Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

ßöhönyei beszélgetések Nem hangosbeszélőn hirdették Fenyők és illatozó rózsák között vezet az út a hatvanas években épült pártszékházba, mely a község egyik legszebb középülete. A belső irodában találom a pártbizottság titká­rát. Ujj Imrét még pedagó­gus-népművelőként ismertem meg Somogysámsonban, vé­gigkísértem a pályáját a me­gyei KISZ-bizottságon, a Mar­cali Járási Pártbizottságon át idáig. Az egyszerűen berende­zett szobában oldalt Kis könyvszekrény Lenin-köte- tekkel, az íróasztalon öreg, tekerős telefon meg a Párt­munkások kézikönyve. Egy évvel ezelőtt sokáig be­szélgettünk arról, hogyan ala­kult meg a pártbizottság Bö- hönyén. Azzal váltunk el, hogy akkor találkozunk újra, ha lesz miről beszámolni. Mennyi verejték hullott Azt hiszem, hogy a pártéle* egyik legizgalmasabb területe most a községi, .állami gazda­sági, üzemi pártbizottságok megalakulása és útkeresése. A változás lényege, hogy a községben, a gazdaságban te­vékenykedő pártszervezete­ket nem a járás, hanem a megalakult pártbizottság irá­nyítja, ő adja meg az elvi és módszerbeli segítséget a párt­élet fejlesztéséhez, ő határoz­za meg a politikai célokat az alapos helyi ismerétek birto­kában. Ezt könnyű így leírni, de mennyi verejték hullott, amíg a mély vízbe dobott új testületek kicsiszolták munka­stílusukat, a követelmények­nek megfelelő munkamódszert vezettek be. S ha ez a soro­zat egy pártbizottság erőfeszí­téseit idézi is fel, biztosan ál­talánosítható tapasztalatuk az utóbbi években alakult tizen­három községi, üzemi pártbi­zottságra, s a most szervező­dök szintén ilyen nehézségek­kel találják szembe magukat. Sokat sétáltam a titkárral a két nap alatt a községben. Bár tizenöt éve járok Böhönyére, jó volt összegezni, mennyit fejlődött. A marcali járás má­sodik legnagyobb községe most már egyre nagyobb su­gárban kihat a környékre, s iparának, kereskedelmének, vendéglátásának, egészség­ügyének fejlődése révén való­ságos központtá válik. — Böhönye kiemelt alsófo­kú központként szerepel a me­gye területfejlesztési tervé­ben. Ezt a szerepet hivatott erősíteni a községi pártbizott­ság is. Jellemző, hogy mint­egy százötvenen máshova jár­nak el dolgozni, viszont körül­belül száz környékbeli Böhö- nyén talál munkát. A terme­lőszövetkezet orsóüzemének két évvel ezelőtti felavatása óta még nagyobb Böhönye vonzása. Most százötvenen dolgoznak a kis »textilművek­ben«, jövőre pedig már két­száznegyvenen. Bármennyire nagy szó is, de a munkásság alapjait raktuk le ezzel. S a lányok és asszonyok nemcsak az üzemi munkát szerették meg, hanem a politikait is — mondta Ujj Imre. Mindenki a magáét Ma már bárkitől meg lehet kérdezni, hol vgn és mit csi­nál a pártbizottság. Amikor a küldöttértekezlet megválasz­totta 1970 őszén, legföljebb a kétszáz párttag tudott volna választ adni. Azóta megismer­te és elismerte a község töb bi háromezer lakosa is. S ez a huszonkét hónap egyik leg­nagyobb eredménye. — Eleinte annyira szokatlan és új volt a pártbizottság, hogy még az alapszervezetek sem találták meg a hozzánk vezető utat, úgyhogy mi vol­tunk a kezdeményezők, úgy irányítottuk, hogy hozzánk forduljanak, mert ha a járás­hoz mennek, visszakerül az ügy ... Most már a legapróbb dolgokban is megkeresnek bennünket még a pártonkívü- liek is, és ha benyitnak az irodába, ebből a bizalmat