Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
Tűzijátékra készülődve Már szerelik a Cidadellán az augusztus 20-i tűzijáték arzenálját A Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepeik dolgozói és a honvédség alaíkulatai 1200 tűzijátékboanjbát telepítenek a Gellérthegyre. Az idén is lesz vizesés, sok-sok röppentyű és bengáli tűz. (A harmincperces műsor este kilenc órakor kezdődik^ L Szerelik az elektromos vezetéket A betöltött csöveket esővédő sapkákkal látják eL evéltárak porosodó iratcsomói még mindig sok érdekes és ritkaság- számba menő, a történész számára értékes anyagokat tartalmaznak. A világháború kezdetén Magyarországra menekült lengyel emigráció életviszonyai után kutatva a Hadtörténeti Levéltárban olyan iratokra találtam, amelyek azt bizonyítják, hogy a mintegy 150 ezer lengyel menekült mellett majd ezer — a német hadifogságból szökött — francia katona és tiszt talált menedéket Magyarországon, pontosabban Balatonbogláron. A németországi hadifogoly- és munkatáborokból 1942 nyarán jöttek az első szökött francia hadifoglyok Magyar- országra. A következő év elején már tömegesen érkeztek, és számuk nyolcszáz körül ingadozott. Eleinte a komáromi Monostor-erdőbe, és a selypi táborba, de nem sokára — a külügyminisztérium jóvoltából s »külpolitikai« meggondolásból is — a balatonboglári internálótáborba kerültek. Balatonboglár földrajzi fekvésénél fogva kedvezett a francia menekülteknek, egyrészt üdülőhely volt, másrészt a siker reményében kísérelhettek meg szökést, könnyen összeköttetést teremthettek a jugoszláv partizánokkal. A hazánkba szökött francia katonák jogi helyzete akkor heves, hosszadalmas vitákra adott alkalmat. A francia követség katonai attaséja, Ballier ezredes szerint a magyar államnak nincs joga a Németországból vagy más államból ide szökött franciákat — akár katonák voltaik, akár nem — internálni, mert Franciaország és Magyarország között nincs és nem is volt háború, éppen ezért a Magyarországra menekült francia személyiségeknek menedékjoguk van. A Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya — a katonai menekültek gondozásával foglalkozó ügyosztály — véleménye szerint: bár Magyarország és Franciaország között nincs hadiállapot, de Németország hadban áll vele, ezért »nagyon kellemetlen következA második világháború idején Francia katonai men 6 Cseresznyekor Minden megkeresett száz szórakozás nagyon sokféle le- megkapja: »Megijedtél, Málhet; a jobb anyagi lehetőségek nás Jóska?! tónfUnkAÓkórtlLka!deg-kÖÍs V3lÓk’ h0Sy SZéPen A n6k terjedő fásának is el me beteg-osztálya i ru s * az J , . akadnak fölmentői: »Igyon, ilyen jellegű gyógyintézetek Azt is mondjak az italpar- hiszen egyenjogú!« — mórágyainak 25 százalékában sok- tiak, hogy egy sor foglalkozás jak mostanában sokan azokra szór majdhogynem reményte- velejárója a rendszeres alko- a Szerencseden, talajukat es len helyzetű alkoholistákat holfogyasztás, s hogy nélküle onkontrolljuka: vesato nőkre, áDolnak jónéhany munkakörhöz nem akik. az ítalpultoKat tamasztlenne elég erő az emberekben, ják. Érdekes, hogy köztük a Tudjuk, halljuk, olvassuk és Csakhogy az alkohol a legna- legritkább esetben akadnak tapasztaljuk, hogy az alkohol gyobb hazug. Mert képes elhi- ^ehettodahaza a máTodikmű- egyre inkább uralkodik raj- tetni, hogy erősebbé tesz, mi- szakot is derekasan ellátják, tunk, s mégis: mintha mit sem közben legyöngít; hogy okossá Sokkal inkább az elvált, elma- tehetnénk ellene. Ahelyett, tesZ; miközben elbutít; hogy gányosodott, szerelemben csábos kivennénk egymás ke?é- szebbé, fiatalabbá válhatunk gzed^áhLzÍST'az"ital* k°ZUl bői a sokadik poharat, alkal- általa, miközben megöregít, el- mat alkalomra halmozunk, s ményeket vonhatna maga után, ha szövetségesünk ellenségeit ... mi az országban szabadon engednénk ... vagy innét tovább szökve újra fegyvert fognának Németország ellen«. Végeredményben tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a német fogságból Magyarországra szökött francia katonák, mint »internáltak« kezelendők. Részükre tartózkodási helyet — tábort — jelöltek ki, ahol szabad mozgásuk, a táborból való kiás bejárás ébresztőtől a takaródéig meg volt engedve. Ugyanakkor a német követségnek tett gesztusként kell értékelnünk azt, hogy hivatalosan a tábor katonai jellegét eine'ték ki, amikor a tábor ellenőrzésére katonai őrséget állítottak föl. Az őrség és egyben a tábor parancsnoka Da- róczi tartalékos hadnagy (civilben gimnáziumi francia nyelv- és irodalom tanár) lett. alatonbogláron kívül egy ideig a selypi lengyel táborban is tartózkodtak franciák. Létszámuk 1942. júliusában nyolc volt, később öt tiszt és ötvenegy legénységi állományúra emelkedett. Férőhely és »ágyneműhiány« miatt Lőrinc községben magánházaknál helyezték el őket, s teljesen szabad mozgást élveztek. A Selypen elhelyezett franciák a teljes ellátáson kívül — amit a Honvédelmi Minisztérium fedezett — a budapesti francia konzulátustól még havi háromszáz pengőt is kaptak. Egy korabeli bizalmas jelentés szerint »a viszonylagos1 anyagi jóiét és a mozgási szabadság mellett... az a gyanú, hogy a Magyarországon internált franciák, értesítik a még német fogságban levő honfitársaikat és buzdítják őket... Magyarországra való szökésre.« E jelentés nem nélkülözte a realitást, mert két hónappal később, 1942 szeptemberében már nyolc tiszt és száhuszoiv két francia volt a selypi táborban, ahol a tisztek naponta és személyenként négy pengőt, a katonák pedig 20 fillért kaptak az ellátáson felül. Állandó és visszatérő problémát jelentett azonban a táborokból való szökésekkel kapcsolatos állásfoglalás. A budapesti német követség katonai attaséja ugyanis rendszeresen tiltakozott egyes magyar — a menekültek ügyeit intéző — hivatalnokok »elnéző« magatartása miatt. Baló ezredes alig győzte kivédeni az osztályát ért támadásokat. A IV. hadtestparancsnokság a francia tábor elhelyezését kérte a Balaton mellől, és az »erélytelen« magyar táborparancsnok leváltását. Baló ezredes és helyettese, Gérczy ezredes ezzel nem értett egyet. A franciák »hiányos őrzését« azzal indokolta, hogy »mivel Franciaországgal nem vagyunk hadiállapotban, az ország területére menekült francia katonák csupán internáltatnak, ellenőrzés és felügyelet alatt tartatnak, de nem őriztetnek. Hogy elvétve történtek is szökések, az elkerülhetetlen; ilyesmi még zárt táborból is előfordulhat«. A Honvédelmi Minisztérium felsőbb vezetősége szerint is »egyesek« túlságosan liberálisan kezelték a menekültek ügyeit. Például: »...szembetűnő, hogy a 21. osztály vezetője... egyoldalúan fogja pártját a francia tábor parancsnokságának«. Baló Tarnay vezérőrnagy jelentéséhez hozzáfűzte, hogy »a IV. hadtest illetékes előadója úgy a franciák, mint a táborparancsnokság ellen személyes ellenszenvet viseltetik, amit előttem kifejezésre is juttatott...« Mindenesetre a francia internáltak méltányos elbánásban részesültek. Táborukat elhagyhatták, a lakossággal szabadon érintkezhettek, egyenként vagy csoportosan munkát vállalhattak. A Brauch Kolbászgyár Rt »őskeresztény vállalat« például a »katonai bevonulások és a hentes szakmunkások más szakmákba való tömeges elhelyezkedése következtében igen nagy munkáshiánnyal küzd, aminek pótlására hadifogoly szakmunkások kiutalását« kérte. Az internált francia katonák munkához juttatását a budapesti francia követség is elősegítette. A »Hangya« a világháború alatt állandó, munkaerő-gondokkal küzdött, különösén szakmunkások tekintetében. A francia követség és a »Hangya« megállapodása értelmében így aztán francia gépkocsivezetők, s hentesek dolgoztak egyes üzemekben, mások magánosoknál találtak munkaalkalmat. Munkájukért a magyar munkásoknak megfelelő munkabért kapták. A munkát vállalók a városban bérelt lakásokban lakhattak, és maguk választotta helyen étkezhettek, s munkájuk elvégzése után a helységben