Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
Mit tehet az iskola Elsősnek lenni • • • A Szülő, akinek gyermeke hátán a táskával néhány nap múlva először indul az iskola felé, szorong és ideges. Ez természetes is. Elsősnek lenni a legnehezebb, elsősöket tanítani a legnehezebb — és a legszebb. A kívülálló csupa pate- tikus élménnyel gondol vissza a betűvetés és az olvasás kezdeteire, a rojtosra rágott ceruzavégekre. Elsősnek lenni a legnehezebb. Hogy mennyire így van, igazolja azt az utóbbi időszak néhány rendelkezése is: és az ezt megelőző — lapunkban is méltatott — miniszteri levél is. Az elsősgondok megoldása alapvetően fontos, mondhatjuk ezt az MSZMP KB felmérése és irányelvei alapján is, hiszen az elkövetkezőkben megkülönböztetett figyelmet fordítanak az általános iskolák szerepére, helyzetére: oktatási rendszerünk fundamentumára. S ha így nézzük, akkor az első osztály a »-fundamentum fundamentuma«, az alap, az indulás, amely sok tekintetben meghatározza a későbbi évek munkáját is. Döntő tehát a kezdet sikere vagy sikertelensége, és a nem-pedagógus is tudja, hogy milyen nagy fontosságú a sikerélmény (persze nem a mindenáron való és az érdemtelenül megszerzett »sikerélmény«). Az osztályzás, a munka fokmérője — egyetértve a miniszteri levél szellemével — humánus és életkorra, a munkakezdésre szabva — alkalmazható csak. Éppen ezért nagyon elgondolkodtató a nemrégiben elkészült somogyi felmérés — Bóra Ferenc főelőadó munkája — több tapasztalata. A múlt tanévben —■ szigorúan idézőjelbe téve és felkiáltójellel hangsúlyozva — csupán »kissé javult« az elsős bukások aránya. Gyöngyöspusztán és Zsip- pón (összevont 1—4. alsó tagozatban) a tanulók fele, Tö- röcskén, Patalomban és Ka- zsokon a tanulók több mint negyven százaléka megbukott. Magas a bukási arány a kaposvári járásban; különösképpen Csökölyben, Nagybajomban és Somogygesztiben. — Ennyit a felmérés adatsorából. És mi áll az adatok mögött? Sokféle ok — érthető és magyarázatként elfogadható, bár nem megnyugtató —, amely Az ember csak a szemét kapkodja: »írisz« ... »Eupho- nia« ... »Musica arcaica« ... »Intervalli« ... »Shanson nos- talgique« ... »Senecae Senten- tiae« ... »Quintetto a fiati« ... »Concertino lirico« »Piccola Introduzione« — és így tovább, tetszés szerinti mennyiségben. Nem csigázom tovább az olvasó érdeklődését: hangversenyéletünk és a , rádió komolyzenei műsorszámainak címeiből állítottam össze kapásból egy kis csokorra valót. Zeneszerzőink egy része ugyanis az utóbbi időben sajátságos divatnak hódol: idegen — legtöbbször latin, olasz, francia — nyelvű címekkel ruházza fel alkotásait. Hovatovább olyan érzés lesz úrrá az igényes muzsika hazai hívein, mintha egyes zeneszerzők nem is számukra, az itthoni közönség számára, hanem egymásnak, a szűk körű »szakmának« komponálnának, vagy éppenséggel a külföldi piac befolyásolná elsősorban alkotó munkájukat. Persze, a »nomen« ezúttal korántsem jelent feltétlenül »omen«-t: a cím és a zenemű esztétikai értéke közt hiába is kutatnánk bármiféle merev összefüggést. Tetszetős vagy éppenséggel »magyaros« cím is rejthet silány fércművet; másrészt ki merné kétségbevonni a »Les Preludes«, a »Cantata profana« vagy a »Psalmus Hungaricus« páratlan értékeit? Csakhogy az ilyen klasszikus kivételek nem válhatnak szabállyá, nem szentesíthetik az idegen címhasználat napjainkban meghonosodott túlburjánzását. összegezhető egy kérdésben: mit tehet az iskola? A pedagógusoktól sem várhatunk csodákat. Mit tehet az iskola az életkorban igen,, de szellemileg még nem iskolaérett vagy a településviszonyok miatt sokat mulasztó gyerekekkel? S .az összképhez hozzá tartozik a cigány tanulók helyzete is. A gondok jelentős része iskolán kívüli talajban gyökerezik. Idézek a felmérésből: »a problémákat (több pedagógus szerint) megoldani csak úgy lehet, ha az iskolán kívüli problémákat egyszerre oldják meg az iskolán belüli problémákkal"-'. Ez az igény érthető, de így utópisztikus. Gondjaink egy csapásra való megoldását nem ígérheti senki, erre nem volt példa és nem is lesz, mivel ellentmond az élet fejlődéstörvényeinek. És ez az igény, ismétlem, bizonyos értelemben érthető, de egyetlen iskolát sem jogosít fel arra, hogy ölbe tett kézzel várja az iskolán kívüli gondok megoldását, s csak akkor kezdjen majd saját gondjainak a megoldásához. — Az is ott áll a felmérésben, hogy »a siófoki járás nevelőinek zöme elismeri, hogy akadtak olyan nevelők, akiknél a buktatás saját munkájuk gyöngéit is jelentette, vagy olyanok is, akik csak azért buktattak harmadik tárgyként énekből, testnevelésből, gyakorlati foglalkozásból. hogy megszabaduljanak a problémás tanulóktól. Az Utóbbi pedagógusok kis számmal vannak, mert az általános megyei tapasztalat az, hogy a legjobb tanítók kapják a legnehezebb feladatot: az elsősök tanítását. Az viszont fontos — ős ez olvasható az MSZMP KB irányelveiben is —, hogy legyen még inkább közügy az oktatási gondok megoldása valamennyi társadalmi szerv számára. S nem titok: az elkövetkező időben a nagyobb anyagi segítség is megkönnyíti a nehézségek felszámolását. Elszakadva a felméréstől, a továbbiakban két irányban vizsgálódhatunk. Mit tehetnek a bukottakért? A nyári korrepetálásokat illetően túlságosan megoszlanak a vélemények. Sokan a korrepetálások jogosságát vonják kétségbe, mások pedig a hatéNo és a »szimfónia«? A »koncert«, az »opera«, a »szvitt« — s a példák oldalakon át sorolhatók —, talán már e szavak használata is kozmopolitizmusnak minősül? Szó sincs róla! — sietek megnyugtatni a könnyen ije- dőket. Nem a meghonosodott és a megfelelő magyar szóval nem helyettesíthető szavak, kifejezések ellen tiltakozom. Magam is csak mosolyogni tudnék az olyan nacionalista kivagyiságon, amely a rádiót és a motort, vagy az eposzt és a szonettet is száműzni szeretné nyelvünkből, mint ahogyan esztelenség volna kifogást emelni az orvostudomány latin nyelvű »nemzetközisége« ellen is. Égésien másról van itt szó. Pontosabban két dologról. Az egyik a magyar nyelv tisztelete, amelyről épp mostanság oly jólesően sokat hallhatunk olvashatunk a rádióban, tévében, és az újságokban. Azé a nyelvé, amelyen egykor Balassi, Zrínyi, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy, Vörösmarty, ■ Petőfi, Arany. Ady, József Attila, Radnóti, Babits, Kosztolányi szólt a nemzethez, s amely nem utolsósorban olyan kortársi zeneművek Címeit is hordozza, mint teszem azt a »Feltámadott a tenger«, a »Hősi ének«, »A tűz márciusa«. — De megemlíthetném Kodály »Marosszéki táncait« is, amely anélkül vált maradandó zenei kincsünkké, hogy szerzője ezt a címet adta volna neki: »Les danses de Marosszék«. konyságát. Több helyütt »elintézik« a nyári szünidő utolsó hetében megtartott néhány alkalmi foglalkozással. Ügy véljük — a nagy véleménykülönbség miatt —, hogy jó lenne a kérdés »tisztába tétele« illetékes megyei fórumokon, megvizsgálva; hogyan és mikor érdemes nyáron korrepetálni; s e vizsgálat tapasztalatait normaként alkalmazni a későbbiekben. Fontosabb azonban az, hogy mit tehetnek az iskolák a bukások ellen a most induló tanévben, a miniszteri levél és rendelkezés szellemében. A tapasztalatok alapján azt l$ell mondanunk: néhány nevelőtestület ahelyett, hogy azokat a réseket keresi, amiért nem lehet megvalósítani a rendelkezést, annak módozatait kutassa inkább; hogyan lehet megvalósítani. Mert nem tamáskodásra van szükség az elsősök érdekében. A nagyatádi pedagógusok egyöntetű véleménye, hogy ez előbbre viszi az elsősök sorsát; csökkenti a lemorzsolódást, ésszerűbb feladatmegoldást sugall. Az év közi korrepetálásokat általában lelkesen és lelkiismeretesen végzik a somogyi pedagógusok, s véleményünk szerint nem ártana mind szélesebb körben kiterjeszteni az iskolára előkészítő tanfolyamokat sem. Nemcsak- a tanulóknak jelent ez segítséget, hanem a pedagógusnak is, mivel megismeri a gyerekanyagot, s ennek megfelelően készülhet a tanévre. S ne alkalmazzanak — lehetőség szerint — képesítés nélkülieket elsősök tanítására! A megoldás egyik legfontosabb záloga: minél előbb megteremteni és kiépíteni a kapcsolatot a szülőkkel. Mert az »elsős szülők« mostanában szoronganak és félnek, ha nem is mutatja ezt a tekintetük, miközben kézen fogják a leendő nebulót és elvezetik az iskolába. Szép ez az út. S jó lenne, ha később könnyű szívvel gondolna rá vissza a szülő is, a gyerek is, a nevelő is. Mert elsősnek lenni nagyon nehéz -s nagyon szép; botladozó léptekkel elindulva a tudományok, az értelem világába. Tröszt Tibor értsék ?! Másrészt meg kell említeni az idegen címhasználat kultúrpolitikai vonatkozását is. Szinte közhellyé vált már a komolyzene képviselőinek az a panasza, hogy a nagyközönség alig-alig érdeklődik alkotásaik iránt, hogy szellemi szakadék tátong az igényes kortársi zene és a tömegigény között. Nincs mód itt annak elemzésére —■' sőt felsorolásukra sem — milyen okok, mely tényezők kölcsönhatása szülte a mai helyzetet. Tény, hogy az általános műveltségi színvonal, a zenei közízlés elmaradottsága és konzervativizmusa a fő okok közt Szerepel. Ez azonban csak növeli a kérdés időszerűségét: vajon mit tesznek zeneszerzőink a tömegekhez való közelebb kerülésért? Félreértés ne essék: senki nem kívánja, hogy együgyű vulgárdemokratizmus sekélye- sítse eszköztárukat s befolyásolja alkotásaik »elkeresztelé- sét«. De az sem lehet érdekük, hogy műveik idegen hangzású címével eleve elriasszák a közeledőket. Mert hogyan képzelhető el annak a — még oly értékes — zenének a meghallgatása is, amelynek már a címét sem érteni?! Jó lenne elgondolkozni a fentieken. Az embereket sokféle kulturálódási lehetőség vonzza, nagy a szellemi kon- kurrencia. Könnyen megeshet, hogy zeneszerzőinknek is az a sors jut osztályrészül, amelyet Kodály egyik Ady-versre komponált kórusának fcíme sugall: »Akik mindig elkésnek ...« Kerekes Gábor Hogy kevesebben MINDENEKELŐTT: korábbi sikerek vannak a mostani mögött. Amikor a múlt hét végén hírül adtuk, hogy a virágos Balaton-part versenyében Balatonföldváré lett az első hely, még csak szűk ismeretanyagra i szorítkozhattunk. Azóta beszélgettünk Tóth János balatonföldvári tanácselnökkel, s megkértük, hogy mondja el, hogyan érték el ezt a mindenképpen elismerésre méltó sikert, s hogyan szépítik évről évre lakóhelyüket a földváriak. Mint megtudtuk: immár negyedik éve vesznek részt a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom keretében a településfejlesztési versenyben. Az év végén összegezésre kerülő eredmények a szolgáltatásoktól a kommunális fejlesztésig terjedő feladatok mindegyikére kiterjednek, s mérlegre kerül ezeknek a megvalósítása. A tanácselnök irodájának a falán levő dokumentumok arról győznek meg, hogy munkájukat szép siker koronázta: 1970-ben a II. kategóriában másodikak, tavaly pedig elsők lettek. S a virágos Balaton- part versenyében az idén megismételték tavalyi győzelmüket. — Hangsúlyozott feladat a településfejlesztés, s ezen belül — hiszen ebben külön verseny van — nagy gondot fordítunk a virágosításra — mondta a tanácselnök. — Szerves része a településfejlesztésnek a virágok telepítése, a parkosítás, mert ez teszi igazán széppé az emberek környezetét. Hogy az emberek szeretik maguk körül a szépet, azt mi sem bizonyítja jobban, min- hogy amíg például tavaly a virágpalántáktól kezdve a területek kijelölésén át a tele- pítvények gondozásáig mindenről a tanács gondoskodott, az idén ezt már a lakosság maga végezte el. Nem kértek az emberek palántát, hanem egyszerűen széppé tették az utcát, ahol laknak. Az Arany János és az Ady Endre utca meg egyéb területek így lettek virágokkal teleültetve, s a lakosság gondoskodik ezeken a helyeken a virágok védelméről is ... Hogy kik gyönyörködnek mindebben és kik az igazi haszonélveződ a versenyben való sikeres szereplésnek? Mindenekelőtt az a mintegy másfélezer állandó lakok aki Bala- tonföldváron él egész éven át. Aztán az a sok ezer ember, aki csak a nyári szezonban, illetve aki az ' idegenforgalom révén jut el ide. A tanácselnök szerint ezekben a napokban körülbelül 30 ezer ember — »benszülöttek«, hazai és külföldi vendégek, szállodákban és üdülőkben lakó turisták — népesíti be Földvárt. S a községi vezetőknek ezt a nagy számot kell figyelembe venniük a kereskedelmi, vendéglátó- ipari ellátás jó megszervezésénél, de a megfelelő esztétikus környezet kialakításánál is! Több mint 400 ezer négyzetméternyi parkot gondoznak. Ehhez saját brigádjuk van, amelyik elvégzi a szükséges munkákat. Megfelelő műszaki felkészültséggel is rendelkeznek a feladatok megvalósításához, s az egész tevékenységet agrármérnök irányítja hozzáértő munkavezető segítségével. Az imént említettük, hogy a lakosság szívesen vesz részt a környezet csinosításában, s ennek az is egyik oka, hogy a községben szinte mindenki foglalkozik üdültetéssel: a földváriaknak mintegy 60 százaléka az idegenforgalmi szerv közvetítésével, a többiek pedig egyénileg fogadnak vendégeket a nyári szezonban. S egy dologban valamennyien megegyeznek: azt akarják, hogy a vendég jól érezze magát. s ehhez a virágokkal széppé tett környezetre is szükség van. Segítenek a csinosításban tavasszal és ősszel a községi KISZ-alapszervezet fiataljai és az általános iskolák tanulói is, Ök együtt több száz órás társadalmi munkát vállaltak, illetőleg végeztek ennek a célnak az érdekében, s mint azt az idei siker mutatja: eredményesen. Az idén ősszel, ha szűnnek majd az üdültetésből adódó, nyaranta megsokasodó gondok, ismét előtérbe kerülnek majd az újabb feladatok, mint a felújítás és az újabb parkok építése. Mindkét strandon pázsitfelújítás lesz, s ekkor ültetik ki a kétnyári növényeket is. A központi parkban még további 20 000 négyzetméteren újítják fel a pázsitot az ősszel. így születnek a sikerek évről évre Balatonföldvár szebbé tételében. S hogy még szebb legyen ez a Balaton- parti üdülőhelyünk, ahhoz jó volna annak megvalósulása, amit a tanácselnök mondott (ezt egyébként a BIB-nek is javasolták): haszonnal járna egy olyan tapasztalatcsere-lá-' togatás, amelyet Balaton-parti tanácsok vezetőinek szerveznének, például a Szovjetunióba, Bulgáriába, a Német Demokratikus Köztársaságba, Lengyelországba, hogy megnézzék az ottani parkosítási módszereket. BIZONYOSAN szerezhetnének olyan tapasztalatokat, amiket itt is hasznosíthatnánk, s ekkor még előbbre léphetnének. Aztán az sem mellékes, hogy — elég sok helyen van ez így — a reális lehetőségeket kínáló idegenforgalmi hírverésnek éppen a szép, megnyugtató, szemet gyönyörködtető környezet lehet az egyik fontos hivatkozási alapja Ba- latonföldváron. Hernesz Ferenc Anneliese Meiert: , Piroska, 1072 — Piroska! — szólt a mama. — összepakoltam egy kis kosarat a nagymamának. Süteményt és whiskyt. Sürgős tárgyalásom van. Légy szíves, vidd el neki! Piroska egyáltalán nem örült. Ugyanis találkája volt. Mégis mint jól nevelt lány félvállról odavetette: — Add ide! — Nehogy megint az erdőn menj keresztül! Piroska beugrott spörtko- csijába. Keresztülhajtott az erdőn. Igaz, ez nem autó- sztráda volt, de a csekély forgalom miatt itt sokkal gyorsabban lehetett haladni. Egy sötét alak integetett, hogy vigye magával, Piroska azonban nem állt meg. A nagymama korántsem volt elragadtatva a látogatástól. — Nem a legjobbkor jössz, gyermekem. Épp bridzspartim lesz. És mi jut eszébe anyádnak, hogy süteményt és whiskyt küld! Épp fogyókúrázom. Vidd vissza, mielőtt engedek a csábításnak! — Igenis, nagymama — és mégragadta a kosarat. — De mondd csak, miért csillognak így a szemeid? — Hogy jobban láthassalak — nevetett a nagymama. — Kontakt üveg. Sokkal csinosabb, mint a szemüveg. — És miért olyan nagyok a fülbevalóid? — Hogy jobban halljalak ... Ez a legutolsó találmány. A nagyothallókészülé- ket beépítik a fülklipszbe. Piroska is nevetett. — De nagymama! A szád is más, mint máskor. — Azért, hogy jobban bekaphassalak? Nem! Csupán új műfogsorom van. De nem akarlak tovább fenntartani gyermekem. Piroska beszállt a kocsiba, és elindult. Az erdőnél már várta az udvarlója, a fiatal vadász. — Pontatlan! Hol késtél megint? — A nagymamánál. Ha nem hiszed, tessék itt \ a kosár, amit adott... A vadász kinyitotta a whiskysüveget. — Nem valami magántalálkozó? — és jót húzott az italból. — Ah, hová gondolsz! Az öreg Farkas is integetett, hogy vigyem magammal... Majdnem elütöttem. — Mmm — szólt a vadász, mivel a szája tele volt süteménnyel. Keresztülhajtottak az autósztrádán és az erdőn. Azt, hogy az útszélen virágok nőttek s beljebb a fáknál még szebbek, nem látták. De hát hogyan is vehették volna észre? 180 km-es sebesség mellett?! Fordította: Steiner Katalin Somogy^ Nép/apj 5
