Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

Kispolgáriság és szocializmus H a a kispolgáriságról, mint erkölcsi magatar­tásformáról esik szó, e ft>galmat legtöbben összekap­csolják a tulajdon birtoklásá­nak bizonyos mértékével; le­szűkítik a kisiparosok, kis­termelők körére, és legföljebb még azokra gondolnak, akik jobban élnek az átlagnál, mondjuk szép nyaralóval és gépkocsival rendelkeznek. Az­az lehetőségük van arra, hogy szórakozásukban, szokásaikban utánozzák a kapitalizmus em­bereszményét, a csak magának élő, kizárólag saját jólétével törődő polgárt. Valóban a kispolgáriság alapját a kistulajdonosi létben találjuk meg. E sajátosan el­lentmondásos, átmeneti, bi­zonytalan és állandóan veszé­lyeztetett helyzet határozta meg gondolkodásmódjukat, ho­vatartozásukat, alakította ki kapcsolataikat, irányította tö­rekvéseiket. A szocialista tár­sadalmi viszonyok minimálisra zsugorították a kispolgáriság tulajdonosi alapját, ugyanak­kor azonban a fogalom új tar­talmi elemekkel egészült ki. Eaek megnyilvánulásai azt bi­zonyítják, hogy nem feltétlenül szükséges kistulajdon vagy az átlagosnál magasabb kereset ahhoz, hogy a merőben más ta­lajon és szükségszerűen kiala­kult magatartásforma a meg­változott körülmények vadhaj­tásaként te jelentkezzék. Érde­kes módon ehhez manapság tulajdon helyett biznyos pozí­ciók és szellemi értékek bir­toklása adhat tápot. Ezen per­sze nem azt értem, hogy a na­gyobb tudás, a szélesebb látó­kör vezethet kispolgáriság- hoz. Inkább bizonyos ismere­tekkel és lehetőségekkel való, alig tetten érhető sáfárkodás­ra gondolok. Hogy még érthe­tőbb legyen, hadd utaljak konkrét jelenségekre: a funk­cióból származó tájékozottság egyéni érdekű felhasználására, a magánkapcsolatokon alapuló előnyszerzésre, a fehér asztal­címmel a napokban került kezünkbe a hatalmas anyagot áttekintő kiadvány új száma. Az üzemtörténetírás mód­szereivel és forrásaival fog­lalkozik írásában Sárközi Zol­tán. Részletesen elemzi az üzem­történetírás kialakulását nyu­gaton, a kapitalista világban, és a szocialista országokban. Rávilágít a nyugaton kiadott üzemtörténetek hibáira, fo­nákságaira, szakszerűtlensé­geire. Mi a szerepe a vállalati történetírónak? Miről kell be­számolnia? Mi lehet érdekes a napló számára? Milyen szak­mai segítségre számíthat a történetíró vagy történetíró­gárda, s kiket tud támogatni munkájával? Sokrétűen, iz­galmasan, tudományos szak- szerűséggel válaszol ezekre a kérdésekre munkájában. »Honismeret nincs bizonyos fokú világismeret nélkül« — így kezdi tanulmányát Szíj Rezső, a Honismeret-vílágis- meret a XVII. század elején című írásában. A honismereti szakkörök je­lentőségéről, a mozgalom fel­adatairól, tudományt segítő arculatáról, a közművelődési munkát támogató célkitűzései­ről ír A nemzeti emlékhelyek jelentősége a honismereti mozgalomban és a szocialista hazafias nevelésben című cik­kében Morvay Péter. »Nem­zeti emlékhelynek az olyan helységeket, helyeket nevez­Első ízben rendeznek Buda­pesten július 22-e és 26-a kö­zött nemzetközi szakszervezeti kulturális szimpóziumot. A ta­nácskozás fő célja, hogy az európai országok szakszerve­zeti mozgalmainak képviselői véleményt cseréljenek a szak- szervezetek kulturális nevelő munkájáról, a dolgozók általá­nos és szakmai művelődésében betöltött szerepéről és tapasz­talatairól. A budapesti eszme­cserén a testvéri szocialista országok szakszervezeti moz­galmának képviselői mellett helyet foglaltak többek kö­zött Ausztriából, az NSZK-bóJ, Olaszországból, Franciaor­nál — kártyapartikon, pince­szereken — megbeszélt és elő­készített döntésekre, a demok­ratikus formák, a testületi szer­vek határozatainak figyelmen kívül hagyására, a szervezeti fegyelem megkerülésére, egyé­ni érdekek közösségi ügyként való tálalására stb. Szocialista jellegű megnyilvánulások ezek? Ellenkezőleg! Mégis — és eb­ben nagy veszedelem rejlik — sokan szocialistának próbálják feltüntetni, sőt elismertetni e merőben kispolgári gyakor­latot. »Társadalmi, gazdasági és szellemi életünk minden szint­jén találkozhatunk — a fen­tieken kívül is — kispolgári­ság megnyilvánulásával. Lé­nyegét így foglalhatnánk össze: lehetőleg nem tenni semmit, mert a cselekedet kockázattal járhat. Marad tehát a puszta létezés, a magánélet újrater­melése. Az e felfogást vallók minden mást csak e törekvés eszközének teltintenek. Ezen túlmutató cél nem is létezik számukra. Ha jól meggondol­juk, itt végül is az igénytelen­ség termelődik újjá, az igény­telen egyéni létből pedig csak a közönyig lehet eljutni, a leg­teljesebb érdektelenségig min­den iránt, ami nem közvetle­nül függ össze az egyén életé­vel. u’m jabban bal- és jobboldali M kispolgáriságról is szo­kás beszélni. Indokolt-e a megkülönböztetés? Ha figye­lembe vesszük a szocializmus ideológiai és politikai gyakor­latát kíiérő kétoldalú veszélyt, igennel válaszolhatunk. Mind­járt meg kell azonban jegyez­ni, hogy a két oldalt természe­tesen azonos jellemzők kőtik össze. Ezek pedig a türelmet­lenség, a mohóság, a váratlan helyzetektől való megijedés, az összefüggések felismerésé­nek hiánya. Nem érzik a társa­dalom folyamat jellegét, az előzményeket hordozó múltat, és a többféle lehetőséggel biz- ‘tató jövőt Ami megkülönböz­ném, amelyeknek szoros kap­csolatuk van nemzeti múl­tunk valamely nagy egyénisé­gével vagy történelmünk va­lamely nevezetes eseményével, s ahol ennek a kapcsolatnak lehetőleg tárgyi emlékei is megtalálhatók« — írja. A budapesti helytörténeti kutatás néhány kérdésével foglalkozik a kiadványban Vörös Károly. A vidéki könyvtárak egyik feladata ». .. a megye terü­letére és arra a tájra vonat­kozó irodalom gyűjtése, amelybe a megyeszékhely tar­tozik« — olvashatjuk Fekete Dezső Honismeret és könyv­tár című munkájában. Az ösz- szegyűjtött anyagokat sokol­dalúan kell föltárni, mert ez az alapja a gyors tájékozta­tásnak és információadásnak. Ezzel a jövőben még inkább foglalkoznunk kell. Sok he­lyen esetenként csak egy em­ber végzi ezt a feladatot, s az összegyűjtött anyagot később már nehéz rendszerezni, vá­logatni, feldolgozni. De ez még a jobbik eset! Jó néhány megyei könyvtár egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget ennek a munkának. Aszaló ás Nova volt járási székhely falukrónikáját dol­gozta fel Dömötör Sándor. A Balatonalmádiban meg­rendezett honismereti konfe­renciáról tudósit Dömötör Ákos. szágból, Finnországból, Skó­ciából, Írországból érkező de­legációk is. A magyar küldött­séget Virizlay Gyula, a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak titkára vezeti. Tagjai: dr. Köpeczi Béla, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára. dr. Ortutay Gyula akadémi­kus, valamint a hazai szak- szervezeti élet vezető funkcio­náriusai. A bevezető előadást dr. Köpeczi Béla tartja. Ma­gyar részről még dr. Ortutay Gyula akadémikus, dr. Kovács Máthé tanszékvezető egyetemi tanár és Simon Gyula, a Peda­gógiai Társaság főtitkára tart előadást teti a kispolgáriság két irányát: a jobboldali kispolgár fél az újtól, a változásoktól, amelyek eselteg egzisztenciája elveszté­sével járhatnak. Szívesen kon­zerválná a jelent, csupán any- nyiban nem, hogy saját magá­nak a társadalmi haladástól függetlenül is egyre jobb létet követel. A baloldali kispolgár szeretne jobbítani, de valami ködös, a pillanatnyi valóság­gal kapcsolatban nem vagy alig álló távlatot tekint céljá­nak. a holnapban azonban már nem bízik. De a jelen eredmé­nyeinek sem tud igazán örülni, mert megrettentik a hibák; nesm képes felfogni, hogy a je­lenben óhatatlanul vargabe­tűkre is kényszerülünk, mi­közben kiválasztjuk a jövő fe­lé vezető legbiztosabb utat. A kispolgáriság ellen csak társadalmi helyzetünk valós elemzése alapján harcolhatunk. Annak felismerésével, hogy a kispolgáriság a társadalom termelőerőinek, kultúrájának viszonylag alacsony szintjével is összefügg. Társadalmi bázisa ügy csökken tehát, ahogy a szocialista társadalom viszo­nyai általánossá válnak, szi­lárdulnak az élet minden terü­letén. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy a pártnak és az egész társadalomnak nem kell szervezettebben és eszmei síkon is küzdenie a kispolgári­ság fent említett és más meg­nyilvánulásai ellen. Mindenekelőtt azt a helyes felfogást kell erősíteni — in­tézkedésekkel, határozatokkal, és még inkább azok szigorú gyakorlati érvényesítésével —, amely szerint az egyéni bol­dogulás alapja a közös erőfe­szítés; hogy az érvényesülés forrásai az emberi munka és a magatartás egyéb értékei. A kispolgáriság visszaszorításá­nak fontos területe és lehető­sége a szocialista demokrácia, amelynek segítségével mind közelebb lehet jutni az egész­séges közérzet megteremtésé­hez. Folyamatos teendőnk to­vábbá az élet- és műveltségbe­li színvonalkülönbségek csök­kentése. Segítenünk kell, hogy a fejlődő anyagi és szellemi műveltség helyes irányban has­son az új szokásrendszerek ki­alakulására, és segítse a társa- sadalom egységesedését. A kispolgáriság teljes megszüntetését végső soron úgy érjük el, ha biztosítjuk a társadalom min­den tagjának részvételét a szo­cializmus építésében. Ami el­sősorban azt jelenti, hogy az egyéni értékeket, energiákat a közösség hasznára kell fordí­tani, hogy a közösség az egyénnek olyan energiákat, le­hetőségeket adhasson vissza, amelyek segítségével alkotó emberré válik. Mert amilyen mértékben uralkodóvá tesz- szük társadalmunkban az igazi emberi értékek szerinti érvé­nyesülést, olyan mértékben szorul vissza a kispolgári érvé­nyesülés, az élet kispolgári módja. Paál László Hazatértem a munkából, fölbaktattam a negyedik emeletre, odaléptem az aj­tónkhoz, és megremegtem az örömtől: Jó dolog ez a há­zasság! Mindjárt csöngetek, az asz- szony ajtót nyit. Átölel, meg­csókol, segít az átöltözésben. Az asztal megterítve. Ebéd után ledőlök a heverőre, ő pedig betakar a könnyű pléddel, és felolvas az újság­ból. Elmosolyodom. Kihúzom magam. Csönge­tek ... Semmi. Ismét meg­nyomom a gombot... Csönd ...A mosoly megfagy az arcomon. Az ember egész nap dolgozik, elfárad, éhes, és még az ajtót is maga nyissa ki! Keresgélek a zsebemben, végre megtalálom a kulcsot. Nagy nehezen beillesztem a zárba. Sikerült! Pedig már öt éve nős vagyok. A lakásban sötét van, és nem csap meg az étel illata. Kezdem rosszul érezni ma­gam. Villanyt gyújtok, és üres a lakás. Az asszony se­hol. Ekkor észreveszem a leve­let. »Petyácska! Ne lépj pisz­kos cipóval a lakásba! Az aj­tó mellett egy székecske áll, ülj le rá, és vedd le a cipőd Honismeret, helytörténet Nemzetközi szakszervezeti kulturális szinpózium Tavaly nem sikerült — az idén rádióíelvétel Most már nyílt titok, de az úttörőház fúvószenekarának tagjai még a szereplés előtt sem tudták: tulajdonképpen úgy kerültek a kőszegi fesz­tiválra, hogy az egriek le­mondták a szereplést. Nem el­ső esel a versenyek történeté­ben, hogy jelentéktelennek tartott rivális »lekörözi« a nagy esélyest. A váratlan győ­zelemnek több oka lehet: sze­rencse, véletlen, vagy olyan felkészülés, amelyre az esélyes nem számított. A kaposvári úttörőknél az' utóbbira gya­nakszom. Tavaly Egerben, az úttörőzenekarok fesztiválján nem sokat mutattak abból, amit tudnak. Nem is »jegyez­ték« őket. Aztán egy év alatt vezetőjük, Fehérvári József irányításával annyit fejlőd­tek, hogy a kőszegi fesztivá­lon a rádió zenei osztályának mim k «társai rádiófelvételre hívták meg őket. Ez volt a legjobbak jutalma. — Kétnapos volt a fesztivál — mondja Fehérvári József. — A tavalyi egri szereplés után igyekeztünk jól felkészülni. Kőszeg főterén volt a megnyi­tó. Itt sorakozott fel a hét ze­nekar, hogy közös indulóval nyissa meg a rendezvényt, és köszöntse a város lakóit. A fesztivál a Jurisich-várban volt. Előtte próba a lovagte­remben. Ez egyébként nagyon érdekes volt, mert föl lehetett mérni az erőviszonyokat. Igaz, egyik vezető sem törekedett arra, hogy a próbán a zenekar legjobb formáját hozza. Azt majd a bemutatón. Mi Kőszegtől nyolc kilomé­terre laktunk, ezért a délelőtti próba után nem volt időnk visszamenni a szállásunkra pi­henni. Féltettem a gyerekeket Azt hittem, majd fáradtak lesznek, és ez a szereplésen is meglátszik. De nem így volt. Nagyon kitettek magukért. De meg is kapták a jutalmat. Olyan örömujjongás volt a buszban, amikor megmondtam nekik, hogy rádiófelvétel ké­szül velük, hogy az csuda! A kőszegi szereplés tehát teljes sikerrel zárult. A zsűri­nek és a többi meghívottaknak is tetszettek a somogyi, csong­rádi indulók, ukrán népdalok. — Mivel bővül a repertoár? — Hogy mit játszunk, azt az határozza meg, hogy hol lé­pünk fel. Az idén is utazunk a Balatonra — ahogy most már hagyománnyá vált. Fellépünk Siófokon és a déli part más üdülőhelyén is. A gyerekeknek eddig is nagyon sok hallgató­juk volt, többségükben fel­nőttek. Ez meghatározza a programot. Az olaszok például mindig az operarészleteket, Verdit hiányolták. Az idén ez is lesz a programban. S. M. Feltárták a székesfehérvári bazilikát Székesfehérvár alapításának ezredik évfordulójára a Fejér megyei múzeumok régészei befejezték az I. István király által alapított bazilika feltárá­sát. A romokat most konzer­válták, így a látogató * előtt teljes szépségében kitárul az ősi koronázóváros legneveze­tesebb látványa. Az ásatásokat a múlt szá­zad közepén kezdték el, és több-kevesebb megszakítással 1938-ra már kialakult a kö­zépkori romkert mai képe. A 60-as évek közepétől azonban a régészek ismét nekiláttak a feltárásnak, és még számos, eddig ismeretlen lelet került napvilágra. Az államalapítástól kezdve fél évezreden át ebben a kirá­lyi főtemplomban koronázták meg a magyar királyokat, itt őrizték a szentkoronát, s az uralkodóház legtöbb tagját is itt temették el. Ebben a bazi­likában találták meg III. Béla és neje, Antióchiai Anna sír­ját is. Ezen az egyén kívül valamennyi királyi és fejedel­mi sírt a történelem folya­mán feldúltak és kiraboltak. Ugyancsalt itt találták meg és őrzik I. István király kő­szarkofágját is. A királyi bazilikát a törté­nelem folyamán többször tűz­vész pusztította el, de mindig fölépítették, és mint Európa egyik leghatalmasabb templo­mát tartották számon. A tö­rök kivonulásakor a lőszer­raktárnak használt, főtemplo­mot levegőbe röpítették. A székesfehérvári középkori romkert, amelyben a feltárá­sok befejezése után konzer­válták a romokat, most a Du­nántúl egyik legszebb neve­zetessége. Vlagyimir Klimovics: i4 levél A papucsot a szék alatt talá­lod. A cipőt könnyen le tudod húzni, ha kioldod a fűzőt. Először, a rövidébb végét húzd meg, akkor a csomó kibom­lik. Lazítsd meg a fűzőt, és bújj ki a cipőből! Drágám! Emlékezz: az es­küvőnk előtt azt ígérted, hogy egész életedben a karjaidban hordozol. Ehelyett ma ebé­delj meg egyedül! Mindent elkészítettem, az ebéd a tűzhelyen van, csak meg kell melegítened. A leves a fazékban, abban a világos­zöldben, amelyik annyira ha­sonlít az új kalapodhoz. Hús és krumpli a serpenyőben van, tea a kannában. Édesem! Meg ne sértődj, ebédelj a konyhában! A konyha az a kis helyiség a fürdőszoba mellett. Kitűztem rá egy cé­dulát: »KONYHA«. Lépj be, fordulj arccal az ablak felé. Jobbra a sarokban alacsony szekrényke áll, fe­hér fogantyúkkal. Az a tűz­hely. Rátettem egy cédulát: »TŰZHELY«. A melegítéshez meg kefí, gyújtanod a gázt. Ezt így kell csinálni: fölemeled a kis ska­tulyát a tűzhely jobb oldalá­ról, kiveszel egy gyufaszálat — vékony, barna fejű pálcika —, és végighúzod a doboz ol­dalán. Ha meggyullad, oda­tartod ahhoz a kerek, fekete lyukacskához, amelyik a zöld fazék alatt van, s a másik kezeddel elfordítod az ablak felöli fogantyút. A gáz kék lánggal égni kezd. Petyonka, az istenért, na­gyon vigyázz, meg ne égesd magad! Ha minden jól ment, gyújtsd meg a gázt a serpe­nyő és a teáskanna alatt is; fordítsd el az ablaktól vissza­felé eső második és harmadik csapocskát is. Petya! össze he keverd a fogantyúkat! Ha a gáz nem ég, megmérgezhet! Nézz az órádra: öt perc múlva fordítsd vissza az ab­lak felőli harmadik, második és első csapocskát. A kék láng így csinál: psssz... és eltű­nik. Vegyél föl egy tányért az asztalról, azt, amelyik köze­lebb áll a tűzhelyhez. Ha összetörnéd, fogj meg egy má­sikai (Mindenesetre négyet készítettem ki), és merj bele levest a fazékból. A merőka­nalat megismered (tudod, olyan hosszú nyele van). Ott találod a gyufásdoboz mel­lett, rákötöttem zgy cédulát: »MERŐKANÁL«. A serpenyőt és a teáskan­nát könnyen felismered. Ebéd után menj be a szo­bába, dőlj le a heverőre, es várj rám. Az újságot majd felolvasom, ha megérkeztem. Egyébként fodrászhoz men­tem. (Az üzlet a 14. tömb sarkán van.) Szép akarok len­ni az ünnepekre, hogy úgy szeress most is, mint régen. Kicsikém! Ne dühöngj, és próbálj meg nem unatkozni! Millió puszit küld: A Te Másád.f Többször is átfutottam a levelet. Megtaláltam a kony­hát. Elfordítottam az ablak fehér kilincsét. Fölpróbáltam az új kalapomat, és lefutot­tam a fodrászhoz. Megragad­tam Mását, és azonnal haza­vittem. Jó dolog ez a házassági (Havas Ervin fordítása) Somogyi Néplap I 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents