Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám
Marosán György: Az Hton végig tel! Hinni Visszaemlékezéseinek első kötete, a Tüzes kemence, az eszmélés és az osztályharc tudatos vállalásának krónikája volt, egészen1 a felszabadulásig. A mostani, második könyv már a küzdelmekben edzett, érett politikus sorsán át világítja meg azokat a moz- i zanatokat, amelyek végül is történelmi jelentőségű lépéshez, a két munkáspárt egyesüléséhez vezettek. Marosán jelen munkája az 1945—1948 közötti három esztendőt ölel' fel, azt; az időszakot, amikor a reakció a támadásból fokozatosan védekezésbe szorult, s amikor a népi demokratikus állam minden egyes pillérét csak rendkívül bonyolult harc árán lehetett létrehozni. A szerző nagy érdeme az a közvetlen, személyes hang, amely- lyel minderről szólni tud, visz- szaemlékezései vonzerejét elsősorban mégsem ez, hanem a szubjektív előadásmóddal párosult őszinteség adja. Nem volt könnyű eljutni odáig a szociáldemokrata pártban, hogy tisztázódjék: ki hol áll, s mit akar. Ám nem bizonyult simábbnak az a folyamat sem, amelynek eredményeként létrejött a kommunistákkal való együttműködés. Marosán nyíltan, s más visszaemlékezéseknél sűrűn föllelhető utólagos okoskodás nélkül ír mincTerről, találóan érzékeltetve, fölidézve azt a politikai légkört, amelyben a sodró lendületű események lezajlottak. Jó érzéke van a tömörítéshez, a lényeg megragadásához — a kisgazdák vezérével, Nagy Ferenccel folytatott rövid párbeszéde például alig több egy oldalnál, de mindent közöl az akkori kisgazda taktika jellemzőiről — s ezért könyve letehetetlenül izgalmas. Amit eddig elmondtunk, jelzi ugyan a mű értékeit, de igazi rangját nem mutatja meg. E rang abban van, hogy szinte észrevétlenül, de valójában minden esemény mögött megmutatja a mozgatóerőket, azokat a politikai szándékaA Cigánybáró Szegeden Zsupán — Melis György, Barinkay — Palcsó Sándor. Az idén Szegeden kétségtelenül a Cigánybáró a szabadtéri előadások közönségdarabja. Nem mintha a játékok igazgatósága panaszkodhatna az eddigi látogatottságról: Erkel Hunyadija és az Otelló mondhatni telt házakkal ment, a néptáncfesztivál gáláját zsúfolt lelátó tapsolta végig — a Cigánybáró előadásai azonban előreláthatóan túltesznek rajtuk: jegyei már hónapokkal ♦ előbb elfogytak. S ha az idő- |; járással továbbra is szeren- j cséjük lesz a szegedieknek, va- j lószínűleg rekordközönségge! í zárják majd az idei szezont. 1 ♦ E hét végén a szabadtéri J történetében harmadszor mu- * tatták be a keringőkirály, Jo- ; hann Strauss népszerű ope ♦ rettjét. Eredetileg Szegedre ; várták vezényelni Willy * Boskovskyt, a bécsi fii- í harmonikusok koncertmesterét, akit a hírneves újévi hangversenymatinék dirigenseként világszerte ismernek, s aki néhány éve már bemutatkozott a szabadtérin, éppen a Cigánybáró előadásait irányította. Az osztrák hegedűművész-karmester azonban megbetegedett, kórházból táviratozott, nem jöhet. Helyét az a Szalatsy István, Liszt-díjas szegedi karmester vette át, akit egyébként baráti szálak fűznek Boskovskylioz, s aki korábban maga is segédkezett a Cigánybáró zenei előkészítésében. A rendező Félix László elmondta, míg az 1967-es premier túlságosan a cigánytáborra épült, az idei inkább Strauss muzsikájára. Igen sok népszerű Strauss-komporició hangzik el a darabban, csupán izek t'cTía ját?.' ''cje kit teljes éra. :'b\-.' c"a s errnlbcn bbl.ússy . ar ; .. .1 egy kupié és duett került az operettbe, Kun Zsuzsa, Sipeki Levente a Déli rózsák keringcre táncolt, Barinkay: Palcsó Sándor lóháton érkezett a színre, a nagy- keringőt pedig az egész színpad «táncolta« — a forgószerkezet segítségével. A főbb szerepekben nagy sikert aratott még Házy Erzsébet, Melis György, Jablonkay Éva és Bér dál Valéria. Szüts Dénes kát, amelyek — akár a földosztásról, akár a csendőrség fölszámolásáról, az államosításról, a forint megteremtéséről legyen is szó — hol rejtve, hol nyíltan drámaivá tették a hatalomért folytatott küzdelmet. Az idősebbek előtt aligha szükséges bizonygatni,' hogy 1945-ben, 46-ban, de még 1947-ben is sokféle játszmát vitt a belső és külső reakció, ám a fiataii.bbaknak ez már tananyag csupán. A szerző — a szemtanú szenvedélyességévei és, a politikus józan okosságával — lefújja a tananyagra ülepedett port, s meggyőzően rajzolja fel azok képét, akik a barikád egyik meg másik oldalán sorakoznak fel. Régmúlt ugyan, de előadásában jelenné válik, . érdeklődőből társsá téve az olvasót, mert nemcsak értelmi, hanem érzelmi azonosulást is kivált az a három esztendő, amelyet hőskorszaknak neveznek. Mint Marosán könyve is bizonyítja, nem alaptalanul. A teremtés korszaka volt ez, káosszal, fájdalmakkal, kudarcokkal, de persze a győzelmek, a tettek, a haladás boldogságával is. Marosán nem röstelli érzelmeit, elfogódottan vall arról, mi minden játszódott le az emberben, aki alakítója és viselője volt egy személyben az eseményeknek. Objektív okok sorával, s ugyanakkor a részes szubjek-' tivitásával igazolja az egyesülés történelmi szükségszerűségét, a magyar munkásosztály egységének megteremtését. Nem volt ez diadalmenet; szívós, sűrűn éles, nemegyszer a kommunisták és a szociáldemokraták közötti kölcsönös vádaskodással nehezített harc gyümölcseként jött létre. A szerző valósághűen húzza meg a frontvonalakat, hem fűz utólagos magyarázatokat semmihez* Hiszi — s igaza van —, hogy a tények önmagukért beszélnek. Nevek, s hozzájuk kapcsolódó tettek, állásfoglalások sora vonul el előttünk, sok minden olyasmi, amiben magunk is — középkorúak és idősebbek — részvevők voltunk. Ez tenné, hogy fontos számunkra a könyv? Minden bizonnyal ez is. Ám még inkább az, hogy ami lapjain szerepel, az minden apró és nagy mozzanatában a magunk, az új Magyarország történelme. Marosán György' munkáját a Magvető Könyvkiadó jelentette meg. M. O. Öngyilkosság Képek a fonyódi gimnáziumban a Kaszinó utcában? j32. | — Ismerem az ügyét, de an♦ nak semmi köze ezekhez a ♦ régi eseményekhez. Láttam az ♦iratokat, tiltott határátlépés ♦ szándéka miatt ítélték önt el. S Megkísérelt Nyugatra szökni. — Te nem akartál volna disszidálni az én helyemben? — Talán. De egyébként a hajaszála sem görbült meg. Ki lenne kíváncsi egy idős asz- szony politikai meggyőződésére és arra, alkalmazkodik-e a megváltozott helyzethez vagy sem — mondta Szász. És közben arra gondolt: a hibás cselekvés néha megbocsáthatóbb, mint a hibás gondolkodás, de ennek ehhez a szituációhoz most semmi köze. — Kedves Dédi! Árulja már el, kik voltak ott azon az estélyen. — Egyszerű társasági összejövetel volt! — sóhajtott me la* Ina a bárónő, és Szász bólintott. — Persze ... De mégis, kik vettek részt azon a házszen- telőn? Talán jobban visszaemlékezik, ha én sorolom a neveket, s szóljon, ha tévedek» Jó? — S mert választ nem kapott, folytatta: — Imrédy Béla, Jaross Andor, Rátz Kálmán, azaz nem Kálmán, hanem József, Nagy László, ezek politikusok voltak, ugye ... Most jönnek a gyárosok, bank- igazgatók s egyebek ... Darányi Béla, a Futura vezére, Hunyady Ferenc gróf, ő igazgatótanácsi tag volt a Bauxit- -nál, Hardi-Dreher, a sörgyáros, Andrássy Mihály, herceg Montenuovo Nándor. Azonkívül természetesen Mayer Ödön dr., a.vezérigazgató, dr, Chorin Ferenc, Vida Jenő, Fritz Opel német gyáros ... Hans Georg Schröder bankár, a Bauxit Tröszt elnöke ... — Hat még ? ... — Weiss Manfréd báró .. . Vida Jenő, Willy Blancart, René Berger és Monod, Alfred Poralada Rappoport, dr. Ernst Reimahn, Gerhart Röter ... — Kik voltak ezek? — A Bauxit Tröszt svájci igazgzt 'tanácsa végrehajt j bizottságának tagjai. — Ki maradt ki? Szász tudta, ez a kérdés már túlságosan hagy kockázat, legalább olyan, mintha totui A Karikás Frigyes Gimnázium KISZ-termében a Hazafias Népfront járási bizottsága gondozásában kiállítás nyílt a Fonyódon dolgozó pedagógusok festményeiből, rajzaiból. A megyei tárlatot követő igyekezet mögött két gondolat sejlik. Egyrészt a szűkebb otthonban is bemutakozhassanak az alkotó pedagógusok, másrészt Fonyódon is legyen kiállítás. Elismerésre méltó igyekezet, tartalmában azonban akadna javítanivaló. A fonyódi kiállításon az első látásra feltűnik, hogy a bemutatkozók valamiféle »standardhoz« igazodnak, átlaghoz, kiállításokhoz. Az egyéni íz tehát sok helyütt hiányzik, vagy nem kimunkált. Talán' még sajnálatosabb, ami egyébként az előbbiből következik, hogy a gyermekvilághoz közel álló pedagógusok nem merítenek a gyerekek ihlető képzeletéből. Nem ez az első kiállítás, melynek kapcsán szóvá kell tennünk, hogy éppen a »hovatartozás« latolgatása közben bizonytalanodik el egyik-másik alkotó pedagógus. Éppen ezért megszívlelendő lenne egy megyei pedagógus stúdió létrehozása, ahol komoly munkával egyesek előbbre léphetnének, mások megismerkedhetnének a magasabb követelményekkel. Érdemes lenne, mert megyénkben elég szép számban akadnak pedagógusok, akik rendszeresen alkotnak, de továbbképzésük nem megoldott. A fonyódi bemutatón szép metszetekkel emelkedik ki Bagó Bertalan (Öreg utca, Temetés). De vásznain a festőiség már nem ilyen meggyőző. Szikra János jó kvalitása ellenére csak egy művel szerepel a kiállításon, a Csónakok című vászna így is figyelmet érdemel. Lehelné Valent Éva nemcsak harsányan színez, komponálási nehézségek is mutatkoznak nála. Kocsis László kiegyensúlyozottan felel meg a követelményeknek, különösen sikerült képei: Abrahám-hegy, Bala- tonbélatelepen. Lapp S. Gábor »■térfestészete« eddig még nálunk kevésbé ismert lehetőséget villant föl, egyelőre kevés sikerrel, Metszetei bizonyítják csak, hogy hivatásossal állunk szemben. Meseillusztrációi viszont a kiállítás legszebb lapjai (Illusztrációk Benedek Elek meséihez). II. B. Mivel foglalkozik a háztartás-statisztikus? Somogybán százötvennégy család — A könyv fegyelemre szoktat Régen a férjhez menő lányok értékelésének elsődleges szempontja volt, hogy a jelölt házias-e? Vagyis ért-e a főzéshez, tud-e varrni, mosni, ért-e a háztartási munkákhoz? A háziasság fogalmába a takarékosság is beletartozott. Döntő szempont, hogy mennyire tudja beosztani a »kosztpénzt«? A gyakorlat során akadt, akiben a beosztásnak, a takarékosságnak szinte a művészete alakult ki. Az ilyen feleségek és a hozzájuk tartozó családok a »bez- zeg«-ek az ismerősök szemében. Ök azok, akiknek »bezzeg« telik kocsira, utazásra ... Nem úgy, mint másoknak, akiknek a keze közül elfolyik a pénz. Hogy ki miként osztja be a jövedelmet, hogyan alakítja a családi költségvetéát, hogy a hónap végén is »nyereséges« lapra bankot ütne. — Páratlan számú tagság kellett a döntésekhez, és az eddig ismert nevek páros számot adnak ki. — Ludger Westrick — nyögte ki az asszony, és lehunyta szemét. — Ki volt ő? — kérdezte Szász gyorsan, hogy a vallomás sodra el ne akadjon. — 1930 és 1933 között a Vereinigte Stahlwerke délkeleteurópai osztályvezetője volt, majd Hitlerék alatt a repülő- gépgyártás kulcsembere lett. Szász úgy érezte, hogy elkezd forogni vele a szoba. Ez több volt, mint amit álmában is remélhetett. Csak óvatosan — intette magát — óvatosan! Üjabb cigarettát vett elő, s a keze remegett, amikor a lángot odatartotta. — Dédi, azt hiszem, ez érdektelen. Inkább arról beszéljen, mikor kooptálták a vezérkarba Ludger Westricket? Ö nem volt azelőtt a Bauxit Tröszt igazgatótanácsi tagja. — Akkor este, Rajnissékná! — mondta a bárónő, és mesélni kezdett. Hagyni kell, most beszél. Elmeséli a részleteket is, de nem baj. Beszéljen a pezsgőről, Schröder kedvességéről, Andrássy kalapjáról... arról, mint udvarolták őt körül,.. — A német nagykövetségről is voltak ott, ugye? — Igen, a kereskedelmi attasé és ... — A Gestapától is? — Szász nem nézett fel, a szőnyeg bosnyék díszítő mintáit nézte mereven, mozdulatlanul. — Nem — nyögött a