Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
Lí.zas betegségek nyáron Még eltakarják a kerítésbástyák Múzeum lesz Marcaliban Segített a járás lohossága A nyarat egészséges évszaknak tartjuk. Jogosan. A meleg hónapokban sokat tartózkodunk a szabad levegőn, többet mozgunk, sportolunk, bőven kapja szervezetünk az ellenállóképességet fokozó napfényt, lehetőségünk van könnyű, változatos, vitaminban gazdag ételek fogyasztására. Mindez védi egészségünket. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a száraz, meleg levegő és a napfény ibolyántúli sugarai gátolják a legtöbb kórokozó (elsősorban a baktériumok szaporodását, akkor könnyen megérthetjük, hogy számos betegség nyáron ritkábban fordul elő, mint ősszel, télen vagy kora tavasszal. Ilyen betegség a hü- léses hurut, a baktériumok okozta tüdőgyulladás és a reumás bántalmak is. A legtöbb fertőző betegség, így az influenza is, főleg a hideg, nedves időszakokban jelentkezik; nyáron még a nagy járványok hevessége is alábbhagy. Bármennyire kedvező legyen is egészségünk szempontjából a nyár, a betegségekkel a legszebb nyári napokon, a szabadságunk alatt is számolnunk kell, eltekintve attól, hogy számos betegség jelentkezése az időjárástól teljesen független. A szívbeteg nyáron is szívbeteg, a magas vérnyomást sem befolyásolja kedvezően a meleg, és a cukorbetegeknek a diétát éppúgy tartaniuk kell, mint máskor. A nyáron is előforduló betegségek egy jelentős csoportja mindig, vagy majdnem mindig lázzal jár. Most ezekkel a nyári lázas betegségekkel foglalkozunk. Úgy gondoljuk, hogy hőmérő minden házban van, és biztosra vesszük, hogy minden családban van valaki, aki a hőmérőt szabályszerűen használni is tudja. Különösen fontos ez azokban a családokban, ahol gyermek is van! A hómérőt (igazán nem nagy helyet foglal el!) vigyük magunkkal a legszükségesebb gyógyszerekkel együtt a nyaralásunkra is. Lázról akkor beszélünk, ha testünk hőmérséklete — felnőtteknél a hónaljban, a csecsemőknél és a kisgyermekeketek óta külön aludtak már. Irma beletörődött, hogy valami véget ért közöttük. Kár, hogy egyre gyakrabban kimarado- zott. Ha kérdezte, ingerülten felelgetett, hogy talán neki is joga van egy kicsit a saját életéhez. Rendben van, szívem, de gondolkozz, hogy meddig mehet ez így? Olyankor mindig ezt mondta Irma. ö rohant haza a kutatóintézetből. A két kicsit a szomszédasz- ssmy hozta a bölcsődéből és az óvodából; a nagyobbik már egyedül járt haza a napköziből. Vacsorafőzés, mosás, takarítás. Irma is unta. »Hát mi vagyok én, rabszolga? Vagy kiöregedett csataló1- A fürdőszobatükör előtt nézegette a testét. Soha senki nem gondolta róla, hogy három gyereket szült. Egy csepp súlyfölösleget nem talált magán. Alakját megirigyelhették volna a gimnazisták is. »Es elvégre mindössze 29 éves vagyok.