Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

NE SZÓLJ SZÁM? Jm lónk, erőteljes vita bon- §■ lakozott, ki a közel- “ múltban egy fontos intézmény pártszervezetének taggyűlésén. Az intézmény eietét ugyanis nem csekély súlyú esemény rázkódtatta meg: hivatali hatalommal va­ló visszaélés és más hasonló cselekedetek miatt, leváltották az igazgatót. A felszólalók szinte valamennyiéi elmond­ták; ők is tudtak a szóban forgó visszaélésekről, s noha önmagukban vagy a szemé­lyes beszélgetések során el­ítélték az igazgató magatar­tását, nyilvánosan szót emelni nem mertek Életre szóló ta­nulságként fogalmazták meg a taggyűlésen, hogy ez a hall­gatás nem volt kommunistá­hoz méltó, hogy a párttagnak személyre való tekintet nél­kül tel kell lépnie a mu­lasztásokkal, visszaélésekkel szemben. Valljuk meg őszintén: jó néhány egyéb helyen sem ár­tana hasonló tanulságot meg- iogalmazni. Hiszen nemegy­szer kérdjük, amikor fény de­rül a hanyagság, lelkiismeret­lenség, becstelenség valamely megnyilvánulására: tudtak erről, tettek ellene az ott dol­gozó kommunisták? S bizony többször kiderül: tudtak róla, vagy legalábbis sejtettek egyet-mást, de szót emelni, harc ba szállni nem volt ele­gendő erejük, bátorságuk. A kommunistákra háruló kötelezettség e tekintetben el­vileg egyértelmű és világos. A szervezeti szabályzat a parttag kötelességévé teszi, hogy »személyre való tekintet nélkül tárja jel a fogyatékos­ságokat, harcoljon a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen. Ez azonban nem mindig és nem minden­hol válik eleven gyakorlattá. Néhol mintha a közmondás »•klasszikus« bölcsessége élne: »ne szólj szám, nem fáj fejem«. Ez a — vaiosagos és keserű tapasztalatokból leszűrt — szemlelet azonban a regi vi­lágban sem volt az osztályhar­cos munkás életelve, a mai kö­rülmények között pedig egye­nesen a ktspólgárisag tipikus megnyilvánulásaként tarthat­juk számon. Nem titok, persze, mi étteti és termeli újjá ma is ezt a szemléletet és magatartást. S az sem titok, hogy e tényezők között nem csekély helyet fog­lal el a megtorlás miatti ag­godalom. Az érintettek részé­ről történő »visszalövés« és betartás« még távolról sem ment ki a divatból. Bár kétség­telen. hogy ma a bírálat nyílt elfojtásához, a durva megtor­láshoz nem éppen kedvezőek a felételek. A X. pártkongresszus által elhatározott intézkedések megerősítették a jogosan bírá­lók pozícióit, növelték a kriti­ka elfojtása elleni sikeres küz­delem lehetőségét. »-Nagyon buta vezető az, aki ma nyíl­tan próbálja megtorolni a kritikát« — hallottam a múlt­kor egy megjegyzést, s úgy érzem, e vélekedésnek tulaj­donképpen igazat adhatunk. C sakhogy a nyílt meg­torlás nem az egyetlen lehetséges formája a visszaütésnek. A jogos ügyéit síkraszállót egyéb kár és hát­rány is erheti, más gondja- baja is származhat a kiállásá­ból. Íme, néhány példa ennek bizonyítására. Ismerősömmel találkoztam, rettenetesen háborog, mert az intézmény vezetője kész elpa- lástolni egy felháborító sza­bálytalanságot. »Ne nekem mondjad el — jegyzem meg — felelős beosztású ember vagy. osztályvezető, pártveaetőségi tag, tiltakozz az igazgatónál!« »Ne félj, a jövő hét végén meg is mondom neki!« — fe­leli. Aztán a kérdésre, hogy miért csak akkor, kissé zavar­ba jön. »Tudod, ott van nála egy előterjesztésünk a munka ésszerűsítésére, a jövő hét kö­zepéig kell döntenie az ügy­ben. Nekem nem lenne elő­nyöm belőle, ha elfogadja, de jó néhány kisebb beosztású embernek megkönnyítené a munkáját. Nem akarom, hogy ők érezzék a hátrányát, ha a főnök esetleg megharagszik rám, s mérgében visszadobja a tervezetet...« Más. Egy intézményben a szakszervezeti hizottság fellé­pett az igazgatónak a törvé­nyes előírásokat megsértő, a vállalat jó közszéliemét veszé­lyeztető intézkedései ellen. Hó­napokig tartó elkeseredett Korszerűsítés a juhászatokban Más megyék is vásárolják Egy-egy új fajta megjelenése a juhtenyésztésben, közelebb visz a kerszerű igények kielé­gítéséhez, s ezt a célt szolgál­ja a nemesítés: az állományt elsősorban a szaporult növelé­se, a húsformák javítása, a fejlődési gyorsaság végett cél­szerű nemesíteni. Az országos igényekből megvalósítandó feladatként például a fésűs merinó juhállománynak a kor­szerűsítése hárul a somogyi juhtenyésztő gazdasagokra. A Somogy megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség törzste­nyészeteiben az országban az o somogyi tenyészállatokat megmutatkoztak: a megyei te­lepre negyvenet vett meg a felügyelőség, a somogyi ter­melőszövetkezetek pedig 39 állatot vásároltak saját juhá- szatuktoa. Az érdeklődés nagy­ságát mutatja, hogy más me­gyékbe — így Baranya, Ko­márom, Fejér, Tolna és Zala megyébe — is több mint fél­száz állatot adtak el közte­nyésztésre a felügyelőség tózstenyészetei. Az idén eddig értékesített 134 tenyészállat 90 százaléka »elit«, a többi ugyancsak dicséretes — első­osztályú — minősítést kapott. küzdelem következett, az igaz­gató minden eszközt megraga­dott a szakszervezeti vezetők lejáratására, meghurcotására, lehetetlenné tételére. Végül is azonban kudarcot vallott: a vizsgálat teljes elégtételt szol­gáltatott az szb tagjainak, az igazgatót pedig leváltották. Csakhogy ebben a küzdelem­ben az szb több tagja teljesen »kikészült« idegileg, volt, aki hetekre kórházba került, s né- melyikük most, a siker után is keserűen fontolgatja — va­jon megérte-e? S hogy egy más előjelű, nem­rég hallott esetet is említsek: egy kommunista munkásnak I társai több, általuk tapasztalt visszaélést és mulasztást elme­séltek, ösztökélve, hogy mint párttag, lépjen föl ezek ellen. Ö meg is tette, amikor .azonban munkástársainak igazolniuk kellett volna szavait, azok »su- mákolni« kezdtek, visszakoz­tak, mondván, hogy ök nem is úgy mondták, nem is úgy ér­tették ... Az illető egyedül maradt, ránehezedvén a fele­lőtlen fecsegés ,az intrika vád­ja, amely alól nem is igen tud­ja most tisztázni magát. Hiába magyarázza elkeseredetten: o lelkiismeretesen akarta telje­síteni a párttag kötelezettsé­gét; íme, most ezért tűnik pártszerűtlennek. Mi tagadás, az ilyen ese­tekben jelentkező lehetséges vagy valóságos hátrányok be­következtét semmiféle biztosí­tékkal nem lehet kizárni. Ilyen — és hasonló — veszélyeknek mindig ki lehet teve a bíráló. (Nincs olyan határozat, vagy jogi paragrafus, amely feltét­len védelmet nyújtana elle­nük. Ezzel józanul és reálisan számolni kell, ha nem akarjuk illúziókba ringatni magunkat. Igazuk lenne tehát a »ne szólj szám« elv képviselőinek? Szó sincs róla. Éppen az ellen­kező következtetést szükséges levonnunk: ha »a szőj szólása« jár is bizonyos veszélyekkel, tudatosan vállalni kell ezt a veszélyt. S mindenekelőtt a kommunistáknak kell vállal­niuk! Hiszen a forradalmár erényeihez ma is hozzátarto­zik a bátorság, az áldozatkész­ség, a kockázatvállalás. Válla­lása annak a kockázatnak is, hogy a jó ügy védelmében át­menetileg alulmarad a szűk ’egyéni vagy csoportérdek kép­viselőivel, a maradi, kényel­mes, önző emberekkel szem­ben. E zért fontos, hogy a párt- szervezetekben kellő gondot fordítsanak a kommunisták ilyen irányú ed­zésére is. Egy ideig erről va­lahogy kevesebbet beszéltünk. Most ismét kezdünk jobban figyelni rá, kezdünk többet szólni a kommunistáknak er­ről a roppant fontos morális kötelezettségéről. Ez jó és szükséges dolog. Mert akár­hogy nézzük is, az egészséges előrehaladáshoz minden bizto­síték közül alighanem a leg­fontosabb a kommunista kol­lektívák, s azokon belül min­den egyes párttag helyes szemlélete ás magatartása. Gy. L, S! 3 Simongát-Políai-erdő A turisták nem ismerik Cseh László, a vonat vezetője a turistákat várja. A hivatalos menetrendnek az utolsó oldalain vannak fel­tüntetve a keskeny nyomközű vasutak. Az 513-as számú vo­nal itt van Somogy megyében, Simongát és Pollai-erdő kö­zött. A kis vonatnak négy megállója van, és a menetrend szerint a keddi és pénteki munkanapokon közlekedik személyvonatként, huszonöt perces menetidővel. A 6800 méteres pályát azon­ban nem a személyszállítás céljából építette a lábodi er­dészet. Ezen a vidéken nagy erdőterületeken folyik kiter­melés, és az iparvasúton a méretre vágott fahasábokat szállítják. Korábban a terep- viszonyok miatt ezt nem tud­ták biztosítani, ezek az erdők a közlekedési eszközök szá­mára jóformán megközelíthe- tetlenek voltak. A szükségsze­rűség diktálta a megoldást; vagy utat vagy vasutat kell építeni a simongáti fafeldol­gozó és a Pollai-erdő között. A kisebb beruházási költségek Ipari vasút az erdőben miatt döntöttek végül is az utóbbi mellett, és 1969-ben üzembe helyezték az ipar­vasutat. A vágány két kerüle­tet szel át, az itt kitermelt anyagot szállítják rajta. András József, a lábodi er­dészet vezetője elmondta, hogy két Diesel-mozdonyuk van. A vasút pillanatnyilag gazda­sági funkciójának tesz eleget, de tovább akarják fejleszteni és megoldani a gépi felrakást is. A szállítási terv hétezer köbméter, a kis mozdonyok ennyit húznak el az év végé­ig a fafeldolgozóba, Simon- gátra. A sín végig halastavak mel­lett kanyarog, az erdő hatal­mas fái között. Olyan vastag törzsű tölgyfát is láttunk, amelynek tövét csak három­négy ember éri át kinyújtott karjával. Maga a táj is na­gyon szép, turisztikailag na­gyon értékes — de teljesen feltáratlan. Pedig erre András József külön is felhívta a figyelmün­ket. Snnongátig kövesút van, tehát motorral, autóval is megközelíthető. A területet nyugodtan el lehet fogadni Nagyatád zöldövezetének, olyan közel van a város. Az iparvágány mellett füzérben húzódó halastavak nagyon szép látványt és kellemes kör­nyezetet biztosítanának a ki­rándulók számára. Nem lenne másra szükség, mint — eset­let a KiSZ-tagok önkéntes se­gítségével — kialakítani né­hány tisztást pihenőnek, sza­lonnasütőhelynek. A kis Diesel-mozdony ké­nyelmes tempóban döcögi vé­gig a távot. A kanyarokban éleseket füttyöget, az utazó­nak a tv-mesékben szereplő csintalan kis mozdony jut eszébe. Cseh Laci bácsi a vá­gány átadásától dolgozik itt, szívesen szállítaná a turistá­kat is. A személyvagont házi­lag készítették. Kényelmes, bár játékszernek tűnik. Min­den szükséges berendezés megtalálható benne. Az egyik sarokban egy kis vaskályha bizonyítja, hogy télen is használható a kocsi. Amikor a menetrendben el­olvasom a figyelmeztetést a táblázat fölött: »Valamennyi vonat másodosztályú kocsik­kal közlekedik« — a vala­mennyi alatt ezt az egy kis, zöldre festett vagont kell ér­teni. Persze a peronján, állva, miközben az utazó a szép vi­dékeket, csillogó halastava­kat csodálja, nem a menet­renden gondolkozik. Inkább csodálkozik azon, hogy miért nem fedezték még föl a turiz­must kedvelők ezt a nagyon szép vidéket, zümmögő-döcögő kis mozdonyával. Mészáros Attila Fotó: Gycrtyás. 7000 köbméter fát szállít a kis vonat ebben az évben. elsők között kezdődött az állo­mány korszerűsítése, a feladat­nak megfelelő nemesítéssel, német húsmeriné felhasználá­sával. Ennek a törzstenyésze­tekben kezdett nemesítési munkának mindenekelőtt az a rendeltetése, hogy a tenyész­állatok nevelésével, eladásával az egész megye juhászatainak a jó minőséget biztosítsa. Az első erédmenyek már most, a tenyészkosok vásárlásakor Szovjet biokémikusok új vi­tamint szintetizáltak: a tudo­mányos akadémia biokémiai intézete es az élelmiszeripari technológiai intézet munka­társai előállították es a klini­kai (gyakorlaton kipróbáltak az U-vitamint. A preparátum gyógyító ha­lassal van a gyomorfekélyes e* gyotncsrhuruto® betegekre, Ha a gyapjútermelés fokozó­dásáról és a növekvő barány- exportról, mint elismerésre méltó eredményről beszélünk, nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy ezekben az ilyen nemesítéseknek, korszerűsítési módszereknek is jelentős ré­szük van. A törzstenyésze tok­ban sokat tettek és tesznek en­nek érdekében, a juhaszatok amint a kísérletek kimutat­ták, a vitamin normalizálja az emésztőcsatorna működését, kiküszöböli a fekélyeket és egyéb sérüléseket. A tapaszta­laitok szerint a preparátum kétszeresére növeli az emestz- tőcsatoma-m egbebegedések gyógyulási százalékát Előzetes adatok szerint kedvező halasa van a szív- és érrendszeri, va­lamint a bőrbetegségekre is. SOMOGYSAMSONBA'N az út mellett roggyant pitvaros ház, térdig érő dudvával, mel­lette szomorúfűzes liget a kert­je egy parades épületnek. A partház délelőtti hűvösébe csoportosan érkeznek; doktorált tanár, szövetkezeti felvásárló, '•három tsz-tag, a tanácselnök, a -titkár, a megyétől, Szom­bathelyről a vízügytől; a falu népének küldöttei, és a »hiva­talból« jövők. — Mondtam Ferinek, a ta­nácselnöknek, ha a télen nem tudtuk megalakítani a társu­lást, hát most, a dologidőben ne hívjuk össze a tagságot, csak a küldötteket, ha már a törvény ezt engedi — igazít el Király István tsz-elnök. Így is tettek, alig harminc ember képviseli az 1200 lelkes települést. Elfogadják a sok- pomtos napirendet, Videt Fe­renc tanácselnök ismerteti a szervezés eredményét. Három eve, hogy Degen Imre államtitkár, a vízügyi hivatal lünk. Megkóstolta a sámsoni vizet. 1970-ben a futballpálya mellett már fúrtak, a (kutatók. Am, a költségek láttán, csak sóhajtani tudtak; hétmillió! — Te, magasságos — hát ezt miből vakarjuk elő V. — A község hiába lépett előre a te­lepüléskategóriái ranglétrán, azért csak megmaradtak a fog­híjas utcák, a széles frontos házhelyek. A nagy fejtörések után — előbb kikérve az ott lakók véleményét — úgy ha­tároztak, hogy egyelőre el­hagyják Marót-pusztót, a Deák, Alany.és Kossuth Lajos utcát, így már »csak« ötmillió az építési teher, a működési kiadásokkal, kamattal ponto­san 6 149 000 forint az összes költségük. Ám, nem maradtak magukra; a tsz-elnök alapító tagként lépett a víműtársulás- ba, a lakosság hétezer forin­tot vállalt, a szombathelyi vízügy — a megye, nyugati szöglete mar ném Becshez tartozik — kereken egymilliót ad! A küldöttek arcán engednek a vonások, a kis papírlapokon egyenleget latnak a bevétel— kiadás között. A tanácsi és vízügyi szakemberek jól isme- -rik a falusiak lélektanát, őszinte szóval ismertetik a jo­gokat és kötelességeket; hogy nyolc év alatt 687 forint jut egy-egy érdekeltre, hogy az építésre alkalmas telkek után is ennyit kell fizetni. Fehér inges, kedves szavú öreg kér szót a hosszú asztal­nál: — Mi lesz velünk, járadéko­sokkal, segélyből élőkkel ? — Természetes, hogy a köz­gyűlés eltekint a fizetéstől, de a »tartozást« feljegyezi k és örökléskor ezt utólag kiegyen­lítik '— kapja a választ. — És mi lesz, ha ötösöm lesz a lottón? — kérdez visz- sza ravaszul. — Hát legyen szerencséje, mert akkor a társulatnak sem kell hiteleznie a bácsi fizetni­valóját ... A társulat Vezetősége úgy döntött, hogy akik »meggon­dolták a dolgot«, még a jövő hónap végéig beléphetnek, és nem kell egy összegben fizet­niük a hétezret. Fél tizenkettő: egy menyecs­ke már tűkön ül, biztosan ebédhez készül. — Még azt tessék meggondani, jövő ilyen­kor már jó vízzel főzhetünk? — Ez már az építőktől függ. Bizonyára így lesz, hiszen nem sok munka azt a hét ki­lométer csövet lefektetni... A HARANGSZÖ már csak egy kis csoportot nógat az ud­varon a napról a lombos hárs­fák alá. — Sámson népe tíz évvel ezelőtt • úgy fogyott, mint a gyertya és most lassan gya­rapszik — mondja Vida Fe­renc. — Meglátod, hogyan tele­pednek majd ide, ha folyik a víz — teszik hozzá. Novak Ferenc 'fejlesztéséért. Szintetizálták az U-vitamint A sámsoniak ereje elnöke pártnapot tartott ná-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents