Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Sokféleképpen lehet szeretni egy várost. Márpedig a)rár itt született az ember, akár máshonnan vándorolt ids s egyre többen vagyunk ilye-; r.ek), sok szállal kötődik a la- k '.helyéhez. Ez a szeretet azon­ban nem lehet anyira elfogult hogy az ember ne vegye észre a hibákat, ne kifogásolja, ami hiányzik, noha kevés befek tatéssel, egy kis odafigyeléssel ■megvalósítható lenne. .Kapos­vár csaknem hatvanezer lako­sa közül egyre többen vállal­koznak a város fejlesztésében való részvételre, akár úgy, hogy szerszámot vesznek a kezükbe, akár úgy, hogy rajz­asztal fölé hajolva terveket készítenek. E munkálkodás hajtóereje éppen az; hogy sze­retnének több óvodai helyet, több fát, virágot a környeze­tükben, új játszótereket, ren­dezettebb és tisztább utcákat, tereket. A hiány fölfedezése tehát gondolkodásra, tettre serkent, a megoldás útjaviak keresésére. Ma már egyre .rit­kább, hogy egy-egy gyűlésen, valamilyen fórumon csak kí­vánságlistát nyújtanak be, inkább az a jellemző, hogy mindjárt felajánlják a társa­dalmi munkát is a kisebb vagy a nagyobb közösség ne­vében. Éppen ezért térek vissza a két héttel ezelőtti városi part­aktíva egyik témájára. A vita sodra és heve hozta úgy, hogy többen és több irányból köze­lítették meg, milyen az igazi városszeretet. A megyeszék­hely tanácselnöke említette föl elsőnek, hogy vannak olyan emberek, akik néznek, de nem látnak, értve ez alatt, hogy nem veszik észre a fejlődést, az eredményeket. £ gondolatot jó néhá­nyan tovább fűzték. Az én személyes érzésem és véle­ményem szerint a felszólaló megyei pártbizottsági titkár — aki egyben országgyűlési kép­viselője Kaposvárnak — meg­fogalmazása egyezik a tős­gyökeres és a máshonnan ide­került városlakók gondolatai­val. Szigeti István ugyan szintén tapasztalta, hogy né­melyek nem veszik- észre a fejlődést, pedig sok minden — az iparosodás, a szaporodó munkahelyek, a közműhálózat kiépülése, a jó egészségügyi és kulturális ellátás — jogos büszkeséggel töltheti el a ka-, posváriakat. S egy találó fordulattal itt tért vissza a megyei pártbi­zottság titkára a városlakók egymás közti és a vezetőikkel folytatott beszélgetéseire, Egy- egy beszélgetésen nem várhat­juk el az emberektől az. ered­mények és a gondok pontos, leltár szerinti számbavételét. Ha valamit megjegyeznek, szóvá tesznek — hol nyugod­tan, hol egy kicsit'hevesebben —, nem jelenti mindez, hogy nem veszik észre az új lakó­házakat, boltokat, megjavított utakat, a megnyíló orvosi ren­delőket. A valóság azonban az, hogy még nagyon sok gondja van a városnak. Pél­dául közös gondunk a terve­zett lakások megépítése. S be­szélhetünk-e például a teljes vízellátásról, amíg minden kaposvári polgár nem jut egészséges ivóvízhez? Az utak egy része ősztől tavaszig jár­hatatlan. Üj utcák nyíltak, te­le 'szép családi házakkal, s még járda sem vezet oda. Van tehát mit tenni? Természete­im. Amikor tehát büszkén /beszélünk az eredményekről, ne felejtsük el egy pillanatra sem, milyen rengeteg megol­datlan feladat áll előttünk. Egy egész várost, sőt megyét tettre ösztönző mozgalom in­dult el Kaposvár önálló taná­csú várossá válása centená­riumának tiszteletére. A városszeretet tere­bélyesei majd ki ezt a moz­galmat. Aki vállalja az utcák szépítését, a fák és virágok ültetését, játszóterek építését, áz üzeme és lakóháza környé­kének csinosítását, kimondot­tan azért fog ásót és lapátot, mert hiányzik neki, ami még nincs, mert bánja, ha valami nem olyan, amilyen lehetne. Csak ez a nem elfogult, ha­nem őszinteségében1 kritikus városszeretet