Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Folytatódik a „nem hivatalos sztrájk“ ? Nagygyűlések Anglia kikötőiben EGYIPTOMI PARLAMENT Szadat találkozott a nemzetgyűlés tagjaival EGY PUCCSKÍSÉRLET MARGÓJÁRA Meddig él a,Jíemény Anglia nagy kikötőinek dokkmunkásai csütörtök reg­geltől kezdve gyűléseken sza­vaznak arról, alávetik-e ma­gukat a küldöttközgyűlés ha­tározatának, amely 53:30 arányban elfogadta a Jones— Aldington bizottság jelentését és úgy döntött, hogy hétfő­től be kell szüntetni az orszá­gos sztrájkot. A jelek arra val­lanak, hogy a tüntetők által ostromolt szakszervezeti szék­házban hozott döntés nagyjá- ból-egészéből csak elvi jelen­tőségű volt, s a »nem hivata­los sztrájk« még sokáig elhú­zódhat. A kikötői szakszervezeti bi- balmiak országos bizottsága, az úgynevezett »harcos szárny« szerda délután négy órás ülé­sen úgy döntött, hogy »a Jones —Aldington jelentés módosí­tott változata sem tartalmazza azokat a lényeges biztosítéko­kat, amelyek az iparág prob­lémáinak tartós megoldásához feltétlenül szükségesek lenné­nek.« A határozat a sztrájk folytatása mellett foglalt állást. Jack Jones, a szállítómun­kás szakszervezet főtitkára, akinek sajtóértekezletét a tün­tetők szerdán többízben is Észak-Ír ország Körözik az „Ál!atok”-at A három éve tartó észak­írországi zavargások halálos áldozatainak száma elérte az 512-t: a csütörtökre virradó éjszaka két fegyveres férfi be­tört egy Belfast protestáns ne­gyedében lévő mulatóba, né­hány lövéssel leterítette a tu­lajdonost, majd nyomtalanul eltűnt. A hatóságok ezúttal nem az IRA-t vádolják a gyilkosság­gal. Legújabb feltételezések szerint a tartományban hóna­pok óta egy többtagú banda garázdálkodik, s most ennek tulajdonítják az utóbbi hetek­ben történt gyilkosságokat, amelyekről korábban azt ál­lították, hogy a katolikus szél­sőségesek bosszújáról van szó. A banda — jelentette ki a brit katonai parancsnokság szóvi­vője — minden bizonnyal nem épelméjű személyekből verő­dött össze, értesülései'szerint az »Állatok« nevet viseli. A hatóság mindenesetre 50 000 font sterling összegű díjat tű­zött ki annak, aki rá tud ve­zetni az »Állatok« nyomaira. A tartomány brit hatóságai szerdán szabadonbocsátottak 25 internáltat, ami meglehető­sen csekély szám ahhoz képest, hogy még mindig csaknem 300, IRA-tagsággal gyanúsított sze­mélyt tartanak fogva kivizsgá­lás és bírósági eljárás nélkül. Augusztus első szombatján a civilei rendőrség házkuta­tást akart tartani Santiago de Chile közelében egy letartóz­tatott bandita házában. Az osztagot heves gép pisztoly tűz fogadta. Mint később kide­rült, a merénylők a szélsősé­ges politikai nézeteket valló Baloldali Forradalmi Moz­galom (MIR) tagjai voltak. A tűzharcnak egy halálos áldo­zata volt, többen megsebesül­tek — köztük öt rendőr. Al- lende elnök röviddel az eset után a helyszínen jelentette ki, hogy a Népi Egység kor­mánya kész meghiúsítani minden ellenséges cselelcede- tet, akár a reakciós burzsoá­ziával, akár az ultrabaloldali elemekkel találja magát szem­ben. A MIR és más szélsőséges szervezetek eddig többször kifejezésre juttatták, hogy ram Néplap félbeszakították, kijelentette, hogy véleménye szerint ».a megkezdett út helyes, s erről a dokkmunkásokat meg kell győzni«. A főtitkár szavainak megbíz­hatósága a következő napok­ban dől el. Az a tény, hogy a küldöttközgyűlés döntésevei éppen a legnagyobb kikötők — London, Liverpool, Hull és a skóciai kikötők — dokkmun­kásai szállnak szembe a leg­harcosabban, bizonyos fokig meghatározó lehet, hiszen ezek a kikötők bonyolítják az ország kereskedelmi forgalmának több mint felét. A római rendőrség őrizetbe vette azt a két angol lányt, akinek a csomagjában volt el­rejtve az El A1 utasszállító gépen felrobbant bomba. Az egyik lány állítólag azt vallot­ta a rendőrségen, hogy római tartózkodásuk alatt megismer­kedtek két arab fiatalember­rel. Azok pedig, megtudván, hogy a lányok egy El A1 gépen Izraelbe mennek, kikísérték őket a repülőtérre, s ott nekik ajándékozták a bomba rejtek­helyéül szolgáló rádió- és le­mezjátszó készüléket. A két lányt további kihallgatás cél­jából még mindig a rendőrsé­gen tartják. Az El A1 izraeli légitársaság nem értenek egyet a Népi Egység kormányának meg­fontolt politikájával. Az ult- jabaloiaaliak nem tartják eléggé »forradalminak« Sal­vador Allende irányvonalát, s radikális eszközökkel kísérelik meg a burzsoá rendszer ma­radványainak fölszámolását. Az erőszakos joldfogiaiasok, és az államosítás alá nem eső üzemek törvényellenes birtok­bavétele ellen a Népi Egység valamennyi pártja, de min­denekelőtt a Kommunista Párt erőteljesen fellép. A párt hangsúlyozza, hogy az agrárreform és az államosítá­si program a kormány meg­fontolt mérlegelése eredmé­nyeként született, s szigorú betartása a Népi Egység irán­ti bizalom alapját képezi. A forradalmi folyamat »meggyorsítását« célzó erő­szakos akciók csakis a reak­ciós jobboldalnak kedveznek, hiszen a polgári középréte­geket elrettentik a baloldali haladás és a szocializmus eszméitől, s ezzel’ jelentős tö­Csütörtökön befejeződött az egyiptomi nemzetgyűlés há­romnapos rendkívüli üléssza­ka. A MENA hírügynökség je­lentése szerint Anvar Szadal elnök csütörtökön délelőtt két­órás zárt ülésen találkozott az egyiptomi nemzetgyűlés tag­jaival. Szadat itt elhangzott beszédében áttekintette az ál­talános politikai helyzetet, az Egyiptom és Líbia egyesülésé­ről létrejött megállapodást, valamint Egyiptom és a Szov­jetunió kapcsolatainak kérdé­seit. Az elnöki beszédet követő általános vitában Szadat vá­laszolt a képviselők hozzá in­tézett kérdéseire. Hafez Badavi, a nemzetgyű­repülőtér biztonsági erőit hi­báztatta amiatt, hogy a pokol­gépet tartalmazó csomag fel­kerülhetett a majdnem sze­rencsétlenül járt Boeingra. Az El A1 szóvivője kijelentette, tisztában van azzal, hogy nem lehet tüzetesen átvizsgálni va­lamennyi csomagot, mindazon­által a római repülőtereken al­kalmazott biztonsági intézke­dések nagyon lazák. Emlékez­tetett arra, hogy az izraeli Lód repülőtér elleni merényletet elkövetett japánoknak egy ki­sebb fajta »fegyverraktárt« sikerült kicsempészniük a ró­mai repülőtéri hatóságok ha­nyagsága miatt megbázistól fosztják meg a Népi Egység koalícióját. Az önjelölt »igazi forradal­márok« nemcsak előszókkal, hanem »demokratikus úton« is megpróbálják bomlasztani a Népi Egységet. Concepcion városban például a Kommu­nista Párt és a függetlenek kirekresztésével a koalíció ne­vében »népi gyűlést« hívtak össze és ezzel akarták helyet­tesíteni Chile törvényes par­lamentjét. Allende elnök, az immár balról is egyre erőteljesebben jelentkező támadások visz- szaverése érdekében még szi­lárdabb egységre szólította fel országa népét. Mint mondot­ta. ezek az akciók a chilei forradalmi átalakulások el­leni kitervelt aknamunka ré­szét képezik. Az elnök hang­súlyozta: a fejlődés záloga a szervezett, becsületes énftő- munka. a dolgozók szilárd egysége. Aki pedig fegyverrel tör a nép hatalmára, az a bíróság előtt felel tetteiért. lés elnöke az ülésszakot bere- kesztő beszédében méltatta a parlament által elfogadott tör­vények jelentőségét, különösen azt, amelyik a nemzeti egység védelmével foglalkozik. Bada­vi felhívással fordult az arab népekhez, királyokhoz, állam­főkhöz és uralkodókhoz, hogy »egyesítsék az arab nemzei erőfeszítéseit és az egész arab potenciált helyezzék a győze­lem kivívását és közös sorsuk védelmét célzó küzdelem szol­gálatába«. Brandt nyilatkozata Az NSZK keleti politikájá­nak jelen szakaszát körvona­lazta Willy Brandt szövetségi kancellár csütörtök esti televí­ziós nyilatkozatában. A nor­malizálás távlatait a nyugat­német kormányfő derűlátóan ítélte meg, de óva intett at­tól, hogy bárki is gyors ered­ményeket várjon a szocialista országokkal folytatott tárgya­láson csak azért, mert küszö­bön állnak az NSZK-ban a rendkívüli parlamenti válasz­tások. Utalt rá, hogy az NSZK és Csehszlovákia megbeszélései nem hoznak eredményt máról- holnapra, ez;azonban nem je­lenti azt, hogy azok elakadtak volna. A kancellár megerősítette, hogy a két német állam tár­gyalásainak alakulását »egy­fajta kulcskérdésnek« tekinti, ami meghatározza az NSZK és más kelet-európai szocialis­ta országok kapcsolatainak to­vábbi fejlesztését. Halászati vita a hágai bíróság előtt A hágai nemzetközi bíróság csütörtökön szavazattöbbség­gel elítélte Izland döntését, amely szerint szeptember 1-től 22 tengeri mérföldről 50-re terjeszti ki felségvizeit. Az ügyet Nagy-Britannia és Nyu- gat-Németország terjesztette a bíróság elé. A két ország sérel­mezi elsősorban az izlandi döntést, amely halászhajóikat kizárja a sziget körüli parti vizekről. A határozat magában foglalja, hogy a három érde­kelt ország tartózkodjon min­denféle olyan akciótól, amely bármelyiküki jogait megsért­hetné. Izland még a bíróság ülése előtt bejelentette, hogy nem fogadja el a nemzetközi bíró­ság döntését, s képviselője részt sem vett a tárgyaláson. Egy év (pontosabban egy év és hat nap) múltán már másodszor jelentették a nyu gáti hírügynökségek: »11 Hasszán túlélte a merényle­tet«. Egy éve a Skhiratban, a marokkói uralkodó nyálh re zidenciájában rendeztek véres tomegmészárlást a puccsisták. — egyes megfigyelők szerint doppingszerrel tüzelték a fia­tal kadétiskolásokat, a pucs- csot szervező tiszteket támo­gató »egységeket« — s akkor is a király személyes bátorsá­gán és lélekjelenlétén múlott élete. A tavalyi puccs után Hasszán király az eszközökben nem válogató, korábbi ügyek­ben már hírhedtté vált bel­ügyminiszterét Ufkírt bízta meg a rend helyreállításával: teljhatalommal ruházta fel és kinevezte a hadsereg főpa­rancsnokává. A tábornok ezzel élet és halál ura és Marokkó »erős embere« lett. Mohamed Ufkir 1918-ban született. Sokáig szolgált a frapcia hadsereg kötelékében, részt vett az indokínai hábo­rúban, majd a marokkói fran­cia főrezidens szárnysegédje lett. 1960—1964 között’ ő volt a marokkói nemzeti rendőség ,főnöke; ebben a minőségében szervezte meg azokat a külön­leges osztagokat, amelyekkel 1963-ban vérbefojtották a II. Hasszán ellen irányuló össze­esküvést. 1962-ben ezredessé nevezték ki, 1964-ben pedig belügyminiszteri kinevezésé­vel egyidejűleg, tábornoki rangot kapott. Egy évvel ké­sőbb beválasztották a régens- tanácsba is. Marokkó »erős embere« belügyminiszterként 1965-ben megszervezte, hogy Francia- ország területén elrabolják és meggyilkolják a marokkói el­lenzék egyik vezetőjét, Ben Barkát. A gyilkosság miatt 1966. jánuárjában Franciaor­szágban nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene. A párizsi esküdtszék 1967. július 5-én távollétében életfogytig­lani fegyházbüntetésre ítélte Ufkírt. A francia szatirikus hetilap a Le Canard Eanchaine írta később, hogy a francia’hatósá­goknak ugyancsak főtt a fe­jük, hogy Ufkírt, akire a jog­erős ítélet nyomán börtön várt Franciaországban, milyen jogi formula alapján mossák tisztára, ha a mediterrán kon­ferencián megjelenik a ma­rokkói delegáció tagjaként. Amnesztia, vagy kegyelem nem jöhetett szóba, mert a francia törvények szerint az elítéltnek előbb be kellett vol­na vonulnia a börtönbe.!.. Az Ufkír-ügy akkor elaludt Franciaországban, de a tava­lyi puccs után sokáig suttog­ták, hogy a rabati kormány­épületekben tulajdonképpen a agyravágyó tábornok-had­ügyminiszter mozgatja a szá­lakat. A mostani események szem­pontjából nem mellékes, hogy II. Hasszán a múlt év vége óta bizonyos liberalizálási tö­rekvésekkel próbáit új erőt le­helni a marokkói politikai szerkezet roskatag épületébe. Többek között Ufkir egyik volt alárendeltjét bízta meg, hogy vegye fel az ellenzékkel a megbeszélések fonalát, s a kormányátalakításoknak — amelyek egyébként Ufkir po­zícióját nem érintették — is az volt a célja, hogy a tisztes korrupcióban megőszült mi­nisztereket eltávolítsák a kor- mányrúdtól. (A »fejtől bűzlik a hal« aranyigazsága azonban itt is érvényes: Rabatban nem létezik olyan szerződés, amely­be bele ne kellene illeszteni az udvar részére esedékes százalékot.) Marokkó továbbra is elma­radott agrárország, a király­ság a régi feudális rétegekre, egy mélyen reakciós földbir­tokos burzsoáziára, a korrupt politikusok és bürokraták kasztjára támaszkodik. A de­mokratikus ellenzéket távol tartják a közügyektől, és az alapvető szabadságjogokból gúnyt űznek. A' kommunista párt még mindig be van tilt­va, ez év júniusában a felsza­badulás és a szocializmus pártjának harminc aktivistáját ítélték börtönbüntetésre. És az országra erőltetett 1972 márciusi alkotmány nem volt alkalmas nagyszabású változá­sok előidézésére. Az Ufkír-ÜSy váratlan fordulatát egyelőre még csak találgathatjuk: vajon a király reformtörekvései — amelyek cseppet sem nagy horderejű­ek — váltották ki hadügymi­niszterének haragját, vagy az ambiciózus, hataloméhes Uf­kír úgy érezte, hogy végre el­jött az ő ideje, és a teljhatal­mat magához ragadhatja? Ezt csak az események ponto­sabb ismeretében, a tények mélyebb elemzése után lehet majd eldönteni. Annyi azon­ban már most bizonyosnak látszik, hogy a legutóbbi ki- rálypuccsban mindenképp benne volt,a hadügyminiszter keze. Hiszen a légierő fellá­zadt kötelékének parancsno­kát alig egy hónapja nevezték ki, feltehetően Ufkír utasítá­sára. S ezt látszanak bizonyí­tani az ellentmondó jelentések is. A marokkói kormány ugyan­is csütörtökön délelőtt hivata­los nyilatkozatban közölte, hogy a hadügyminiszter ön­gyilkos lett szerdáról csütör­tökre virradóra. A Reuter és az AFP hírügynökség viszont párizsi diplomáciai forrásokra hivatkozva úgy értesült, hogy II. Hasszán király első számú bizalmasa nem lett öngyilkos, hanem megölték, mert részt ve.tt az uralkodó ellen megkí­sérelt. merényletben. Az igazi kérdés most már az, hogy merre fordul ez­után a rabati kormánykerék. S alighanem csak a marokkói politika változása, vagy válto­zatlansága után fogjuk tisz­tábban látni Ufkír szerepét és a mostani merényletkísérlet hátterét. Csupor Tibor CsebszlováMengyel tárgyalások Lubomir Strougal csehszlo­vák kormányelnök és Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisz­tertanács elnöke csütörtökön megtartotta zárótalálkozóját, amelynek során a két kor­mányfő jegyzőkönyvet írt alá tárgyalásainak eredményeiről. Fajgyűlölők tüntetése Londonban Fajgyűlölő jobboldali tüntetők — köztük a kép előterében látható Lady Birdwood — Londonban, a Downins Street 10., a miniszterelnökségi rezidencia előtt tiltakoznak az Ugandá­ból száműzött ázsiaiak Angliába való beengedése ellen. fTelefoto—AP—MTI— KS) Chile: TÁMADÁS BALRÓL Clark beszámol vietnami tapasztalatairól Ramsey Clark, volt igazságügyminiszter Washingtonban, a szenátus jogügyi albizottságának számol be VDK-beii útjá­nak tapasztalatairól; dokumentumokat, bizonyítékokat mutat be az amerikai bombázásokról. (Telefoto _AP_MTI__KS) Iz raeli repülőrobbanás Két angol lányt vettek őrizetbe csütörtökön a római Fiumiőino

Next

/
Thumbnails
Contents