Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

Kissinger Párizsban ? iff íe! a hazafiak Huszonnégy óra alatt há­rom nagy ellenséges lőszerrak­tárt robbantottak fel Dél-Vi- etnamban a népi felszabadító erők utászalakulatai. Vasár­nap a levegőbe röpítették a Saigontól mintegy 25 kilomé­terrel északra lévő Long Binh-i bázis lőszerraktárát és megsemmisítettek mintegy hatezer* tonna hadianyagot. Ugyanaznap, körülbelül öt órával később sikeres akciót hajtottak végre a Saigontól tíz kilométerrel keletre lévő Thanh Tuy Ha hadianyagrak­tára ellen, ahol több mint száz tonna aknát és napalnvjbom- bát semmisítettek meg. Har­madik hasonló jellegű akció­jukat hétfőn a korahajnali órákban hajtották végre: a központi fennsíkon lévő Plei- ku városától északra egy to­vábbi lőszerraktárat röpítettek a levegőbe. A washingtoni Fehér Ház ismét egyoldalú közlemény­ben jelentette be, hogy Henry fiissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Párizsba utazott és hétfőn megbeszélést folytat Le Dúc Tho-val, a párizsi Vietnam- értekezleten részt vevő VDK- küldöttség különleges tanács­adójával, valamint Xuan Thuy-vaí, a küldöttség veze­tőjével. A tanácskozás témá­járól Ziegler szóvivő nem volt hajlandó nyilatkozni. A Reu­ter mindemellett úgy értesült, hogy a »vietnami háború befe­jezésének formulájáról« van szó. Az AP amerikai hírügy­nökség jelentése szerint Kis­singer és Le Dúc Tho sor­rendben 16. találkozóját hét­főn délutánig már meg is tar­tották. A VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője ugyanakkor kijelentette: nin­csenek értesülések arról, hogy Henry Kissinger találkozott volna a VDK delegáció veze­tőivel. Kampala Amin nem fogadta Rippon t Dolgavégezetlenül távozott vasárnap Uganda fővárosából Geoffrey Rippon tárcanélküli brit miniszter, aki Heath kor­mányfő személyes megbízásá­ból érkezett szombaton Ugan­dába, hogy tárgyaljon Idi Amin államfővel. Rippon kampalai látogatása során an­nak a nagyobbrészt brit útle­véllel rendelkező 50 000 ázsiai­nak a sorsáról akart tanács­kozni, akiknek Amin bejelen­tése szerint 90 napon belül el kell hagyniok az országot. A találkozó azonban nem jött létre, mert Amin elnök egyéb elfoglaltságaira hivatkozva nem volt hajlandó fogadni a brit megbízottat. EGYIPTOMI TÖRVÉNY a nemzeti egység védelméről Az egyiptomi parlament tör­vényhozási bizottsága vasárnap jóváhagyta a nemzeti egység védelméről szóló törvényter­vezetet. Ez büntetendő cselek­ménynek minősít minden olyan kísérletet, amely új politikai pártok megalapítását célozza, s minden olyan hír terjesztését, Eltérő értelmezések Csou En-Iaj fogadta Waldheimet A kínai hírközlés hétfőn be­számolt arról, hogy Cou En-laj kormányfő fogadta az ENSZ főtitkárát. A világsajtó pekingi tudósítóinak a sajtóközlemé­nyeken kívül nem áll rendel­kezésükre konkrét információ Waldheim zárt ajtók mögött folyó pekingi tárgyalásairól. Waldheim nézetei és tárgya­lási platformja jóelőre ismer­tek voltak a kínai vezetők szá­mára. Feltehetően ezzel magyai- rázható az a minimális proto­kollra csökkentett repültőtéri fogadtatás, amely pénteken es­te a főtitkárt várta. Nemcsak tömegek nem voltak, de ez közvetett jelzése annak, hogy a kínai kormány számára az ENSZ csupán a tagállamok összességének fóruma, nem pe­dig önálló világpolitikai me­chanizmus. Ez a különbség még nyilván­valóbbá vált a szombati ban­ketten elhangzott két, markán­san eltérő hangnemű beszéd­ből. A kínai vendéglátók a »szuperhatalmak« szerepének emlegetésére használták fel az alkalmat, míg a főtitkár köz­vetve a nagyhatalmak (»a világ de a nemzetközi problémák vezetői«) együttműködésében jelölte meg a nemzetközi problémák rendezésének útját is. Waldheim az ENSZ-t a bé­ke megőrzésének eszközeként mutatta be, amelyet »nagyobb mértékben« kell használni. A kínai külügyminiszter a maga részéről ugyan állást foglalt az ENSZ alapokmányának elvei mellett, de’ ami a szervezet fejlődését illeti, azt fejtegette, hogy az ENSZ ügyeit vala­mennyi tagállamnak közösen kell intéznie. amely a nemzeti egység alá- ásására alakalmas. A 10 cik­kelyből álló tervezet kinyilvá­nítja, hgy az Arab Szocialista Unió az ország egyetlen politi­kai pártja, s politikai szerve­zeteket valamint különféle cso­portosulásokat az ASZU-n kí­vül létrehozni tilos. Kimond­ja továbbá, hogy minden olyan kísérlet, amely »veszélynek teszi ki a nemzeti egységet az­által, hogy erőszakhoz, fenye­getésekhez és más törvénytelen módszerekhez folyamodik, amely kérdésessé teszi az állam kinyilvánított politikáját, szem­be száll annak politikai és al­kotmányos szerveivel, — bün­tetendő. Ha a nemzeti egység aláásá- sára alkalmas rémhírek ter­jesztéséről van szó — a bünte­tés fegyház. Ha a rémhírek a fegyveres erők tagjai ellen irányulnak vagy mögöttük va­lamely külföldi hatalom áll — a büntetés maximális mértéke életfogytiglani kényszermunka is lehet. A törvénytervezet kedden kerül a nemzetgyűlés elé. A függetlenség és az élet évei India tele van szépséges műemlékekkel, jKépünkön: Szelek palotája Jaipurban. Van valami mélyen jelké­pes abban a tényben, hogy India negyedszázados függet­lensége alatt, a korábban har­minc esztendő körül mozgó át­lagos életkor csaknem hu­szonöt évvel megnövekedett. A függetlenség és az élet szin­te azonos értelmet nyertek a szubkontinensnyi ország­ban ... A múlt felidézése nélkül se- holsem lehet igazán megérteni a jelent — de ez különösen vonatkozik Indiára. A két év­százados brit gyarmati időszak során Indiával, mint a biroda­lom legértékesebb gyémántjá­val hivalkodtak: a mesés Ke­letről mérhetetlen gazdagság áramlott Londonba, miközben milliók nemcsak éheztek, de éhenhaltak. (Melyik más nyelven született olyan kifeje­zés, mint a »Dagi bara« — ko­ponyák éhsége, célozva arra, hogy a bengáli és délindiai utakat éhenveszett szerencsét­lenek csontvázai és koponyái szegélyezték ...) Hivatalos kapcsolat az NDK és Svájc közölt A Német Demoratikus Köz­társaság és Svájc hivatalosan állami kapcsolatot létesített egymással. Mint Berlinben A Fehér Háznak nincs hozzáfűzni valója íGnen és Shriver a háton ellen George McGovern, az Ame­rikai Demokrata Párt elnökje­löltje és Sergant Shriver alel- nökjelölt vasárnapi tv-nyilát­Somoffti Néplap kozatában az eddigieknél még erélyesebben támadta Nixon elnök vietnami politikáját. Az­zal vádolta Nixont, hogy övön aluli ütést mért Ramsey Clark volt igazságügyminiszterre az­zal, hogy »közvetítők« útján kétségbevonta hazafiságát a ki­jelentések miatt, amelyeket az észak-vietnami gátak amerikai bombázásáról tett. Ha Nixon elnöknek van valami kifogása ő ellene, Sergant Shriver vagy Clark ellen — fűzték hozzá —, akkor szemrehányását tegye meg személyesen, s ne használ­ja fel erre a célra beosztott­jait, így John Mitchell volt igazságügyminiszter, Rogers külügyminisztert és Melvin Laird hadügyminisztert. Sergant Shriver demokrata­párti alelnökjelölt vasárnapi nyilatkozatában ismételten az­zal vádolta Nixont, hogy 1969- ben elszalasztottá a vietnami probléma rendezésére kínálko­zó »aranylakodalmat«. Az el­nök ahelyett, hogy megragad­ta volna' ezt az alkalmat, — fűzte hozzá —, inkább a viet- namizálás útját választotta. McGovern és Shriver egy­aránt nyomatékosan hangoz­tatta: Nixon kizárólag azért folytatja a háborút, hogy meg­mentse Thieu politikai jövőjét. Averell Harriman és Cyrus Vance, a párizsi Vietnami­értekezleten résztvevő ameri­kai delegáció volt vezetői szombaton közzétett nyilatko­zatukban megerősítették Sar­gent Shriver amerikai demok­ratapárti alelnökjelölt beje­lentését, amely szerint Nixon elnök 1969-ben elszalasztottá a vietnami probléma rendezésé­re kínálkozó alkalmat. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára csak annyit mon­dott, hogy »a Fehér íjláznak effajta nyilatkozatokhoz nincs hozzáfűznivalója«. hétfőn ismeretessé vált, az NDK Zürichben, Svájc pedig Berlinben konzulátusi hatás­körrel kereskedelmi képvisele­tet nyit. Az erről szóló megál­lapodást július 12-én írták alá. Az egyezmény az erre vonat­kozó jegyzőkönyv aláírásával augusztus 10-én lépett érvény­be. A konzulátusok kölcsönös felállításáról kiadott közös köz­lemény rámutat, hogy a ke­reskedelmi képviseletek tevé­kenysége »a kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi és közleke­dési, valamint a hivatalos és kereskedelmi kapcsolatok elő­mozdítását szolgálja«. A közös közlemény szerint a kereske­delmi missziók konzulátusi jogköre alatt »a vízumkiállítási és okmányhitelesítési jog, a küldő állam polgárainak jogse­gélynyújtás és érdekeik kép­viselete« értendő. India népei soha nem bé­kéitek meg a szolgasorssal, a szvaradzs, a saját uralom, vagyis a függetlenség követe­lése mind hangosabban vissz­hangzott. A második világhá­borút követő nagy antiirope- rialista fellendülésben, 1946 februárjában kitört az emlé­kezetes flottalázadás és ugyan­ebben az évben kétmilliónyi- an sztrájkoltak. A britek kényszerű visszavonulást haj­tottak végre, s a helyzet olyan volt, hogy végülis egy eszten­dővel a tervezett dátum előtt, 1947 augusztus 15-én az Indiai Unió (1950-től Indiai Köztár­saság) elnyerte függetlensé­gét. Csakhogy a fiatal ország startját időzített aknák nehe­zítették. Az Oszd meg és ural­kodj gyarmatpolitikai elv kö­vetkeztében a korábbi India kettészakadt, kikiáltották Pa­kisztán önállóságát is, majd egy hetvenhárom napos béke­időszak után súlyos háború kezdődött a két ország között. Vér, pusztulás és menekült­áradat: Calcutta hárommilliós lakossága hétmillióra duzzadt. Indiáról szólva, India ered­ményeit elemezve — mindig az indiai méreteket kell szem előtt tartanunk. A független­ség kikáltásakor az ország la­kosságát háromszáznegyven­millió körül becsülték, 1961- ben a népszámlálás már 439 millió lélekről tudósított, s ma 555 millió indiait tartanak szá­mon. India egyik legnagyobb