Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
/ Havonta nyolc-tízféle modell — Egy műszakban megcsinálnak 600 darab táskát is. Általában nők dolgoznak nálunk, mindössze húsz férfi dolgozónk van. A többség, mintegy százalék, fiatal. Amióta Rákosi palotáihoz tartozunk, nőtt az átlagbér is, a betanított munkások esetében 1500 forint körül mozog. Ez «inak köszönhető, hogy a központ biztosítani tudja a kapacitást, a fejlesztést. Folyamatos a munkaellátottság, kellő szintű a műszaki felkészültség, és van néhány ügyes, új gépünk is. Ezek közül a keretvég-szögecsélő házi készítésű. Nagy könnyebbséget jelent használata az e műveletet végző dolgozóknak. A telepen jelenleg bevásárlószatyrokat készítenek szovjet exportra és a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére. Az évi terv 240 000 darab, ebből kétszázezer megy a Szovjetunióba. A modellek gyorsan változnak. A mintadarabokat szabásmintával együtt a központ küldi le. havonta rendszerint nyolc-tízfélét. A telepen ipari tanulók sa- játítják'el a szakmát. Jelenleg 196? októberében kezdték a munkát. Akkor a telepen mindössze hárman dolgoztak, de közülük ketten még mindig itt, a Marcali Bőrdíszműüzemben vannak. Az egyikük Kovács László telepvezető. Kezdettől figyelemmel kíséri az eredményeket, részese a sikereknek, gondoknak. — Akkor még pve-szalagból szatyrokat készítettünk. A Horizont Ktsz volt az alapító, az elején fölfutott a létszámunk csaknem száz főre. A termelési érték .nem volt magas, 1968- ban mintegy ötmillió forint. — Miért emlegetik az üzemben fordulópontként 1970. július elsejét? — Átvette az üzemet a rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat. Létszámunk azóta emelkedett 210-re, és természetesen ennek arányában a termelési érték is. Az 1971. év eredményei alapján elnyertük az élüzem címet. A borok, szőlők nagy szemléje előtt A bogiáriak is a világ „szeme“ elé kerülnek NAGY MEGTISZTELTETÉS érte hazánk szőlészetét, borászatát akkor, amikor az illetékesek úgy döntöttek, hogy Magyarországon rendezik meg a borok első világversenyét: augusztus 21-e és 31-e között Budapest lesz az I. borvilágverseny színhelye. A MÉM kiállítási irodájától kapott tájékoztató szerint július 10-ig húsz ország küldött bormintát, s a többi országból is folyamatosan érkeznek a versenyben részt vevő tételek. Még tart majd a világverseny, amikor már megkezdődik egy másik, de az előbbivel szorosan összefüggő rendezvény, ugyancsak a fővárosban, a mezőgazdasági kiállítás zeíbe látogatnak el a szakemberék. így a részvevők a kiállítás látnivalóin túl megismerkedhetnek a hazánk jellegzetes borvidékein működő üzemekkel, tanulmányozhatják a pincészetek és a kutatók által alkalmazott szőlőtermesztési, illetőleg feldolgozási eljárásokat, a terjesztésre ajánlott technológiai megoldásokat. A SZAKMAI rendezvények során a szakemberek a Bala- tomboglári Állami Gazdaságba is elmennek, ahol megismerkedhetnek a bor- és csemege- szőlő termesztésének, a szüretnek és a feldolgozásnak az itteni módszerével. Ebben az évben 25 millió forintot termeltünk, ami 185 000 darab táska értékének felel meg. Ezzel túlteljesítettük a tervet, ennek eredménye a megtisztelő cím. Csalló László művezető a fiatal dolgozók munkáját dicséri. 26 lány és egy fiatalember készül bőrdíszművesnek. A tanulmányi idő három év, de a harmadévesek már az üzemben részt vesznek a termelő munkában. Az asszonyok és lányok gyorsan dolgoznak a műbőr nyersanyaggal. Szép formájú, gondosan kivitelezett táskák kerülnek ki a kezük alól. Termékeik mind a szocialista, mind a nyugati országok piacain keresettek. A jelenlegi széria előtt nyugatnémet megrendelésre dolgoztak. A telep jövője. biztosított. Ezt elsősorban munkájukkal érték el. Az ez évre vonatkozó 34 millió forintos terv arányos részét már túlteljesítették az első félévben. A jövő évre 150 000 táskára már lekötött az üzem kapacitása. Házi kivitelezésben készült a keretvég- Mészáros szögecselő gép. Attila területén: augusztus 25-e és szeptember 5-e között kerül sor a nemzetközi szőlészeti és borászati kiállításra és vásárra. A borviiágvenseny az eredmények összeméréséből áll, az utóbbi program pedig az eredmények eléréséhez ad sok hasznos segítséget. Itt mutat- ;ák be a hazai és a külföldi szőlőtermesztés és borászat fejlesztésében szerepet játszó újabb módszereket, technológiákat, s a szakemberek ismereteinek bővítését szolgálja majd minden bizonnyal a széles körű tapasztalatcsere. A kiállításon olyan témák szerepelnek, mint például a termesztésre ajánlott új bor- és csemegeszőlő-fajták értékelése; a szaporítóanyag-termesztés rendszere és módszerei; az értékesítési tevékenység és az ültetvények tervezése, létesítése. Megbeszélik a szőlőfeldolgozás módszereit, 'echnológiáját, a borkészítési eljárásokat. A hazai kiállítók mellett számos külföldi vállait. cég is részt vesz szőlőtermesztő és borkészítő esakö- l>kfcel, gépekkel, s a főpavi- nban bemutatják majd a orvilág'versenyen részt vevő >orokát. A Magyar- Posta ez 'halommal kél címletből álló ily eget ad ki — Eger és To- .aj képével —. s a világverseny megnyitásának napján elsőnapos postai bélyegzővel pecsételik le azokat. Ami a szakmai rendezvényeket illeti, a szervezek gazdag p-ry- mról gondoskodtak: hat a" mi gazdaságba. egy pinceg -dr mgba, egy kutató- intézetbe, két termelőszövetkezetbe és egy szakszövetkeÖcsi, a darukezelő „Úgy látom, mint a Nekem meglepetés volt, hogy milyen szelídek a dombok. mennyire szép a táj, amely körülöleli Kaposvárt. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ilyen magasról még soha nem néztem le a városra. Az északnyugati városrészben épülő sávház magassága csaknem negyven méter. Kimondva kevés, de ha lenéz, az ember, bizony vigyáznia kell, mert szinte vonzza az embert a mélység. Liften mentünk fel a lapos tetőre. Emelkedés közben mind kisebbek lettek a környező házak, játékszerré zsugorodtak az autók, az újságárus bódéja. A lift kezelője Vass József. Szürke szemű, vidám fiatalember, olyan, akiről az első pillanatban ’ látszik, hogy benne van minden mókában. Nem is nevezik másként, még a távolabbi ismerősök és munkatársak sem. • csak öcsinek. Már tizenegy éve dolgozik magas épületeken, hol a toronydarut, hol a készülő új épületek falához erősített lifteket kezeli.-— El kellett végeznem egy nehézgépkezelő tanfolyamot Budapesten. Hat hónapig tartott. Lehettem volna lánctalpas jármű vezetője, kompresz- szorkezelö. és dolgozhattam volna más nehézgépeken, én azonban a darut választottam. — Miért pont a darut? A kérdésre kérdéssel válaszol. — Tudja milyen szép munka ez? Amikor azokat a hatalmas elemeket könnyen irányítja az ember előre kiszámított helyére, még némi büszkeséget is érez. Egy-egy ilyen elem negyvenhét mázsa, roppant súly. Korábban dolgoztam a Duna Cementműnél, a Tiszaszeder- kényi Vegyi Müveknél. Négy madár!“ éve vagyok Kaposváron. Először a gabonasilónál voltam, aztán a kögazdasági szakközépiskolánál. Ennél a sávháznál két éve vagyok. Én persze más szemmel nézek le. mint önök, hiszen az egészet én raktam össze. Van benne emeletenként körülbelül 1000 elem. Nagy munka ... — Nincs már szükség a darura? — Más okból vagyok a liften. A toronydaruba néha hét- nyolcszor fel kellett kapaszkodni naponta, míg elértem a kezelőfülkét. Hát az bizony megvolt 28—30 méter. Nem akartam, hogy teljesen kikészüljön a lábam, és átkértem magam a liftre. — Itt lakik Kaposváron? — Dombóváron. Most kaptam én is lakást, a napokban rendeztem be a gyerekszobát. Van ugyanis egy fiam, eleven srác, ez a kedves benne. Négy és fél éves. de már mindenről kérdez. Tud erről a magas házról is. Reklamált a múltkor : »Te, Öcsi — ő is így szólít néha —, nem leszünk ám haverok. ha nem viszel el egyszer oda!« — Szereti ezt a magasságot? — Megszoktam, Mindig alattam van az egész város. Ügy látom, mint a madár. v M, A, Kinek építjük? T udom, mindig fenntartással fogadják, ha valaki »illetéktelenül« bele akar szólni egyéni életükbe. Magam is sokszor így vagyok, ha »kilóg a lóláb«; ha a filmből, a rádióból, a könyvből, az előadásból vagy bármilyen közlésből állandóan csali az köti le a figyelmemet, hogy most nevelni akarnak engem, s nem a téma, amelyről szólnak hozzám. Elgondolkoztatni, cselekvésre késztetni azonban lehet úgy is, hogy szinte észre se veszem. És kell is. Nos, én igazán nem akarok beleszólni az Önök egyéni életébe. Csak azt szeretném, ha a mai téma kapcsán valamennyien kitekintenénk szűkre szabott lakásunk falai mögül, s elgondolkoznánk azon, hogy kinek építjük a szocializmust? Izgalmas tanulmányokat, ijesztő adatokat és szigorú tényeket olvastam a közelmúltban. Ma ezekről beszélek. S mert nem vagyok demográfus, a hozzáértő, a népesség alakulásával tudományosan foglalkozó emberek tapasztalataira, vizsgálati eredményeire támaszkodom. Mindenekelőtt dr. Do- tnány Sándornak, a megye szülész-nőgyógyász főorvosának rendkívül figyelemre méltó tanulmányára éjíítem mai beszélgetésünket, s az Önök által már ismert »társszerzőm«, Horváth Gyula statisztikus készülő tanulmányára. Voltaképpen az volna jó, ha mindegyik eljuthatna Önökhöz; hisz én csak morzsákat nyújthatok át belőlük. De hiszem, hogy az sem fölösleges. A téma — önök is megérzik majd — életbevágóan fontos. Arról van szó, |hogy tudunk-e elegendő és minőségileg kifogástalan utánpótlást biztosítani Magyarországon és szőkébb pátriánkban a szocialista társadalom további építéséhez? Azaz tudjuk-e irányítani a társadalom biológiai fejlődését? Talán hozzá se kellene tennemj. hogy az egyéni-családi s az össztársadalmi érdek egybehangolásáról, a feltételek megteremtéséről, a népesség alakulásának előrelátó befolyásolásáról van szó. De mielőtt saját dolgainkról váltanánk szót, hadd mondjak el néhány országos adatot. Az ötvenes években meglehetősen sok, 23 volt az ezer lakosra jutó élve születések száma. 1962-ben 13,1-re csökkent. A keletkező években fokozatos emelkedés, majd ismét csökkenés következett be, mígnem 1971-re elértük a 14,5-öt. Nos, e számok csak akkor monr danak valamit, ha hozzáteszem: a társadalom biológiai egyensúlyának fenntartásához az volna az ideális, ha ezer lakosra 17 élve születés jutna. Ez ma még álom, de inkább úgy mondanám, hogy elérendő cél. Remélem, nem fogják megunni a számokat, de ezek most többet mondanak minden szónál. Somogy lakossága 1960 és 1970 között 370 944-ről 363 510-re csökkent. A népesség alakulása persze magába foglalja a természetes szaporodáson kívül az elvándorlást is. Csakhogy ez utóbbi a gazdasági fejlődés, az ipartelepítés következtében megszűnt. Tehát marad a természetes szaporodás, mely tíz év átlagában 0,6 százalékkal fejezhető ki, s ez a megyék között a legalacsonyabb. A szülész főorvos — társadalompolitikai alapokról — a nővédelmi tevékenységre igyekszik irányítani a figyelmet. A morális változásokról beszél, amelyekkel számolnunk kell, hiszen megszűnt a szexualitás és a szülés közötti szoros, évezredes kapcsolat. S míg 150 évvel ezelőtt a nők nemi érése 17 éves koruk körül valósult meg, s 18—20 éves korukban férjhez mentek, addig ma 11—13 éves korban kezdődik az érés, a családalapításra azonban csak 24—26 éves korukban gondolnak. (Részben a továbbtanulás, a szakmai képzés miatt.) Ezt az eltolódást kellene valahogy úgy áthidalni, hogy abból se egyéni, se társadalmi konfliktus ne származzék. A fenti megállapításokból következően ma már valóban elkerülhetetlen a nemi felvilágosítás. N os, erről sok vita zajlott le megyénkben is, amelynek kapcsán a prüdériától a nemtörődömségig sok mindennel találkozhattunk annak idején. De végül is be kell látnunk, hogy a felvilágosítás elhanyagolása súlyos következményekkel jár, s hogy nem a szexuális élet propagálására, hanem a biológiai folyamatok megismertetésére kell gondolnunk.. Az orvossal együtt lándzsát törünk amellett, hogy amíg nincsenek meg a gyermek fogadásának objektiv és szubjektív feltételei, addig védekezni kell a teherbe esés ellen. (Csakhogy e feltételek'mércéjét az utóbbi időben sokan túl magasra állították. Luxuskényelem, villa, kocsi, pozíció, anyagi tartalék, s azután jöhet a »trónörökös«.) Természetesnek tartjuk azt az általános elvet is, hogy a nő saját maga döntsön anyaságáról. De igen szigorúan és előrelátóan azt mondja az orvos: a teherbe esés előtt döntsön! Figyeljék, kérem, meghökkentők a számok. 1971-ben 4676 szülés volt Somogybán. A vetélések száma 7739, s ebből 6923 volt a terhességmegszakítás! Évente 800—900 asszony, azaz a műszeres terhességmegszakításon átesettek 12—14 százaléka később valamilyen megbetegedéssel nőgyógyászati kezelésre szorul. Szomorú, de igaz: a koraszülések száma a terhességmegszakítások számával párhuzamosan emelkedik. Húsz év alatt két és félszeresére nőtt! Azt hiszem, Önök is érzik, hogy igen sok elgondolkoztató tény húzódik meg e számok mögptt a nők és- utódaik egészségvédelmével kapcsolatban is. És ha még ide írom, hogy húsz év alatt Somogy megyében az évi 6—7000-ről 4— 4500-ra csökkent a szülések száma, akkor elhiszik a szakembernek és nekem is, hogy van ok az aggodalomra. »Meteorológiai« előrejelzésnek gondolhatják, pedig ez sajnos be fog válni: ha az 1956 utáni, évi 4000 szülésből származó népesség kerül a fogamzás korába — s erre nem kell sokat várni —, akkor katasztrofálisan csökkenni fog Somogybán a születések száma. Ezen a mi — a világon egyedülálló — állami kedvezményeink sorozata sem tud segíteni... Három fontos dologra hívnám föl a figyelmüket, mert úgy érzem, dr. Domány Sándor tanulmányának ezek a legcélravezetőbb megállapításai. Óv mindenekelőtt a művi beavatkozástól. Megállapítja, hogy a felírt fogamzásgátló tabletták mennyisége az 1968-as 850 csomagról 1971-ben 62 412 dobozra emelkedett; továbbra is inkább ezt a módszert tartja elfogadhatónak. Hitet tesz amellett, hogy felvilágosítás- sál, ezernyi módszerrel el kell érnünk; lányaink, asszonyaink teherbe esés előtt döntsenek arról, hogy vállalják-e a szülést vagy sem. És végül — ez a legnagyobb jelentőségű elképzelés az államot hívja segítségül. Véleménye szerint ugyanis a szocialista társadalomnak biológiai egyensúlya érdekében joga van ahhoz, hogy a férjezett nő első terhességét ne 'engedje megszakítani. T ehát új jogszabályt javasol. És ha jól meggondoljuk, ennek minden feltétele megvan. Életszínvonalunk ma már valóban lehetővé teszi, hogy a férjezett nők az első terhességükből származó magzatot megszüljék anélkül, hogy az a család számára megoldhatatlan nehézséget okozna. Izgalmas tanulmányokat, ijesztő adatokat próbáltam el- mondani Önöknek. És ha megengedik: szövetségesül hívom mindannyiukat. Gondolják csak meg, mennyi áldozat, menynyi munka és erőfeszítés árán alakítjuk szebbé, tart-alnia- sabbá éietünket. Kérem, gondoljanak néha arra is: kinek építjük a szocializmust? Jávori Béla
