Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

FELELŐSSÉGET AZ EMBERÉRT

Héjformázású acélöntöde

A közvélemény igen nagy érdeklődéssel figyel minden olyan eseményt, amely pozitív vagy negatív formájában valamiképpen hatást gyakorol, előreviszi avagy visszatartja szocializmust építő hazánk fejlődését.

S nem csupán figyelnek az emberek, nemcsak egymás között vitatják meg a történteket, sokan akadnak, akik tollat ragadnak, s levélben köz- lik véleményüket, valamelyik újság, rádió vagy a televízió szerkesztőségével.

Egyik, nemrégen lezajlott bírósági ügy kapcsán — korrupt, beosztásukkal visszaélő vezetőket ítéltek el leváltásuk után — írta olvasónk a következőket.

— Állandóan figyelemmel kísérem a különböző újságokban az ilyen és hasonló bírósági ügyeltet. Engedjék meg, hogy megkérdezzem: hol volt a cikkben említett vállalat pártszervezete, miért nem szóltak időben a kommunisták, s mentették meg a túlkapásaik, visszaéléseik miatt leváltott, majd elítélt vezetőket, akikről tudom, hogy régebben egyszerű fizikai munkásként dolgoztak. Talán, ha időben szólnak, akkor fegyelmivel, kisebb felelősségre vonással észre téríthetik, megmenthetik azokat az embereket, akik nemcsak kárt okoztak, hanem nagyon sok hasznos dolgot is cselekedtek. Nem kár ezekért az emberekért?

Levélírónk sokak által foglalkoztatott kérdésben ragadott tollat. Véleménye elgondolkoztató. S joggal vetődik fel a kérdés: pártszervezeteink, kommunistáink bizonyos negatív jelenségek láttán, vajon megtettek-e, megtesznek-e mindent, hogy az ügyek ne a bíróságon végződjenek, s ne kelljen korábban becsült, eredményesen dolgozó emberektől azért megválni, mert letértek az egyenes útról.

— Levontuk a tanulságot,

taggyűlésén tárgyaltuk a történteket, hasonló eset nem fordulhat elő nálunk — mondták az egyik helyen.

— Láttuk a szaporodó hibákat, mi is tudtunk igen sok szabálytalanságról, ám úgy éreztük, még korai lenne azok hánytorgatásával esetleg megrontani a gazdasági vezetés és a pártvezetés közötti jó kapcsolatot — hangzott másutt a válasz.

Mindkét állásponttal vitatkozni kell. Nem elég csak a tanulságok levonása, hanem olyan körültekintő munkára van szükség a pártvezetőség és minden egyes kommunista részéről, amellyel megelőzhetik a súlyosabb eseteket. S nem kell különösebben felsőbb szervek utasításaira várni, főleg akkor, ha olyan vezetőről van szó, aki tagja a pártszervezetnek.

Minden egyes vezetőre éppen úgy vonatkozik a párt szervezeti szabályzata, mint bármelyik kommunistára, s az kimondja: »Mutasson példát a munkában, hivatásának teljesítésében: védje a szocialista társadalom érdekeit.«

S

ha nem ezt tapasztalják, hanem ennek ellenkezőjét, akkor következetesen élni kell minden kommunistának, a pártszervezet vezetőségének azzal a jogával, illetve kötelességével, amely így szól: »A pártszervezet joga és kötelessége működési területén a párt politikájának érvényesítése, a munka átfogó ellenőrzése, az állami, gazdasági vezetők beszámoltatása.«

Az ilyen beszámoltatások nagyon alkalmasak arra, hog'-' egy korábban jól dolgozó vezető változásaira, hibáira időben felhívják a figyelmet. Ha valaki tapasztalja az őszinte segíteni akarást, akkor ez a beszélgetés, figyelmeztetés csak eredménnyel végződhet.

Nem úgy a szemhúnyás, a hibák takargatása, amely végül is azzal a következménnyel fejeződhet be, hogy a pártszervezet, a kommunisták számára csupán egy lehetőség marad: levonni a szükséges tanulságokat!

Felelősséget az emberért! Pártszervezeteink, kommunistáink nagy feladata ez. Erre int az a kétségbeesett hangú levél is, amelyet egy nemrégen leváltott, s a bíróság által elítélt vezető beosztású ember felesége írt:

»Ne higgye, hogy menteni akarom a férjemet. Abból a pénzből nekem és két gyermekemnek semmi sem jutott, mégis mi szenvedtük és szénve- dünk miatta a legtöbbet. Sajnos, amíg meg lehetett volna menteni, senki nem akadt, aki figyelmeztesse, pedig, ha időben szólnak ... «

Igen ha időben szólnak. De vajon a pártszervezeteinknek, kommunistáinknak mikor,kell vagy lehet szólniuk, ha látják egy vezető tévedéseit, hibáit, vagy egyre szaporodó szabálytalanságait? Világos választ ad erre a X. pártkongresszus egyik határozata amely kimondja:

‘ »Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a társadalom döntő fontosságú tisztségeiben csak olyan emberek dolgozhassanak, akik a szocialista célokat teljes egészében magukénak vallják, e célok valóra váltásának feladatait jól értik, s akiket eszmei felkészültségük, politikai, erkölcsi, magatartásuk, szakmai hozzáértésük és vezetőkészségük az ilyen tisztségek betöltésére alkalmassá tesz.« w

E

s ha egy vezetőnél, aki korábban ugyan megfelelt ennek a követelménynek, de magatartásában, vezetési módszereiben, a rábízott vagyon kezelésében olyan változás következik be, amely arra figyelmeztet, hogy helytelen útra lépett, kommunistáinknak, pártszervezeteinknek addig kell szólniuk, amíg nem késő!

Szalui László

Üzemlátogatás — tanároknak

A délutáni tanévnyitó értekezlet előtt üzemlátogatás. Így alakult az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tantestületének tegnapi programja. A tanárok — a szakmai es közismereti tantárgyakat tanítók — a Kaposvári Villamossági Gyárba látogattak.

— A szakmunkásképzés korszerűsítésének meg gyorsítása elválaszthatatlan a neve- lomunka minőségi fejlődésétől — mondta Pintér Kálmán igazgató. — A tananyag a rohamos műszaki fejlődéssel együtt gyorsan változik, s a változó üzemi feltételek hullámverése nem jut el hozzánk mindig teljes mértékben. Célunk az, hogy tanáraink a gyárban egységében és folyamatában lássák a termelés sok apró kis mozzanatát, s azokat a körülményeket, amelyek között dolgoznak, formálódnak a gyerekek. Ez a látogatás tulajdonképpen az iskola és a gyár- szorosabb kapcsolatai hivatott elmélyíteni, szorosabbra fűzni. Sok nálunk a fiatal pedagógus: szerencsénk van, kifejezetten előnyös ez egy igazgatónak. Már csak azért is, mert sokkal fogékonyabbak a valóság iránt...

A VBKM 11. gyára a kaposvári. Évi négyszázhúsz milliós termelés folyik falai között, négy üzemrészben. A tanárok nagy érdeklődéssel figyelték a munkát az előkészítőben, a biztosító szereidében és a bakelitrészlegben, a készülő transzformátorok műhelyeiben, valamint a szerszámgépek és felvonóvezérlők csarnokában, Varga Jenő fő- technológus szakszerű kalauzolása mellett. Megtekintették a félautomata és automata forgácsológépek munkáját — mellettük érdekes segszamba

ment a nem is olyan régen

még betanított munkát végző asszonyok sarából néhány itt dolgozó utolsó »mohikán«. Közvetlenül érzékelték a hatalmas műhelycsarnokok jól szervezett rendjét, a legkülönbözőbb anyagok megmunkálásának és a késztermékek bedolgozásának folyamatát. Elidőztek néhány szót váltva a sóik ismerőssel; hajdani tanítványokkal, akik itt nem egy ízben buzgó szakmai magyarázatokat fűztek a látottakhoz. Közvetlenül megfigyelhették, hogy egy-egy részművelet, munkafogás, amelyet olyan alaposan igyekeznek megtanítani a gyermekeknek, s amely az iskolában még csak tananyag, itt hogyan válik a szervezett munka részévé, s hogyan illeszkedik a folyamatba, amelynek a végén elkészül a termék.

— A látottakból mennyit lehet hasznosítani az órán? — kérdeztem Cémesi Tibor tanárt, aki ebben az évben szakrajzot fog tanítani. Nem1 véletlenül választottam őt. Terjedelmes nylonzacskóval a kezében fáradhatatlanul gyűjtögette a különböző résztermékek (aljazatok, gyűrűk, korongok) elhullatott selejtjeit. Megalapozva szemléltető eszközeinek gyűjteményét.

— Változik-e a tanár szemlélete, módszere a látogatás után?

— Ha szamunkra nem is teljesen új, de szemléletfosmá- ló, hogy itt közvetlenül láttuk, milyen anyagokat és hol használnak fel, s hogyan állítják munkába a gépeket. Oktató-nevelő munkánkban mindenképpen nagy jelentőségű, hogy közvetlen, helyi példákból tudunk kiindulni egy- egy feladat megoldásánál. Ha például a mélyhúzást, menetiéi zí test tanulják a gyerekek sokkal nagyobb az érzelmi, értelmi értéké, halasa, ha az

itt gyűjtött anyagon szemléltetem az elhangzottakat.

Mit szól mindehhez Köké- nyessy Péterné magyar—történelem szakos tanár?

— Laikus vagyok, természetesen, de a látogatás mégis sokat jelent nekem is. A tanulók a hét egy igen jelentős részét töltik a gyárakban, üzemekben. Számomra tehát a sok technikai újdonságon, látványosságon kívül azért értékesek az itt tapasztaltak, mert sokkal többet értek meg a tanulók viselkedéséből, szokásaiból így. Végül is nagymértékben befolyásolja őket éppen ez a környezet, s ezt még a humán szakosnak sem szabad figyelmen kívül hagynia. Sőt, ha igazán meg akarja érteni tanítványai világát, s meg szeretné találni a legjobb hangot, akkor még többször is el kell látogatnia ide. Mégpedig nem is akárhogy: nyitott, figyelő szemmel.

Cs. T.

A Borsodnádasdi Lemezgyárban 8ö millió forintos beruházási költséggel héjformázású öntödét építenek. Az új létesítmény 1973-ban készül el. Évente 3000 tonna öntvényt állítanak majd elő.

Nagy erejű kis közösségek

A szocialista brigádmozgalom élő része termelő- szövetkezeteink, állami gazdaságaink, üzemeink, gyáraink életének. S ez még akkor is így van, ha akadnak elszórtan — ellenpéldaként — a felsoroltak közt olyan egyes vállalatok vagy éppen tsz-ek, ahol inkább papíron, tehát elméletben, mintsem a gyakorlatban »patronálják« ezt a mozgalmat. S eredményeik látszateredmények.

A brigádokban dolgozók azonban mindenütt komolyan dolgoznak, magukénak érzik a hármas jelszót, s magukra nézve kötelezőnek fogadják el. Hányszor, de hányszor kell vizsgázniuk! És hány akadályt kell legyőzniük! Elsősorbán magukban, aztán a környezetükben.

De a példák magukért beszélnek. Győzelmek ezek a javából! Sokan látták azt a televízió híradót, melyben egy vasutasbrigád emberség diktálta érzéssel, önkéntes munkával otthont teremtett egy magatehetetlenné vált társuknak, akit baleset kénysze- rített tolókocsiba.

Napilap-társunktól tudunk arról az asszonyról is, akin csak külföldön lehet műtéttel segíteni. Ki jelentkezett elsőnek pénzbeli segítséggel? A szocialista brigád, melynek tagja volt betegsége előtt! És ahhoz sem kell jóstehetség hogy előre lássuk: a cikk nyomán sok ilyen brigád túlórázik majd, hogy az ebből »nyert« pénzt felajánlhassa a műtéthez.

Az eredmények azonban mindig verejték árán születnek. S ez néha nem is a fiziológiai jelenséget jelenti. Mert némi bátorság és sok felelősségérzet is kellett ahhoz, amit

az egyik ilyen brigádban vállaltak Somogybán is. »Beavatkoztak« a családi életbe. Brigádtagjuk vőnek nősült be egy falujukbeli házhoz. Szorgalmas, becsületes embernek ismerték az emberek. Ha kellett, dolgozott vasárnap is, nyújtott műszakban is. Mert az időjárás szeszélyei gyakran kényszerítik erre a termelő- szövetkezetekben dolgozókat. Esetünk »hőse«, a brigádtag azonban egy idő után kezdte elhanyagolni magát. Mindig egy ruhában látták. Munkában, ünnepnapon. Feltűnt — hogyne tűnt volna fel ez — az embereknek. Hiszen manapság a már foltozott ruhájú gyerekeket sem igen látni falun. »Hősünk« gyakori vendége lett az italboltnak is. Pedig józan legényként ismerte és szerette a brigádja korábban.

Ahogy mondani szokás: »kérdőre fogták«. Kiderült, hogy az otthoni körülmények miatt jár abban az egy rend ruhában ünnep-, hétköznap. S egy alkalommal, amikor túlórázott: kizárták a lakásból. Akkor kezdett inni.

Beszéltek feleségével. Nem is annyira ő, mint az anyja volt a bajok »forrása«. A beszélgetés óta rendeződött sok minden a brigádtaggal kapcsolatosan. Azóta nem látják az italboltok sem.

Ezek a kis közösségek nemcsak dolgozni tanítják meg tagjaik közül azokat, akik régebben »fél kézzel tettek-vet- tek«. Nevelnek is. Ez azonban nem jelent egyfajta ütemezett didaktikus tevékenységet. F nem jelent mindig »fejrr sást« sem. Néha viszont ige kemény kézzel avatkoznak közbe. Volt egyszer egyik gazdaságunkban egy szállító traktoros. Szocialista brigádtag.

M

Összetorlódtak a feladatok

A RAPSZO DIKES időjárás az idei nyáron alaposan felbolygatta a mezőgazdasági munkák kezdetének időpontjait. összetorlódtak, és augusztus végére, szeptemberre maradtak az elvégzendő feladatok. Már az újak is sürgetnek. Ez megnehezíti az emberi és gépi helytállást Magyaratádon is így van ez.

Esős napon jártam ott A Barátság Tsz irodájában Vis- nyei Mihály elnököt és Ba- gyari Lajos főállattenyésztót is ott találtuk. A téma a silózás szervezése és az őszi vetés végzése volt.

Az előbbi munkának mar nekiláttak volna — a gépeket felülvizsgálták, új silókoni- bájnt is vettek az adapterek mellé —, de az időjárás, mint annyiszor ezen a nyáron, ismét közbeszólt. Pedig három üzemegységben — a magyar- a tadj ban, a patalomiiban es a

rácegresiben — kell majd végezni a munkákat. Száznyolcvan holdnyi területről van szó. A silótakarmány, ahogy az irodában mondták: kiváló minőségű, ilyen jó még egyetlen évben sem volt Gyommentes, mert időben vegyszerezték. Szükség lesz rá, hiszen az állatállomány számra is, minőségre is szép. Száznyolcvan tehénnek és szaporulatának, ugyanennyi anyakocának és malacainak, valamint ötvennégy lónak, huszonegy csikónak kell a téli takarmány.

Ügy mondta a két mezőgazdasági szakember, hogy »különleges szervezésre lesz szükség«, ha minden munkával végezni akarnak.

Folyamatosan rostálják, szárítják és tisztítják a gabonát. Lassan itt a burgonyaszedés ideje. A répát is ki kell termeim. A kukoricái tárni kell.

És akkor meg nem is szóltunk az őszi vetésekről! Szerencsére gépi ellátottságuk jó. Hetven hold megmunkálása jut egy traktorra. A kukoricaszedésnél és a cukorrépánál lesz szükségük kézi erőre is. A burgonya »kipergetése« géppel történik. A tengeri csaknem nyolcszáz holdon terem. Harmincmázsás átlagot »néznek ki« belőle.

AZ »ÖSSZETORLÖDOTT« feladatok legsürgősebbike azonban most még az őszi ve- lésűek talajelőkészítése és maga a vetés. A letakarítható táblákat azonnal szántják. A borsóföldek állnak ellent, ezekről szinte lehetetlenség lehúzni a szalmát. Szerencsére takarmányuk van és lesz bőven, úgyhogy a borsószalmára már nem lesz szükség. A napokban tehát — ha az időjárás engedi — megkezdődhet az őszi vetés.

Rendes, szorgalmas ember. A többiek »Jámbornak« hívták szótlansága miatt. Ez az ember a családjának és a munkájának élt. Építgette a »fészket«, ahová majd beköltözhet. A pénz kellett. A szállítással kapcsolatban papírmunkája is volt. Neki számoltak el a munkáját igénybe vevő helyek, melyeknek dolgozott. Neki ezt a pénzt a gazdaság pénztárába kellett fizetnie. Egyszer azonban elmaradt ez a befizetés. A brigád tagjai, vezetői tudomást szereztek erről. Közbeavatkoztak. Nem volt túl nagy összeg, de egy ember becsülete forgott kockán. És a brigádé is! Az ügyet rendezték. A gazdaság dolgozója azonban nem »úszta meg« ilyen köny- nyen az esetet. Per, bírósági ügy nem lett a dologból, de annyi bizonyos, hogy soha többet nem nyúl meg nem érdemelt pénzhez. Ezt nemcsak ő, hanem a brigád is hitelesíti. Arról nem nyilatkoztak, milyen »nevelési módszert« alkalmaztak.

Sok köztük a szókimondó ember. S ezt nem minden helyen értékelik egyértelműen a gazdasági vezetők. Erről is beszélni kell. Okvetetenkedésnek

érzik, személyük ellen irányuló támadásként értékelik a brigádtagok véleménynyilvánítását. Pedig nem árt odaíi-. gyelni rájuk! Aki közvetlenül vesz részt a termelésben, az- jól látja a részfeladatokat, tapasztalatainak feltárásával so-' kát segíthet a vezetőknek. Szerencsére a legtöbb üzemben, gyárban vagy szövetkezetben ^gyre inkább fölfedezik, s ki-" iknázzák a »több szem többet lát« igazságát. S támaszkodnak ezekre az emberekre.

Igaz*, néha konfliktusok is keletkezhetnek. Az új vezetőség megválasztása előtt az egyik szövetkezet kommunistái egyetértettek abban, hogy a vezetőségbe, mégpedig az egyik felelős posztra — az elnökhelyettesire — fizikai dolgozót javasolnak. A javaslat- tevő szocialista brigádtag ellen azonban megindult az intrika. Hogy ki indította meg a lavinát? Természetesen annak fáj leginkább az ujja, akinek megharapták ...

De ma fizikai dolgozó az elnökhelyettes abban a mező- gazdasági üzemben! S az ügy- gyé dagadt piszkálódásokat felülvizsgálva — a pártvezetők inspirálására — véget vetettek a javaslattevő elleni intrikáknak. Nemcsak az egyén, hanem a brigád nagy megnyugvására is.

Egyre többet hallatnak magukról ezek a kis közösségek. Egyre számottevőbbek vállalásaik. Oda kell figyelnünk rájuk.

Leskó László