Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

A törvények törvénye Irt,a: Dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke T ársadalmi, állami és jogi életünk fejlődé­sének jelentős dátu­ma volt az ország- gyűlés áprilisi ülés­szaka, amikor is elfogadták az 1949. évi XX. törvény mó­dosításáról és a Magyar Nép­köztársaság alkotmányának egységes szövegéről szóló törvényt. Alkotmányunk — mint ismeretes — még 1949. augusztus 20-án lépett ha­tályba. Jelentős mértékben programjellegű volt; próbál­kozás arra, hogy miként ala­kítsuk ki új szocialista intéz­ményeinket Az eltelt idő bi­zonyítja: az alkotmány be­vált, ellátta azokat a funk­ciókat, amelyeket egy szo­cialista alkotmánytól el lehet várni. Az 1949. évi elfogadás óta társadalmi, politikai, gazda­sági, nem különben kulturá­lis viszonyaink is jelentős fejlődésen mentek át. To­vábbfejlődtek társadalmunk osztályviszonyai, megnyílt az út a népi-nemzeti egység kibontakoztatásához. Ezzel párhuzamosan fejlő­dött társadalmunk politikai szervezete is. Mindezek lehe­tőséget nyújtanak ma már arra, hogy a szocialista de­mokratizmus szélesítése kap­csán az állam minden polgá­ra részt vehessen, méghozzá mint a hatalom tevőleges ré­szese, nagy társadalmi célja­ink megoldásában. Jelentős változáson men­tek keresztül gazdasági vi­szonyaink is. Az 1949-ben mégcsak programként meg­fogalmazott célkitűzések is megvalósulták. Így kialakult és megszilárdult az egységes szocialista állami tulajdon, befejeződött a szocialista me­zőgazdaság átszervezése, megerősödött a szocialista szövetkezeti tulajdon is. Á llamunk kulturális ne­velő funkciója is je­lentős mértékű fejlő­désen ment keresztül, amit a szocialista tí­pusú kulturális, oktatási és tudományos intézmények széles hálózata is igazol. Ugyanez a fyelyzet az egész­ségügyi és szociális intézmé­nyek hálózatával is, amelyek ma már a lakosság egészét szolgálják. Az 1949-ben megfogalma­zott alapelvek jelentős segít­séget adtak ahhoz, hogy ma az állami tevékenység, vala­mint a jogélet egésze új, szo­cialista típusú intézményekre épül. A gyakorlati államszer­vező munka is számos olyan tapasztalatot hozott felszínre, amelyek ma már az alkot­mány szintjén is inkább ki­fejezhetek voltak — akár a tanácsokra, akár a bíróságok­ra vagy pedig az ügyészségek munkájára gondolunk. Ismeretes a marxista ál­lam- és jogelmélet tanítása alapján is a demokrácia köz­vetlen és közvetett tormája. Az előzőekben jelzett fejlő­dés így oda vezetett, hogy a közvetlen demokrácia fej­lesztése is napirendre került. Ezt juttatja kifejezésre a mó­dosított alkotmány ama ren­delkezése, miszerint az ál­lampolgárok munkahelyü­kön közvetlenül is részt vesz­nek a közügyek intézésében. Természetesen a mi társa­dalmunkban az államélet és a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének mégis a népképviseleti szervek tevé­kenységének fejlesztése képe­zi az elsődleges feladatát. Ez jut kifejezésre abban az al­kotmányi megfogalmazásban, hogy: »A város és a falu dol­gozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyako­rolják hatalmukat.«. Ezek a rendelkezések az országgyű­lésre és a tanácsokra vonat­koznak. A tanácstörvényben meg­fogalmazott új alapelveket alkotmányos szintre emelte az országgyűlés. S ugyanak­kor azt is leszögezte: az or- . szággyűlés nemcsak a legfel­sőbb államhatalmi, hanem a legfelsőbb népképviseleti szerv is, melynek legfonto­sabb funkciója a törvényal­kotás. A törvényhozói funkció to­vábbi szélesítésére utalnak alkotmányunknak azok a rendelkezései, amelyek elő­írják, hogy a Magyar Nép- köztársaságban az állampol­gárok alapvető jogaira és kö­telességeire vonatkozó szabá­lyokat törvényben kell meg­állapítani. Alkotmányunk kifejezetten azt is előírja, hogy pL a tanácsokkal, a bí­rói szervezettel, az ügyész­séggel, a választójoggal kap­csolatos szabályozás törvény­ben történjék. A z országgyűlés törvény­hozó funkcióját erősí­ti az az új szabály is, amely szerint az ed­dig jogosultakon kí­vül országgyűlési bizottság is jogosult törvényalkotás be­nyújtására. Erre már példa is van: az országgyűlés júniusi ülésszakán az országgyűlés jogi, igazgatási, és igazság­ügyi bizottsága terjesztette elő az alkotmány szelleméből következő új ügyészségi tör­vényt. A törvényesség biztosítása körében is jelentős lépéseket tettünk 1949 óta. Ezek közül csupán arra szeretnék utalni, hogy ma már kialakult ná­lunk a törvényesség biztosí­tásának többcsatornás rend­szere, a képviseleti, az igaz­gatási, a bírói szervek álta­lános feladatai a törvényes­ség biztosításában, az ügyész­ség speciális szerepe, az ügyészségi szervezet eddigi fejlődésének tapasztalatai alapján, egyes államigazga­tási határozatok bírói felül­vizsgálatának intézménye. Ezért mondja ki alkotmá­nyunk, hogy az állam minden szervének és minden állam­polgárának kötelessége az al­kotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartása. Ilyen módon tehát a törvé­nyesség érvényesülése, az egész társadalom és állam ügyévé válik, amelybe mid­den szervnek, de maguknak az állampolgároknak is egy­aránt közre kell működniök. Meg kell említeni azt az egészen új alkotmányos té­telt is, amely a törvényesség biztosításában a kormány szerepét is aláhúzza. E sze­rint: a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa védi és biztosítja az állami rendet, valamint az állampolgárok jogait. Az új szövegezésben a Minisztertanács szerepe a ta­nácsok működése törvényes­ségének biztosításában ugyancsak megfogalmazást nyert A Minisztertanács fel­adatkörébe tartozik tehát a tanácsok tevékenységének törvényessége feletti felügye­let is. A törvényesség érvényesí­tésében továbbra is fontos szerep hárul az ügyészi szer­vezetre. Az új ügyészségi tör­vény az alkotmány rendelke­zései alapján arról szól, hogy a társadalom törvényes rendjét és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető cse­lekményeket az ügyészi szer­veknek következetesen ül­dözniük kell. De az ügyész­ség a bűnüldözés mellett to­vábbra is közreműködik a törvényesség általános érvé­nyesítésében. Alkotmányunk módosítása óta rövid idő telt el. Ez a rö­vid idő is bizonyítja az egy­séges szövegű törvény élő voltát, hiszen azóta fogadta el országgyűlésünk a bírósá­gokról és az ügyészségekről szóló törvényt, és éppen az országgyűlés ellenőrző funk­ciójának immár alkotmányos szabályának tett eleget ak­kor, amidőn a költségvetés végrehajtásának jóváhagyá­sa feladatát is ellátta. A lkotmányunk új szöve­ge lehetővé teszi te­hát, hogy az alkot­mány mint politikai okmány és mint jog­szabály is egyaránt élővé vál­jék. Megteremtődtek ennek a hatályosulásnak mind jogi, mind politikai előfeltételei is. Az alkotmányos szabályok ma hűen fejezik ki társadal­mi berendezkedésünket, ala­pul szolgálnak az állami szervek felépítésének és egymáshoz való viszonyának, működésének szabályozásá­hoz, az állampolgárok alap­vető jogait és kötelességeit széles körűen fogalmazzák meg. Az állampolgárok jogai kibővültek és az alkotmány­ban szereplő jogok érvénye­sülései is kiszélesedtek, a jo­gok általában minden állam­polgárra nézve egyenlő mér­tékben érvényesülnek. Az anyagi, a politikai, a kulturá­lis fejlődés gazdag biztosíté­kot nyújtanak arra, hogy az alkotmány mint a törvények törvénye, az állam funda­mentuma, a társadalom jogi felépítményének alapja biz­tosítékot nyújtson a benne rögzített jogok és kötelessé­gek mind maradéktalanabb megvalósításához. CsanádyJános: IQY KELL! Csak a munka, ha a munkalendület szerved, sorba rakja, amit a kéz — s az ész — megragad; a kéz tíz ujja, csak a munka építheti fel újra és mindig újra, amit a bomló természet úgy hord utunkba, hogy benne lélek roppan, láb tapad, ha megfog az iszap! — Munkára fel! — így kell; Fel! így szól az újülás örök vezényszava, a munka így emel fel, de csak akkor, ha benne — s általa — örömet lel a szomjú ész, s a jó munkára mindig éhes, tiszta kéz! Így készülj hát, te Fényes, Alkotni sose kényes: munkára fél! Majakovszkij egyik színműve úgy kezdődik, hogy valamikor a hetvenes évek­ben — tehát a mű születése után ötven évvel — egyszer­re vesz részt egy politikai kér­dés megvitatásában a hatal­mas Szovjet-Oroszország min­den lakosa egy készülék se­gítségével, amelynek segítsé­gével a különböző körzetek­ben még a felemelt karú sza­vazókat is meg lehet számol­ni. Lehet, hogy Majakovszkij a húszas években már hallott valamit a távolbalátó ké­szülék kísérleteiről (általában nagyon érdekelte minden technikai kérdés), de fantá­ziája a részleteket aligha kép­zelte el... A televízió viszont ma már tényleg a politikai kérdések legizgalmasabb fóruma, azt talán bizonyítani sem kell. Elég, ha éppen a fórum szó­ra gondolunk. Nehéz fölbe­csülni például annak az ap­ró ténynek a politikai jelen­tőségét, hogy a legutóbbi gaz- , dasági fórumon egy telefoná­ló az ország vezető gazdaság- politikusával vitázhatott egy bunda áráról, illetve azokról, akik ezeket az árakat meg tudják fizetni. Ilyen apróság természetesen csak kuriózum, érdekesség a fórumon. Ami ennél lényege­sebb: a kérdések keresztmet­szete, amely tükrözi az or­szág közvéleményét és a vá­laszok őszintesége, amely tük­rözi a vezetés eltökélt szán­dékát, hogy az országgal, a közvéleménnyel együtt csi­Pillantás a képernyőre Fórumon a „Fórum“ Az ország közvéleményét is tükrözi nálja a politikát. Mindez azért lehetséges, mert az or­szág politikai műhelyei la­kásunk világra nyitott abla­kán, a képernyőn át bemutat­koznak otthonunkban. Nem túlzás azt állítani, hogy a televízió az ország de­mokratikus szokásainak ki­alakításában kiemelkedő sze­repet játszik. S milliók ta­lálkoznak naponta a politika legaktuálisabb kérdéseivel is. A közelmúltban mutatott be például a televízió egy doku­mentumfilmet Ki a munkás? címmeL Nem zárták le meg­nyugtatóan a vitát, nem ár­tott volna az érdekek szere­péről szóló egy-két megálla­pítás a műsorba. Ám az ilyen — nem teljesen lezárt — vi­táknak is óriási jelentőségük van. A társadalmi élet de­mokratizálása érdekeben el­sősorban információval, po­litikai tájékoztatásaival teszi a legtöbbet, a Magyar Tele­vízió. Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb műsor­szám a tévé híradója. S ez jo­gos. A híradó félórájában vi­szonylag sok és sokféle hír van, s amiben különösen pél­damutató: az első kiadásban majd minden hírt mozgókép­anyaggal illusztrálnak. (Na­y#ugusztus húsz Bada- ur csonyban. IBUSZ-vo- natok Pestről, hajók Fonyódról öntik a népek »•Borhét« is van. Szekerek a szomszéd hegyközségekből, hordókkal megrakottan, az országút mellett, egy-egy nyárfa tövében álldogálnak. A lovak fél istrángtól szaba- dítottan hersegtetik a szénát. A gazdák mérik a bort. Mindenki részeg az úton. Egy házaspár és egy ala­csony, könyörgés tekintetű harmonikás ember igyekezett az úton a hajóállomás felé. Az asszony fáradtan vitte a bátyút, túl volt már a nap örömein. Most már csak egy gondja lehetett: férjét, ezt a hatalmas szál kövér embert valahogy hazavinni. A férj kegyetlenül el volt ázva. Bök- dösött is szaporán mutatóuj­jával az ég felé, ahogy a har- monikásnak mondta: — Hát Pistukám, idefi­gyelj, ... hogyaszongya... Kikelt már a kis gilice ... A harmonikás húzta. A férj dülöngélt, s így alig ha­ladtak. — Lemaradunk, az iste­nért! Hogy az a ... — szólt hátra urának az asszony, aki pár lépésre előbbre járt a gyorsítás miatt. A mólón nagy tömeg, a ha­jó dugig volt. és készen az indulásra. Dudált. A matró­Bernáth Aurél: le aranyos lélek... zok éppen oldani készültek a köteleket. Ahogy az asszony a hajó pallójára ért, és beszállt, a férj búcsúzott a harmonikás- tól. Pénzt adott neki. — Köszönöm, édes Pistu­kám, jól húztad, azanyja... ejh ... hogy is volt? ... — S megint bökdösött az ég felé — ... kikelt már a kis gili­ce... — majd rádőlt a har- monikásra és mégegyszer mondta: — Köszönöm, édes Pistukám, nagyon köszönöm. — Szálljon már bé, a hét- szents... — ordított rá a ka­pitány a parancsnoki hídról. — Megyek már — mondta a férj. — Egyébként kuss! Ment is már a pallón, fo­gódzkodva a vaskorlátjaiba. S ekkor a harmonikás, hogy a jól fizető vendégnek a hajó­indulás tényét híven aláfes­tő utolsó dallal szolgáljon, meg aztán — gondolhatta — szép az, ha egy üyen hajó az ő harmonikája szavára indul, rázendített: Mjfión Hav^nnábao hajóra, szállottam én ,.. A férj, ahogy hallotta a me­lódiát, mintha égi jelt kapott volna: — Hej, Pistukám, hát lá­tod, ez az! — s fejvesztve ro­hant vissza a harmonikáshoz. Már éppen a palló végéről fordult. — Látod, Pistukám, ez az ... Midőn Havannában hajóra szállottam én... Vdsongás, hahota ,a nézők között. A harmonikás leállt. A kapitányban pedig eldőlt a borjú: — Indulás! A feléség a hajó farából kinyújtott két karral: — — Lacikám ... Küldjék fel... ne hagyják ott azt a szerencsétlent... Nem hall­ják? ... Lökjék fel a hajóra! A férj nem zavartatta ma­gát, s így szólt a harmonikás­hoz: — Kispajtás... te is éne­kelj! Hogy is van a folyta­tás? Nem tudom a szöveget! A harmonikás azonban ri­adtan, hogy baj lesz, vona­kodott: — Szállj fel, egykomám!... Lemaradsz... — Ne pofázz! Azt mond­tam, énekelj! Hogy is van? No, mondd a szöveget! A harmonikás felmérve az erőt nyekeregte, énekelte egyben; Búcsúzni akkork; — Ez az! Állj — ordít rá a férj. — Kezdjük elölről, és együtt! No! Kezdték: Midőn Havannában hajóra szállottam én, Búcsúzni akkor senki se jött felém. — Ez az látod... — s itt a szivére tette kezét — Bú­csúzni akkor senki se jött fe­lém ... Ez az igazság, kis ko­mám! — Lökjék föl!... — ordí­tott az asszony. — Rendőr! A tömegből, amely a bogiá­ri hajóra várt, páran próbál­tak beavatkozni. — Kuss, ha mondom! Le- söpröm a vízbe az egész ban­dát ... No, hogy is van to­vább Pistukám? Megint elfelejtette a foly­tatást. A harmonikás pislogr va, félve, de adta: Gyere velem, te aranyos lélek ... — Jaj! — mondta a férj. — Ez az... látod... S ekkor a hajó a férj nél­kül lassan elindult gyón kevés országban ilyen jó a híradón belül a mozgó­képek aránya!) Az utóbbi egy-két évben a kommentárok, a hírmagyará­zatok is megszaporodtak, bár ezek egyértelmű sikeréről még nehéz lenne beszélni. A külpolitikusok mindenesetre már jobban megtalálták azt a hangot, amelyet a belpoliti­kai kommentátorok jobbára még csak keresnek. Hasonló a helyzet a tévé egyre népszerűbb hetilapjá­ban, A HÉT-ben, ahol nem ritkán friss, eredeti, világ­szenzációkét jelentős külpoli­tikai riportokat, interjúkat láthatunk. Gondoljunk csak a legutóbbi időkben, a rati­fikáció viharos napjaiban egy Brandt-interjúra; a bel­fasti riportra az utcán, ahol néhány perccel korábban bomba robbant, a Rahrncin sejk-interjúra vagy olyan be­szélgetésre, amelyet Habsburg Ottó folytatott A HÉT ripor- terévéL Ezeket a rendszeresen visszatérő napi, heti »televí­zió újságokat«, fórumokat, po­litikai vitákat egészíti ki a televízió dokumentumfilmjei­nek végeláthatatlan sora. Em­lékezetesen érdekes, tartal­mas filmek mellett természe­tesen nem kevés érdektelen és »agyonbeszélt« dokumentum­filmmel is találkozhatunk. S ha a nézők úgy gondolják: sok a beszélő ember a kép­ernyőn, akkor nem kis vész­ben ezek a filmek a ludasak. Ha valami érdekes problé­mával találkozik a Televízió, akkor egy riporter sorra jár­ja az érdekelteket, az orruk alá nyomja a mikrofont, és kérdezgeti őket. Ez a módszer nagyon gyakran célravezető, sőt az egyedül lehetséges fel- dolgozási mód. Ma azonban majdnem kizárólagos a kép­ernyőn. Márpedig sokkal több lehetőség lenne arra is, hogy a szöveg helyett — vagy még inkább mellett — a kép, a látvány erejével is magyaráz­zanak, érveljenek a dokumen­tumfilmek készitői. Kétségtelenül a tévé beszóló műfaj, de nemcsak a megszó­laltatott emberek tudnak be­szélni, hanem néha a tárgyak, a tekintetek vagy még az ál­lóképek is. Különösen, ha azo­kat nemcsak illusztráció, ha­nem a drámai egység jegyé­ben illesztik egymás mellé. Jobb lenne, ha a tévé doku­mentumfilmjeiben nem bíz­nának mindent az élő szóra.. Még akkor is, ha tudjuk hogy a képernyő nemcsak otthoni mozi és otthoni színház, ha­nem otthoni mozgó képes uj­s^g is. Bernáth László Sorr\ogyi Néplap m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents