Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

fl é&e tSntSni Választási győzelem a reakció felett Érkeznek a kollégisták "I r\ 4 r*'~ novemberében a -L'94í«J' Kisgazdapárt ab­szolút többséget szerzett az országgyűlési vá­lasztásokon. Akkor még a kon­zervatív és a reakciós szavazók ettől a párttól várták jobbol­dali törekvéseik megvalósu­lását. De a Magyar Kommunis­ta Párt, mint a Nemzeti Füg­getlenségi Front pártjaiból alakúit koalíció legdinamiku­sabb tagja, megtorpanás nél­kül folytatta a munkásegység es a munkás-paraszt szövetség elvein alapuló országépítő po­litikáját 1945-től az 1947-es augusztus 31—i választásokig sikert siker után ért eL Vé­gezte történelmi feladatát mi­közben a reakció minden ár­nyalata szakadatlanul és alat­tomosan tamadta. 1947. augusztus 31-én, az or­szággyűlési választáson annak kellett' eldőlnie, politikailag milyen fokon vált éretebbé az ország népe? Értékeli-e azokat a vitathatatlan politikai és gaz­dasági eredményeket amelyek a «mimmista párt léte és munkája nélkül semmiképp nem jöhettek volna létre. A korabeli reakció elbizakodot­tan — 1945-os »dicsőségének» fényében sütkérezve —, a kommunisták nagyszabású ve­reségére számított s ezt az il­lúziót terjesztette. Elbizako­dottságát mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a nyílt színre léptette fel koalíción kí­vüli pártjait Sulyok, Pfeiffer, Barankovics és Schíachta ve­zetésével. A kommunisták reálisan fel­mérték az erőviszonyokat és bíztak sikerükben. Volt mire hivatkozniuk, hiszen nemcsak kezdeményezői voltak az újjá­építés nagy feladatainak, ha­nem többnyire legfőbb megva­lósítói is. Kimagaslott a kor­szakos tettek sokasága közül a vasutak helyreálltása, az élel­mezési krízis leküzdése, a föld­osztás, a mezőgazdasági ter­melés újjászervezése, a bányák teljesértékű üzemeltetése, a tervszerű gazdálkodás meg­alapozása és konkrét lépések a munkanélküliség végső fel­számolására. Hiába gáncsosko- dott a hazai és a külföldi reak­ció, a dolgozók tízezrével lép­tek be a pártba. Egyedül 1947 augusztusában 100 000 új tag­gal gyarapodott a párt. 1947. augusztus 31-re 200 külföldi újságíró érkezett Ma­gyarországra »story«-ra éhesen, ők is nagyszabású kommunis­ta vereségre számítottak. És az eredmény? Hatvan százalékos többsé­get kapott a Nemzeti Függet­lenségi Front, azaz a demokra­tikus koalíció. A munkáspártok megszerezték az abszolút több­séget Nagy-Budapesten és előretörtek az egész országban. Mintegy 5 millió szavazó je­lent meg az urnáknál, a vá­lasztásra jogosultak több mint 90 százaléka. Tény, hogy a kommunisták pártja lett az or­szág legerősebb pártja: 100 képviselővel vonult be a par­lamentbe. Ez igen nagy siker volt, hiszen a foradalmi erők a választók akaratából a reak­ció fölé kerekedtek. Valami­vel könyebbé vált a változat­lanul nehéz országépítés. A Magyar Kommunista Pártot a fényes és vi­tathatatlan győzelem nem vakította el. Mint a nem­zeti, demokratikus összefogás legszervezettebb, belsőleg is legegységesebb pártja, kitar­tott koalíciós politikája mel­lett. Erősítette a munkásegy­séget és a munkás-paraszt szövetséget. Sikeresen létesí­tette munkára a magyar értel­miség legjobbjait és új erőket sorakoztatott fel az újjáépítés befejezésére, új feladatok meg­valósítására. így aztán 1948- ban egyesülhetett a két mun­káspárt, és nagy lépések követ­keztek a munkáshatalom tel­jes megvalósításáért F. M. A CENTENÁRIUM jó alkalom Két hold boldogságot a gyerekeknek! Sokan egyetértenek, sokan pedig nem azokkal a cikkek­kel, amelyekben az utóbbi hónapokban a kaposvári gye­rekek mostoha sorsát próbál­tuk ecsetelni. Elsősorban a Kalmyin lakótelep kamaszai vannak a legrosszabb hely­zetben, de nem irigylésre méltó ásóké a fiúké és lá­nyoké sem, akik a megyeszék­hely más részeiben élnek. Ke­vés a játszótér, s ami wn, az is netkiüözi a fantáziát A múltkor összetalálkoztam egy ismesót asszonnyal, aki azért volt kénytelen a két kislá­nyaival hazairtdnlm a Szabad­ság parisból, mert a gyerekek megunták a haltát meg a libi­kókát. Defaát nekik ez esik legközelebb a lakásukhoz, s nem mindig mehetnek más­hova . — Ötletért nem fceH messze menni, hiszen a fővárosban, több nagyobb városban szép példáját adták már, hogyan lehet jó játszótereket építeni. Ebben a mai utazó korban a gyerekek is sokfelé eljutnak a azüleíkisel, s gyorsan meg­fogalmazódik bennük a kér­dés, miért nines olyan ját­szási lehetőségünk nekünk ab­ban a városban, ahol mi étűnk. Egy pedagógus — so­káig ígérte, hogy hozzászól az első riportunkhoz, amelyben a lakótelepi gyerekek sivár hétköznapjait írtuk meg — tudományos alapon magya­rázta, hogy a gyermekek fi­zikai erőnlétének hiányát is az okozza többek között; ülnek a gyerekek a képernyő előtt, s az egészséges életmódhoz szükséges játékhoz nincs te­rük. Egészen biztos, hogy rit­ka és kirívó példa országosan, amikor a gyerekek végül is képviselőnek írtak a játékle­hetőségének biztosítása ügyé­ben (!). De miért ne teremthetné meg egy város, az üzemek, a szocialista brigádok egy kor­szerű játszótér építésének minden föltételét? A center tnáriumi ünnepségek erre mó­dot és lehetőséget adnak. Annyi szép példáját adta már Kaposvár az összefogásnak éppen a gyerekek érdekében, amikor óvodát épít, parkot tervez nekik. Hát nem épül­hetne föl például egy cente­náriumi játszótér, amelyen minden korcsoportnak külön lenne a kikapcsolódásához szükséges játék? A kicsiknek homokozó, a nagyobbaknak hinta, a kamaszoknak focipá­lya, pingpongasztal, az uno­kákra vigyázó- -nagyapáknak betonasztalok, amelyeken kártyázhatnak, sakkozhat­nak. Nem álom ez, máshol már valóság. Csak egy friss példa a sok közül: két hold boldogságnak nevezték el a Jancsi és Juliska játszóteret Debrecenben, a Szabadság-te­lepen. Huszonöt vállalat szo­cialista brigádjai fogtak osz- sze, s az egykori Kincses-tó helyén lévő szeméttelepet el­tüntették, termőföldet hord­tak oda, fákat, bokrokat ül­tettek, hulladékból játékokat készítettek. S focipálya is van! összesen kétmillió forint ér­tékű társadalmi munkát fek­tettek e nagy és szép vállal­kozás megvalósításába, ilyen két hald boldogságot a kaposvári vállalatok, szo­cialista brigádok is ajándé­kozhatnának a centenárium tiszteletére a kaposvári gye­rekeknek. S a legszebb juta­lom az lenne, hogy önfeled­ten játszó, boldog gyerekeket láthatnánk a városban. L. G. ,9Honfoglalók — Te mindent be tudtál pakolni a szekrényedbe? — Nem tudom. * „.>> > ­: — Az édesanyám rakta el a ruháimat. Majd megnezem, hogy sikerült-e. Különben jó, hogy szólt. Köszönöm. Amikor megérkeztünk a kaposvári Latinca Sándor Fiúkollégiumba, már javában költözködtek az újdonsült kol­légisták. S rossz kedvű diák­kal — míg ott voltunk — nem találkoztunk. Vékony, cingár fiú cipelte fölfelé az emeletre két hatal­mas bőröndjét. Minden fordu­lónál megállt, s nagyokat szu­szogott ... A szobákban katonás rend. Csak meg kell tanulni majd az ágy bevetésének techniká­ját. — Hát ez nem megy. Hiába, gyakorolnom kell... Majd dél­után szakítunk rá egy kis időt — mondja az egyik elsős gim­nazista. Rendnek kell lenni. Ez a jelszó. Amikor benéztünk az egyik hálóba, a szokásos kép fogadott. Lepedősuhogás, el­fojtott nevetés, ügyetlen moz­dulatok. A negyvennégy ágyas szobában negyvennégyféle­képp bevetett ágy... És ter­mészetesen vita. Arról, hogy kié a szabványos. De nem so­káig, mert a negyedikesek — a diákbizottság tagjai — ellá­togatnak a szobákba, s aztán megmutatják a »kollégiumi szabványt«. Ök már kedden reggel megérkeztek. Kilencen már elkvártélyozták magukat. Feladatuk a tanulószobák ré­szére elkészíteni a tanulmányi táblát, ahol majd minden hó­nap végén meg lehet nézni, ki tanúit a legjobban, meg azt is, hogy kinek sikerült gyen­gébben a hónap. Külön táblá­ra lesz felírva azok neve, akik­nek nem szükséges — jó tanul­mányi előmenetelük, maga­tartásuk--s -egyéb eredményeik- következtében — kötelező »azilenciumon« részt venni. Sokan még nem találják a helyűket. Üjak, idegenek még a falak, a termek, a háló is, és csak ritkán szólalnak meg. — Ügy gondolom nem lesz ez az élet olyan nehéz. Be­széltek »kigyót-békél« a kollé­giumról .... de én már az ele­jén kijelenthetem: nem hiszem el addig, amíg nem tapaszta­lom. S ahogy eddig látom, tel­jesen alaptalan volt a »szö­veg« — mondja Frank János. — No persze, a szöveg... Azért gondolom hallottál mást is? — Természetesen. Ismerek néhány másodikost is. ök pe­dig bátorítottak. — Milyenek az első benyo­mások? — kérdeztünk egy ki­csit megszeppent gimnazistát. — Hát... jók. A másodil emeleten fogok lakni... — mondja, aztán hirtelen ő kér­dez tőlünk: — Ugye moziba és színházba is lehet menni? Többen már a szabad idő­ről kérdezősködnek, hiszen nem mindegy, hogyan tervezik a napi beosztást. — Reggel hat órakor éb­resztő ... No, holnap azért még nem, de elsején már ko­rán ki kell ugrani az ágy­ból ... — Ne tessék már ilyet mon­dani, hat óra az egyáltalán niiTcs korán! Otthon nekem is akkor kellett kelnem. Igaz, elszoktam tőle, mert a nyáron kilenc óra volt, amikor a fe­jemet kidúgtam a paplan alól. A jó kedv, a vidámság vi- tatlatathanul a diákotthonok jellemzője. Néha aztán, amikor szorítanak az iskolában — dolgozatírás előtt — egy pisz- szenés sem hallatszik a folyo­sókon. Tegnap délután ma­gyar és orosz nyelvből írtak az elsősök felmérő dolgozatot a kollégiumban. Ma a mate­matikára kerül sor. Nehanyan szívták a fogukat, amikor meghallották a hírt, de tudo­másul kellett venni: nekik már elkezdődött a tanév. Még ha nem is kell mindjárt ta­nulni Röhrig Gábor Prometheus nyitány és Love Story A lemezforgalom negyven százaléka a tabi 10. számú könyvesbolt havi összforgal­mának. Kéri Dezsőné boltve­zetővel erről a témáról be­szélgettünk. — Milyen a lemezkinálat? — Az igények széles skálá­ját tudjuk kielégíteni. Verdi operáitól, a Rigolettótöl és a Traviátától a Pepita lemeze­kig terjed a kínálatunk. — A vásárlói kör? —■ Leginkább helybeliek és a környékbeli falvak lemezját­szó-tulajdonosai. De gyakran járnak itt például: Siófokról is. Itt ugyanis »böngészni« lehet a lemezek között... — Csakugyan jobb választa­ni így, kézbe fogva, címekkel ismerkedve, mint katalógus­ból. Milyen »fogásai« vannak meg egy jó lemezarusnak? — Itt a boltban rendszerint a zene hangjai fogadják az érkezőt. Gyakran az utcára is »közvetítek« muzsikát. A vá­sárolni vagy csak nézelődni szándékozó könnyen eligazo­dik a lemezek között. Külön gyűjtve találja nevesebb elő­adóink felvételeit a nevükkel címkézett rekeszekben; ' — S ha valaki jelviláoasi- tást kér? — A Hanglemezgyártó Vál­lalat az újdonságokból rend­szerint tart bemutatót nekünk, így a felvételeket jól ismerem én is. Instruktorok járják a lemezárusító boltokat, pontos tájékoztatást adva. Az újdon­ságokról előzetes értesítés ér­kezik. Sok propagandaanyagot kapunk. Itt van éppen a Pepi­ta Híradó... — Vannak, akik határozott kéréssel érkeznek. Mit tesz, ha ezek lemezigemyet nem tudja kielégíteni? — Soltunkban rendelni is lehet. A lemez három napön belül megérkezik. Jó a kap­csolat a vállalattal. Nemrégi­ben például harmincezer fo­rint értékű régi, eladhatatlan lemezt vissza is vettek, — Jelenleg milyen lemezek a legkeresettebbek? — A táncdalfesztivál díj­nyertes számainak felvételei. Most érkeznek majd. Tavaly már a fesztivál idején vásá­rolhatók vólták Tabon. A ke­vésbé befutottak viszont alig keltek eL Az idén megvártam a rendeléssel a döntőt. 1400 éves jóslat — .Erre tehet dél, tarra meg észak — mondta Attila ve­zér. miközben kissé felemel­kedett a nyeregben, hogy job­bot Inasa az égtájakat. — A többét nem is említem, meri egyenesen következik a má­sik kettőből! — fejezte be végül csillagászati elmefutta­tását, mert inkább a gyakor­lat embere volt Ezért meg hozzátette: — Jelzem, fSÖzép-Eutópá­ban járnunk. Attila a szájához emelte a keleti gotoktól kapott kagy­lót, és beleordttott, hogy az egész sereg hallja: — -Kifogytunk minden jó­bél, pont itt, a császárok N- rodakmanak keleti határán. Tanacskozzuk meg. honnan szerezzünk magunknak mezt, lovainknak élelmet, Azonkí­vül ne feledkezzünk meg az asszonyokról sem — fejezte be demokratikusan. Büszkén tekintett el a. se­reg feje fölött az egyik nem említett égtáj felé, miközben magában morfondírozott: — Arra kéne menni, de hogy a fenébe dumáljam be nekik? Égnek emeUe sas orrát, közben kihúzott egy kardot a földből, hogy megfeleljen a mondái várakozásnak. Ezután hívták a táltosok legtáltosábbját, hogy négyel- jen fel gyorsan egy halvány­lila paripát, az adjon jelet az üt irányára. A táltos a műve­let befejeztével rettenetes hangon eCbődült: — Karcsúsított páncétün- göt látok — emelte meg ma­gasabbra a hangját, miköz­ben a kar javai lendületesen csapkodott a levegőben — meg trapéz vonalú, bársoag- gatyákatí. A hunok vezére nagyot só­hajtott, s bekapott egy kis kumisszal töltött lépesmézet. — Ez begyűtt! A szentségit! tette hozzá kenetteljesen, mert ékkor mér sokat beszél­tek orréi is hogy jő tessss egy áHamwsSáa­■ Fiuk! — kiáltott ékkor, es nézte a ficánkoló lovakat —, menjünk, a jel után. Hun legyünk, ha nem a bársony- gatya hazájában? A sereg egyetértése jeléül kardélre hányt még néhány népet, aztán elindultak nyu­gat felé. Mind gyakrabban látták, hogy jó felé tekintge- tett Attila, mert cigányképű férfiakat láttak, akik küldő­kig kigombolt karcsúsított páncélüngben meg sely­mes fényű gatyákban rótták Itália ősi földjét, miközben, kantálo hangon emlegették istenük nevet: Fiat! Fkát! A közvitézek mar regen vissza akartak fordulni. Me­leg volt, és már elegendő karcsúsítottad meg bársonyt huzigáltak le az ott lakó fér­fiakról, nőkről, vagy cserél­tek tokaji kumiszért. Csak­hogy & vszstrek. el akarták ea- bdnÁ ez idegen. Fiat nevű is­issé te — Erkölcsileg tesszük őket nullává! — kiáltotta az egyik alvezér — ha szabad ezt a kifejezést használnom... — Szabad, szabad! — tette hozzá Attila engedékenyen, mert akkor már Róma falai látszottak az alkony pírjában. — Később úgyis mondják majd eleget... Amikor a helybeliek meg­hallották, hogy a Fiat is kell a barbároknak, összegyűltek Catalaunumban, és hadarva szidták a hunok hülye harc­modorát. Éjfélkor a vitézek küldött­ségé emelte ki a hun főve­zért az ágyból. — Te, Attila! Értsünk szót parlamentáris formában. Ne­ked is van három karcsúsí­tottad, ez egyik páncélabb, mint a másik. Ha hazame­gyünk, az alán lányok majd bolondulnak utánad, amikor l&ssállsz s nyeregből a bár­sony geéyé&ben. fémek tét esete ezekkel e Fotósakkal* így is történt. Néhány tíz­ezer ottmaradt a csatatéren, ezekről leszedték az új gön­cöt, aztan hazaindultak. Fele úton jutott a vezér eszébe, hogy ideológiailag nincsen alátámasztva a visszavonulás. Hívta hát a táltost, hogy né­gyeijen föl egy nemes mént, mondja meg a maradványok­ból: jól cselekedtek-e? Hajnalban, amikor felgör­dült a nap az égre, ismét el- bődült a táltos, a már ismert rettenetes hangon: — Bizony jól tettétek deli vitézek, hogy visszafordulta­tok, mert a jelek elmondták: jönnek egyszer a mi legelő­inkre ezek a fiatosok, csak győzzük számolni őket! Ak­kor majd, a fényes jövőben, tavaink, folyóink partján le­het beszerezni a karcsúsítot­tál, meg — sikoltotta extá­zisba fuló hangon a főtaltos — a bársony gatyát is! Azt mondom nektek, várjunk még ezer négyszáz évet! így is lön. Pontosan annyi idő múltán megjöttek a fiato­sok. — Kik a legszorgalmasabb látogatói? — A két kislányom. Néha a pajtásaikkal érkeznek. Mese­lemezeket, táncdalokat hall­gatnak. Nemegyszer arra is rábírnak, hogy eladóból vá­sárló legyek. — Van itt néhány énekes, akinek a lemezeiből feltűnő­en sok van. — Igen. Az eladó tapasztal­ja legjobban, hogy kinek van tűnőben a csillaga. — Melyik lemezből fogyott mostanában a legtöbb? — A fiatalok az új Tolcs- vay, az Illés, az Omega nagy­lemezeket keresik. De Koncz Zsuzsa három nagylemeze is kapós. Továbbra is népszerű a Love Story Kovács Kati elő­adásában. — Milyen újdonságok vár­hatók? — Mozart C-moll zongora­versenye és Klarinétötöse. Beethoven Prometheus nyi­tánya. A könnyűzenét Korda György új nagylemeze képvi­seli. fééesérse Aifífn h> Is.

Next

/
Thumbnails
Contents