sorakoztatja fel a Kaposváron és Somogybán élőket a centenárium jegyé­ben cselekvő emberek mellé. Lajos Géza Segítik a nőket a Kaposvári Lakberendező Szövetkezetben A Kaposvári Lakberendező Szövetkezet gazdasági es poli­tikai vezetővel tanácskozott az ipari szövetkezetek megyei nühizocusága. A tanácskozáson Vadas József elnök, Hompó Fe­renc párttitkár és Sárközi Lászlóné, a pártszervezet nőfe­lelőse tájékoztatta a nőbizott­ságot a szövetkezetben dolgozó nők helyzetéről. A szövetkezetben 127 nő dol­gozik (az összes létszám 52 szá­zaléka). Bevezették az ötna­pos munkahetet, szülés előtt három hónappal 10 százalékkal emelik a terhes anyák munka­bérét, s a lehetőség szerint könnyítik munkájukat. Meglá­togatják a betegeket, a rászo­rulóknak segélyt adnak, ha igénylik, hulladékfát tüzelőnek. A nők megállják a helyüket. Segítik a szövetkezet gazdasá­A SIOTOUR félévi mérlege Játékterem nyílik Emelkedett a SIOTOUR ven­dégforgalma. A napokban el­készült a félévi statisztika összehasonlító adatai szerint a Balaton déli partján üdülők közül a legtöbben a fizető­vendéglátó szobákat vették igénybe. Ez összesen mintegy 287 ezer vendégnapot jelent. őket követték a létszámban a kempingezők 23 300 vendég- nappal, valamivel kevesebben a múlt évi létszámnál. Lénye- «3S emelkedés mutatkozik vi­szont a nyaralóházaknál és a diákszállóknál, tizenhat száza­lék. Ez utóbbi forgalomnöve­kedéséhez a korai nyitás is nagymértékben hozzájárult. A turistaszállók és faházak iránt a tavalyival azonos az érdeklődés. A júniussal záru­ló félévi idegenforgalom ada­taiból az is kitűnik, hogy a 40 300 vendégből 32 300 bel­földi volt. Ez az arány július— augusztusban természetesen eltolódik majd a külföldiek ja­vára. Ami pedig a nemzetisé­gi bontást illeti, legtöbben a szocialista országokból érkez­tek, s 35 400 vendégnapot töl­töttek a tó déli partján. A nem szocialista országokból érkezők 10 700 napig tartózkod­tak a hivatal szálláshelyein. összesítve tehát a SIOTOUR első félévi vendégei kereken 337 ezer napot pihentek a Ba­latonnál. Újdonságként említjük meg, hogy játékterem nyílik Siófo­kon július 17-én a Batthyány u. 14-ben. A Flipper-rendszerű automatákat kedvelők köré­ben mind nagyobb az érdeklő­dés a kellemes szórakozást nyújtó játéktereim után. Ha ez az újszerű kezdeményezés beválik, a hivatal újabb já­téktermeket hoz létre a Bala­ton déli partján. Nemzetközi turisztikai tanácskozás Vas megyében Kétnapos nemzetközi turisz­tikai tanácskozás kezdődött tegnap Vas megyében. A nemzetközi ifjúsági turisztikai és csereutazási szervezet a kő­szegi Hotel Express-ben ren­dezte meg első propaganda szemináriumát. A tíz ország­ból érkezett idegenforgalmi reklámszakemberek az ifjúsá­gi turisztikai propaganda egy­ségesítéséről, a VIT-tel kap­csolatos idegenforgalmi fel­adatokról, a reklám politikai és etikai kérdéseiről tárgyal­tak. Egyidejűleg létrehoztak egy reklám-tervező bizottsá­got. A tanácskozásokat köve­tően a propaganda szeminári­um résztvevői megtekintik az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda üdülőtelepeit. gi és politikai céljait. 1971-72- ben öt asszonyt vettek föl a pártszervezetbe, 23 véradó kö­zül 15 nő. Valamennyien részt vesznek a munkaversenyben. Ezt félévenként értékelik, s anyagiakkal is ösztönzik. Ott vannak a nők a szociailista brigádokban, részt vesznek po­litikai oktatáson. Tíz nő végez középiskolát, elkezdték a nők akadémiáját, egészségügyi előadásokat szer­veztek. A megyei nőbizottság javaslatára a ktsz-ben vetítet­ték s megvitatták Bacsó Péter Jelenidő című fimjét is. Ezután a nőbizottság értékel­te a munkatervében foglalt fel­adatok megvalósítását. Ered­ményesnek tartja a szövetkezet nőbizottsági tagjainiak rend­szeres továbbképzését. Elhatá­rozta, hogy szeptemberben folytatják — a MESZÖV-vel közösen szervezik — a tanfo­lyamot. Több szakmában meg­szervezik a fiatal szakmunká­sok megyei versenyét, s min­den ülésen tájékozódnak egy- egy nagyobb szövetkezet mun­kájáról. A tanácskozásra meg­hívják az érdekelt szövetkezet gazdasági és politikai vezetőit és a KISZÖV vezetőségének egy tagját. Gazdag szegénység »S mégis bízom. Könnyezve intlek, szép jövőnk, ne légy ily sivár! ...« Tegnap délelőtt nyitotta meg Somogy megye új emlékmú­zeumát Benjámin László Kos- suth-díjas költő. Az ünnepsé­gen József Attila emlékezete jegyében vett részt több párt­ós állami vezető, irodalmi és művészeti életünk több kiváló személyisége. Az emlékmúzeumok a néhai tartózkodási hely hangulatát igyekeznek tükrözni: »ez volt a művész íróasztala, »ez volt a művész széke, bútora, ruhája". József Attila szegény költő volt — s talán ennélfogva roppant gazdag. Nem csodálkozunk mo­hó »érdekességvággyal« holmi­jai felett, egy levél tárca és egy kopott kék toll mindaz, amely használati tárgyaiból itt ma­radt. Ami fontosabb; csodáljuk ránk maradt költészetét. Olyan örökség, amelynek teljesebb birtoklásáért küzdünk — ezt sugallja a nagyszerű kiállítás is a balatonszárszói emlékmú­zeumban. Kiváló patrónusnak nevezte a megyei tanácsot Sára Péter, a kiállítás rendezője, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, amiért 1970- ben megvásá­rolták az egy­kori penziót. A felújítási munkák befe­jeződtek, és a kiállítás rende­zése is; Bánkú­ti Albin tech­nikai csoportja pénteken vé­gezte az utolsó simításokat. Gazdag sze­génység — ez jut eszembe a tárlók fölött, a kéziratidézete­ket olvasva, hallgatva Bartók zenéjét, a csodálatosan meleg verssorokat, szemlélve a szí­nes diákat és az illusztráció­kat. Az az igazság, hogy szerét- pék titkot tartani; nem elárul­ni mindazt az okos, hatásos meglepetést, újszerű és korsze­rű megölést, amely itt várja a belépőt. Inkább invitálnék! Aki olvasta a megható Csoszo- git, a megrázó Mamát, aki el­tűnődött a Hazám sorain, itt még egyszer szembekerül az I Sára Péter, a kiállítás rendezője. s~.' %'r élménnyel, újraéli, mert a né­hai Magda-penzió hét szobája szembesítő élményt ad. Sok oldalról indulunk el a versek felé; illusztrációk fognak ké­zen bennünket, árulkodnak a tárlókban a megsárgult első kiadások, a felnagyított port­rék valló-vallató tekintete. Hang, szín, forma, fémdombo­rítás, ' üvegillusztráció, fest­mény, fotómontázs, kellő alá­zattal és jogos egyenrangú­sággal közeledik költészetéhez. Elüt tehát a megszokott em­lékmúzeumoktól a szárszói vil­la, de küldetése úgy vélem ki­teljesedik. Kortársaink; Sza- bóky Zsolt, Kondor Béla, Bo- hus Zoltán, Horányi Ágnes, Úcsai Károly alkotása az élet- utat és az életművet csomó­pontjaiban, izgalmas korsza-^ kaiban kísérő kiállítás, egysé­ges egész, igényes alkotókö­zösség munkájára vall. A penzió verandáján kézira­tokat is látunk; Juhász Ferenc, Szécsi Margit József Attiláról valló sorait, költeményeinek külföldi kiadásait. Ezt követi (a gyerekkor: az első levél és az első vers másolata. Majd az egyetemi évek, a háború utáni stíluskorszakok, a párt sorai­ban töltött idő, a költői kitel­jesedés termékeny lírájának híradásai. A hetedik szobában kapott helyet a megrázó szár­szói korszak. Az utolsó levél is, december 3-i keltezéssel, s egy másik képen a vasúti váltó, a tragédiáról tudósító hír. Mindenütt elkísér bennünket szegénysége, mindenütt érez­zük gazdagságát. Idézzük csak az első verssorokat: »De szeretnék gazdag lenni...« (Fö­lötte a cím: Jocónak — így becézte ugyanis nővérét, Jo­lánt.) A párt soraiban. Éjfél után már jó reggelt Amikor éjjel egykor a Cseri úti vajgyárhoz kiértünk, za­varban voltam, hogyan is kö­szönjek. — Jó reggelt! — köszöntött Hornyik István, a Tejipari Szállítási Vállalat kirendelt­ségvezetője. — Mi most kezd­jük a munkát, számunkra már reggel van. Két óra előtt né­hány perccel rakodott az első tejkihordó kocsi. A hűtőkam­rákból egymás után kerültek elő a kakaós és tejes flakonok­kal teli ládák. Két óra har­minc perckor már indulásra készen álltunk. Makrai László gépkocsive­zető és Traub József kocsikí­sérő hosszú gvek óta együtt járják a várost. Egyik bolt a másik után. Mennek, rakod­nak, és ismét mennek. — Sok árut leraktam tizen­nyolc év alatt. Érzem is a lá­bam — mondja Makrai Lász­ló. — Nem bírok sokat ülni a kocsiban. 1954-ben még csak két kocsival jártunk. Volt idő, hogy 514 órát dolgoztunk az öreggel, Józsi bácsival. Öt már csak három év választja el a nyugdíjtól. Most ő mesél. — Nem volt gumi. Előfor­dult,. hogy; egy nap öt /lefek­tet ragasztottunk, sokszor az egyik kocsi csak azzal foglal­kozott, hogy a lerobbant kocsit mentette. Most 54 autó végzi a tej begyűjtését és a boltokba szállítását. 220 óránál nemigen dolgozunk többet. Ez annyit jelent, hogy húsz ledolgozott nap után fiz szabad. — Éjjel egykor kiállnak, és csinálják délelőtt tízig, ti­zenegyig. Délután és este aludniuk kell, a reggelit át­dolgozzák, a vacsorát átalusz- szák. Nagyon nehéz így az időbeosztás. — A család ...? — Az volna nekik szokat­lan, ha nem így lenne. — Nálunk sem okoz ez gon­dot. Annál inkább egy fiatal­nak, aki este szórakozni akar. Nem csoda, hogy hajnalban már leragad a szeme. Fél négy előtt a kalinyini városrész ABC-boltjánál ra­kodtak. Talán három percet. Mikor fordultunk, elámultam a ládahalmazt látva. Józsi bá­csi örvendezett is. — Hozzuk az időt. Teljesítménybérben dolgoz­nak. Ha például egy órával előbb fejezik be a kihordást, a szabad óráért dupla bért kapnak. Fel négykor, mikor az első fordulót befejeztük, be­mentünk az üzembe újra megrakni a termoszlkoc&it. Már világosodott. A vezetőfülkében ültem. Csak mondatfoszlányok hallatszottak. — Ha törött van, szóljál. .. — Na, ez összedőlt... — Vedd el a slaugot! öt órakor már megindult az élet az utcákon. Most kezdjük kihordani a vajat és sajtot. — így megy ez télen is. Kesztyűt nem érdemes húzni, mert hamar átnedvesedik. Kabátot meg azért nem, mert nem tudunk mozogni. Kaposfüred felé menet Mak­rai László egy tejesautó sze­rencsétlen balesetéről mesél. — Magának még nem volt koccanása ? — Megvan a balesetmentes vezetésért jelvény mindhárom fokozata. Makrai László a Tejipari Szállítási Vállalat Kalinyin szocialista brigádjának a ve­zetője. Munkatársai tisztelik, szeretik. Ahogy mondták; a Laci még soha nem késett. És még mindig többet jár a keze, mint a szája. A kocsi 60 kilométert futott a városban. Bíró Ferenc Szabóky Zsolt illusztrációja a külvárosi témájú versekhez. És egy, a látogatók által ed­dig sehol nem látott doku­mentum, az egyetemisták szá­mára létesített nyomorenyhítő segély egyik pontjára adott válasza. Kérdés: »Milyen körülmé­nyek késztették e kölcsön ké­résére?« Válasz: »Furcsa kérdés. 14 fillérem van mindössze, alap­vizsga előtt állok, tanulnom' kell, ki kell fizetnem »laká­somat«, sőt ezen felül élnem is kell...« Szegény volt, szegényekért énekelt, s úgy lett gazdag, ahogy embernek, költőnek ér­demes. T. T.

Next

/
Thumbnails
Contents