Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

Jurij Fokin, az egy igaz ember Gondoluák-e, hogy ez a kecses, örömet sugárzó aján­déktárgy egy olyan iparmű­vész alkotása, akinek mind két karja hiányzik? Nem azért te­szem föl ezt a kérdést, hogy közölhessem a szenzációt, ha­nem azért, hogy beszélhessek egy ember tehetségének és bá­torságának erejéről. Jurij Fo­kin nem tűr semmilyen szá­nalmat, mint művész nem szo­kott hozzá semmilyen elnéző engedményhez. Úgy viseltetik ö az élet iránt, hogy ,a legma­gasabbra értéked. Gyermekkorában kezdődött. A háború utáni nagyon nehéz években. Pajtásaival a vasúti töltésen játszadozott. Jura ügyetlenül fordult meg, és le­zuhant, egyenesen a sínekre. Amikor végre sikerült megál­lítani a vonatot, ő már jóváte­hetetlen béna volt: a mozdony levágta a lábát és mindkét ke­zét. Túlélte. Tanult az iskolában. Elolvasta Borisz Polevoj Egy igaz ember című regényét. Le­velet írt kedvenc hősének, a láb nélkül maradt pilótának, A.lekszej Mareszjevnek, s ő vá­laszolt is neki. Jura mellett sok igaz barát állt mindig, akik tudták, milyen nehéz ne­ki, de hittek az erejében. S ő futballozott. vidám ember volt, csodálatosan énekelt. Igaz is, sok évvel később, mint éne­kes elment az összes területi válogató versenyre, s föl kel­lett volna lépnie a VIT-en. Azonban kényelmetlenül érez­te magát, nem akarta, hogy szanakozzanak. A művészi tehetség azonban nem hagyta nyugodni. Jura festett, márpedig úgy, hogy a foga közt tartotta az ecsetet. Meghökkentően sok művészi könyvet olvasott. A tízosztályos iskola elvégzése után rögtön munkába állt az iparművészeti cikkek és játékok kalinyind termelői egyesülésében. A já­tékok fa alkatrészeit általában esztergán formálják ki, s Jurij tökéletesen megtanulta ezt a munkát. Társai tisztelték őt, a munka pedig sikerült. Jurij elsajátí­totta a mesterség egyik csínját a másik után. Csak ő tudta egyedül, mennyi fáradtságába került. Ha pedig az ember megtalálja a neki megfelelő elfoglaltságot, mindjárt ki­egyensúlyozott lesz. Fokint 1961-ben oklevéllel tüntették ki az össz-szövetségi játékkiállításon. 1968-ban meg­kapta a népgazdaság eredmé­nyei kiállítás ezüstérmét. Az­tán második díjat ért el a Le- nin-centenárium tiszteletére meghirdetett össz-oroszországi szemlén és pályázaton. Majd kitüntették a Munka Vörös Zászló rendjével. Alkotásait mindkét EXPO világkiállításon kiállították, Montrealban és Osakában is. Jurij Fokin alkotói eredeti­ségéről nagyon melegen nyilat­kozott a kiváló mester, Szergej Konyenkov. Eljött tehát az elismerés. Ju­ra számára ez azt jelentette, hogy még önfeledtebben kell dolgoznia. Egyébként ö nem is képes másként. A világ harminc országa, kö­zöttük Magyarország, Japán, az Egyesült Államok, Argentí­na vásárolja a kalinyini egye­sülés iparművészeti cikkeit. M. G. Grinman, az egyesülés igazgatója így nyilatkozott Ju­rij Fokon.vezető iparművész­ről: '— Jura a legérdekesebb és legeredetibb dolgaink alkotója. Ö a sok alakos kompozíciókat kedveli. Ezek nagyon érzelem- téliek, az orosz hagyományo­kon alapulók. Különösen erős oldala az orosz népi tárgykör. Teljesen szabadon adja át a hangulatokat. Munkabírása akkora ,hogy egymaga helyet­tesít egy egész iparművészeti laboratóriumot. Munkatársai nagyon szeretik mindezért. Az­előtt Komszomol-titkár volt, most pedig az üzem pártcso­portjának titkára. A felesége kitűnő asszony. Szövőnő. Ak­kor szerette meg Jurát, amikor még nem volt neve. Amikor a Komszomol központi bizottsága találkozót szervezett a fiatalok és a mű­vészek között, Vano Murazeli zeneszerzőt, Lev Kasszil írót és Jurij Fokin iparművészt hívta meg. S Jura elmesélte a fel- indultságtól elcsöndesedő «hall­gatóságnak, mi a művészet, s attól, hogy ő művész lehet, mennyire ölül a lelke. Marina Motuzka, a Kalinyinszkaja Pravda kulturális rovatvezetője Három közösség elismerése A KÖZELMÚLTBAN érté­kelték a közép-somogyi szö­vetkezetek háztáji áruterme­lési versenyét, és megjutal­mazták a három legkiemelke­dőbb eredményt elért közössé­get. A hírvkapcsán szándékosan fogalmaztunk így: közösség, mert a szó legtisztább értel­mében közös munka, közös elhatározás, akarat eredménye lett az a jelentős fejlődés, melyet ebben az ágazatban el­értek a közép-somogyi szövet­kezetek. Hangoztatjuk, tudjuk, hogy a nagyüzem szerves ré­sze a háztáji üzemág, az itt termelt árura szüksége van a népgazdaságnak. De hogy mennyire így igaz ez, arra va­lójában újra és újra akkor döbbenünk rá, mikor egy-egy összegező tény elénk kerül. 166,9 millió forint értékű árut — lóként élőállatot és állati terméket értékesítettek a szö­vetkezeteken keresztül tavaly a háztáji gazdaságok Közép-So mogyban. Ez a tény úgy válik igazán beszédessé, ha hozzá­tesszük: 82 millióval, tehát csaknem száz százalékkal na­gyobb ez az érték, mint egy evvel korábban. Amikor a háztáji áruterme­lési verseny tapasztalatait ösz- szegezzük, nem lehet figyel­men kívül hagyni azt a meg­állapítást, hogy nem csupán egy-egy közösségre, hanem a közép-somogyi szövetkezetek­re általában jellemző a háztá­ji üzemág dinamikus fejlődé­se. Ahol mindenki jó eredmé­nyeket produkál, ott nehéz a legjobbnak lenni — ez esetben is érvényes ez az élet minden területére vonatkozó megálla­pítás. Mégis születtek olyan kiugr ■ eredmények, amelyek­ről csak az elismerés hangján lehet beszélni. A verseny második évét zárták a közösségek. Az érté­kelés alapja az volt, hogy az indc’ •••' T számítva hol érték el a eredményt. Ennek az első helyre — és a vándorzás-/: az oklevél hk.:í Húszezer fo­rint jutalmat kapott — a so- mogysárdi közösség^ Érdemes megjegyezni a számot: két év alatt három és félszeresére nőtt a háztáji árutermelés, és a múlt évben meghaladta a ti­zennégy millió-háromszázezer forintot! A második helyezett, a göllei közösség értékben ugyan többet, tizenhét és fél milliót adott a közfogyasztás­ra, de itt a kétéves emelkedés 186 százalékos volt. Mögöttük mindössze egy százalékkal maradt el, s így került a har­madik helyre, 12 700 000 forin­tos háztáji áruértékesítéssel a somogyszili közösség. Hatalmas számok ezek! Nem ezrek, milliós értékek szár­maztak ebből az üzemágból. Az elismerésre méltó ered­mény kapcsán akaratlanul is felidéződik a termelőszövetke­zetek második kongresszusá­nak állasfoglalása: *... a szövetkezetek a háztáji gazda­ságokat üzemágként szervez­zék, segítsek a termelés és ér­tékesítés zavartalanságaiEz a határozat a gyakorlatban (Tudósítónktól.) A kadarkúti áfész körzeté­ben — Kulcsár Sándor felvá­sárlási vezető tájékoztatása szerint — hét község lakossá­ga foglalkozik különös gond­dal a háztáji területek kihasz­nálásával. A szövetkezet 88 gazdával kötött összesen 15 vagon korai burgonya termelé­sére szállítási szerződést. Jól sikerült az idén a korai bur­gonya, ezt bizonyítja az is, hogy a 15 helyett 19 vagonnal szállított az áfész a kadarkúti körzetből a megye ellátására. Az első szállítmány korai bur­gonya is Kadarkótról érkezett — május végén — az idén Ka­posvárra. Az uborkatermelésnek ha­gyományai vannak a körzet­ben. Erre az idén 181 falusi lakos vállalkozott. Az eső so­kat segített abban, hogy jó termés legyen. A szerződés 23 vagonra szól. amelynak 80 szá­zalékát várhatóan exportra szállítják. ilyen milliós értékekben jut kifejezésre. És ennél a gondo­latnál szükséges visszakanya­rodni a fogalmazásra: közös­ség. Elképzelhetetlen, hogy ilyen számottevően jelentős eredmények születhettek vol­na anélkül, hogy akár a szö­vetkezetek, akár fölöttes szer­veik ne támogatták volna a legjobb szándékkal ezt az üzemágat. Ez a segítőkészsé' találkozott a szövetkezeti ta­gok többre törekvésével, egyéni érdekével. Végül is így szolgálta mindannyiunk, az egész népgazdaság javát a kö­zös akarat, a közös szándék. A HÁROM LEGJOBB ka­pott elismerést, de úgy érez­zük, ebben benne van mind­azok elismerése, akik többlet- munkát vállalva — mert a háztáji ezt is jelenti — húst, tejet, tojást, szamócát, egyszó­val árut adnak mindannyi­unknak. A jutalom, az elis­merés mellett valamennyien rászolgálták köszönetünkre i£. V. M. Első ízben próbálkozott az idén 63 termelő a CZ 1 hol­land paradicsom termelésével. Előreláthatólag 10 vagonnal termelnek ebből az újszerű, karos művelésű zöldségféléből. A vetőmagot a szövetkezet in­gyen adta a termelőknek, ezenkívül rendszeres tanácsok­kal is ellátja őket: írásban és szóban kapnak tájékoztatást a paradicsom termeléséhez, nö­vényvédelméhez. A környék háztáji gazdasá­gai az említett zöldségféléken túl jelentős mennyiségű zöld­babot és korai kelkáposztát is termelnek. Egyre népszerűbb lesz a szamócatermelés: ebből az idén — főleg az új telepíté­sekről — három vagonnal ve­hettek meg, s jövőre már 7—8 vagon átvételével számol az áfész. Az idén a kadarkúti körzet háztáji gazdaságaiból mintegy 44 vagon zöldség és korai burgonya megtermelését, eladását varjak. 44 vagen zöldség és korai burgonya Kadarkút környékéről VIHAR UTÁN A nagyatádi bútorraktár. Kétségbeesetten. si&iÜ&L Katonák a tetőn. | \ Nagyatádra megérkezett a segítség. Az életveszélyes házakból katonák költöztetik ki a nagybaráti családokat.

Next

/
Thumbnails
Contents