Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
30 ÉVES A SZOVIETUNIŐ Sasok hazája - Azerbajdzsán Azerbajdzsán, az olaj, a vegyipar, a korszerű ipar országa. Ugyanakkor csodálatosan gazdag természeti szépségekben. Felsorolni sem lehet, hogy milyen gazdag köztársaságunk, és milyen hatalmas eredményeket ért el az azerbajdzsáni nén — írja Dzsamil Alibekov azerbajdzsán! író. A Kaukázust régóta a sasok hazájának nevezik. Az itt élő erős, bátor, büszke emberek miatt. Érdekes, hogy a köz-, társaság határai valóban egy repülő sasra emlékeztetnek. A Nagornüj parkból lenézve az éjjeli fényben úszó Bakura, olyan csodálatos hajónak tűnik a város, mely épp most vetett horgonyt a kék tengeren. Baku legszebb dísze talán az olajfúrótornyok erdeje. A köztársaság lakói nemrég ünnepelték az Apseroni-félszige- ten 100 évvel ezelőtt felállított első olajkút működésének megnyitását. Emlékszünk egy másik, sokkal köze’ebbi dátumra is, az első tengeri olajkút felavatására, mely Nyeftyannüj.e Kamnyiban, a szárazföldtől 100 kilométernyire lévő olaj- városban van. A tengeri olajbányászok e városa még nagyon fiatal. 1949-ben kezdték építeni. Kortársaink, a munkáséletet akkor kezdő fiatalok jól emlékeznek még, hogyan jelent meg a Kaszpi-tenger hullámain egy új, acélállványokra épült város. Az egyedülálló város keletkezésének romantikus történetéről poémák, regények, filmek készültek. Mihail Kave- rocskin egy maroknyi bátor emberrel hét félig elsüllyesztett régi hajón kísérleti fúrásokat végzett a tengeren. Később megérkeztek az állványépítők. A tenger hullámai köKonccntráció. Fonalak ritmusa. Fotó: Gyertyás zott acélszigetek keletkeztek, így alapították meg Nyeftyan- nüje Kamnyit. Vasra épült utcáinak hosszúsága ma eléri a 200 km-t. Az azerbajdzsáni olaj 60 százalékát a tengeri fúrótornyok adják. A baikui olajkutatók eljutottak a Kaszpi-tenger keleti partjára is. Türkménia határánál most épül az újabb tengeri olaj város, Cseleken. Az olajkutatási munkák vezetője Mihail Kaverocskin egykori társa, a Szocialista Munka Hőse, Kurbán Abbaszov. Azerbajdzsán történetének sok nagyszerű lapja függ össze az olaj történetével. Gazdasági életünk alapja ez az értékes ásványi kincs. A gyógyszertől a műtrágyáig, a szintetikus kaucsuktól a gépkocsi abroncsig sok minden készül olajból és gázból. Mégsem ez a köztársaság egyetlen ipari terméke. A Szovjethatalom előtt az Azerbajdzsánban készült ipari termékek 95 százaléka Baku nevéhez fűződik. Ma a köztársaságban a korábbi kis falvak és lakatlan sztyeppe helyén 57 új, fejlett ipari város működik. Azerbajdzsán ugyanakkor természeti szépségekben is gazdag. Elegendő megemlítenem Lenkorányt, az azerbajdzsáni tea fővárosát. Itt található a világ egyik leghíresebb madárkereskedése, a Kizil- Agacsi természetvédelmi terület, ahová minden ősszel madarak milliói érkeznek téli pihenőre. Nemcsak az enyhe időjárás, hanem a bőséges táplálék is vonzza őket. A Kaszpi-tenger igen gazdag halban. Itt termelik a világ legtöbb kaviárját. A Kaszpi-ten- gerben élő fókák bőre kétszer olyan értékes, mint a híres karakul prém. Azerbajdzsánban sok fiatal ember él. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a köztársaság lakóinak több mint fele 30 éven aluli. Ugyanakkor itt él a világ legöregebb embere, a 166 éves Sirali Miszlimov. A lenkorányi hegyekről leereszkedve gyapotültetvényeket, észak felé almakerteket látunk. Nem lehet felsorolni Azerbajdzsán minden gazdagságát, melyet a térképen kis helyet elfoglaló ország szorgos munkájával elért. (APN) nohasem hitte Bogdán ez Kati, hogy a tücsökzenében kristályosán tiszta boldogság is van. Pedig van. Fekszik a fűben és hallja, érzi ezt a boldogságot. Géza fekszik 'mellette. Meddig tart a boldogság? Hány évig? Mindig? Örökké? Ha csak évekig tart, akkor nincs értelme. Akkor nem is boldogság. És mit jelent az, hogy mindig? Hát az mit jelent, hogy örökké? Nem tudja. Regényekben már olvasott hasonló dolgokról. A valóság nem lehet olyan szép, de olyan csúnya sem. Sohasem kérdezte Gézától, hogy szereti-e. A majálison sem kérdezte, a nyíló akácok sűrűjében, szerelemről nem beszélgettek. Pedig kellett volna beszélgetni. Kellene beszélni .. . Ha az a millió tücsök ott lent, a kertek alján ... itt az erdő szélén, a domb oldalán mer beszólni és hangosan mér beszélni, a pletykaszájú falusiak füle hallatára. akkor ö a nagyszájú Bogdán Kati miért ne merne... Kitől fél? A falusiaktól? Gézától? Azt szereti. Attól nem fél. Itt fekszik mellette, úgy fekszik mellette ... Igen, most kell beszélni! Géza nagyokat szív a cigarettájából. Talán egy perccel előbb gyújtott rá. Meg kell egyszer már kérdezni, hogy mi lesz holnap! Nem lehet sokáig bizonytalanságban élni. — Géza ... Géza a hátán feküdt, és cigarettáját szívta, arca kétoldalt behorpadt, az izzó parázs fényéből bőven csörgött a fűre is. — ... szeretlek — mondta Kati. — Tudom — mondta Géza. — Mi nem is beszélgettünk még a szerelemről — mondta Kati. — Nem is beszélhetünk — mondta Géza. — Miért? — Csak. — Gyerekem lesz ... — Kitől? — Még kérdezed? — Igen. — Te kérdezed? — Én — mondta Géza. — Vissza tudsz emlékezni a múlt esztendőre? — kérdezte Kati. — Vissza — mondta Géza és nagyot szívott a cigarettájából. Meg szemgödrei is megteltek fénnyel. — Ha vissza tudsz emlékezni, akkor is kell emlékezned, hogy kivel... — Veled — mondta Géza egykedvűen. Sohasem hitte Bogdán Kati, hogy a tücsökzenében kristályosán tiszta keserűség is van. Pedig van. Hugi a brigád élén — Parancsol? — Szeretnék vinni valamilyen importsört, aztán téliszalámira vagy gyulai kolbászra meg halkonzervre lenne szükségem ... — Van mindegyikből. Szíveskedjen mondani, milyen mennyiségre van szüksége ... Naponta sokszor elhagzik ez a párbeszéd a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat balatonboglári kirendeltségén. A környékről nagyon sok boltvezető, üdülő, gondnok jön ide személyesen, hogy a hiányzó élelmiszert beszerezze. Az ablak mögött, ahol megrendeléseiket elmondhatják, Gádor Ágnes ül, a kirendeltség Szorgalom nevet viselő, tizennyolc tagú szocialista brigádjának a vezetője. Bizony van több olyan nap is minden héten, amikor százkétszáz vásárló igényeit kell kielégíteni. S nemcsak azt kell jól tudni, hogy raktárunkban milyen árukkal rendelkezünk, hanem ismerni kell a pontos árakat is, hogy a számlázásnál ne tévedjünk. A számlákat még az árukiadás napján megküldjük vevőinknek, ez is nagyon fontos, mert a késedelmes fizetés nehezítené vállalatunk gazdálkodását. Gödör Ágnes brigádvezető, akit mindenki csak Hugi becenéven szólít, mondta ezt munkájukról. A brigád valamennyi tagja adminisztrációs feladatot lát el. Ez a munka nagyon fontos, hiszen a személyesen*, telefonon leadott vagy írásban küldött megrendelések alapján készülő számlákból állítja össze a raktárban levő Április 4. szocialista brigád a kiszállítandó tételt. S hogy az utóbbi években nem volt lényeges reklamáció, ez azt jelenti, hogy a Szorgalom és az Április 4. brigád is pontosan, nagy felelősséggel végzi munkáját. A brigádvezetővel nézegetjük a lényeges eseményeket hűen megörökítő, tetszetős brigádnaplót. Takarókat küldtek Vietnamba, s Hugival együtt többen — Fehér Erzsébet, Dél Antalné és mások is — részt vettek önkéntes véradáson. Mielőtt a szezon megkezdődött, az egész brigád vasárnapi munkát vállalt, hogy az üdülők, az ABC-áru- házak raktárait időben feltölthessék, illetve a számlákat soron kívül elkészíthessék. Segítettek saját munkájuk elvégzése után a raktári brigádnak a narancsválogatásban, és közösen részt vettek az új telep parkosításában. Egy kedves eseményt is megörökítettek a naplóban. Szili József, az Április 4. brigád egyik ügyes kezű dolgozója kis vázákat készített, s ajándékba adta a Szorgalom brigád minden tagjának, ezzel is megköszönve munkájukat. Olvasható a naplóban az is, hogy munkájuk elismeréséül Dél Antalné, Bodrogi Rudolf- né a Szovjetunióban voltak, a vállalat küldte őket jutalom- útra. Sokan rendelkeznek már kiváló jelvénnyel, köztük dr. Kerek Józsefné, Balogh PáIné, Dél Antalné és mások. Amikor tavaly május 1-én megkapták a szocialista cím elnyeréséről szóló oklevelet, Gödör Ágnes is kiváló jelvényt vehetett át. A múlt év decemberében részt vettem a nagykereskedelmi vállalat szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán, ahol Hugi arról számolt be, hogy legfontosabb feladatuknak a vevők igényeinek pontos kielégítését tekintik. Ennek érdekében az érkező új árukról azonnal tájékoztatják őket, s hogy semmilyen fennakadás ne legyen, összefogtak a raktári dolgozók szocialista brigádjával. — Nagyon elégedett vagyok a Szorgalom brigád munkájával, s azzal, hogy így együttműködnek a raktári szocialista brigáddal. Ennek eredménye, hogy a Balaton-part és a belső községek áruellátása is zavartalan — mondta Mán- doki Imre, a kirendeltség áruforgalmi vezetője. Ezt fejezte ki Molnár Károly, a belkereskedelmi miniszter helyettese is, aki látogatása után a telepen, a raktárakban, az adminisztrációban tapasztalt rend alapján elismerő sorokat írt a Szorgalom brigád naplójába. Az idén május 1-én ismét jó hangulatban ünnepelt a Szorgalom brigád. Újból elnyerték a szocialista címet, s a vállalattól pénzjutalmat kaptak. Ebből a pénzből kirándulást terveztek, amelyre meghívták az Április 4. brigádot is. Közösek a munkában, közösen szórakoznak is. Szalai László »LÁTJA, ez a velem megvénült öreg barát az én egyedüli társam. Ha beteg vagyok, odatelepszik az ágyam mellé, és nem mozdul onnan. Esténként bejön, megáll az ágyaih mellett, aztán rám mereszti két nagy, okos szemét. Mintha csak azt kérdezné — ugye, így nem fáj annyira?« A konyhában együtt ülünk, a hatvanhat éves nénike a kanapén, én az asztal mellett, egy hímzett terítővei borított konyhaszéken, és a hűséges házőrző. Hatalmas vekkeróra ketyeg, az egész konyha eltelik monoton zajával. — Még élt a férjem, amikor vásároltuk. Együtt mentünk el megvenni. Régen volt — mondja sóhajtva. — Huszonnégy éve élek egyedül. Hatan voltunk testvérek, öt lány és egy fiú. A legidősebbnek kellett vigyáznia a kisebbekre, a házimunkák java része is rám jutott. Én születtem elsőnek, én mentem először napszámba kapálni, kevés pénzért dolgozni. Fiatalon. Tizenegy évesen. Az emlékezés nehéz, de jó is. Szerettem a férjemet, autószerelő volt, gépkocsivezető, becsületes ember. A nyugdíjam, amit 6 hagyott rám, nem sok, de ha ügyesen beosztom, a legszükségesebbekre azért jut. A szén és a fa árát levonják »útközben«. Minden hónapban több mint harminc forint megy el gyógyszerre — mondja özv. Herzsenák Imréné. Kaposváron, a Pázmány Péter utcában lakók ismerik. Néha kihajol az ablakon, beszélget a járókelőkkel, nézi az utca forgalmát, „Gondoskodnak rólam“ Csend — Az mindig érdekes. Itt bept a szobában meg a konyhában már semmi új nincs. Ki lehet-e törni az olyan világból, amely bezárva tartja az embert? — ... a szomszédok segítenek. Behordják az utcáról a szenet, a fát, gondoskodnak rólam. Átjönnek, megkérdezik, nincs-e szükségem valamire, mit hozzanak a városból. Beszélgetünk esténként. Néha valamilyen ajándékkal is meglepnek. A magatehetetlen, egyedül élő öregekkel a városi tanács egészségügyi osztálya foglalkozik. Szocialista brigádtagok, KISZ-szervezetek képviselői kopogtatnak az öregek lakásának ajtaján, segítenek, bevásárolnak, mosnak, takarítanak rájuk. Gondozzák őket, s a beteg, megöregedett emberek érzik: tartoznak valakihez. Érzik, van egy kéz, amelybe kapaszkodhatnak. Az udvaron gyerekek játszanak. A kutya, a hű társ olyan helyre telepedett, ahonnét íejmozdítás nélkül is kétfelé nézhet: a gyerekekre meg a konvhaajtnra. Az öregasz- szonyhoz csak az ismerősök, a szomszédok járnak. De tudja, róla is ott áll a »gondozási lap« az egészségügyi osztály íróasztalán. Tartozik valakihez. Tudnak róla. Lassan beszél. — Még ötvenméternyiri.* sincs a könyvtár. Hetenként egyszer átmegyek oda is, bepakolom a köteteket a szatyromba, aztán visszajövök. Sokszor, amikor az ajtóhoz érek, szúr a szívem, le kell ülnöm, mert rögtön kiugrik a helyéből. Nagy volt a séta. Két vagy három könyvet . hozok. Szeretek mindent, elolvasom a háborús regényeket is, csak egy kicsit rossz újra felidézni azokat az időket. Inkább a romantikus, szerelmes regényeket kedvelem. Min csodálkozik? Hát nekem nem szabad? Miért, mi van abban? Nevet. Jókedve van. örül, és megsimogatja a kutyát. ' Naponta rendet teremt a szobában. Reggel újra kezdi. Pedig minden úgy áll, mint tegnap. — Jó lenne, ha valaki vagy valakik egy kicsit összegyűrnék a térítőt... Beszélgetés közben ... Vannak nála sokkal rosz- szabb körülmények között élők, akik jobban rá vannak szorulva a segítségre. DE EGYSZER majd hozzá is bekopogtatnak, hogy az órákat perccé zsugorítsák, s hogy több, nagyobb rés legyen a »láthatatlan« falon. — Az udvarban, hátul a faházban főzök, nyáron. Spar- helten. De ezt ne írja, mert mit szólnak majd az emberek. Kinevetnek. Szeretek ott lfen- ni, egy kis változatosságot jelent a. lakás után. És ott az udvar, a fák, a kert, a karosszék. Meg a nap. ... Meg a nap ... Fent a fák fölött. A falon túl. Rőhrig Gábor 5 8»taeí temet
