Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

Mieteten munkahelyen be »zeötéma a munka- és üzem-! szeiwezes szerte-hör be ágazó! ízés áli. Minden üzemben doi-i8S nY¥rtt a hatékonyság étere­— . - , . íí?fV7n Atnhw fi 1/lftQ«- G Mr/V»toK>C » . .. .... .nemű munkavegzcsr-e kiterje-. idő, ésszeBösitő jeöegű szerve-i Ä szerverest mást tudományt, problémája. Máskor is, de? most, a Központi Bizottsági rmilt év decemberi határoza­ta óta különösen az. Sok kér­dés, vélemény hangzik el e1 témával kapcsolatban. A he­lyes feleletet megadni, a ké­telyeket és félreértéseket el^i oszlatni, az egységes szemlé­letet kialakítani — ez minde­nekelőtt a pártszervezetekre, a- kommunistákra vár. A hatékonyság szolgálatában A jelenlegi időszakban leg­fontosabb a párthatározatnak azt a gondolatát megértet­nünk, hogy a szervezésnek a gazdasági hatékonyságot kell elősegíteni, szolgálnia. A ha­tékonyság az egész gazdálko­dás következménye, végered­ménye. Az eredményesség a folyamat végén már aligha befolyásolható, de a kezdetén és menet közben igen. Helyes tervezéssel, korszerű technoló­giával, ütemes termeléssel, a. i ei-melőkapacitasok jő hatás­fokú kihasználásával, a szak- kepzertség-fokozásával, a uesz- teségfidők csökkentesével, a»J minőség javításával. Mindez pedig- — közvetlenül vagy vagy közsiefcw — összefügg a munka- és üzemszervezés szinvorseáávai, A szervezés tefiätt nem kam­pányszerű feiatdat, nem lehet egy-egy intézkedéstől feltűnő változást várni. . A szervezeti; •sémák lefektetése, a felelősségi és a hatáskörök -tisztázása ön­magában nem elegendő, at munkaszervezésnek a termelő- I ol vamat dinamizmusában keff erverryesiHnie. - S ehhez sok-s-ok kisébb-nagyobb intézkedés, fo­lyamatos munka szüikséges. Igaz, hogy a szervezés ve­zetői funkció — de egyetlen- vezető “sem lehet képes ezt el-, látni a rmsnkasok részvétele,, aktiv támogatása, a pártszer­vezetektől ■ kapott politikai se­gítés, bal ordas, erősítés nő­kul. Különös hangsúlyt kap» ez v jelenlegi helyzetünkben Hiszen akar a szervezettségi színvonalából ,afcar a veszte­ségforrásokból kiindulva néz­zük teendőinket, azt kell ér­zékelnünk, hogy napjainkban elsőrendű helyen a minden­tség szintére — lejáratva ezzel jgozo ember tudja: a szociális-; ■ta epitesben olyan belső tar­talékokkal rendelkezünk, ame­lyek kihasználása mar a je­lenlegi gazdasági viszonyok között is számottevően javít­hatna élet- és munkakörül­ményeinket. S lényegében ép­pen ez adja e feladat politi­kai súlyát, ezért tette most a, párt az egész ország ügyévé a munka- és üzemszervezés megjavítását, fejlesztését. Mindezt azért is szükséges a pártszervezeteknek megér­tetniük, mert sokan hajlamo­sak a látványos megoldásokra. Nem egy helyen azon mérik a korszerűségét, hogy van-e számítógépük. Ez a szemlélet az egyik legveszélyesebb fel­fogás, mivel lényegében pasz- szivitásra kényszeríti az üze­mi kollektívát. «-A gép min­dent megold« nézete ellen ép­pen ezért a leghatározottabb fellépés szükséges. E fellépés­nek természetesen nem a gép ellen kell irányulnia, hanem azt az elképzelést szükséges bírálni, amely mindent tőle vár. Hiszen, ahol megérettek az optimális kihasználás fel­tételei, ott most mér valóban a számítógép a szervezés kö­vetkező lépcsőfoka. De a leg- ’ kiválóbb gép is rontja az üzem eredményeit, ha alkal­mazása nem gazdaságos, A fel­tételek megteremtéséhez pe­dig sokoldalú, gondos mérte-' Jgetes szükséges. A valóságot torzító elképzelések ellen a pártszervezetek úgy küzdhet- mek. ha az adott viszonyok' reális elemzésére késztetik a ' vezetőt és a munkást eg>y- jaráwt A feladatoké építve Avríü van- tehát szó, hogy a pártszervezeteknek a feiada- - tokra épülő szervezést kell .politikailag támogatniuk, ösz­tönözniük. Különben a szer­vezés óhatatlan«! céh, téveszt. S valljuk meg, etóg nagy se múlt rossz »hagyományainak« kísértésé. A szervezés bizony sokszor volt a könnyebb meg­oldások eszköze, a célnéiküli­senek egyik eszközét. Az a követelmény, hogy ai »szervezésnek a termékek irán- íti piaci igényből, az üzem -előtt álló feladatokból es a -technológiai adottságokból kell kwnduimu — e munkában igen nagyfokú differenciáltsá­got jelent Nemcsak ipar-ágak között, hanem egy iparágon betűi is igen eltérőek a vál­lalati, üzemi tehetőségek. A korszerűséget éppen ezért mindig az adott egység szint­jén kell mérni. Ez látszatra a világ legtermészetesebb dolga. Nem így a valóságban. Hiszen vezetőtől és munkástól egy­aránt azt igényli, hogy kellő­képpen ismerjék vállalatuk valóságos gazdasági, műszaki, politikai helyzetét. Beletarto­zik ebbe a szervezés újfajta értékelése, a gyári szűklátókö­rűség elleni harc, az új stílu­sú szakemberképzés, és nem utolsósorban az, hogy felis­merjék saját erőiket. Az üyen szemlélet érvénye­sítésében döntő szerepe van a pártszervezetek kezdeménye­zésének. segítésének, ellenőr­ző tevékenységének. Már csak' azért is, mert minden szer­vezési intézkedés embereket érinsl. Akkor is, ha egy új gé- <pet állítanak üzem-be, altkor is, ha kiselejteznek egy gépet, akkor is, ha műszakilag meg­alapozott normákat vezetnek be. Ezek az intézkedések bár­mennyire szükségesek is, idő- ? legesen kellemetlenségeket is okozhatnak. Fontos tehát,. ■hogy megértésre találjanak azok között, akiket érintenek. 'Elfogadtatni viszont csak azt tehet, ami ésszerű, s valóban "könnyebb, gazdaságosabb lesz fhatásara. a termelési folyamat. A munkások régi és állandó kívánsága, hogy tegyék a munkát szervezetté. Nem vé­tette« ez. Hiszen a munka- és üzemszervezés összes gyenge­sége végső soron őket sújtja. Érzik, mint dolgozók (túlórák, ’hajrák, nehéz fizikai munka) és mint vasáriók (kicsi az áruválaszték, nem divatos a termék). A kulturált, becsüle­tes munkát kedvelő többség fezért igényli a gondos szerve- izést. Vannak azonban szép »számmal olyanok is, akik'joh érzik magukat a »kevésbé vagy- »rosszul szervezetit immkahe— dveken. így ugyanis aligha de-, írül ki, mit és-mennyit tesznek»’ -a vállalat, az ország asztalára. A dolgozok közrem üköd ésével Mindenkinek szervezik a-, munkáját, s mindenki maga is* szervezi azt. Ügy tűnhet: nem- kell hozzá más, mint a józan ész. Ez valóban nélkülözhetet­len, de önmagában kevés. Szakmai hozzáértés szükséges; hozzá, mégpedig elég bonyo­lult, mivel összetettek a vál­lalatok előtt álló feladatok is, amelyekre a szervezésnek épülnie kell. Ez a szakmai hozzáértés azonban nem szű­kíthető te csak a szervezést végző intézetekre, osztályokra. A gazdasági, műszaki vezetők, a munkások hozzáértését és közreműködését is igényli a szervezés. Sőt, ez utóbbiak nélkül a legjobbnak minősí­tett intézkedés is hatástalan.1 A munka kulturáltsága, a termékek minősége, mennyi­sége, ára, a munkaidő és a», szabad idő viszonya ma jó­részt a szervezettség színvo­nalának függvénye. Ezért min­den kezdeményezés, ami a szervezettebb, jobb munkát segíti, alapvető munkásérdek. Ezt kell ma mindenekelőtt megértetniük az üzemi párt­szervezeteknek, kommunisták­nak. B. M. jnvuit a fonni minősége Lengyel gépek a kártolóban Termelékenyebben jobbat — ez a célja a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában megkezdődött rekonstrukció­nak. Most szerelik a Falübaz típusú lengyel kártológépe­ket. Huszonthat már termel, a többit most helyezik üzembe, s akkor összesen negyvenhat Falubaz gyorsítja a kártolást. A nagy teljesítményű lengyel gépek óránként húsz kiló gya­potot kártolnak, míg a régi gé­pek négy és fél kilótól kilenc kilóig. Azelőtt egy dolgozó negyvenöt, most pedig mintegy százhatvan kiló anyagot dol­goz fel az általa kezelt öt gé­pen. Ahogy Eitler György fő­mérnök elmondta, a gyár húsz­millió forintot költ a kártoló korszerűsítésére az új gépek beállításával. A rekonstrukció haszna máris lemérhető, ugyanis sokkal jobb minőségű fonalat gyárt az üzem. Kilencedik évben a nyolcadik évről A győztes ismét a barcsi járás Mielőtt tegnap eftndultam arra a rendezvényre, melyen értékelték a kaposvári és a barcsi járás termelőszövetkeze­teinek hagyományos párosver­senyét, kérdéseket fogalmaz­tam meg magamban. Kérdése­ket az emlékekről, a tapasz­talatokról, a versenyről, Ahogy mondani szokás: készültem az eseményre. De hiába készül­tem, »nem feleltettek«, érdek­lődés nélkül is elmondták a válaszokat. Süveges Sándorral és Dom­bóvári Lászlóval, a barcsi il­letve a kaposvári járási pártbi­zottság első titkárával arról be­szélgettünk, hogy kilencedik) éve tart ez a párosverseny a; két járás mezőgazdasági üze­mei között. Ez a versenyforma immár hagyományos, együtt változott, fejlődött egész szö­vetkezeti mozgalmunkkal. Mennyi kezdeti vívódás, esz­mecsere után alakult ki az ál­láspont: az eltérő adottságú* termelőszövetkezetek, járások között a verseny fő mércéje egy tehet, a fejlődés dinamiz­musa. Nem részeredményeket^ hanem egy gazdálkodási évi egészet, teljességet vizsgafjakj S ahogy fejlődött, javult ter­melőszövetkezeteink gazdálko­dási színvonala, úgy módosult, fejlődött vele együtt az egész voytra. A távoli és eltérő adottságú szövetkezeteket irányító veze­tők. Ismerősök barátok Vettek. Évről évre mind többet tudtak egymásról, mind teljesebben, mind nagyobb mélységig is­merték meg egymás gazdasá­gait, örömeit és természetesen- gondjait is. Valójában ebből a gondolatból indul ki a verseny másik és rövid szavakkal ne­hezen kifejezhető nagy értéike. Mert kezdettől kialakítottak •egy gyakorlatot: az értékelés napja egyben tapasztalatcserét' is jelent számukra. Ezen a na­pon nemcsak az irodáig jutnak el, hanem végigbarangolnak a, poros dűlöutakon, és megnéz­nek mindent, amire futja az- idöbői. Tegnap a vendéglátó »házi­gazda« a kaposvári járás volt. Az érkező barcsi vendégek öt nagyüzemet: kerestek föl: a» nagy-bajomi, a hetesi, a nagy­berki, a kisgyaláni és a visnyei szövetkezetbe látogatott el egy- egy csoport. A fő témát ezen a napon tulajdonképpen a kor-» jszerűsödő állattenyésztés jeten-' tette, és ez érthető te, mivel aé mostani időszak na. állatte­nyésztés fejáődéséoek forradal­mi kora. Kérdésekkel a »tacsdljjam- )ban~ „ indultam »et. amíieer.dfesekj SttáaHAiB rsztík^é^ van* a Tegnap például olyan témák-1 ban hallottam megfontolt, nemegyszer szenvedélyes han- tgű eszmecserét, mint az ösz­tönzőrendszerék hatása, a be­ruházások helyzete, gondjai, no és nem utolsósorban az üzemi munkaszervezés, java­dalmazási, premizálási rendszer fejlesztése. Nézetek, érvek, ta­pasztalatok csaptak össze — és ez mindenképpen hasznos. Ügy vétem, nem tévedek, mikor azt mondom, hogy a pá­rosversenynek minden egyéb ösztönző halasa mellett legna­gyobb értéke az eszmecsere, a tapasztalatszerzés. S ahogy ez tegnap megfogalmazódott, ép­pen emiatt lenne szükség, hogy ne csak néhány, hanem a két járásból minél több szövetke­zeti vezető, sőt tag is tegyen részese egy-egy ilyen értékelő» összejövetelnek. A párosverseny nyolcadik tévét, a tavalyi gazdálkodást* (elemezték tegnap. A fejlődés, az eredmények viszonyításai alapjául a harmadik ötéves- terv tenyszámait vették, s az összesítés arról adott bizony f .sägte, hogy minimális, 22J3? kaptamr, ipohtszaahos ^különbséggel* a ko- aBövetkezeSf rabbi' év győztese, a barcsi ja­Társadalmi rendészek segítenek Különösen a nagy gyárak­ban, üzemekben — ahol a közvetlen ellenőrzés lehetősége kevésbé van meg — a kívánt­nál gyakrabban kell a rendé- szeknek olyan dolgozókkal fog­lalkozniuk, akik a társadalmi, vagy munkatársaik személyi tulajdonát károsították. A kí­vülálló önkéntelenül elgondol­kodik azon: mi az oka a lo­pásoknak, kisebb súlyú bűn- cselekményeknek? A Mosonmagyaróvárt Mező- gazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárának rendészete is ha­sonló gondokkal küzd. Meg kell birkóznia az emberi köny- nyeimőséggel, ki kell zárnia azokat a lehetőségeket, ame­lyek szinte kínálják az alkal­mat a társadalom, vagy a töb­bi ember tulajdonában áStó dolgok »etemeléséhez«. És ez a feladat állandó. Annak ellené­re, hogy az értékelő jelentés szerint: »A társadalmi tulaj­dont károsító cselekmények elemzéséből megállapítható, hogy az elkövetés alkalomsze­rű . ... es a kínálkozó tehetősé­gek következménye volt.« A céltudatos munkának, a szigo­rú felelősségre vonásoknak köszönhető, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett szándékos és gondatlan cse­lekmények száma az előző tevékhez viszonyítva csökkent. Javuk ugyanakkor az isme­retlen (tehát amikor nem az elkövetés közben leplezik lé) tettes felderítésének az ará­vezetőkxtek - arna,{hsogy lássák aPíras szerezte meg ismét az el távi* »vetelyfÄs« haáárate «őségét. Így újabb egy évig őr­jószágát, majorját-, és hogy ne) z8c a vándorzászlót. csak lássanak, hanem beszél­gessenek, vitatkozzanak, szót váltsanak mindazokról a kér-- désekröl. amefyék éppen a leg­jobban foglalkoztatják őket. A vetélkedő kilencedik évének közepén járunk, és a nemes, szép hagyomány tovább f értetődik leikben a társadalmi ttttaj- (don sérelmére elkövetett bün- csetekmenyefc szama a gyár­ban — a kisebb súlyúakkal együtt — huszonhárom volt, 1971-ben kilenc. Az első eset­ben a kárérték 22 526 forint voít, míg 1971 -ben 5899 forint. Mind a lopások szama, mind' az ezzel okozott kár tehát csökkent. Hozzá kell tenni azt is, hogy a tavalyi kárösszegből megtérült több mint 4400 fo­rint. A múlt esztendőben a gyár­ban lefolytatott fegyelmi ügyek szama 29 volt. Ezek közül tizenkilencet a társadal­mi tulajdon károsítása miatt keltett megindítani és fegyel­mi határozattal lezárni. Szíjártó János a kaposvári gyár üzemrendésze. Közvetle­nül az igazgató irányítása alatt dolgozik. Feladata a gyár va­gyonbiztonságának védelme, a társadalmi és személyi tulaj­don elleni cselekmények meg­előzése, földerítése, szükséges esetekben pedig az elkövetők felelősségre vonására a javas­latok elkészítése. Ez történhet fegyelmi vagy bírósági úton. Zsúfolt irodájába lépve, az egyik sarokban különböző tár­gyaljon akadt meg a szemem. — ász ellopott és később -megkerült tárgyak. Akad köz­tük hegesztőkábel, villanymo­tor, dobozszám a szögek, va­donatúj elektródafogó — so­rolja Szíjártó János. — Milyen tapasztalatai van­nak ebben a munkakörben? — Én 1968 júniusa óta va­gyok rendész, de csak a közel­múltban vált ez önálló mun­kakörré. Véleményem szerint a tulajdont károsító cselekmé­nyek számát még jobban te le­hetne szorítani. Nagyobb fi­gyelemre lenne szükség. Azok­ra a vezetőkre gondolok, akik közvetlenül irányítói munka­körben dolgoznak, vagyis szo­ros kapcsolatban vannak a dolgozókkal. Ök ugyanúgy fe­lelősek a vagyonbiztonságért, mint az, akinek ez a feladaté. Figyelemmel keltene kísérni­ük, hogy mit csinálnak, min dolgoznak az irányításuk alatt á-fto emberek. — Lehet kategorizálni az el­követőket? — Nagyon nehezen. Mégis azt kell mondanom, hogy in­kább a fiatalabb korosztály használja ki a pillanatnyi al­kalmat. A nők nem ilyen könnyelműek, ők még nem emeltek el semmit. Általában csökken a bűncselekmények, a tulajdont károsító fegyelmi vétségek száma. Ez év első ne­gyedében mindössze hat eset­ben fordult elő, de az okor.ott kár megtérült. — Minek köszönhető a csök­kenés? — Egyrészt a szigorú fele­lősségre vonásnak. Másrészt a megelőzés hatékonysága is közrejátszik. Szerveztünk a gyárban egy társadalmi ren­dészi gárdát. Munkaidőn kívüli szolgálatban nyújtanak segít­séget, és így a visszatartó erő megnőtt. Természetesen örvendetes a csökkenő tendencia. Mégis némi fenntartással kell fogad­ni a jelentésnek ezt a monda­tát: » __és a kínálkozó lehe­t őségek következménye volt.«. Ezek szerint a társadalmi tu­lajdont károsító cselekménye­ket teljes mértékben csak ak­kor lehet kizárni, ha ezeket a bizonyos »■körülményeket« megszüntetik. Ez azonban csak az egyik oldal lenne. (A gyakorlatban valószínűleg ki­vihetetlen.) A másik oldalon állnak a dolgozók, akik közül az elkövetők is kikerülnek. Nem sikerült tiszta képet kap­nom arról, hogy a rendészeten kívül a gyár mit tesz a meg­előzés érdekében. Márpedig az általános és speciális preven­ció a bűn megelőzésének min­dig is az egyik leghatékonyabb eszköze. Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents