Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám
Borsodi hangulatok Kiállítás a TIT-ben KÖVEK, ÉRCEK Jó néha barangolni. Jó néha fittyet hányni a turistajelzések biztonságos utat mutató csíkjainak, elszakadva kissé a prospektusok garantált látványosságot ígérő színes felkiáltójeleitől. A Bükik és a Cserehát »-választóvonalát« jártam: a Sajó völgye fölött, aztán még keletebbre és északabbra a Bod- va erdőborította vízmellékét. Jártam az erdőt, a tiszta tölgyeseket, megcsúszva a még esőtől vizes, mohos kövek hátán — és eszembe jutottak az iskolás kori fölmondott, földrajzleckéim idevágó részei: felrémlett még az Aggtelek környéki karszt, a röghegység és a lánchegység viszonya, és így tovább. No meg a dombságon lakó gyerek ösztönös csodálata a hegység iránt, a hegytetőn természetesen várromokkal ... *■ Mészégetők Várrom persze elég kevés akad, a közeli Szendrő ormait kellene megmászni érte. Annál szebb élmény várja viszont azt, aki építőművészetünk egyik barokk pompázatú épületét kívánja megcsodálni: a járási központban, Edelény- ben keresse meg a Kobuhr- kastélyt. Fentről, egy kaptató magasságából figyelem az úton sorjázó kocsikat, mind Aggtelek felé igyekeznek: mintha a cseppkő lenne az egyetlen látványosság errefelé. Igaz, európai hírű. Gyönyörű cseppkő van például Égerszögön is, ahol a Fakitermelők öttosaliajnaksáp Nagyszabású országos és nemzetek közötti verseny A készülődés utolsó hete. Még hat nap, és szeptember elsején reggel fél kilenckor megszólalnak a fanfárok a Keszthely melletti gyenes- diási Nagymezőn, jelezve, hogy ünnepélyesen megkezdődött a fakitermelők öttusaversenye. Három napon keresztül az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok legjobbjai mérik össze tudásukat, és ahogy ez hagyományossá vált, a felszabadulás után minden évben sor kerül a nemzetek közöttt öttusaversenyre is. Űj programmal bővült az idén a nemes vetélkedő: először kerül sor az erdőgazdasági darukezelők versenyére. Ez a tény akaratlanul is emlékeztetésre késztet. A köztudatban élő »favágó« elnevezésen rég túllépett az idő. Az erdő- és fa- feldolgozó, valamint a vadgazdaságok olyan technikai, technológiai fejlődésen mentek át, amely magas szintűén képzett, szakmailag széles látókörű, nagy hozzáértéssel rendelkező szakmunkásokat és betanított munkásokat igényel. Az erdőgazdálkodás ma már nemcsak favágásból áll. Elegendő megemlíteni a telepítéseket, a kitermelt területek újra erdősítését, a nevelést, az ápolást, az erózió elleni védelmet, a közjóléti erdők létesítését, a fatermékek elsődleges feldolgozását — és lehetne tovább folytatni a mai erdőgazdálkodás céljait. Ezt a sokrétű, fontos feladatot csak korszerű módszerekkel, technológiával és jól képzett emberekkel hajthatják végre gazdaságaink. Ez a verseny látványos seregszemléje lesz a felkészültségnek, a szüntelen fejlődésnek is. Az első két nap az országos és egyéni csapatversenyekre, valamint a darukezelői versenyre kerül sor. Ezen 81 fakitermelő és 10 darukezelő — köztük nyolc somogyi — méri össze tudását. A második nap délutánján lesz az erdőgazdasági szakmunkástanulók vetélkedője. Megyénket ezen a szőcsénypusztai szakmunkásképző három tanulója képviseli. Mindenképpen sok érdekeset ígér szeptember 3-án a nemzetek közötti verseny. Tizenegy ország — Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Norvégia, Svédország, Románia és a Szovjetunió — versenyzői vesznek ezen részt. Ezzel az eseménnyel zárul a nagyszabású rendezvény, ezen a napon kerül sor az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjkiosztásra is. Felhívás munkásdalok gyűjtésére A munkásmozgalom magyar vonatkozású ismeretlen dalainak felkutatására, megörökítésére, feldolgozására és népszerűsítésére a főváros egyesítésének 100. évfordulója alkalmából »Zúgjon dalunk, miként a fergeteg« címmel munkásdalgyűjt'ő akciót hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar Televízió és Budapest Főváros Tanácsa. A mozgalomhoz kapcsolódhatnak a különféle kórusok tagjai, zeneiskolai tanulók, szakmunkástanulók, folfcbeat és polbeat együttesek, szólisták. Gyűjteni lehet politikai dalokat, börtön-, sztrájk-, felkelés-, szolidaritás-, emigráns-, summásdalo- kat, szakmák szerint a munkásdalokat, beleértve a céhlegények munkáról szóló dalait, emlékezéseit is. Ugyanakkor fontosak azok az emlékek is, melyek a dalok keletkezéséről szólnak, illetve az előadásukkal kapcsolatos történelmi események feljegyzése, összegyűjtése is. A »Zúgjon dalunk, miként a fergeteg« munkásdalgyűjtő akciót két év alatt bonyolítják le. Első szakaszára meghirdetésétől 1973. január 25-ig kerül sor, s ez vidéki és budapesti dalgyűjtő utakból áll. A második szakasz: 1973. január 26-tól november 30-ig tart. Ez ugyancsak két részre tagozódik: a zsűri által értékelt és elfogadott dalok feldolgozására, közreadására, illetve bemutatására a Vándor Sándor kórusfesztiválon; illetve a gyűjtés során feltárt legjobb dalók, feldolgozások bemutatására a televízióban a gyűjtők és az előadók közreműködésével. A pályázat meghirdetői mindazok jelentkezését várják, akik a mozgalom témáihoz ‘kapcsolódó dalokkal, kottákkal rendelkeznek, vagy tudomásuk van olyan személyekről, akik ilyen dalok birtokában vannak. Jelentkezni a kórusok társadalmi vezetőségeinél, karnagyainál lehet 1972. október 1-ig. A nem kórustagok jelentkezésüket egyénileg vagy csoportosan küldhetik el vidéken a megyei tanácsok vb művelődésügyi osztályához, Budapesten a Fővárosi Tanács V. B. művelődésügyi főosztályához. A borítékra írják fel az akció jeligéjét: »Zúgjon dalunk, miként a fergeteg.« bordosi szénbányák egyik hétvégi üdülője áll. Lelkes miskolci amatőr barlangászok — »civilben« egyetemisták, irodai dolgozók, diósgyőri vasasok — tárják fel a barlangot. Még nem nyitották meg a nagyközönség előtt: ezért a látogató csak elemlámpák fényében figyelheti a mesevilágot idéző, fehér ragyogású köveket. A tárnák munkásainak, a bányászoknak van egy másik paradicsomuk is a konyákén; az égerszögi pihenőtől délre: a Rakaca-tó mellett. Konok pe- cásokkal, igazi vízparti csenddel, amelyet nem zavar meg bömbölő mikrofon vagy táskarádió. A borsodi települések — lévén jellemző az ipar — általában zajosak, a pihenésben tehát kötelező a csend. És vannak, akik nem a föld mélyével birkóznak, hanem a felszínen küzdenek. Él még az ősrégi foglalatosság: a mészégetés. Magam is láttam egy munkáscsoportot, mely szétszedte — az égetés befejeztével— a púpos bunkerra emlékeztető égetőkemencét. Szerény hozzájárulás ez természetesen az ország építő- anyagiparához: mégis megéri — a tsz melléküzemága. Beszél a múlt Azt is szépen felmondtuk az iskolában, hogy hazánkban Rudabányán bányásszák a vasércet. Hogyan? Nagyon könnyen megértheti a kívülálló. No nem bánya- és gyár- látogatás során, hanem maketteken. Mert nagyon szép és ismeretet gazdagító élmény várja a rudabányai érc- és ásványbányászati múzeumban. Nevéből ítélve nem is gondolná az ember, hogy a múlt milyen sokoldalú szemléltetése várja itt. Ez a múzeum — amellett, hogy a lehetséges legteljesebb módon mutatja be a környék történetét, országos intézmény, mert termeinek egy részében feldolgozták hazánk ércbányászatának teljes történetét. Láthatjuk tehát képekben, termékekben, maketteken a Dunántúli Középhegység bauxibányászatát, láthatunk — természetesen hű rekonstrukcióban — pécsi uránércet. Egy tárlót szenteltek a rudabányai születésű Gvadányi József emlékének. Az olasz származású költő itt töltötte élete nagy részét; emlékét mégis a »Paleskei nótárius utazása« teszi híressé. Külön emlékszobát rendeztek be »megelevenítve« a német származású dobsinai bányászcsalád életét a múlt század végéről. Rendkívül gazdagon, az illusztrációs lehetőségek teljes kihasználásával jelenítik meg a bányászélet múltját: kezdve a kicsinyített, rekonstruált őskori vájatoktól, a világítószerszámokon és a múlt század meglepően díszes bányászöltözékein keresztül, egészen a bányászmozgalmakig. Szinte egyenes, ívelő vonal — tanúsítja a kiállítás —, hogy a bányászok a haladó mozgalmak részesei voltak rhár a 48-as szabadságharcban és azóta is. A legnagyobb élmény — a kövek és az ércek világa. Öklömnyi nyers drágakövek: mélykék azurit és halványkék türkiz. A több ezer kő között ott büszkélkedik a vasért is, s nemcsak ott, hanem az étterem homlokzatán és a térképjel ma'gyará Zalaként valamennyi földrajzkönyvben. Igen, az övé az elsőség: mert egy régi »korszakolást« — Hesiodosét alapul véve — o vas korszakát éljük a földön. Sportfotók A .Tudományos Ismerettár- a torzuló jesztö Társulat székházának előadótermében nyílt meg Péter János gyűjteményes sport- fotó-kiállitása. Harminc képet láthatunk a falakon, a legszínvonalasabb, a legkifejezőbb alkotásokat. A legjobban azok értik meg ezeket a fotókat, akik sportolnak vagy sportoltak valaha. Sugárzik a képekről az erő, aZ ügyesség, a lendület, feszülnek az izmok, néhol groteszké formdlódi az arc, szinte valamennyin türöződik a sport iránti rajongás, szeretet. Egyáltalán nem mindegy az, hogy miképpen tükröződik vissza a nézőben — az értékelőben — miként érvényesülnek a fotós elképzelései a képein. Péter János »győzött«. Sikerült elérnie és megvalósítania a célt. Lesiklás című képén érződik a lendület, a felfokozott. a végsőkig feszített dinamika, gyorsaság. A kompozí- ciós elrendezés is szolgálja ezt. Találunk köztük olyat is, mint a Golcart című, ahol egy kicsit játékosan, némi iróniával ábrázol... A legelementárisabban visz- sza tudja adni a szakadásig összpontosított figyelmet, a versenyben minden erejét beleadó sportoló lelki impulzusainak kitörését (Start, Léc fölött, Pillangó, Akadály). Ili ' arc többször visszatér a képeken. Hangsúlyozott szerepet kap. Ez az elgondolás a Védés címűn érvényesül a legtisztábban. Az öröm, a siker, a győzelem rajzolódik ki a sportoló arcán, ahogy magához szorítja a labdát. Érdekes a kép technikája is. Mo- notípiához hasonlít, ami elsőrendűen megfelel a tartalomnak. Általában ez jellemzi a kiállított képek nagy részét is. A technikai fogások, a »laboratóriumi tudás« széles skálája nem vetekszik a tartalommal, hanem szolgálja azt Együtt érvényesül vele (Motocross I., Motocross II., Finis). Péter János észreveszi az erőt, az izmok hatalmát, de latja bennük a szépségét, s gyönyörködte tőt, a játékot is. Rőhrig Gábor »♦•♦♦♦«♦♦♦♦♦♦«♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦«♦♦«♦♦♦♦«♦♦♦♦•♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦♦♦«♦♦♦♦♦«♦«♦♦♦♦«♦«♦A ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Sz üts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? : 49. ♦ ; — ... Ügyvéd úr, az előbb ♦ az új bauxittársaságról beszélt. X Kapcsolatban volt-e ez Balá- 5 tai újabb lelőhelyeivel? ♦ — Feltétlenül. A per éppen ♦ erről szólt. Balátai zártkutat- {mányait ugyanis az állam- j kincstár elárvereztette, és ba♦ góért váltotta meg.' { — Kezdetben ön azt monjdotta, hogy a zártkutatmányo♦ kat a fennálló rendelkezések ♦ értelmében tilos volt elárve- ; rezni. ♦ —A kormány sürgősségi in♦ dokkal és gazdaságpolitikai { okokból néhány hétre ezt a ♦ törvényt felfüggesztette. ♦ — Hallatlan disznóság!... {De várjunk csak! Ezt a terüle- ^ tét adták át az új trösztnek? { — Részben. De részesült be♦ lőle a másik is ... Addigra | már azok is teljesen német be- í folyás alá kerültek. t Nyírád, Alsó-Pere puszta, {Nagyharsány környékén, de ♦volt még a Bakonyban és a ♦ Vértesben és más helyen is. {Nagyon sok bauxitot ’ talált {Balátai. ♦ — Ügyvéd úr! Miért nem {tudta fizetni Balátai a zárt- íkutatmányi díjakat? Kérem, ez I nagyon fontos ... szíveskedjék {pontos választ adni. t Hosszú csend. Végül az ügy- ívéd ígyifolytatta: m igyn — Valami történhetett, ami- Troszt Tibor ♦röl Balátai szemérmesen nem beszélt. Csak annyit mondott életének erről a szakaszáról, hogy anyósa hirtelen elköltöztette tőle a feleségét. Külön- váltan éltek ... Ügy éheztem, Balátai nem őszinte. Nem akarta feleségét támadni?... Azt mondta erről nekem: Megnyugtatom ügyvéd' úr, minden szerelmi dráma rémesen realista ... Hát igen. Vannak alkalmak, amikor az emberek a szükségszerűséget félretéve hallgatnak. Balátai Jenő imádta a gyerekét, s biztosan fájt a szíve érte. — Nem tudja, hova vitte a feleségét az anyósa? — Azt hiszem külföldre. De hogy hová, azt nem tudom. — A bárónő Magyarországon maradt, illetve visszautazott? — Nem tudom. Erről Balátai nem beszélt. Én csak any- nyit tudok, hogy Balátai sok pénzzel tartozott neki. Hogy aztán ezt a pénzt követelte tőle az anyósa vagy sem, ezt szintén homály fedi. Nem peresítette, az biztos, mert akkor a kezembe került volna az akta. — Föltehető- hogy lánya elköltözéséig Balátai zártUutatmányi jogdijait az anyósa fizette be? — Igen, bár erről a mérnök nem nyilatkozott. Azért .is nehéz volt nekem ezt a pert vinnem, mert sok részletét én sem ismertem. Valakinek az ügyet képviselni pedig csak úgy lehet, ha a tárgyi anyaggal teljesen tisztában vagyunk. Én sejtettem persze, hogy az elköltözés és a zártkulatmanyi részletekkel való elmaradás között szoros kapcsolat, összefüggés van. Miért hagyta el a bárónő és a lánya a geológus mérnököt? Mit gondol ön? összeveszhettek valamin? Történt valami, ami miatt az asszony megharagudott? ... vagy az anyósa akarta a kapcsolatuk felbontását? — Elképzelhetőnek tartottam, hogy a bárónő és Balátai a házasságkötéskor megegyezhettek valamiben. Erre utal az is, hogy ez a házasság részben üzleti alapokon állt. A bárónő finaszírozta a felfedezőt. Ö pedig valamit vállalt, amit aztán nem tartott meg. Föltehetően Balátait válaszút elé állították, vagy állította valaki: ha megteszi, 1 akkor marad, ha nem, akkor megy az asszony, s vele megy a pénz is .. . Ügy velem, Salátáinak ultimátumot adhattak. Vagy finomabb kifejezéssel, ajánlatot tettek neki, amit ő nem fogadott el . . . Könnyen elfelejtjük, hogy a kiválóság az élet egyik területén nem föltétlenül jelent kiválóságot más területeken is. Newton fizikája például nem bizonyíték a teológiája mellett. .. A tisztán értelmi képességek túlzott kifejlődése nyilván más képességek sorvadásához vezet. Innen a professzorok hírhedt gyermekességei, valamint nevetségesen naiv- tanácsaik az élet kérdéseinek megoldására . .. Batátáinál- azt hiszem, szintén egyoldalú, szakosodott tudással állunk szemben. (Folytatjuk) Somogyi Néplapl 5
