Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Siófoki hangulatok A »magyar tenger« déli partjának »fővárosa«. Ez két­ségbevonhatatlan tény így nyáron. Csapatostul járnak ki­rakattól kirakatig a külföldiek és a belföldiek. Bizsut, képes­lapot, bugylibicskát, herken­tyűt, tengeri kígyót — min­dent vesznek. Minden megta­lálható a pavilonokban. S ör­dögien gyorsan pereg az el­adók nyelve. Külhoni pár ál­lít meg a »fórumon«: — Balaton? — kérdi az asszonyka. Vajon mit kereshetnek? Ta­lán van egy Balaton nevű szálloda, vagy étterem. — Restaurant? — Vodá! — vágja ki az asz- szonyka. Á, szóval a vizet keresik! Csak arra, ahonnan a szél víz­port röpít idáig! akarom mondani: dogg. A parkőr most erélyes. Egy ölebecske: Dölyfi név­re hallgat. Ahogy nézem, a gazdája is. Vöröses német hölgy billegteti karosszériáját, ugyanúgy, ahogy a' kutyája. Idomulunk, idomulgatunk. A parti park. Komor park­őr jár a padok között Ahá! Ott esznek! Vajon hová ke­rül a csomagolópapír? A parkőr arrafelé veszi útját. Már nyitja a száját, hogy fi­gyelmeztesse őket. De az egyik padonülő »orvul« megkínálja, »betömve a száját«. A szó szoros értelmében: lekemyere- zik. És: leszalámizzák zöld­paprikával. Vajon hány kife­jezésünk van a lekenyerezés­re, a jogtalan előnyszerzésre, a »kiskapu megkeresésére« ? Gazdag nyelv a mienk. Parti »kolbászda«. Zsír át­ható szaga. És: nyekergés. űszes hajú »művész« sziré­náztatja a hegedűt. Az »O, so­le mio«-ból »Ö szóle miau« lesz. Mert az egytagú zenekar énekel is. Talán, hogy elnyom­ja a hamis hegedűhangokat. Valaki tízest dug a vonó sző­re és a fája közé. Vett tíz­percnyi csendet. Hála neki! Kutyákat sétáltatnak. De hányán! Két hatalmas dög, sínen egyen­A szerelmespárok hozzátar­toznak a parthoz. Akár a fák, vagy a padok. Ketten éppen búcsúzkodnak. A lány úgy lengeti a kendőjét, mintha a hajóra igyekvő fiú legalábbis tengerre szállna egy kétes ki­menetelű expedíció tagjaként. »A lány szemében pára ül, lelke galambként verdes«, ahogy kedvenc »klassziku­som« mondaná. Helyette egy éltesebb asszonyság szólal meg: — Mintha az idén kevesebb lenne a .miniszoknya meg a forrónadrág. És nem is olyan rövidek. Bennem él még a reménv, hogy ez az állapot csak átme­neti mint egy tavaszi kabát, s az ég kiderülése véget vet ne­ki. Űjabb pár. A súlyoznak. Hm! Mellettem felbőg egy »fű alatti fiúcska. Az apja kipró­bálta a szörpautomatát. Aztán megízlelte az italt. Emiatt sír a srác. Túl jól sikerült a kós­toló, s nincs több kétforinto­suk. A móló csíkja. Két nő megy előttem: »Drágám, ezt nem bírom! Ezt a nagy vízcsobo­gást!« Egy úr a másiknak: »Alapbéresíteni kell,. ez a megoldás!« Díszlet: a Balaton. Ezernyi szín, éles levegő. És akkor »hátulról mellbe«: alapbéresítés. A móló menti mázsás kö­vek között újságpapír, mogyo­róhéj, konzerves doboz, félig rágott gyümölcs. Rekvizítu- mai az üdülői szemetelőkedv­nek. Horgászok. A türelem élő szobrai. Párbeszéd: — És mondja: tegnap volt kapás? — Nem. — És tegnapelőtt? — Nem. _ 17 É s nem érti. Nem és nem! Csóválja a fejét és újra a társához fordul: »No és kér­lek az alapbéresítésnek meg­van az a jó oldala is, hogy...