Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

Átkelőm a lopásra Változtatni kellene, de hogyan...? — Följelentést szeretnék tenni. Ismeretlen tettesek el­loptak az általam vezetett üzlet elől tíz üveg kakaót, il­letve tejet, harminc zsemlét és kiflit... — Miből éltetek, hiszen ha­tan voltatok, alig néhány fo­rinttal ellátva hetekre ... ? — Hát, megdézsmáltuk az üzletek elé kirakott kosarakat, elvittünk néhány üveg tejet — az üvegeket másutt beváltot­tuk —, egy pár zsemlét... Nem vagyunk nagy igényűek, elég volt ez a kaja, szállásunk a nádasban volt... Évek óta — az idén is el­hangzanak ezek a párbeszédek a Balaton körüli élelmiszer­boltok és a Rendőrség ügyele­tesei között, valamint a rend­őrök és a csavargáson, lopá­son ért, a Balaton körül do­logtalanul csellengő fiatalok között. Szinte naponta adódik dol­ga a rendőrségnek á rengeteg ilyen apró-cseprő ügy jegyző­könyvezésével, vizsgálgatásá- vaJ, a tolvajok keresgélésével, s bizony gyakran vonja el őket jelentősebb ügyek intézé­sétől. Többször, igy ebben az év­ben is elhangzott olyan javas­lat, hogy. az állami és .a szö­vetkezeti kereskedelem változ­tasson ezen a helyzeten. Gon­doskodjon hajnalban az élel­miszerek átvételéről, hogy ez­zel megszűnjön az állandó al­kalom a lopásra. Nem szólva arról, hogy a földre, kosárba rakott élelmiszer látványa nem vált ki jó érzéseket a vá­sárlókból, főként esőben. * — ■ Sajnos, az üzletek két­kulcsos rendszerrel működnek, nem lehet kívánni, hogy a ve­zető és a kulccsal rendelkező másik dolgozó már hajnalban várja a tejet, a péksüteményt. Ezt bérrel fedezni különben is lehetetlen volna. Ez tehát a válasz. Maradt minden a régiben, s marad ki tudja meddig ... Ott áll az üz­letek előtt szabadon, őrizetle­nül a tej. a kakaó, a péksüte­mény, viheti, akinek kedve van, s fizetni sem kell, hacsak utólag nem, amikor a rendőr­ség elfogja a tettest. Talán mégis lehetne valami­lyen megoldást találni, ami ezen a közegészségügyi szem­pontból is tarthatatlan helyze­ten változtatna! ELKÉSZÜLT AZ ALULJÁRÓ Amíg utasra várnak... Az Ercsi óvatos manővere­zés után elhagyta a kikötőt. Jókedvű utasok százai integet­nek a parton maradóknak, meg a mellettük elsuhanó vi­torlások utasainak. Messze a távolban halvány körvonalak­ban látni még csak a Balaton túlsó partját... A kormányos fülkéjében Kersák József hajóvézető és Liditt Ferenc gepüzemeltető a tervrajzok fölé hajol. — Elvállaltuk,' hogy nyolc balatoni kikötőben tájékoztató táblákat állítunk fel, azoknak á tervrajzait nézegetjük. Sió­fokon mát* befejeztük a mun­kát, most kezdtük Tihanynál, aztán Badacsony kerül sorra. — Mikor dolgoznak? — Hajnali négy órakor meg este tíz órakor is, ha szüksé­ges. Meg amikor utasra, illet­ve indulásra várunk, mindig van annyi idő, hogy valamit elvégezzünk. Szei'etnénk ezt a vállalásunkat nagyon hamar mögöttünk tudni, hogy az uta­sok minél jobban tájékozód­hassanak. — Ki mit vállalt? . — Heten vagyunk a hajón, mindenki ért Valamilyen szak­ipari munkához. A betonozás­tól kezdve a hegesztésig meg a festésig, sőt ha kell, a villany- szerelést is megcsináljuk. Kü­lönben társadalmi munkában két hét alatt mi festettük át kívül és belül is hajónkat, az Ercsit, meg a siófoki kikötő korlátáit, óráit, - tájékoztató tábláit is. Kétszáz kiló festé­ket használtunk fel. — Ez falán a hajó személy­zetéből alakult szocialista bri­gád vállalása? — Nem, szocialista brigád nincs az Ercsin. Rövid ideig vagyunk csak együtt, ez nem elegendő, 'hogy szocialista bri­gádot alakítsunk. Mégis, az Ercsi személyzete így kívánja megmutatni, hogy lehet ilyen rövid idő