskolai termelést alkalmazzák, elérhetővé válik, hogy az év bármely szakában kiültethető a konténerbe helyezett örökzöld faféleség, így a parkosítást bármikor megkezdhetik és az exportigényeket is kielégíthetik így fejlődik évről évre a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat. Egy-eáy szép hazai és nemzetközi siker jelzi, hogy jó irányba haladnak. a F. van sportpályánk, és a múltkor »véletlenül« meghallottam, hogy a művelődési házban kialakítanak majd egy helyiségben nekünk tornatermet. Jó, jó, nem helységben, hanem helyiségben. A zsibongóban érdemes megállni a szép honismereti gyűjtemény előtt, nekem legjobban egy régi üVeglámpa alja tetszik. Minden a mi környékünkről való! LátOIU, a kísérőm már becsukja a jegyzetfüzetét, igaz, itt állunk az ajtóban. Bejártuk az iskolát. De tudják, én úgy vagyok vele, hogy többször is bejárom. Mert mindegyik sétánál van valami új is... És — most jut eszembe — ebben az iskolában már elsőtől tanulunk szerbhorvá- tot is. Hát ennyit. És most köszönöm, hogy velem tartottak. Engem úgy hívnak, hogy Reiz Mariann, aki pedig lejegyezte szavaimat: Tröszt Tibor