« Árbocrudak keresztjei az égen. Vajon ki írja egyszer majd meg a vitorlások nevei­nek etimológiáját? Tessék egy csokorra való! A gazdáik­ra is lehet következtetni. A szerelmes szerelme alanyáról nevezte el a vitorlását: Jutka. A Mefisztó gazdája talán egy intrikus hajlamú ember? De van itt Jóbarát, Csibi, Kópé, sőt Farad, Amper, Volta, Ohm is. Ez meg Titánia. az ott Obe­ron. Puck hol marad? És ami leginkább tetszett: Nekimenjek, ne mentek? Ez egy őszinte ember. Biztosan »tanulóvezető«. Egy középkorú férfi csapó­dik mellém. Harminc forint erejéig akar »megvágni;. A szöveg ismerős a Kék fény­ből. »Nincs útiköltsége és a beteg feleségéhez igyekszik haza.« Az ilyenfajta üdülők­ből is akad egy-kettő. Higanygőzlámpák sora a Malom utcában. A fényben apró madár repül. Be a lám­pa résén. Ott a fészke. Talán a fiókái is. Neki este kezdő­dik a nappal, villany gyulla­dásakor. Egyébként azt hiszem, nem ő az egyedüli itt evvel a be­osztással. Sok üdülővendégnek kezdődik éjjel a »nappal«. Le«kó László Vannak még gondok Több a füzet, mint tavaly A PIÉRT kaposvári lerakata a vidéki lerakatok között a má­sodik legnagyobb forgalmú te­lekhely. Most is 1750 féle áru vár elszállításra. Mint azt a le­rakat vezetője elmondta, az idén több füzetet. ceruzát és más tanszert tudnak adni a boltoknak, mint tavaly. Két- három napon belül kiszállítják az üzletekbe a napokban érke­zett polietilén füzetborítókat. Az importból származó nasztel- leket a napokban várják. Ma­gyar pasztellt lehet kapni, de a választék nem elég nagy. Fa­mentes rajzlap és kék füzet- borító viszont már most a diákok rendelkezésére áll minden mennyiségben. Szalvé­tából és egészségügyi papírból megfelelő mennyiség van rak­táron, bár itt sem dicsekedhet­nek a választék széles skálájá­val. Az irodai papírellátás is aka­dozik. Könnyít a helyzeten a fűzfői gyárral kialakított jó vi­szony. Ha a lerakat géptávírón megrendel valamit, azt a gyár a következő szállítmánnyal mindig küldi. Fűzfő a raktár­nak hetenként kétszer szállít. Újdonságnak számítanak a na­gyon szép, új tolltartók, az uzsonnacsomagoló és a Par- ker-készlet, bár az utóbbi egy kissé drága. A hiányzó papír­zsebkendőt Jugoszláviából pó­tolják. Az NDK-ból és az NSZK-ból érkeznek betűkész­letek.” Lengyelország és Cseh­szlovákia új formájú ceruza- hegyezőket szállít. Rendezik a tanszereket. A tanszerszezon már meg­kezdődött a lerakatnál. A dol­gozók mindent elkövetnek an- nák érdekében, hogy ne csak a mennyiség, hanem a választék is megfelelő legyen, mire a vá­sárlásokra sor kerül. V. E. Plusz kétévi börtön másodfokon A vendéglátó „paradicsomból a rács mögé // A bűnügy végére két év után a Kaposvári Megyei Bíróság dr. Tomasics Ödön tanácsa tett pontot. A huszonkilenc éves, buda­pesti Schmidt Miklós és ba­rátja, a huszonöt éves, buda­pesti Vad Jenő elhatározta, hogy 1970 nyarát a balatoni vendéglátó »paradicsomban« tölti. Mindketten elvégezték a vendóglátóipari technikumot, így nem volt akadálya annak, hogy a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat tárgyaljon velük. A balatonszéplak-felsői Zöldfa vendéglőt kapták, Schmidt lett a vezető, Vad a helyettese. Egyikük sem feledkezett meg a pesti fogadalomról: ha tö­rik, ha szakad, »vastagon« tér­nek haza a Balatonról. A ve­zető az első napok után leltárt készített, amely hatszáz forint többletet mutatott ki. Schmidt készpénznek vélte az első leltár eredményét és ezután mindennap kivett a ge- bines üzlet kasszájából hatszáz forintot. A pénzen helyettesé­vel megosztozott. A lehetőség elkápráztatta a két fiatalembert, s újabb le­hetőségeit keresték a törvény- ellenes pénzszerzésnek. Tízki- lószám vásároltak szemes ká­vét, melyet a Zöldfában főz­tek ki és árusítottak. Egy sió­foki férfitől majdnem fél hek­tó pálinkát vettek, s a vendég­lőben nagy részét kimérték. Egy ismerősüket rávették, hogy cukorból és aromából »konyakot« főzzön, később ez­zel a kotyvalókkal »házasítot­ták« össze a vállalat szállítot­ta italt. Miután az otromba hamisítást egyetlen felelős sem vette észre, víz és borkő felhasználásával műbort is ké­szítettek. Nem maradt gyári •'ö~r A :: ..iasArp sem, ni .evertp A ot honosán croituk magukat a Zöldfában, hogy térítés nélkül ettek, ittak, s ezzel legalább ötezerforintos kárt okoztak. Schmidt és Vad aranyélete alig két hónapig tartott. Jú­liusban 102 ezer forintos lel­tárhiányt állapított meg a vizsgálat, ebből bizonyítható­an a vádlottak kezéhez tapadt mintegy övtenezer forint. solhatóságát, a személyében rejlő társadalmi veszélyesség és bűncselekmény tárgyi sú­lya jelentős, ezért a Megyei Bíróság hosszabb börtönbün­tetés kiszabását találta indo­koltnak. A Pannónia Vállalat a kár­térítési igényét polgári bíró­sági úton érvényesítheti majd. Pintér Dezső :s Szüts Dénes Tavaly nyáron a Siófoki Já­rásbíróság Schmidt Miklóst és Vad Jenőt társadalmi tulaj­dont folytatólagosan károsító sikkasztás, hűtlen kezelés és a, vásárlók üzletszerűen elköve­tett megkárosítása miatt két évi szabadságvesztésre ítélte, ; és három évre eltiltotta a köz- * ügyektől. A siófoki járási j ügyészség vádiratában bűnszö- J vétségről is beszélt, ám a já- i rásbíróság az előzetes szerve- j zettséget nem látta bizonyt- « tottnak. i A Siófoki Járásbíróság íté- | letét az ügyészség, a vádlót- ♦ talc és a védőik is megfelleb- « bezték. A Megyei Bíróság ? megváltoztatta a járásbíróság ; ítéletét. Dr. Tomasics Ödön ta- j nácsa a törvényre hivatkozik. í mely szerint bűnszövetség : akkor létesül, ha két vagy ; Kedves feleségednek, Elvi­több személy bűncselekmé- j rának kézcsókkal: nyékét szervezetten követ el, ♦ Abzinger Gyula.« vagy erre nézve megállapodik. $ Abzinger szubvencióról való bűntetteket a vádlottak Késik a nagyatádi művelődési ház átadása A finis idején már kész kér­déssel kopogtattunk be a-Nagy- atádi Városi Tanács elnökhe­lyetteséhez. Úgy tudtuk, hogy augusztus 20-án avatják a megye legimpozánsabb műve­lődési házát »harmadik« váro­sunkban. Hubay Sándor tanácselnök­helyettes szavaiból úgy vettem ki, hogy nem szívesen mond már pontos avatási időpontot, de valahogy mégis kicsúszott a száján: —•, November 7-én szeretnék avatni. Mit tudhatunk meg most az épülő művelődési házról, amelynek homlokzati képét már nemcsak megyénk olvasói, hanem a tv-nézők tábora is is­meri. Feleletet Fály Jenőnétől, a íervcsoport vezetőjétől és iT.aszéj Lászlótól, a műszaki csoport vezetőjétől kapunk. Fály Jenőné elmondta, hogy tavasszal újabb költségvetés készült, mely szerint négymil­lióval többe kerül a nagyatádi művelődési ház. A tanácsnak ez a nem várt kiadás nagy fejtörést okozott, de már telik a pénztárca, a négymillióból másfél millió hiányzik »csak«. A többletbevételekből fedezi a tanács a többletkiadást. De ez a gond nem zavarta volna az augusztus 20-i ünnepélyes ava­tást. . Koszáj László az építés so­rán tapasztalt műszaki hiá­nyosságokról beszélt, amelye­ket elsősorban; az okozott, hogy eredetileg a művelődési házat széntüzelésűre tervez­ték, aztán alakították át gázos­ra. Amire a megrendeléstől egy gázkazán a helyszínre ke­rül, addig egy év is eltelik ... De ha megérkezett volna a kazán, akkor is állt volna a szerelési munka, mert a gázve­zeték építése csak most kezdő­dött el. A vállalat október 15- re ígérte, hogy a gázcsövek a művelődési házhoz érnek. — Nem lehet kifogásunk a gázvezeték építésének ütemé­vel — vette vissza a szót Hu­bay Sándor. Naponta meggyő­ződhetünk. hogyan serényked­nek a tiszti lakótelepen a mun­kások. Az átadás késését a beszél­getés részvevői szerint a koor­dináció hiánya okozta. — Mi van még vissza? — A belsőépítész tervei sze­rint most a belső, munkálatok folynak, ez csaknem »babra munkának« látszik, de fontos, hogy ne csak kivülrő mutasson az épület, a belső kiképzés is lényeges. Az építkezés színhelyére lá­togattam a június 1-ével kine­vezett új művelődésiház-igaz- gató, Ludán Imre társaságá­ban. Fél tizenketőtt mutatott az óra, lehet, hogy már ebéd­idő volt... Talán így is elkészülnek no­vember 7-re az építkezéssel. H. B. Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 8. Irtható, az alumínium pedig a modern technikának egyik legfontosabb és mind fonto­sabbá váló nyersanyaga.« Balátai egyre hevesebben beszélt, teljes sebességgé? ro­hant álmait megvalósítani: ko- hitel­álmodozása csak álmodozás egymás tudta nélkül nem kö- | maradt, ezt Szász az öreg re- hók-bányák-ipar-pénz, vethették volna el, egyébként j metétől megtudta. Az állam tőke-kiaknázás. egy fityinget sem volt hajlan­dó adni, sőt... Hogy a megszállott felfede­ző mégis honnan szerzett tő­két? Ezt Szász már korábban kiderítette, és rekonstruálta. .. . Balátai Jenő 1921 tava­szán a híres bankár előszobá is már Budapesten megegyez­tek abban, hogy valamilyen módon rendszeresen többletet képeznek. A Megyei Bíróság megálla­pította a társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés jjában várakozott, majd kopott bűntettét, és ezért Schmidt | zakóját feszesebbre húzva be- Miklóst négyévi börtönre ítél- »lépett Kassay Simon szobájá- íe, három évre eltiltotta a íba. Hatalmas, ébenfa íróasz- közügyelctől, két évre pedig a talra rakta le a vörös-lila szí- vendéglátóipari foglalkozás- ,nű anyagmintákat, és melléje tói. Vad Jenő büntetését nem ja Fostakísérleti Állomás labo­’toztattúk meg. ií . “ Miklós büntetésé- r ísakor a bíróság (tóként értékelte, hogy í ratóriumának vezetője, Mar- í schalkó Béla főmérnök szak- ; véleményét. ! »A felfedezés jelentősége a vádlott magatartása a bűn- í egyenesen beláthatatlan« cselekmény-sorozatban meg határozó volt. Schmidt ki­használta Vad Jenő befolya­| magyarázta. — »A bauxit j ugyanis az egyetlen