alatt is szocialista szellemben dolgozni. Már régen várták a forgalmas balatonboglári pályaudvaron megforduló utasok, hogy befe­jezzék a gyalogos aluljáró épí­tését. Noha az utolsó simítások még hátra vannak, már birto­kukba vehették az üdülők. A nyolcvannégy méter hosszú aluljárón közelíthetik meg a vágányokat, s ez köti össze az állomást és a tópartot is. „A Jókai? Akkormég gőzösvolt! Ez ugyan nem is olyan na­gyon régen volt, hiszen sokan emlékeznek még a fiatalabbak közül is arra, amikor a Jókai füstölögve járt a Balatonon. Ám Papp Gyula bácsinak annyi az emléke, hogy a ma­gyar tenger hajózásának törté­netéből kiemelve egy-egy lé­nyeges eseményt, mögötte még mindig el tudna mondani má­sik fizet. Ezért jogos nála a felkiáltás: »Akkor még...-« Ha nem is a legöregebb ba­latoni hajós Gyula bácsi, de mindenesetre a legidősebb azok között, akik még vízen .vannak, ö sem tud elszakadni — mint sok más társa sem —, pedig már 1968-ban nyugdí­jazták. — Akkor a Kelén parancs­noka voltam, így a Kelén lett a végzethajó. i — Végzethajó...? — Ezt úgy kell érteni, hogy róla mentem nyugdíjba, ezen a hajón fejeztem be a munkát. Már negyven éve csináltam... És milyen szép hajó volt! Egyike a legszebbeknek, ame­lyek a tavon jártak! Az idős parancsnok min­dent megpróbált a Balatonon. 1926-ban a halászoknál kezd­te. Nem bírta az első vihart, a többi halász alig tudta rábe­szélni, hogy jöjjön vissza a hajóra. Pár év múlva már a kompon dolgozott. Persze sok­kal kisebben, mint amekkora most a Kossuth Bajos vagy a Széchenyi. — Csak személykocsi fért rá, abból is legföljebb tíz da­rab. De rendszerint lovas foga­tokat szállítottunk. Vitték a bort meg az élelmiszert á na­poknak. Az volt a Komp X. Csak három évig dolgoztam rajta, aztán hajókormányos lettem. Azt viszont hosszabb Másodosztály. 45 fok melegben? ideig csináltam. Nem is tud­tam egészen elszakadni tőle, és parancsnok koromban is a manőverezést szerettem a leg­jobban. Ez a Kelén nagyon engedelmes hajó volt, nem za­varta a vihar sem. Bírta! A Jókain matróz volt Gyula bácsi. Azt tartják az embe­rek, hogy ez a hajó a legöre­gebb a Balatonon. Pedig a két testvér, a Kelén és a Helka is van már nyolcvanéves. Nem látszik karcsú testükön ... Ezt a két hajót alakították át utol­jára motorosokká, 1962-ben. Gőzös korukban minden má­sodik nap hatvan mázsa sze­net kellett a személyzetnek belapátolnia széntárolóba. — Emlékek? — Hát persze, hogy vannak! Kellemesek és kellemetlenek. Ott voltam a balatoni hajózás legnagyobb tragédiájának Erre nem szívesen emlékezem. Meg annyi mellette a jó és a szép, hogy elnyomja. Néha még mbst is érik az embert meglepeté­sek; A negyven év azt hozta magával, hogy a Balatonnal összeismerkedtünk alaposan. Nekem meglepetés volt, ami­kor egy nyolcvankét-éves néni .elmondta, hogy. az idén van először a tó partján. Hát az meg hogy lehet? — csodálkoz­tam magamban. — És most? — A vízi taxit vezetem már tavaly óta. De ezt megelőzően is motorcsónakot vezettem a nyugdíjazásom mán. Nézze csak — pillant fel hirtelen az öreg »tengerész« —, most fut ki a Kelén. Aki ott a parancs­nok, az az öcsém. A bátyám fia. — Akkor ez a hajó a csa­ládban maradt! — Ott van még rajta a ke­zem nyoma. K A. Császárzsemle, réteslap Budapestről A Siófokon üdülök igényei­nek jobb kielégítése, illetve az élelmiszerüzletek választéká­nak • bővítése végett a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, megállapodást kötött a Fővárosi Sütőipari Vállalat­tal. Ennek értelmében Budapest­ről több . sütőipari terméket szállítanak Siófokra. Az első szállítmány — 800 darab csá­szárzsemle a napokban ér­kezett meg, s igen rövid idő alatt elfogyott. A fővárosi vál­lalat heti három alkalommal küld az, éíelmiszerkisker. sió­foki 41 * 'is üzletébe ebből a kedvelt süteményből, ezenkí­vül réteslapot,..különböző sós és édes teasüteményt is szál­lít. Júliusi Balaton Nem azt vitatom, hogy szük­ség van-e a szántódi Shell- kútnál lévő presszóra- A jár­művezetők, amíg kocsijuk el­készül, bizonyára szívesen el­fogyasztanak egy-egy üveg colét vagy más üdítő italt, egy feketét Ám furcsa, hogy a parányi helyiséget másodosztályban üzemelteti a Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalat Nem tudom mi indokolja *ezt. Igaz a választék bőséges, van ele­gendő hazai és külföldi ital — nemcsak üdítő —, valamint cigaretta és minden, ami egy presszóban csak kereshető. De a belső helyiségben egy­szerre csak 5—6 vendég fér el. Nincs semmiféle szellőztetési lehetőség — csupán az ajtót lehet kinyitni — s bizony a harminéf okos kánikulában benn á 45 fokot is eléri a hő­mérő higanyszála. Véleményünk szerint szel­lőztetésen, de a besoroláson is haladéktalanul változtatni keli! Juj, de hideg! m 'n a Hangulatos, kedves A pulton és az asztalokon kis tálakban élő virág . illatozik. Hangulatossá, kedvessé vará­zsolja a helyiséget, dicséri an­nak vezetőjét, Pesti Jánosnét, aki — ebből is látható — nem­csak azzal törődik, hogy a for­galom növekedjen, hanem az­zal is, hogy a vendég jól, ott­honosan érezze magát. A fogyasztási szövetkezet szárszód Balaton csárdájában, borkóstolójában láttuk ezt. Ilyesmit másutt is jó lenne ta­pasztalni így is lehet keresni „Ha adnak négy üveget, a többit is visszaváltom!“ Csend és Zsákmányra várva. Minden Balaton 'menü üz­letben gondot okoz az üres üvegek, visszavétele, mert a raktározás és a göngyöleg el­szállítása igen nehézkes. Ám ott, ahol üveges italt árusíta­nak — a belkereskedelmi mi­niszter rendelete értelmében — kötelesek az üres üveget visz- szaváltani, még ha az nem is tőlük származik. — Én kérem csak azt ve­szem vissza, amit tőlem vesz a kedves vevő. Különben ez csak rontaná forgalmamat és ráfi­zetnék a boltra. * — Honnan tudja, hogy nem innen vettük? — Jó a memóriám, megis­merek én minden vevőt... — Volna néhány sörösüve­günk, mit csináljunk vele? — Hát vigyék el egy na­gyobb üzletbe,' mert ott nem számít. De tudják mit: adnak nekem három-négy üveget, ak­kor a többit is visszaveszem, így egyikünk sem jár rosz- szul...! Ez az épületes bezsélgetés a szántódi 14-es Pulvex pavilon­nál játszódott le, az ottani va­sutasüdülő szomszédságában. Itt szereztünk bizonyosságot arról a panaszról, hogy a Pul­vex nem hajlandó az üres üve- 1 gek vissza,- illetve beváltásá­ra, ezzel más üzletekbe uta­sítja a vevőket. Jó és hasznos, hogy a Pul­vex új versenytársként jelent-, kezeit ebben a nyári szezon­ban. Ennek hasznát a nyaraló, a vásárló élvezi. Ám egyetér­tünk a többi kereskedelmi vál­lalat jogos észrevételével: le­gyen ez a verseny korrekt, s ne olyan, mint amit tapaszta­lataink alapján szóvá is tet­tünk! Könnyű ugyanis eladni a sört, az üdítő italt, ha az üres üveg visszaváltása, tárolása, meg a visszaszállítás gondja is a többi kereskedelmi vállalatot terheli! Arról nem is beszélve: a Bel­kereskedelmi Minisztérium rendelete mindenkire»vonatko- zik, ez alól nem kapott és nem is kaphat, mentesítést a Pulvex sem. S még egy dolog.: kissé hihe­tetlen, hogy egy forgalmas na­pon az eladással, pénzkezelés­sel is fogfalkozó ember képes legyen több száz arcot megje­gyezni, minden embert, szá­mon tartani, hogy valóban ná­la vásárolt-e. Sz. U Sámogyi

Next

/
Thumbnails
Contents