Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
Az építész a fára is vigyázott SO ÉVE: Két hónap — öt szint A 27 méter magas épületen öt szintet helyeznek majd el. Az építők a negyedik emeletet készítik. Ilyenkor már sejteni lehet, hogyan mutat majd az épület, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat Tóth Lajos utcai irodaháza. Az építők — a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai — június 15-én a földszint feletti födémmel kezdték a munkát. Most a negyedik emeletnél tartanak. Gyors az ütem. Otolecz Árpád építésvezető ezt mondja: — Mehetne még gyorsabb ütemben is. Szerkezetileg augusztus 15-re kész lesz az öt emelet, — Es teljesen? — Teljesen? A jövő év december 31-e az átadási határidő. Tehát még több mint egy év van vissza. — Nem mehetne ez gyorsabban? — A vállalat téli munkának szánta. Nem, nem lenne fontos megvárni a telet a belső szerelésekkel, de gondolni kell a munkásokra is: télen csak itt tudjuk foglalkoztatni az embereket Az építész-tervező Lörincz Ferenc, a Somogy megyei Tervező Vállalat munkatársa, együtt dolgozott a kivitelezővel, amikor pauszra került az épület — A mi vállalatunk műszaki osztálya — mondja az építés- vezető — már a tervek készítése idején kapcsolatban volt a tervezővel, s mondhatom, hogy az elképzeléseket mindig azzal a szemmel is vizsgálták, hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani. Ennek előnyeit most, a kivitelezésnél tapasztaljuk. Ezért készülnek most a szerkezeti munkák gyorsan. Már a tervezésnél az volt a cél, hogy az egész építkezés szerelő jellegű legyen. Sikerült megvalósítani. Az épület váza az alsózsolcai be- tonelemgyárban készült. A homlokzat a mi vállalatunk poligonüzemében. S ha mgr az érdekességeknél tartunk: ilyen szerkezeti elemekkel Kaposváron még nem készült épület. Hasonlóval már igen, de mégis sok itt az újdonság. — Mint építésznek mi erről az új szerkezetről a véleménye? — Szerintem sokkal köny- nyebb a technológiája. Bár az is igaz, hogy lehetne még könnyebbet is bevezetni. Főleg a homlokzati elemekre gondolok. A mostaniak egy kicsit robusztus megjelenést kölcsönöznek majd az épületnek. Ezt a tervező — szerintem eredményesen — azzal próbálta ellensúlyozni, hogy 5,5 méter magas vasbeton tartópillérekre állította az egész épületet*. Ez lendületet ad a háznak, valósággal karcsúsítja. Azt mondják, a Tóth Lajos utcában a város egyik legszebb irodaháza készül. »Bíztam ebben a munkában.« — Említette, könnyebb így a munka. — Igen. És gyorsabb. Ezt az épületet két műszakban 7—8 szerelő és egy négytagú ácsbrigád két hónap alatt húzza fel. Ha a hagyományos technológiával dolgoznának, legalább még egyszer ennyi emberre lenne szükség, s négy hónapnál rövidebb idő alatt aligha lehetne végezni vele. Éppen ez ennek az építési módnak az előnye... Azt hiszem helyesebb, ha így fogalmazunk: ez már szerelés. — Ilyet még nem csináltak? — Nem. — És nem félt tőle? — Nem. Az épületet úgy he- gesztjük össze, s nekem meggyőződésem, hogy a hegesztett csomóponti kötés jóval megbízhatóbb, mint a betonozás. Bíztam ebben a munkában, s örültem, amikor láttam, hogy az emberek is érzik: csak jó lehet Azt mondtam az előbb, hogy itt sokkal kevesebb munkásra és időre volt szükség. De amit most itt lát, azt az emberek csinálták. Én rohangáltam, hogy meglegyen minden, ami kell, anyag, daru, de a munka rájuk várt. Az első napokban — amikor sűrűsödnek a gondok, hiszen minden hiba, hiányosság egyszerre jön ki — reggel ötre jöttem, s nemegyszer este tízkor mentem haza. De jó volt csinálni, látni, hogy az embereim is megfogják a munkát. — Mi volt a legnehezebb? — Ezzel a védett fával bajlódni. Vigyázni kellett rá, mert megvan vagy százéves, s állítólag egész Kaposváron kettő van belőle. Azt mondják, az átültetése félmilliónál többe került volna, s az sem biztos, hogy sikerül. Megoldottuk, talán egy gally sem törött le... De azért van gond ám ezzel a fával: takarja a házat, s miatta nem mutat majd úgy, ahogy mutathatna. Legalábbis azon az oldalán nem. Az irodaház egyébként 14 millióba kerül. Az öt szintből négy már kész. Kcrcza Imre Salgótarjáni báayászsztrájk A nagyon öreg tarjám bányászok talán még emlékeznek annak a július végi időnek néhány napjára. . . ötven esztendeje történt, hogy a salgótarjáni szánmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27- én felszínre jöttek a bányászok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulajdonképpen még követelésnek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fizetett túlmunka, a tizenkét órás műszakok helyett a nyolcórás napi munkaidőt, azt, amit akkoriban, éppen a munkásosztály és a szakszervezetek nyomására az ország szinte, valamennyi bányaüzemében már megadtak a tőkések. 1922. A Horthy Magyarországon a fehérterror régen vérbe fojtotta a Tanácsköztársaságot. A bányászok leg- öntudatosabbjai emlékeznek — de dolgoznak, hangtalanul, mert sok a gyerek, és kell a kenyér. Keld a bányászkolónián a kis szoba-konyha, ahol meghúzódhat az asszony a gyerekeikkel, amíg az ura a fekete aranyat fejti a mélyben. Csak a nyolc óra... Az meglenne ... A kodhoz mért követelés volt, jele annak, hogy a munkásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendőrszuronyokkal »nyugtatott« időszakban is kiváltott kisebb ellenállásokat, csendes munkabeszüntetéseket. Valóban csendben és roppant fegyelmezetten történt a bányászok munkabeszüntetése. Az akkori Népszava később a következőket írta ezekről az eseményekről: »A munkások nyugodtan, békésen viselkedtek ... Ennek ellenére letartóztattak több bizalmi férfit, körülbelül ötvenet, s a balassagyarmati ügyészség fogházába szállították őket... A munkásak ezután sem állottak munkába. így egy lépéssel tovább mentek az erőszakosságban, megindították a kilakoltatásokat« ... Csendőrök rontottak be akis bányászházakba. Arra sem engedtek időt, hogy a családok felöltözzenek, a férfiakat megverték, az asszonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint 35 éve dolgozott a bányában, véresre vertek. Családok tucatjai kényszerültek elhagyni szegényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda iparkodtak a férfiak is, akik elhatározták, hogy nem állnak munkába, amíg követeléseiket nem teljesíti a bánya vezetősége. Kormánypárti lapok akkortájt szemforgatóan arról cikkeztek, »napi 400 vagon szén elvesztését jelenti az országnak a tarjáni bányászok munkamegtagadása«. A szakszervezet viszont a soron következő parlamenti ülésre interpellációt jelentett be az atrocitások miatt. Aztán, hónapok múltával elcsendesedett minden Tarján környékén is. Keserves nélkülözések árán harcolták ki azt a bizonyos nyolcórás munkaidőt. O * * íven esztendeje történt. A tarjáni szénmedencében ma 55 éves korában nyugdíjba vonul a vájár. Nem szoba-konyhában lakik, hanem összkomfortos lakásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. S a vájártanulók közül se mindegyik tudja, mi is történt ott, félszázaddal ezelőtt... A Nagyatádi Városi Pártbizottság megtárgyalta az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének eddigi eredményeit Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata foglalkozik. Az MSZMP Nagyatádi Városi Bizottsága a közemúltban tartott kibővített ülésén azt vitatta meg, mit tettek eddig a város üzemei, és meghatározta a további feladatokat Megállapítható- hogy az üzemi intézkedési tervek készítésénél főleg a termelékenység növelésével kapcsolatos tényezőkre összpontosult a figyelem. Megfelelő helyre került ezekben a termelés szervezésével, az ügyvitel gépesítésével kapcsolatos teendő. A szervezés fejlesztése megkívánja, hogy a munkahelyek döntési kötelezettségüket működési és szervezeti szabályzatban rögzítsék. Néhány munkahelyen — dohánybeváltó, kesztyűüzem, óra- és ékszerüzem, a tanácsi építőipari vállalat nagyatádi építésvezetősége — nem rendelkeznek ilyennel. Érthetetlen az is, hogy több vállalat, telephely — jellegére hivatkozva — nem tartotta szükségesnek, hogy foglalkozzon a szervezés továbbfejlesztésének kérdéseivel- mer —t mondták — fölöttes szervüktől erre még nem kaptak utasítást. A pártbizottság megítélése szerint néhol a szervező tevékenység elmarad az eszközellátottság és a szakértelem indokolta színvonaltóL Ez bizonyítja, hogy egyre inkább szükség van a helyes szervezési elvek meghonosítására, mert az üzem- és munkaszervezés tartalékai még távolról sincsenek kihasználva. A város néhány üzemében beszüntették több korszerűtlen termék gyártását, olyanokét, amelyek termelése nem volt gazdaságos, vagy a piacon nem volt iránta kereslet. Ilyenek: a konzervgyárban a Rubin Cola üdítő ital, a cérnagyárban az akryl fonal. A halgazdaság felszámolta korszerűtlen sertéstelepét, és helyette kibővítette a kacsafarmot. Az üzemekben igyekeztek feltárni a tartalékokat, és elemzést végeztek a gazdaságosság javítása végett. A gépek rendszeres karbantartásával sikerült elérniük a munkaidőveszteségek csökkentését. A gépek kapacitáskihasználtsága 70—100 százalék között mozog, kivétel a ktsz, ahol az építőipari gépek csupán 30—40 százalékban vannak kihasználva. A városban javult a munkaerő-gazdálkodás, csökkent a vándorlás, de a munkaerő jobb kihasználásában még nagyok a tartalékok. Ezek feltárása, illetve gazdaságos fel- használása igen fontos feladat. A vezetőknek minden szinten következetesebbeknek kell lenniük a lazaságokkal szembeni eljárásukban. Bátrabban kell alkalmazni a felelősségre vonást. Helyesen élt a nyereségelvonás lehetőségével a Danuvia 4. sz. gyára, a konzervgyár és a. cérnagyár. Nem elég következetesek e téren a költségvetési üzemben, a Komfort Ktsz- ben, és a TÖVÁL-nál. Ezeken a munkahelyeken az igazolatlanul mulasztott napok száma is emelkedett. A KB határozata hangsúlyozta: szükségesnek tartja, hogy a szocialista munkaver- seny-mozgalom újabb lendületet kapjon, növekedjen a verseny társadalmi és vállalati hasznossága és a dolgozók érdekeltsége. A város üzemeinek zömében a versenymozgalomban már korábban is je, lentős eredmények születtek. Szüts Dénes ■H—1* Öngyilkosság o Kaszinó utcában? 24. — Én nagyon türelmes vagyok, és várok, amíg ön parancsolja. Flessburger agyát egész pontos képzetek töltötték be, és szinte megrészegítették. Látta magát, amint az asszony pizsamáját kigombolja, és előbukkan fehér, enyhén párnás melle. Milyen jó, hogy ezt az olasz utat találta ki, a bárónő és gz ő kapcsolatának felfedése helyett. Az zsarolás lett volna, és ki tudja előre az eredményt?... így jobb, sokkal sokkal jobb. Most már csak azt kell elérnie, hogy az öregasszony hallgasson... Délelőtt a vendégek a strandon szigorúan elkülönülő csoportokat alkottak. Itt is, akár a teraszon, gömbölyű asztalokat, bennük középen óriási, sokszínű napernyőket állítottak fel, de voltak külön egyszemélyes, fonott műanyag napozókosarak is. A társaságok egy-egy gombatelepet alkotva táboroztak a napernyők alatt és mellett, s közöttük csak a labdát kergető gyerekek szaladgáltak. Dédi a napernyő alatt ült, elmaradhatatlan sötét szemszemüvegével. Éva egyik kevésbé feltűnő színű köpenyében, ami azonban szikár alakjára túl bő volt. Éva a homokban feküdt, karját a feje alá téve élvezte a rebegő napfényt, a meleget, a tenger felől időnként feltámadó, simogató szélfutamokat. — Dédi — Éva hangja türelmetlen volt. — Az esküvődről mesélj! Nagyon pompás lehetett. Hatlovas hintó, egyebek ... — Egyáltalán nem lehetnek róla jó emlékeim. A Bayerek soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetséges, csinos nő, kitűnő politikai érzékkel... Beszélt, beszélt. Régen elfelejtett alakokat, helyzeteket idézett fel. Igaz, egy kicsit szebbre, élénkebbre, bűbájosabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Mesélt andalító hangsúllyal, de közben teljesen másra, azaz többre gondolt. Először Schrőder- rel pár hónappal korábban lefolytatott bizalmas eszmecseréjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke közölte vele, hogy újabb, az eddigieknél is hatalmasabb üzlet kecsegtet, mert Balátai Jenő talán a gántinál is nagyobb területen talált ba- uxitot. Schröder ismertette vele az addig történteket, s azt mondta, hogy ebben az ügyben most mint a hazájuktól elszakadt, de fontos küldetéssel bíró német embereknek össze kell fogniuk: Balátai Jenőt be kell vonniuk a körbe, magukhoz kell láncolniuk. Schröder vállalta a bemutatást. Egyik estélyre meghívta Balátait. ö is kíváncsi volt arra az emberre, akihez a lánya, Alice férjhez fog menni. Mayer dr. felesége vezette őhozzá, ezekkel a szavakkal: engedje meg bárónő, hogy bemutassam Balátai Jenőt, felfedező és az ipari dualizmus apostola. — Mayerné derűsen folytatta — tulajdonképpen neki köszönhetünk mindent. — Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lépő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliárdos kincset fedezett föl hazájának. az ö szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bulldog ... Ez a típus, ha valamibe belekezd, nem hagyja abba. Inkább beledöglik. Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán görcsös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszébe sem jutott a nagyanyjára nézni. Felvette újból a könyvet, és olvasni kezdett. — Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, ahogyan lányát akkor magához ! hívta. Alice otthagyta a fiatal! lányok csoportját, és anyjához! sietett. — Anyám? — állt meg| előtte a lánya, aki divatos nyá- ♦ rí ruhájában rendkívül kar-! csú, csinos és nőies volt, akár! Lanvin szalonjából lépett vol-f na ki. — Akiről már beszél-1 tem neked, ez az úr Balátai! Jenő, tudós, felfedező, geoló-! gus és leendő milliomos. A férfi arca egy pillanatra! elsötétült, de amikor Alice be-! lekarolt, és a terem közepén ♦ álló dúsan terített asztalhoz! vezette, már vidám és felhőt-! len lett. — Igyunk együtt a bauxit-! nak, a maga csodálatos ezüst- ! jének sikerére! — ennyit hal- ! lőtt még Alice szájából. Este« pedig Schröder dolgozószobá- f jában egy kicsit fátyolos han-! gon közölte az asszony az el-! nőkkel; ♦ — Hozzáadom a lányomat. ♦ Én fogom adni az észt, a poli- t tikumot, ő a tehetségét és szór- | galmát. Értem önt. Most már! megértem. Emlékszik? Fritz ! Opelnél meséltem a Führerrel | való találkozásomról. Nem! mondtam el akkor valamit... | (Folytatjuk.) A megvizsgált 21 munkahelyen 2326-an vesznek benne részt, 12 százalékkal többen, mint a határozat megjelenése előtt Különösen növekedett a mozgalomban részvevők száma a város két nagyüzemében: a konzervgyárban és a cérna- gyárban. Ugyanakkor néhány helyen — Így például a Talajjavító Vállalatnál, a TŰVÁL- nál> a költségvetési üzemben nem tartották feladatuknak a verseny kibontakoztatását. Ezeknél az egységeknél a gazdasági vezetők nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a versenymozgalomnak, nem látják a benne rejlő erőt. A párt- bizottság véleménye szerint a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a versenyben élen járó erkölcsi, anyagi elismerésére, az eredmények népszerűsítésére, a munkaverseny propagandájára. Föl kell használni ennek érdekében az üzemi faliújságokat, híradókat, termelési és brigádtanácskozásokat, csoportos és egyéni beszélgetéseket egyaránt. D. S.
