Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
f Élet a „modern olvasztótégelyekben 99 IfanrcnV olFan esetek, ami«dllllÚn kor az újságíró azon töpreng, hogy érdemes-e megírni a látottakat, tapasztaltakat. Egy cikk esetenként többet árthat, mint használ, s akkor pedig legjobb a bölcs.hallgatás. Ilyen témával kerültem szembe nemrégiben, s a tények láttán azon gondolkodtam: érdemes-e most felbolygatni az átmenetileg nyugvópontra jutott ügyet. Nem szabadítja-e el még egyszer a szenvedélyeket — amelyek eddig is éppen elég bajt okoztak —, ha a nagy nyilvánosságot is bevonjuk egy lakóház szűkebb ügyeibe? Az eset azonban mégis tartalmaz néhány olyen alapvető tanulságot, amelyről szólni — rfevek nélkül — mindenképpen érdemes. Minap egy lakógyűlésen vettem részt, ahol manapság ritkán tapasztalható aktivitással igyekezett mindenki elmondani a véleményét. A gyűlés elhúzódott: mindenkit meghallgattak, akinek mondanivalója volt. A téma a lakóközösség elevenébe vágott. (Lakóközösségről beszélek, mert mindez Kaposváron, a Kalinyin lakótelep egyik negyven egynéhány lakásos háztömbjében történt.) A gyűlést is azért hívták össze, mert a lakók között afféle kollektív tudathasadás "következett be. Nagyobb részük beadvánnyal fordult az IKV-hoz, a házmester és családja ellen. Pontosabban a házmester feleségének jelenlétét, magatartását nem voltak hajlandók sokan tovább tűrni, úgymond hisztérikus kirohanásai, nyom dafestéket nem tűrő szavai, pletykára, intrikára hajlamos természete valósággal megmérgezi a levegőt és terrorizálja a ház lakóit. (Mellesleg ebből némi ízelítőt is adott a gyűlésen: a helyiséget betöltő, minden higgadságot nélkülöző hangját, heves ajtócsapkodással kísért ki-berohangálását nem egykönven lehet elfelejteni.) A panaszok között minden szereoelt, a legszemélyesebb viszályoktól kezdve a munkaköri kötelességek (takarítás) elhanyagolásáig. Panaszokat említettem, nem tényeket, mert a házban össze- 1 kuszálódott érdekek, indulatok, különféle eredőjű személyeskedések szövevényéből ma már nagyon nehéz kibogozni az igazságot. Csupán annyi látszik biztosnak, hogy a viszályok szinte kizárólagos forrása a házmester felesége, aki elsősorban hibáztatható a lehetetlen hangúlat, az emberi együttélés alapvető normáinak felrúgása miatt. A pontot az tette az i-re, hogy a városi tanács igazgatási osztályára szabálysértési följelentés érkezett négy ember ellen. A beadványt a házmester készítette, akinek kötelessége lett volna előzőleg az IKV ház- kezelőségével konzultálni. Ez Ez a bejelentés természetesen elmaradt. Az igazgatási osztályon kelt határozat szerint pénzbírsággal sújtották a négy embert, mert — úgy indokolták — rongálták a ház körüli parkot. Az igazgatási osztályról azonban senki sem járt a helyszínen, a megnevezett tanúk semmit sem bizonyítottak, s a négy emberen kívül legalább még tizennégyen játszottak (fociztak) azon a satnya füves területen, ame- Iven rendszeresen keresztüljárnak az építőmunkások, szabályos kis ösvényt taposva ki rajta. (Az igazgatási osztály a megfellebbezett határozatot közben visszavonta.) volt az utolsó csepp a csordultig telt pohárba, és szabadította el a szenvedélyeket. A lakók többsége egyenesen azt követelte, hogy helyezzék el a házmesteréket, mert jelenlétük miatt a lakó- közösség egymásra fenekedé, egymással viszályoskodó emberi csoportokra esik szét. A házkezelőség — meghallgatta az érdekelteket — úgy határozott: a házmestert utasítják, hogy bajkeverő feleségét tiltsa el a ház mindenféle ügyébe való beavakozástól. S írásbeli figyelmeztetést is kaptak: ha a helyzet nem változik, s bebizonyosodik, hogy az intrikus asz- szony nem változtat magatartásán, elhelyezik őket a lakásból. Ennyi a történet — dióhéjban. S most próbáljuk meg földeríteni, hogy mi is lappang egy- egy vaskos durvaság, a fel-fellángoló gyűlölet s az elemi erejű felzúdulás mögött. A lakógyűlés felszólalóit hallgatva egyre nagyobb meglepetéssel állapítottam meg, hogy az emberek alig ismerik egymást, legföljebb az azonos lépcsőházban lakók. De aztán arra gondoltam: ez valószínűleg így természetes. A blokkházban lakó negyven egynéhány család (legföljebb 150— 200 ember) alig nagyobb területen él, mint két kertes családi ház. Az embereket általában csak 30—40 centiméteres falak választják el egymástól, nem szeparálhatók el egymástól életük zajai, ritmusa. Van, aik hajnalban kel. s akad, aki csak éjfélkor kezdi a munkát. Vannak korán fekvők és délelőtt alvók, otthon főzőcskézők, üzemi konyhán, étteremben étkezők és éjszakai Szórakozóhelyek gyakori vendégei. Iskolából, napköziből zsibbadt tagokkal kiszabaduló gyerekek indiánüvöltésétől reszketnek a falak, s bizony gyakran csörömpölnek az ablaküvegek. Én nem ítélném el érte őket. Sőt, az a gyerek, aki még egyszer sem tört be ablaküveget, nem is igazán gyerek. (Nem kamaszról van szó!) Munkában fásult családapáknak jólesik egy kis kiadós foci vagy tollaslabdaparti. öreg, nyugdíjas nénik hunyorgatnak napszámra a ház széltől védett oldalánál. Van, akinek családi házát elbontották, van, aki nehezen kuporgatta össze a szövetkezeti lakásra valót, vannak állandóan színes kert és tarka baromfiudvar után sóvárgó vidékiek, és csendre, nyugalomra vágyó szellemi munkások. Társasház. Csodálatosan tarka kép, városiasodó, fejlődő korunk hatalmas olvasztótégelye. Egymástól gyökeresen különböző érdekeket, mentalitásokat, életszemléleteket gyúr, s ötvöz egésszé, fon közös érdekbe. S ez nem megy simán. Oj, közöségi ember formálódik itt, akinek szinte egyetlen feladata az egyszerű, önös érdekein túllátni, túlnézni, s az, hogy minden lakó megtanuljon alkalmazkodni a másikhoz. Nem túl nagy feladat ez. A gyökeresen eltérő életvitel és életritmus, ahány súrlódási felülettel jár. ugyanannyi régi »tyúkpert« és szomszédpartnert meg is szüntet önmagától. De maradjunk az eredeti példánál. Az erélyesen elítélt házmester feleségének indulatait is meg lehet érteni bizonyos mértékig. Az asszony hét gyereket nevel, ami manapság egyáltalán nem könnyű munka. És — mint a helyszínen is kiderült — nemcsak a házban, de szinte társadalmunk, pontosabban a közvélemény egészében van egy rosszul beidegzett fölényesség, némi lenézés a sokgyermekes anyákkal szemben. Nagyon buta és nagyon káros dolog ez. S az egyébként is súlyosan túlterhelt anya, aki szinte erejét meghaladó módon sok gyermekre visel gondot, sokszor azt érzi, hogy kí- vülreked a társadalmon, ostoba előítéletek miatt Van, aki magában kesereg, más megszégyenült emberkerülő lesz. S a házmesterné? Kinyitotta a száját, legjobb védekezés a tá madás alapon. A lakógyűlés egyik felszólalója másik szempontból világította meg a lakóházi állapotokat. — Elképesztő, hogy mi van néha a szemeteskukák környékén — mondta. — Csak annyi fáradtságot kell venni, hogy — ha már eljutott valaki a szeméttárolókig — le is vegye azoknak a fedelét, s a hulladékot bele és ne mellé öntse. S valóban, .önigényesség, tulajdonostudat, a szorosan vett lakásnál valamivel (nem sokkal) távolabbra látás a közvetlen környezetig — szintén egyik feltétele annak, hogy az élet normális kerékvágásban menjen a lakóházak környékén. A szemetelés, a bosszantó nemtörődömség, bármennyire is apróság, ahol 150—200 ember lakik együtt, ott hatványozottabban, felerősödve jelentkezik. S csak közösen szüntethető meg. A házmester takarítsa el az elengedhetetlenül képződő szemetet, de mások gondatlanságát, igénytelenségét, nemtörődömségét ne!? Néhány éve hallgattam Rockenbauer Pál Antarktiszt járt neves utazónk előadását. Elmondta többek között, hogy a déli, jeges földrész kutatóállomásainak munkatársai, akik hetekig, hónapokig együvé vannak zárva, lehetnének akár a legjobb barátok is, éppen az állandó bezártság, egymásrautaltság miatt elviselhetetlen nek érzik egymás jelenlétét, apróbb szokásait. Valahogy így van ez a mo dern életforma e hatalmas turmixgépeiben, a lakótelepek házaiban is. A sarkkutatók azonban tudnak alkalmazkodni egymáshoz, mert dolgozni csak együtt, közösen lehet. S óhatatlanul ez az út vár a lakótelepek családaira is. Csupor Tibor ÉRTESÍTJÜK t. ügyfeleinket, hogy szentbalázsi tanácsi szeszfőzde üzemelését megkezdte Szeszfőzésre éjjel-nappal a termelők rendelkezésére áll. (61052) Anyagbeszerzői munkakörbe érettségizett férfi munkaerőt fölvételre keres a Kaposvári Ruhagyár. Jelentkezni lehet a munkaügyi osztályon. (240447) Horgászok menedéke A HALÉRT Vállalat kaposvári üzletében a falon a harmincas évek »mellbevágó« reklámfogását utánzó plakátot pillantottam meg. A szöveget már némileg átírták az üzlet profiljának megfelelően. »Mondja marha miért oly bus, újra itt a jó pontyhús«. — Én nem hiszem, hogy ez a kétségkívül igen »elmés« szöveg valamit is lendít az üzlet forgalmán. — Szerintem nagyon jó ez a plakát Még az üzlet megnyitásának idejéből maradt. Mi írattuk át a szövegét — védte meg az üzlet »kissé« idejétmúlt dekorációját Magyar József megbízott üzletvezető. A némi jóindulattal kopottasnak monható pultnál néniké aggályoskodik: — Nem túl öreg? , — öreg az országút, asszonyom, de nem ez a hal — válaszol kedélyesen az eladó, és rnár IS rn Ár-) ^ jobbi'- *r^’ot. ■ s.ík, füstös md« e i ! Irt. ft Hirdetőink figyelmébe! — Jövő év augusztusában teljesen újjávarázsoljuk és ki- bővítjük. — Milyen az áruellátásuk? — Most már zavartalan, de a közelmúltban nagyon akadozott a szállítás, mert az árvizek miatt nem tudták lecsapolni a tavakat. — Honnan kapják az árut? — A közeli halgazdaságokból 20—30 mázsát szállítunk be egyszerre, hogy tudjuk tárolni. — Milyen a forgalom? — Általában naponta öt mázsa halat adunk el, főleg pontyot és keszeget, ezek a legkeresettebbek. — Volt már hoppon maradt horgászvevője? — Nem is egy’ — mondja nevetve. — Az egvik vasárnap este kiment a Balatonra, nem fogott semm't. Hétfőn réggel nyitásnál már itt állt halért, hogy ne menjen haza szégyenszemre. Még arra is én figyelmeztettem. hogy a ponty szá- 4é+ cróHq horormal. ppiaT,_ rrot-cv a rnás’k «-elmés« «la’-z+ra. amelven egy ponty oontvhúst felszolgálva mondja: »Egyen halat, legjobb falat«, s B. F.4l Hirdetéseiket bizományosainknál is feladhatják a következő címeken: Farkas Ernő, Kadarkút, ruházati bolt; Lehel György, Fonyód, könyvesbolt; Otártics Ferencné, Barcs, könyvesbolt; Paczek Mihályné, Nagyatád, könyvesbolt; Peti Erzsébet, Csurgó, könyvesbolt; ♦ Szabó József, Balatonboglár, ruházati bolt; Tari Sándorné, Marcali, könyvesbolt; Vörös Sándor, Tab, vas bolt, és KAPOSVÁRON a Hírlapboltban. Gépkocsivezetőket ZIL-billenős tehergépkocsira, dózer, szkréper gépkezelőket Sz-100-as gépekre, változó mnnkaliellyel fölvesz a Földmunkát Gépesítő Vállalat fő- építésvezetősége, Székesfehérvár, Seregélyest út 83. (260991) Intézmény keres napi 4 órai elfoglaltságra képesített könyvelőt 1972. szeptember 1-i belépéssel. Ugyanitt gyermekfelügyelői munkakörbe Középiskolai végzettséggel rendelkező férfit, illetve nőt alkalmazunk 1972. augusztus 16-tól. Ajánlatokat 61091. számon a hirdetőbe. (61091) A Somogy megyei Sütőipari Vállalat ált. iskolát végzett fiúk részére, akik a 17. évet még nem töltötték be, sütőipari tanulópótfelvételt hirdet Jelentkezni lehet 1972. augusztus 31-ig a vállalat személyzeti vezetőjénél személyesen vagy levélben (Kaposvár, Mező I. u. 22.), ahol bővebb felvilágosítást adnak. (61067) A mezőcsokonyai áfész elad egy 3,5 tonnás Csepel Diesel és egy GAZ 51/A 2,5 tonnás üzemképes tehergépkocsit (9567) A Tabi Épít« és Vegyesipari Ktsz AZONNALI fölvételre keres építészmérnököt vagy építőipari technikust építésvezetői munkakörbe. Szükség szerint lakást biztosítunk. (7612) Székesfehérváron ez a sláger! az Dicső és középáras ruházati cikkek áruháza! FORINTOS ÁRUHÁZ — TAKARÉKOSSÁG! NE VÁSÁROLJON, AMÍG MEG NEM TEKINTETTE A FORINTOS ÁRUHÁZ VÁLASZTÉKÁT! FORINTOS RUHÁZATI ÁRUHÁZ Székesfehérvár, Liszt F. u. 1. Telefon: 12-164. Cipőoszt. tel.: 11-501. (9564)
