Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
Kezeljék okmányként „Kétkötetes" munkakenyveh Égő piros pulóver, hetyke arc, támadó hang: — Azt mondták, nincs felvétel. Pedig maga küldött oda. — Hova? — néz föl a szőke nő az ablak mögött. Aznap ez a fiatalember volt körülbelül a harmincadik, akit valahova küldött. — A húskombináthoz. — Aha... mutassa csak a munkakönyvét Vadonatúj könyvecske csusz- szan be az ablakrésen. A »második kötet«. Egy évvel ezelőtt váltotta gazdája, de korántsem üres. Négy munkahelyen jegyezték már bele, hogy kilépett. Csoda-e ha a húskombinátnál tapintatosan azt mondták, »nincs felvétel«? A Somogy megyei Tanács munkaügyi osztálya javasolta a vállalatoknak, hogy legyenek igényesebbek. Ha bárhogy szorít is a munkaerőhiány, ne vegyenek föl olyanokat, akik egy év leforgása alatt kétszer- háromszor változtattak állást. Így talán sikerülhet megnyirbálni egy kicsit a vándormadarak szárnyait. A piros pulóveres fiú, akinek egy munkakönyvé már betelt Budapesten, most Kaposváron próbál szerencsét, akárcsak az a harmincéves férfi, aki Csongrád megyéből érkezett. Érdekes módon, mindketten otthon »felejtették« munkakönyvük »első kötetét«, pedig enélkül a második nem érvényes. Egy idősebb férfi — a nap folyamán másodszor — áll meg az ablak előtt. Szemmel láthatóan röstelkedik, amikor átadja a két ronggyá használódott munkakönyvét. Neki is haza kellett mennie az elsőért. Érthe- telen. Ha szégyellik, akkor miért ... ? — Nehéz volt a meló — feleli egy széles vállú, 19 éves fiatalember. »Menyasszonya« kíséretében jött, hogy a Gyógyszertári Központ után a Pa- mutfonó-ipari Vállalathoz szegődjön. A sántosi sertéshizlaldától pedig azért »lépett le« egy másik, mert »kevés volt a pénz«. — Gondolja, hogy a Patyolatnál több lesz? — Biztos. Ott teljesítménybérben dolgozom majd, tőlem függ, mennyit keresek. Ö tehát nem fél a munkától. És halványan megsejtette azt is, hogy nincs sültgalamb. Ezt még sokan nem értik. Különösen a fiatalok. Eszükbe sem jut talán, hogy az erkölcsi és anyagi megbecsülés az egy helyen eltöltött évek számával meg a végzett munka minőségével egyenesen arányos. Egy fiatalasszonynak például négyhónapos keresgélés után kellett rádöbbennie, ‘ nem is volt olyan rossz dolga a Pa- mutfonó-ipari Vállalatnál. Jobb híján újból oda kérte a felvételét. Egyébként a Pa- mutfonó-ipari Vállalat az egyetlen hely, amely — bár nagy munkaerőhiánnyal küzd — csak visszavételi javaslattal alkalmazza ismét a régebben hűtlenné vált dolgozóit. Persze nemcsak a vándormadarak járnak ide. hanem azok is, akik az általános vagy középiskola elvégzése után váltják ki a munkakönyvüket. Bár ilyenkor, augusztusban vége- felé jár a »szezon«. Most már csak azok szállingóznak, akiknek nem sikerült a felvételi vizsga, és a következő próbálkozásig dolgoznak egy évet. Chiovíni Máriának azonban nincs ilyen gondja. Az ő zsebében ott lapul az építészmérnöki diploma, és helv is várja a Somogy megvei Állami Építőipari Vállalatnál, ahonnan egvetemista korában ösztöndíjat kapott. ' Június .16-a óta 830 munkakönyvét adtak ki a Kaposvári Városi Tanács munkaügyi osztályán, főként fiataloknak. De akad olyan kirívó példa is, mint az az 53 éves néni, akinek — saját bevallása szerint — ez lesz az első munkakönyvé. — Miért csak most? — Eddig ingyen dolgoztam otthon — mosolyog derűsen. — Hat gyereket neveltem. — Mekkora a legfiatalabb? — Tizethét éves — mondja és elfordul, mert az ablakon túlról megkérdik tőle: — Biztos, hogy ez lesz az első. — Biztos, biztos — erősítge- ti a néni izgatottan. Szeme valami visszafojtott örömtől csillog, amikor visszafordul, hogy folytassuk az eszmecserét: — A cukorgyárba megyek, mokkázni fogok — újságolja boldogan. Ügy látszik, alaposan tájékozódott. Két év múlva már eléri a nyugdíjkorhatárt, mégis nekifog. Hát nem gyönyörű? Dr. Miskolczi Istvánná, a városi tanács munkaügyi főelőadója nem osztja lelkesedésemet. Gyanakszik: ismerős a néni arca Mintha járt volna már itt, lehet, hogy csalni próbál. Nem értem, milyen érdeke fűződne az idős asszonynak ahhoz, hogy letagadja, ha volt már munkakönyvé? Kiderül, az elsőt 10 forintos okmánybélyegért adják, a másodikat — ha az első betelt — ingyen. De akié elveszett, vagy megsemmisült, az. másodszor 200, harmadszor és az összes többi alkalommal már csak 600 forintért kaphat könyvecskét. A néni talán a 200 forintot szeretné megspórolni. — Ha valóban így van, sikerülhet neki? — Nem. A kérelmet ugyanis fel kell küldenünk Pestre. A Munkaügyi Miniszériumban nyilvántartják az összes, 22 év alatt kiadott könyvet. Ellenőrzik. valóban most igényelt-e az illető először. — És ha a néninek tényleg volt, csak. elvesztette? — Nyilván ágál majd egy kicsit, hogy tévedés. Ez azonban lehetetlen. Hat éve dolgozom itt, ezalatt egyetlenegyszer tévedett a minisztérium, egy ikerpár esetében. A két kislánynak megegyezett a születési helye, ideje, anyja neve, még a keresztnevük kezdőbetűje is: Márta, Mária. Márta már dolgozott, Mária később kért munkakönyvét, akkor kaptuk föntről azt a téves választ, hogy már van neki. zottság kell hozzá, semmi más, és minden úgy megy, mint a karikacsapás — hallottam a napokban valamelyik tizenévestől. — Harminc napon át a siófoki Balaton szállodában dolgoztam mint liftesfiú meg * szállodai mindenes. Régen volt, még júniusban. Azóta már egy építőtábort is megjártam, mégpedig *'ég messze dolgoztunk, Egerfarmos mellett — mondja Böhm József, a Táncsics Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója. — Milyen élményekkel megrakodva tértél haza Siófokról? — Ha súlyban mindaz kifejezhető lenne, tehertaxival kellett volna megérkeznem. Élményeim bőven vannak. Furcsán hangzik, de liftezni szerettem a legjobban ... — Rengeteg emberrel találkoztál. Idegenekkel, más földrész lakóival is, gondolom. Honnét érkezett a legtávolabb bi vendéged? — A Közel-Keletről. No nem teveháton 'vagy ilyesmivel, hanem egy elegáns kocsival. — A lakásotok? Biztosan többen is voltatok hasonló korúak. — A vállalat bérelt egy- és kétszemélyes szobákat a számunkra. Én egy kétszobásba kerültem. — Meg voltak elégedve a vendégek a munkátokkal? — Biztosra veszem, hogy igen. Megtettünk minden tőlünk telhetőt. Igyekeztünk a ker’- ’ ’ ár néha az: ' b ősz szetűzések is. Az egyik gmr.én . . • > tűrte el, ha a liftajtó a kelleténél na- g/obV) zajjal csukódott be. goiul három éve tanulok az iskolában, de nem nyelvi tagozaton. Ez is baj. Még az volt a szerencsém, hogy az építőtáborban nem kellett németül beszélni... — ??? — ... csak dolgozni. Keményen. Harminckét brigádba voltunk beosztva, csatornát mélyítettünk. — Most voltál először építőtáborban? 1 — Igen, de elég rossz benyomásokat szereztem. Rossz volt az idő, többször feltört a talajvíz, összekeveredett a földdel, s egyre nehezebb lett a lapát. Az első napon még ötven köbméter földet mozgatott meg a brigádunk, a második napon már csak harmincnyolcat, a hamadikon még kevesebbet. Hát, nem végeztünk az első helyen. — Sok panasz volt a sátrakra. Mi igaz ebből? — Azt tudom, hogy az előző turnust hazaküldtek, mert állandóan esett az eső, és mivel a sátornak nem volt alja, minden reggel bokáig ért a víz az ágyak között. Nekünk szerencsénk volt. Nem esett az eső. Remélem jobb lesz a szállás Pápán. Nemsokára megkezdődik ugyanis a diáklapok és iskolarádiók szerkesztőinek az országos tanácskozása. Oda utazom, mint a Voluntas szerkesztője. Azután gyakorlatilag véget ért a nyár. A rokonaimat kell még meglátogatnom, majd megkezdődik az iskola meg a tanév elején a mesekorszak. __ ??? — A nyári élményekről... Röhrig Gábor Szőke fiú érkezik sietősen. Karján mészfoltok díszelegnek, valamelyik építkezéstől ugrott ide ebédidő alatt, hogy kertelés nélkül bejelentse; elvesztette a rpunkaköny- vét, másikat kér. — Kicsit bepiáltam, aztán ... — zavartan hebeg, és felszisszen, amikor megtudja: 200 forintot húz ki zsebéből ez a könnyelműség. Hát igen, ezért született a rendelkezés. Az a cél, hogy az emberek kezeljék fontos okmányként a munkakönyvét, amelynek kiállítása rengeteg munkát ad a különböző hivataloknak. Rezes Zsuzsa Olvasom, hogy a múlt esztendőben körülbelül huszonháromezer volt a házassági bontóperek száma. Ez, ahogy mondani szokás: növekvő tendenciát mulat a korábbi évekhez képest. Egyúttal a válás okai is sokrétűbbek lettek. Például, élve az egyenjogúság adta lehetőséggel, már arra is akad példa, hogy mértéktelenül italozik az asz- szony (a statisztika szerint ez új jelenség!), s máris felborul a házasélet. Az okok közé sorolandó továbbá a szülőkkel való együttélés, a lakáshiány, a felbukkanó harmadik, aki elcsábítja a feleségtől a férjet vagy fordítva. S nem kevés végül a válás azért, mert a házasságok meggondolatlanul köttetnek, illetőleg bonlatnak. A körülbelül huszonháromezer pár között ismerek egy férfit és egy nőt, akik majdnem ugyanolyan arányban javították a statisztikát, mint rontották. S hogy miért Tanév elején mesekorszak Vakációban Nyáron unatkozni? Jó kérés. Az ember mindig csinál alamit. Jobban mondva szedné azt csinálni, amihez ked- e van. Csak egy kis határo— 'Az idegen nyelvekkel nem volt problémád? — Kár, hogy nem beszélek németül. Az kellene még. AnA kötődés szálai Kuwaitba szállítanak keleti szőnyeget Békésszcntandráson már 1918-ban készült szőnyeg. Ezt a hagyományt 1924-ben, az akkor felépült gyár folytatta, ennek jogutódja a békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari cs Népi Iparművészeti Szövetkezet. Évente mintegy 23—24 millió forint értékű szőnyeget készítenek, melyeknek a fele külföldi megrendelők lakását díszíti. Szállítanak szőnyeget Kuwaitba is. Legújabb piacként pedig Japán jelentkezett. Mottó: Ha az értelem érzelemmel párosul, szinte el- téphetetlenné válnak a kötődés szálai. A történelmi múltat meg- illetődötten csodáló gyerekarcok. önfeledt lubickolás az egri strandon, páratlanul csodálatos tájak, szüntelenül változó képek. »Gyerekek, akkor összjegez- zük, mit láttunk tíz J nap aiatt...« 1 »A kisfiam és a kislányom ment el erre az országjárásra. A kisfiam már harmadszor kirándul, a kislányom most először. Csak köszönni tudja az ember a szövetkezetnek.« A dömsödi tsz évente jelentős összeget fordít arra, hogy a tagság gyermekeit kirándulni vigye. Életre szóló élmények születnek, soha el nem felejthető emlékek raktározódnak a mindenre annyira fogékony gyermekfejekben. Miért teszi ezt a szövetkezet, miért hozza az áldozatot? A jog és a kötelesség együtt járó fogalmak. A ____________kötelesség t eljesítése egyben jogokat is jelent. Mindenben és mindenütt. Aki soha nem ad semmit, az hiába vár viszonzást. Adni és kapni — éppúgy összetartozik ez a két fogalom, mint a jog és a kötelesség. Falun a szövetkezetekben nemzedékváltozásról beszélnek. Meg gondokról. »Igen nehéz megtalálni a módját, hogy a fiatalokat a szövetkezethez kössük. Mert a kiöregedő generációnak a föld- szeretete, a földkapcsolata lényegesen más, erősebb, mint a mostani generációé«. A megállapítás igaz, de a gondok emlegetése nem old meg semmit. Az eltávozót nézve késői tépelődés: tenni kellett volna valamit, hogy itt maradjon. Képek, pillanatok Adni és kapni Hányszor írták már le a megállapítást, hány he- ___________lyen olvashattuk, hallhattuk: igen lényeges, a szövetkezet holnapja szempontjából döntő fontosságú dolog, hogy jó ’kapcsolat alakuljon ki a nagyüzem és az iskola között. A kapcsolat kialakításának százféle módja van. A dömsödi gyerekeket néztem a tévében — és gondolatban somogyi tájakon jártam. Eszembe jutott egy régi beszélgetés Kálmáncsán. — Minden évben adunk az iskolának. Többnyire kirándulásra fordítják, meg arra, amire a gyerekeknek a legnagyobb szükségük van. Szívesen tesszük, mert tudjuk, egyszer ez majd busásan visszatérül. Meg lehet nézni, mennyi fiatal marad itthon nálunk! — mondta ekkor Rózsa Sándor elnök. Az emlékezés fecskeszárnyon jár. Kora nyári nap. az igali iskolában. A gépészszakkör vizsgázik. Nyolcadikos fiúk.i Az igazgatónő a szövetkezet elnökének köszöni meg, hogy segítette a nagy közösség őket, és megszervezhették ezt a gyerekeket érdeklő szakkört. Az elnök az iskolának mond köszönetét. A gyerekek többsége a mezőgazdaságot választja... A szövetkezet áldozatot hoz, ad, hogy egyszer majd kapjon. Igen, adni, ez esetben mindenképpen előbb kell. És talán nem is lehet elég korán elkezdeni. A dömsödi szövetkezet nemcsak a nyolcadikosokat, a pályát választókat veszi szárnyai alá, hanem a legkisebbeket is. Akik még éppen csak ismerkednek a betűvetés tudományával, akik a szövetkezetről még csak annyit tudnak: »ott dolgozik apu«. De kibontakozó értelmükkel együtt szilárdul, tudatosodik bennük az érzés, hogy sokat tesz értük a szövetkezet. Azt adja nekik, ami az ő korukban a legfontosabb, a legizgalmasabb: az utazást, az élményeket, a felejthetetlen emlékeket. A felnőtt, bölcs közösség nagyon következetes, így szövögeti a legkisebbekkel is az idetartozás értelmi és érzelmi szálait. Még néhány nap, és újra elkezdődik egy tanév. Még néhány hónapj és vége egy esztendőnek. Ismét sok száz szövetkezeti tag teszi le végérvényesen a munkaeszközét, az év ,vége nekik a csendes, nyugdíjas napok kezdetét jelenti. És újult erővel kerül szóba majd a nemzedékváltás. De a gond emlegetése nem old/meg semmit. Talán, ha az új tanévben mindenütt határozottabban szövögetnék a kötődés szálait ... Vörös Márta Most, az év elején Meditáció Próba h ásássá g csak majdnem — az a végén kiderül. Mintegy tizenkét évvel ezelőtt szakította meg először a frigyet Alajos barátom és neje, Jolánka. Aztán, mintegy hathónapi különélés után, újból összeházasodtak. És albérletben éltek. Először együtt, majd külön-külön, mert időközben ismét elváltak, mondván, hogy az albérlet a házastársi elidegenedés főbenjáró oka. Harmadszor azért váltak cl — s ebből már nyilvánvaló, hogy ezt megelőzően is újból összeházasodtak —, mert Jolánka a névnapjára piros szegfűt kapott a főnökétől, márpedig egy aránylag fiatal nődolgozo nein kaphat a főnökétől csak úgy egyszerűen piros szegfűcsokrot. Alajos gyanút fogott, s törvényesen menesztette a hűtlennek vélt nejét. Mikor aztán egy bizonyos idő elteltével kétségbevonha- tatlanul kiderült Jolánka ártatlansága, határtalan és forró szerelme Alajos iránt, ismét frigyre léptek. Szövetke- ■ zeti lakást vettek, született egy kislányuk, előjegyeztették magukat egy Trabantra is — Jolánka anyai öröksé- 1 géből —, de a csúcsra már nem juthattak fel, mert Alajos egyszerűen megvadult. Dúvad lett belqle. Részeges disznó. Kocsmatöltelék. Goromba családapa. »A jó ég áldjon meg — ragadtam galléron, amikor negyedszer is elváltak —, hát mi lett veled, miért csinálod ezt?- Két fél konyak között Így válaszolt: -Tudod, öregem, a boldogság miatt. Hogy olyan szépen rendbe jött nálunk minden ... De most vége. Mindennek vége...« A minap aztán kikel látok? Alajost, Jolánkát, kézen fogva vezették a kis Jucikát, arcukra írva a családi harmónia boldogsága, sétáltak derűs nyugalommal. — Nagy szakállú csodatevő — csaptam össze a tenyeremet —, Hát megint. ■. megint összeházasodtatok?! Alajos és Jolánka szere- lemittasan összemosolyogtak, majd szégyenlősen fejüket rázták. — Nem, barátom — mondta Alajos, és filozófusi bölcsesség borult az arcára. — Nem házasodtunk össze. Egyelőre. Most próbaházasságban élünk. Elvégre alaposan meg kell azt fontolni, ha két ember egy egész életre akarja összefűzni a sorsát... Csala László Somogyi Néplap