érc, * amelyből az alumínium előál­Kassay Simon nem szakítot­ta félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban levő, feltűnő ragasz­tására. Aztán nehézkesen fel­húzta magát a karosszékéből, kétszer-háromszor mind az öt ujjával koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz sétált... Szép tavaszi idő volt. A nap az ablak vasrá­csain keresztül besütött a szi- varszagú irodába ... Kassay hirtelen megfordult. Balátai nem is várt ennyi ru­galmasságot, mozgékonyságot az idős embertől. — Nincs pénzem! Erre nincs. Sajnálom. — Alaposan, szemtelenül lassan végigmérte Balátait, cipőjétől a feje búb­jáig. Az. érdekes érteke- megszólalt, zésért viszont ezer koronát felvehet a pénztáramból. Ez kínosabb, megalázóbb és sértőbb volt egy pofonnál. Ba­látai Jenő felugrott a fotelből, mereven, görcsösen állt a ban- ' kár előtt, nem tudva, milyen mozdulatra határozza el ma­gát, aztán mintha rohamra in­dult volna, kivágta az ajtót. Köszönés nélkül távozott. ... Az érsek már sokkal kedvesebb volt. Hosszú, na­gyon hosszú terem végében ült. Ritkás, ősz haja fényespu­hán simult a fülei mögé. A reliefek, freskók és a magas mennyezet templomivá vará­zsolták a dolgozószobát. — Hívságos földi dolgokat hajszol, fiam — mondta az ér­sek halkan, egy erdei patak csergedezésének ütemével. — Minden e földön csupa hitsze- gés, csáb, árulás. A mammon polipkarjai fogják körül. A változás boldogtalanság, a megállapodás öröm. — Az egyház adhatna pénzt az érc kitermeléséhez — vá­gott tiszteletteljesen az érsek szavába a mérnök. — Óriási haszon kecsegtet. Az érsek arca elkomorult. (Milyen nevetséges ez az em­ber itt előtte, a hős pózában!) Keményebb hangon válaszolt: — Tulajdonképpen ponto­sabban tudnunk kellene __ B alátai szíve gyorsabban vert, kitágult, ugyanakkor őszinte rettegés fogta el. Min­den szónak külön önálló, sú­lyos jelentősége van. Hátha dadogni kezd, tétovázik, buta­ságot mond. De aztán, amikor hangja könnyed, bátor, határozott volt. Gazdag értelmű mondatokat fogalma­zott. Azzal fejezte be: — Magyarország népei bol­dog jövő előtt állnak. Szegény és gazdag foglalná minden nap imájába az anyaszentegyházat. A főpapnak arcába szökött a vére: — Bizonytalan üzletbe nem vághatunk, fiam. Nem látni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat... Remélem, megértett? Egy ál­dást, a fiam, távozáskor? ... In aetemum ... Balátai maga sem tudta miért, hangosan felnevetett, majd zavartan elfordult, s nem mert az érsekre nézni. Aztán minden ok nélkül sír­va fakadt... »Ostobaság, gye- rekség« — mondta kínzó düh­vei, és a legszívesebben felpo­fozta volna magát. Az érseki füvészkerten úgy rohant keresztül, mintha ker­gették volna. A hatalmas, vas­rácsos kerítésnél még egyszer megállt, s visszanézett. A visz- szautasító pillanatok rémes összhatássá álltak össze benne, egész viselkedése szenvedélyes haraggal töltötte el. A kisváros poros utcáin tán­torogva haladt, mintha részeg lett volna. Belépett az első kocsmába, gyorsan és mohón ivott. A munkanap akkor ért véget. A kocsma lassan meg­telt borostás arcú, rossz ru­hájú férfiakkal, savós szemű, fáradt arcú nőkkel. (Folytatjuk.) fbmogyi Néplap B

Next

/
Thumbnails
Contents