Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

AX miHP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVin. évfolyam, 134. szám. Péntek, 1972. június 9. Minden szem cseresznyére, meggyre szükség van Előlegezett köszönet A tulipánfa virága A Budapesti Telefongyár is részt vesz a közlekedés biztonságáért folytatott tevékenység­ben. Az utóbbi néhány év során többféle elektronikus vasútbiztosító berendezéssel jelent­kezett a MÁV, több állomását szereli föl ezekkel a készülékekkel. Képünkön: A diszpé­cser-asztalt meózzák. Voluntas Lengyel különkiadás Megjelent a kaposvári Tán­csics Gimnázium önképzőköré­nek, KISZ-szervezetének lap­ja, a Voluntas. Ezúttal külön­kiadásban ismerteti mindazt az anyagot, melyet az UNESCO- iskola tanárai, diákjai gyűj­töttek össze Lengyelországról. Lengyel kiállítás iskolánkba«* címmel tudósítást olvashatunk a kiadványban. Foglalkoznak a cikkek Lengyelország törté­netével, a lengyel irodalom, színjátszás, zene históriájával, sőt ízelítőül műfordításokat is olvashatunk lengyel költészet­ből. Elemző cikk foglalkozik a második világháború idején hazánkba menekült lengyelek­kel, a somogyi lengyel isko­lákkal. Hangulatos beszámolót olvashatunk a lengyel—ma­gyar barátságról, a baráti nép sportéletéről. Kevés a cseresznye, »rosszul kötött«, a minőség ellen is ki­fogások vannak. Sok fajtát ért fertőzés. Mindebből követke­zik, hogy kevés jó minőségű cseresznye került az üzletek­be. A felvásárlási árak éppen ezért jók. Közeleg a meggyszezon is. A megye felvásárló kereske­delme felkészült e fontos gyü­mölcs fogadására. A göngyö­legek ott vannak már az áfész felvásárlóinál A cse­resznyéhez hasonlóan a tava­lyinál gyengébb a termés a meggyből is. A konzervgyá­raknak a belkereskedelmi és az exportigények teljesítése végett szükségük van a pándi és cigánymeggyre. Országos érdek tehát, hogy minden szem cseresznye és meggy a felvásárlóhelyekre kerüljön. Sajnos, több éves tapaszta­latuk azoknak, akik cseresz­nye- és meggyérés idején jár­ják a hegyet, a házikerteket, hogy gyakran találnak olyan, gyümölccsel teli fákat, melyek terméséből csak a madarak lakmároznak. Tenni kell tehát valamit, hogy a gyümölcs megmarad­jon. Az áfészek felvásárlói sokat segíthetnének. Ök — kü­lönösen a gyakorlattal rendel­Tegnap az esti órákban kap­tuk az értesítést, hogy Ötvös- kónyiban a Dózsa György u. 27. számú házban, Komáromi József udvarán leégett egy szerfás sertésól. A tűz, melyet a helyi lakók és a nagyatádi tűzoltók oltottak el, gyermek- játékból keletkezett. A becsült kár mintegy ötszáz forint, a sertésólon kívül tizenhat nád­palló és egy gyermekkerékpár égett el. Az esethez mindenképpen egy megjegyzés kívánkozik: vége a tanévnek, és gyermek­berkekben nem kicsi a felsza­badult öröm. Ez a »nagy sza­badság", a pajkosság nem egyszer súlyos következmé­nyekkel jár. A jelen eset a kezők — ismerik a gazdák gyümölcsöseit Mozgósítaniuk kell azokat, akik képesek le­szedni a gyümölcsöt. Fel kell hívniuk a tulajdonosok figyel­mét a jó árakra. Sok terme­lőnek jelent nehézséget a gyü­mölcsnek a felvásárlóhelyre való szállítása is. Ebben szin­tén adhatnak az áfészek — tagsági szolgáltatásként — fu­varozási segítséget. Volt már követendő kezde­ményezés például a somogy- szobi szövetkezetben, ahol szinte »menetrendszerűen« vették fel a »hegyen« az áfész gépkocsijaira a gyümöl­csöt és szállították a felvásár­lóhelyekre. Több fogyasztási szövetkezetnél alakult ki az elmúlt években az a gyakor­lat, hogy gyümölcsszüret ide­jén idegilenes felvásárlóhelyet létesítettek a hegyen. A sze­dés munkáját, segíthetik — mivel megkezdődött a szünidő — a diákok is. Helyesen cselekszik tehát valamennyi felvásárló szövet­kezet, mely az átlagosnál töb­bet tesz azért, hogy a külön­böző gyümölcsök minél na­gyobb mennyiségben kerülje­nek a fogyasztó asztalára, il­letve a konzervgyárakba. D. Z. kár nagyságát tekintve inkább intő figyelmeztetésnek számít. Legyünk óvatosabbak, ilyen szempontból is jobban ügyel­jünk megérdemelt szabadsá­gukat élvező gyermekeinkre! A mólón egy horgász hévvel magyaráz. Szakértelemmel szól a széljárás és a halfogás közötti összefüggésekről, az angolna száj méretéről, zsinór­ja szakítószilárdságáról. Vilá­goskék üvegrost-botjain csil- log-villog a sok nikkel. Egy fiatal hölgy meglátja a haltartó hálót. Tegnap a kezembe került a Magyar Távirati Irodának egy híre, és bevallom, meghökken­tettek a számok. Mert mi mindannyian, akik hosszabb vagy rövidebb időre igénybe vesszük mindazt, amit a Ba­laton nyújthat, nemigen gon­dolunk — de legalábbis na­gyon ritkán — azokra a tíz­ezrekre, akik azon fáradoz­nak, hogy jól érezzük magun­kat. »A vendégsereg ellátásáról körülbelül húszezren gondos­kodnak, ötezren szolgálják a beutaltak kényelmét, 200 000 turistát kell az idegenveze­tőknek ellátniuk, kétmillió utasra számítanak a hajósok, több tízezren vesznek részt közvetve a vendégek ellátásá­ban.« Meghökkentő számok. Tíz­ezrek értünk. A pultok mö­gött állókra gondolok; a sok száz gépkocsivezetőre, aki öt­hat megyéből szállítja nap mint nap a zöldséget, a gyü­mölcsöt; a forró kemencék előtt dolgozó pékekre, akik »előteremtik« a napi ezer má­zsa kenyeret és péksüteményt; a fagylaltárusra, aki százezres tételekben számolja a naponta kimért fagylaltadagokat; a tejesautókra, a felszolgálókra. A tízezrekre, akik a háttérben dolgoznak, fáradnak, veríté- keznak. Akikre ritkán gondo­lunk ott a parton, viszont, akiket nyomban észreveszünk, ha valami nincs rendjén, ha a hatalmas gépezetbe va­lami hiba csúszik. A szezon kezdetén vagyunk. A tízezrek már megkezdték a munkát a háttérben. Kíván­junk nekik eredményes nya­rat. És hadd záruljanak ezek a sorok azzal: előre köszönünk mindent! — Ott a vízben egy cekker! Jé, és hal is van benne! — visítja a felfedezők örömével. A horgásznak fennakad a szeme a felháborodástól, a naivitásnak ettől a soha nem tapasztalt mértékétől. — Cekker! — rebegi elha- lóan. —Jó, hogy nem hajnec- cet mond. Figyelmeztető Tűz Ötvöskónyiban Balatoni apróságok A siófoki kikötőben egy hosszú távcső meredezik a ma­gyar tenger felé. Gazdája már kora tavasz óta a szabad ég alatt lehet, mert kopasz feje búbja csokoládébarna. Regge­lente egy triciklivel jelenik meg szokásos helyén. Lepakol­ja a szerszámokat, műszereket, ■a sárgaréz távcsövet, a garan­táltan pontos mérleget. Egy forintért mindenki igénybe ve­heti a szolgáltatásokat. (Rossz nyelvek szerint a csónakokban napozó hölgyeket távcsövön keresztül már csak dupla tarifa ellenében lehet megszemlélni.) Az egyik nap eldorádó volt a kikötőben. A tulaj bemá­szott a tűző nap elől a tricikli alá, és jóízűen elaludt egy pokrócon. A potyázok nagy örömére szorgalmasan átdur­molta a délutánt. Mindenki ingyen nézhetett vagy mérle­gelhette magát. Soha nem lá­tott tömeg tülekedett a távcső körül. Pedig nem is voltak a vízen csónakok! Csak hát amiért nem kell fizetni, an­nak külön zamata van. Ami­lyen édesdeden mosolygott ál­mában a tricikli alatt a tulaj­donos, ő is valami hasonlóról álmodhatott. wíedárd-nafri meditáció — Ilyen medárdos és egyéb népi legendákhoz nem fűzök komenntárt. — Medárd... Mit is jelent ez? — Szakadjon, ahogy lefér az égből, nem lehet bírni ezt a hőséget. — Mit bánom én a negyven napot. Csak most ne essen. Lakásfestés... — Napsütést, napsütést, és újra napsütést! Nyaralni me­gyek! — Zápor-, zivatarzóna kö­zeledik nyugatról. Talán me- dárdkor nem éri még el ha­zánkat. Persze a népi megfi­gyelések csak általánosság­ban és hellyel-közzel válnak be. — Nekünk, a mezőgazda­ságnak az a jó, ha most leg­alább tíz napig jó idő lesz. A kapásoknak kell a meleg. De aztán kell újra az eső is, mert ha tartós lesz a hőség, »meg­szorul« a gabona, apadtak lesznek a szemek. A sok eső­től viszont a földön fekvők mennek tönkre, kicsíráz­nak . Az egész úgy kezdődött, hogy ránéztem a naptáramra tegnap, és vízióm keletkezett. Egy hatalmas kérdőjelet lát­táin a felett, ahová az volt írva: Csütörtök 8. Medárd. A kérdőjel lelógott a naptárról, sőt mintha nőni kezdett vol­na. Ez volt az a pillanat, mikor konok elhatározás szü­letett meg bennem: ha törik, ha szakad feleletet keresek erre a kérdőjelre. Mert az igaz, hogy Medárd püspök immár több mint ezernégyszáz éve halott, de a legenda, a népi megfigyelés azóta is tartja magát: ha ha­lálának napján esik az eső, akkor negyven napig abba sem hagyja. Mi lesz az idén? Te felhőt­len kék ég, mi lesz a követ­kező negyven napon, ami pontosan július 17-ig, Elek napjáig tart? Az elhatározás hajtott. Kér­deztem ismerőst és ismeret­lent, szakembert és nem szak­embert, meteorológust és ag-t ronómust. A furcsa kérdésre furcsa válaszokat kaptam: Eddig jutottam. Te felhőt­len kék ég, ezek után mit is kívánjak?! Mert: kell a meleg — nem kell a meleg, kell az eső — nem kell az eső, kell a napsütés — nem kell a hő­ség... Hogy mégis mi. lesz a kö­vetkező negyven napban? Szerintem tegnap volt hely, ahol esett az eső, volt, ahol egy csepp sem hullott. Ebből következően a várható időjá­rás július 17-ig: napsütéses, derűs idő, esetenként felhőát­vonulással, esővel, előtte vagy utána lehetséges az északi, déli, keleti, nyugati (nem ki­ránt törlendő) irányú szél. Izgatottan várom Medárd- napi időjóslásom megvalósu­lását .., V. M. \ A vasút biztonságáért TARKA S030IÍ A művészvilág anekdotakincséből Gerhart Hauptmann, fél évszázadon át a legneve­sebb német színműíró, ki­lép berlini szállodája ka­puján, hogy az odaren­delt bérkocsin egyik drá­mája bemutatójára hajt­hasson, amikor egy ke­ménykalapos férfi elébe állt, és karon ragadja. — Gerhart Hauptmann, mi? — Igen, kérem. — Hát nem ismersz meg engem? A költő némi habozás után, sajnálkozva: — Azt hiszem, nem. — Micsoda? Hát hogy nem ismersz meg? Mett- ge, Kari Mettge... A fő­reáliskolában egymás mellett ültünk a padban. Hauptmann bólint, mint áld kezd emlékezni. Ekkor a keménykalapos a vállára csap: — Jól van, na. De ‘ mondd csak, Hauptmann, mi a fenét csináltál te azóta? *• * » A neves, idős jeüemszí- nész azzal dicsekedett kartársainak, hogy a nők még mindig elárasztják rajongó szerelmes levelek­kel. A kíváncsi kollégák egyszer megpillantanak öltözőasztalkáján egy fel- bontatlan levelet. Mielőtt a címzett megjönne, óva­tosan félbontják, s a kö­vetkező szöveget olvassák benne: »Uram, ha tizen­négy napon belül nem fi­zeti ki maradék tartozá­sát, kénytelenek leszünk az összeget törvényes el­járás útján behajtani. Aláírás... Cég.« Alig ra­gasztják vissza a boríté­kot, belép a neves színész, felbontja, elolvassa Az­tán enyhe fejcsóválás kí­séretében, mosolyogva így szól: — Ó, te kis buta, te kis buta... I # 9.* Richard Strauss szen­vedélyesen kártyázott. A neves zeneszerzőt egyik tisztelője egyszer két játszma között figyelmez­tette : — Gondolja meg, mes­ter, mennyi időt veszteget el így! Strauss elismeri: — Csakugyan, ' ebben igaza van. A keverés mindig túl soká tart. * * * fi Theo Lingen, a népsze­rű vígjátékszínész a lip­csei pályaudvaron észre­veszi, hogy valaki hosz- szan, figyelmesen mérege­ti. Az ismeretlen végül megszólal: — Bocsánat. Az úr nem Theo Lingen fivére? — Nem. Én magam va­gyok Theo Lingen. — Vagy úgy, akkor azért hasonlít rá! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye» Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefou: 11-510, 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinea S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár Latinea Sándor u. 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents