Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Az eszközei a könyvek S >kszor panaszkodunk gyermekeink túlterhelésére, ha az iskoláról beszélünk. Századunkban nagyobbat léptünk előre sok tudományágban, mint a megelőző századokban együttvéve. Az űrhajózás kora ez, a technika csodáinak kora. A tudomány hét mérföldet lépő csizmákban Jár. A nyomába tudunk-e szegődni? Tartani tudjuk-e a gyors tempót, hogy az alapvető ismeretek szintjén elsajátítsuk egy-egy fontosabb területének lényegét? A holnap még több felfedezést, még nagyobb tudományos sikereket ígér. A holnap diákjainak még több tanulnivalójuk lesz. Az idei balatoni beszélgetéseken is szó esett ezekről a kérdésekről. Az MSZMP Központi Bizottsága pedig 1972. június 15-én hozott határozatot, mely hosszú távra megjelöli iskolarendszerünk tartalmi továbbfejlesztésének feladatait. Ezek egyike az önképzés-önnevelés megalapozása. Az önképzés kibontakoztatása az iskolarendszerű oktatásban a túlterhelés csökkentése, illetőleg teljes megszüntetése útján lehetséges, ahogy ezt dr. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója Siófokon elmondta. Az általa írt tanulmány mélyreható elemzés, s egyben kiutat mutató dokumentum. Megállapítja, hogy a túlterhelés forrásai az 1961-es reform tantervei és tankönyvei, mert ezek nem adtak lehetőséget az önképzés kibontakoztatására. Az. általános iskola dokumentumai csak a magvar irodalomnál inspirálják a több könyvből való tanulást. Más tantárgyakban a tanulói ismeretterjesztés kizárólagosan és egyedül a tankönyvre épül. Sajátságos »egykönyvűség« ez abban az értelemben is, hogy csak egy tantárgyhoz kötődik az oivastatás: a magyar irodalomhoz, amely viszont a szépirodalom-centrikus olvasás csak részben elfogadható szemléletével van összefüggésben. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy régi »gyermekbetegsége« ez az iskolarendszerű oktatásnak. Az volt már az 1961-es változások előtt is. Pedig mennyi felhasználható, tananyagot színesítő földrajzi jellegű, vagy éppen a feltalálók életével foglalkozó könyv jelent meg annak idején is. amikor e sorok írója volt gyerek! S a pedagógusok csak nagy ritkán — »önszorgalomból« — hívták fel egyikre-má- sikra a figyelmet. Nemes tartalmú »árukapcsolásról« van itt szó. Dr. Arató Ferenc a középfokú oktatás feladatrendszerét és dokumentumait a középfokú oktatási célkitűzésekkel összevetve megállapította, hogy ezen a téren is előrelépésre van szükség. Gyenge még az alap az önművelésre. A könyvnek az önművelési eszközök közé való bevonása és képzésre való felhasználása ugyanis olyan tantárgyaknál is hiányzik, amelyeknél ez tejesen kézenfekvő lenne, s ahol »hagyományok« alakultak ki. (Például: biológia, földrajz.) A konklúzió tehát a felsoroltakból következik: »szemléletében és programjában olyan tantervre van szükség, mely a képzés mellett megfelelő súly- lyal képviseli az önképzés programját is, és ehhez hasonlóan a tankönyv az önképzés vezérfonala elsősorban, nem az egykönyvűség szemléletének megtestesítője. »Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezentúl nem lesz szükség a tanterv alapvető előírásaira. Különbséget kell tenni alapvető előírások és követelmények, valamint a mindenre kiterjedő szabályozás között. »Az olvasás útján nyújtható önképzési program különösen az anyanyelvi irodalomban és történelemben, földrajzban és a természetrajzban kínálkozik, azonban elvileg egyetlen tantárgyat sem zárhatunk ki.« Dr. Arató Ferenc tanulmányában és előadásában beszélt a »kivitelezés módjáról« is, részletesen elemzve a témát. Hozzátenni valóm ehhez nincs. Amire utalni akarok, az a másik oldal. Az önművelés-önnevelés megalapozásában, előkészítésében nagy szerep vár majd a pedagógusokra. Ez azt jelenti, hogy iskolai nevelőinknek tudatosan kell felkészülniük erre az időszakra. S nem árt, ha már most megkezdik ezt. A nyári időszak amúgy is alkalmai arra, hogy kipihenten, szellemileg frissen .átgondolják: mely könyvek segíthetik tantárgyuk jobb megértését, mely könyveket ajánlhatják majd a gyerekeknek. Tudom: nincs minden pedagógusnak egyformán jó memóriája és olvasottsága sem. Ügy gondolom azonban, hogy kis találékonysággal a kevésbé olvasottak is megtalálják addig a kiutat, amíg maguk is elolvassák az »ajánlott« könyveket. Mert valóban ajánlják ezeket a könyveket. A könyvtárosoktól sok hasznos tanácsot kaphatnak. S nem árt körülnézni az iskolai könyvtárban sem. Nemegyszer tapasztaltam, hogy sok értékes mű hever valahol a szekrények mélyén — olvasatlanul. Leskó László Befejeződtek az egyetemi, főiskolai fölvételi vizsgák Folklórnapok Balatonföldváron Tisztelet a nép iránt — Adatközlők a közönség előtt Gyorsmérleg az eredményekről ORSZÁGSZERTE befejeződtek az egyetemi, főiskolai fölvételi vizsgák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. összesen 60 656-an írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliz- tető fölvételi bizottságok előtt, hatezerrel többen, mint a múlt esztendőben. Legtöbben — szám szerint 39 251-en — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1972 73-as tanév nappali tagozataira, ugyanakkor mintegy 14 500 elsőévest vehetnek föl a felsőoktatási intézmények. (A túljeleiitke- zés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pályázati megoszlás. Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentkezőket, míg más karokon és szakokon kisebb pontszám is elegendő volt a fölvételhez. Az elmúlt napokban 11 520, nappali tagozatra pályázó hallgató kapta meg postán a felvételéről szóló kedvező értesítést; még nem döntöttek ugyanis annak a 2280 műszaki főiskolás »gólyának« a sorsáról, aki szeptemberben ugyancsak megkezdheti tanulmányait a nappali tagozatok első évfolyamain. A késedelem oka az úgynevezett átirányítás. A műszaki egyetemekre jelentkezett és megfelelt hallgatók egy részét ugyanis a hasonló képzést nyújtó, üzemmérnöki diplomát adó műszaki főiskolákra irányítják át. A FELSŐOKTATÁSI intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töl tötték be. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbesítéstől számított nyolc napon belül — az illetékes miniszterhez fellebbezhetnek. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a következő tanév elején, illetőleg kik nyernek előfelvételt az 1973' 74. tanévre. A műszaki egyetemek nappali tagozataira például 4907-en adták be pályázatukat; összesen 2085 diákot vehetnek majd fel, eddig 1853 hely sorsáról döntöttek. Az orvostudományi egyetemekre együttvéve 3710-en felvételiztek, 1240 lesz az első évfolyam végieké^ létszáma, jelenleg 1166 pályázó kapta meg felvételéről a végleges, kedvező döntést. A MŰVELŐDÉSÜGYI Minisztériumban hangsúlyozták, hogy fellebbezési kérelmeket csak abban az esetben tudnak érdemben elbírálni, ha az érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően a pályázó fellebbezési jogot kapott, vagyis a felvételi vizsgán a fentiek szerint megfelelt. ♦ I Szüts Dénes 1 '1 lililli 11 ■ | ! Öngyilkosság | a Kaszinó utcában? Í26. 1 2 Éva szerette az ismeretlen♦ ségből időnként felbukkanó 2 apját, de most már nem tud- jta hová tenni. Kíváncsisága 2 nyugtalanul kereste a sosem I látott apát. — Dédi, apám sze- Irinted nemcsak tehetségtelen j volt a pénzügyekben, de fele- |lőtten is? — kérdezte váratlanul. ♦ ♦ A kérdésre válaszolni kel♦ lett. í — Egyetlen mentséget tudok ♦találni a számára, így és itt, a ♦ múltat felidézve, hogy a te ♦ apád volt. Más semmit! De t most — a bárónő kinyújtotta I száraz, csontos kezét, és mint- |ha csak hipnotizálni akarná ♦ unokáját, erősen megszorítot♦ ta a karját —, hajót látok kö- {zeledni a hajótöröttek felé.- Ez nagyon ködösen és sejtelmesen hangzott, és annyira 1 ellentétben állt mindazzal, ♦ ami itt valóság volt, a szúró 2 napfénnyel, napozókosarak- ikal, a labdázó gyerekekkel, a ; teraszon a papírjaiba bújó ♦ Dániellel, s ugynakkor a nyaralásból hátralévő egy-két 2 nappal is, hogy Éva akaratlanul is elnevette magát. — ugyan, Dédj, a* lehetetlenség! S ebben a pillanatban a lapos kövekből épített kis gyalogjárón feltűnt Alfred Fless- burger sportos, fehér ruhás alakja, s Évára láthatatlan súly nehezedett. Nem tartotta teljesen hihetőnek Flessburger ajánlatát, és ezért nem is élte bele magát. Dédinek sem mert előhozakodni vele. Éva szemöldöke heg/esebb ívben feszült a homlokán, erőlködve próbált kitalálni valamit, amiről csak sejtette, hogy létezik, van, közöttük feszül. Dédi megjegyzései, Dániel titokzatossága, makacs, szinte dühödt félrevo- nultsága, Flessburger ajánlata — mindez túl sok volt egyszerű lényének — Csókolom a kezüket! — állt meg mellettük a kölni gyógyszerész. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát keresett, Frischt, a Gestapo megbízottját, bár ugyanilyen erővel lehetett a keresett személy Carl von Clodius, a német birodalSomogysámsoni citerazenekar. Ezer színét kínálja a Balaton: mennyi élmény, hangulat viliódzik az itt töltött napok tükrében! A táji szépség — ez az egyre nagyobb kincs — azonban csak foglalat, benne mint drágakő helyezkedik el az ember, általa létrehozott szellemi értékeivel, örök barátságot köt, aki vele ismerkedik. »Csak tiszta forrásból« címmel három estét betöltő folklórműsort állítottak össze a balatomföldvári üdülőhelyi klub érdeklődő közönségének: hétfőn, szerdán és csütörtökön első alkalommal mutatkoztak be közönség előtt a somogyi adatközlők, e táj népművészetének őrzői. A néptáncosok balatonföldvári találkozója előtt önálló és szervesen kapcsolódó program volt ez, mivel a paraszti énekesek, táncosok, hangszeres szólisták naturális bemutatóira épülnek a feldolgozások, a színpadi megelevenítések. Elismerés és bírálat is hangzott el az estekkel kapcsolatban. A rusztikus folklór élvezői, hazaiak és külföldiek örömmel vették a »tömény« anyagot, azok pedig, akik produkciókra vártak, kevesebbet kaptak a szórakozásból, és így csalódtak. De a cél éppen az volt, hogy smink nélkül mutassuk be megyénk gazdag Idős Tóth Imre hetvenéves kisbárapáti népi énekes a csütörtök esti műsor kiemelkedő sikerét aratta. mi külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A német követelések tételei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűjteményéből, már fejből tudta: »... A németek követelik 400 ezer tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik egymillió tonna bauxit kiszállítását ... A németek követelik 50 ezer hízósertés kiszállítását ...« És így tovább. A tételek egyre nőttek, s velük arányban a német fél fokozatosan megszüntette a fizetéseket. A szállító vállalatokat a Magyar Nemzeti Bank kártalanította, kliringhitel alapján, s a német adósság egyre jobban növekedett. A Horthy kabinetirodáján talált feljegyzés tanúsága szerint Németország tartozása 1943- ra már 640 .millió márka volt, ami -*■ az akkori pengő-márka értéket véve alapul — egy- milliárd pengőnek felelt meg. Ezt a folyamatot indítótta el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél pedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász —, akkor szinte lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtudjam: Frisch maga járt-e el vagy parancsnoka, feljebbvalója, dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt? Nem a személy fontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, s Berlinben megtárgyalta a dolgokat Hugenberggel, a Gestapo gazdasági osztályán a dél-keleti csoport vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett- embert. Mert a végrehajtás — ha személyekről volt szó — mindenképpen a Gestapo hatáskörébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonatkozásban a téma szakértőjének. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, hogy tanulmányozza a bauxit-ügyet. Talán Svájcba is elment, és megkereste azt a személyt, aki tudott egyet s mást a híres Blancart-bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Baukit Tröszt megtámadását ? Napnál világosabb. Schröder elnökön kívül a legtöbb vezető inkább angolszász beállítottságú, a nyugati tőkésviszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízhatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvények csendes és állandó emelkedése. A német érdekeknek pedig csak az felelt volna meg, ha a Tröszt — legalábbis a részvények többsége, s ezáltal az irányítás — német kezekbe kerül. Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvilágban betöltött szerepét illette. A Bauxit Tröszt vezérkarát meg kellett nyerni, meg kellett hódítani, vagy el kellett őket veszejte- ni. Ami nem hajlik, törik ... (Folytatjuk.) folklórkincsét, a színpadi produkciók helye legyen a hét végi néptánctalálkozó. (Azon lehet még gondolkodni, hogy esetleg »könnyitsünk« a valóban »tömény« másfél órán, rö- videbb feldolgozásokkal, hiszen az is igaz. hogy a közönség nagyobb részé szórakozni jön a Siotour balatonföldvári ülülőhelyi klubjába.) Talán azzal kellett Volna kezdenem a nagyszabású eseménysorozat rangjához illően, hogy új műsortípus született Balatonföldváron. Nemcsak a naturális folklórkincs teszi ezt, hanem az a lehetőség, melyet ez a fajta bemutató kínál. Folklór-ismeretterjesztésnek is nevezhetnénk e műsort. Az esti programokat ugyanis a hangszerek ismertetése, a szólisták bemutatása előzte meg. mely — elsősorban a külföldiek számára — fontos háttérként szolgál a zenei és táncanyag élvezéséhez. E háttérben ugyanis népünk történelme látszik, mely — a szólisták, csoportok közremű-_ ködösével — mind a hazai" közönségtől, mind a külfölditől tiszteletet kér. Aki így ismeri meg Somogyot, a magyar nép életét, az barátságot köt az itteni emberrel. A három napon mintegy háromszáz szereplő lépett a dobogóra, énekesek, táncosok, ■ hangszeresek, együttesek. Röpülj páva-körök. A kényelmes nézőtérről beutazhatta a közönség Somogyországot, a délszláv lakta déltől Buzsákig, a Balaton-vidékig. Mondani sem kellene: ahány dal, annyi vi- ág. A helyhez, a tájhoz kötött $ dalok azonban úgy is érdeke♦ sek, hogy miként variálják a zenei alapanyagot, a témát, mert mást énekel a törökkop- pányi, mást a torvaji asszony, ♦ férfi. Más a viselete, talán a ♦ gesztusa is két vidéki ember- t nek. 2 A balatonföldvári esték si- j kere mögött, úgy érzem, más J lehetőség is rejlik: hogyan ; kapcsolhatók be e falusi szó- t listák, együttesek zenei isme1 retterjesztésünkbe. A balatoni | szezon talán három hónapra 2 tehető, addig és utána hosszú ♦ az idő, s ezt mindenképpen ki J kellene használni az egész 2 megyében a zenei ismeretter♦ jesztés úpabb útjainak meg♦ alapozására. ♦ Hatalmas gazdagsággal 2 találkoztunk — nagy szó, hogy j ennyi adatközlő ismert So- | mogyban —, az aratást meg- j szakító énekesek, táncosok, ♦ hangszeres szólisták névsora ♦ szép listát tenne ki, ha most 1 valamennyiüket megemlíte- | nénk. A teljesség igénye, nél♦ kül áll itt ez a névsor: a ka- | zsoki Röpülj páva-kör, a ka2 rádi táncosok, a kercselige- | tiek, a holládi Röpülj páva♦ kör, a somogysámsoni citera1 zenekar, a törökkoppányiak, a 2 kisbárapátiak, ladiak, torva♦ jiak, a BM Táncegyüttes. És j az idevaló szólisták — elisme- 2 résre méltóan — tettek hűse- • get népünk szellemi, történelmi értékei mellett, hirdetve a »csak tiszta forrásból« bartóki gondolatot. Horányi Barna Somogyi Néplap
