Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám
kz összefogás szép példáját adják Árvízvédelem a Dráva mentén Hömpölyög az ár. Sáros, örvényektől fodros, fákat körülölelő a Dráva. Füzek ágai merülnek el a sodrásban. Özek futnak riadtan, át a köves- útón, be a kukoricásba. Haragos a viz, mély és széles, pusztításra képes; érzi ősi ösztönével ezt az állat. Az ember ásót fog, lapátot markol, és siet ki a faluból. A gáthoz mennek a fárfiak, az izmos- karúak. Zsákokat homokkal tölteni az asszonyok és a nagyobbacska gyerekek. Kora délelőtt a barcsi Tö- vál irodájában. Az igazgató, Szabó Gyula, csak percekre ül le. Arról beszél, hogy Barcson nem csak a Dráva ad okot aggodalomra, de a Rinya is, s nekik az utóbbival gyűlt meg a bajuk. Hétfőn délelőtt kezdték el a védekezést. Mintegy száz ember dolgozott egyfolytában este nyolcig. Akkor váltották őket, és újabb csoport állt munkába. Segített a Tö- vál rakodó gépe, a tolólapos földmunkagép meg három billenőplatós teherautó. Ahol kellett, gátat építettek, mert veszélyben volt a saját területükön kívül a kórház, valamint a MÉK-telep és a gázcseretelep. Az igazgató listát tesz elém: 107 ember szerepel a biztonsági bázisban, ők szükség esetén munkára hívhatók ... A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet műanyagüzemének közelében veszélyesen megduzzadt a Dráva. A víz már az árterületen terpeszkedik. A friss szántást markológép emeli a töltésre. A tejeskávé-színü víz »barátkozik-« a nyúlgáttal. Győri Vendel mezőőr mondja: — Biztonságos ez a gát, megvédi a területet... Bizakodó. A vizszint jóval magasabb, mint az elsőként fenyegetett lucernatábla . .. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság barcsi szakasz- mérnökségén a tegnapi vízállásról szóló adatokat teszi elém Almást Ilona. A táblázat azt mutatja, hogyan alakult a Dráva szintje éjszaka 2 órától reggel 8-ig Örtilos- nál, Vízvárnál, Barcsnál és Szentborbásnál. Örtilos kivételével mindenütt lassú, de biztos az áradás. Barcsnál reggel nyolckor egy centi hiányzott a hat méterből, Szentborbásnál 16 centivel meg is haladta. Rövid tájékoztatást kapunk: — Rádión tartjuk a kapcsolatot az egész védvonallal, a honvédség is segít az adatok továbbításában. A kritikus szakaszoknál veszélyőr áll, és 2 óránként mérik a vízszintet az említett helységekben. Vízváron az állandó kapcsolattartás végett URH-adó áll munkába. A csatornák figyelésébe a csurgói vízügyi társulat is bekapcsolódott... Szentborbás határában, a homokbányánál mintegy más- félszázan dolgoznak. A legtöbbjük asszony. Potonyiak, szentborbásiak, lakocsaiak és tótújíalusiak együtt. Vasárnap óta éjjel-nappal megy itt a munka. Az ételt, italt kihozzák az embereknek. Együtt védekeznek a közös veszély ellen, így mondják az asszonyok. Mezöfi György, a potonyi üzemegység brigádvezetője irányítja itt a munkát. Arca borostás. Gépek dübörögnek zsákokért, mások megrakot' Y sí:'s» 4a: i , wrmBgmmmMmm, ................._ ' V-'T / ; Hcresznyén is vasárnap óta dolgoznak a gáton. tan indulnak tovább, a tsz gépein kívül a darányiaké és az egyik baranyai építő vállalaté. — Az egyik brigádunk huszonnégy órát dolgozott egyfolytában. A gépműhelybeliek, mint fiatalok — hallom. Az asszonyok azt mondják, bírják még, kitartanak, ha késik a váltás, akkor is. Nyári Pál tsz-elnök határozottan magy_a- ráz nekik. A gépek a szentborbási vízház közelében rakják le a terhüket. Itt a Dráva szintje elérte a 620 centit (az eddigi maximum 603 centi volt). A Védelmi munkákat ár. Vincze Géza, a barcsi járási tanácsi hivatal elnökhelyettese irányítja. Tőle tudom meg, hogy 11 idegen gép is dolgozik itt, s a védekezés oroszlánrészét a A NEB megvizsgálta a tsz-ek melléküzemági tevékenységét Tapasztalatuk a nagy atádi járásban (Tu dósitónktőfo) A nagyatádi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén megvitatta azt a jelentést, mely a járás tsz-ei melléküzemági tevékenységének vizsgálati tapasztalatait összegezte. Megállapították, hogy a tsz- ek alaptevékenységén kívül végzett melléküzemági tevékenység megfelel a szocialista gazdálkodás rendjének, a tsz- törvényben és az alapszabályokban foglaltaknak. A tapasztalatokból az is kitűnt, hogy a melléküzemágak csak igen kis mértékben segítik elő a tagság jobb foglalkoztatását, valamint a családtagoknak a közös munkába történő bevonását, azonban jelentősen növelték a gazdaságok jövedelmezőségét. A melléküzemági tevékenységből származó bruttó jövedelem a szövetkezeti összjövedelemnek a görgetegi tsz-ben például 4,5, a gyékényest tsz-ben 32, a nagyatádiban pedig 11 százalékát tette lei 1971-ben. A NEB úgy értékelte, hogy a tsz-ek melléküzemági tevékenysége jelentősen hozzájárult a helyi lakosság áruellátásához, a szolgáltatások körének a bővítéséhez, az árualapok feltárásához.. A nagyatádi Búzakalász Tsz sokat enyhített a város zöldségellátási gondjain, de az árakat’ mégsem tudta befolyásolni ; a városban változatlanul magasak a zöldség- és gyümölcsárak. A görgetegi tsz nyírágseprü készítésével és fafeldolgozással, a gyékónyesi és a Somogy udvarhelyi tsz pedig elsősorban bányakavics kitermelésével foglalkozik. A görgetegnek 1971 -ben Budapesten nyitottak egy szaküzletet, ahol termékeiket árusítják. A megvizsgált tsz-ekben a kialakított javadalmazási rend- szerelő különbözőek, s az itt foglalkoztatottak jövedelme eltér, a tagok jövedelmi arányaitól.' A görgetegi tsz a nyírág- seprü készítéséért a tsz-tagok- nak darabonként 2,60, az alkalmazottaknak 3 forintot fizet. Ezt azzal indokolják, hogy az utóbbiak jobb minőségű seprűt készítenek. A vizsgált tsz-ekben a melléküzemágak általában rendelkeznek a vezetőség által jóváhagyott ügyrenddel és munkarenddel. A NEE az eszlelt hiányosságok megszüntetésére javaslatot tett a tsz-eknek. Eszerint az ügyrendet, a munkarendet és a bérszabályzaiot — ahol szükséges — vizsgálják felül, az ellenőrző bizottságok pedig rendszeresebben ellenőrizzenek a melléküzemágakban is. A nagyatádi tsz-nek javasolták, hogy a lófogatos fuvarozás fizetésének eddigi rendjét változtassa meg, biztosítsa a bizonylati fegyelmet. A görgetegi tsz-nek felhívtak a figyelmét arra, hogy a seprűkészítés díjazását tegye egységessé. A bányakavicsot kitermelő tsz-eknek azt ajánlották, hogy jobb együttműködést alakítsanak ki, és közösen alkalmazzanak főállásban — egy bányamérnököt. szövetkezet végzi, a vízügyi igazgatóság pedig szaktanácsot ad. Százötven ember a négy községből, ötven pedig Darányból, Istvándiból, ’ Ho- mokszentgyörgyről és Kál- máncsáról. A tsz-elnök jóformán alig aludt a három napban valamit. Erős a tempó, ezt követeli a cél: megvédeni a több mint hatszáz hold földet a Drávától. Szabó László, a Ka- posvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat igazgatója »vendégként« szervezi, irányítja a gátépítést. Ez is nagy segítség. A tanácsházán délután a tsz és a községi tanács vezetői a védelmi munkák irányítóival együtt tájékoztatják Böhm Józsefet, a megyei tanács elnökét. A kérdés: miben kell segítség? Megmondják. Agregá- torokat kapnak, estére itt lesznek. Nagyra értékelte a megyei tanács elnöke a helyi erők összefogását, jó munkáját ... Ennek a munkának voltunk mi is a tanúi a tegnapi útunk során. Figyelő emberek állnak Tótujfaluban a gáton. Heresz- nvén a lakosság — helybeliek, bolhóiak, vízváriak, bélavári- ak — vonultak ki a Dráva ellen. És még sokan dolgoznak ezen a héten végig a határfolyó somogyi szakaszán. Mert a veszély nem ért véget... Hernesz Ferenc Ellensége — csak az ember Egyidősek Kaposvárral A várossá válás valamennyi ténye a múlt valamennyi adatának felülvizsgálását igényli. Ennek alapján döntenek mindenfajta beavatkozásról: restaurálásról, felújításról vagy rombolásról« — írja egy helyütt Carlo Argan, egy neves olasz szakember. Most, amikor Kaposvár önálló tanácsú várossá válása 100. évfordulójának megünneplésére készülődünk, talán nem árt felülvizsgálnunk a város múltjának egy »tényét«, a tiszafák sorsát. A fák ugyanis, bármilyen furcsának tűnik, hozzá tartoznak a városképhez. Az északi országokban építészeti követelmény, hogy a természeti környezetet, a meglévő fákat is beletervezik az épületek sorába. Nálunk ez egyelőre csak ötletszerűen történik egyes családi házak helyének kijelölésekor. Pedig bizonyos fafajiak nagyobb kíméletet érdemelnének. Igaz, volt rá példa Kaposváron, hogy a Tóth Lajos utcában pár méterrel arrább építettek föl egy nyolcemeletes házat, hogy megkíméljenek egy öreg páfrányfenyőt. De mi lesz a várossal egyidős tiszafákkal? 80—100 évvel ezelőtt mintegy százötvenet ültettek belőlük Kaposváron, ennek körülbelül egyharmad része maradt meg, a többit »észrevétlenül« kiirtották. Pedig a tiszafa ritkaságszámba menő, országosan védett fafajta. Hajdan a Tisza felső folyásánál, Észak-Erdélyben meg a Felvidéken egész erdőkben tenyészett. Kemény, súlyos, vöröses színű fájából bárdnye- leket faragtak. A törökök ágyútönkök, hajószerkezetek készítésére használtak, és épüA fenyő etmteyall. a áwimfák virulnak. B» letfának, bútornak szintén megfelelt. A repülés kezdeti időszakában rétegesen préselt tiszafából légcsavarokat is gyártottak. így nem csoda, hogy kipusztították asz erdőket. Természetes állományban nálunk már csak a Bakonyiban fordul elő, de kedvenc dísze volt hajdan a főúri kastélyoknak. Valószínűleg ennek tudható be, hogy amákor a gazdagodó polgárság is parkosítani kezdte háza környékét, sok tiszafát ültettek. Kaposvárra is ekkor kerültek a cserjék, melyek azóta szép fákká fejlődtek, bár a tiszafa lassan, nehezen növő fajta. Az épületfának alkalmas vastagságot csak több évszázad múlva éri el. Már ezért is kíméletet érdemelnek a 80—100 éves fák, hiszen nem egykönnyen pótolhatók. Míg a fenyő tönkremegy, elsatnyui a városok füstös, szennyezett levegőjében, a tiszafa vígan megél, és sovány talajjal is megelégszik. Fája csípős ízű, mérges alkaloidot tartalmaz, ami távol tartja tőle a kártevő rovarokat meg a betegségeket. A tiszafának csak egy ellensége van: az ember. Kevés városiban található annyi tiszafa, mint Kaposváron, de ha nem vigyázunk, itt is kipusztitják őket. Az Április 4. utca és a Bajcsy-Zsd- linszky utca sarkán lebontott épület telkén például két szép tiszafapéldány várja a »halálos ítélet« végrehajtását. Jó lenne, ha sikerülne megmenteni őket! R««e« Zzama Bakot lőttünk? 0 "“nők is tanúsíthatják: sokszor helyet kapott már e hasábokon a kificamodott gondolkodásmód bírálata. Most azonban ennél is súlyosabb dologról lesz szó. Törvénysértések sorozatától. Állandóan ez a fogalom bújkál bennem, és elő is. tör, valahányszor visszaemlékszem a gondolat »indító állomására«, s a későbbi tapasztalatszerzés részleteire. Igen, törvénysértő módszerekkel állunk szemben. S az a legszomorúbb, hogy a pedagógusok állnak a visz- szásságok középpontjában, s a kárvallottak: gyermekeink. A főszereplő azonban: A PÉNZ. Kérem, segítsenek megoldani a rejtélyt. Miért van az, hogy sokszor a legjobb szándékú intézkedések is fordítva sülnek el? Miért van, hogy az önzés, a túlzott érvényesülési vágy miatt — ha átmenetileg is — a legemberibb és leg- szocíálisabb intézkedéseink is csorbát szenvednek? Részt vettem egy értekezleten, ahol a művelődési élet káderhelyzetét vitatták meg. Sok okos észrevétel, értelmes elemzés hangzott el; az egész megyére kiterjedő tapasztalathalmaz gyűlt össze. Feltűnt nekem — és időnkint Önök is felkapták volna a fejüket —, hogy bármilyen visszásság okait kutatták a részvevők, mozgatórugóként minduntalan a pénz, az anyagiasság, az önző egyéni érdek tolakodott elő. Azaz olyan »látszata« volt a dolognak, mintha az iskola, a gyerekek oktatása, nevelése másodrendűvé vált volna, s a középpontban az állna: hogyan lehet pénzzel pozíciót szilárdítani, elvtelenül tábort kovácsolni; hogyan lehet minél több pénzhez jutni az oktatásügy, a gyerekek rovására. Akkor csak látszat volt ez számomra, ma már bizonyosság. Meggyőződhettem róla. Mondanom sem kell, hogy sok iskola és sok pedagógus kivétel. De éppen az ő létük, egészséges gondolkodásmódjuk, becsületes munkájuk tisztelete kényszerít hadakozásra — a gyerekek és az ő érdekükben is. A »bűnbak« a decentralizáció, az intézményi önállóság. Szívesen mondanám, hogy a változás felkészületlenül érte pedagógusainkat; menteném amit lehet azzal, hogy még nem tudnak élni a lehetőséggel, vagy nem értik az atalaiuiás lényegét. Sajnos azonban nem erről van szó. Sok helyen mesteri agyafúrtsággal megkeresték a pénzügyi rendelkezések kiskapuját, felrúgták a szakmai utasításokat, és pénzt teremtettek. Ezáltal — látszólag — pozíciójukat is megszilárdították. Tavaly rendezték a pedagógusok bérét. A kormányzat a differenciált bérezés mellett foglalt állást, ezt bizonyította az is, hogy a megyében 150 forintnál kevesebbet senki sem kapott. De így nem kaphatott mindenki. A képzettebb, rátermettebb, tartalmasabb munkát végzők léptek volna előre, ha mindenütt következetes lett volna az iskolavezetés. De mint minden társadalmi rétegben, itt is vannak önmulogató, nyüzsgő emberek, hangadók, akikre az iskolavezetésnek »■szüksége van«, akiktől tartani kell. így hát nem mindig azok jártak jól, akik megérdemelték volna. Az igazgatók »nehéz helyzetben« voltak: vélt egyéni érdekük ugyanis az lett volna, hogy folytassák az egyenlösdit, mert akkor tartós a barátság, tartós a pozíció. Nem tehették, s így panaszkodtak: »Ennyit adott a megye, én igazán nem tehetek róla.« Januárban bérfejlesztés volt, s ha az előző évben a testület egyik fele kapott, akkor most a másik. A differenciálás helyett — a rendelkezés ellenére — kiegyenlítődési folyamat ment végbe. így volt ez Balatonbogláron, a csurgói I-es számú iskolában és másutt is. A zt kérdezik, hogy alkalmasak-e ezek az igazgatók a vezetésre? Szerintem csak annak van joga differenciált bérezést alkalmazni, akinek erkölcsi alapja is van, aki nem »mindent elnéző, jó fiú«, hanem jó vezető akar lenni, aki ismeri munkatársait, és mer különbséget tenni képességeik és munkájuk szerint. A főszereplő azonban a pénz. De menjünk tovább. A múlt tanévben Ft2 képesítés nélküli nevelő dolgozott a megyében. Velük — a rendelkezés szerint — egy évre szerződhetnek, s az állást utána meg kell hirdetniük. Somogy általános és középiskolái februárban mégis csak 27 (!) pályázatot írtak ki. Eltitkolták az álláshelyeket, hogy a testület ezáltal több bérhez jusson. (A bér- különbséget ugyanis feloszthatják.) Erőteljes megyei beavatkozásra májusban már 156 álláshely mutatkozott. A késedelem, a manőverezés miatt azonban 62 még ma is üresen áll. S az iskolavezetők reménykednek: hátha a megye »beadja a derekát«. Akkor azután jöhetnek »olcsóbban« a képesítés nélküliek. Mert a főszereplő a péne. Somogy iskoláiban tavaly 123-mai csökkent a szakkörök száma. Kik itták meg a levét? Természetesen a gyerekek. Mi volt a csökkenés oka? Óvatoskodás, indokolatlan »biztonságra« törekvés, bértartalékképzés, ami az év végén jutalomként kiosztható. Tessék elképzelni; hogy a múlt évi pedagógus bérmaradvány Somogybán meghaladta a négymillió forintot! Ki is osztottak belőle három és fél milliót jutalomként. Érdekes példát is mondjak? A kaposfői igazgató az Oktatásügy kiváló dolgozója lett. Ezzel kétezer forint jutalom jár. Ha nem kapja meg ezt az elismerést, háromezer a jutalma. Mert a rendeletek sorozatos megszegése kapcsán a közepes képességű pedagógus többet kaphatott, mint a kiváló. Micsoda állapot ez? A főszereplő a pénz! Ugyanez mutatkozik meg a helyettesítéseknél is. Ha egy pedagógus hiányzik, akkor újabban nem a szakos nevelőt, hanem a képesítés nélkülit küldik be helyette. A helyettesítési díj ugyanis az alapbér 1 százaléka. Tehát rjem a tanuló érdeke a fontos, hanem a bérmegtakarítás! Az utóbbi időben már az is kezd gyakorlattá válni, hogy ha valaki elmegy a testületből, vagy beteg, akkor nem gondoskodnak helyettesről, hanem két-három részre szakítják az osztályt, azaz szétosztják őket más közösségekbe. így nem kerül pénzbe a helyettesítés. Több marad a jutalomra! Hogy nyer-c ezzel az iskola? Es mennyit veszít a tanuló? Ki törődik ezzel? M i a »fontos« tehát iskoláink nagy részében? A feladat elvégzése nélkül bérmegtakarításhoz jutni, és azután — érdem nélkül — egyenlősdi alapon jutalmat osztani. Ezt »követeli« az igazgatók presztízse. így aztán »népszerű, jó fiú leszek a testületben, megvásárolom a pozícióm testörségét, biztosítom a hatalmat«. S mert nem megy másképp, az oktatásügy, a tanulók kárára ... Ei kell mondanom: az önállóság növelésével együtt fokozni kellett az ellenőrzést. Harminc vizsgálat zajlott le eddig, kilenc igazgatót leváltottak. Fegyelmi eljárások sorozata indult, s úgy tűnik: nem lehet megállni... Önök most biztosan elszomorodtak velem együtt. Van okuk rá. Mégis van kiút. Bakot lőttünk talán azzal, hogy önálló jogkört kaptak az iskolák? Nem, nem lőttünk bakot. Ez a fejlődés rendje. Persze kár, hogy vannak ilyen —elveinket, törvényeinket sutba vágó — emberek. Kár, hogy a pénz oly sok helyen háttérbe szorítja a kötelességérzetet, a hivatástudatot. De tudom, hogy ezen is túlleszünk. Biztosítékaink vannak rá. Jávori Béla