szabad mozgásuk volt. AJ eny- nyiben munkaviszonyuk kedvezőtlen irányba megváltozott, új munkahelyet választhattak, ami megvédte őket attól, hogy a lelkiismeretlen munkáltatók kihasználják kiszolgáltatottságukat. Már történelmi tény, hogy 1943. július 14-én a Balatonbogláron internált francia katonák — előzetes engedély alapján — megünnepelték nemzeti ünnepüket, majd a tábor udvarán felvont trikolór előtt díszmenetben vonultak el a civilruhás francia századok. Gondoljunk csak arra, hogy az egész kontinensen ez volt az egyetlen francia katonai parádé — hiszen akkortájt már Vichy sem tarthatott csapatokat.« A Magyarországon internált francia, lengyel és angol katonák képviselői — 1944 tavaszán, a német megszállás idején — felajánlották, hogy felfegyverzésük esetén segítségére lesznek egy németellenes belpolitikai fordulatnak. Csak kevesen tudják, hogy a balatonboglári francia katonák' közül több százan a Kárpátokban folyó partizánharcokban is részt vettek és közülük sokan életüket áldozták Magyarország felszabadulásáért. Más nemzet polgárai mellett a francia katonák megsegítése, a részükre biztosított emberséges bánásmód — a külpolitikai meggondolások ellenére — azt bizonyítja, hogy a fasizmus legsötétebb hónapjaiban is voltak olyanok, akik magas beosztásuk ellenére nem azonosultak a fasizmussal, nem éltek visszá hatalmukkal, s emberek maradtak, ekik köszönhető, hogy — a szomorú 1944 »hideg napjai« mellett — volt Nagykanizsánk, Balaton- boglárunk. Hogy a többi Balaton menti és az ország más helységeiben levő menedékhelyeket ne is említsem. A francia és a magyar antifasiszták kézfogása, a francia hazától távol — Magyarországon — töltött évekért cserébe, a fasizmus elleni harcban kiontott francia ellenállók vére a haladó magyar—francia kapcsolatokat jelképezi. És ezekre ma méltán s tisztelettel emlékezünk. Lagzi István N szinte már életünk minden zugában megtalálható a szesz. És nem is titkoljuk, hogy iszunk: önfeledten és sportszerűen dicsekszünk azzal, hogy mennyire vagyunk hitelesítve, s nyíltan behurcoljuk munkahelyünkre a cseresznyét, új nemzeti italunkat. Lassan ott tartunk, hogy minden esemény »ok az ivásra«: a kinevezés és a leváltás, az elutazás és a megérkezés; a házasságkötés és a válás, a bukás és a sikeres vizsga egyaránt. Minek erről annyit beszélni? használ, felőröl és elcsunyít Arisztotelész máig is érvényes bölcsességgel adta meg jellemzését: »Az első pohár ital, amit megiszol, az egészségé, a második a jó kedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté ...« Minden ember : egészségére, munkabírására, az életben elért Eredményeire, munkakedvére és erkölcsi magatartására károsan hat a rendszeres és mértéktelen szeszfogyasztás. Kár ezt szépítenünk, ez a józan igazság. Azt is ők Ha végiggondoljuk, van-e kikre s hová bíznunk annak s sokadik pohárnak a kivételét a kézből, az ivás divatjának a leküzdésére nem találunk más társadalmi bá- t zist, mint a munkahelyet. S ott { is a százezernél is több, egy- { milliót meghaladó tagot ma gában foglaló szocialista bri Szüts Dénes Siíiiiiiii1ii«ii ||| | Öngyilkosság 1 a Kaszinó utca ban? 36. zugság esetén börtönbe kerülhet. Vagy: nem is a gáz okozta a halálát. (De akkor mi?) Miért nem védkezett? A vizsgálóbíró az orvoshoz {fordul: — Doktor úr! öngyil- jkosság esetében a szervezet gádmozgalom segíthet az olyan ♦ nern védekezik ? Nem fejt ki — Jaj, jaj s beszél. sír fel a lány, légkör kialakításában, amely- ; .- mondják sokan. - Mindez mondják »a kedves részegek« védelmezői, hogy az italozás kinek-kinek magánügye, s azért van, mert növekszik az életszínvonal. Ha nem volna miből inni, nem »alkoholizálnának« az emberek — mentik a mindenütt jelenlevő alkoholt a békés belenyugvás hívei. A jobb élet azonban nem torkollhat ilyen szegényes eredménybe, ahol az alkohol a megalapozója jó kedvünknek s jó hangulatunknak. Az ember azért ember, hogy kösse le magát hasznosan, s hogy a személyiségét építse, és ne rombolja. A boldogság, a pihenés, a amíg az iszákos ember körül nincs különösebb baj, baleset, munkafegyelmi vétség, munkahelyi vagy kipattant családi botrány, addig hadd igyon; senkinek semmi köze hozzá, hogy mire költi a keresetét. ♦ ellenállást?,.. Mondjuk a kar, ♦ a kéz, a láb, a fej, az arc, az ben nem »bocsánatos bűn«- ♦ önműködő reflexek nek, hanem ön- és közveszé- j nem vesz fel más tartást? Túl- lyes cselekedetnek számít az jságosan nyugodínak tartom a iszákosság. Sokat tehetnek : P“4; amiben a holttest fekszemélyes példájukkal ♦ — Erős akaratú emberek és határozott fellépésükkel ♦ esetében — kezdi az orvos is azért, hogy a munka- * megfogalmazni véleményét — társi közösségek ne 7Ü1I. :nem jön létre deformáció. Kü- ® jlönben is a gáz lassan hatol a jenek — együtt — italozó {szervezetbe, elszédül, eszmé- kompániákká, hogy a fizetési | letét veszti a paciens, napokon is hazavigyen az út, í — Felügyelő úr! Vizsgálja s a nő őrizze meg női mivol- jmeg a lakás ajtajának zárját! tát abban is, hogy nem iszik {— A vizsgálóbíró a nappali versenyt a férfiakkal. És hogy megy‘77^ Kéiem, hív{jak ide a cselédlányt! a munkahely az alkotó és i »Iszik ugyan, de jó munkaerő« eredményes munka kizáróla- f viSóbfró^’élőtt'^Félénken Balátai'úrt halljuk az erkölcsi főimen- gos színhelye legyen mindé- {alaposan begyulladva. ’ — tést és védelmet adó kijelen- nütt, és nem a — Hát a nagyságos asszonynak és az úrnak, nekem meg Balátai úrnak is volt. — Szóval négy kulcs volt? — Igen. — Dr. Váriék elvitték a kulcsaikat? — Miért vitték volna el? Nálam hagyták. Én tudom, mikor jönnek meg, mert előtte mindig írnak vagy telefonálnak, táviratot küldenek, és én várom őket az állomáson. — Mutassa meg a három kulcsot! A lány a szobájába siet, és a kulcsokkal tér vissza. A vizsgálóbíró Balátai kulcsával hasonlítja össze a háziakét és a lányét. Mind a négy kulcs egyforma. A vizsgálóbíró tovább folytatja a lány kihallgatását. — Mikor hagyta el a lakást? — Négy óra körül. Épen a mérnök úr ingeit vasaltam ki, aztán elmentem ... Gondoltam moziba megyek, de itthon felejtettem a pénzemet. A Magdát kicsapják című filmet akartam megnézni. Már a sort is kiálltam, amikor észrevettem, hogy nincs nálam pénz. Ügy elszégyelltem magamat. — Gyalogosan jött haza? — Igen. — És a moziba menve? Hogy mehetett villamoson, ha nem volt magánál pénz? — Nem ültem fel, sétáltam. — A lány igazat beszél — gondolja a vizsgálóbíró. — Mennyi pénze van? — A háztartásra hagytak Reggel korán elment, a -itt az ügyvéd úrék. De arról, A vizsgálóbíró néha megáll, s a lányra néz. — Három éve szolgálok az úréknál. Igazán rendes, finom emberek. Jó bért adnak, szobát és ellátást. A nagysága ... — Balátai Jenőt ismerték ;"/,°2!f,n már régebben? Járt ide fel magukhoz? , — Nem kérem! A mérnök úr hat hónappal ezelőtt érkezett. De arról nem tudok, hogy előtte is... Vári doktor úr csak úgy szólítja: Jenő. Balátai úr is tegezi... tegezte, az ügyvéd urat. — Amikor idejött? Rögtön így szólították egymást? — Igen. — Kik látogatták Balátai Jenőt, amíg itt volt? — Senki. Még az ügyvéd úrék társaságát is kerülte. Nagyon magának való ember volt. Mikor szokott hazajárni tést. És szóhoz jutnak egyre ahol a poharazgatások közben { _ i nkább a gúnyolódok is, mert mellékesen, néha-néha dolgo- {gáláiéban? zugivásoké, | ,~7 Üljön le! — S a vizsgáló- szobáját délelőtt szoktam rend- ha a nagyságos asszony megások kö7hen {bír° sflálni kezd a szőnyegen, be rakni. Este meg későn jött jón, el kell számolnom. Tetszik {— Mióta van dr. Váriék szol- haza. De volt, amikor egy hé- tudni, azt a pengőt, amin moaki elutasítja önfegyelemmel 2Unk ls. a sokadik poharat, hamar Figyelmeztetem, tig se mozdult ki a szobájából, ziba akartam menn.i éppen Bajosak az igazat vallja, mert — Hány kulcs van ehhez a láiai úrtól kaptam... £. ♦ úgyis mindent megtudunk. Ha- házhoz? & lakáshoz?. íFolytatjuk.)