ér­Szegedi ijjúsági napok Hatodszor réndezi meg az idén a Szegedi városi KISZ- bizottság és az Express Ifjúsá­gi és Diák Utazási Iroda az ün­nepi játékok idején a szegedi ifjúsági napokat. Négy napig — augusztus 4-e és 7-e között — Szeged a fiataloké lesz. Hét­ezer fiatalt várnak a városba az ország minden részéből. Nyíregyházáról, Miskolcról, Debrecenből, Egerből' Szolnok­ról. Salgótarjánból, Szombat­helyről. Győrből. Komáromból. Békéscsabáról és Budapestről ifjúsági ktilönvonatokat indíta­nak. A zalaegerszegi, veszpré­mi, szekszárdi, székesfehérvári, pécsi és kecskeméti fiatalok autóbusszal érkeznek. Sok olyan fiatal vesz részt az ifjú­sági napok programján, aki még soha nem járt Szegeden és nem tartozik a színházláto­gatók táborába. Az előző években kétnapos volt az ifjúsági program. Most négy napig válogathatnak a vendégek a különböző szórako­zási lehetőségek között. Az ér­kezőket a szegedi Fiatal Uta­zóit Klubja- az Ifjú Gárda és a KISZ képviselői fogadják, akik házigazdaként gondoskod­nak a látogatókról. Az Express vendégei, akik tavalyi részvételi jegyüket megőrizték, mint törzsvendé­gek 5 százalék kedvezményt kapnak idei útjukhoz. Az if­júsági napok látogatói ingyen utazhatnak a szegedi villamo­sokon, megnyílik előttük a vá­ros minden nevezetessége, lát­nivalója. zem. Pedig mi nem hangosbe­szélőn hirdettük, hogy itt pártbizottság van ... Visszacseng bennem egy mondat: »Én nem szégyellem bevallani, hogy egy sor kér­désben keressük az utat. máshol megtaláltuk«. Mennyi idő eltelt például, mire kide­rült, hogy sokan félreértik a függetlenített pártbizottsági titkár szerepét és feladatát. Elterjedt egy helytelen szem­lélet, csinálja ő a pártmunkát helyettünk is, hiszen ezért fi­zetik. — Minden taggyűlésen be­széltem a pártépítésről, ta­valy ugyanis mindössze tizen­öt kommunistát vettünk fel. Január elsején megkaptuk az önálló tagfelvételi jogot, s az­óta körülbelül tizennyolcán kerültek a sorainkba. No, szó­val azt mondja a titkár az egyik vezetőségi ülésen, hogy ők nem is foglalkoztak párt­építéssel, mert azt hitték, ezt most már megoldja a pártbi­zottság. Hát még jó, hogy se­hol sem jutottak odáig: majd a beszámolójukat is megírja a pártbizottság titkára. Heten kezdték Két év óta állandó forrás­ban vannak a pártszervezetek és a pártcsoportok, megszűn­nek, újak alakulnak, s ez el­sősorban a Szabadság Tsz, az állami gazdaság gyors fejlődé­sének köszönhető. Július kö­zepén csúcsvezetőséget válasz­tottak a tsz-ben, s ez három pártszervezetet irányít; az egyikbe a növénytermesztők, az állattenyésztők, az irodá- sok és a László-majoriak tar­toznak, a másikba a szerelők, a traktorosok, a gépkocsiveze­tők és a rakodómunkások. A harmadik pártszervezet pedig az orsózóban alakult nemrég tizenöt taggal. Az állami gaz­daságban régebben is volt csúcsvezetőség. Itt is éppen most várható, hogy a két párt- szervezet háromfelé válik. Az érdekesség kedvéért felsorol­nám, hogy a területi pártszer­vezeten kívül a MÉK-telepen, az iskolában, a ktsz-ben, a fo­gyasztási szövetkezetben szin­tén működik alapszervezet. Jó olykor a felszabadulás óta megtett utat lemérni. A helyi föl jegyzések szerint négy nappal a község felszabadulá­sa után, 1945. április 2-án meg­érkezett lovas kocsin Kapos­várról Kovács Sándor, s két napra rá hely hiányában az utcán, a mostani tanácsháza előtt heten megalakították a pártszervezetet. Ma a tíz párt- szervezetben kétszázharminc­nyolc kommunista küzd a párt politikájának megvalósításá­ért, csak párttitkár majd két­szer annyi van, mint 1945-ben tag! Talán a még élő alapítók — Kovács Sándor, Németh András, Káplár Ferenc — sem gondolták egykor, hogy majd ennyi követőre találnak. Lajos Géza (Folytatjuk.) Jegyzetek Varga Imre tihanyi kiállításáról Élményeink- kel sokszor nem vagyunk tisztában. A tihanyi mú­zeum udva­rán állok, ahol ezen a nyáron Varga Imre szobrász kiál­lítását rendez­ték meg, és nem győzök csodálkozni a látogatókon. A közönség izga­tottan fotózik. A férj kezében a masina, a feleség előbb kipróbálja, mi­lyen az ülés Varga Imre Professzor cí­mű szobrának ölében, majd halk kattanás. Aztán Radnó­tival »rande­vúzik« a ked­ves asszonyka. Láthatják majd a barátnők is, hogy «-hol" jár­tak, A szobrok csaknem min­dig »foglaltak«, alig akad le­hetőségem, hogy magukban fényképezhessem le őket. A szélsőséges példa arra int, hogy vigyázzunk élmé­nyeinkre. A ringlispilt ne té­vesszük össze a Professzor cí­mű szoborral. Kérdezhetnék joggal tőlem, szerintem mi­lyen a jó közönség? Egy tulaj­donságát emelem csak ki: készül a látványra. Közben a sok irányból érkező élményei a »helyükre« kerülnek. Varga Imre kiállításán elő­ször a Hősi emlékmű című, Derkovlts. embernagyságú gipszszobra előtt nyúltam a toliamért. Nem először találkoztam ilyen megoldású szoborral, de a pillanat hatása alatt arra gon­doltam, hogy a Hősi emlékmű a szobor hagyományos fogal­mába aligha tartozik. Ez az »anti-szobor« azt mondja: a háború annyira elembertele- nít, hogy szinte képtelen ma »szép« szobrot csinálni róla. Varga feledteti azt is, hogy szoborral állunk szemben. — Még csak most készül? — kérdezi mellettem egy kis-, fiú. Mennyire ráérzett, de ugyanannyira nem érti, hogy a Hősi emlékműhöz többet nem nyúl a szobrász, nem éri véső. (Látni lehet ennek a szobornak egy kis méretű bronzváltozatát is, de igazabb- nak érzem az előbbit.) Varga Imre mintha .vissza­menőleg is perelne, sajátos íormanyelvén adja tudtunkra véleményét v Prométheuszról, ide sorolhatjuk az Apokalip­szist is. Mindkettő forrasztott lemezekből készült, mintha csak figyelmeztetni akarná, hogy »értékesebb« anyag nem illeti meg a kort. Kegyetlenül bánik el a szob­rász a ma kispolgári világával is. A La Cherange fodros höl­gye, az Ülő nő szecessziós for­mája, de leginkább a Hom­mage A’ Monet porcelánalak­ja szúrós nyevű csipkelődés. Érdemes összevetni az Eről­tetett menetet, ezt a beton, csont, fémtömböt például a Radnóti-, Derkovits-szobor- ral; mindegyik erősen irodal­mi élményre alapozott. Mint egy életrajz állnak előttünk. A modern világ másképp is megfogalmazódik Vargo Im­rében. A Földindulás inkább csak tanulmány a néző segéd­letére egyféle új, korszerűbb szobrásznyelv megértéséhez. Az egyébként nagyon dekora- , tív Jégzajlás is ide sorolható. Elmúlt idő — háromalakos kompozíció, az udvaron áll. Az embernagyságnyi bronz szoborcsoport nosztalgiát su­gároz. Azt jelzi, hogy elmúlt az idő valami olyan fölött, melyet a művészek jól megér­tettek. Horányi Barna Somogyi diákok Egerfarmoson Látogatás az építőtáborban A MÜLT HÉT VÉGÉN dr. Orbán Istvánnal, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazga­tójával meglátogattuk azeger- farmosi Kilián építőtábort, ahol 53 somogyi középiskolás fiú vállalt önkéntes munkát. A fiúk legtöbbje — 40 diák — a Táncsics gimnáziumból je­lentkezett, tízen az élelmiszer­ipari szakközépiskolából, né- hányan a kereskedelmi szak- középiskolából és az 503-as szakmunkásképzőből. A látogatás híre az ismerős szülők körében nagy izgalmat keltett. Megkértek bennünket, hogy vigyünk a fiúknak cso­magot. Sajnos, csak ötöt vi­hettünk, de tudtuk, hogy a ha­zai finomságokból legalább ötször annyinak jut kóstoló. Az út Egerfarmosra Hatva­non és Gyöngyösön át na­gyon szép. Egy kulturált és jómódú megye: Heves lankái közt visz az út. Jobbról-balról üde kukoricások, az aratást türelmetlenül váró, sárga ga­bonaföldek, a Mátravidéki Erőmű impozáns gyártelepe; és sok-sok dinnyeföld, melye­ken az asszonyok serényen szedték a hevesi földek sárga- belű kincsét, s rakták óriási halmokba, hogy elszállíthas­sák. Ez itt a dinnye hazája. Biz­tos, hogy fiaink is kapnak belő|e! A községben éppen útköve- zés volt. Átvergődve a főut­cán, a falu végén, egy aszá­lyos mező szélén találtuk meg a tábort. Délután volt már, a fiúk nem dolgoztak. Egy ré­szük játszott a réten, a töb­biek ott sürögtek-forogtak a sátrak körül. Gyorsan körülfogtak ben­nünket. A csomagok villám­gyorsan eltűntek. Mi leültünk a parancsnok­kal j beszélgetni. Elmondta, három bar at: Bandi, Béla és Levente elha­tározta, hogy leruccan motoron néhány napra a Ba­latonhoz. Laci, a baráti tár­saság negyedik tagja szomo­rúan jegyezte meg: — Sajnálam, hogy nem me­hetek veletek, srácok. de ne­kem, tudjátok, nincs moto­rom ... — Hova gondolsz? Nélküled el sem indulnánk! — mond­ták szinte egyszerre a bará­tai. — Te vagy a társaság esze, a zseniális szervező, a mi Nagy Organizátorunk! Váltott lovakkal vágtathatsz: mindig arra a motorra ülsz fel utasnak, amelyikre akarsz, összedobjuk a pénzt, és te fogsz vele gazdáücodni, belá­tásod szerint... A megbeszélt napon együtt indultak el: három motoron négyen, '"ir Székesfehérvár­nál bebizonyosodott, hogy La­ci müven kitűnő szervező. Béla pénzt kért tőle, hogy benzint vehessen. mert a tankja már csaknem üres volt. — Hogyisne, még meg sem érkeztünk, ás máris költeke­Zseniális szervezés zünk! Másképp kell ezt meg­organizálni, k isöcsém! — je­lentette ki magabiztosan Laci. — Bandi, Levente, ti menje­tek előre, s egy kicsit arrább várjatok meg bennünket. Mi pedig, Béla, menjünk át a túl­só oldalra, és ott állítsd le a motort! Laci kiállt az útra, és lein­tette a Pestről jövő járműve­ket: — Kedves uram. most jö­vünk a Balatontól, kifogyott az üzemanyagunk, segítsen ki annyival, hogy hazavánszo­roghassunk ... Hamarosan tele If.tt a tank, s indulhattak társaik után. — így kell ezt csinálni! — mondta oktatóan Laci. — Ha a túloldalon maradunk, senki nem adott volna benzint, mondva, hogy miért indulunk el üres tankkal. De a Bala­tontól hazatérő szegény, le­égett diákokon ki ne segíte­ne szívesen? Ez persze csak előjáték volt mindahhoz, amit Laci a Bala­tonnál produkált. A kiszemelt nyaralóhelyen megállította a karavánt egy útmenti fagy- laltozónál, s mialatt gyors egymásutánban elnyelt öt töl­csér citromfagylaltot. a ked­ves kiszolgálónőtől tucatnyi címei szerzett, ahol olcsón le­het rendes szobát kapni. Vé- gigszáguldott a megadott cí­meken, kiválasztotta a leg­megfelelőbbet, beköltöztette a társaságot, majd ismét mo­torra pattant, elment földerí­teni az élelmezési lehetősége­ket, s csak estefelé került elő. — fiúk, találtam egy té- eszt, ahol állati olcsón lehet mindenfélét beszerezni. Igaz, két órát kell majd motoroz­nom naponta oda-vissza, de megéri. mert rengeteg pénzt megspórolunk vele! Másnap Laci újabb megle­petéssel állott elő: talált egy unatkozó háromtagú leány­társaságot, s összeismertette őket a barátaival. A három lány: Ildi, Gyöngyi és Emőke, igen jó partnerek lettek, se­gítettek a fiúknak inget mos­ni, lecsót főzni, s együtt jár­tak velük fürödni, táncolni, szórakozni. Laci ritkán tarthatott ve­lük, mert idejét, energiáját nagyon lekötötte a sok ide- oda szaladgálás> s az a törek­vése, hogy minél változato­sabb programot szervezzen a társaságnak, s minél többet megtakarítson a közös pénz­ből. Ennek köszönhető, hogy a tervezett tíz nap helyett ti­zenhatot tölthettek el a Bala­tonnál. A fiúk nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal: — Fenomenális voltál, La­ci!... Nagy szervezdzseni vagy, ez lányi Aztán elérkezett a hazain­dulás napja, fölberregett a három motor, s Bandi mögé Ildi, Béla mögé Gyöngyi, Le­ventéhez pedig Emőke szállt fel utasnak, Laci nem is cso­dálkozott ezen, hiszen maga is látta, hogy időközben gyen­géd szálak szövődtek barátai és a három lány között. Azért mégis megkockáztatta a kér­dést: — Hát velem mi lesz? — Hazajössz vonaton vagy stoppal! — mondta könnye­dén Bandi. — Nem féltelek én téged, majd ezt is megor­ganizálod ... Mindenesetre hívjál fel a héten valamelyik este, meséld el, hogy értél ha­za ... Laci hosszasan bámult az eliramló motorok után, majd leült egy útmenti kőre, hogy kilessen egy lestoppolható járművet, s hogy egy kicsit eltűnődjön azon: voltaképpen ki is hát a zseniális szervező, ö — vagy inkább a barátai? Radványi Barna hogy három éve van itt épí­tőtábor: a fiúk az Eger-patak- nak készítenek új medret. Meg is néztük az árokásást: mintegy két méter mély, lan- kásoldalú medret építenek a víznek. A fiúk kimustrált katonai sátrakban alusznak. Bizony nem volt valami nagy öröm bemenni. A sátraknak nincs talapzatuk, a puszta földön állnak. Tíz ágy van egy sá­torban. Az ágyakban csak pokrócok vannak, lepedőt nem kaptak a fiúk. Fokozta kellemetlen érzé­sünket, hogy a félhomályos sátorban sok légy volt. Még ebben a félsötétben is bosz- szantották a fiúkat. Hol te­rem ez a sok légy? A falu vé­gén levő istállókból jönnek-e, vagy a tetővel le nem fedett vécékből? Ki tudja? A parancsnok nem örült a látogatásnak. Elmondta, hogy mi vagyunk az elsők. A koszt jó, általában négyszer étkez­nek naponta. — Gyümölcsöt is kapnak! — tette hozzá. A fiúk elmondták, hogy gyümölcsöt még nem kaptak, de kétszer lehetett almát ven­ni. Dinnyét nem ettek itt, a dinnyeparadicsomban. A munka elég nehéz, de a parancsnokság a somogyiakkal meg van elégedve. A napi norma fejenként 1,6 köbmé­ter. A TISZTÁLKODÁSI lehető­ségek nem megfelelőek. A szórakozásra viszont gondot fordítanak: nyitó és záró tá­bortűz, hétfőn mozi, tévéné­zés, sportjátékok, a Ki mit tud?-győztesei szórakoztatják az otthonukból messzire sza­kadt fiúkat. — A fiúk becsülettel dol­goznak! — mondta búcsúzóul. Jó lenne, ha az . illetékesek ellenőriznék a tábort, és meg­szüntetnék a ma már meg­engedhetetlen hiányokat. He­ves, a kulturált és jómódú me­gye egyáltalán nem dicseked­het egerfarmosi építőtáborá­val! Tari János Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents