Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
Váljék a tenni akarás tettekké Megvitatta munkaprogramját a Hazaf ias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront V. kongresszusa után tegnap tanácskozott először a népfront megyei bizottsága. A testület ezen az összejövetelén ■ vitatta meg a megyei elnökség programjavaslatát, és döntött arról, hogy a kongresszusi állás- foglalások szelemében milyen feladatok várnak a mozgalomra a következő négy év során. »Váltsunk át minden jó szándékú tenni akarást cselekvő tettekre/« — ezzel a mondattal zárul az igen körültekintő gondossággal készített munkaprogram. Ez a gondolat valóban jelszava is lehetne annak a sokrétű munkának, melyet a népfrontmozgalom maga elé tűzött. Ahogy Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára hangsúlyozta bevezetőjében, a feladatoknál figyelembe vették mindazokat az országos tennivalókat, melyeket magukban foglalnak a népfront kongresszus állásfoglalásai, a X. pártkongresszus határozatai, de emellett megjelölték azokat is, melyek sajátosan a megye helyzetéből adódnak. Ilyen többek között a tanácsi székhelyközségek melletti társközségek és a külterületek lakóinak helyzete, a bejáró (ingázó) ipari foglalkoztatottak életkörülményei, a nők és a fiatalok közéleti aktivitásának növelése — és lehetne sorolni tovább. Ezeknél a feladatoknál is éppúgy, mint az egész tevékenységnél alapelv, hogy a népfront minél szélesebb körű, minél elmélyültebb együttműködést alakítson ki. a tanácsokkal és a különböző társadalmi és tömegszervezetekkel. Amikor a tegnapi tanácskozáson a munkaprogramban is, a vitában is többen hangsúlyozták a bizottságok testületi munkájának javítását, akkor egyben arra is utaltak, mennyire nélkülözhetetlen a szervezett, célratörő együttműködés. "A népfrontbizottságok, az elnökségek tegyenek meg mindent — mondta ki a kongresszus —, hogy minél előbb és minél többen jussanak el a felismerésig: az ő alkotó részvételükre is szükség van.« A társadalmilag fontos kérdések vizsgálatánál, megvitatásánál nem nélkülözhető a lakosság észrevétele, véleménye. Lényegében ezt a célt szolgálja az is, hogy a me- , gyei elnökség mellett működő munkabizottságok száma tovább szaporodik, és a nőbizottság, a honismereti, a város- és községpolitikai, a béke es barátsági, a gazdaságpolitikai és a pedagógiai munkaközösség mellett megalakul az alkotmányjogi és a művelődéspolitikai munkabizottság is. A népfrontmozgalom sokrétű, feladata jól visszatükröződik a tegnap elfogadott munkaprogramban. A tartalmas, hasznos elgondolások közül csak néhányat említünk: a népfrontbizottságok igen fontos feladatuknak tekintik a munkás-paraszt szövetség erősítését, a nyílt eszmecserék lehetőségének a megteremtését; azt, hogy a lakosság véleménye, javaslata eljusson az illetékes szervekhez, hogy növekedjen az állampolgárok jogi tájékozottsága; hogy összehangoltabb, élőbb kapcsolat alakulhasson ki az iskola és a szülői ház között; hogy a tájegységi hagyományok tovább éljenek; hogy erősödjön, javuljon a lakosság közgazdasági szemlélete; hogy a békemozgalmi munka minél szélesebb körűvé váljék. A feladatokból valóban csak néhányat említettünk. Ám érdemes megjegyezni azt, hogy a tegnapi tanácskozáson elfogadott program még további újabb, ésszerű javaslatokkal egészült ki. A vitában többek között ilyen észrevételek hangzottak el: érdemes lenne a középiskolában továbbtanulók részére is előkészítőket szervezni, és az ösztöndíjrendszert tovább terjeszteni a középiskolákban is: a parkok, a fák védelme mondhatnánk világprogram, éppen ezért többet kellene tenni egy- egy építkezés megkezdésénél a környezet, az értékes fák védelméért; több segítséget igényelnek a magányos, több gyermekes nők — és sorolhatnánk tovább a közérdekű, értékes javaslatokat. Ügy összegezhetünk, hogy a mozgalom előtt álló feladatok ismertek, nem hiányzik az alkotó kezdeményezés sem. Most valóban az szükséges, hogy tettekké váljék ez a tenni akarás. V. M. A diótöréstől a számítógépekig Belső „ellenség* "i. A hosszú teremben asszonyok, lányok serénykednek. Nagy a meleg, amit még elviselhetetlenebbé tesz a forrasztáshoz használt cin kellemetlen szaga. Tóth Józseffel, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkárával és Kaveczky Jánossal, a Tabi Nagyközségi Pártbizottság titkárával járjuk végig a Videoton tabi gyáregységét. — Nálunk igen képzett betanított munkásokká válnak azok, akik néhány évvel ezelőtt még csak csodálói voltak a televíziónak. Pedig Ta- bon az ipari munkának nincs múltja, hagyománya, de annál biztatóbb a jövője. Mohos József, a gyáregység vezetője mondja ezt, s közben a terem végében foglalatosko- dókat figyeljük. Fiatal lányok alkatrészeket helyeznek be a tévékészülékekbe. A képernyőn különböző alakú vonalak huilámzanak, s ami számunkra rejtély, az a fiataloknak nyomban elárulja, hogy mit kell állítani az ellenőrzött alkatrészen. — Az általános iskola elvégzése után kerültem ide, s először savszerelő voltam, most a hangolást végzem. Nagyon szeretem ezt a munkát, érdekes, és roppant izgalmas az a tudat, hogy az én munkám minőségétől is függ, hibátlan készülékek kerülnek-e az üzletekben — mondja Kövecses Irén. A gyáregység vezetője a közeli jövőről beszél: — Fokozatosan ' megszüntetaz ue essen MÉG NEM IS OLYAN BÉG a mezőgazdasági szakemberek áhítozva lesték a felhőket, most viszont rettegést kelt az elsötétedő égbolt. Nem lehet tudni, melyik lesz az utolsó csepp a pohárban, azaz ,a Drávában. Barcs ezekben a napokban megfeszített erővel védekezik és nem elég, hogy kívülről a megduzzadt folyó félelmetes gyorsasággal rohanó vize fenyeget, »belső ellenség« is támadt. Ha a tanácselnök meg nem magyarázná, azt hihetné az ember, a községnek a Barátság utca környékén kiépült új telepe már átvészelt egy árvizet. A sok helyütt még vakolatlan házak lábazatán meg a lépcsők fokain szürke sáv mutatja, meddig ért a víz. Sártengeren hánykolódnak a vontatók, és hol itt, hol ott tocs- csanak bele a mély fekvésű helyeken keletkezett ideiglenes tavacskákba. A vontatók fedélzetén szivattyúcsövek utaznak valahova, ahol éppen legégetőbb a szükség. — Szerencse, hogy a termelőszövetkezetnek is van szivattyúja, mert a tűzoltók nem győzték volna. Csütörtökön, pénteken és szombaton 313 mm csapadék esett. Annyi, ameny- nyi normális körülmények között fél év alatt — mondja a meteorológiai ügyekben most rendkívül tájékozott tanácselnök. Mi is történt tulajdonképpen? A csapadék — melyét eddig elnyelt a Rinya — most olyan tömegben zúdult le, hogy az amúgy is telített vízgyűjtő nem tudta befogadni. Mesterséges csapadékvíz-elvezető csatornák hiányában az esővíz a mélyebben fekvő területeken keresett magának helyet. Tengerré változtatta a Virág utcát meg a Barátság utca környékét, és elárasztotta az ÉP- GEP telepét meg a sertéskombinátot is. — Először nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Amikor hívtak az emberek, félcipőben jöttem, de így nem juthattam tovább a gimnáziumnál. Végül egy gumicsizmás férfi cipelt be a hátán, hogy lássam, mi van. A tanácselnök fáradtan mosolyog. Szemei pirosak a kialvatlanságtól. Három napig egyfolytában dölgoztak a csapadék lecsapolásán. Víz alatt vájták a legmélyebb résztől a Barátság utca szennyvízaknájáig vezető 40—50 méteres árkot, és néhány szivattyú működött. Az asszonyok közben az aprójószágot próbálták menteni többkevesebb sikerrel. Egy néni egész kosár élettelen rántani való csirkét öntött sírva a tanácselnök elé. A malacok a lakásokban kaptak menedéket — Csak az eső ne essen — fohászkodott mindenki, mert a felülről érkező »áldással« szemben nincs mentség. Mindaddig, amíg legalább a Barátság utca burkölatot és csapadékvíz-elvezető csatornát kap, öt utca lakóit fenyegeti az elöntés veszélye. BABUSNAK tehát pillanatnyilag három sebezhető pontja van: a Virág utcai katlan, a mélyen fekvő új telep és a Dráva Ebből egy gátakkal és homokzsákokkal védhető. A két »belső ellenséget« azonban csak csapadékelvezető hálózat kiépítésével lehet legyőzni. Frissen elkészült, takaros és még vakolatlan, de már lakott házak sorakoznak egymás mellett. Körülöttük egyre szaporodnak a megkezdett építkezések. A településrendezési terv szerint ide kerül a nagyközség egyik központja. A szennyvíz- csatorna már elkészült hozzá, de az is tönkremegy, ha a lehető legrövidebb időn belül nem készül el a csapadékvízelvezető is. »A baj nem jár i «gyedül« — tartja a közmondás. Csakhogy vannak előre látható és előre nem látható bajok. Hogy egy folyó megárad, arra számítani lehet. De ki gondolhatott arra, hogy féléves esőmennyiség egyszerre szakad le és »árvizet« okoz? AZ ELMtJLT napokban bizony nemcsak a nagyatádiak voltak bajban, hanem a barcsiak is. A biztosító pedig azt mondja, a felhőszakadás okozta károk megtérítése nem tartozik bele az általános háztartási biztosításba. Rezes Zsuzsa Nagy Klári varrónő volt, sátortervező lett belőle. jük a televízióhoz szükséges alkatrészek gyártását, és áttérünk a számítógépekre. Űj telepünkön már teljesen erre a munkára rendezkedtünk be, s a televízió-gyáregységből számítástechnikai gyáregység lesz. A közeljövőben elkezdjük a nyomtatott áramkör szerelését is. Ami néhány évvel ezelőtt még csak álom volt, az valósággá vált Ta- bon. Ezt a gyáregység is bizonyítja jelenével, s még jobban majd jövőjével.1 Három évvel ezelőtt 160 munkást foglalkoztattak, termelési értékük 3—3,5 millió forint volt. Tavaly már háromszáz- hatvanan dolgoztak, s 98 milliós termelési értékkel zárták az esztendőt. A munkások száma most meghaladja a négyszázat. Campingcikk Vállalat. Színes sátrak az irodaépület melletti parkban. Itt mutatják be a vevőknek a Krisztina, a Líra, a Tere-fere és más sátrakat. Alig tíz esztendővel ezelőtt ez az üzen) még csak ponyvát és zsákot készített. Ma pedig sátraikat ismerik az ország minden részében, s azok eljutottak távoli országokba is. Nemrégen egy ausztráliai kereskedő, aki a Budapesti Nemzetközi Vásáron látta meg termékeinket, több mintapéldányt kért. Ugyancsak kaptak megrendelést egy svájci cégtől, s jelentkezett vevő Kanadából is. — Az utóbbi években baj volt az exporttal. Nem gyártA gimnáziumban kedvelte meg varrást Mikus Márta. a szabásMi lehetne az érdeklődés rugója? »A mi termelőszövetkezetünk KISZ-alapszervezete negyventagú. A vezetőségnek én is tagja vagyok. A gazdaság közös munkáiból alapos részt vállalunk szinte valamennyien. Néhányunknak sok gondot okoz, hogy a többség a szervezet közösségi életét csak a táncban látja. Ilyen céllal lehet rendezvényt szervezni, nagy az érdeklődés. De ez az egész ... Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetben — mint említettem — a vezetőség elégedett a munkájukkal, a közcélú társadalmi tevékenységre azonban már nehezen mozgósíthatók még akkor is, ha őket közvetlenül érintő tervek megvalósításáról van szó. Honnan ez az érdektelenség, közömbösség? A magam példáját említhetem. A Szovjetunióban jártam, s miután hazaértem élménybeszámolót tartottam a taggyűlésen. Vártam, hogy utána majd kérdeznek erről-arról, de nem tették. Mondjam-e, hogy milyen bántó tud lenni az ilyen magatartás? Én jót akartam... De van itt másik példa is. A főagro- nómusunk fiatal ember. Ö is tartott ismertetőt alapszervezetünk tagjainak a termelőszövetkezet munkáiról, eredményeiről és céljairól. Ezt az igyekezetei is nagy-nagy hallgatással »honorálták«... Most az következne, hogy ki, mikor és hol mondta el ezt az újságírónak. Nos, hadd tekintsünk el ezúttal a konkrétumoktól, s ez annál is inkább jobb és hasznosabb, így, mert ebben az esetben nemcsak egyetlen alapszervezet' veszi magára az »inget« — az önvizsgálódás sehol sem és sohasem árt. Tény, hogy ez a lány — mert lány mondta él mindezt — a maga húsz évével már »öregnek« számít ebben az alapszervezetben, s úgy véli, ez lehet az alapvető hiba, a közömbösség gyökere. Adva van tehát egy KISZ- alapszervezet, ahol egynéhány kivételtől eltekintve a tizenévesek teszik ki a tagság zömét, legtöbbjük az általános iskolát éppen befejezett fiatal. Ebben a körben — a geometrikus meghatározást persze nem szabad túl szigorúan venni — jól érzi magát csaknem negyven fiatal, s a szélre — vagy éppen kívülre — kerülnek azok a kevesek, akik ennél többet is szeretnének, s mivel nem sikerül véghez vinni jó szándékú terveiket, megbántva érzik magukat. Mert ők is fiatalok s joggal vélekednek úgy, hogy amit ők akarnak, az sem lehet idegen a tizenévesek céljaitól, érdekeitől. Ennél a beszélgetésnél a problémát elmondó lányon kívül ott volt az említett főag- ronómus meg a tsz elnöke is. Egyértelmű vélemény alakult ki arról, hogy nagyon jó, dicséretes a tizenévesek nagy tömege, szorgos munkája az egész szövetkezeti közösség szempontjából, ám jóval több lehetne mellettük a huszonéves fiatal is. Miért? Mindenekelőtt azért, mert ezek a maguk két ikszével még ugyancsak fiatalok, és sok gondon átsegíthetik fiatalabb társaikat azon egyszerű oknál fogva, hogy ők már ismernek a szakmából és az életből olyan dolgokat, amelyekkel amazok most ismerkednek. És talán ez is segíthetne az alapszervezet munkáját több és jobb tartalommal megtölteni, a meglevő lelkesedéssel okosan sáfárkodva túllépni azon a határon, ahol most táncrendezvények állnak és egyelőre ezek jelentik a maximumot. Kétséges persze, hogy csupán ennyiben áll-e a válasz, melyet a címben szereplő kérdésre adhatnánk. Az viszont eredmény, hogv az érdekeltek keresik a megoldást, s ígv került szóba az iménti téma. Tudva, hogy ezt az ajtót nemcsak ez az egyetlen kulcs nyitja . „ a. r. mányaink minősege miatt, hiszen a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézet egyik sátrunknál sem talált kifogást, kiválónak, jónak minősítette valamennyit. Hanem előfordult, hogy egy hannoveri kereskedő 1200 sátrat kért tőlünk. Mire leszállítottuk, az illető csődbe jutott, s hozhattuk vissza az egészet. Gubányi Imre igazgató arról tájékoztatott bennünket, hogy sátraik iránt itthon és külföldön is egyre nagyobb az érdeklődés. Tavaly például csak 1700 garnitúra készítését tervezték, s végül 5500-ra volt szükség. Az idén már 6500, jövőre pedig 8000 sátor készül. Különböző kiállításokon, vásárokon — Pécsen az ipari vásáron, a vadászati világkiállításon és másutt is — több díjat, oklevelet, kitüntetést kaptak a Tabi Campingcikk Vállalat sátrai. És persze azok is, akik itt kezdtek megismerkedni a sátorkészitéssel, a tervezéssel, s ma már jó nevük van a szakmában. Nagy Klári például varrónő volt, Mikus Márta pedig a gimnáziumban, politechnikai órán kedvelte meg a szabást, varrást. Most ők tervezik a sátrakat, s az egyre növekvő igény, kereslet bizonyítja: sikerrel végzik munkájukat. Az itt dolgozók peldaja is jelzi, hogyan formálódnak, válnak szakemberekké azok, akik valamikor legföljebb hallottak a sátor- és ponyvakészítésről. Mikus Márta a ruhaipari technikumot végzi, másodikos volt. Zsédely Erika pedig a harmadikat végezte el. Női szabóként kezdte, gyártáselőkészítő, üzemvezető, illetve ponyvatechnikus lett belőle, ö tervezi a gépkocsikra, vagonokra fölszerelhető ponyvá- "kat, melyekből az idén összesen 40 millió forint értékű készül. Kasza Lászlóné betanított varrónőként ismerkedett meg a szakmával, tanulásra buzdították, jelenleg kel- lékelőkészitő. Ha technikumot befejezi, tervcsoportvezető lesz belőle. — Alig tíz évvel ezelőtt még annak is örültünk, ha alkalmi munkával, diótöréssel, babválogatással tudtuk foglalkoztatni az asszonyokat, lányokat. Egy-egy megüresedett takarítónői állásért szinte versengtek. Ma az ipari üzemekben 2500 ember dolgozik — sokan járnak be a kör nyező községekből —, s tavaly üzemeink termelési értéke meghaladta a 350 millió forintot. Bizony egyre inkább az jelenti a gondot, hogy fejlődő, növekedő üzemeinknek honnan biztosítson a szükséges munkaerőt, hiszen az ötéves terv végére 3000—3500 munkást foglalkoztatnak majd ... Búcsúzóul mondta e szavakat Kaveczki János, a nagyközségi pártbizottság titkára. S azok, akik azt hitték, hogy Tab visszafejlődik, elsorvad, amikor megszűnt járási székhely lenni, most ennek ellenkezőjét tapasztalhatják: fejlődik, iparosodik. Szalai László tomogyi Néplap
