Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

Csak jó szándék keil hozzá! É vek 'ri. sekkel ezelőtt az akko- csurgói járás egyik szövetkezetében egy fiatal agrárszakember arról beszélt nekem, hogy az egyéb­ként minden szempontból megfelelő munkahelyét kény­telen otthagyni, mert minden kérése, könyörgése ellenére nem sikerül megoldani, hogy legalább naponta egyszer me­leg ételhez jusson. Jól emlék­szem az akkori szavakra, arra is, hogy annak idején ezzel a nem éppen egyedi problémá­val lapunkban is foglalkoz­tunk. Azóta mekkorát változott, fejlődött az egész mezőgazda­ság! Hány száz géppel több segíti az egyre korszerűbb ter­melési munkát, hány mázsá­val nőttek a holdankénti ho­zamok, mennyivel nagyobb szerepe van a tudománynak, a szakszerűségnek — és ez a tendencia évről évre határo­zottabban érvényesül! Vitat­hatatlan az előrehaladás ak­kor is, ha időnként olyan sú­lyos nehézségekkel kell meg­birkózni, mint például az idei aratás. Úgy látszik csak az a gond állandósult, tartja magát konok makacssággal, amelyik­ről hosszú évekkel ezelőtt a fiatal agrárszakember beszélt. Kezembe került a közelmúlt­ban a közép-somogyi tsz-szö- vetségnek egy felmérése, mely­ben a fiatal agrárszakemberek helyzetével foglalkozik. A kö­zép-somogyi szövetkezetekben több mint háromszáz tevé­kenykedik, ötven százalékuk harminc évnél fiatalabb. Ör­vendetes tény ez, szavak nél­kül arra utal, hogy a jó ideje tartó erőfeszítések első ered­ményei jelentkeznek: javul szövetkezeteinkben a szakem­ber-ellátottság. Csakhogy — Van ebben a fölmérésben egy mondat, amelyik igencsak elgondolkodtató, sőt megdöb­bentő. A száznegyvennyolc fiatal agrárszakember közül ötvennek nincs biztosítva a na­pi egyszeri meleg étkezés! »A tsz-ek az étkeztetéssel nem, tőrödnek eleget, magára hagy­ják a fiatalt, akit ez a körül­mény esetleg eltávozni kény­szerít a munkahelyéről. Hiva­talos szervek is elzárkóznak esetenként a napközi otthonok­ban történő ebédkiszolgálás elől, ami az agrárértelmiség hátrányos megkülönböztetését jelenti.« Szó szerint idéztem ezeket a sorokat. Nem is azért, hogy kommentárt fűzzek hoz­zájuk, vagy hogy vitatkozzam velük. Tények ezek. Vegyük tehát tudomásul őket? Nyugodjunk bele abba, hogy míg egyik oldalon je­lentkeznek az első eredmé­nyek, emelkedik a szakembe­rek száma, addig a másik ol­dalon egy ilyen, látszólag cse­kély probléma veszélyezteti ezt a folyamatot? Nem tudom, van-e valaki, aki ezekre a kérdésekre igennel válaszol. A termelőszövetkezetek má­sodik kongresszusán határo­zott állásfoglalásként hangzott el a mondat: »...meg kell te­remteni a kulturált vezetés feltételeit.« Valójában ez a probléma is ide tartozik. Sőt leszűkítve a kört, a kulturált emberi élet feltételei közé so­rolható az egyszeri meleg ét­kezés. Lehetne erről sokat be­szélni, de tulajdonképpen az T ember önmaga előtt is szé­gyellj hogy egy kisebb vagy nagyobb közösségért dolgozó, milliós értékekkel gazdálkodó agrárszakember azért válik meg munkahelyétől, mert egy ilyen alapvető emberi prob­lémájára nem sikerül megol­dást találnia. udjuk jól, hogy vannak rendeletek, tudjuk, hogy sem az anyagi le­hetőségek, sem a célszerűség nem adnak módot arra, hogy mindenütt üzemi konyha