Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
ßöhönyei beszélgetések Nem hangosbeszélőn hirdették Fenyők és illatozó rózsák között vezet az út a hatvanas években épült pártszékházba, mely a község egyik legszebb középülete. A belső irodában találom a pártbizottság titkárát. Ujj Imrét még pedagógus-népművelőként ismertem meg Somogysámsonban, végigkísértem a pályáját a megyei KISZ-bizottságon, a Marcali Járási Pártbizottságon át idáig. Az egyszerűen berendezett szobában oldalt Kis könyvszekrény Lenin-köte- tekkel, az íróasztalon öreg, tekerős telefon meg a Pártmunkások kézikönyve. Egy évvel ezelőtt sokáig beszélgettünk arról, hogyan alakult meg a pártbizottság Bö- hönyén. Azzal váltunk el, hogy akkor találkozunk újra, ha lesz miről beszámolni. Mennyi verejték hullott Azt hiszem, hogy a pártéle* egyik legizgalmasabb területe most a községi, .állami gazdasági, üzemi pártbizottságok megalakulása és útkeresése. A változás lényege, hogy a községben, a gazdaságban tevékenykedő pártszervezeteket nem a járás, hanem a megalakult pártbizottság irányítja, ő adja meg az elvi és módszerbeli segítséget a pártélet fejlesztéséhez, ő határozza meg a politikai célokat az alapos helyi ismerétek birtokában. Ezt könnyű így leírni, de mennyi verejték hullott, amíg a mély vízbe dobott új testületek kicsiszolták munkastílusukat, a követelményeknek megfelelő munkamódszert vezettek be. S ha ez a sorozat egy pártbizottság erőfeszítéseit idézi is fel, biztosan általánosítható tapasztalatuk az utóbbi években alakult tizenhárom községi, üzemi pártbizottságra, s a most szerveződök szintén ilyen nehézségekkel találják szembe magukat. Sokat sétáltam a titkárral a két nap alatt a községben. Bár tizenöt éve járok Böhönyére, jó volt összegezni, mennyit fejlődött. A marcali járás második legnagyobb községe most már egyre nagyobb sugárban kihat a környékre, s iparának, kereskedelmének, vendéglátásának, egészségügyének fejlődése révén valóságos központtá válik. — Böhönye kiemelt alsófokú központként szerepel a megye területfejlesztési tervében. Ezt a szerepet hivatott erősíteni a községi pártbizottság is. Jellemző, hogy mintegy százötvenen máshova járnak el dolgozni, viszont körülbelül száz környékbeli Böhö- nyén talál munkát. A termelőszövetkezet orsóüzemének két évvel ezelőtti felavatása óta még nagyobb Böhönye vonzása. Most százötvenen dolgoznak a kis »textilművekben«, jövőre pedig már kétszáznegyvenen. Bármennyire nagy szó is, de a munkásság alapjait raktuk le ezzel. S a lányok és asszonyok nemcsak az üzemi munkát szerették meg, hanem a politikait is — mondta Ujj Imre. Mindenki a magáét Ma már bárkitől meg lehet kérdezni, hol vgn és mit csinál a pártbizottság. Amikor a küldöttértekezlet megválasztotta 1970 őszén, legföljebb a kétszáz párttag tudott volna választ adni. Azóta megismerte és elismerte a község töb bi háromezer lakosa is. S ez a huszonkét hónap egyik legnagyobb eredménye. — Eleinte annyira szokatlan és új volt a pártbizottság, hogy még az alapszervezetek sem találták meg a hozzánk vezető utat, úgyhogy mi voltunk a kezdeményezők, úgy irányítottuk, hogy hozzánk forduljanak, mert ha a járáshoz mennek, visszakerül az ügy ... Most már a legapróbb dolgokban is megkeresnek bennünket még a pártonkívü- liek is, és ha benyitnak az irodába, ebből a bizalmat érSzegedi ijjúsági napok Hatodszor réndezi meg az idén a Szegedi városi KISZ- bizottság és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az ünnepi játékok idején a szegedi ifjúsági napokat. Négy napig — augusztus 4-e és 7-e között — Szeged a fiataloké lesz. Hétezer fiatalt várnak a városba az ország minden részéből. Nyíregyházáról, Miskolcról, Debrecenből, Egerből' Szolnokról. Salgótarjánból, Szombathelyről. Győrből. Komáromból. Békéscsabáról és Budapestről ifjúsági ktilönvonatokat indítanak. A zalaegerszegi, veszprémi, szekszárdi, székesfehérvári, pécsi és kecskeméti fiatalok autóbusszal érkeznek. Sok olyan fiatal vesz részt az ifjúsági napok programján, aki még soha nem járt Szegeden és nem tartozik a színházlátogatók táborába. Az előző években kétnapos volt az ifjúsági program. Most négy napig válogathatnak a vendégek a különböző szórakozási lehetőségek között. Az érkezőket a szegedi Fiatal Utazóit Klubja- az Ifjú Gárda és a KISZ képviselői fogadják, akik házigazdaként gondoskodnak a látogatókról. Az Express vendégei, akik tavalyi részvételi jegyüket megőrizték, mint törzsvendégek 5 százalék kedvezményt kapnak idei útjukhoz. Az ifjúsági napok látogatói ingyen utazhatnak a szegedi villamosokon, megnyílik előttük a város minden nevezetessége, látnivalója. zem. Pedig mi nem hangosbeszélőn hirdettük, hogy itt pártbizottság van ... Visszacseng bennem egy mondat: »Én nem szégyellem bevallani, hogy egy sor kérdésben keressük az utat. máshol megtaláltuk«. Mennyi idő eltelt például, mire kiderült, hogy sokan félreértik a függetlenített pártbizottsági titkár szerepét és feladatát. Elterjedt egy helytelen szemlélet, csinálja ő a pártmunkát helyettünk is, hiszen ezért fizetik. — Minden taggyűlésen beszéltem a pártépítésről, tavaly ugyanis mindössze tizenöt kommunistát vettünk fel. Január elsején megkaptuk az önálló tagfelvételi jogot, s azóta körülbelül tizennyolcán kerültek a sorainkba. No, szóval azt mondja a titkár az egyik vezetőségi ülésen, hogy ők nem is foglalkoztak pártépítéssel, mert azt hitték, ezt most már megoldja a pártbizottság. Hát még jó, hogy sehol sem jutottak odáig: majd a beszámolójukat is megírja a pártbizottság titkára. Heten kezdték Két év óta állandó forrásban vannak a pártszervezetek és a pártcsoportok, megszűnnek, újak alakulnak, s ez elsősorban a Szabadság Tsz, az állami gazdaság gyors fejlődésének köszönhető. Július közepén csúcsvezetőséget választottak a tsz-ben, s ez három pártszervezetet irányít; az egyikbe a növénytermesztők, az állattenyésztők, az irodá- sok és a László-majoriak tartoznak, a másikba a szerelők, a traktorosok, a gépkocsivezetők és a rakodómunkások. A harmadik pártszervezet pedig az orsózóban alakult nemrég tizenöt taggal. Az állami gazdaságban régebben is volt csúcsvezetőség. Itt is éppen most várható, hogy a két párt- szervezet háromfelé válik. Az érdekesség kedvéért felsorolnám, hogy a területi pártszervezeten kívül a MÉK-telepen, az iskolában, a ktsz-ben, a fogyasztási szövetkezetben szintén működik alapszervezet. Jó olykor a felszabadulás óta megtett utat lemérni. A helyi föl jegyzések szerint négy nappal a község felszabadulása után, 1945. április 2-án megérkezett lovas kocsin Kaposvárról Kovács Sándor, s két napra rá hely hiányában az utcán, a mostani tanácsháza előtt heten megalakították a pártszervezetet. Ma a tíz párt- szervezetben kétszázharmincnyolc kommunista küzd a párt politikájának megvalósításáért, csak párttitkár majd kétszer annyi van, mint 1945-ben tag! Talán a még élő alapítók — Kovács Sándor, Németh András, Káplár Ferenc — sem gondolták egykor, hogy majd ennyi követőre találnak. Lajos Géza (Folytatjuk.) Jegyzetek Varga Imre tihanyi kiállításáról Élményeink- kel sokszor nem vagyunk tisztában. A tihanyi múzeum udvarán állok, ahol ezen a nyáron Varga Imre szobrász kiállítását rendezték meg, és nem győzök csodálkozni a látogatókon. A közönség izgatottan fotózik. A férj kezében a masina, a feleség előbb kipróbálja, milyen az ülés Varga Imre Professzor című szobrának ölében, majd halk kattanás. Aztán Radnótival »randevúzik« a kedves asszonyka. Láthatják majd a barátnők is, hogy «-hol" jártak, A szobrok csaknem mindig »foglaltak«, alig akad lehetőségem, hogy magukban fényképezhessem le őket. A szélsőséges példa arra int, hogy vigyázzunk élményeinkre. A ringlispilt ne tévesszük össze a Professzor című szoborral. Kérdezhetnék joggal tőlem, szerintem milyen a jó közönség? Egy tulajdonságát emelem csak ki: készül a látványra. Közben a sok irányból érkező élményei a »helyükre« kerülnek. Varga Imre kiállításán először a Hősi emlékmű című, Derkovlts. embernagyságú gipszszobra előtt nyúltam a toliamért. Nem először találkoztam ilyen megoldású szoborral, de a pillanat hatása alatt arra gondoltam, hogy a Hősi emlékmű a szobor hagyományos fogalmába aligha tartozik. Ez az »anti-szobor« azt mondja: a háború annyira elembertele- nít, hogy szinte képtelen ma »szép« szobrot csinálni róla. Varga feledteti azt is, hogy szoborral állunk szemben. — Még csak most készül? — kérdezi mellettem egy kis-, fiú. Mennyire ráérzett, de ugyanannyira nem érti, hogy a Hősi emlékműhöz többet nem nyúl a szobrász, nem éri véső. (Látni lehet ennek a szobornak egy kis méretű bronzváltozatát is, de igazabb- nak érzem az előbbit.) Varga Imre mintha .visszamenőleg is perelne, sajátos íormanyelvén adja tudtunkra véleményét v Prométheuszról, ide sorolhatjuk az Apokalipszist is. Mindkettő forrasztott lemezekből készült, mintha csak figyelmeztetni akarná, hogy »értékesebb« anyag nem illeti meg a kort. Kegyetlenül bánik el a szobrász a ma kispolgári világával is. A La Cherange fodros hölgye, az Ülő nő szecessziós formája, de leginkább a Hommage A’ Monet porcelánalakja szúrós nyevű csipkelődés. Érdemes összevetni az Erőltetett menetet, ezt a beton, csont, fémtömböt például a Radnóti-, Derkovits-szobor- ral; mindegyik erősen irodalmi élményre alapozott. Mint egy életrajz állnak előttünk. A modern világ másképp is megfogalmazódik Vargo Imrében. A Földindulás inkább csak tanulmány a néző segédletére egyféle új, korszerűbb szobrásznyelv megértéséhez. Az egyébként nagyon dekora- , tív Jégzajlás is ide sorolható. Elmúlt idő — háromalakos kompozíció, az udvaron áll. Az embernagyságnyi bronz szoborcsoport nosztalgiát sugároz. Azt jelzi, hogy elmúlt az idő valami olyan fölött, melyet a művészek jól megértettek. Horányi Barna Somogyi diákok Egerfarmoson Látogatás az építőtáborban A MÜLT HÉT VÉGÉN dr. Orbán Istvánnal, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával meglátogattuk azeger- farmosi Kilián építőtábort, ahol 53 somogyi középiskolás fiú vállalt önkéntes munkát. A fiúk legtöbbje — 40 diák — a Táncsics gimnáziumból jelentkezett, tízen az élelmiszeripari szakközépiskolából, né- hányan a kereskedelmi szak- középiskolából és az 503-as szakmunkásképzőből. A látogatás híre az ismerős szülők körében nagy izgalmat keltett. Megkértek bennünket, hogy vigyünk a fiúknak csomagot. Sajnos, csak ötöt vihettünk, de tudtuk, hogy a hazai finomságokból legalább ötször annyinak jut kóstoló. Az út Egerfarmosra Hatvanon és Gyöngyösön át nagyon szép. Egy kulturált és jómódú megye: Heves lankái közt visz az út. Jobbról-balról üde kukoricások, az aratást türelmetlenül váró, sárga gabonaföldek, a Mátravidéki Erőmű impozáns gyártelepe; és sok-sok dinnyeföld, melyeken az asszonyok serényen szedték a hevesi földek sárga- belű kincsét, s rakták óriási halmokba, hogy elszállíthassák. Ez itt a dinnye hazája. Biztos, hogy fiaink is kapnak belő|e! A községben éppen útköve- zés volt. Átvergődve a főutcán, a falu végén, egy aszályos mező szélén találtuk meg a tábort. Délután volt már, a fiúk nem dolgoztak. Egy részük játszott a réten, a többiek ott sürögtek-forogtak a sátrak körül. Gyorsan körülfogtak bennünket. A csomagok villámgyorsan eltűntek. Mi leültünk a parancsnokkal j beszélgetni. Elmondta, három bar at: Bandi, Béla és Levente elhatározta, hogy leruccan motoron néhány napra a Balatonhoz. Laci, a baráti társaság negyedik tagja szomorúan jegyezte meg: — Sajnálam, hogy nem mehetek veletek, srácok. de nekem, tudjátok, nincs motorom ... — Hova gondolsz? Nélküled el sem indulnánk! — mondták szinte egyszerre a barátai. — Te vagy a társaság esze, a zseniális szervező, a mi Nagy Organizátorunk! Váltott lovakkal vágtathatsz: mindig arra a motorra ülsz fel utasnak, amelyikre akarsz, összedobjuk a pénzt, és te fogsz vele gazdáücodni, belátásod szerint... A megbeszélt napon együtt indultak el: három motoron négyen, '"ir Székesfehérvárnál bebizonyosodott, hogy Laci müven kitűnő szervező. Béla pénzt kért tőle, hogy benzint vehessen. mert a tankja már csaknem üres volt. — Hogyisne, még meg sem érkeztünk, ás máris költekeZseniális szervezés zünk! Másképp kell ezt megorganizálni, k isöcsém! — jelentette ki magabiztosan Laci. — Bandi, Levente, ti menjetek előre, s egy kicsit arrább várjatok meg bennünket. Mi pedig, Béla, menjünk át a túlsó oldalra, és ott állítsd le a motort! Laci kiállt az útra, és leintette a Pestről jövő járműveket: — Kedves uram. most jövünk a Balatontól, kifogyott az üzemanyagunk, segítsen ki annyival, hogy hazavánszoroghassunk ... Hamarosan tele If.tt a tank, s indulhattak társaik után. — így kell ezt csinálni! — mondta oktatóan Laci. — Ha a túloldalon maradunk, senki nem adott volna benzint, mondva, hogy miért indulunk el üres tankkal. De a Balatontól hazatérő szegény, leégett diákokon ki ne segítene szívesen? Ez persze csak előjáték volt mindahhoz, amit Laci a Balatonnál produkált. A kiszemelt nyaralóhelyen megállította a karavánt egy útmenti fagy- laltozónál, s mialatt gyors egymásutánban elnyelt öt tölcsér citromfagylaltot. a kedves kiszolgálónőtől tucatnyi címei szerzett, ahol olcsón lehet rendes szobát kapni. Vé- gigszáguldott a megadott címeken, kiválasztotta a legmegfelelőbbet, beköltöztette a társaságot, majd ismét motorra pattant, elment földeríteni az élelmezési lehetőségeket, s csak estefelé került elő. — fiúk, találtam egy té- eszt, ahol állati olcsón lehet mindenfélét beszerezni. Igaz, két órát kell majd motoroznom naponta oda-vissza, de megéri. mert rengeteg pénzt megspórolunk vele! Másnap Laci újabb meglepetéssel állott elő: talált egy unatkozó háromtagú leánytársaságot, s összeismertette őket a barátaival. A három lány: Ildi, Gyöngyi és Emőke, igen jó partnerek lettek, segítettek a fiúknak inget mosni, lecsót főzni, s együtt jártak velük fürödni, táncolni, szórakozni. Laci ritkán tarthatott velük, mert idejét, energiáját nagyon lekötötte a sok ide- oda szaladgálás> s az a törekvése, hogy minél változatosabb programot szervezzen a társaságnak, s minél többet megtakarítson a közös pénzből. Ennek köszönhető, hogy a tervezett tíz nap helyett tizenhatot tölthettek el a Balatonnál. A fiúk nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal: — Fenomenális voltál, Laci!... Nagy szervezdzseni vagy, ez lányi Aztán elérkezett a hazaindulás napja, fölberregett a három motor, s Bandi mögé Ildi, Béla mögé Gyöngyi, Leventéhez pedig Emőke szállt fel utasnak, Laci nem is csodálkozott ezen, hiszen maga is látta, hogy időközben gyengéd szálak szövődtek barátai és a három lány között. Azért mégis megkockáztatta a kérdést: — Hát velem mi lesz? — Hazajössz vonaton vagy stoppal! — mondta könnyedén Bandi. — Nem féltelek én téged, majd ezt is megorganizálod ... Mindenesetre hívjál fel a héten valamelyik este, meséld el, hogy értél haza ... Laci hosszasan bámult az eliramló motorok után, majd leült egy útmenti kőre, hogy kilessen egy lestoppolható járművet, s hogy egy kicsit eltűnődjön azon: voltaképpen ki is hát a zseniális szervező, ö — vagy inkább a barátai? Radványi Barna hogy három éve van itt építőtábor: a fiúk az Eger-patak- nak készítenek új medret. Meg is néztük az árokásást: mintegy két méter mély, lan- kásoldalú medret építenek a víznek. A fiúk kimustrált katonai sátrakban alusznak. Bizony nem volt valami nagy öröm bemenni. A sátraknak nincs talapzatuk, a puszta földön állnak. Tíz ágy van egy sátorban. Az ágyakban csak pokrócok vannak, lepedőt nem kaptak a fiúk. Fokozta kellemetlen érzésünket, hogy a félhomályos sátorban sok légy volt. Még ebben a félsötétben is bosz- szantották a fiúkat. Hol terem ez a sok légy? A falu végén levő istállókból jönnek-e, vagy a tetővel le nem fedett vécékből? Ki tudja? A parancsnok nem örült a látogatásnak. Elmondta, hogy mi vagyunk az elsők. A koszt jó, általában négyszer étkeznek naponta. — Gyümölcsöt is kapnak! — tette hozzá. A fiúk elmondták, hogy gyümölcsöt még nem kaptak, de kétszer lehetett almát venni. Dinnyét nem ettek itt, a dinnyeparadicsomban. A munka elég nehéz, de a parancsnokság a somogyiakkal meg van elégedve. A napi norma fejenként 1,6 köbméter. A TISZTÁLKODÁSI lehetőségek nem megfelelőek. A szórakozásra viszont gondot fordítanak: nyitó és záró tábortűz, hétfőn mozi, tévénézés, sportjátékok, a Ki mit tud?-győztesei szórakoztatják az otthonukból messzire szakadt fiúkat. — A fiúk becsülettel dolgoznak! — mondta búcsúzóul. Jó lenne, ha az . illetékesek ellenőriznék a tábort, és megszüntetnék a ma már megengedhetetlen hiányokat. Heves, a kulturált és jómódú megye egyáltalán nem dicsekedhet egerfarmosi építőtáborával! Tari János Somogyi Néplap
