Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
Kenyérmorzsák Miért is ne lenne szimbólum? Akár Velasquez, vacsorázó családját nézzük, akár egy igazi vacsorázó családot: az étkek fejedelme — kerekségével, anyás bőségével, fehér puhaságával. Igaz, az utóbbi időben — egészségügyi felmérések, fogyókúraszabályok hatására — hátrább lépett, fogyasztása mennyiségét tekintve, de mint szimbólum, ugyanaz maradt; a termés öröme, a tápláló élet néhány kiló- nyi piros-barna, ropogósra sült megvalósulása. Persze a hétköznapi »megvalósulások« ledobják a szimbólumpátoszt: néha ragacsos, keletien, égett, többnapos. És bosszankodunk miatta. Mert mi frissnek, szépnek szeretjük a kenyeret. A kenyérszegés szertartásos. Falusi nénit láttam, amikor a nylonszatyorból kiemelte a boltban vett kenyeret: még keresztet rajzolt rá, utána »metszett« csak belőle. Kenyeret elhajítani vétek, bűn — így tartotta az egyszerű emberek mindennapos törvénye. — Somogy megye Tanácsa húsz esztendővel ezelőtt alapította a Minisztertanács 2042—13/1952. V. 14. sz. határozata alapján a Kaposvári Körzeti Könyvtár és a Városi Könyvtár egyesítésével a Somogy megyei Könyvtárat — olvashatjuk a legfrissebb krónikában, a jubileum tiszteletére megjelent ünnepi Somogyi könyvtárak című tájékoztató füzetben. Horváth Lajos, a megyei művelődési osztály vezetője Két évtized mérlege című köszöntőjében megfelelő adatok birtokában mutatja be, hogy mit jelentett ez az idő Kaposvár és Somogy könyvtárügyében, az itt élő emberek tudatformálásában, művelődésében. 1952-ben Kaposváron 9143 darab volt a könyvállomány, az olvasók száma pedig alig érte el a háromezret. 1972. elején viszont a megyei könyv tárban 126 644 kötet könyv állt már az olvasók rendelkezésére .akiknek a száma 8494. Ezzel az eredménnyel a megye székhelyének, Kaposvárnak az olvasóaránya a legnagyobb a 40 000 lakos feletti városok kategóriájában. Ez azt jelenti, hogy a megyeszékhely lakosságának 22,6 százaléka jár rendszeresen könyvtárba. Hasonló eredmények születtek a megyei könyvtárhálózatban is: 1952-ben 75 000 könyvtári könyvünk volt a megyében, ma 929 000. Az olvasók aránya itt a legmagasabb az országban, a lakosság 21,8 százaléka könyvtári tag. Jelentős eredmény az is, hogy az utolsó tíz évben 81 könyvtár újult meg a megyében. A megyei könyvtár művelődési autói havonta minden járásban könyvcseréket tartanak. Országosan is példamutató a megyei könyvtár gyermekrészlegének munkája, ahol szinte mindennap más-más program várja az ifjú olvasókat. A jubiláló könyvtár színvonalas rendezvényprogramot is kínált az őszi, téli és tavaszi hónapokban a megyeszékhely és környéke olvasóinak. 1 Képzőművészeti kiállítások rendezésével pedig rangos bemutatkozási fórumot teremtettek a somogyi és az ország más vidékein élő képzőművészek számára. Tegnap délelőtt fél tizenegykor a megyei könyvtár nagytermében gyűltek össze az ünneplő somogyi könyvtárosok A tiszteletükre rendezett ünnepségen megjelent Honfi István, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese. A történelem híradásai szerint a kenyérszegés kifejezte a társadalmi viszonyokat is. Följegyezte a krónika, hogy Stuart Mária végóráiban — az utolsó vacsora nimbuszával — kenyeret osztott szét udvartartása között. A hűbéri viszonyok sze- lídebb változataként a patriarkális nagycsalád asztalánál a családfő tiszte volt a kenyérszegés és a szeletek szétosztása. Népi íróink műveiből valóságos »kenyér-antológiát« lehetne összeállítani sütéséről, szépségéről — vagy éppen hiányáról. A múltkor egy üzemi étkezdében figyeltem meg: hattagú brigád telepedett az asztalhoz; kihozták a húst, de üres volt a kenyérkosár. Vártak, nem nyúlt egyik sem az ételhez; kenyér nélkül nem esik jól a falat. Elébük tették a teli kosarat: egyik sem kapott hirtelen utána, a legidősebb vett először, aztán sorjában életkor szerint. Az étkek fejedelme tiszteletet, becsületet, rendet parancsol önmaga köré. Egy visszaemlékezést jegyeztem le nemrégiben: „A nagymama sütötte mindig a kenyeret. Mi hárman ott ülHorváth Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztály- vezetője köszöntötte a somogyi könyvtárak lelkes munkásait, ű adta át a húszéves törzsgárda kitüntetést — Bors István emlékplakettjét — Kellner Bernátnak, a könyvtár Állami-díjas igazgatójának. Ezután Kellner Bernát nyújtotta át a 20, 15 és 10 éve dolgozó könyvtárosoknak az emlékplaketteket, okleveleket. Húsz éve főhivatású könyvtárosok: Bánki Gyula, a kaposvári városi könyvtár vezetője, Frang József, a marcali nagyközségi és járási könyvtár vezetője. Húsz éve társadalmi munkás könyvtáros Béri Ilona (Bala- tonkeresztúr), Boda Péter (Ka- zsok), Fülöp Ferencné (So- mogyvár), Harangozó Ferencné (Somogybabod) és Schmi- deg Pálné (Homokszent- györgy). Fél tizenkettőkor Kellner Bernát egy kettős kiállítást nyitott meg a megyei könyvtár nagytermében. Szita Ferencnek, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesének hozzáértő és ízléses rendezésében mutatják be a könyvritkaságokból válogatott gyűjteményt. Ez az anyag az 1600-as évekAz emberek szeretnek játszani. Sokféle módja van a já- téknak. Az utóbbi idők egyéni és társas játékai közül nekem a strand-játék tetszett legjobban. A lényeg a helyszín: strand, tó- vagy folyópart, ahol bárki bebizonyíthatja, hogy nem a ruha teszi az embert, és hogy egy szál fürdő- nadrágban is az, aki, vagy, aki lenni szeretne. Főleg az utóbbit bizonygatják sokan, minden erejüket és találékonyságukat összeszedve. Vegyük az első példát. Átlagosnál csinosabb nő napozik, közvetlenül a víz partján. Tinédzser korú ifjoncok jelennek meg körülötte, és eljátsszák a sportsmann szerepét. Kézen-fejen-féllábon állnak, jógagyakorlatot mutatnak be. vízbe ugranak, alámerülnek, kibújnak, megfulladnak ... Ilyenkor nem számit, hogy valakit az iskolában felmentettek tornából, egy dolog csak a fontos: hogy a mutatvány céltáblája észrevegye. S mindegyik meg van győződve, hogy ha a lánynak egy csöpp ízlése van, öt választja . .. A mutatvánnyal párhuzamosan a hölgy — akinek az egész játék szól, és nem biztünk a lócán előző este. Mert akkor kezdődött a sütés. Ha kikönyörögtük, hogy végignézhessük, nagyon jónak kellett lenni. Mama kényes volt arra, hogy semmi ne hulljon a lisztbe vagy a kovászba. Szigorú pillantással mozdulatlanná szögezett bennünket, hogy a ma- szatolás lehetőségét is kizárja. Tiszta kötényt vett maga elé, a kendőt hátrakötötte a fején, és többször kezet mosott. Lisztet szitált, a konyha közepére állította a dagaSztóteknőt.' Akár a patikusnak, minden mozdulata finom volt, és pontos. Szerettük és tisztelettel bámultuk. öreg keze pedig fáradhatatlanul dagasztott. A tészta félelmetesen csábított, bennünket, hogy mi is amolyan igazi nagyot gyúrjunk benne. De mama szigorú kordában tartotta kedvünket, és tág tekintettel gyönyörködve néztük, hogyan teríti a féltett tisztaságú szakajtók aljára a komódból előhúzott, ropogósán friss fehérkendőt. Ebbe kerültek a keletien kenyerek. Éjszaka pedig — mama szerint a jó tündér varázslatára — szépen megkeltek, kipocakosodtak. Mire felébredtünk, már forró volt a kemence, és álmos szemtől vonultat föl a kutatók számára különösen érdekes dokumentumanyagot. A könyvtár ebből az alkalomból adott helyet Jávori Béla mintegy hatvan képből álló fotósorozatának is, amelyet a nemzetközi könyvév alkalmából készített. Az ember és a könyv című kiállítást nagyon találó, szép idézettel vezette be Kellner Bernát Babits Mihály soraival: »Mindenik embernek a lelkében dal van És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek.-« — Az ember és a könyv ezerarcú kapcsolatát szemléltető képek — folytatta a gondolatsort — meggyőznek bennünket arról, hogy milyen szép a mi munkánk; milyen szép »a. másokat melegítő élet üzenetét« mindig megújuló ezreknek átadni. A kiállítás három ciklusból áll: az első a könyvművészetet jeleníti meg, a második a könyv és az ember kapcsolatát mutatja be, s ezenkívül művészi könyvillusztrációkat láthatunk. tos, hogy sokkal idősebb a játékosoknál — eljátssza a »Mit nekem ezek a taknyosok« című felelgetőst. Hanyagul végigdől a pokrócon, és nem vesz tudomást róluk. Aztán eszébe jut, hogy szemét óvni kell az erős napsütéstől. Sötét napszemüveget tesz föl. Amögött