vívmánya, hogy az említett ré­gi bengáli típusú éhínségek megszűntek, végrehajtották a »zöld forradalom«-nak neve­zett agrárreformot, a huszon­öt évvel ezelőtti 44 millió ton­nányi gabonatermés százmil­lió tonna fölé emelkedett. Az ipari fejlődés hírnökei, a gép­gyárak és atomerőművek, az indiai gyártmányú gépkocsik és repülőgépek. Visszaszorítot­ták az írástudatlanságot, a tanköteles korban lévő gyer­mekek nyolcvan százaléka lá­togatja már az iskolákat. A gazdasági változásokkal együtt átalakult az indiai társadalom Peterson sajtóértekezlete Szovjetunióbeli utazásának és a szovjet hivatalos személyisé­gekkel folytatott megbeszé­léseinek szentelte sajtóérte­kezletét Washingtonban Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere. Annak a véleményének adott hangot, hogy »egyes problé­mák összetettsége ellenére« Moszkvában jelentős haladást értek el és a tárgyalásokat mindkét fél szerfölött komo­lyan vette. Peterson kijelen­tette, elérhető az a cél, hogy az év végére kidolgozzák a két ország kereskedelmi megálla­podásának tételeit. A Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával létre­jött találkozóját érintve a mi­niszter elmondotta, hogy vele folytatott átfogó megbeszélé­sekről beszámolt az Egyesült Államok elnökének. (Foto: KS) is, nem egyszer heves belső küzdelem során. Az alkotmány érvénytelenítette a régi kaszt­rendszer dogmáit, jóllehet to­vábbélnek a káros megszokás hagyományai. Megtörték a maharadzsák hatalmát: Indiá­ban 562 ilyen kiskirály ural­kodott, néha akkora területen, mint hazánk. A politikai küz­delmekben kettészakadt ugyan India legjelentősebb szerveze­te a Kongresszus Párt, de In­dira Gandhi vezetésével olyan szilárd kormánytöbbség jött létre, amelynek nem kárára, hanem előnyére volt a reakció kiválása. A kongresszisták az ország sorskérdéseit illetőleg sok esetben közös állásponton vannak az Indiai Kommunista Párttal, amely ugyanakkor nem adja fel az esetleges kö­vetkezetlenségek bírálatát sem. Huszonöt év alatt India nagy utat tett meg, a függet­lenség éltető légkörében. Ez azonban az indiai vezetőket sem tölti el teljes elégedett­séggel, hiszen súlyos örökség maradványával kell megküz­deniük. A függetlenség negyedszá­zada fontos szerepet biztosí­tott Indiának a világpolitika porondján is. Az el nem köte­lezettség Delhi magatartásá­ban nem zárta ki az elkötele­zettséget a béke és a haladas iránt. India részvállalása a gyarmatosítás ellenes küzde­lemben; állásfoglalása a ben­gáli válság idején; az elmúlt esztendőben megkötött szov­jet—indiai szerződés egyaránt mérföldkövei az útnak. Meg­említhetjük kétoldalú kapcso­latainkat is: a magyar—indiai viszony örvendetesen fejlődött mindkét nép, az egyetemes béke javára. Tanúskodnak er­ről a hétköznapok, s az oly kiemelkedő találkozások, mint Gandhi asszony, illetve Giri elnök magyarországi útja, Lo­sonci Pál indiai látogatása. A huszonötödik születésna­pon baráti üdvözletünk száll India felé — új sikeres éveket kívánva az országépítésnek és az életnek ... TOLL TOLL TOLL TOLL w w es uj Használ! liba­és kacsafoHut átvesz a Nyugat-dunántúli Nyersanyag-hasznosító Vállalat kaposvári telepe. Kaposvár, Achim András u. 5. Tel.: 13-371. ÁTVÉTELI NAPOK: KEDD ÉS PÉNTEK. (9619)

Next

/
Thumbnails
Contents