« Károly öt évvel volt idősebb nála. Amolyan strandfiú. Az expander és a súlyzók épp úgy a programjához tartoztak, mint mostanában a ki.naradozás. Ha hazajött csak úgy odavetette, mint ma is: — Szevasz! Van valami vacsora? Irma tálalt. Károly evett. Rendszerint szótlanul. így ment már hetek óta. — Valami bajod van, Karcsi? — Nekem? Ugyan, fiam... Este Károly az ágy szélére ült. nél a Cégbélben mérve — a 38 Celsius fokot meghaladja. Az egészséges ember hőmérséklete napi 0,5 fok ingadozást mutat, délután szokott magasabb lenni, de a 37 Celsius fokot még ekkor sem éri el. A 37—38 C° közti hőmérsékletet hőemelkedésnek nevezzük 38- tól 39 C°-Sg mérsékelt, e fölött magas lázról beszélünk. A lázat többnyire más tünet is kíséri, illetve megelőzi. Így a magas lázat gyakran borzongás, indokolatlan fázás, hidegrázás vezeti be. A láz gyakran jár együtt fejfájással, végtagfájdalmakkal, levertséggel, esetleg hányingerrel, hányással. A lázas gyermek csendes lesz, nem kíván játszani, könnyen sir, csak erőltetésre eszik. A láz elején arca inkább sápadt, később kipirul, »kigyullad«. A felsorolt tünetek észlelése esetén (természetesen nem kell minden tünetnek jelen lennie! (elő kell venni a hőmérőt, és kellő gondossággal meg kell mérni a beteg lázát. Hőmérő hiányában úgy tájékozódhatunk, hogy a kézfejünk hátával megtapintjuk a homlokot vagy a kitakart mellkast. Ha a tapintott test-- részt kifejezetten melegnek érezzük — feltételezve természetesen, hogy a kezünk nem hideg! —, akkor lázra következtethetünk. Ha a betegnek láza van, más tünetet is keresni kell. A gyermekek testén jelentkező kiütés fertőző betegségre utalhat. Nagyfokú fénykerülés agyhártyaiz- galom mellett szól. Gyomor- bélrendszeri fertőzésre gondolunk, ha a beteg hányingerről, hányásról, hasmenésről panaszkodik. Előfordul azonban —a nyári lázas betegségek esetén nem is nagyon ritkán —, hogy a lázon kívül más tünet nem jelentkezik, és a beteg néhány nap alatt panaszmentes lesz, gyógyul. Ezeket a gyorsan gyógyuló nyári lázas betegségeket, amelyek többnyire kisebb járványok formájában jelentkeznek, az esetek többségében nem baktériumok, hanem vírusok vagy más betégssgkeltő csírák (lep- tospirák) okozzák, és az orvosi irodalomban különböző — »Nyári influenza», »Három— Irma, szóval... Figyelj rám — és a nő nyaka alá csúsztatta a kezét. Az asszony oldalára fordult, a kezéhez törleszkedett. Puhán megcsókolta a tenyér fölött a férfi ütőerét. Károly érezte a száj nedvességét, és belezavarodott a mondatba. Csak érezte, hogy a vér szivattyúerős lökésekkel tör előre. Irma lehúzta Károly fejét, s Károly a dereka alá nyúlt... Károly rágyújtott. Felhú- zódzkodott az ágy támlájához. Lecsúszott róla a takaró is. Irma visszabújt az ágyba. Tekintete tisztán csillogott, úgy érezte, hogy most már képes tárgyilagosan gondolkozni. — Nézd, Irma — kezdte egy kis szünettel újra Károly. — Tudod, hogy én szeretlek ... Tényleg. Meg a gyerekeket is. De ez már nem a régi. — Irma ránézett. Talán életében először gyűlölt. Üj, ismeretlen érzés. Megborzongott tőle. Mellette feküdt egy férfi. A férje ... Nyolc éve, Mindennap együtt feküdtek le, együtt keltek. Most, ha ránéz, mégis annyira idegen. Egy más. Egy ismeretlen ember... Néhány perce még szinte extázisbán ölelték egymást, s Károly az első érintésre feledte a »nagy jelenetet«. Most hideg. Kíméletlen hangon rákezdi. napos láz«, »Uszodaláz« — elnevezéssel szerepelnek.. Ha azonban a láz mellett más, határozottabb tünetek is jelentkeznek, mint például kínzó izomfájdalmak, apró hó- lyagú kiütések a szájban, akkor az orvos már nagyobb biztosággal, jól körülírt diagnózist tud felállítani, és nagy valószínűséggel a kórokozót is meg tudja nevezni. Egyébként a víruseredet igazolása nehéz, és különleges laboratóriumi fölszereltséget igényel. Ha a családban vagy a környezetünkben ilyen, aránylag kevés tünettel járó lázas betegség jelentkezik, nem szabad megijedni, és nem kell a nyaralás azonnali félbeszakítására gondolni. De nem szabad a betegséget túlságosan fél vállról venni sem! Nem szabad elfelejteni, hogy az alacsony lázzal járó, enyhe »gyomorrontásos« tünetek mögött is néha súlyos betegség — példáuí vakbélgyulladás — rejtőzhet! Ezért minden lázas beteghez orvost kell hívni! Amíg az orvos megérkezik, a beteget hűvös szobában fektessük le, ha nagyon fáj a feje, kapjon a homlokára állottvizes borogatást. Láz- és fájdalomcsillapítóul kapjon a házigyógyszertárunkból Kal- mopyrin-, Barbamid-, vagy Amidazophenum-tablettát. Jól béválik a coffeint tartalmazó Antineuralgica nevű gyógyszer is. Ne erőltessük a beteget evésre, különösen akkor nem, ha hányingere van. Ha a lázas beteg szomjazik, folyadékot bátran kaphat, elsősorban citromos teát, limonádét, málnaszörpöt, vagy más üdítő italt. Az orvos érkezéséig helyes a beteget kétóránként hőmérőzni, és a mért értéket följegyezni. Ha az orvos nem rendelkezik másképpen, a lázmérést az orvosi vizsgálat után is folytatni kell. Két óránál gyakrabban hőmérőzni, vagy engedni, hogy a beteg minduntalan a hóna alá dug- dosa a hőmérőt, fölösleges és értelmetlen. A gyakori mérés eredménye, ha a láz nem múlik, csak izgatja a beteget és környezetét. Károly nem nézett sehova. Nagy gonddal fújta a füstöt. Es Beára gondolt. Talán nem is jobb nő Irmánál. De mégis. Ahogy megszólal. Felhúzza egy picit a szemét! És soha sem veszekszik. Pihenés mellette minden perc. Irma megszólalt: — Mi nem a régi? — s meglepődött nyugodt hangjától. — Hát ez az egész... A mindennapok. Az esték. A harminc rossz között egy jó. Nem előnyös ez az arány. — Arányban gondolkozol? Mit akarsz csinálni? — Nézd, Irma ... Arra gondoltam ... Öööö ... váljunk el. — És a gyerekek? Rájuk nem gondosz? — De. Ügy szeretném, ha a fiú velem maradna... És a két lány veled. Neked is jobb lenne, hidd el. — Ne győzz meg! És a lakás? — Hogy-liogy? Csak nem kívánod, hogy Gáborral albérletbe menjek?... Ti meg ellehetnétek a mamánál. — öten egy szobában? Ti meg ketten a két szoba-haliban?!... Sose volt valami nagy szociális érzéked. — Most kezded a cirkuszt? — csattant fel a férfi. — Semmilyen cirkuszt nem kezdek ... Azt meg sem kérdezted, hogy én akarok-e SZÓVÁ TESSZÜK Diplomakiilöobség — rangkórság? Az elmúlt napokban nagyon sok diplomát állítottak ki felsőoktatási intézményeink, melyeken még — ahogy mondani szokták — alig száradt meg a tinta. A diploma osztása annak, aki adja és annak, aki kapja — ünnep. Eredményes út végpontja, eredményt ígérő út kezdete ... Nemrégiben néhány friss diplomással beszélgettem terveikről. A téma érthető, hiszen az okmány kézhezvételének pillanatától már nem az államvizsga, a felkészülés az izgalmas, hanem a pályakezdés, az állás. Sok függ attól, hogyan kezd a friss diplomás, hogyan illeszkedik be az új közösségbe. Ahogy mondani szokták, »felvág-e« a diplomára, vagy érdemei szerint tiszteli az egyszerű embereket is. Főleg a műszaki-mezőgazdasági értelmiségi fiatalok esetében vetődik fel különös élességgel a kérdés. Egy sajátos jelenség azonban — amiről szólni szeretnék — nemcsak rájuk érvényes. Fiatal üzemmérnök említette, hogy nem azt kérdezték tőle egy tsz-ben, hogy milyen a diplomája, milyen a tanulmányi eredménye, hanem azt, hogy hol kapta. S ez még nem is lenne baj, ha a választ követő kézmozdulat nem egy lekezelő legyintés lenne: »jaa ... ott?!«. Azt hiszem ez a legméltatlanabb a diplomához és a diplomásokhoz is. Mert tehetsége, képessége, szorgalma szerint meg kellett dolgoznia diplomájáért a főagronómus- nak is egykor, s meg kellett dolgoznia az üzemmérnöknek is. Meg kellett dolgoznia az óvónőnek is és a középiskolai tanárnak is. Az tény, hogy a diplomák különbözőek, azonban nem »kézlegyintő« érték- rendszer alapján tehetünk különbséget közöttük. Mert ez a fajta különbségtétel egyszerűen — rangkórság ... T. T. A siófoki Petőfi sétányon szinte egységet alkot a céllövölde, a fehér mérleg meg a kölcsönző. Közös nevezőjük az, hogy valamennyien az üdülővendéget szolgálják. A céllövölde. Nem durrog hangosan a puska, inkább diszegyáltalán válni? Csak a döntéseidet közlöd. Mit érdekel téged a más élete ... Mindig megfutamodtál a nehézségek elől. Meg se próbáltad, hogy valami kiutat keressünk. — Dehogynem. Próbáltam ... Nem bírom, vagy nem akarom tovább. Irmán végigfutott a remegés. »Nem bírja tovább, nem akarja tovább. Erre tényleg nincs mit mondani.« — Hát jó. Azért egy nap gondolkozást időt csak kaphatok? — És elmosolyodott. Károly megkönnyebbült. Viharra, sírógörcsre is elkészült. Nyolc évig élt Irmával, és annyira sem ismerte, mint egy munkatársat. Károly korán kelt. Hétre ment a laboratóriumba. Irma még meg is csókolta búcsúzóul. — Szóval, este válaszolsz, ugye? — Persze — felelte Irma. Délután Károly levelet talált az asztalon: D öntöttem. Igazad van. szívem, ez így tény- '' leg nem mehet tovább. A kicsiket hatra hozza. haza Manci néni. Ma még a frldzsiderben megtalálod 0 vacsorájukat; Katinak adjál hashajtót, Zsuzsinak kend be az arcát sárga kenőccsel. (A fürdőszobaszekrényben!) Gábornak csinálj valamit vacsorára! Hogy mit? Találd ki! Hazaköltöztem a mamához. Hát jól van, szívem, váljunk el! Csók: Irma.« Regős István A régi börtöncellák között friss a levegő, a vasajtónak nyoma sincs már, inkább tágas folyosórendszerre emlékeztet az egykori marcali börtön. Malterszag terjeng, kőművesek vakolnak, a szerelők keze nyomán neonfény gyullad a falak között, ahol hosz- szú ideig csak csendes sötétség honolt. Megyénk munkás- mozgalmának harcosait, a ti- zenkilences kommunistákat hurcolták ide egykor. Az utókor — nagyrészt emlékezetük jegyében — emlékmúzeummá alakítja a börtönt, Mintegy másfél milliós tanácsi beruházással csaknem befejeződött az építkezés, hamarosan megkezdik a hely- történeti anyag, a régészeti és a krét zajjal kattan. Hiába várom a ».szívdöglesztő« szöveget is, amelynek így kellene kezdődnie: »Hát csak tessék, tessék! Lehet, csak folyvást...« Nincsenek csattanással föld felé zuhanó pléfigurák sem. Céltáblák vannak, vékony pálcáik vannak, cérnaszálak vannak. Ezeket kell eltalálnia a céllövőnek. Négy puska. Az MHSZ tulajdona. A pavilon is. A pult mögött fekete hajú, törékeny asszonyka: Szőke Ferencné. A harmadik nyarát tölti ebben a bódéban. Magyarázza a lehetőségeket: — A harminchat kört elérők már jutalmat kapnak. Csokit. Harmincnyolcnál kis üveg pálinka, harminckilencnél liter bor, negyvennél pezsgő jár. — És a cérna szakadásakor? — Egy kis doboz esik le. Cigaretta vagy más apróság van benne. Borús napon jártam ott, kevés volt a vállalkozó. — Főként a negyvenévesek lőnek célba. De a sportszak- körös gyerekek ügyesebbek. — Történt-e valami a három év alatt, amire rossz érzéssel emlékszik vissza. — Először féltem, hogy eltalálnak. Aztán megszoktam. És még valami van. Minden évben néhány részeg. Ezeknek nem adok puskát a kezükbe. Makacsok. Sokszor rendőr távolítja el őket. A »mérleges nénit« Békési Jánosnénak hivják. Nyugdíjkiegészítésként kért a tanácstól engedélyt. Hetven fillér egy mérlegelés, de van aki többet ad. Nagy a konkurrencia. A Bányász-üdülőben is van mérleg. Azért mégis jó, ha egy-egy turnus kicserélődik a közeli üdülőkben. Akkor új vendégek jönnek. Itt a súlyon kívül a hiúság is megméretik. Hej, de sokan szeretnének kisebb számot hallana, ha mérlegre állnak! Vannak, akik bizalmatlanok. Maguk tologatják a mérősúlyt. munkásmozgalom történeti anyag raktározását, kiállítások rendezését. Nagy ünnepre készül Marcali, augusztus utolsó vasárnapján ugyanis koszorúzás, múzeumavatás, szoborleleplezés lesz a nagyközségben. Megtudtuk, a járás lakossága nemcsak a helytörténeti anyag gyarapításához járult hozzá, hanem jelentős mennyiségben vásárolt téglajegyeket is. A járásbíróság keritésbás- tyái még eltakarják az új létesítményt, de a tanács tárgyal a fölöttes szervekkel, s reméljük a terveknek megfelelően parkos, virágos kert közepén emelkedhet majd megyénk legújabb múzeuma. És közben a kezükben felejtik a strandszatyrot, a fényképezőgépet. Aztán legközelebb — üres kézzel — örömmel állapítják meg. hogy »fogytak«. A sokat látott »merleges néni« csak mosolyog ezeken az apró ravaszságokon. A belkereskedelmi kölcsönzőben Homola Gyulánénak viszont nincs mosolyognivaló kedve. Egyrészt, mert a borús idő messzire kergette a parttól a vendégeket. Másrészt? — »Feledékenyek« az emberek. Egy vendég egyszerre kölcsönbe vett két takarót, két »pilleágyat«, két gumimatracot — aztán »elfeledkezett« arról, hogy visszahozza. Egy másik a kerékpárt »lovasítot- ta meg«. Pedig csak ideig-óráig örülhetnek a »zsákmánynak«! A kölcsönzéskor a boltosok följegyezték a személyi adataikat, hiszen ez a szabály. Bólint. Kintler Lászlóné eladó is. De evezzünk »békésebb vizekre«! Mennyi a forgalom? — Meleg napokon 1700— 2000 forint. — Mi a legkelendőbb? — A kerékoár és a sátor. — Az árak? — Itt van oéldápl a'kerékpár. Egy órára öt forint. Egy napra huszonöt. Egy hétre egy százas. — Az »árut« használat köz ben baj érheti... — Azért vagyok itt, ho?v ezt fölmérjem — mutatkozik- be Nagy József meós. — \ jegyzőkönyv után a kölcsö ’- zési cikket is megvizsgálom. Néha a kölcsönvevő a »vétkes« — ilyenkor fizet —, néha pedig maga a tárgy. Elkopott, régi. Végre jön valaki! Gyékényt vált ki. Fizet. De előbb felírják a személyi adatait. A boltvezető keskenyre húzott szemmel néz az arcába. Leskó László (Folytatjuk.) Dr. Wirth Ferenc kórházi főorvos Kölcsönzők, méretkezők, célbaiövők
