Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

A közös fenntartás nyomában Taboo, Csurgóit Négy per ezerkilenszázhat- vanöt — így említik a mű­velődési házak Igazgatói a rendeletet, amely lehetőséget ad arra, hogy tanácsok, vál­lalatok, intézmények, intéze­tek, társadalmi szervek, me­zőgazdasági üzemek, kisipari szövetkezetek művelődési ott­honokat, népművelési intéz­ményeket közösen tarthatnak fenn. Vagyis; a »gazdálkodók« — jogilag, anyagilag — első­sorban dolgozóik érdekeit szem előtt tartva, korszerű köaművelődési céloktól vezet­tetve kulturális intézmények gazdái is lehetnek. A művelődésügyi miniszter rendeletét megelőzően több helyütt felmerült az ügény erre a közös fenntartásra, jóllehet a rendeletet követő­en még hosszú ideig marad mindez — különösen So­mogybán — kihasználatlan lehetőség. Hét éve már a rendelet ki­bocsátásának. Négy somogyi nagyközségben »kérdeztünk rá*, s Tab, Csurgó, Barcs, Marcali kiválasztása koránt­sem volt véletlen. Közigazgatási, gazdasági szerepénél fogva valamennyi nagyközség nemcsak tagköz­ségeinek, hanem jóval na­gyobb területnek is a köz­pontja. Ennélfogva közműve­lődési vonzásköre is nagy, il­letve nagynak kellene len­nie ... S a kettő közötti kü­lönbség jól mutatja, hogy a közművelődésbeli lemaradás függ attól (jóllehet több té­nyező is közrejátszik ebben), hogy a helybeli tsz-ek, vál­lalatok körében mennyire közügy a közművelődés. Vizsgálódásaink során sa­játos ellentétpárok alakultak ki; végletesen ellenkező a kép Barcson és Marcaliban. Tab és Csurgó közművelő­dési helyzete valamelyest ha­sonló. A kezdet kezdetén Szó szerint így fogalmazott a tabi községi párttitkár: a kezdet kezdetén állunk; va­lóban az első lépéseket tet­ték még meg. Ezek azonban olyan jelentősek, hogy érde­mes róluk szólni. A községi tanácson kap­tunk tájékoztatást arról, hogy a tanács úgynevezett együtt­működési szerződéseket köt a a tabi vállalatokkal, s ennek megfelelően fenntartói is lesznek ezek a vállalatok a művelődési háznak. Sós Jó­zsef, a művelődési ház igaz­gatója szerint jók a tapaszta­latok, s lehet reménykedni abban, hogy egy kiteljesedett közös fenntartáshoz vezetnek majd ezek a lépések. Persze mindez nem jogi formulák, szerződéspasszu­sok dolga elsősorban, hanem szemléleté. Olyan szemléleté, mely az ottani mezőgépgyár­nál, az áfész-nél és a Vide­otonnál tapasztalható. Szán­dékosan említem külön a Campingcikkgyártó Vállala­tot. Beszélgettem Gubányi Imre igazgatóval, s a rövid párbeszéd meggyőzött arról, hogy a vállalatvezető jól tud­ja, mire adja a pénzt. A köz­ségi pártszervezet és a ta­nács kezdeményezése nem af­féle pénzpréselő nyomás, amelynek kény télén-kelletlen enged a gazdasági vezető, ha­nem jól belátható terv. S ezt éppen az igazgató mondta el. Reméli, hogy a művelődési házzal jól együttműködve fel­lendül az üzemi közművelő­dés is. Sőt ezt várja az anyagiakért cserébe. Ez a tárgyilagos szemlélet min­denesetre meggyőző, hiszen jelez egy kialakuló, s remél­hetőleg gyümölcsözőre fordu­ló munkakapcsolatot a válla­lat és a művelődési intéz­mény között. ­Hasonló jó híreket hallot­tam a Budapesti Vegyigép­gyárról is. Letelepedőben vannak még, de már megígér­ték, hogy részt vállalnak a művelődési ház fenntartásá­ból. Fáznak a gondolattól Csurgón is elkezdődött va­lami, de ahogy mondani szokták, »ez még nem az iga­zi«. Egyetértek viszont Ghy- czy Tamással, a Csokonai Művelődési Ház igazgatójá­val, hogy ezt is meg kell be­csülni. Arról van szó ugyanis, hogy afféle »patrónusi* meg­állapodást kötött több helv- beli szövetkezettel a művelő­dési ház a Csokonai tánc- együttes fenntartására. S ez helyes is. Hasonlóképpen A rossz idő sem tudta elrontani Befejeződött az ifivezetők nyári továbbképzése a bala- tonfenyvesi KISZ-táborban. A tavalyi inkább kísérleti jelle­gű volt. Egy év alatt sokat hallattak magukról a somogyi fiúk, azok a fiatalok, akik az általános iskola elvégzése után visszamentek az úttörőcsapat­ba, ott segítik az úttörőmun­kát. Sok helyen — elsősorban az iskolai KISZ-szervezetekben — eddig nem ismerték el tel­jes értékűnek munkájukat. Egy év alatt azonban sok változás történt. Legfontosabb a KISZ központi bizottságának ez év márciusában hozott ha­tározata az ifjúvezetők hely­zetének, munkaföltételeinek javításáról. A határozatot megelőző javaslatok között ott voltak a legjobb somogyi ifi­ké is, akik a KISZ VIII. kong­resszusán is elmondták ész­revételeiket. A határozat meg­valósítására készítették fel őket a múlt héten a KISZ me­gyei vezetőképző táborában, Balatonfenyvesen. A tábor tapasztalatairól beszélgettünk Gulyás Jánossal, a tábor ve­zetőjével. — Második nyáron utaznak együtt az ifik és az úttörők táborba. Mi a hasonló az idei és a tavalyi között? — Tavaly nagyon jól be­vált, hogy együtt táboroztat- tuk az ifiket és az úttörőket. Ez azért volt jó, mert az ifjú­vezetők a gyakorlatban sajá­títhatták el mindazt, amire majd az iskolában szükségük lesz. A tábor nagyon jó lehe­tőség volt arra is, hogy kö­tetlen formában, ' könnyebben megtalálják egymással a han­got. Az ifik nem próbálták a tanárt játszani, az úttörők pe­dig nem éltek vissza azzal, hogy nem tanárok, hanem né­hány évvel idősebb üúk, lá­nyok irányítják őket. — Ez tehát hasonló. Miben sikerült előrelépni? — Amit legfontosabbnak tartok; még önállóbbak, kez­deményezőbbek a gyerekek. Ez a »kicsikre« és a nagyok­ra egyaránt vonatkozik. Az idei tábor tíznapos volt, míg helyeselhetjük a művelődési ház vezetőjének és a tanácsi vezetőknek azt a kezdemé­nyezését, hogy a vállalatok­kal közösen folyóiratolvasót hozzanak létre. Ahogy a kép kirajzolódik, néhány területen már érzik a vállalatok a szükségét és lehetőségét is annak, hogy részt vállalja­nak a közművelődésből. Ezt azonban tovább kell fejlesz­teni, ki kell terjeszteni közös fenntartássá. Kérve és adva — igények, lehetőségek sze­rint. A közös fenntartás gondo­lata nem új Csurgón. Dr. Göldner Vilmos, a nagyköz­ségi közös tanács titkára el­mondta, hogy megkísérelték ez ügyben összehívni a hely- belybeli vállalatokat, szövet­kezeteket, de a tapasztalat az, hogy fáznak a gondolattól, vagyis további meggyőzés, fáradozás szükséges ahhoz, hogy Csurgón is lépjenek egyet — tovább. Én minden­esetre beléptem a helybeli tsz-irodájába, és a párttitkár­ral beszélgetve fölvetettem a gondolatot. Bepillantottunk a szociális­kulturális alap rubrikáiba, és meglepődve láttam, hogy százezreket fordítanak »ilyen« célokra ... Elvileg .. . Részle­teiben azonban kiderül, hogy a pénz jelentős részét étkeztetés­re költik. Persze nem zárkóz­nak el a gondolattól, hanem részt vállalnak ők is, ha — úgvmond — a többiek is ... Reméljük lesz, aki elkezdi majd. Szegény „leányok“? Végezetül hadd szóljak egy divatos kifogásról. Több mű­velődési ház vezetőjétől hal­lottam, ha anyagi támogatást kérnek egy üzemtől, nagyon sokszor az a válasz; »Kérem, mi csak leányvállalat va­gyunk ... ez a központ dolga.« Nagyon kemény érvnek látszik, csakhogy nem egészen helytál­ló. Hogy ez mennyire akarat dolga, hivatkozhatok vala­mennyi barcsi, tabi üzemre, amelyek szintén országos vál­lalatok »leányai«, de mégis telik arra, hogy a nagyvállalat adta »hozományból« még a közművelődés támogatására is fussa. Ez alapvetően szemlélet kérdése, akarat kérdése. A nagyvállalatok, amelyek­nek a letelepedésben sokat segítettek a helyi tanácsok, ál­talában nem zárkóznak — s nem is zárkózhatnak el — a gondolat elől, hogy a helyi gondok könnyítésében segítse­nek. Egyszerűen azért sem, mert ez dolgozóik érdeke. Csak ezt be kellene látnia néhány leányvállalat »szegényes stafí- rungqa« hivatkozó vezetőjének is. \ (Folytatjuk.) Tröszt Tibor A politikus jogászról A somogyi jogásznapok idei rendezvényei közül ki­emelkedett dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter előadá­sa, amelyben a jogalkotás és a jogalkalmazás időszerű kér­déseiről szólt. A miniszter megfogalmazása szerint napjainkban — a min­denki által tapasztalható — intenzív jogalkotási fejlődés és az ezzel járó jogalkalmazá­si esetek többször új feladato­kat jelentenek a jogalkalma­zók számára. Ezekről kívánok néhány gondolatot elmondani. Az életviszonyok, az emberi és gazdasági kapcsolatok kü­lönbözősége a jogi szabályo­zásban is megmutatkozik. Va­lamennyi jogi szabályozás tartalmának közös jellemzője a jog osztálytartalma. A jog az uralkodó osztály törvény­erőre emelt akarata, s ennek megjelenési formája maga a jogszabály. Bennük fejeződ­nek ki a társadalom vezető osztályának érdekében álló, s azt szolgáló politikai célok, az állami, a gazdasági szervekkel és az állampolgárokkal szem­ben támasztott elvárások, til­tó vagy követést előíró maga­tartások. A napjainkat jellemző jog­alkotási tevékenység — mely az országgyűlés törvényalko­tási munkájától a különböző szintű rendeletek és határoza­tok sokaságán át a tanácsok jogszabályalkotó tevékenysé­géig terjed — nem öncélú jog­alkotási ügyeskedés. Ellenke­zőleg; mindezek a mai gazda­sági, politikai és társadalmi változások okszerű és szük­ségszerű következményei. En nek alátámasztására csupán két körülményre hivatkozom: az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetése, kiépítése és az igények szerinti továbbfej­lesztése — a politikai és gaz­dasági megalapozásán kívül — új jogi szabályozást is igé­nyelt. Érthető, hiszen az új irányítási rendszert már nem szolgálná, sőt fékezné a régi, az utasításos rendszert jellem­ző jogi szabályok érvényben hagyása. A másik jelentős társa­dalmi esemény, amelyre. ez­úttal hivatkozom, a közelmúlt­ban végrehajtott alkotmány- módosítás. A jogszabályi hier­archia csúcsán álló alaptör­vény, az alkotmány módosítá­sát a szocialista fejlődésben elért eredmények rögzítése, társadalmi viszonyaink válto­zásai és a jövő fejlődés előre­mutató meghatározása tették indokolttá. Viszont az alkot­mány módosítása után továb­bi jelentős módosító vagy új jogszabályok megjelenésére számíthatnak. Törvény fogja szabályozni a közérdekű beje­lentések rendjét, új jogszabály rendelkezik majd a büntető- és a polgári eljárás megvál­toztatásáról, módosítják a pol­gári törvénykönyvet is, s a felsorolást még lehetne foly­A biológiai oktatás segítésére Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat biológia! telepén készítik az országban egyedül az iskolai szemléltető oktatásra alkalmas növényi és állati preparátumokat, vala­mint mikrotcchnikai metszeteket. Növénytani és rovartani szemléltető eszközöket, valamint állati csontvázakat a világ minden részére exportálnak. Az itt készült demonstrációs tárgyak nagyban megkönnyítik mind az általános iskolában, mind a felsőoktatásban a biológiai alapismeretek elsajátí­tását. ' Öngyilkosság a Kaszinó utcában? a tavalyi csupán egyhetes. Az ..........I,,,,.,,,,,,..,..,.,....,.,..,.,,....,,,.,,,,, ifiknek előadásokat tartottunk . — ehhez a KISZ központi bi- $ zottságától is kértünk előadó- t kát. Legjobban azok sikerül- | tek, melyek a fiatalok helyze- ♦ tével, lehetőségeivel foglal-1 koztak. Az előadásokat köve- í tő vitában is ezeket boncol- j gatták. Legérdekesebb kérdé- t seik éppen az eddigi nem min- i dig helyes gyakorlatból fakad- ; tak. Akadt például olyan kér- j dés, hogy mit csináljon az ifjúvezető, ha olyan rajhoz osztják be, amelynek tagjai nem őt választják. Hogyan fo­gadtassa el a gyerekekkel ja­vaslatait? Hogyan jutalmaz­zon, büntessen-e? Először tartottunk az ifik­nek előadást a 6—14 éves ko­rú gyerekeikről. A vártnál jó­val nagyobb volt az érdeklő­dés — ilyet máskor is rende­zünk. — Az előadások mellett na­gyon sok jó program volt a táborban. Melyek voltak ezek? — A tíz nap legjobb prog­ramja a gyerekek vidámsága volt, melyet még az egy héten keresztül zuhogó eső sem tu­dott lehűteni. A tábortüzek, a számháború, a jelmez- és aka­dályverseny mind, mind él­mény maradt nemcsak a gye­rekeknek, nekünk is. A tá­borvezetőség tagjai egyébként évek óta együtt táboroznak, és ha jól sikerült a képzés, az nagyrészt az ő érdemük. 20. A kis szalonban, amikor Opelné egyedül hagyott ben­nünket, egy kicsit tréfásan közölte velem: — önnek is tudnék egy ilyen jó házassá­got ajánlani. — No, no, ked­ves Schröder? ... A pocakjá­ra, vastag óraláncára és niko­tintól sárga bajuszára néz­tem. — Alice, a lányom nem valószínű, hogy hajlandó len­ne ekkora áldozatra. Schröder nevetett, s megszorította a ka­romat: — Mit szólna bárónő egy felfedezőhöz?... És én csodálkoztam, hogy honnan van ennyire jól tájékoztatva. Honnan tudja, hogy eladó lá­nyom van? Hiszen Alicet még nem is ismeri...« Alfred Flessburger előtt S. M. ♦ szabadon, fényesen nyújtózott az út, de most nem sietett. A nap már alacsonyan járt, s nyugat felől éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, lilás ködben derengett. Bel­jebb egyre kékült, majd a tá­volban ismét világos színben ragyogott. — Velem teljes biztonság­ban érezheti magát — mond­ta az asszonynak, lassan ta­golva a német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesz­tyűjével magasra akart mutat­ni, de egy szállítókocsi feltar­tóztatta, s kerülnie kellett. Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsikázni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetin- jéig, és a szerpentinen, amely­nek szélessége nem haladta meg egy bajor paraszt magán­útját, a hajtűkanyarban a sír­hűvös szakadék és a kocsi gu­mija között alig fért volna el egy skatulya gyufa. Évának imponált a férfi biztos kezű merészsége. Eze­ken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgaié­ról tudtak, de a három napi együttlétük alatt valamiféle jelképrendszer is kifejlődött közöttük, aminek a segítségé­vel könnyen megértették egy­mást. — Olaszországban lehet igazán szép — sóhajtotta az asszony. — Milánó—Genova— Firenze—Perugia—Róma— Nápoly! — Helységneveket so­rolt fel, a valóságos úttól füg­getlen útvonalat, ahol képzele­tében végighajtott ezzel a ko­csival. — Jawohl — nevetett a fer­de szájával a férfi —, Róma, Nápoly kitűnő ... Cóure-dolo- re-amore. Most élhetne még igazán jól — gondolta. Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencsére vigyázott az alakjára, mégis már csak a fiatal nők tudták izgalomba hozni. Például ez a Szászné. Nem szép ez a nő; a feje túl­ságosan keleties, nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és szé­les homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meg­tatni. A ma jogalkalmazójá­nak azonban elsősorban a már elfogadott jogszabályokat kell alkalmaznia. Ennek első fel­tétele a jogásszal szemben tá­masztott követelményrend­szeren belül: a jogszabály kel­lő ismerete. Sok esetben nem könnyű az eligazodás sem, pe­dig a neheze csak ezután kö­vetkezik: a helyes jogszabá­lyon alapuló döntés meghoza­tala. A gyakorlati jogalkamazás bármely területén dolgozzék is a jogász, feladatának csak akkor tud korszerűen, a nap: társadalmi igényeknek és el­várásoknak is megfelelni, ha munkájában az átfogó jogi­politikai gondolkodás érvé­nyesül. Nem elég ismerni a törvényt vagy a rendeletet, tisztában kell lenni az adott terület gazdasági, társadalmi, politikai hátterével is. A ma jogásza, vagy inkább a jövő jogásza a politikus jo­gász lehet. A jog és a politika szoros kapcsolata ezt meg is követeli. A vállalati jogász feladata az adott közösség és az annak élén álló vezetés képviselete, érdekeinek védelmezése, és jogi ismereteiből adódó taná­csokkal való. ellátása. Érdek- ütközés adódhat a vállalaton belül, a vállalatok között, sőt kollektív érdekek össztársa­dalmi érdekkel is szembeke­rülhetnek. A vállalati jogász ne csak az események után járjon, hanem nyújtson segít­séget a döntések meghozásá­ban is.. A jogász ne csupán ak­kor hallassa szavát, amikor például a szerződés meghiúsul, vagy csak részben teljesülnek az abban foglalt vállalások. A szerződések elfogadásakor kell a kölcsönös érdektiszteleten alapuló, szocialista tartalmú együttműködést kialakítani. Meggyőződésem, hogy a jövő azé, aki nemcsak utólag, ha­nem már az együttműködés kialakításakor igyekszik a szükséges jogi kereteket he­lyesen meghatározni. S mind­ez nem mond ellent annak, hogy szükség esetén érvénye­sítse a közösség érdekeit. Az igazságszolgáltatásban dolgozó jogász, a bíró és az ügyész feladatai az előzőeknél is körültekintőbb elemzést elmélyülést kívánnak. Az ő feladatuk adott esetben az ál­lami igény, értékrend és elvá­rás megfogalmazása. A dön­tésük jogi formában jelenik meg, de annak politikai, tár­sadalmi tartalma van. A szocializmus építésé­nek mai feladatai és a holnap tennivalói sorában rengeteg feladat hárul a jogászokra. A minőségi többletnek csak a politikus jogász tud megfelel­ni, dolgozzék a jogalkalmazás akármelyik területén. Ennek elérésére legtöbbet maguk a jogászok tehetnek. Dr. Gibicsár Gyula főügyészségi ügyész látta a vízből kijönni.. . amíg a homokos parton megtette az a húsz—harminc métert, min­den lépésénél egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt, és már cso­koládészínűre bámulták azok a kicsit vastag és mégis for­más, hosszú combjai. — Döntésre kell már vin­nie a kettőjük ügyét. Ezzel a típussal különben is a hatal­mat kell érzékeltetni. Ultimá­tumot intéz hozzá. Az idő ro­han ... Még két nap, és el­utaznak. Ö ugyan maradhat­na még, de elege van ebből az országból.'.. Nem fog této­vázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte. Alfred Flessburger elmoso­lyodott magában. Vaskos csekk-könyve van. Minő elő­relátás! ... 1940-ben Gladbac- ból, amikor a csapatok elin­dultak Franciaország meghó­dítására, minden német kato­nának kiosztottak három Sal- varsan-fiolát. És minden tiszt tudott előre minden utat, lő­szerraktárat, vizfelvételi le­hetőséget. Hajszálpontosan megbecsülték még az ellenál­lás erejét is. Csak németek képesek erre. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap ü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents