Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
ARATÁS ELŐTT M egyénk mezőgazdasági üzemei nehéz, sok gonddal járó két hónapot. tudhatnak maguk mögött. Eleinte a szárazság, majd pedig a túlzottan sok, szinte naponkénti eső okozott gondot. Mindez igen sok nehézséget jelentett termelőszövetkezeteinknek a mindennapi munkák szervezésében és végrehajtásában. A kukorica mintegy 15 százalékát elég későn vethették el, s az elvetett terület egy részén az állomány sárgulni kezdett. A pillangósok első kaszálása többször megázott, tápanyagtartalma csökkent. A gabonák jól teleltek, kipusztulás szinte alig volt. Megfelelő időben elvégezték a szövetkezetek a téli és a kora tavaszi fejtrágyázást is, a gyomirtás viszont hiányos, a terület mintegy 30 százaléka a sok csapadék miatt nélkülözi a vegyszert. Mindezt figyelembe véve a kalászosok terméskilátásai kiemelkedőek, még akkor is, ha az elmúlt hetek időjárása némileg csökkentette a reményeket. Ám ez egyben figyelmeztető is minden üzem számára: felül kell vizsgálni az aratással kapcsolatos előkészületeket. A jó terméskilátások a tervezettnél több termés betakarítását feltételezik, s ez nyilván többletmunkát igényei. Az őszi árpa és rozs túlnyomó többsége, a búzának is egy része megdőlt. Ezekről a területekről a betakarítás lényegesen lassúbb és aprólékosabb munkát követel. Ráadásul — és erre mindig lehet számítani —, ha egy esős aratás köszönt ránk, a felkészületlenségből mérhetetlen károk származhatnak. dályozta a kombájnok folyamatos üzemeltetését, a szállítóeszközök jó kihasználását. A jó felkészülés, szervezettség és programozás mindenképpen enyhíti és megszünteti ezeket a gondokat. Immár hagyományai vannak az aratás időszakában a szövetkezetek és vállalatok jó együttműködésének. Ezeknek a módszereknek (az átvételi idő megnyújtása, a soron kívüli kiszolgálás, a nyilvántartási idő meghosszabbítása, az állandó inspekció stb.) a megújítására ebben az évben fokozottabban szükség lesz. Az aratás és a betakarítás időszakában óriási anyagi és technikai eszközt működtetnek az üzemek. Ezeknek az eszközöknek irányítója, mozgatója ebben a munkában is az ember. A vezetők tervezik, ellenőrzik és szervezik, a kombájnosok, a traktorvezetők, a kétkezi dolgozók végrehajtják. Tökéletes összhang, a közért való felelősségérzet, a kölcsönös megbecsülés kell jellemezze az együttműködést. Évről évre egyre kevesebb ember vesz részt ebben a munkában, ezzel együtt nő a részvevők felelőssége. Ez azt követeli, hogy mindenki maximálisan feleljen meg munkahelyén a rá háruló feladatoknak. Szükségesnek tartjuk az idén is, hogy a termelőszövetkezetekben részközgyűléseken, brigádgyűléseken ismerjék meg a tagok a rájuk váró feladatokat. »A megtermett termést az utolsó megmenthető szemig be kell takarítani« — ez lehet a mostani felkészülési idő alapgondolata. Megyénk termelőszövetkezeteiben több mint 85 000 hektár kalászos Vár betakarításra, s ennek 82 százaléka búza. A feladat elvégzéséhez 719 kombájn áll rendelkezésre. Örvendetes, hogy a megrendelt kombájnok csaknem mind megérkeztek, a helyszínen vannak. Az AG- ROKER Vállalat az eredeti igényeken túli árualappal is rendelkezett, nemcsak kombájnból, hanem az aratási munkákhoz kapcsolódó bálázókból, szalmalehúzókból, homlokrakodókból és gabona- fúvókból is. Jobb lesz az alkatrészellátás Is. Emberi számítás szerint tehát elkerüljük azokat a nehézségeket, melyek az elmúlt években az alkatrészellátás terén jelentkeztek, arra azonban figyelmeztetnünk kell, hogy egy nehezebb aratási ciklus nagyobb alkatrész-felA z aratási időszak sajnos szinte minden évben a balesetek és tűzesetek számának gyarapodását hozta magával. Hatósági szerveink a fokozott ellenőrzésén túl elsősorban az üzemek vezetői, dolgozói kötelesek mindent megtenni az emberért és a megtermelt értékekért az elhárítás és a megelőzés érdekében. A személyi felelősség a baleseteknél és a tűzeseteknél igen nagy. A befektetett munka értelme döntően az előttünk álló időszak sikerétől függ. Bízunk benne: mindenki, aki részt vesz a nagy munkában, úgy dolgozik, hogy nyugodt lelkiismerettel ünnepelheti majd a gabona betakarításának befejezését. Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője használással és gépjavítással jár. Ma már szinte szükségszerű munkafolyamat az aratás szervezésében a gabona szárítása. A megye termelőszövetkezetei naponta mintegy 600, a Gabonafelvásárló Vállalat pedig mintegy 200 vagonos napi szárítókapacitással rendelkezik. Mindenképpen gyorsítja az aratást, ha a szövetkezetek élnek a szárítás adta lehetőséggel, sőt célszerű — ha erre mód van —, hogy bérszárítást is végezzenek a társgazdaságoknak. Megnyugtató módon csak így kerülhet a gabona magtárba. A Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat is készül a várhatóan nagyobb mennyiségű gabona átvételére, szárítására, raktározására. A gondok közismertek, a vállalat raktárkapacitása a múlt évhez képest alig bővült. Csökkentheti a nehézségeket, ha a termelőszövetkezetek bértárolással segítenek. A megyében mintegy 3,5—4 ezer vagon gabona bértárolására lenne szükség. Bízunk abban, hogy kölcsönösen előnyös feltételekkel a vállalat és az üze- meg ezt a gondot megoldják. Az előző években nem volt mindig zökkenőmentes a gabona minősítése és átvétele. A korrekt kapcsolat nem tűri el, hogy bármelyik fél jogtalan haszonra tegyen szert. Néhány átadóhelyen lassú volt az átvétel is, s ez olykor aka— Kérem, lenne olyan kedves megmondani, B. fogatos merre lakik? — Sajnos, nem tudom. A szomszéd faluból járok át ide. A beszélgetés színhelye az egyik termelőszövetkezeti iroda. A kérdezett adminisztrátor kereken hét éve jár át a szomszéd faluból munkahelyére. Látta már B. fogatost, de nem tudja, hol lakik. Kérdezek tőle még két nevet. Az egyik kérdezettet nem ismeri, a másiknak a lakását nem tudja. Mindkét tsz-tag, akiről érdeklődtem, fizikai munkát végez a szövetkezetben. Kis tsz-ről, »marokba férő« faluról van szó. Fiatal agronómus ismerősömtől megkérdezem: — Él-e még a nótafaragó K. bácsi ? Néz rám, elbizonytalanodik. Nem tudja, kiről van szó. Nem ismeri a falu egykori »hírességét«. A főkönyvelő, miután letette a telefont, hajlandó velem is foglalkozni. — Hol dolgoznak jelenleg a z.-i határban? Csodálkozva pillant rám, mint az olyanra szokás, aki rossz helyen kopogtat. Mondja is: — Ezt az agronómián kérdezze meg. Zavar ez az »agronómia«. Kis falu, kis tsz — minek ez a nagy apparátust feltételező szó? Egyébként: nem véletleSzínpadról a medencébe Folklórkavalkád a domboldalon Fürdőnadrág, bőgatya, lajbi, | sokszoknya köténnyel, bikini csizmával, kigombolt pruszlik — alatta fürdőruha —, melyet csak a színpadra lépés előtti utolsó pillanatban takar el a mellény. A látszat talán egy meglehetősen furcsa divatbemutatóra emlékeztetne, — pedig nem erről van szó, hanem az Ifjúság és művészet nevet viselő találkozóról, melyet másodszor rendeztek meg Igalzott a vízben, ivott egy korsó sört, aztán visszajött, leült a fűbe, és nézte tovább a műsort. A szereplők pedig félig felölötzve várták, .hogy rajuk kerüljön a sor, aztán amikor őket szólították, mintha nem is bágyasztotta volna el őket a nap, frissen perdültek a színpadra. Ám a fellépés után rögtön a medence következett... A rendezők— és azt hiNézőtér a domboldalon.-szemj az Igáiban fürdőzők — örömére a vártnál jóval több együttes jött el. Tízegynéhányra számítottak, és harmincnál hagytuk abba a számolást, amikor össze akartuk írni, hogy hányán is szerepeltek. De akkor még i0Nehéz lenne Hímzett kötén még csak felsorolni is, hogy kiket és mi mindent láthattunk vasárnap Somogy népművészetéből. Rangsorolni pedig fölösleges volna, hiszen a rendezvény célja nem az volt, hogy valamilyen sorrendet állítson fel. Bemutató, találkozó, szereplési lehetőség volt azoknak az együtteseknek, amelyek nem jutottak túl a Ki mit tud? selejtezőin, vagy nem kaptak meghívást a földvári néptáncfesztiválra. Mégis a ransoro- lást mellőzve, hadd említsem meg a nemrég újjáalakult BM együttes és a mesztegnyői csoport lendületes, nagy sikerű műsorát. A kórusok közül az egészen fiatalok mellett fellépett a már hírnevet szerzett törökkoppá- nyi és attalai menyecskekórus és a szépen éneklő kazsoki, bjissüi együttes. És ami a legjobban tetszett: az első rész zárószáma a Somogy északi, déli részéből érkezett kórusok együtt énekeltek kazsoki népdalokat. A változatos műsor r, öt-hat »péntő« alája. ri szép bemutatója volt a megye népi hagyományainak. Hallottunk népballadákat — a torvajiaktól —, láthattuk a kis- bárapáti népi játékot — amelyből a televízió filmet készített, és Angliában már be is mutatták. (Reméljük egyszer Somogybán is láthatjuk.) Bár a szabadtéri színpadon az együttesek és a közönség közti nagy térbeli távolság nem kedvezett a kevésbé látványos produkcióknak, mégis nagy sikere volt a somogygesz- tiek nagyon ötletes, kedves népi gyermek- és csúfolódó játékaira épített összeállításának. Lehetetlen mindenkit felsorolni, megemlíteni, aki vasárnap eljött és fellépett Igáiban. Pedig mindannyian megérdemelnék: együttesvezetők és tagok, rendezők, öregek, fiatalok — akik nemcsak szerepeltek, hanem tapasztalatokat adtak és kaptak, ám mindenképp tettek valamit Somogy hagyományainak ápolásáért. Simon Márta ban — pontosabban az igali strand mögötti domboldalon. Vasárnap harmincfokos melegben — néhány lépésnyire az enyhülést adó víztől — csendültek fel Somogy legszebb népdalai, perdültek táncra népi együttesei. Ez a magyarázat talán már érthetőbbé teszi a jelen levők — közönség és szereplők — felemás öltözékét. A nézők nem fogytak el a délelőtt tíztől délután ötig tartó (az egyórás ebédszünetet nem számítva) nonstop műsorról. A domboldal mindig tele volt érdeklődőkkel. Igaz cserélődtek: akinek melege volt, megmártóNEM TUDJA A JOBB KÉZ... Kis tsz - nagy szakadék nül nyitottam be éppen a »könyvelésbe«. (Hogy én is »fellengzzek« egyet.) Kíváncsi voltam rá: a főkönyvelő tájékozott-e a napi termelőmunkáról? Nem. Nem az. Felvilágosítással nem tud szolgálni. Idős parasztember, az állat- tenyésztésről diskuráltunk vele. Érti a szakmát. De egyszerre — már a búcsúzásnól — kibukik belőle: — Az állattenyésztési brigádvezető még csak ismer, mert avval mindennap összehoz a munka. De a növény- termesztők agronómusa eddig nem mutatkozott be. Pedig ott szállásol tőlünk a negyedik házra.,. És elégedetlen. Ügy érzi: *a szép kereset az szép kereset — de mégsem elégséges az emberfiának«. Igaza van. — Figyeld meg, öregem — mondja állatorvos ismerősöm —, ma már a faluba is betört az elidegenedési hullám. Engem még csak ismernek a kétkezi dolgozók, és én is ismerem őket. De nem egy helyen a saját tsz-jogászukat sem. És az sem őket. Pedig hát voltaképpen egymás munkáját kellene segíteniük. Az elidegenedésben ugyan nem hiszek, az állatorvos »fölfedezésében« mégis van igazság. Ahogy ő mondta: »sok helyen«. — Nézd — folytatja —, valahogy úgy érzem én, erre is rá lehet húzni: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Mert a jogász, az agronó- mus, az adminisztrátor á jobb keze, a tsz-tag meg a bal keze ugyanannak a testnek. Együtt kell mozogniuk. Ez törvény! Különben kész a diszharmónia. És az csak Weöres verseiben bájos. _ — Nevetségesnek és felfu- valkodott embernek képzelem én a te főkönyvelődet — mosolyog az n.-i főagronómus. — Nálunk ez másképp van. Géza, gyere be, légy szíves! Az n.-i főkönyvelő is szemöldökét felhúzva hallgatja az én eseteimet. — Ezért nem lesz azokban a falvakban jó tsz, amíg ezen a szemléleten nem változtatnak — prófétái. — Csak azt tudnám: a tervkészítés időszakában hogyan tudnak így dolgozni egymással? Az »agronómia«, meg a »könyvelés«. Mert nem elegendő az, ha tudjuk, mekkora a terület, mekkora a pénzmennyiség, amelyik rendelkezésünkre áll. Azt is tudnia kell a főkönyvelőnek: mit bír el a traktorosbrigád, vagy mennyire lehet számítani a növénytermesztésben dolgozó asszonyokra. Ehhez pedig az szükséges, hogy év közben egy percre se szakadjon el a mindennapi munkától meg az emberektől. Érdekelje — mert érdeke! — a szamokon kívül az is, mi van a számok mögött. Mennyi verejték, mennyi energia. És mennyi fölösleges erőfeszítés esetleg. Mert néha az is előfordul, hogy félannyi fogcsikorgatással nagyobb hegyeket tudnánk elmozdítani, ha okosan csinálnánk, mint így. Miért ne a főkönyvelő agyában vagy az adminisztrátoréban gyulladjon ki az »isteni szikra«? Olyan lehetetlen lenne ez? Nálunk már volt ilyenre példa. De itt tudja a beosztott könyvelő is, hogy X. bácsi vagy P. traktoros aznap merre található. Azt szokták mondani: vezetni ma művészet. Én meg úgy helyesbítem ezt: csak annak, aki nem ismeri a többieket. Aki ismeri őket, annak nem is olyan nehéz. — Szomorú, hogy a leginkább ilyenné deformálódott nézetűek éppen azok közül valók, akik ma is a kazlat rakják, vagy a vetőgép »trónján« ülnek — szögezi le kategorikusan V. elnök. — Nézne meg ezeken a helyeken eg.y- egy fizetést. Szinte azt is elvárná egyik-másik, hogy akinek fizet — meghajoljon előtte. Mintha bizony saját pénzesládájába markolt volna, hogy kegyesen garast osszon. Pedig ott laknak mindketten, ugyanabban a faluban, szinte egymásnak szomszédai. De ha a másik faluból is jár oda az illető adminisztrátori munkakörben foglalkoztatott; akkor sem hordhatja fenn az orrát! Nincs igazam? Lehet, hogy egy kissé szenvedélyes volt, de — természetesen — igazat adok neki. És az sosem baj, ha szenvedélyes valaki, csak igaza legyen. Most aztán már eljött a tanulságok levonásának ideje, és annak bevallása: nem akartam én egyetlen »jobb kézként« dolgozó irodistát, agro- nómust sem bántani evvel a kis írással. Egyetlen olyat sem, aki nem marasztalható el e tekintetben. A tanulságokat pedig kimondták helyettem mások. Akik azonos munkakörben dolgoznak az »elidegenedettekkel«. Leskó László Somogyi Néplap