báróao. Érted? Nemi! — legyen, családi ügy. Vannak, akik háztartási könyvet vezetnek, igy ellenőrzik magukat, mások csak úgy találomra vásárolnak, a hónap elején többet — a hónap végén kevesebbet. Arra azonban mindenki törekszik, hogy azért hónap végén se legyen deficites a családi kassza. A statisztikai hivatalnál Szabó Péterné foglalkozik a háztartás-statisztikával, a családok jövedelmének alakulásával. Hogyan, milyen következtetéseket lehet ebből levonni, erről beszélgettünk vele és Vida Józseffel, a megyei statisztikai hivatal vezetőjével. — A hivatal megfigyelései nem terjednek ki az egész megyére, de ez természetes is. Százötvennégy családot figyelünk meg. Adataikból, a jövedelem és a kiadás havonkénti felugrott, és lilás színű arca j rángatózni kezdett. Elrontottam, tudtam, hogy; el fogom rontani — és Szász! magába roskadt —, de azért! még kimondta a nevet: — Ta-; Ián Artur Fr'sch’. . . — Frisch? Nem! Senk j Menjen - - .„en, nemi érzem jól magam. Engem nej faggasson, soha többet. Sohalj — A telefonhoz ment, s Éva! szobájának számát tárcsázta.! — Halló, drágám. Igen, én be- < szélek. Dániel itt van nálam, < kérlek, gyere át hozzám,! Azonnal! — Köszönöm, de magam isj hazatalálok. — Szász mégha-j jolt. — Elnézését kérem, nem < akartam felidegesíteni. Ke-j zeit csókolom — és lassan, j hátrálva ment ki a szobából, j Dániel minden erőfeszítésével vissza akart hullani abba az alkotó révületbe, koncent-j rációba, ami munkájához! szükséges volt. Egyelőre azon-! ban feleségével párbajozott. < — Semmi lényeges változtatást nem tudok kitalálni — válaszolta Évának arra a követelésére, hogy vigye el aznap este egy szerb kisvendéglőbe, mulassanak, szórakozzanak, amíg erre idejük van, —j Semmi lényegeset... És tej már annyit mentél, naponta j együtt vagy a társasággal, ■ Fless' v\rgterel, rs -.ri íürüátcl, táncoltál, kocsikáz-s tál... Évában lassan, de biztosan j nőtt fel a dühváltozásából az egész megye háztartásaira lehet következtetni. Ezeket a felméréseket minden megyében elvégzik — az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal gyűjti össze. Az országosan megfigyelt négyezer család adataiból már ley hét általánosítani. —< Hogyan gyűjtenek adatokat a megyéöen? Mire terjed ki a háztartás-statisztika? — A százötvennégy családdal rendszeres kapcsolatban vagyunk. Vannak úgynevezett összeíróink, akik havonta fölkeresik a családokat, és elviszik a háztartási könyvet. A családok a könyvet rendszeresen vezetik, tételesen felsorolják, hogy honnan milyen bevételük származik, mikor milyen kiadásaik vannak. Menynyi a hónap végén megmaradó pénz. Külön könyv van az ioarban dolgozók és külön a kettős jövedelműek, a tsz-tagok számára. Belenéztem egy ilyen könyvbe. Látszatra nagy adminisztráció. Igaz, vannak olyan rovatok, amelyeket egy hónapban egyszer kell kitölteni — lakbér, villanyszámla, újság- előfizetési díj —, de az élelmiszerre, ruhára és egyébre kiadott pénzt naponta be kell írni. Aki rendszeresen kitölti, ellenőrizheti magát, hova ment el a konyhapénz! A statisztikai összeírok minden hónapban összeszedik ezeket a könyveket, és összesítik az adatokat. Sőt, hónap közepén is fölkeresik az adatszolgáltatókat, hogy ellenőrizzék, pontosan vezetik-e a könyvet. Ez a kapcsolat a családok és a statitisztikai hivatal között a bizalomra épül. — Az adatok természetesen titkosak — mondja Vida József. — Ez azt jelenti, hogy nem adunk felvilágosítást senki jövedelméről. Ezért vannak hozzánk bizalommal az adat- szolgáltatók. Akad köztük olyan család, amelyik tíz éve vezet háztartási könyvet, szolgáltat adatot, — Milyen megfigyelést, következtetést vontak le a családoknál? — A háztartási könyv fegye- lemre nevel — mondja Szabó Petemé. — A/, aki megszokta, hogy minden fillért «könyvel«, takarékosabban él. Nemcsak nekünk szolgáltat adatot, saját mais követke*511?^ ' ''ÍZ — ön vezet ilyen könyvet? — Igen. Simon Márta CRolytatiuL)
