Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

Fizetővendégszelgálat—napjainkliaii I dén nem túl sok jót ígért a meteorológia a nyári üdülőknek. Volt azonban egy vihar, amit nem a szél, hanem a lakásrendelet egy félréerthető része kavart hegyen, völgyön és vízparton egyaránt. A fizetővendégszolgálat ügye körül keletkezett bizony­talanságot az okozta, hogy a lakásrendelet megjelenése után sokan nem voltak haj­landók a korábbihoz hasonló­an az idegenforgalmi szervek­kel meghosszabbítani a szerző­désüket. A lakásrendeletből úgy tűnt, hogy a magántulajdon­ban levő lakásokat csak 50 százalékban, a nem lakás cél­ját szolgáló üdülőt, villát vi­szont teljes egészében adó- kedvezménnyel lehet bérbe adni. Az érdekeltek rögtön rájöttek, hogy így akinek pél­dául Pesten lakása, a Balaton mellett pedig villája van, az előnyösebb helyzetbe kerülne, mint a Balaton partján lakó, vagy a Mátrában dolgozó, aki az üdülési szezonra, feladva bizonyos igényeit, kiadja la­kásának egy részét, vagy egé­szét. Fokozta a zavart, hogy az illetékesek ezt a — pana­szok útján felszínre került — tévhitet nem siettek eloszlat­ni. A kedélyeket megnyugtató, »szélcsendet« teremtő helyes állásfoglalást csak az utolsó pillanatban — a nyári idény elején — adták ki. Lényege, hogy nem tesz különbséget a kétféle tulajdon között. Sze­rencsére az idegenforgalmi hi­vatalok — a fővárosban és vidéken — bízva abban, hogy végül is a jogos álláspont győ­zedelmeskedik — igyekeztek megnyugtatni partnereiket, elsősorban azokat, akik mai- évek óta »törzsgárdisták« a fizetővendégszolgálatban. En­nek a »rugalmas« módszernek köszönhető, hogy nagyobb visszaesés nem következett be. (A kezdeti bizonytalan­ság miatt így is, — csak a Balaton körül — többezer vendégnappal kevesebbet tel­jesíthettek az idegenforgalmi hivatalok, mint a múlt évben.) Ha valaki azt kérdezi, je lentős-e a fizetővendégszolgá- iat a hazai idegenforgalom­ban? — válaszul álljon itt né­hány adat. K ereken 20 000 szobában napcvnta mintegy 52 000 ember számára van szálláslehetőség magánlaká­sokban a nyári főszezonban. Ebből Budapesten 10 000, a Balaton mentén 24 000, az or­szág többi városában és né­hány községben további 18 000 szálláshelyet tartanak nyilván a fizetővendégszolgálatot szer­vező idegenforgalmi vállala­tok. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a fizetővendégek többsége —' minden ellenke­ző híreszteléssel szemben — nem külföldi turistákból ver­buválódik, hanem belföldi nyaraló. A tapasztalatok sze­rint házaspárok kisgyerme­kekkel különösen szívesen ve­szik igénybe a fizető vendég­látást^ Azok a vidékiek is ál­talában »privát« szobát keres­nek, akik néhány napot tölte­nek a fővárosban. Vidéki vál­lalatok is szívesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást, ha dolgozóik bentlakás nélküli tanfolyamra utaznak a fővá­rosba, vagy nagyobb megyei központba. Ami pedig a kül­földieket illeti, a családos üdülőkön kívül gyakori, hogy vállalatok, amelyek szerelésre, bentlakásra ideküldik mérnö­keiket, munkásaikat — rész­ben takarékosságból, részben, mert az illetők hosszabb ideig nem szeretnek szállodában lakni, szintén ilyen szálláshe­lyet keresnek. Noha ebben az évben fel­emelték a fizetővendégszolgá­lat szobaárait, a tapasztalatok szerint még mindig jóval ala­csonyabbak, mint a szállodai szobaárak. A lakásrendeletet megmagyarázó hivatalos ál­lásfoglalás — a többi között — kimondja: ha a bérbeadás idegenforgalmi szerv közre­működésével történik, a bár összegében a lakás tulajdonosa és az idegenforgalmi szerv szabadon állapodhat meg. Je­lenleg a balatoni kiemelt üdü­lőhelyeken ^például Siófokon, Almádiban, Füreden és Lei- lén) a lakás fekvésétől, beren­dezésétől és felszerelésétől függően a kétágyas szoba ára napi 70—85, Budapesten 63— 75, más üdü’onelyeken 48—60, az ország egyéb vidékein 46— 58 forint. A jogszabályok azt is meg­határozzák, hogy az idegen- forgalmi szerv közreműködése nélkül bérbeadott, berendezett egész lakásnál legfeljebb két­szer. laarésznél, szobánál leg­feljebb háromszor akkora bért lehet kérni, mint amennyit a lakás, illetve a lakrész bére­ként megállapítottak. A kiala­kult »szélcsendben« az érde­keltek többsége természetes­nek tartja, hogy az adókedvez­ménnyel is az idegenforgalmi szervek munkáját kívánják előnyben részesíteni. Eszerini például, aki közvetlenül adja bérbe lasasát, az a bruttó be­vel el 30 százaléka után 60 százalékkal kezdődő progresz- szív adót fizet, aki pedig va lamelyik idegenforgalmi hiva­tal útján köt szerződést fize­tővendégszolgálatra, az csak 4—20 százalék között adózik. jelenleg érvényben lévő és kialakult árak a ta­pasztalat szerint mind­két fél számára elfogadható­ak, de elsősorban a vendéget fogadókat ösztönzi és remél­hető, hogy egyre többen kap­csolódnak be a fizetővendég­szolgálatba. Természetesen nemcsak az a cél, hogy meny- nyiségileg emeljük a bérbe­adott szobák számát, hanem az is, hogy az üdülést, pihe­nést, vagy második otthont nyújtó házigazdák minél kul­turáltabb vendégfogadásra rendezkedjenek be. P. M. Két hét Magyarországon 500 évés a magya r kön y vn yom tata s Vendégek Moszkvából Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 38. ítéletet nem hoztak, a so­főrt felmentették. Kié lehe­tett az autó? Ezt sem tudta meg! És a felső lakás Rössler- néé, vagyis Dédié volt. Mind ez a véletlen műve? Miért nem nála lakott Balá- tai, ha Dédi lakása üresen állt? És mit kérdezhetett a vizs­gálóbíró a cselédlánytól, ami­re Ppsta Rozália fontosat, sorsdöntőt válaszolt? A cse­lédlány valamit elmondhatott, amit nem lett volna szabad elmondania, ha még élni akart... Csak egy megjegy­zés, apróság lehetett, de az egész ügyet más megvilágí­tásba helyező aprság. Szász újból dr. Dénes Györgyhöz. Balátai jogtanácsosához for­dult. Kikereste azt a magnó­szalagot, amelyen ez a felvé­tel volt: »— Térjünk vissza talán azoknak a napoknak az ese­ményeihez. Ügyvéd úr emlí­tette, Balátai ügyeiben perel­ték az államkincstárat. — Igen. 1938. március 8-án a Kúria épületében a szobájá­ban találtam dr. Kenessy Já­nos tanácsvezető bírót. Méltó- ságos uram — léptem hozzá —, az ügy, amelyet eddig kép­viseltem, befejeztetett. Fölös­leges minden további tárgva- lás. Nem tudom, méltóztattál-0 olvasni az újságokat?... Nem tudok semmiről — válaszol­ta a bíró úr. Egyébként is eléggé szórakozott ertiber volt. Minden tárgyalásán az volt az érzésem, nem is az anyagra figyel, hanem gondolatai va­lahol messze, máshol járnak. De bíztam benne, mert a mél- tóságos úr, annak ellenére, hogy régi vágású, nemesi származású volt, eléggé radi­kális nézeteket vallott. Kos- suth-párti volt. Utálta a né­meteket, a monarchiát, s a folyósokon azt rebesgették, hogy valamelyik őse a Marti­tjtszáz évvel ezelőtt, 1472-ben kezdte meg a könyvnyomta­tást Budán Hess András nyomdája. Napjainkban évente már több millió könyv képül a boltokba. Csupán a Kossuth Nyomda 4000 tonna papírt dolgoz föl évente. Képünkön: Magasnyomású nyomdagépek a Kossuth Nyomdában. novics-ügyben is szerepet ját­szott ... • — Hogyan kezelte ő a Ba- látai-féle pert? — Kellő unalommal. A tár­gyalás még nem volt kitűzve, de mivel jó viszonyban vol­tam vele, érdeklődtem, átol- vasta-e a beadványt, a felleb­bezést. Tudniillik az alsó fo­kon már elutasították Balátai kérelmét. Én sem láttam sok értelmét fellebbezni a Kúriá­hoz, de Balátai ragaszkodott hozzá. Államkincstárt perelni? Nem a legszerencsésebb ötlet. A méltóságos úr azt mondta: Olvastam, s elhúzta a száját. Kérlek — benyúlt a tárcájába, és szivarral kínált. — Szere­ted a Virginiát. — Ebből a teljesen nem ide való kérdés­ből, ami válasznak is beír már gondoltam: veszett fej­sze ... Az ügyet nem tartja érdemesnek. De amikor én a tárgyalás fölöslegességéről beszéltem, szemében az érdek­lődés fényét láttam felgyűlni. — Én kérlek a legritkább esetben olvasok újságot — mo­solyféle'játszott az arcán. Elővettem a lapokat, és elé­je raktam. Közben a titkárnő je hozott egy aktát aláíratni, egy kézlegyintéssel elutasít'- ta, és az olvasmányba mélyedt. Az első oldalakon feltűnő címmel közölték az újságok a hírt: ...Balátai Jenő rejtélyes halála ... öngyilkos lett-e a magyar bauxittelepek felfede­zője?... Holtan találták Ba­Moszkva félmillió lakosú Szovjetszkaja kerületének 35 legjobb pártaktivistája — két­hetes magyarországi tartózko­dása során — Kaposvárra is ellátogatott. A küldöttséget Valerij Viktorovics Vinogra­dov, a kerületi népi ellenőzési bizottság elnöke, a kerületi pártbizottság tagja vezette. Mivel a vendégek nagy ré­sze az elektromos- és textil­iparban dolgozik, tegnap dél­előtt az Egyesült Izzó Kapos­vári Gyárát, délután pedig a Pamutíonó-ipari Vállalatot- nézték meg, ahol az MSZBT- tagcsoportok meg a gyárak ve­zetői fogadták őket- A tájékoztatások során a cso­port — a kérdések özönével — alaposan megdolgoztatta a tol­mácsot. Minden érdekelte őket: Építenek-e elegendő la­kást a dolgozóknak? Hány nap a szabadság? Hogyan szer-, vezí meg a gyár a gyermek- üdültetést? Mennyi a munká­sok fizetése? Egy moszkvai építővállalat igazgatója, a délelőtti üzemlá­togatás folyamán — izzadó homlokát törülgetve — meg­jegyezte: ők a legmodernebb szellőztető berendezéssel sze­relik föl az ilyen új gyárakat. Hát bizony, nemcsak az üzemcsarnokokban, hanem a naptól átforrósodott levegőjű autóbuszban is szükség volt azokra a legyezőkre, amiket néhány előrelátó asszony ho­zott magával az útra. Moszk­vában 33 Celsius fok volt a meleg, amikor elindultak. Ahogy a küldöttség végigjár­ta a gyárakat, itt is, ott is cso­portosulás kelekezett. Szocia­lista brigádok cseréltek címet. Egy automata gépnél pedig felragyogó szemmel állt meg a küldöttség egyik nötagja: — Én is ilyenen dolgozom — mondta a magyar munkás­nőnek, aki ezt a mondatot tol­mács nélkül is megértette. Két férfi között hosszabb eszmecsere alakult ki. Messzi­ről úgy látszott, hogy egy nyel­ven beszélnek. Közelről azon­ban kiderült, hogy egyikük oroszul tette föl a kérdéseket, a másik magyarul válaszolt rá- De pontosan értettek min­dent. A két gyárlátogatás között a csoport megnézte a Kalinyin- városrészt, és lerótta tisztele­tét a szovjet hősök kaposvári emlékművénél. Nem maradnak magukra az idős emberek I kéthelyi példa látai Jenőt . . . Meghalt a nagy „ felfedező, az Európa-hírű geo-* lógus. j Hozzánk lépett dr. Üjfalussyt Géza főügyész is. Az urak* tágra meredt szemmel, szájú-* kát szinte nyitva tartva olvas- ! ták a tudósításokat. — Kérlek, ami manapság ...! — ennyit mondott a méltósá-t gos úr, és elhallgatott, majd| hozzátette: — Ha kívánod,| ügyvéd uram, hogy pro formt a tárgyalást mégis megtart-! suk .. . Tagadólag ráztam a fe-J jemet. Engem is úgy ért a ha-j láleset, mintha szélütést kap-* tam volna. Politikailag, a.nya-í gilag, erkölcsileg már amúgyis £ ez az ügy ... $ — A törvényszékről ön ho- ♦ vá ment? ! — A főkapitányságra. Hosz-! szú prakszisom alatt ott is | sok ismerőst szereztem. Az embereket azonban kicserél­ték, a belügyminiszter utasí­tására tisztogatást hajtottak végre. Minden fontos helyre németbarát elemek kerültek. Azelőtt sem lehetett volna j kommunista vagy ekár szoci- * áldemokrata szimpátiával vá­dolni a rendőrségi tisztviselő­ket, de a harmincas évek kö­zepétől egyre jobban a politi­kai és nem a szakmai ráter­mettséget nézték. Borbás Jó­zsef azonban alacsonyabb be­osztásban még egy ideig meg- ! maradhatott, öt kértem meg,! nézzen utána Balátai ügyének. ♦ (Folytatjuk) : Vannak köztük. akikr.sk reszket a kezük, ha újságért, könyvért nyúlnak. Vannak köztük, akiknek szemei alatt ott a mezei, növényről elneve­zett ránccsomó, a szarkaláb. Van köztük fenér hajú, büty­kös ujjú, munkától hajlott há­tú- A mezők öregei. Mind kü­lön egyéniség. Közös vonásuk csak egy van: a nyugalom, a derű, a szemükben. A kéthe­lyi napközi otthon idős tagjai ilyenek. Mint már annyiszor és annyi fórumon, most is róluk van szó ebben a beszél­getésben. amit dr. Németh Ist­vánnal, a kéthelyi közös köz* ségi tanács elnökével folytat­tunk. — Jó érzés látni az öregek napközi otthonának épületét. Megszépült. — Ügy gondoltuk: nem elég­séges az, hogy létrehozzuk. Az “-»vszeri törődést jelentett vol­-'-”szeri — ?00 000 forin- ■'•Druházást. Mi valóban . .s akartuk t«nni ezt az épületet, kívül-belül- Otthon­ná. Tavaly újabb 200 000 forin­tért felújítottuk. — Két évvel ezelőtt részt vettem egy kedves ünnepsé­gen. Az öregeket ünnepelte a község. — Ez évenkénti ünnep itt. S hogy Kéthelyen ilyen szív­ügyünk az öregek, munkában megfáradtak helyzete, ez nem véletlen. Kötelességünk. És ezt nemcsak a tanácsi dolgo­zók és a tanácstagok érzik így. Nagy segítséget ad az Aranykalász Tsz is. így tud­tuk megvalósítani azt, hogy az otthonban nemcsak ebédet, de reggelit és uzsonnát is adha­tunk. A szövetkezet harminc- ötezer forintot biztosított eh­hez- A tanács évi nyolcvanöt­ezer forintot fordít élelmezés­re. Az ott dolgozó három alkal­mazott bére évente hatvanezer forintot tesz ki. A fenntartás sem kis összeg: kilencvenhat­ezer forint. — Előfordulhat, hogy az otthonnak egy vagy két lá­togatója megbetegszik. Mit tudnak akkor az érdekükben tenni? — Két áDolónővérünk meg­látogatja őket, ételt és segít­séget visz nekik. Megszervez­tük a házi ápolást. — Ügy tudom, nemcsak ez a naoközi otthon könnyíti meg a kéthelyi öregek életét. — Tizenhat szociális segé­lyezettünk van: 250—300 forin­tot kannak havonta. Az öreg­ségi járadék kiegészítésére száz-száz forintot adunk. Két­helyen tizenkét embernek, So­mogy szent pálon hétnek- Az összeget szeretnénk kétsze­resére emelni, ha lehetősé­günk' lesz erre rendkívüli se­gélyekre is tartalékolunk évente 20—25 000 forintot. Mert, sajnos, sok az olyan idős ember, akit a gyerekei egye­dül hagynak öregségükre ... — Somogyszentpál nevét, a társközségét, említette. Az ot­tani öregek sem »mostohái« a tanácsnak? — Megoldásra vár az ottani idős emberek helyzete is. Az a falu a szó szoros értelmében véve: öregszik. Fogy a lakos­sága is- A tervünk az. hogy ott is megvalósítjuk a napkö­zi otthont, húsz-huszonötös létszámmal. A gondjaikkal pe­dig foglalkozunk; a kisebb személyes ügyeiket a kiren­deltségen intézhetik a szent- páliak. Hetente kétszer félfo­gadás is van. S jómagam is kötelességemnek tartom, hogy gyakran megforduljak ott. — Hallottunk bizonyos ta­pasztalatcseréről is ... — A napköziotthon fölvette a kapcsolatot a fonyódi öregek napközijével. Meg is látogat­ták egymást, kicserélték a ta­pasztaltatokat­— Milyen kulturális elfog­laltságot biztosit a vendégeinek az otthon? — Televízió, lemezjátszó, ze­negép, rádió, könyvek, képes­lapok, folyóiratok, újságok áll­nak rendelkezésükre. Nem unatkoznak a kéthelyi Idős emberek. A létesítmény egyéb­ként centrifugával, mosógép­pel, hűtőszekrénnyel is föl van szerelve. Olajkályhákat vet­tünk, hogy a hideg idő beálltá­val kellemes meleg fogadja őket. És ne higgye, hogy csak mi segítettünk ezekkel az apró-nagyobb beruházásokkal rajtuk! Ók is segítettek a taná­cson: kevesebb lett a panasz, kevesebb az intézendő ügy. És még egyszer hangsúlyozom: sokat jelent nekünk az, hogy a termelőszövetkezet is szere­pet vállalt ft feladatok megol­dásában. A hévízi üdülőjük­ben' először például idős em­berek üdültek. Szép példáját adták az em- ber-VYmek Kéthelyen a felelős vezetők és az ottani lakosok. Követendő példa­Leskó László

Next

/
Thumbnails
Contents