Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

Így javaslat útja Nem kallódik el az óvoda Bár az óvodák nem szoktak csak úgy elkallódni, egy kicsit aggódva figyeltem, mi lesz ve­le. Bizonyos jelek arra enged­tek következtetni, nem biztos, hogy megvalósul, annak elle­nére, hogy a tanácsülés meg­szavazta. Igaz, olyan feltétellel szavazta meg, »ha az épület megfelel a műszaki követelmé­nyeknek, és lesz anyagi fede­zet az átalakításra«. Az aggodalom tehát nem volt teljesen ok nélküli, mert sok pénzből építeni szép és jó óvodát — nem művészet Bökkenőt mindig az »anyagi eszközök« hiánya jelent. Hogy a donneri városrésznek létkér­dés egy óvoda, az vitán felül áll. De ugyanez vonatkozik a Kalinyin és más városrészekre is. Miután dr. Ormossy Viktor, a városi tanács elnökhelyettese megmagyarázta a Szigeti Ist­ván országgyűlési képviselő beszámolójára összegyűlt don- neriaknak — miért nem kap­hatnak óvodát, egy idős, fej­kendős nénike közvetlen moz­dulattal rákönyökölt az elnöki asztalra: — Én tudok egy helyet, ahol gyorsan és olcsón lehetne óvo­dát csinálni — közölte. És tényleg tudott. Az embe­rek elképedve néztek össze: »Nahát... Milyen ésszerű ... Hogyhogy eddig ez senkinek nem jutott eszébe?« Valóban. A Donner régi sportpályáján teljesen kihasz­nálatlanul áll az a lapos tete­jű, egészséges ház, amelyet né­hány évvel ezelőtt öltözőnek építettek, de ideiglenes napkö­ziként is jó szolgálatot tett egy darabig. Miért ne felelne meg akkor most — némi bővítés • sei — ideiglenes óvodának? Mert nemcsak a pénzhiány szorít, hanem az idő is. A je­lenlegi nyolcvanszemélyes óvodába százhúsz gyerek jár, és nagyon sok jelentkező még így is lemaradt. Mindezt a ve­zető óvónő szinte sírva pana­szolta az országgyűlési képvi­selőnek, és ha annak a néni­nek nem jut eszébe ... de eszé­be jutott. A nevét sajnos nem sikerült kideríteni, mert a gyű­lés után, mint valami mesebeli jó tündér, azonnal eltűnt a tö­megben. De hát hogyan lesz egy okos javaslatból óvoda? Ügy hogy a donneri tanácstag továbbí­totta a tanácsülésnek, majd a műszaki és egészségügyi felté­telek kivizsgálására megala­kult egy bizottság, ahogy az már lenni szokott. Az viszont már nem mindig történik úgy, ahogy ez esetben: a bizottság ugyanis napokon belül kisé­tált a helyszínre, és ott rögtön megállapította: a két tágas, nagy ablakos, szépen parkettá­zott szoba a cserépkályhákkal nagyon alkalmas arra, hogy — legalább átmenetileg — óvoda legyen belőle. Csupán kiszol­gálóhelyiségeket kell hozzá­toldani és kész. Hogy még alacsonyabbra csökkenjenek a költségek és még gyorsabban készüljön el az átalakítás, a szakmunkás- képző intézet párttitkára fel­ajánlotta az iskola tanulóinak társadalmi munkáját. Aztán az építészek következ­tek a tervezéssel. Ez ugyan nem ment az eddigiekhez ha­sonló gyorsasággal, de az már túl szép lett volna. Minden­esetre a tervrajzok is elkészül­nek június 30-ig. Lehetne kez­deni az építést, ha a városi ta­nács költségvetési üzemének minden építőbrigádja nem dol­gozna pillanatnyilag különbö­ző óvodákon. De hát az egyik fontosabb, mint a másik. Mi­helyt azonban valahol végez­nek, irány a Donner. Legaláb­bis ezt ígérte a városi tanács tervosztályának vezetője. Meg azt, hogy a donneri óvo­da még az idén elkészül. Nem szeptemberre ugyan — bár az lenne a legjobb, de később se lesz rossz. Aggodalmam tehát — ha nem is teljesen indoko­latlan —, úgy látszik alaptalan volt. Nem kallódott el a ta­nácsülés határozata meg a donneri óvoda. Rezes Zsuzsa Tápláló és gyógyító gyümölcsök A hosszú téli napok után ki­fogytak az éléskamrából a be­főttek, jólesik most a friss, za­matos, ropogós gyümölcs. Az első gyümölcsök, amelyekkel üdvözöl és megajándékoz ben­nünket a természet: a cseresz­nye, a meggy, az eper, a sza­móca, és a szeder. A gyümöl­csök nemcsak nagyon ízletesek, hanem rendkívül hasznosak is a szervezetünknek, mely ta­vasszal sok mindenben hiányt érez. Cukrot (kb. 20 százalék), gyümölcssavakat, C- és B-vi- tamint, karotint (A elővita- min), tanninvegyöleteket, pek- tint, valamint értékes sókat, mint pl. calcium, magnézium, foszfort, és vasat cinket, rezet, kobaltot és szilíciumot is tar­talmaznak. Az egészséges ember számá­ra a nyers gyümölcsök kitűnő táplálékot jelentenek. Nem kö­zömbös azonban, hogy a bete­gek milyen formában fogyaszt­ják azokat. A betegek a cse­resznyét és a meggyet celluló- zetartalma miatt csak gyü­mölcslevek, illetve kompót for­májában fogyaszthatják, mivel fokozzák az emésztőtraktus működését és izgatják a nyál­kahártyát, serkentik a gyo­morsavtermelést. A cseresznye és a meggy olt­ja a szomjúságot, frissít, üdít és javítja az étvágyat. Jó hatása van egyes megbetegedéseknél, mint pl. görcsös vastagbél­gyulladás, szorulás. Máj-, vese- és szív-betegeknél a minden­napi diétában sokszor szerepel­nek. Érelmeszesedéses és ma­gas vérnyomású betegeknél is hasznosak. Az eper, szeder és szamóca a legjobb gyübölcsök közé tarto­zik. Hasonlóan a cseresznyé­hez, rendkívül aromásak, éde­sek és ízletesek. Az öszetéte- lükben is sokban hasonlítanak. C-vitamintartalmuk nagyobb, mint a citromé és a narancsé. Figyelemre méltó a kálium­tartalmuk is. Kevesebb cellu- lózetartalmuk miatt nyugodtan fogyaszhatják a betegek is. Újdonságok a VBKJ1 Gyárlmáoyfejlesztési Intézetéből A VBKM Gyártmányfejlesz­tési Intézetének hőtechnikai osztályán újtipusú, tetszetős ki­vitelű, hordozható csőfűtőtes- tes hősugárzót, hőfokszabályo­zós fali fűtőpanelt és cserép­kályhába szerelhető, fokozat- kapcsolós fűtőtestet, valamint kvarccsöves fali infrasugárzót fejlesztettek ki. Az elektronikai osztályon előállítottak egy sokcsatornás adatgyűjtő berendezést. Az adatgyűjtő másodpercenként maximálisan 50 ezer méréssel ellenőrizhet programozott ter­melési folyamatokat vagy la­boratóriumi méréseket. Az erősáramú berendezések osz­tályán készül a BCM elektro­sztatikus porleválasztó beren­dezésének szabályozó egysége. osztályán újtípusú, tetszetős ki­re ezek is hasonlóan hatnak, mint a cseresznye és a meggy. Említésre méltó kitűnő hatá­suk a heveny májgyulladások­ra, valamint az epe- és vese­köves betegségekre. Hátrányuk, hogy egyes embereknél túlér­zékenység miatt bőrkitütések léphetnek föl, főleg az eper fo­gyasztásánál. Betegségek esetén helyes, ha kikérjük a kezelőorvos taná­csát, hogy milyen gyümölcsöt és milyen formában fogyaszt­hatunk. Igaza van a közmon-' dásnak: »Jóból is megárt a sok«. Tehát a gyümölcsök túl­zott fogyasztása is megárthat. Dr. Iliev Ilia Kutya őrizte a focipályát A házak árnyékában az egyetlen játszásra alkalmas terület az iskola udvara. A 48-as ifjúság útjának házai­ról és a Krénusz János iskola sportpályájáról van szó. Az itt lakó gyerekek és szüleik több­ször kérték, hogy nyáron öt óra után, amikor a napközi­sek elmennek, akkor hadd le­gyen a környékbelieké a pá­lya. Az úton nem lehet ját­szani, mert három hete is volt egy csúnya baleset. A gyere­keket ennek ellenére sem en­gedték be. Elhatározták, hogv levelet írnak Szigeti István országgyűlési képviselőnek. "Az iskola udvarán szok­tunk játszani. Eddig nem is volt probléma, most azonban új gondnok jött, aki nem ép­pen szép szóval igyekszik ben­nünket kitiltani. A sok dur­vaságra mi is durván válaszol­tunk, most egyáltalán nem mehetünk be, csak távolról nézzük, hogy ott áll kihaszná­latlanul. Kedves Szigeti bácsi! Mi nem vagyunk elvetemült gyerekek. Amikor környékün­ket parkosították, vigyáztunk arra, hogy senki ne lépjen a fűre, amikor a szép új iskolát bekerítették, mi vigyáztunk arra, hogy ne tördeljék szét a kerítést. Most is mi vigyáz­nánk rá, ha bemehetnénk. Védnökséget vállalnánk azért, hogy a virágoknak ne történ­jen bajuk, az iskola egyéb te­rületére sem léphetne be sen­ki, kárt okozó szándékkal.« A levelet tizenhárom gye­rek írta alá, de a képviselő megértette, nemcsak az ő gondjuk ez. Szigeti István vá­laszában a tanácsülésen ho­zott határozatra hivatkozva így írt: »A Kaposvári Városi Tanács éppen a legutóbbi ülésén fog­lalkozott a gyermekek játék- és mozgásigényei kielégítésé­nek lehetőségével. Megállapí­totta, hogy e célra igen alkal­masak az iskolák udvarai a lakótelének környékén. Ezen­túl tehát a Krénusz János Ál­talános Iskola udvarát birtok­ba vehetitek.« A birtokbavétel mégsem tör­ténhetett meg, de ez nem az ott lakókon múlott. A ház­felügyelőnő arra hivatkozva, hogy az igazgató neki semmi­lyen utasítást nem adott, a gyerekeket továbbra is elza­varja. Mikor megkérdeztem, kije­lentette, hogy ez teljes lehe­tetlenség, ide a gyerekek nem jöhetnek. Aztán némiképp módosította véleményét, mi­szerint mindenki menjen ab­ba az iskolába játszani, ahol tanul. Felelőtlennek nevezte azt (1), aki ilyen levelekkel úgymond »lovat ad a gyere­kek alá«. Aztán érvekkel pró­bálkozott : — Mert betörik az ablako­kat. Nem is olyan rég letörött még a kerítésbástya is. — Ja! A kerítésbástya, ame­lyiket az a teherautó ledön­tött — kapcsolódott be a tár­salgásba egy ott dolgozó asz- szony, kolléganője nem kis bosszúságára. Az utolsó elfogadhatónak látszó érve az volt, hogy a gyerekek a kerítésen keresztül közlekednek. Viszont a pálya melletti kapu zárva, a legkö­zelebbi ajtóra pedig egy tábla van kifüggesztve, hogy a ka­pun belül ugató eb nemcsak ugat, hanem harap is. Nem csoda tehát, ha a gyerekek nem az ajtón keresztül men­nek be. Nagy Elődhöz, az iskola igazgatójához a gyerekek kép­viselőivel, Gelencsér Józseffel és Horváth Gyurival mentem. — Mi a gyerekeket nem tiltjuk ki — mondta az igaz­gató —, csak annyit kérünk, hogy szóljanak a gondnok né­ninek, ha bejönnek, és ha tá­voznak, akkor is. A kutyát napközben rövid láncra kötik majd, hogy a gyerekek bejö­hessenek. Este negyed kilen­cig maradhatnak focizni a fiúk, még a kapukat is kint hagytuk. Mindezt az igazgató a ház­felügyelőnő jelenlétében mondta el. Végül jó focizást kívánt a fiúknak. Virág Erzsébet 16 új filmet vásárolunk A cannes-i fesztivál során nyolc játékfilmet vettünk át magyarországi forgalmazásra. Az öt amerikai film között van a világhírű dokumentum­regény, a Hidegvérrel írójá­nak, Truman Capotenak írá­sából készült Uvegház című film. Egy valóságos per anya­gát felhasználó színmű nyo­mán nyolc nap alatt készült A catonsvielli kilencek pere című amerikai film. A színes alkotás megtörtént eseménye­ket dolgoz fel. A nagy ameri­kai rendező, Elia Kazan, szá­munkra eddig ismeretlen, de kitűnő színészekkel készítette el A látogatók című filmjét, amelyben a vietnami háború ellen emeli fel szavát. A magyar közönség hama­rosan láthatja Fellini Rómá­ját is, amely a fesztiválon ki­vívta a kritikusok egybehang­zó, legnagyobb elismerését. Berlinben járt delegációnk öt filmmel tért haza. A belgrádi átvétel eredmé­nye három jugoszláv film. Veszélyes fürdőzés! í sHriÄ * ­JAZMIMIIAAT, NYÁR Az intézet laboratóriumában a fali fűtőpanel. — Ahoj! — Ahoj! Háttal állt az ajtónak, nem láthatta az érkezőt, de ez a brummantás csak egyvalaki­ből jöhetett. Erezte: történnie kell valaminek ma. Mióta a férje elment sih- tára, nem tudta, mihez kezd­jen. Fél hét volt, a bolt még zárva. Üldögélt az ablak előtt, a keze összekulcsolva az ölé­ben. Még nem is fésülködött. Nézett kifelé, de nem látott. Tudatáig nem hatolt el a re­tináján felfogott kép. Oda­kint nagy darab, fekete fér­fiak siettek a busz felé, mely az aknához szállította őket. Amikor a kenyeresautó odafordult a bolt elé, a du- hogásra felérzett. Néhány energikusnak szánt mozdulat­tal összegereblyézte rövid, fiús haját, erszényt vett a ke­zébe és hálót. »Jó napot, ta­nító néni! A boltba?« Minden reggel ez a köszöntés, ez a kérdés. Nehéz volt megszok­nia ezt a »tanító nénit« a ná­lánál háromszor idősebb asz- szonyoktól, amikor hét évvel ezelőtt idehozta a férje, a bánya műszaki vezetője. Ez volt az élete, ez a száz­ötvenhét lépés. Száztizenöt lépés a boltig és vissza. Negy­venkét lépés az iskoláig és vissza. De már megkezdődött a nyári szünet, a folyosók sem vertek vissza gyerekzsivajt. Nincs oka panaszra. Min­dene megvan, összkomfortos lakás a kolónia közepén. Ko­csi. Gépesített háztartás. Ru­hák. A férjére sem lehet pa­nasza. Legföljebb, hogy »el­szerette-« tőle a bánya. Amikor a boltból vissza­tért, a főzéshez látott. Fel­váltva nyúlt a fűszerekért. Nem sietett a munkával. Ha végez — mihez kezd a dél­utánjával7 Olvasni sem lehet örökké! Már szinte könyvun­dora volt... Egy légy körözött a gőzben vad duruzsolással. Az asszony a konyharuhával hessegette; nem szerette a légypiszkot a falon. Ahogy nyitotta az aj­tót, megcsapta a jázmin hó­dító illata. Szédülten tett-vett tovább. A kredencsarki vek­ker fáradhatatlanul gyűrte a másodperceket. — Ahoj! — Ahoj! Automatikuson válaszolt a hét éve nem hallott köszön­tésre. De mintha madár röp­pent volna benne. — Ígértem, hát eljöttem. Bőr nem sokat változott. Olyan természetesen mondta, mintha nem is ezelőtt hét év­vel ígérte volna ezt a láto­gatást. Volt valami, amitől le- begővé, álomszerűvé vált az egész. — Látom, jól éltek. Bőr utólag restellte a köz­helyszerű mondatot. — És te? — szaladt ki az asszony száján, miközben szé­ket toli Bór alá. A férfi szemöldöke hullám­ba szaladt. — Nem volt könnyű. De sikerült; napokat mászkálha­tok, ismerkedhetek az embe­rekkel. És írhatok róluk. Ahogy akkor terveztem. Ez az »akkor« egy időre bennük szakasztottá a szava­kat. Akkor, amikor a lány a bizonytalan helyett a biztos — Gál Barnabás műszaki ve­zető — mellett döntött. »Ak­kor«, hét évvel ezelőtt. — Egyedül...? — félbeha­gyott asszonyi kérdés volt ez, reménység bujkált a mélyén. — Romantikus hősök csak regényekben léteznek. Meg­nősültem. Bódító jázminillatfelhők úsztak. Az asszony végigsimí­tott Bór tüskés haján. Később, amikor Bór lezu­hanyozott és vastag törülköző­vel pirosra dörzsölte a testét, az asszony azt mondta: — »Sül a hús, enyhítse ét­vágyad!« József Attila verseit olvas­gatták fennhangon. Hét évvel ezelőtt. — Ne menjünk el innen együtt? — kérdezte az asz- szony hirtelen. — Ne men­jünk el? A döntéseknek az a terme szetük, hogy többnyire egy szeriek és megismételhetetle­nek. Bór készülődött. — »Ki kell küzdenünk a jogot az emberek jobbítására ott, ahová állunk.« Te mond­tad ezt akkor. Igazad volt. Beszéltem az emberekkel, mi­előtt hozzád jöttem. Becsül­nek, szeretnek. A munkádért, magadért... Erről nem is esett több szó. Az asszonyban azonban mint­ha kályha kezdett volna kie­légíteni Bór szavaira. Amikor a férfi elbúcsúzott — talán újabb hét évre, talán örökre —, a megtalált belső derű su­gárzott az asszony mosolyá­ban. — Ahoj! Ahoj! Ahoj! Leskó László Sok bajnak forrása volt már a fölösleges hetvenkedés, a ve­szélyforrások semmibevétele. Különösen a nyári időszakban jár szerencsétlenséggel a für­dés, amikor a legelemibb biz­tonsági szabályokat is felrúg­ják. S amikor megtörténik a szerencsétlenség, akkor már ké­ső a részvét, a sírás. A Kaposvár környéki tö- röcskei víztárolónál felirat tilt­ja a fürdést. Akik a feliratot elhelyezték, tudták, hogy miért nem engedélyezik itt ezt a kétségtelen kellemes nyári szó­rakozást. Azért, mert a víztá­roló a jelenlegi állapotában még nem alkalmas arra, hogy ott strandoljanak. Sok helyen egyenlőtlen a talaj, s ennek következtében nagy gödrök vannak az egyébként szép fek­vésű tóban. Az ilyen mélyedé­sek esetleg szerencséltenség forrásai lehetnek. Éppen az ilyen veszélyes mélyedések miatt az elmúlt években nem egy fiatal vesztette életét a me­gye más területén lévő tavak­ban, illetve téglagyári gödrök­ben. A városi tanács felkérésére a hatóságok és a rendőrség is el­lenőrizni fogják, hogy a tilal­mat — főleg a fiatalkorú für- dőzők — betartják-e. Teszik ezt azok érdekében, akik okta­lanul vállalják a veszélyt. Emellett az is szükséges, hogy a gyermekek szülei is tiltsák meg az ilyenfajta szó­rakozást, mert a család érdeke is, hogy egyetlen kaposvári gyerek se hősködjön céltalanul olyan vízben, amelyben egye­lőre veszélyes a fürdés. F. L. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents