Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Gondoljunk a hűvösebb napokra! Ujjatlan hossz» pilIÓVCB' A blúzzal, s blúz nélkül egyaránt hordható modell öv­megoldása igen érdekes, mert elöl aránylag keskeny, de há­tul kiszélesedik. A modellhez (96—108 cm mellbőséghez) kb. 400 g köze­pes vastagságú fonal, és 3, 3 1/2- es tű szükséges. Az övcsat kb. 6 cm széles. Alapmintája: 12- vel osztható -f- 2 szemet igé­nyel. A színén 2 fordított, 10 sima; ismételjük, s végül 2 fordított. Bal oldalán simára simát, fordítottra fordítottat kötünk. Patentkötése 2 sima, 2 fordított. A MUNKA MENETE: A megfelelő szabásminta alapján a 3-as tűvel 2 sima, 2 fordítot­tal a hátrésszel kezdjük mun­kánkat; 6 cm után az alapmin­tával dolgozunk tovább, min­den szaporítás nélkül. A modell hátrésze csak enyhén kivá­gott. A hátkivágást a vállfo- gyasztással egy soron kezdjük. A karöltő kb. 45 cm összmagas- ságnál kezdődik. A karöltő mélysége 23—25 cm. Eleje a hátával azonos módon kezdő­dik, csak elöl a kivágás a mo­dellnél 55 cm magasságnál kezdődik, és 12—14 cm mély. KIDOLGOZÁS: A két da­rabot kitűzzük, enyhén átgő­zöljük, s száradás után a vál- lakat, oldalakat összevarrjuk, 3-as vagy körkötőtűvel, avagy öt tűvel 2 sima, 2 fordított szegőrészt kötünk 6 cm szé­lességben. A simát simán, a fordítottat fordítottan fejezzük be. AZ ÖV: 24 szemmel kezd­jük, körbe kötjük simán 24 cm hosszan, ezután kiszaporít­juk 48 szemre, első soron az első és harmadik tűn, máso­dik sorban a második és a ne­gyedik tűn; s ezt ötször ismé­teljük. Minden második sor­ban így kötünk 29 cm-t. Az­után elfogyasztjuk a szemeket 24-re, úgy, ahogy szaporítot­tunk; és a megfelelő hosszú­ságig kötünk, majd csúcsra elfogyasztjuk a szemeket. Az övtartó pántokat és az övre a pántot láncszemek behorgo- lásával készítjük, s a megfe­lelő hosszúságú láncszemsort a két oldalon behorgoljuk szo­ros szemmel. A család. pénzügyminisztere (1.) Kereset és „kigazdálkodás“ Diétás finomfőzelék, csirkével Fél kiló borsót, két szál összevágott sárgarépát, két szál fehérrépát, egy kisebb karalábét, kevés karfiolt olaj­ban vagy vajon puhára páro­lunk. Közben két félbe vágott csirkemellet sós vízben puhá­ra megfőzünk. A zöldségfélét meghintjük kevés liszttel és a húslével felengedjük, fölfor­raljuk. Ha kész, levesszük a tűzről, belerakjuk a csirkeda­rabokat, és meghintjük bőven apróra vágott petrezselyem­zölddel. Rajkinnak, a nagyszerű szí­nésznek (akit vasárnap is lát­tunk «A hét« műsorában) van egy jelenete — a tv is bemu­tatta már —, hogy balról jobb­ra végigvonul a színpadon, maszkkal, arcjátékkal, mozgás­sal, néhány szóval jellemez egy figurát, majd jobbra el, hogy aztán balról ismét más emberként, új maszkkal, öltö­zettel és karakterrel térjen vissza. Ezt többször megismét­li. A kíváncsi kamera a szín­falak mögé is követte, s akkor felfedezzük, hogy e csodával határos produkció nemcsak művészi teljesítmény, hanem egy minden másodperccel és mozdulattal számoló szervezés eredménye is. Rajkin futólé­pésben érkezik, egy ember le­tépi róla a ruhát, egy pedig másikba bujtatja. A maszk elő­készítve; eltávolítani a régit, föltenni az újat, csak egy pil­lanat műve. S közben a tv-né- ző átérzi a művész óriási fe­szültségét, hogy egy kis bicsak- lás, egy apró ügyetlenség, és kieshet a ritmusból. A szerepekről Nos, aki anya, feleség és kereső nő, annak rengeteg sze­repe van még, ha nem is kell mindegyikhez ruhát és arcot váltania. Most tekintsünk el attól, hogy az üzemben kabá­tot varr és szakszervezeti bizal­mi, vagy tsz-ben munkacsapat­vezető és a nőbizottsag tagja is. Inkább gondoljunk arra, hogy otthonában egy háztartási kisüzemet vezet — ha nem tart állatokat, nincs konyha­kertje és háztájija, akkor is — főz, mos, vasal, takarít, ru­hát javít, a gyermeke és férje gondját viseli. Odahaza is ter­méket állít elő, szolgáltat, ne­vel. Mindezeken kívül a nőé — ha demokratikusan meghall­gatja is a családtagok vélemé­nyét — általában a végső dön­tés joga a jóvedelem felhasz­nálását illetően. Bizonyos «-be­ruházási« terveket elfogad, másokat elvet, s meghatároz­za az igények kielégítésének a sorrendjét. Íme, egy női Rajkinnak való alakítás: a család tagjai haza­térnek, s az asszony térden csúszva törli fel utánuk a be­hordott latyakot, majd leteszi a rongyot, leveszi a kötényt s a kendőt, kezet mos, és egyenes derékkal bemegy a szobába. Ott férje és nagylánya átnyújt­ják, amit keresetükből hazaad­ni kötelesek, és ő hozzáteszi a magáét. A pénz különböző feliratú borítékokba kerül, egy része pedig a takarék- könyvbe, majd másnap bete­szik. „Majd kigazdálkodod“ A »kigazdálkodásnak« pedig az a legegyszerűbb módszere, hogy az asszony járja a piaco­kat, figyeli a kirakatokat- hogy nem jelenik-e meg váratlanul valami jó ízű étel vagy szép holmi olcsóbb áron. A család pénzügyminisztere a leggyak­rabban úgy takarékoskodik, hogy közben kizsákmányolja önmagát. Nem viszi mosodá­ba a ruhát, hanem géppel mos és kézzel vasal; nem vesz késztésztát, hanem maga gyúr­ja, és így tovább. S ugyanő, aki kétszer is kör­bejárja a piacot, hogy 50 fil­lérrel olcsóbban vehesse meg az alma kilóját, egy kirakat előtt megszédül, az áru bűvö­letébe esik, belép oda, vásárol, és túllépi a keretet vagy föl­borítja a költségvetést, amit egy valódi pénzügyminiszter nem tehet meg. Mentségére mondjuk: a csa­lád pénzügyminiszteri tisztét ellátni egyre bonyolultabb. Bizonyítsuk egy példával! A nagylánynak kislány kora óta használt pamlaga bizony roz­zant már, új fekhely kellene (olyan, amit ha férjhez megy, is magával vihet). Az üzlet­ben megtudják, hogy az ő he- verőjük egyik huzattal 600 forinttal többe kerül, mint a másikkal, mert az anyaga «sza­badáras«. Hát persze, hogy a drágább tetszik! De honnan teuemtsék elő azt a 600 forin­tot? Választani lehet: vagy az egészet OTP-hitellevélre ver szik meg, vagy — ha nem sze­retik az adósságot — egy má­sik borítékból, ami a karácso­nyi ajándékokra volt félreté­ve. A boríték mellett dönte­nek. Hazafelé menet pedig hal­kan megszólal a leányzó: «Ugye, azért megkapom a csizmát, amit ígértél? Hiszen olyan rendesen hazaadom a pénzem«. — «Miből?« — si­ránkozik az anya. — Hiszen a fiú cipőskorcsolyát vár«. — Majd kigazdálkodod«. X-ék és Y-ék A család pénzügyminisztere számol: a férj hazaad kerek háromezret, ő maga kétezer­négyszázat, a lány 1800 forin­tos fizetéséből egy ezrest. En­nek fejében kosztra, lakásra és ruházkodásra tart igényt. Többe kerül, mint amennyivel hozzájárul a háztartáshoz. A fiú iskolás még. A család össz­jövedelméből egy személyre 1600 forint jut. Szép pénz, ha az egyik szomszéd család X-ék anyagi helyzetét nézzük, «nyo­mor, ha a másikét, Y-ékat. Nos, a család pénzügymi­niszterének a dolga nem csu­pán azért nehezebb, mert ha 600 forinttal többet ad ki he- verőre, azt nem tudja ellensú­lyozni a nylonharisnyával, ami olcsóbb lett, mert 600 fo­rintot a lányával együtt sem költ évente harisnyára. S kü­lönben is, amit a harisnyán megtakarított, azt már a férj ingpulóverére fordította. Az ő fogyasztásuk (vagy igé­nyeik?) összetétele nem olyan, hogy ami olcsóbb lett, az ki­egyenlítette azt, ami megdrá­gult. A mi pénzügyminiszterünk néhány évvel ezelőtt még egy­formán gazdálkodott «a hatá­ros országokéval«, helyeseb ben, a szomszédaival. Azóta azonban megváltozott a hely­zet. X-nének megszületett a harmadik gyermeke, s otthon maradt mellette három évre. Így X-né költségvetésében így a megcsappant bevételek­hez kell igazítania a kiadáso­kat. Kovács Judit OTTHON ES CSALÁD Sok tényező befolyásolhatja Tanuljunk meg helyesen aludni! Napoleon például csak négy órát Szüts Dénes fll II íj Öngyilkosság a 1 <aszinó utcába n? 41. — Nincs komolyabb bajom, gyermekem — mondta akara- tosan a bárónő. Elviselhetet­lennek érezte volna, ha gyen­gébbnek látszik, mint amit sa­ját maga mértéke megenged, és amit önmagának bevall. — Menjél csak egyedül vagy a férjeddel! — Jó, akkor kettőnk helyett is eszem — tréfálkozott Éva, és távozott. Dédinek — úgy látszik — valóban nincs szüksége arra, hogy istápolják. Lent a portásnál meghagy­ta: vigyék fel a harmadik Somogyi Néplap emelet ötbe, amit nagyanyja kért, aztán az étterembe nyi­tott. Egy ablak melletti, négy­személyes asztalhoz ült, ahon­nan a függöny hasadékán át a tenger sötét vizére nézhetett. A szálló vendégeinek többsé­ge már elköltötte vacsoráját! és a társaság szétszéledt a kártya- és játékszobákban vagy a bárban. A pincér kedvesen, tört ma­gyarsággal kérdezte, hogy mit parancsol a hölgy. Éva szóra­kozottan húzta végig ujját az étlapon, és találomra rábökött egy névre. — És egy pohár dalmát bort is hozzon! — tet­te hozzá. A márkára nem emlékezett, csak általánosságban ismerte az italokat: skót whisky, fran­cia pezsgő, lengyel vodka, dal­mát bor. Éva rádöbbent: ha odahaza marad, eszébe sem jut fellá­zadni a szerény szegénység el­lett, de itt egy új világba, egy új életbe csöppent, s ha két hétre is, úgy él, mint egész évben, állandóan élnie kelle­ne. Ezen a nyaraláson sok mindent neki is tisztáznia kell, s el kell dönteni: Megmarad-e Szász mellett vagy szafcít ve­le, és elfogadja ennek a gyógy­szerésznek az ajánlatát? És mert határoznia kellett, tud­ta, ha visszatér Magyarország­ra, és ott szakít Szásszal, s nem engedik többet külföldre, főleg nem Nyugatra, s akkor hiába minden. Szászné észre sem vette, hogy közben a pincér kihozta az ételt, szervírozta, ő pedig enni kezdett. Szórakozottan boncolgatta tovább régi éle­tét. Igen, Szász a párt harcos szószólója, a legkoszosabb gyárnegyed egyik szoba-kony­ha lakásába vitte. Se villany, se gáz, a konyha másfél me­ter széles és a teteje csapott, ákár egy rosszul föltett sap­ka... — Édes szívem, azon­nal költözünk... — s ezt Dá­niel olyan lelkesülten mondta akkor, mintha legalábbis egy palotát szerzett volna. — Cso­magolj» mar az autót la elhoz­tam! — lihegte, örömtől elfúl- tan ... De az egészben az volt a vicces, hogy nem is utalták ki neki, hanem a barátai mondták, hogy ott van egy le­lakatolt szabad lakás. Két nappal előtte halt ki belőle egy vénasszony. Az a bűz! Bútoruk nem volt. Dániel egyik kollégája köl­csönzött neki egy rozzant ágyat. Petróleumlámpát Dá­niel vett. Szekrény helyett, drótra fűzött paradicsomkaró­ra akasztották fel a ruháikat. így kezdték. És ő, abban az időben még romantikusnak, nagyszerűnek, az élettel szem­ben folytatott vidám és győ­zelmes harcnak fogta fel a nyomorúság fintorait. Kijöttek a lakáshivataltól, s Dánielt följelentették. Ügyészség, zak­latások ... S abból a lakásból képtelen volt a savanyú sze­gényszagot kisúrolni, a dohot kiszellőztetni. Két szék, szür­ke pokróccal borított ágy, és közben ilyen témák: Pascal aszketizmusa, gátlásának mű­vileg előállított érzése, a régi társadalom viszolygása, Ana- tole France, empirioktriticiz- mus, Kant és Heidegger ... Fellázadt, és sértésektől dü­hösen támadt Dánielre: az Álmatlanság na­gyon sok embert sújt. Egyesek számára az éjszaka közeledése valósággal lidércnyomással ér fel. Egy Amerikában végzett közvéleménykutatás szerint a felnőttek 52 százaléka szen­ved álmatlanságban és ez az oka, hogy az emberek túlságo­san gyakran, könnyedén és olykor fölöslegesen folyamod­nak a különböző nyugtátokhoz és altatókhoz. Az ember min­denáron aludni akar. Éppen ezért fontos, hogy megtanul­junk aludni. A pihentség, energiával te­lítettség érzése nem mindig attól függ, hogy hány órát al­szik az ember. Sokkal inkább az alvás minőségének függvé­nye. Nopleon például — élet­rajzíróinak tanúsága szerint — nem egészen négy órát aludt naponta, s ennek ellenére napközben olyan pihentnek és frissnek bizonyult, hogy ké­pes volt 12 levelet diktálni egyszerre. A londoni St. Geor­ge’s Hospital orvosa, Robert G. Priest professzor nemrégi­ben konferenciát tartott Miiá - nóban. Többek között elmon­dotta: semmi hátrány nem származik abból, ha az ember teljesen álmatlanul tölt egy éjszakát. A vizsgálatok kimu­tatták, hogy az egyén agyi és fizikai hatásfoka változatlan marad az álmatlanul töltött éjszaka után. Ne aggódjanak tehát azok, akik egy jelentős erőpróba előtt (vizsga, konfe­rencia, sportverseny stb.) ke­veset vagy semmit sem alsza­nak; teljesítőképességük vál­tozatlan marad. Az persze nyilvánvaló, hogy * ez az álmatlansági periódus l nem haladhatja meg az egy I éjszakát. I A nyugalom és a kikapcso- I lódás kétségbeesett keresése során az emberek gyakran fo­; lyamodnak a különböző nyug­| tató- és altatószerekhez, ame- J lyeknek fogyasztása — a tíz | évvel ezelőttihez viszonyítva J — jelentősen megnövekedett. ♦ Az emberiség idegei romok- j ban hevernek — mondják. — (Polyimtjuk.) | Idegrendszerünket nem csu- j pán a túlzott munka, a gyötrő j gondolatok és a különböző j aggodalmak teszik kemény | próbára. -A nyugtalanság, a { pesszimizmus, a bizonytalan- i ság legtöbbször nem konkrét j alapokra épül, hanem egy­♦ fajta kollektív pszichózis ter­♦ méke . .. ♦ ! A fiziológusok véleménye - szerint az álom akkor nevez­hető normálisnak, ha az elal- vástól számított első két órá­ban meglehetősen nagy inger szükséges ahhoz, 'hogy az, alvó embernél akárcsak minimális j reakciót is érjünk el. Aki el- 1 alvási zavarokban szenved, már az igen kis ingerekre is felébred, míg normálisan alvó ember az ilyen erősségi inger­re még minimális mozgással sem válaszol. Nyilvánvaló, hogy a rosszul- lét, vagy fájdalomérzet (reu­matikus fájdalmak, ízületi gyulladás, asztmások vagy szívbetegek légzési nehézsé­gei, köhögés, izomgörcsök stB.) alapján fellépő álmatlanság esetén elsősorban a kiváltó ok megszüntetésén kell fáradoz­nunk. Sok más egyéb tényező is megzavarhatja az éjszakai nyugodalmat, régebbi vese- bántalmak, elégtelen májmű­ködés, magas vérnyomás és a különböző gyomorsav-rendel- lenességek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy alvásunkat jelentősen befolyásolja a kávé, a dohány és az alkoholfogyasztás. Nem tanácsos lefekvés előtt dohá­nyozni, tekintettel arra, hogy a nikotin fokozza a vérnyo­mást, gyorsítja a szívverést és ingerli az idegrendszert. Az alkohol — kis adagokban — hagyományos nyugtató és »hipnotizáló« szer. Nagyobb adagban fogyasztva azonban éppen ellenkező hatást fejt ki. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy lefekvés előtt az optimá­lis mennyiség fél pohár édes bor vagy egy kis pohár vízzel hígított whisky.) Talán fölösleges is megem­líteni, de sokan hagyják fi­gyelmen kívül az alábbi aranyszabályokat: vacsorára csak kevés, könnyen emészt­hető ételt fogyasszunk. Köz­vetlenül a lefekvés előtt lehe­tőleg kerüljük az erős fárad­sággal vagy idegfeszültséggel járó munkát; nyugodt, kelle­mesen sötét, jól kiszellőzött és megfelelő nedvességtartalmú hálószobában aludjunk; sőt lefekvés előtt ajánlatos lan­gyos vízben fürödni. Ügyel­jünk arra, nehogy elaludjunk a televízió előtt, mert ezzel komolyan veszélyeztetjük a fi­ziológiai álom első, legmé­lyebb fázisát. OKOZHAT álmatlanságol néhány' gyógyszer is. így pél­dául a különböző fogyasztó gyógyszerek vagy az úgyneve­zett — diákok, színészek, szó­nokok által közkedvelt . — pszichostimuláns gyógysze­rek, avagy az asztma és a bronchitisz ellen használt re- fedrinek. Ajánlatos lenne ezektől a gyógyszerektől — a kávéhoz hasonlóan — délután három óra után tartózkodni, mert csak így biztosíthatjuk éjszakai nyugodalmunkat. Mielőtt az erős altatókhoz és nyugtátokhoz folyamod­nánk, próbálkozzunk meg egy hosszabb pihenéssel is! Lehe­tőleg vízparton vagy csendes vidéki környezetben. Gyógyí­tó hatása nem marad eh

Next

/
Thumbnails
Contents