Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

Két kaposvári kiállítás VAKÁCIÓ MÁTÓL! Sikeres kezdet — Magyar tájak Egy időben két képzőművé­szeti kiállítást látható Kapos­váron, s talán mondani sem kell, hogy ez júniusban szo­katlan. Ez a két kiállítás erő­sen rácáfol ugyanis az »ubor­kaszezon-elméletre«, mely ilyenkor, nyáron érezteti ha­tását. Ungvári Judit első önálló kiállítása a TIT-székházban nyílt meg. Vannak tehetségek Somogybán, a megyeszékhe­lyen, akik még felfedezésre várnak, észre kell venni őket — ebben a rendszeres támo­gatásban jeleskedik a TIT megyei szervezete. Ungvári Judit neve már nem cseng ismeretlenül a me­gye képzőművészeti életében, a közös tárlatokon egy-egy képpel szerepéit eddig is. A teljesebb bemutatkozás igazol­ja a részsikereket; egy fiatal alkotó eredményekkel biztató lépései. Nem a távolság kiter­jedését kell még keresnünk Ungvári Judit bemutatkozásá­ban, hanem egy-egy művének sikeres megoldását. így a fél- sikerek is csak egyes alkotá­sokra vonatkoztathatók. Ungvári Judit képalkotásá­nak kibontakozó sajátossága a líraiság, melyet nem is annyi­ra a hangvétele eredményez, A MÁSODIK emeleti, zajtól mentes, hangulatos szobában lassan telnek a percek. Kelle­mes, puha fotelok szolgálják a csendet, a nyugalmat, s a fa­lak mentén körbefutó méltó­ságteljes könyvespolcok a tartalmat, az elmélyülést. Itt benn, a sajátos levegőjű szo­bában szinte minden szó meg­méretik, túl könnyűnek vagy súlyosnak bizonyul. Ám a másfél órás nyitvatartási idő­ből már csaknem egy órát töltöttünk beszélgetéssel anél­kül, hogy »hivatalosan« is za­vartak volna. — Mindig ilyen nagy itt a tumultus? — kérdeztem nem minden él nélkül, de aztán a hallottak alapján némiképp meg is bántam. Mert a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyára műszaki könyv­tárának esetében is igaz, hogy leegyszerűsítve, fekete-fehér­ben látni a dolgokat — noha egyszerűbb —, de nem iga­zibb. A műszaki ismeretek gyors elavulása láttán nem kevés szkepticizmussal szokták meg­említeni, hogy a gyárak mű­szaki könyvtárának állomá­nya legalább felerészben ma már használhatatlan. Sok az olyan munka, amely tíz-húsz évvel korábbi állapotokat, technikát, technológiát dolgoz fel, s ezeknek most legföljebb múzeumi értékük lehet. Nos, mint Kisdeák Erzsébet, a könyvtár vezetője elmondta, már évek óta nagyarányú se­lejtezést végez a könyvtárban, s ma az állomány nagy része modern, korszerű ismereteket tartalmazó könyv. Jelenleg 2600 kötet közül válogathat­nak az érdeklődők. BESZÉLGETÉSÜNKBŐL az is kikerekedett, hogy a ha­gyományos könyvtári munka, a könyvkölcsönzés némiképp átalakulóban van. Egyes fej­lesztési feladatok, technoló­giai problémák megoldásához igen jó segítséget nyújtanak a szakfolyóiratok és a külföldi szaklapokban megjelent cik­kek. Ezek a rövidebb lélegze­tű tanulmányok egyes részfel­adatok megoldásához kitűnően használhatók, s hogy a gyár műszaki értelmisége hozzájut­hasson, a könyvtárnak egyre nagyobb a figyelő-, szervező szerepe. Rendszeres kapcso­latban állnak az Országos Műszaki Könyvtár dokumen­tációs csoportjával, amely idő­szakonként témaösszesítőt küld a gyárnak. Tavaly például összesen 39 fordítást kértek a dokumentációs csoporttól. A figyelemfölkeltés és a szak­cikkek megfelelő helyre való > hanem a természet fel for­dulása. Ezt úgy teszi, hogy — egyelőre kísérletezve — pre­cíz finomságúan lerajzol pél­dául egy virágzó gyümölcsfa­ágat és egy sáskát. Ez a Ta­vasz című kép. A japán raj­zok finomságával kelti életre újra a természet világét, an­nak örök szépségét, Szitakötők című rajzán a játékosság üt át. Az áttételesebb gondolko­dásra és képformálásra is ta­lálunk szép példákat. A Fa­törzs egy különös képzetét idézi föl a nézőben, a Godóra várva — tragédia. A Godó nem filozófiái »vitakép«, ha­nem nagyon is őszinte fájda­lom, emberi kín, gyötrelem. A Képcsarnok Vállalat új­szerű kezdeményezését fedez­hetjük föl a Vaszary-terem- ben. A vállalat neves festőket kért fel a magyar táj bemu­tatására, címe is a festmény­bemutatónak: Magyar tájak. A kaposvári közönség szép munkákat kapott a huszon­hat alkotótól. Az összegyűlt anyag frissesége a sokféle stí­lusnak is köszönhető, tehát ki­ki megtalálhatja a maga fest­ményét. Bánovszky Miklós Badacsony a víz felől című eljuttatása a könyvtárosnak mind több energiáját, munká­jának egyre nagyobb részét foglalja le. Jár még a két textilipari fo­lyóirat, a Pamutipar és a Ma­gyar textiltechnika is, össze­sen 25 példányban. Paradox módon nagyon örültem, amikor Kisdeák Er­zsébet a nem túl magas láto­gatottság okait elemezve el­mondta, hogy nagyon sok szakmunkás jár hozzá ezért vagy azért a könyvért. De ... a könyvtárban levő, az elek- ronikával és egyéb szakmai ismeretekkel .foglalkozó könyv­re sokszor nincs szükségük, mert ez már megvan a saját házikönyvtárukban. S úgy Először úgy volt, hogy a Rio de Cruz-i filmfesztiválra utazom reprezentálni, de az­tán mégis inkább úgy dön­töttem, hogy egy puszpáng- bükkösi irodalmi est rendezé­sét vállalom. Hiába, kényel­mes ember vagyok. Pusz- pángbükkös ugyanis lényege­sen közelebb van, mint Rio de Cruz... Meg talán azért is, jobban csábított ez a meg­oldás, mert ebben a műsor­ban a nagy Rábavölgyi Meny­hért is hirdetve volt, ami már egymagában„ élmény. Nekem. A puszpángbükkösie- lcet pedig nem kérdezte meg senki. Délután érkeztünk meg a községbe, és jó kedvemet rög­tön elrontotta a kultúrház igazgatója, amikor tudomá­somra hozta, hogy az esti elő­adás iránt semmi érdeklődés nincs. Egy árva jegyet sem tudtak eladni elővételben. Mindez azonban még nem ad aggodalomra okot, mivelhogy a közönség csak azért nem tülekszik a pénztár előtt, mert a faluban egyszerűen nem hiszik el, hogy a nagy Rába­völgyi Menyhért Puszpáng- bükkösön akarja eltékozolni istenáldotta tehetségét. — De hiszen a neve rajta van minden plakáton! — próbálkoztam magyarázkod­ni. — Nézze meg, akkora be­tűkkel hirdetjük Rábavölgyi Menyhértet Puszpángbükkö- sön, mint egyes metropoli­sokban az Omnia kávét szok­ták! ... — Az nem számít — trom­képe a látvány szépségét idé­zi föl a táj szerelmeseinek. Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy-díjas fonyódligeti tája erősebben hat az érzel­mekre, kontrasztos tüzes szí­nei vihart kavarnak a tó fö­lött. Az egyik legsikerültebb alkotás Imre István Kossuth- és Munkácsy-díjasé. Az ottfe­lejtett mák című, vegyes tech­nikával készített képe sodró lendületű, komor hatású táj- líra. Kádár J. Miklós Virágok című csendélete a műfaj leg­jobbja ebben a válogatásban. Szentiványi Lajos Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes mű­vész Nyitott ablak előtt című képe kívánkozik a felsorolá­somba, Záborszky Viola Ápri­lisa és Xantus Gyula Balatoni tája. Kiemelkedőnek tartom Szabó Vladimir kétszeres Kossuth-díjas Balatonfüredi tavasz című alkotását. A kép rendkívül gazdag tartalmat hordoz, megjelenítése egyéni, világos, érthető és szépséget sugárzó. A Képcsarnok Vállalat kez­deményezése Kaposvárról in­dul el, bizonyára elterjed or­szágosan is, és vissza-visszatér ilyen színvonalas tárlatokkal megyénkbe. gondolom, ez az állandó belső igényből táplálkozó érdeklő­dés — amely tulajdonképpen konkurrencia a műszaki könyvtárnak — a gyár és a műszaki kultúra fejlődésének egyik biztos alapja lehet. A műszaki könyvtár szerepe tehát, úgy vélem, átalakulóban van. A mechanikus kölcsön­zéssel ellentétben erősödik a figyelő-szervező tevékenysége, párhuzamosan a gyár égető fejlesztési feladataival. Itt egyre inkább a saját műszaki gárdáé a szó. S A CIKK VÉGÉRE kíván­kozik még egy adat. A gyár az olvasottság tekintetében az első között van a nagyvállala­ton belül. folt le az igazgató. — Mife­lénk már nem hisz a nép ... A múltkoriban is úgy volt például, hogy fellép nálunk a népszerű Grimbusz Aranka, de helyette csak a száj- és körömfájás lépett fel. Igazán nem csoda, ha ezek után bi­zalmatlanok a dolgozók ... — De bocsánat! Rábavölgyi Menyhértet, aki már szinte haladó hagyomány, akit a műemlékvédő bizottság a sa­ját színészének tekint, aki még a Tenkes kapitányában tűnt fel, egy ilyen művészt nem tehetünk ki annak, hogy érdektelenségbe fulladjon a műsora! — Szó sincs róla! Telt ház lesz, csak előbb meg kell nyugtatni a közönséget, hogy Rábavölgyi Menyhért csak­ugyan megérkezett a község­be ... Sétáltatni kell! — Mit kell csinálni? — Mondom: sétáltatni — magyarázta a hangjában né­mi sértődöttséggel az igazga­tó. — Végig kell vele vonulni párszor a promenádon! — Hol, kérem, szeretettel!? — A -promenádon... az eszpresszó és a nagytemplom között... Vasárnap ilyenkor ott vannak a legtöbben ... Sétálnak egy órácskát, s hí­re megy, hogy megérkezett Rábavölgyi Menyhért, és meglátja: estére zsúfolt há­zunk lesz. Belőlem csak a ta­pasztalat és a jóindulat be­szél! Nem ellenkeztem. A kocsi­ban várakozó Rábavölgyi Tegnap, a ragyogó fényű június 8-án az utolsó csengő olyan élesen szólt, olyan han­gosan, ahogy minden tanév­ben csak egyszer. A felnőttek számára — akik véletlenül meghallják — ez ugyanolyan, mint a többi, de a diák szá­mára jeladás. Bűvös, varázs­latos csengőszó, és attól olyan hangos, mert belül visszhang­zik. Hurrá, vakáció! Menyhérttel igyekeztem ta­pintatosan közölni, hogy sé­tálni megyünk. Erre azonban semmi hajlandóságot nem mutatott. Arra hivatkozott, hogy ez nincs benne a szer­ződésében, különben is neki előadás előtt el kell mélyül­nie. Nagy nehezen azonban mégis kötélnek állt, amikor arra figyelmeztettem, hogy a népszerűség mi mindenre kö­telezi az embert. Sűrű dobo­gások közepette végül is ki- kászálódott a kocsiból,y és el­indultunk vasárnap (délutáni sétánkra a promenádon. A kultúrházigazgatónak igaza lett. Az öregasszonyok még a pletykálkodást is abbahagyták, a kerítésekhez lopakodtak, és hunyorgó, szemérmes pillan­tásokkal kísérték a nagy Rá­bavölgyi Menyhértet, miköz­ben a lelkűk mélyén úgy el­pirultak, mint amikor először csalták meg a férjüket. A kocsmában félúton megállt a kés, sokan elhalasztották a menetrendszerű vasárnapi pofozkodást... a haragosok kibékültek, a barátok pedig összevesztek azon, hogy ki kérjen előbb autogrammot a nagy Rábavölgyi Menyhért­től, az egész ország népszerű Menyusától. Mindenki az utcára tódult, fiatalok és öregek — nemze­déki ellentéteket félretéve — egyaránt nagy érdeklődéssel bámulták a ritka látványos­ságot. — A hurrá az rendben van, bácsi kérem, de a vakációt még nem jó elkiabálni, leg­alábbis bizonyítványosztásig nem. Mert tessék csak meg­nézni a ballagó nyolcadikoso­kat. Sokan nehéz szívvel ének­lik a »véndiákot«, de nem azért, mintha fájna nekik el­szakadni a sulitól! Dehogy! Attól fél némelyik, hogy nem kell-e megismételnie a balla­gást jövőre. A hatodikos nebuló tele van Közben elkaptam a hango­kat, az áhítatos és ámuldozó párbeszédeket, amelyek nyo­mon követték sétánkat. — Né, mán ki megy ott! — lökte oldalba bögyös, gúvadt szemű asszonyát egy rátarti férj. — Né mán, ott mén, akit a múlt héten láttunk a tévé­ben ... — A Rita Pavóne!? — áí- mélkodott az asszony. — Egy csudát — tudálékos­kodott az ember. — A Rita az sokkal szeplősebb, ennek meg még bajsza is van... Ez a Rábavölgyi Menyus ... És mi közben csak róttuk az utat, fel-le. Az esti előadás minden igyekezetünk ellenére — ér­deklődés hiányában — mégis elmaradt. Az igazgató a ke­zét tördelte, a felesége viszont gúnyos, oktató hangon lec­kéztetett meg bennünket: — Nem is érdemelnek mást. Minek kellett egész délután mutogatni magukat a főut­cán?! Nem bolond mifelénk a nép este olyasmiért fizetni, amit nappal ingyen is látha­tott! Menyussal egymásra néz­tünk. Néztünk, a tekintetünk fáradt volt, és törődött, de abban mindenesetre egyetér­tett ez a pillantás, hogy talán soha nem fogjuk megismerni a puszpángbükkösi közönség lelkivilágát. És a kultúrházigazgatóét sem.., Ágh Tihamér fenntartással még, a nyarat meg a végzősök bánatát illetően. Éppen ezért hadd tegyük hoz­zá: a tegnap ballagó nyolca­dikosok, akik még egyszer be­járták az általános iskolát, az udvart, a szeretett és néha nem szeretett osztálytermeket, nehéz szívvel búcsúztak. És a bizonyítványtól függet­lenül: csak azért is vakáció! Fagylaltok, nyaralások, víz, napfény, foci, utazás és persze munka is. Érdeklődtünk a megyei ta­nács művelődésügyi osztályán Bakán Zoltán főelőadótól, hogy hol vállalhatnak munkát a tanulók. — Elsősorban a gyümölcs­szezon lesz majd jó lehetőség. Az állami gazdaságok várják a diákokat Kiskorpádon, Bár- dibükkben, Kutason. A nyá­ron ellenőrzik a tanulók mun­káját; azt elsősorban, hogy hol és mit végeznek. — Üdülés? — A hátrányos helyzetű gyermekeket várják a megyéi tanács Balaton-parti üdülői. A jó tanulókat meg az úttörő­táborok. — És mi várja azokat, akik a szüleik szabadságát várják, vagyis akik otthon maradnak még? — A három somogyi város­ban egy-egy iskolában szer­vezzük meg a nyári napközit. A vakáció ma tehát meg­kezdődött. Az utolsó napok mindenütt a szünetvárás je­gyében teltek el. Ha nem is divat manapság már a régi vizsga, izguló, örülő szülők­kel együtt, mégis az évzáró ünnepélyen nagyon sok szülő fölkeresi az iskolákat. A Mernyei Általános Iskola udvarán kapáló, kertészkedő tanulókat láttunk. Irtották a gazt, szépítették a virágágyá­sokat. Kadarkúton készülő rajzki­állítást kapott lencsevégre fo­tóriporterünk. Kellemes és ötletes él­mény várt bennünket Nagy­berkiben. És nemcsak minket, hanem a szülőket is, mert a kastélyiskola nagytermében — a néhai lovagteremben — az iskola szakköröseinek munkái­ból rendeztek kiállítást. Hím­zések, fémmunkák, saját ké­szítésű vázák, rajzok várják a szülőket. Különösen megkapó a bábszakkör babafája, ahol a sunyi róka, a mérges farkas és a kópétekintetű figurák, a pöttyös kendős Piroska lesel­kednek a belépőre. Fönt a mennyezeten a fres­kó Ikarus és Daedalus mito­lógiai kalandját örökíti meg. A derűs gyerekmunkák és a hősi freskójelenet különös együttest alkotnak és úgy tűnt egy pillanatra, mintha nem is a tengert akarná átrepülni a merész görög, csupán azon tű­nődne: jó lenne leszállni egy kicsit a bábok, a gyerekek kö­zé ... mert néhány nap, és megint csend lesz. Nagy, nagy nyári csend az iskolában. T. T. 5 Horányi Barna Már megvan a házi könyvtárban Könyvek, sza kei k kék, ford ításc k Cs. T. Rajzktállítás Kadarkúton. Sétáifatás

Next

/
Thumbnails
Contents