nem látszik, hogy a szeme sarkából a srácokat nézi. Tisztességben megőszült családapák játsszák a világfit. Az első lépés: mindig úgy fordulni, hogy a pocakjuk ne látsszon előnytelenül. E célból időnként — háttal a közönségnek — több másodpercre való levegőt vesznek, mert behúzott hassal meglehetősen nehéz lélegezni. Ha ez a művelet megtörtént, egy vadászkutya ösztönével néznek körül, vad után szimatolva. Történik pedig mindez addig, míg meg nem jelenik a feleség. Ettől kezdve az ő játékában játsszák a rabszolga szerepét. A »Lajos, kendd be a hátom, most vidd odébb a gyékényt: érdekes, hogy mindenkire hamarabb kerül a sor a büfében, mint rád« — parancsokra és megjegyzésekre engedelmesen teszik, amit mondanak nekik... mel vártuk, mikor sül ki a pompos vagy a lángos. Az utóbbit néha kapros túróval töltötte. Máskor pedig vajat köpült kenyérsütés előtt, azt kentük a friss karéjra és Írót ittunk hozzá a fehérmózas bögréből.« Ráz a vonat. Alig van útitárs, Somogyszob után vasutas száll fel. Kibontja a kopott aktatáskát, szalvétát terít a térdére. Falatozni kezd. Szalámit kanyarít a karéj tetejére, a bicskával paradicsomot, zöldpaprikát vág hozzá. Eszik nyugodtan, komótosan. Felcsip- pantja a morzsát, minden vágás után a kenyér szélébe törli a bicskát. Megszokott tempó. Hiába fékez, rázódik, lódul a vonat, olyan ügyesen egyensúlyoz és olyan jól esik neki az evés, mintha csak terített asztalnál ülne. Elfogyott a szalámi, a paprika is. Csak egy darab kenyér hevert még a szalvéta szélén. Tétovázott egy pillanatig, aztán a nyitott ablakon át kihajította a kenyérvéget, és eltette a szalvétát. Mintha meglepődött volna saját magán, megszólalt: — Látja, mekkora rossebes marha az ember?! — Miért? — Hát nem kidobtam egy darab kenyeret? — Nem nagy érték ... — Látja, ez igaz. Csak attól függ, mihez számítjuk. — Hát mihez számítsuk? — Én ahhoz számítom, hogy volt idő, amikor egy ekkora karéjért libát őriztem a kövér Tóthnénak egész nap. Aztán így nyárban — később — vizet hordtam érte. Mikor adtak rá egy darab szalonnát is, azt se tudtam, hogyan örüljek neki. Most meg kihajítottam az ablakon. Most mondja, hogy változik a világ! Meg az ember ... »A kenyér közelebb hozta a falukat is.« Ezt egy tanácselnöktől hallottam. Régen nem volt baj, ha elvágta a falut a hó. ölték a disznót, sütötték a kenyeret. Éltek. A mai asz- szonyok már csaknem mindenütt a boltból élnek. S ez így igaz. Magam is emlékszem, milyen kitartóan vártuk hosszú téli estéken a pet- róleumszagú vegyesbolt pultjának támaszkodva a kenyeresautó érkezését. Vagy három esztendeje pedig magam láttam, hogyan segítettek át egy kenyeresautót az egyik faluból a másikba. S mindezt — ha másképpen is — meghozta az idei nyár. Itteni és segítségbe érkezett kombájnokkal vágták a búzát. És ahogy a mag ígéri a fát, úgy a kalász is a kenyeret. Szép, hosszú út ez, tele történettel, izzadsággal. Munkával. Ma nagyon sok asztalnál fölemlítik a kenyér szimbólum voltát. Tröszt Tibor A következő szerepet minden strandon eljátssza egy jobb külsejű leányzó, aki meg van győződve arról, hogy ő a világ közepe. Lila nylonjersey bikinijén ötvös-csat van hivatva jelezni, hogy nem holmi konfekció, hanem egyedi darab. Hosszú, szőke haját hol kibontja, hol feltüzi, a szeme köré festett fekete karikát ráégeti a nap. A strand szépét elképesztően csúnya barátnők kisérik (hogy honnan tudta őket összeszedni?!). A démon bemegy — mit megy? Vonul — a vízbe, és feltartott fejjel, mint egy hattyú, úszni kezd. Aztán kilibeg, és a fürdőruhából utánozhatatlan eleganciával kinyomkodja a vizet, majd tollaslabdázni kezd csúnyácska barátnőjével (bünr rosszul). De úgysem a játék a lényeg. Már mindenki őt nézi a környéken. És ezzel még nincs vége a színjátékoknak. A felsorolt példák csak a gyakoribbak. Bárki kitalálhat újabb szerepet kis, közepes vagy nagyobb számú közönségnek. Még tart a nyár... Simon Márta 20 éves a megyei könyvtár Arany betűk a krónika lapjain A törzsgárda köszöntése — Fotó- és könyvkiállitás Horányi Barna Strand-játék Munkánk kenyere Nehéz az idei aratás Friss, ropogós az új kenyér Ízlik...' \ isiil
