Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Sokféleképpen lehet szeretni egy várost. Márpedig a)rár itt született az ember, akár máshonnan vándorolt ids s egyre többen vagyunk ilye-; r.ek), sok szállal kötődik a la- k '.helyéhez. Ez a szeretet azonban nem lehet anyira elfogult hogy az ember ne vegye észre a hibákat, ne kifogásolja, ami hiányzik, noha kevés befek tatéssel, egy kis odafigyeléssel ■megvalósítható lenne. .Kaposvár csaknem hatvanezer lakosa közül egyre többen vállalkoznak a város fejlesztésében való részvételre, akár úgy, hogy szerszámot vesznek a kezükbe, akár úgy, hogy rajzasztal fölé hajolva terveket készítenek. E munkálkodás hajtóereje éppen az; hogy szeretnének több óvodai helyet, több fát, virágot a környezetükben, új játszótereket, rendezettebb és tisztább utcákat, tereket. A hiány fölfedezése tehát gondolkodásra, tettre serkent, a megoldás útjaviak keresésére. Ma már egyre .ritkább, hogy egy-egy gyűlésen, valamilyen fórumon csak kívánságlistát nyújtanak be, inkább az a jellemző, hogy mindjárt felajánlják a társadalmi munkát is a kisebb vagy a nagyobb közösség nevében. Éppen ezért térek vissza a két héttel ezelőtti városi partaktíva egyik témájára. A vita sodra és heve hozta úgy, hogy többen és több irányból közelítették meg, milyen az igazi városszeretet. A megyeszékhely tanácselnöke említette föl elsőnek, hogy vannak olyan emberek, akik néznek, de nem látnak, értve ez alatt, hogy nem veszik észre a fejlődést, az eredményeket. £ gondolatot jó néhányan tovább fűzték. Az én személyes érzésem és véleményem szerint a felszólaló megyei pártbizottsági titkár — aki egyben országgyűlési képviselője Kaposvárnak — megfogalmazása egyezik a tősgyökeres és a máshonnan idekerült városlakók gondolataival. Szigeti István ugyan szintén tapasztalta, hogy némelyek nem veszik- észre a fejlődést, pedig sok minden — az iparosodás, a szaporodó munkahelyek, a közműhálózat kiépülése, a jó egészségügyi és kulturális ellátás — jogos büszkeséggel töltheti el a ka-, posváriakat. S egy találó fordulattal itt tért vissza a megyei pártbizottság titkára a városlakók egymás közti és a vezetőikkel folytatott beszélgetéseire, Egy- egy beszélgetésen nem várhatjuk el az emberektől az. eredmények és a gondok pontos, leltár szerinti számbavételét. Ha valamit megjegyeznek, szóvá tesznek — hol nyugodtan, hol egy kicsit'hevesebben —, nem jelenti mindez, hogy nem veszik észre az új lakóházakat, boltokat, megjavított utakat, a megnyíló orvosi rendelőket. A valóság azonban az, hogy még nagyon sok gondja van a városnak. Például közös gondunk a tervezett lakások megépítése. S beszélhetünk-e például a teljes vízellátásról, amíg minden kaposvári polgár nem jut egészséges ivóvízhez? Az utak egy része ősztől tavaszig járhatatlan. Üj utcák nyíltak, tele 'szép családi házakkal, s még járda sem vezet oda. Van tehát mit tenni? Természeteim. Amikor tehát büszkén /beszélünk az eredményekről, ne felejtsük el egy pillanatra sem, milyen rengeteg megoldatlan feladat áll előttünk. Egy egész várost, sőt megyét tettre ösztönző mozgalom indult el Kaposvár önálló tanácsú várossá válása centenáriumának tiszteletére. A városszeretet terebélyesei majd ki ezt a mozgalmat. Aki vállalja az utcák szépítését, a fák és virágok ültetését, játszóterek építését, áz üzeme és lakóháza környékének csinosítását, kimondottan azért fog ásót és lapátot, mert hiányzik neki, ami még nincs, mert bánja, ha valami nem olyan, amilyen lehetne. Csak ez a nem elfogult, hanem őszinteségében1 kritikus városszeretet sorakoztatja fel a Kaposváron és Somogybán élőket a centenárium jegyében cselekvő emberek mellé. Lajos Géza Segítik a nőket a Kaposvári Lakberendező Szövetkezetben A Kaposvári Lakberendező Szövetkezet gazdasági es politikai vezetővel tanácskozott az ipari szövetkezetek megyei nühizocusága. A tanácskozáson Vadas József elnök, Hompó Ferenc párttitkár és Sárközi Lászlóné, a pártszervezet nőfelelőse tájékoztatta a nőbizottságot a szövetkezetben dolgozó nők helyzetéről. A szövetkezetben 127 nő dolgozik (az összes létszám 52 százaléka). Bevezették az ötnapos munkahetet, szülés előtt három hónappal 10 százalékkal emelik a terhes anyák munkabérét, s a lehetőség szerint könnyítik munkájukat. Meglátogatják a betegeket, a rászorulóknak segélyt adnak, ha igénylik, hulladékfát tüzelőnek. A nők megállják a helyüket. Segítik a szövetkezet gazdasáA SIOTOUR félévi mérlege Játékterem nyílik Emelkedett a SIOTOUR vendégforgalma. A napokban elkészült a félévi statisztika összehasonlító adatai szerint a Balaton déli partján üdülők közül a legtöbben a fizetővendéglátó szobákat vették igénybe. Ez összesen mintegy 287 ezer vendégnapot jelent. őket követték a létszámban a kempingezők 23 300 vendég- nappal, valamivel kevesebben a múlt évi létszámnál. Lénye- «3S emelkedés mutatkozik viszont a nyaralóházaknál és a diákszállóknál, tizenhat százalék. Ez utóbbi forgalomnövekedéséhez a korai nyitás is nagymértékben hozzájárult. A turistaszállók és faházak iránt a tavalyival azonos az érdeklődés. A júniussal záruló félévi idegenforgalom adataiból az is kitűnik, hogy a 40 300 vendégből 32 300 belföldi volt. Ez az arány július— augusztusban természetesen eltolódik majd a külföldiek javára. Ami pedig a nemzetiségi bontást illeti, legtöbben a szocialista országokból érkeztek, s 35 400 vendégnapot töltöttek a tó déli partján. A nem szocialista országokból érkezők 10 700 napig tartózkodtak a hivatal szálláshelyein. összesítve tehát a SIOTOUR első félévi vendégei kereken 337 ezer napot pihentek a Balatonnál. Újdonságként említjük meg, hogy játékterem nyílik Siófokon július 17-én a Batthyány u. 14-ben. A Flipper-rendszerű automatákat kedvelők körében mind nagyobb az érdeklődés a kellemes szórakozást nyújtó játéktereim után. Ha ez az újszerű kezdeményezés beválik, a hivatal újabb játéktermeket hoz létre a Balaton déli partján. Nemzetközi turisztikai tanácskozás Vas megyében Kétnapos nemzetközi turisztikai tanácskozás kezdődött tegnap Vas megyében. A nemzetközi ifjúsági turisztikai és csereutazási szervezet a kőszegi Hotel Express-ben rendezte meg első propaganda szemináriumát. A tíz országból érkezett idegenforgalmi reklámszakemberek az ifjúsági turisztikai propaganda egységesítéséről, a VIT-tel kapcsolatos idegenforgalmi feladatokról, a reklám politikai és etikai kérdéseiről tárgyaltak. Egyidejűleg létrehoztak egy reklám-tervező bizottságot. A tanácskozásokat követően a propaganda szeminárium résztvevői megtekintik az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda üdülőtelepeit. gi és politikai céljait. 1971-72- ben öt asszonyt vettek föl a pártszervezetbe, 23 véradó közül 15 nő. Valamennyien részt vesznek a munkaversenyben. Ezt félévenként értékelik, s anyagiakkal is ösztönzik. Ott vannak a nők a szociailista brigádokban, részt vesznek politikai oktatáson. Tíz nő végez középiskolát, elkezdték a nők akadémiáját, egészségügyi előadásokat szerveztek. A megyei nőbizottság javaslatára a ktsz-ben vetítették s megvitatták Bacsó Péter Jelenidő című fimjét is. Ezután a nőbizottság értékelte a munkatervében foglalt feladatok megvalósítását. Eredményesnek tartja a szövetkezet nőbizottsági tagjainiak rendszeres továbbképzését. Elhatározta, hogy szeptemberben folytatják — a MESZÖV-vel közösen szervezik — a tanfolyamot. Több szakmában megszervezik a fiatal szakmunkások megyei versenyét, s minden ülésen tájékozódnak egy- egy nagyobb szövetkezet munkájáról. A tanácskozásra meghívják az érdekelt szövetkezet gazdasági és politikai vezetőit és a KISZÖV vezetőségének egy tagját. Gazdag szegénység »S mégis bízom. Könnyezve intlek, szép jövőnk, ne légy ily sivár! ...« Tegnap délelőtt nyitotta meg Somogy megye új emlékmúzeumát Benjámin László Kos- suth-díjas költő. Az ünnepségen József Attila emlékezete jegyében vett részt több pártós állami vezető, irodalmi és művészeti életünk több kiváló személyisége. Az emlékmúzeumok a néhai tartózkodási hely hangulatát igyekeznek tükrözni: »ez volt a művész íróasztala, »ez volt a művész széke, bútora, ruhája". József Attila szegény költő volt — s talán ennélfogva roppant gazdag. Nem csodálkozunk mohó »érdekességvággyal« holmijai felett, egy levél tárca és egy kopott kék toll mindaz, amely használati tárgyaiból itt maradt. Ami fontosabb; csodáljuk ránk maradt költészetét. Olyan örökség, amelynek teljesebb birtoklásáért küzdünk — ezt sugallja a nagyszerű kiállítás is a balatonszárszói emlékmúzeumban. Kiváló patrónusnak nevezte a megyei tanácsot Sára Péter, a kiállítás rendezője, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, amiért 1970- ben megvásárolták az egykori penziót. A felújítási munkák befejeződtek, és a kiállítás rendezése is; Bánkúti Albin technikai csoportja pénteken végezte az utolsó simításokat. Gazdag szegénység — ez jut eszembe a tárlók fölött, a kéziratidézeteket olvasva, hallgatva Bartók zenéjét, a csodálatosan meleg verssorokat, szemlélve a színes diákat és az illusztrációkat. Az az igazság, hogy szerét- pék titkot tartani; nem elárulni mindazt az okos, hatásos meglepetést, újszerű és korszerű megölést, amely itt várja a belépőt. Inkább invitálnék! Aki olvasta a megható Csoszo- git, a megrázó Mamát, aki eltűnődött a Hazám sorain, itt még egyszer szembekerül az I Sára Péter, a kiállítás rendezője. s~.' %'r élménnyel, újraéli, mert a néhai Magda-penzió hét szobája szembesítő élményt ad. Sok oldalról indulunk el a versek felé; illusztrációk fognak kézen bennünket, árulkodnak a tárlókban a megsárgult első kiadások, a felnagyított portrék valló-vallató tekintete. Hang, szín, forma, fémdomborítás, ' üvegillusztráció, festmény, fotómontázs, kellő alázattal és jogos egyenrangúsággal közeledik költészetéhez. Elüt tehát a megszokott emlékmúzeumoktól a szárszói villa, de küldetése úgy vélem kiteljesedik. Kortársaink; Sza- bóky Zsolt, Kondor Béla, Bo- hus Zoltán, Horányi Ágnes, Úcsai Károly alkotása az élet- utat és az életművet csomópontjaiban, izgalmas korsza-^ kaiban kísérő kiállítás, egységes egész, igényes alkotóközösség munkájára vall. A penzió verandáján kéziratokat is látunk; Juhász Ferenc, Szécsi Margit József Attiláról valló sorait, költeményeinek külföldi kiadásait. Ezt követi (a gyerekkor: az első levél és az első vers másolata. Majd az egyetemi évek, a háború utáni stíluskorszakok, a párt soraiban töltött idő, a költői kiteljesedés termékeny lírájának híradásai. A hetedik szobában kapott helyet a megrázó szárszói korszak. Az utolsó levél is, december 3-i keltezéssel, s egy másik képen a vasúti váltó, a tragédiáról tudósító hír. Mindenütt elkísér bennünket szegénysége, mindenütt érezzük gazdagságát. Idézzük csak az első verssorokat: »De szeretnék gazdag lenni...« (Fölötte a cím: Jocónak — így becézte ugyanis nővérét, Jolánt.) A párt soraiban. Éjfél után már jó reggelt Amikor éjjel egykor a Cseri úti vajgyárhoz kiértünk, zavarban voltam, hogyan is köszönjek. — Jó reggelt! — köszöntött Hornyik István, a Tejipari Szállítási Vállalat kirendeltségvezetője. — Mi most kezdjük a munkát, számunkra már reggel van. Két óra előtt néhány perccel rakodott az első tejkihordó kocsi. A hűtőkamrákból egymás után kerültek elő a kakaós és tejes flakonokkal teli ládák. Két óra harminc perckor már indulásra készen álltunk. Makrai László gépkocsivezető és Traub József kocsikísérő hosszú gvek óta együtt járják a várost. Egyik bolt a másik után. Mennek, rakodnak, és ismét mennek. — Sok árut leraktam tizennyolc év alatt. Érzem is a lábam — mondja Makrai László. — Nem bírok sokat ülni a kocsiban. 1954-ben még csak két kocsival jártunk. Volt idő, hogy 514 órát dolgoztunk az öreggel, Józsi bácsival. Öt már csak három év választja el a nyugdíjtól. Most ő mesél. — Nem volt gumi. Előfordult,. hogy; egy nap öt /lefektet ragasztottunk, sokszor az egyik kocsi csak azzal foglalkozott, hogy a lerobbant kocsit mentette. Most 54 autó végzi a tej begyűjtését és a boltokba szállítását. 220 óránál nemigen dolgozunk többet. Ez annyit jelent, hogy húsz ledolgozott nap után fiz szabad. — Éjjel egykor kiállnak, és csinálják délelőtt tízig, tizenegyig. Délután és este aludniuk kell, a reggelit átdolgozzák, a vacsorát átalusz- szák. Nagyon nehéz így az időbeosztás. — A család ...? — Az volna nekik szokatlan, ha nem így lenne. — Nálunk sem okoz ez gondot. Annál inkább egy fiatalnak, aki este szórakozni akar. Nem csoda, hogy hajnalban már leragad a szeme. Fél négy előtt a kalinyini városrész ABC-boltjánál rakodtak. Talán három percet. Mikor fordultunk, elámultam a ládahalmazt látva. Józsi bácsi örvendezett is. — Hozzuk az időt. Teljesítménybérben dolgoznak. Ha például egy órával előbb fejezik be a kihordást, a szabad óráért dupla bért kapnak. Fel négykor, mikor az első fordulót befejeztük, bementünk az üzembe újra megrakni a termoszlkoc&it. Már világosodott. A vezetőfülkében ültem. Csak mondatfoszlányok hallatszottak. — Ha törött van, szóljál. .. — Na, ez összedőlt... — Vedd el a slaugot! öt órakor már megindult az élet az utcákon. Most kezdjük kihordani a vajat és sajtot. — így megy ez télen is. Kesztyűt nem érdemes húzni, mert hamar átnedvesedik. Kabátot meg azért nem, mert nem tudunk mozogni. Kaposfüred felé menet Makrai László egy tejesautó szerencsétlen balesetéről mesél. — Magának még nem volt koccanása ? — Megvan a balesetmentes vezetésért jelvény mindhárom fokozata. Makrai László a Tejipari Szállítási Vállalat Kalinyin szocialista brigádjának a vezetője. Munkatársai tisztelik, szeretik. Ahogy mondták; a Laci még soha nem késett. És még mindig többet jár a keze, mint a szája. A kocsi 60 kilométert futott a városban. Bíró Ferenc Szabóky Zsolt illusztrációja a külvárosi témájú versekhez. És egy, a látogatók által eddig sehol nem látott dokumentum, az egyetemisták számára létesített nyomorenyhítő segély egyik pontjára adott válasza. Kérdés: »Milyen körülmények késztették e kölcsön kérésére?« Válasz: »Furcsa kérdés. 14 fillérem van mindössze, alapvizsga előtt állok, tanulnom' kell, ki kell fizetnem »lakásomat«, sőt ezen felül élnem is kell...« Szegény volt, szegényekért énekelt, s úgy lett gazdag, ahogy embernek, költőnek érdemes. T. T.