le­gyen. Marad tehát a megol­dás: a vezetők és az egész közösség jó szándékú törődése: Az ösztönzés minden munká­nál, minden feladatnál célra­vezető eszköz. Miért ne lehet­ne itt is élni vele? Arra gon­dolunk például, hogy munka­nap-jóváírást kap az a tsz- tag, aki — természetesen meg­felelő fizetség ellenében — vállalja a szakember étkezte­tését. Ez csak egy ötlet a sok közül, és csupán azt a célt szolgálja, hogy bizonyítsa: van megoldás! Fejtöréssel, többletmunkával jár? Mindenképpen! De nem kétséges, hogy megéri! Ennél sokkalta súlyosabb nehézsé­gekkel is megbirkóztak már üzemeink. Egy kis jóakarattal meg lehet szüntetni ezt a lát­szólag csekély gondot! Vörös Márta Elavult berendezések az üzemekben A kormány a közelmúltban állást foglalt amellett, hogy a vállalatokat az eddiginél job­ban kell ösztönözni az elavult, elhasználódott állóeszközök se­lejtezésére, pótlására. Csak minősítő bizonyítvánnyal árusíthatók egyes villamossági termékek A kohó- és gépipari mi­niszternek a nehézipari mi­niszterrel közösen kiadott ko­rábbi rendelete értelmében belföldön csak altkor szabad értékesíteni egyes villamossági termékeket, ha azok megfelel­nek az élet- és vagyonbizton­sági követelményeknek. Az ezekkel kapcsolatos vizsgálat elvégeztetése a gyártó, illetve az importáló vállalatok köte­lessége. A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet több esetben megállapította, hogy az érde­kelt vállalatok nem tesznek eleget a rendelet előírásainak, s így olyan villamossági ter­mékek kerültek forgalomba, amelyeken nem végezték el a kötelező biztonsági vizsgálato­kat. A KERMI ismételten figyel­mezteti fL kereskedelmi válla­latokat, 'hogy a rendeletben feltüntetett villamossági cik­kek megrendelésekor szállítási feltételként követeljék meg a MEEI minősítő igazolását. Mint a pénzügyminisztéri­umban elmondták, a reprezen­tatív felmérések s az általános tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a vállalatoknál a gépállomány állandóan nő, értéke az 1968. évi 161 milli- árdról 206 milliárd forintra emelkedett, de a legkorszerűbb berendezéseket is csak részben használják ki, miközben nagy számban alkalmaznak korsze­rűtlen, selejtezésre már rég megérett gépeket. Több tíz­ezer további gép működik a vállalatoknál, amelyeknek ér­téke újkorukban 22—23 milli­árd forint volt, de a sokéves, évtizedes elhasználódás nyo­mán hivatalos értékük nullára csökkent. A géppark tehát jó 10 százalékkal sokkal inkább hátráltatja, mint segíti a mun­kát, hiszen termelékenységük alacsony, akadályozzák a kor­szerű technológiák bevezetését, s feleslegesen helyet foglalnak el. Korszerű technológia Műanyag nyomócsőlek / '{?* ‘ T) A negyedik ötéves terv víz­ügyi ágazat programja nagy­arányú törpevízmű-építést tar­talmaz a lakosság jó ivóvízzel való ellátása végett. A felada­tokat azonban a már körülbe­lül 50 éves technológiával megvalósítani nem lehet. A modern technológia felkészült kivitelezői és üzemeltetői szak­embergárdát igényel. Világ­szerte bebizonyosodott, hogy az öntöttvas, acél- és azbeszt- cement cső mellett a műanyag is tökéletesen megfelel nyo­mócső építésére. Tegnap délelőtt a Dél-du­nántúli Vízügyi és Közműépí­tő Vállalat műanyag nyomó­cső építéséről bemutatót tar­tott a szakembereknek Kadar- kúton, ahol most folynak a törpe vízmű munkálatai. Mint Vigh Sándor, a válla­lat főmérnöke elmondta, a pvc csövek felhasználása a nyugati országokban már több éves múltra tekint vissza. Az ottani tapasztalatok alapján térnek rá hazánkban is alkal­mazásukra. Az ilyen építkezé­seknek a hagyományos tech­nológiával szemben számos előnyük van. Így többek kö­zött lényegesen csökken a ve­zeték építési ideje. Amíg AC cső esetében egykilom éteres vezeték építési ideje egy hó­nap, ugyanennyi idő alatt a műanyag csövekből 2,39 kilo­méter hosszúságút tudnak el­készíteni. A pvc kis fajsúlya megkönnyíti egyrészt a szál­lítást, másrészt a munkások is Tanúja voltam a múlt héten, amikor a balatoníöldvári ABC vezetője egyetlen kenyeret sem volt hajlandó átvenni, mert mind másnaposak, illetve har­madnaposak voltak. A nagy Koburban halomszám állt a kenyér anélkül, hogy Siófok­tól Balatonföldvárig jelentősen apadt volna. — Másnapos ke­nyerem nekem is van — mond­ta az üzletvezető, s a kereske­delem és a vevők érdekeit nézve tökéletesen igaza van. ' Ilyenkor nyá­ron a Balaton­ra érkező ven­dégek sokszo­rosára duz- zasztják az igényeket. Ez a kereskedelmet és a termelő- egységeket esetenként megold­hatatlan feladat elé állítja. A Balaton parti kenyérsütő kapa­citás 520 mazsa, de nem ritka az olyan nap, amikor a pékek 690—700 mázsa körül is süt­nek. Ugyanez áll a péksüte­ményre is: a zsemlyeegység­ben számolt süteménysütő ka­pacitás — amely nem is fejezi ki hűen a munkát, mert gya­korlatilag minden sütemény munkaigényesebb a zsemlyé­nél — 222 ezer darab. Ezzel szemben készítetlek már 380 ezer . ni:yT ;s a Balaton melletti somogyi kenyérgyá­rak. Számítsuk még hozzá, hogy Siófokon például elég gyakran áramszünet van, s ez nagymértékben hátráltatja a dolgozók munkáját. A sütőipa­ri szakemberek bosszankodva mondták, hogy a DÉDÁSZ sió­foki üzemigazgatosagan lassan Van kenyér, de... Sütőipari gondok a Balalon-parton megy a hibák kijavítása, mert — úgymond — munkaidő után nem fizetnek túlórát. Hogyan lehet a Balaton-part számtalan boltjába, kis üzletébe min­dig elegendő és mindig friss kenyeret szállítani? Tulajdon­képpen ez a balatoni kenyér- ellátás sarkalatos pontja. En­nek vizsgálatára szántunk rá egy teljes napot Szőnyi Lajos­sal, a Somogy megyei Sütő­ipari Vállalat termelési osz­tályvezetőjével . A kenyér- (és sütemény) el­látását a rendkívül változó, in­gadozó forgalom teszi bizony­talanná. A bevezetőben emlí­tett példánk esetében borús, rossz volt az idő, szemerkélt az eső. Előtte néhány nappal kellemes meleg csalogatta a tó mellé az üdülőket. Július 21-én teljes kapacitással dolgoztak a kenyérgyárak, a központból küldtek még néhány embert segítségként, és Kaposvárról 35. Marcaliból pedig 20 mázsa kenyeret szállítottak ki, hogy meg tudjanak felelni az igé­nyeknek. Sőt, még azt is tervbe vették, hogy a megyeszékhely­ről rendszeresen 50 mázsa ke- nirpi-et szállítanak a fürdő- és ’ ’ -1 <'11 «]v31a íi 7f! 31 01V’0. Ezzel szemben néhánv nap múlva kellemetlenné vált az idő. s az-üj-saefweaesfr iBlöeie­gessé tette az alaposan meg­csappant kereslet. Láttam Sió­fokon, a megye egyik legna­gyobb kenyérgyárában az óriá­si halmokban tornyosuló ke­nyereket, melyeket az órák, napok múlásával mind kevés­bé használhattak csak fel. Az üdülők kenyérellátását általá­ban nem érinti a rossz idő: vendégeik számát csak kis mértékben befolyásolja. Nem mondható el mindez a kem­pingekről és a különböző ét­termekről, a strandok, a kol­bász- és pecsenyesütők forgal­máról, mert ezek közvetlenül érzékelik a vendégsereg csök­kenését. A Balaton-part száz­ezres idegenforgalmában az el­adható kenyérmennyiség kü­lönbsége a rossz idő beköszön­tővel ötven, száz, százötven, vagy még több mázsára is rúg. s a jelenlegi feltételek mellett a sütőipar legföljebb csak becs­léssel tudja megállapítani, hogy mennyit süssön. A Háromszáz forint jutalom sütőipar — jobb szó és módszer híján profilírozással próbálja meg­oldani a jobb ellátást. A bála- tonszárszói kenyérgyárban pél­dául csak süteményt készíte­nek, hogy gyorsabb és jobb le­gyen az áttekintés, pontosabb az ütemezés. Próbálkoznak még az előre sütéssel Is. de mindez hevesnek tatacaswsL AJ kereslet nagyfokú ingadozását csak döcögve lehet ellensúlyoz­ni ezen a módon. Naprakész, pontos rendelésre lenne szük­ség, sokkal közvetlenebb kap­csolatra a kereskedelemmel. A számtalan üzlet, a kis egysé­ai?ova a kenyérgyárak szállítanak — lehetetlenné te­ifhöi h°gy an ?ütőiPar sa.iát ere- ™ 1 meSoldja a pontos üte­mezést. Az időjárás szeszélyeit es az ingadozó üdülőlétszámot a sütőipar keptelen befolyásol­ni. a megtelelő ellátáshoz na­gyobb, jól működő koordiná­cióra lenne szükség. Pedig, ahogy nyáron a pékek dolgoznak, arra jelzőt találni nehéz. A beszélgetés során az üzemvezetők és a dolgozók szinte természetesnek vették, hogy rendszeresen tíz-tizenkét- tizenhat órát is dolgozzanak. Sőt, hallottam olyanról is, aki huszonnégy órát állt egyhu­zamban a dagasztógép és a ke­mence mellett. Szőnyi Lajos egy borítékot is hozott magá­val, benne néhány elismerő szó és háromszáz forint. Péter Sándor kapta, aki Barcsról ment nyugdíjba, s mégis ön­ként vállalta, hogy nyáron se­gít a Balaton-parton. S nem tessék-lássák módon, hanem becsülettel, ahogy tette azt ko­rábban, negyven éven keresz­tül. sokkal könnyebben tudják az anyagot mozgatni. A műanyag cső a korróziónak és a vegyi hatásoknak fokozottabban áll ellen, mint az eternitből ké­szült. Az építkezési költségek sem magasabbak a korábbinál. Ha a most gyártott átmérő­jű (80, 100 és 150 milliméteres átmérővel készülnek) mű­anyag csöveket — amelyekből a szükséges mennyiséget a Hungária Vegyiművek bizto­sítja — veszik igénybe az építtetők, akkor az AC csöve­ket készítő gyárakban kapa­citás szabadulna fel, amelyet a nagyobb átmérőjű eternit csövek gyártására lehetne for­dítani. Somogy megye vízellátás, csatornázás terén az országos átlag alatt van. Felzárkózni csak korszerű anyagokkal, építési technológiával, felké­szült beruházó, kivitelező és üzemeltető apparátussal lehet. Nem szabad elzárkózni egy új eljárás bevezetésétől, és me­reven kötődni a hagyományos technológiához. A megye ér­deke, a vízhálózat kibővítésé­nek szükségessége ezt diktál­ja. A húsért fizetnek többet, a zsírért kevesebbet A sertések felvásárlási árának változásáról A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter múlt heti sajtótájékoztatóján részletes ismertető és indoklás hangzott el az ezt megelőző miniszter- tanácsi határozatnak arról a részéről is, mely az egyes vá­góállatok felvásárlási árának növekedéséről szólt. Ebből ki­tűnt, hogy a jövőben a sertések felvásárlásánál olyan differen­ciálást alkalmaznak, »amely az értékesítési lehetőségeknek megfelelő termelési szerkezet kialakítására serkenti a terme­lőket.« Az a cél, hogy a túl zsíros sertés eladására való ed­digi túlzott ösztönzés helyett — a belföldi és a külföldi igé­nyeknek megfelelően — a hús- arányok javítása kerüljön elő­térbe. Ezt szolgálják azok az árintézkedések, melyek az idén október 1-én lépnek életbe. Hogy ezek az intézkedések — áremelések, átvételi súly ha­tárváltozások — részletesen mit jelentenek, erről kaptunk tájékoztatást Bántó Lászlótól, •a Kaposvári Húskombinát igazgatóhelyettesétőL — Mint az a közzétett mi­nisztertanácsi határozatból a mezőgazdasági üzemek előtt már ismeretes, október 1-től — a súlykategóriák változását és a fajtajelleget figyelembe véve — megváltozik a szerződött sertések felvásárlási ára. így a fehér hússertésért, amely pig­mentfoltmentes és a súlya 90— 110 kiló között van, 24 forin­tot, a 90—110 kiló közötti hús- és húsjellegű sertésért 23,70, a 110 kiló fölötti fehér hússer­tésért és húsjellegű ser­tésért 21,80. a 130 kiló fölötti zsír- és zsír jellegű sertésért, illetőleg a 170 kiló feletti, te­nyésztésbe fogott hízott kocá­ért és hízott ivartalanított ser­tésért 21,50 forintot fizetünk kilónként — Milyen minőségi felárhoz juthatnak a gazdaságok, és me­lyek a szükséges feltételek? imént ismertetett felvásárlási árak mellett minőségi felár is megilleti. Ennek az a.feltétele, hogy legalább húsz egyöntetű minőségű és olyan fehér hús- és húsjellegű sertést adjon át egyidejűleg, amelyeknél az egyedi szalpnnavastagság — hátközépen mérve — nem ha­ladja meg a 35 millimétert. Az utóbbi feltétel teljesítése csak a sertés vágása után értékel­hető, éppen ezért a kilónkénti 1 forintos felárat a vágást kö­vető 15 napon belül utaljuk át partnereinknek. — A felvásárlók milyen szempontok szerint kötik a szerződéseket a nagyüzemek­kel a jövőben? — Tegnap megbeszélésre hívtuk össze Kaposváron a vál­lalat felvásárlóit, és tájékoztat­tuk őket a tennivalókról. Fel­vásárlóink ennek a hónapnak a végéig, tehát augusztus 31-ig az új feltételek mellett, az idei negyedik negyedévi lejáratra még kötnek szerződéseket ser­tésekre. Ezt az időpontot kö­vetően szerződéskötés már csak 1973, évi lejáratra lehet­séges. — Mi a tennivalójuk azok­nak, akik a régi fettételekkel >a negyedik negyedévre mar kötöttek szerződést? — Ebben az esetben kétféle megoldás között választhatnak. ök dönthetik el, hogy sertései­ket az új vagy a régi feltétel szerint kivánják-e átadni. Ha az új feltételt választják, ak­kor valamennyi sertésüket, amelynek szerződése a negye­dik negyedévben jár le, e sze­rint kell értékesíteniük. Min­denesetre szeptember 30-ig el kell határozniuk, hogy melyik feltétéit választják. Ha az _uj mellett döntenek, akkor a szer­ződés kiegészítését alá kell ír­niuk— tájékoztatott a Kapos­vári Húskombinát igazgatóhe­lyettese. K. F. m

Next

/
Thumbnails
Contents