Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
I Őszi készülődés Áttolóban Szerencsém volt. Az attalai Vörös Csillag Tsz elnökét, Gondos Józsefet, és főagronó- musát, Keszthelyi Sándort az irodában találtuk. Ritka eset, hogy ebben a nagy dologidőben mindketten az irodában vannak, de most egy közös megbeszélés hozta őket a tsz-köz- pontba. Velük beszélgettem az eredményekről és gondokról, a mezőgazdasági munkák helyzetéről. Négy községben segítenek az attalai kombájnosok — Minden elismerést megérdemelnek a mi kombájno- saink — így a íőagronómus. —- Oppermann Sándor, Varga Béla, König Rudolf és Orbán Ottó, a másodvezetőikkel együtt, nagyszerűen előkészítették gépeiket az aratásra. Jól felkészültek az alkatrészekből, s ha meghibásodás történt, akkor még éjjel is javítottak, hogy hajnalban újra menni tudjanak. A italában 365 hold volt az őszi búza vetésterülete. A jól bevált Bezosztája fajtát termelték. Az esős időszak előtt 370 holdról aratták le a kenyérgabonát, és ez holdanként 25—26 mázsát adott, 81,5 volt a fajsúlya és 14,5 a víztartalma. Az eső után 5 mázsá- . al csökkent a holdankénti termésátlag, és a megdőlt, elgyomosodott búza fajsúlya 75-ös lett. 60 vagonnal a kaposvári szárítóüzembe is kellett szállítaniuk a magas víztartalom miatt. A tsz vezetői ezután a környék közös gazdaságainak segítségére siettek: Taszáron, Kercseligeten, Nagyberkiben, Csornán 300 holdról takarították be a termést. Jelenleg Mosdóson dolgozik attalai kombájn. Jó termést ígér a kukorica és a siló A tsz 870 holdon vetett kukoricát; ebből 276 hold a háztáji. A tsz-elnök szerint ilyen kukoricatermésre, mint ami most ígérkezik, még nem volt példa a szövetkezet történetében. Arra számítanak, ha valfjú Gárda-szemle 572 lami nem éri a kukoricavetést, májusi morzsoltban számítva a 30 mázsás átlagot is elérik. A szövetkezetnek 30 holdon van fővetésű silókukoricája. Ez 250 mázsás holdankénti termést ígér. Másodvetésként 56 holdat vetettek napraforgóval, kukoricával, s ugyancsak silónak. Erre jól jött az augusztusi eső, és ma már embermagasságúra nőtt ez a takarmánynövény, amely 160—180 mázsát ígér holdanként. A len betakarítása óriási feladatot jelentett. Gépeiket nem tudták kihasználni, s ezért kézzel nyűtték 312 holdról az eső áltál megdöntött, össze- kúszált lent. Szerencsére a nehezén túl vannak, most már szállítják a gubózóüzembe. összesen 120 vagon termésre számítanak erről a területről. Ha kedvezőbb lett volna az időjárás, úgy 30 vagonnal biztosan több lett volna. Készülődés az őszi búza vetésre Az attalai tsz az ősz folyamán 900 holdon vet búzát. Más őszi kalászossal itt nem foglalkoznak. A vetőmag egy részét a dombóvári Vetőmagtermeltető Vállalattól rendelték. Az elképzelés szerint három búzafajtát termelnek: Libelullát, Bezosztáját, és Aurórát Ezek más-más időben érnek, s ezzel könnyítenek a betakarítás gondjain. A tarlóhántás 450 holdon már befejeződött. A búzát nagyrészt len, siló és kukorica után vetik. A szükséges műtrágyamennyiség a tsz rendelkezésére áll. A vetőszántáshoz szeptember elején fognak hozzá. A szövetkezet 179 holdon takarította be a lucernatermést. Ezekben a napokban fejezték be a harmadik kaszálást, és biztosak abban, hogy ezt a pillangósnövényt negyedszer is kaszálni tudják. A negyedik kaszálásból lucernalisztet készítenek. A 160 hold réten most fejezik be a második kaszálást. A vezetők szerint a megtermett takarmány a közös és a háztáji állatállomány részére bőségesen elegendő. D. Z. A következetes ipartelepítés eredménye T artálygyárat avattak Tabon Az új üzemnek már törzsgárdája is van Üj, több mint száz millió forintos költséggel épült tartálygyárat avattak tegnap délelőtt Tabon. A Budapesti Vegyiipari Gépgyár legfiatalabb üzeme jelenleg 180 embert foglalkoztat. A tervek szerint 1975-re hatszázra emelik a létszámot, s a termelési érték is eléri a 200—250 millió forintot. A vasút és a műút között a nagyközség határában felépült gyár a közös összefogás eredménye. Budapesten — ahol eddig készítették a nagy befogadóképességű olajtárolókat és a különböző tartályokat — nem volt mód a további fejlesztésre: a lakótelep, amely körülfogta az ottani gyárat, akadályozta 'a bővítését. Ezért döntöttek úgy, hogy vidékre évvel a Sotelepítik a tartálygyárat. A Somogy megyei Tanács ipar- fejlesztési alapjából 20 millió forinttal támogatta a vállalat elképzelését. A fővárosi ipar- kitelepítési alapból ugyanilyen összeget kapott a vállalat, s fejlesztési alapját még bankhitellel is kiegészítette. A beruházás három ezelőtt indult meg, és mogy megyei Állami Építőipari Vállalat határidőre adta át az épületeket, hogy megkezdőd jön. a termelés. Tegnap az avatás részvevői már látták az első kész termékeket is. A gyár önálló iparvágányára ugyancsak tegnap futott be az első teherszerelvény: feldolgozásra váró nyersanyagot szállított. A több mint hatezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnokban — amelyeket a VEGYITERV tervei alapján készítettek — június óta már folyik a termelés, s elkészültek a szociális létesítmények és az irodaházak is. A tegnapi avató ünnepségen részt vett Heiszmann János Kiváló lett a somogyi csapat kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Bogó László, a megyei pártbizottság titkára, Sugár Imre, a megyei tanács elnök- helyettese, dr. Szerényt János, az SZMT titkára. Ott voltak a siófoki járás és Tab nagyközség párt- és állami vezetői. A vendégeket és a gyár munkásait Vég Béla igazgató köszöntötte. Elmondta, hogy az alkalmazott technológiát tekintve ez az első ilyen üzem a megyében, s felépítése a következetes. somogyi iparosítási politika eredménye. A gyárban készített termékek jelentőségét hangsúlyozva megemlítette, hogy az országos olajprog- ram megvalósítása elképzelhetetlen az egyre bővülő tárolókapacitás nélkül. Ebben a gyárban jelenleg 20 ezer köbméteres tárolók készülnek. Jövőre azonban már még egyszer ilyen nagy befogadóképességűeket is gyártanak, s a tervidőszak végére már 60 ezer köbméteres tartályok készítésével is megpróbálkoznak. Heiszmann János miniszter- helyettes avatóbeszédében arról szólt, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok egyre több gyárat, üzemet létesítenek Somogybán. S ez azért van így, mert a tárca iparfejlesztési politikája és a megye törekvései megegyeznek. »-Nagyra értékeljük a somogyi emberek munkaszeretetét — mondotta a minisztrehelye.ttes — és a megye vezetőinek az iparosítás érdekében kifejtett tevékenységét. Éppen ezeket figyelembe véve tettünk meg mindent annak érdekében, hogy korszerű, gazdaságosan termelő üzemeket telepítsünk ide.« — A kőolajfeldolgozó ipar fejlődése — folytatta ezután — a tartály-bázis növelését szinte parancsolóan írja elő. Ennek az igénynek a kielégítésére a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatokra vár. Éppen az igények növekedése érlelte meg a gondolatot, hogy alkalmas helyen — s Tab az — létesítsünk egy új gyárat. A telepítésnél figyelemmel voltunk arra is, hogy korszerű szociális létesítményekkel^ a nehéz fizikai munkát megszüntető gépekkel is felszereljék. A gyár már termel. A hatalmas — olykor emelet nagyságú — acélhengereken Tab környéki emberek dolgoznak. Amikor a gyár ide telepítését a megye vezetői támogatták, az vezette őket, hogy az itteni embereknek — azoknak, akik eddig munkalehetőség híján eljártak innen — biztosítsanak jobb megélhetést. A Budapesti Vegyiipari Gépgyár pedig példásan készült az indulásra. Amikor megkezdődött az építkezés — a megye segítségével —, elkezdte a szakmunkásképzést is, Ennek az előrelátásnak az eredménye, hogy a tegnap avatott gyárnak már törzsgárdája van. Eddig negyvenöt hegesztő és lakatos tanulta meg a szakmát abban a tanműhelyben, amelyet a gyár tartott fenn, s jelenleg hatvan ipari tanuló készül a szakmunkásvizsga letételére. Ez az előrelátás is biztosítja a gyár további fejlődését. Országos tanácskozás A földgáz mezőgazdasági felhasználásáról AZ INDULÁS ELŐTT megegyeztünk a somogyi ifjúgárdistákkal, hogy a bodajki eredményhirdetés előtt találkozunk. Addigra már túl lesznek a több mint húsz kilométeres harci túrán, a lövészversenyen, s a különböző feladatokért kapott pontok és a többi csapat eredményei ismeretében már lehet találgatni... Hétfőn, az indulás előtt nagyon bizakodtak, bár azt is elmondták, hogy egy ilyen országos versenyen minden lehetséges; nemcsak a felkészülés, hanem a i szerencse is közrejátszik. Azt mindenesetre megígérték, ha úgy érzik, hogy jól szerepeltek, nagyon hangosak és vidámak lesznek, s így gyorsan megtalálom őket a táborban. Csütörtök délután, amikor körülnéztünk a Bakony lábánál levő táborban, ahol a harmadik országos ifjúg’árda- szemle ötszázötven részvevője táborozott, gyorsan rátaláltunk a somogyiak kukoricacsövekkel ékesített sátraira. A hang után nem volt nehéz megtudni merre induljunk: már messziről hallottuk a somogyi csatakiáltást ,és csak az utolsó pillanatban vettük észre, hogy nem »a mieink« üdvözölnek bennünket, hanem a mellettük sátorozó zalai szomszédok. A somogyiaknak ugyanis éppen akkor vendégük volt: Kutika Károly vezérőrnagy, az Ifjú Gárda Országos Tanácsának elnöke látogatta meg őket. S ez idő alatt igazán nem illett kiáltozni ... A tábort egyébként nagyon sok vendég látogatta meg. A túra egy részét végignézte Bíszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ott volt Kiss Lajos, az MHSZ főtitkára, és figyelemmel kísérték a versenyt a néphadsereg főtisztjei is. Az eredményhirdetésig teljes bizonytalanságban volt 3 somogyi csapat. Négyezer pontot kellett elérni ahhoz, hogy a kiváló címet megkapják. Ahogy számolgatták a rész- eredményekért kapott pontokat, közel jártak hozzá. De ha tíz pont hiányzik... akkor csak »-jók« lesznek. Indulás előtt Hifner Ferenc megyei parancsnok a lövészekben bízott a legjobban. A bodajki szemlén kiderült, hogy vannak náluk jobbak. A parancsnok a huszonhárom kilométeres túraszakasz egyik állomásának a vezetője volt. És a somogyi gárdisták »kitettek magukért«. Tudták, hogy velük még szigorúbb lesz, mint a többiekkel... A parancsnok előérzete — amikor azt mondta, hogy a melegtől fél legjobban,— nem csalt. — Nagyon kemény, fárasztó túra volt — mondták a' gárdisták. Meg kellett mászniuk a Vértes legmagasabb csúcsát, s az éjszakai vihar után átkelni a megáradt patakon. Igaz, ott már segítettek magukon: az egyik fiú szerzett egy létrát, hogy legalább a lányoknak ne kelljen a vízbe merülni. Délután ötkor azután — az Ifjú Gárda központi fúvószenekara pattogó indulóinak hang'jaira — felsorakozott a huszonkét csapat az eredményhirdetésre. Kutika vezérőrnagy értékelte a szemlét. Elmondta, milyen nagy jelentőségű a gárda tevékenysége a fiatalok hazafias nevelésében, s nagy elismeréssel szólt a fiatalok felkészültségéről, elméleti es gyakorlati tudásáról. Ezután dr. Tóth Gyula, az Ifjú Gárda országos parancsnoka és dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára hirdette ki az eredményt, illetve adta át a csapatoknak az elismerő oklevelet, kitüntetést. Ekkor derült ki, hogy a somogyiak is legjobbak, a kiváló címet kapó szakaszok között vannak. Talán még soha nem sikerült olyan szépen a diszmenet, mint amikor a kiváló cím birtokában vonultak el az elnökség előtt ... Igaz, a lövészet nem volt olyan jó, mint várták, de úgy mégsem jártak, mint a vendéglátó Fejér megyei csapat, amely a huszonkettedik lett ebben a számban (huszonkét csapat közül), és »jutalomból« megkapta a Ki lő jobban? társasjátékot. . . AZ EREDMÉNYHIRDETÉS után megkérdeztem dr. Horváth Istvánt, a KISZ kb első titkárát, hogy mi a véleménye a gárdisták szerepléséről és helyéről a KISZ-ben. — Én az Ifjú Gárda jelentőségét a fiatalok hazafias nevelése mellett abban látom, hogy különböző korú s érdeklődésű fiataloknak ad közös programot. Itt a szemlén is voltak tizenötévesek, és olyanok, akik már harmincon is túl vannak. És ugyanaz a lelkesedés fűtötte őket. Ezért jó, hogy a gárdisták tábora most már harmincezerre nőtt — mondotta. Ezzel a szemle »hivatalos« része be is fejeződött. A csapatok tegnap és ma Székesfehérváron vesznek részt a jubileumi ünnepségen, holnap pedig a katonai főiskolák tisztavató ünnepségén, Budapesten. Simon Márta A földgáz mezőgazdasági és élelmiszeripari felhasználásának eredményeiről, feladatairól pénteken országos tanácskozást rendeztek Szegeden. Ez alkalomból mintegy 150 tudományos és gyakorlati szakember érkezett a városba, s két szekcióban huszonegy előadás hangzott el. Az előadók hangsúlyozták, hogy a földgáz mezőgazdasági felhasználása világszerte fokozódik. Ügy ‘ számítják, hogy hazánkban az évtizer végére a mezőgazdaság földgáz- fogyasztása a jelenleginek 25- szörösére emelkedik. Ez azt jelenti, hogy az egész élelmiszergazdaság mintegy 150 millió köbméter földgázt használ majd föl évente. Erre már most fel kell készülniük a gazdaságoknak s a kutatóknak. A viszonylag kis kapacitású mezők készlete is meghaladja az egymilliárd köbmétert. emellett a tisztán vagy részben széndioxidot tartalmazó mezők készlete megközelíti a 30 milliárd köbmétert. Ez utóbbit kitűnően hasznosíthatják a mezőgazdasági üzemek üvegházi és fólia alatti széndioxid-trágyázásra.
