Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

Sfji Mini" dohánygyár ff Debrecenben a Dohánykutató Intézet a múlt év végén üzem­be helyezett egy »mini« cigarettagyárat, ahol minden olyan lerendezés megtalálható, mint egy nagy gyárban. Itt új ci­garetták receptjének összeállításával, valamint a már forga­lomban lévő cigarcttafélék továbbfejlesztésével foglalkoz­nak. Jelenleg két füstszűrös cigaretta gyártási kísérletei foly­nak. AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BI ZO TTS ÄG A N A K LAPJA m KM A SOI KOI M XXVIII. évfolyam, Ml. szám. Kedd, 1972. július 11. r Élettapasztalat és zsebpénz Már-már az a szokatlan, ha egy középiskolás nem dolgozik a nyári szünidőben. A diákok nyári foglalkoztatása szinte ál­talános. A vállalatoknál sok idényjellegű munka van, amelyre munkaerőt nehezen találnának, így azután szíve­sen alkalmazzák a vakációzó diákokat, akik legtöbbször ki­válóan alkalmasak a legkü­lönbözőbb munkakörök betöl­tésére. A fiataloknak pedig változatos elfoglaltságot, élet- tapasztalatot és egy kis zseb­pénzt jelent a nyári munka. Lukács Gyöngyivel Kapos­váron, a nagyvásártéri benzin­kútnál beszélgettem. Éppen egy Fiat szélvédőjét törölget- te, amikor megszólítottam; — Igaz-e, hogy a benzinku­tasok »betegre« keresik magu­kat? — Az emberek hajlamosak a túlzásra. Csúcsforgalomban, bizonyos napokon a nagy ku­taknál tényleg jól lehet keres­ni. Én két hétre 350 forintot _ A1£öldre meevek éDÍ- kapok, ezenfelül a borravaló. __u ^ ^ s orban a saját dolgozók gyere­keit foglalkoztatja. — Mit csinálsz, ha befeje­zed a benzinkutasságot? Sokszor nagyon kevésért igen erősen meg kell dolgozni. »Még itt kérem megtörölni, még ott egy kicsit...« azután ad ötven fillért. Van persze olyan vastag erszényű is, aki egy szélvédő törléséért 20 fo­rintot ad. — Ki javasolta, hogy ide gyere? — Édesapám. <3 is az AFOR alkalmazottja. A vállalat első­tőtáborba. — Egész nyáron dolgozol? — A körülmények otthon úgy alakultak, hogy az én ke­resetemre is szükség van. A nyár nagy részében dolgozom, de azért augusztusban jut majd egy kis idő a pihenésre Is. Azután pedig kezdődik az iskola. Harmadikos gimnazista vagyok. B. F.' Postánkból A felvásárlótól a fogyasztóig Engedjék meg, hogy az új­ságokban többször szóvá tett, valamint a rádióban sokszor említett »drágán termelnek gyümölesöt«-höz szerény ész­revételemet hozzátegyem. Amikor a cseresznyeérés és -szedés volt, a germersdorfi felét a marcali felvásárló 10 forintos árban vette át, és az­nap a marcali ABC-áruházban vásárlás közben észrevettem, hogy itt már 16 forintért áru­sítják. A felvásárlóhelytől az ABC 350 méterre van. Az áfész-nek van saját szállító- eszköze. Kerdezem: a terme­lőtől a fogyasztóig miért ke­letkezett 6 forintos árkülön­bözet? Ki itt a drágító? A ter­melő drágítja meg, vagy a kereskedelem? Még megérte­ném, ha a Marcaliban felvásá­rolt cseresznyét Budapesten adnák el, akkor szállítási költ­ség jócskán merülne fel. (Bár azt is sokallom, hogy az 5 fo­rintért itt felvásárolt meggy a fővárosban 15 forintba kerül.) Még egy másik probléma. Több esetben olvastam, hallot­tam a rádióban, hogy idejét le­járt árut is árulnak a boltok­ban. De mi fogyasztók honnan tudjuk, miként ismerjük fel, hogy annak lejárt az ideje? Miért nem tüntetik fel azt az árun? Erdélyi Péter RÁDIÓJEGYZET Centrál — a Centrálban Abban az időben, amikor a Centrált még úgy tartották nyilván, mint irodalmi kávé­házat, a rádiózás gyermekci­pőben járt bizonyosain mai »képességeihez« képest Ma a lehetőségek korlátla­noknak látszanak a rádiózás­ban, új műsorok, műfajok születnek — mondhatjuk — naponta Ellenben nincs Cent­rál, illetve a kettőt párhu­zamba állítva; a rádió Cent­rált csinált a Centrálban. Va­sárnap Reggel a Centrálban címmel nagyszerű új sorozat adását kezdte meg a rádió Se- diánszky János szerkesztő­műsorvezető és az időről időre változó házigazdák, írók-köl- tő társaságában Föléledt a Centrál, mely — Szabó Lőrinc versére gondol­va — valaha is egyfajta »kommunikációs« központ volt, az most újra, de sokkal szé­lesebb körben, mint ezelőtt 30—40 éve. Valamennyi rádió- hallgató és budapesti lakos a nyilvános adás vendége. (Egy­re több az ilyen adás; fejlődő közéletünk kitapintható jelei.) Az első benyomásokat az irodalmi kávéházról Mándy Iván és Zelk Zoltán közremű­ködésének köszönhetjük, akik már megvallott vagy most rögtönzött visszaemlékezése­ikben megmutatták a Centrál — és más irodalmi kávéházak — alapját, le egészen az alap­kőig. Egy nagy kirakatban van a pesti Centrál, ezt képletesnek is vehetjük. Az egész ország költőire, íróira figyel. Már reggel, hogy aztán — mint magam — délután a szabad időben könyvet véve a kézbe, életre keltsük a nyomtatott betűt, az írást. Hogy teljesítse küldetésék H. B. Szakmai utak szabad szombaton A szabad szombat eltöltésé- művészeink alkotásaival. Saj- nek egyik sokak által kedvelt nos viszonylag még mindig módja az utazás. Erről győ- kevés az ilyen igény. zött meg Tóth Dezsőnek, a Volán Utazási Iroda vezetőjé­nek véleménye. Társasútjaik nagyobb része egy- vagy két­napos országjárás. Az üzemi közösségek azonban nem utaz­nak együtt annyit, mint ré­gebben. Inkább kisebb csopor­tok érdeklődnek az úgyneve­zett »utcáról szervezett« prog­ramok iránt. Sok az olyan egynapos kirándulás, amelyik nem nyújt semmit. Például le­visznek egy csoportot Har­kányba, az asszonyok beülnek a meleg vízbe, a férfiak a vendéglőbe, és ez a program hazaindulásig. Szeretnénk fölkelteni az ér­deklődést az igényesebb és színvonalasabb szórakozást nyújtó társasutazások iránt, megismertetni utasaikat tör­ténelmünk emlékeivel, nagy Örvendetes viszont, hogy több a szakmai út. Szaporod­nak a társvállalatok és üze­mek közötti cserelátogatások. Az ipari üzemek közül első­sorban a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyára keres és talál kapcsolatot utazásai során a társüzemekkel. A hús­kombinát szintén szervez hét­végi szakmai programokat. A különböző vállalatok KISZ- szervezetei munkásfiatalokat utaztatnak, a Volán alapszer­vezete például az Ikarus- gyárba vitte a fiatalokat. Az iroda is szervezi hasonló pro­filú üzemek cserelátogatásait. A legnagyobb gond, hogy a szabad szombatokon sokszor nehéz »fogadó« intézményt ta­lálni, mivel ott is szabad szombat van. A hét vége baleseti krónikája Egy halálos és két súlyos szerencsétlenség Az ev eddigi legforgalma­sabb balatoni vikendje vi­szonylag baj nélkül zajlott le. A kisebb koccanásokat figyel­men kívül hagyva mindössze egy említésre méltó baleset történt. Vasárnap éjszaka ti­zenegy órakor Balatonszépla- kon személygépkocsijával sza­bálytalanul előzött a huszon­hét éves, NSZK-beli Hans Pe­ter K rammer üzletvezető, és összeütközött a Nagy Attiláné huszonhét éves budapesti pénztáros vezette autóval. Nagy Attiláné súlyosan meg­sérült, az anyagi kár megha­ladja a harmincezer forintot. Hans Peter Krammer ellen gyorsított eljárás indult. ■ Vasárnap kora reggel halá­los szerencsétlenség történt . Somogy váron. László József ötvenkét éves, helybeli segéd­munkás segédmotorkerékpár­jával nem adta meg az elsőbb­séget egy tehergépkocsinak, és az elgázolta. László József a helyszínen életét vesztette. Figyelmetlenül hajtott ke­rékpárjával Kaposíő és Kis- asszond között Kecskés Antal tizenkilenc éves fűtésszerelő, és egy motorkerékpár elé esett. A fiatalember súlyosan megsé­rült. Simonfán egy éles. be nem látható kanyarban figyelmet­lenül vezette személygépkocsi­ját a negyvenegy éves, sziget­vári Konkoly János, és az árokba borult. A felesége könnyebben megsérült, az anyagi kár körülbelül tízezer forint. Fogadás olimpikonoknak A fogadáson nem volt ko­nyak, pálinka, de még sör sem. Nemcsak azért, mert sportolókat — méghozzá olim­piai bajnokokat fogadtak teg­nap a KISZ megyei bizottsá­gán és a sportetika tiltja az alkoholt —, hanem elsősor­ban azért, mert az olimpiko­nok úttörők. Debrecenben, a VIII. nyári úttörő-olimpián szereztek érmeket, értékes he­lyezéseket Somogynak. Az »aranyos«, »ezüstös« és »bron- zos« sportolókat és edzőiket Colával, szendviccsel kínálta vendéglátójuk, Sziklai Béla megyei úttörőtitkár. Az úttörőolimpia somogyi helyezettjeit megelőzte a hí­rük: mielőtt hazaértek volna Debrecenből, már tudtuk, hogy a Krénusz iskola fiú röplab­dacsapata aranyat kapott, Cselik Márta futásban máso­dik lett száz méteren, az úszók közül Merics András ezüst-, Giczi Tamás bronz- éremmelt tért haza. A foga­dáson a megyei úttörőtitkár minden olimpikonnak külön gratulált, hiszen az úttörőgye­rekek Somogy jó hírnevét öregbítették. Az olimpia izgalmas pilla­natai lassan emlékké válnak, és akkor idézik fel, amikor előszedik a versenyeken ka­pott serleget, érméket. Most azonban még élénken él a röplabdásokban egy-egy szett emléke különösen az utolsó meccsé, amikor a keszthelyiek öt-kettőre vezettek ... »Aztán az edző időt kért — meséli az egyik játékos — aztán már simán megvertük őket.« Az edző — Zádor Tibor elé­gedett a csapattal — joggal. »A keszthelyiekkel játszott meccsen kívül nem is volt olyan helyzet hogy ne vezet­tünk volna tíz poénnal« — mondja. Cselik Márta a százméteres síkfutás döntőjébén egy kar- hossznyira maradt le az első­től. Azóta is sajnálja. Igaz, az aranyérmes három évvel idő­sebb volt nála. De majd a következő olimpián ... Most is edzőtáborban van, minden esélye megvan arra, hogy jö­vőre megpályázza az első he­lyet. Addig is — a többiekkel együtt — jutalomból a feny­vesi KlSZ-táborban tölt egy hetet. S. M. Nagy a kockázat — Szeretnék balesetbiz­tosítást kötni. — Autója van? — Nincs. — Motorkerékpárja? — Az sincs. — Biciklizik? — Még azt sem. — Sajnálom, de gyalo­gosokat nem biztosítunk. Túl nagy a kockázat Megoldás — Üjabban egyre többet veszekszünk a feleségem­mel — panaszkodik az egyik olasz a másiknak. — Bérelj egy csónakot i és vidd ki az öbölbe ... — Nem jó. Tud úszni. Két sakkozó — Miért gondolkodói ilyen sokáig? — De hiszen rajtad a sor! — Nem tudtad volna ezt már tegnap megmondani!? Barátok — A könyvek az én leg­jobb barátaim! — De hiszen itt hever­nek felvágatlanul! — Ugyan már, csak nem emelek kést a legjobb ba­rátaimra? ígéretek A sírnál térdepel egy férfi és sír. Egy arra járó résztvevőén kérdezi: — Miért sír, uram? — Szavamat adtam a fe­leségemnek, hogy ha meg­hal követni fogom, de nem tudom teljesíteni az ígéretemet. — És ki akadályozza meg ebben? — A második feleségem. Neki ugyanezt ígértem, ö viszont él. Az ördögbe is, nem tudom kettészakítani magam! Fullánk Két hölgy beszélget: — A nővéremmel együtt összesen 60 évesek va­gyunk. — Te jó isten — n^ondja a másik —, és nem fel ott­hon hagyni egyedül egy ilyen kislányt? Vallatás Egy firenzei bárban egy férfi hidegvérrel így szól a barátjához: — Mondd csak öregem, szereted azokat a nőket, akik megállás nélkül fe­csegnek? — Egyáltalán nem! — Hát azokat a nőket szereted-e, akik még egy tojást sem tudnak meg­főzni? — Ugyan ne viccelj! — És az alkoholista nőkhöz mit szólsz? — Micsoda kérdés! — Akkor áruld el az ég szerelmére, miért udva­rolsz a feleségemnek? Somogyi Néplap y Ä2 MSZMP Somogy megye) Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516 Felelő« kiadó: Doniján Sándor Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vi«s/a Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL előfizetési díj egy hónapra 20 Ft Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda, ‘.pari Vállalat kaposvári üzemébeo Kaposvár. Latinca Sándor u. 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents