Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

At ezüstcsík acélból van Olajvezeték a Ouna-parton A tartalyváros mögött akác­erdő takarja a bódét. Az ütött- kopott helyiségben valami ha­jóért kiabál a rádiótelefonba a főművezető, Kohán István. A bódé előtt lánctalpas trakto­rok sorakoznak. Tövében föld­be szúrt lemezen lakonikus rövidséggel ez a szöveg áll: ■>Az eb harap«. A két lompos komondor mély alomba me­rülve alszik. — Nagy munka lesz és szép — mondja Kohán Ist­ván. — A folyókeresztezést, azt, amikor a csövet a me­der fenekére fektetik, én még soha nem untam meg nézni. Kötelek és gépek harca ez. Az emberek csak rádió adó-vevő­vel a kézben rohangálnak. — Hány éve csinálja? — Tizenhat. A bódé mellett emberek gyülekeznek. — Ez a dekád is lejárt — mondja egyikük. Aztán nekem címezve még hozzáteszi: — Délután megyünk haza. — Mikor jártak otthon? — kér dem. — Régen. Tíz napja már ... Most néhány nap »szabadság« következik. Kell a tiszta ruha meg a család is hiányzik már. — Hova utazik? — Én ? Fel Szabolcsba ... Van, aki Somogyba megy, vagy le Zalába. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat építkezésein a mun­kaidő nyaranta napi 12 óra. Nyolc-tíz napos munka után következik a dekádszünet, négy—hat nap. Az emberek csak ilyenkor tudnak haza­utazná a családhoz. Ha rövi­dül a nap, rövidebb lesz a munkaidő is, s hosszabb a dekád. — Mennyi idő alatt ér ha­za? —■ kérdem a szabolcsi embent. — Az attól függ: ha el­érem a délutáni gyorsot, este nyolc körül. Ha nem, akkor csak reggeL — Mindig a vezetéken? — Mindig kint. így szegőd­tem. Nálunk ez a rend. Haza az ember leginkább csak láto­gatóba jár. — És nem unja? ' — Tizenhat évig marad­tam . . . Erre a munkára min­dent lehet mondani, de azt, hogy unalmas, nem. A Barátság II. kőolajvezeték hossza pontosan 287 kilomé­ter és 637 méter lesz. Négy­száz traktoros, műszaki, ad­minisztrátor, hegesztő, segéd­munkás és még ki tudja mi­lyen szakember kísérte végig az építést a szovjet határtól Szászhal ombattá ig. A vezeték 238 kilométeres szakasza Fényeslitkétől Zsám- bokíg kész. Az előrehozott be­fejezési határidő: 1972. novem­ber 7. — Elkészül. — El kell készülnie. Dohány Imre, a vállalat igazgatója biztosra mondja a határidőt. — Éppen úgy végzünk vele, minit a Zsarnokig terjedő sza­kasszal a bányásznapra. Az A tartályváros — a Dunai Kőolajipari Vállalat — mögött egészen a folyópartig ér már a cső. A Barátság II. távveze­ték utolsó szakasza lesz ez, s a Duna medrében fekszik majd. A 700 méter hosszú acélcső — polipropilén fóliába csavarva — úgy simul most a partoidaihoz, mintha gumiból 1 országnak nagyon fontos ez a vezeték. Most már az első 238 kilométer alkalmas arra, hogy , kőolajat tároljanak benne. Ez pedig a népgazdaság tárolási gondját oldja meg. Ebben az elkészült vezetékben 100 ezer | tonna olaj fér eL Kiszámíta- j ni is nehéz, mennyi tartály kellene hozzá. Az 1,6 milliárd forintos be­lenne. ruházás tehát a befejezéshez közeledik. Építői hat megyén át vezették, s közben kétszáz- nyolcvanszor keresztezték az utakat, csatornákat, vasuta­kat és folyókat. A Tisza med­rében két helyen fektették le a vezetéket. Átjutott már a holt Duna medrén, a sorok­sári Duna-ágon kétszer, s most itt, Százhalombatta alatt ké­szítik elő a nagy munkát. Hetek óta Dunaharasztiból járnak ide reggelente az épí­tők. Ott települt ugyanis a negyven, egyenként négysze­mélyes lakókocsi. — Ezek nem lakókocsik — javít ki Nagy Géza építésve­zető. — Ezek már lakóházak. Minden megvan bennük, ami a kényelmet szolgálja. Télen úgy föl lehet fűteni az olaj­kályhával a »szobákat«, mint bármelyik lakást. o — Kik keresnek legjobban a vezetéképítésen? — kérdem. — A hegesztők. 15—16 fo­rintos az órabérük. De itt mi­nőségi munkát kell végezni. Minden varratot külön ellen- 'őriznek. Ha nem jó, újra kell hegeszteni. Meg kell mondani, ritkán hegesztik kétszer ' ugyanazt a varratot. — És ki a legrosszabbul fi­zetett? — Mindig az, aki dühös és azt mondja: ennyiért kell ne­kem ezt csinálni. — Hogyan jönnek ide az emberek ? — Legtöbbször a falujuk­ban találkozunk velük. Ott je­lentkeznek munkára, aztán ahogy továbbmegy a vezeték, jönnek velünk. Aki megunja a vándorlást, veszi a munka­könyvét és elmegy. De a több­ség marad. Segédmunkásként kezdi, aztán tanfolyamra megy télen, és szakmát tanul. Az is előfordul, hogy a szakmával a kezében ottragad valamelyik vállalatnál. o Több mint 750 millió forint a postahivatalok fejlesztésére A Dunán csöndben dolgozik a kotrohajo. A túlsó parton acéllemezre erősítve hat cső fekszik. A legvastagabb 600 milliméter — a Barátság II. i Mellette — 400 milliméter át- I A munkaidőbeosztas köny- nyrtesével, a kezelés gépesíté­sevei, a reálisabb bérezéssel sokat javítottak a postai for­galmi dolgozók munkakörül­ményein — állapította meg tegnap a postások szakszerve­zetének központi vezetősége. A forgalmi szolgálat 8700 dol­gozójának helyzetét vizsgálva megállapítóttáik: közülük so­kan válnak még meg a postá­tól egyebek között a kedve­zőtlen munkabeosztás, az éj­szakai szolgálat, az alacsony kereset és a szabad idő hiánya miatt. Ezért a szakszervezet a postahivatalok fejlesztését szabta meg az egyik legfonto­sabb tennivalóként. A hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére egyébként a negyedik ötéves tervben több mint 750 millió forint áll a postaigazgatóságok rendelkezésére. A központi vezetőség felhívta a figyelmet a szakmai szakszervezet kong­resszusának határozatára, amely szerint a forgalmi szol­gálat dolgozóinak bérezését továbbra is kiemelten kell ke­zelni. mérővel — a Barátság I. Ezt j a vezetéket is újra áthúzzák a Duna alatt. Aztán egy termék­vezeték. A másik kötegben a Barátság I. tartalékvezetéke és két termékvezeték. — öt kilométert haladnak majd a drótkötelekkel a trak­torok, s akkor átér a Dunán a 700 méter hosszú vezeték. Higgye el, szép látvány lesz. j És pontos munka. Kercza Imre . ■PÜ Akkor induljunk... Itt a képen én vagyok és az iskolám. A szép, új általá­nos iskola (Lakócsán. Biztosan sokan látták tegnap a tévé­híradóban, de azért úgy gon­dolom velem tartanak most egy kis sétára . .. Érdemes. Az egyik riporter bácsi elszólta magát, mert azt mondta a fü­lem hallatára, hogy nincs még egy ilyen szép iskola Somogy­bán. No, nem mondom meg a nevét, nehogy haragudjanak rá a többi iskolákban ... De elnézést kérek, elfelejtettem a legfontosabbat. Negyedik osz­tályos tanuló vagyok. Az apu­kám a postán, az anyukám a tanácson dolgozik. Tavaly ki­tűnő volt a bizonyítványom, a nyarat Barcson töltöttem, nagymamáéknál. Ennyit a for­maságokról, én nem akartam elmondani, de az újságíró bá­csi erőltette... És most térjünk a lényegre. Jó, hogy van ez a szép új iskola, mert a régi láttán bi­zony összeszorult a szívem. Tetszenek tudni, az úgy volt, hogy az első osztályt én Bar­cson jártám, aztán ide költöz­tünk Lakócsára. Nem mondom, valamivel kisebb a falu, de pajtás az itt is van ... Csak a szép, nagy barcsi iskolát saj­náltam. Most meg — micsoda meglepetésekkel jár az élet — ez a barcsinál is sokkal, de sokkal szebb! És tegnap nagyot ünnepel­tünk, megtartottuk az évnyi­tót, a Petényi igazgató bácsi elmondta, hogy köszönettel tartozunk érte a tanácsnak, a szüléinknek, a tsz-nek, a ... Szóval sok mindenkinek Hát köszönjük szépen ezt a három és fél millió forintos iskolát... És én most megígérem, hogy vigyázunk rá. És ez nemcsak afféle szokásos könnyelmű ígéret, mert ha itt tetszenek járni, megláthatják az utcai cipőket a folyosón. Vigyázunk a szép, sárga, fényes parkettre mind a hat tanteremben! Mert nemcsak mi járunk ám ide, hanem a szentborbásiak is, a potonyiak is, a tótújfalui gye­rekek is. És ők busszal jár­nak (de jó nekik!) ... Itt az iskola körül még sáros az út, de ígéri a tanács, majd ezt is megcsináltatják. (Ezt megint az újságíró bácsi kérésére" mondtam el.) Szóval a szentborbási alsó­sokkal együtt pontosan száz- tizennyolcan leszünk, és mind a száztizennyolcan köszönjük a Puska Éva néninek, aki megtervezte az iskolát. Mert nagyon tetszik! Jó szé­les a folyosó, és ha kint rossz az idő, akkor is lehet nyugod­tan szaladgálni a zsibongó­ban! Ha kisüt a nap, akkor meg csupa világos minden. Mert olyan ez az épület, hogy nemcsak a falán, hanem a te­tején is van ablak, tetszenek látni a képen, ahogy szépen, lépcsőzetesen követik egy­mást. És majd nézhetjük, ahogy nagy pelyhekben hull a hó. Ugye irigykednek? Ügy szeretném hallani... Ha elindulunk a folyosón, akkor itt van mindjárt egy osztály. Ide nézzünk be, jó? Szép, zöld a tábla ... Tudják, ez feldobja egy kicsit az em­bert, mert olyan régimódi már az a fekete ... Aztán a szer­tár jön, hogy mi lesz benne, azt még nem tudom pontosan, de biztosan sok szép érdekes dolog. Menjünk tovább, de közben beszéljünk másról is. Ott a zsibongó sarkában áll a tévé, arról jut eszembe, hogy van ez az olimpia. Én szurko­lok ám. Jaj, hogy szorítottam a Gyarmati Andreának! Mond­ja az újságíró bácsi, hogy én is biztos híres sportoló aka­rok lenni. Hát ez egy nagy tévedés, mert én eldöntöttem, hogy tanárnő leszek .. . Bizony. És ha egy mód van rá, akkor itt, Lakócsán szeretnék majd tanítani. Jaj, közben majd­nem elkerültük a nevelői szo­bát. Ide csak bekukkantunk, mert a diákféle inkább más­fele jár. Azt azért látni, hogy a .tanító bácsiék is örülnek, mert lámcsak, milyen szép, modern ez a szoba, új fotelok­kal ... ' Az olimpiáról jut eszembe ... Tornaterem az nem épült, de A NÉGY DUNÁNTÚLI me­gye szekszárdi mezőgazdasági regionális kiállításán a So­mogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat szép sike­reket ért el: a bemutatott Fi­cus lyrata arany-, a Ficus schriveriana ezüst-, a Sanse- vieria Laurentii pedig ezüst­érmet szerzett, ezenfelül egy oklevelet vihetett haza Szek- szárdról a somogyi vállalat. Ezek az eredmények egyenes folytatásként következtek a korábbi jó szereplések után, hiszen Zágrábban például a nemzetközi virágkiállításon két évvel ezelőtt a mostani ezüstérmes fikuszért bronzér­met, s az ugyancsak két évvel ezelőtti hazai Országos Mező- gazdasági és Élelmiszer-gaz­dasági Kiállításon az új növé­nyek termesztéséért és elter­jesztéséért harmadik dijat kaptak. Az 1967-ben alakult vállalat a kezdeti veszteségek és az évi 4—5 milliós termelés után ju­tott el oda, hogy munkaterüle­te immár a Balaton somogyi partjának egészére és az észa­ki part egy részére kiterjed, de parképítő részlegének te­vékenységével es a viragüzle­Hírüket virágok viszik az országhatárokon túlra... Beszélgetés a szekszárdi sikerek után tekkei a megye belső részén — például a megyeszékhelyen — is találkozni. A vállalat ve­zetőitől megtudtuk, hogy je­lenleg Balatonföldváron a községi tanács megrendelésé­re parképítés folyik, Balaton- szemesen ugyancsak ez a munka megy, ezenkívül a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár meg­bízásából új parkot alakítanak ki. Balatonbogláron a MÁV Pécsi Igazgatóságának dolgoz­nak: itt a vasútállomás kör­nyékének rendezése folyik. A kaposvári parképítő rész­leg a Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatósága központi épületének a környékét szépí­ti, kerítést épít, Patalomban, pedig parkfelújítás folyik. A vállalat idei termelési tervé­nek — ez 16,5 millió forint — csaknem a felét, 8 millió fo­rintot a parképítés teszi ki. Idei terveik között szerepel például Balatonőszödön a Mi­nisztertanács üdülőtelepén a parkosítás egy részének a megkezdése, s kaposvári meg­bízást is kaptak épületcsopor­tok környékének a parkosítá­sára. A kertészeti termelést a ko­rábbinál nagyüzemibbé tet­ték: kevesebb növényféleséget termesztenek, ugyanis a du­nántúli kertészeti vállalatok specializálódtak. Így a somo­gyiakra a fikuszíéleségek, a pálmák, a sansevieriák, a cik­lámen és a hortenzia termesz­tése jutott, ebből ellátják a környező megyék kertészeti vállalatait is, ők viszont má­soktól kapnak más virágokat. Egyébként, hogy a szekszárdi sikernek gyorsan híre futott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hofeseaova­sárheiyí, a szombathelyi, a győri vállalat a sikeresen sze­repelt virágokból máris ren­delt a somogyiaktól, sőt a bronzérmet nyert virágra már exportmegrendelés is érke­zett. Kilenc virágüzletük van, eb­ből hét Somogybán található. Újabb háromnak jövőre ter­vezik a megnyitását, ezek kö­zül egy Kaposváron, a donne- ri városrészben lesz, egy Ta- bon, egy pedig Enyingen kap helyet. Az idén a virágüzletek forgalmára 4,5, a kertészetére pedig 4 millió forintot tervez­tek. A virágforgalom az el­múlt három évben 2 millió fo­rintról 4,5 millióra emelkedett. Mivel a vállalat tagja az or­szágos virágszolgálatnak, az or­szág egész területére küidhe-' tők virágok a kezelésükbe tar­tozó mziftekbői. Ugyanea-nem­zetközi vonatkozásban is ér­vényes: az Interflora kereté­ben a világ bármely tájára fölvesznek rendelést, és ez a szolgáltatás különösen a nyá­ri hónapokban a Balaton-par- ton jelentős. Az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadá­ból, számos nyugat-európai országból, Ausztráliából ér­keztek megbízások például az idei nyáron is vagy hetven­nyolcvan esetben, névnapok­ra, születésnapokra és más al­kalmakra. EREDMÉNYESNEK látszik az az elgondolásuk, amely sze­rint az országban az elsők kö­zött forgalmaznak faiskolai örökzöld árut. Azzal, hogy a konténeres faiskolai termelést alkalmazzák, elérhetővé vá­lik, hogy az év bármely sza­kában kiültethető a konténer­be helyezett örökzöld faféle­ség, így a parkosítást bármi­kor megkezdhetik és az ex­portigényeket is kielégíthetik így fejlődik évről évre a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat. Egy-eáy szép hazai és nemzetközi si­ker jelzi, hogy jó irányba ha­ladnak. a F. van sportpályánk, és a múlt­kor »véletlenül« meghallottam, hogy a művelődési házban ki­alakítanak majd egy helyiség­ben nekünk tornatermet. Jó, jó, nem helységben, hanem he­lyiségben. A zsibongóban érdemes meg­állni a szép honismereti gyűj­temény előtt, nekem legjob­ban egy régi üVeglámpa alja tetszik. Minden a mi környé­künkről való! LátOIU, a kísérőm már be­csukja a jegyzetfüzetét, igaz, itt állunk az ajtóban. Bejár­tuk az iskolát. De tudják, én úgy vagyok vele, hogy több­ször is bejárom. Mert minde­gyik sétánál van valami új is... És — most jut eszem­be — ebben az iskolában már elsőtől tanulunk szerbhorvá- tot is. Hát ennyit. És most kö­szönöm, hogy velem tartottak. Engem úgy hívnak, hogy Reiz Mariann, aki pedig lejegyezte szavaimat: Tröszt Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents