Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
Két kaposvári kiállítás VAKÁCIÓ MÁTÓL! Sikeres kezdet — Magyar tájak Egy időben két képzőművészeti kiállítást látható Kaposváron, s talán mondani sem kell, hogy ez júniusban szokatlan. Ez a két kiállítás erősen rácáfol ugyanis az »uborkaszezon-elméletre«, mely ilyenkor, nyáron érezteti hatását. Ungvári Judit első önálló kiállítása a TIT-székházban nyílt meg. Vannak tehetségek Somogybán, a megyeszékhelyen, akik még felfedezésre várnak, észre kell venni őket — ebben a rendszeres támogatásban jeleskedik a TIT megyei szervezete. Ungvári Judit neve már nem cseng ismeretlenül a megye képzőművészeti életében, a közös tárlatokon egy-egy képpel szerepéit eddig is. A teljesebb bemutatkozás igazolja a részsikereket; egy fiatal alkotó eredményekkel biztató lépései. Nem a távolság kiterjedését kell még keresnünk Ungvári Judit bemutatkozásában, hanem egy-egy művének sikeres megoldását. így a fél- sikerek is csak egyes alkotásokra vonatkoztathatók. Ungvári Judit képalkotásának kibontakozó sajátossága a líraiság, melyet nem is annyira a hangvétele eredményez, A MÁSODIK emeleti, zajtól mentes, hangulatos szobában lassan telnek a percek. Kellemes, puha fotelok szolgálják a csendet, a nyugalmat, s a falak mentén körbefutó méltóságteljes könyvespolcok a tartalmat, az elmélyülést. Itt benn, a sajátos levegőjű szobában szinte minden szó megméretik, túl könnyűnek vagy súlyosnak bizonyul. Ám a másfél órás nyitvatartási időből már csaknem egy órát töltöttünk beszélgetéssel anélkül, hogy »hivatalosan« is zavartak volna. — Mindig ilyen nagy itt a tumultus? — kérdeztem nem minden él nélkül, de aztán a hallottak alapján némiképp meg is bántam. Mert a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára műszaki könyvtárának esetében is igaz, hogy leegyszerűsítve, fekete-fehérben látni a dolgokat — noha egyszerűbb —, de nem igazibb. A műszaki ismeretek gyors elavulása láttán nem kevés szkepticizmussal szokták megemlíteni, hogy a gyárak műszaki könyvtárának állománya legalább felerészben ma már használhatatlan. Sok az olyan munka, amely tíz-húsz évvel korábbi állapotokat, technikát, technológiát dolgoz fel, s ezeknek most legföljebb múzeumi értékük lehet. Nos, mint Kisdeák Erzsébet, a könyvtár vezetője elmondta, már évek óta nagyarányú selejtezést végez a könyvtárban, s ma az állomány nagy része modern, korszerű ismereteket tartalmazó könyv. Jelenleg 2600 kötet közül válogathatnak az érdeklődők. BESZÉLGETÉSÜNKBŐL az is kikerekedett, hogy a hagyományos könyvtári munka, a könyvkölcsönzés némiképp átalakulóban van. Egyes fejlesztési feladatok, technológiai problémák megoldásához igen jó segítséget nyújtanak a szakfolyóiratok és a külföldi szaklapokban megjelent cikkek. Ezek a rövidebb lélegzetű tanulmányok egyes részfeladatok megoldásához kitűnően használhatók, s hogy a gyár műszaki értelmisége hozzájuthasson, a könyvtárnak egyre nagyobb a figyelő-, szervező szerepe. Rendszeres kapcsolatban állnak az Országos Műszaki Könyvtár dokumentációs csoportjával, amely időszakonként témaösszesítőt küld a gyárnak. Tavaly például összesen 39 fordítást kértek a dokumentációs csoporttól. A figyelemfölkeltés és a szakcikkek megfelelő helyre való > hanem a természet fel fordulása. Ezt úgy teszi, hogy — egyelőre kísérletezve — precíz finomságúan lerajzol például egy virágzó gyümölcsfaágat és egy sáskát. Ez a Tavasz című kép. A japán rajzok finomságával kelti életre újra a természet világét, annak örök szépségét, Szitakötők című rajzán a játékosság üt át. Az áttételesebb gondolkodásra és képformálásra is találunk szép példákat. A Fatörzs egy különös képzetét idézi föl a nézőben, a Godóra várva — tragédia. A Godó nem filozófiái »vitakép«, hanem nagyon is őszinte fájdalom, emberi kín, gyötrelem. A Képcsarnok Vállalat újszerű kezdeményezését fedezhetjük föl a Vaszary-terem- ben. A vállalat neves festőket kért fel a magyar táj bemutatására, címe is a festménybemutatónak: Magyar tájak. A kaposvári közönség szép munkákat kapott a huszonhat alkotótól. Az összegyűlt anyag frissesége a sokféle stílusnak is köszönhető, tehát kiki megtalálhatja a maga festményét. Bánovszky Miklós Badacsony a víz felől című eljuttatása a könyvtárosnak mind több energiáját, munkájának egyre nagyobb részét foglalja le. Jár még a két textilipari folyóirat, a Pamutipar és a Magyar textiltechnika is, összesen 25 példányban. Paradox módon nagyon örültem, amikor Kisdeák Erzsébet a nem túl magas látogatottság okait elemezve elmondta, hogy nagyon sok szakmunkás jár hozzá ezért vagy azért a könyvért. De ... a könyvtárban levő, az elek- ronikával és egyéb szakmai ismeretekkel .foglalkozó könyvre sokszor nincs szükségük, mert ez már megvan a saját házikönyvtárukban. S úgy Először úgy volt, hogy a Rio de Cruz-i filmfesztiválra utazom reprezentálni, de aztán mégis inkább úgy döntöttem, hogy egy puszpáng- bükkösi irodalmi est rendezését vállalom. Hiába, kényelmes ember vagyok. Pusz- pángbükkös ugyanis lényegesen közelebb van, mint Rio de Cruz... Meg talán azért is, jobban csábított ez a megoldás, mert ebben a műsorban a nagy Rábavölgyi Menyhért is hirdetve volt, ami már egymagában„ élmény. Nekem. A puszpángbükkösie- lcet pedig nem kérdezte meg senki. Délután érkeztünk meg a községbe, és jó kedvemet rögtön elrontotta a kultúrház igazgatója, amikor tudomásomra hozta, hogy az esti előadás iránt semmi érdeklődés nincs. Egy árva jegyet sem tudtak eladni elővételben. Mindez azonban még nem ad aggodalomra okot, mivelhogy a közönség csak azért nem tülekszik a pénztár előtt, mert a faluban egyszerűen nem hiszik el, hogy a nagy Rábavölgyi Menyhért Puszpáng- bükkösön akarja eltékozolni istenáldotta tehetségét. — De hiszen a neve rajta van minden plakáton! — próbálkoztam magyarázkodni. — Nézze meg, akkora betűkkel hirdetjük Rábavölgyi Menyhértet Puszpángbükkö- sön, mint egyes metropolisokban az Omnia kávét szokták! ... — Az nem számít — tromképe a látvány szépségét idézi föl a táj szerelmeseinek. Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy-díjas fonyódligeti tája erősebben hat az érzelmekre, kontrasztos tüzes színei vihart kavarnak a tó fölött. Az egyik legsikerültebb alkotás Imre István Kossuth- és Munkácsy-díjasé. Az ottfelejtett mák című, vegyes technikával készített képe sodró lendületű, komor hatású táj- líra. Kádár J. Miklós Virágok című csendélete a műfaj legjobbja ebben a válogatásban. Szentiványi Lajos Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes művész Nyitott ablak előtt című képe kívánkozik a felsorolásomba, Záborszky Viola Áprilisa és Xantus Gyula Balatoni tája. Kiemelkedőnek tartom Szabó Vladimir kétszeres Kossuth-díjas Balatonfüredi tavasz című alkotását. A kép rendkívül gazdag tartalmat hordoz, megjelenítése egyéni, világos, érthető és szépséget sugárzó. A Képcsarnok Vállalat kezdeményezése Kaposvárról indul el, bizonyára elterjed országosan is, és vissza-visszatér ilyen színvonalas tárlatokkal megyénkbe. gondolom, ez az állandó belső igényből táplálkozó érdeklődés — amely tulajdonképpen konkurrencia a műszaki könyvtárnak — a gyár és a műszaki kultúra fejlődésének egyik biztos alapja lehet. A műszaki könyvtár szerepe tehát, úgy vélem, átalakulóban van. A mechanikus kölcsönzéssel ellentétben erősödik a figyelő-szervező tevékenysége, párhuzamosan a gyár égető fejlesztési feladataival. Itt egyre inkább a saját műszaki gárdáé a szó. S A CIKK VÉGÉRE kívánkozik még egy adat. A gyár az olvasottság tekintetében az első között van a nagyvállalaton belül. folt le az igazgató. — Mifelénk már nem hisz a nép ... A múltkoriban is úgy volt például, hogy fellép nálunk a népszerű Grimbusz Aranka, de helyette csak a száj- és körömfájás lépett fel. Igazán nem csoda, ha ezek után bizalmatlanok a dolgozók ... — De bocsánat! Rábavölgyi Menyhértet, aki már szinte haladó hagyomány, akit a műemlékvédő bizottság a saját színészének tekint, aki még a Tenkes kapitányában tűnt fel, egy ilyen művészt nem tehetünk ki annak, hogy érdektelenségbe fulladjon a műsora! — Szó sincs róla! Telt ház lesz, csak előbb meg kell nyugtatni a közönséget, hogy Rábavölgyi Menyhért csakugyan megérkezett a községbe ... Sétáltatni kell! — Mit kell csinálni? — Mondom: sétáltatni — magyarázta a hangjában némi sértődöttséggel az igazgató. — Végig kell vele vonulni párszor a promenádon! — Hol, kérem, szeretettel!? — A -promenádon... az eszpresszó és a nagytemplom között... Vasárnap ilyenkor ott vannak a legtöbben ... Sétálnak egy órácskát, s híre megy, hogy megérkezett Rábavölgyi Menyhért, és meglátja: estére zsúfolt házunk lesz. Belőlem csak a tapasztalat és a jóindulat beszél! Nem ellenkeztem. A kocsiban várakozó Rábavölgyi Tegnap, a ragyogó fényű június 8-án az utolsó csengő olyan élesen szólt, olyan hangosan, ahogy minden tanévben csak egyszer. A felnőttek számára — akik véletlenül meghallják — ez ugyanolyan, mint a többi, de a diák számára jeladás. Bűvös, varázslatos csengőszó, és attól olyan hangos, mert belül visszhangzik. Hurrá, vakáció! Menyhérttel igyekeztem tapintatosan közölni, hogy sétálni megyünk. Erre azonban semmi hajlandóságot nem mutatott. Arra hivatkozott, hogy ez nincs benne a szerződésében, különben is neki előadás előtt el kell mélyülnie. Nagy nehezen azonban mégis kötélnek állt, amikor arra figyelmeztettem, hogy a népszerűség mi mindenre kötelezi az embert. Sűrű dobogások közepette végül is ki- kászálódott a kocsiból,y és elindultunk vasárnap (délutáni sétánkra a promenádon. A kultúrházigazgatónak igaza lett. Az öregasszonyok még a pletykálkodást is abbahagyták, a kerítésekhez lopakodtak, és hunyorgó, szemérmes pillantásokkal kísérték a nagy Rábavölgyi Menyhértet, miközben a lelkűk mélyén úgy elpirultak, mint amikor először csalták meg a férjüket. A kocsmában félúton megállt a kés, sokan elhalasztották a menetrendszerű vasárnapi pofozkodást... a haragosok kibékültek, a barátok pedig összevesztek azon, hogy ki kérjen előbb autogrammot a nagy Rábavölgyi Menyhérttől, az egész ország népszerű Menyusától. Mindenki az utcára tódult, fiatalok és öregek — nemzedéki ellentéteket félretéve — egyaránt nagy érdeklődéssel bámulták a ritka látványosságot. — A hurrá az rendben van, bácsi kérem, de a vakációt még nem jó elkiabálni, legalábbis bizonyítványosztásig nem. Mert tessék csak megnézni a ballagó nyolcadikosokat. Sokan nehéz szívvel éneklik a »véndiákot«, de nem azért, mintha fájna nekik elszakadni a sulitól! Dehogy! Attól fél némelyik, hogy nem kell-e megismételnie a ballagást jövőre. A hatodikos nebuló tele van Közben elkaptam a hangokat, az áhítatos és ámuldozó párbeszédeket, amelyek nyomon követték sétánkat. — Né, mán ki megy ott! — lökte oldalba bögyös, gúvadt szemű asszonyát egy rátarti férj. — Né mán, ott mén, akit a múlt héten láttunk a tévében ... — A Rita Pavóne!? — áí- mélkodott az asszony. — Egy csudát — tudálékoskodott az ember. — A Rita az sokkal szeplősebb, ennek meg még bajsza is van... Ez a Rábavölgyi Menyus ... És mi közben csak róttuk az utat, fel-le. Az esti előadás minden igyekezetünk ellenére — érdeklődés hiányában — mégis elmaradt. Az igazgató a kezét tördelte, a felesége viszont gúnyos, oktató hangon leckéztetett meg bennünket: — Nem is érdemelnek mást. Minek kellett egész délután mutogatni magukat a főutcán?! Nem bolond mifelénk a nép este olyasmiért fizetni, amit nappal ingyen is láthatott! Menyussal egymásra néztünk. Néztünk, a tekintetünk fáradt volt, és törődött, de abban mindenesetre egyetértett ez a pillantás, hogy talán soha nem fogjuk megismerni a puszpángbükkösi közönség lelkivilágát. És a kultúrházigazgatóét sem.., Ágh Tihamér fenntartással még, a nyarat meg a végzősök bánatát illetően. Éppen ezért hadd tegyük hozzá: a tegnap ballagó nyolcadikosok, akik még egyszer bejárták az általános iskolát, az udvart, a szeretett és néha nem szeretett osztálytermeket, nehéz szívvel búcsúztak. És a bizonyítványtól függetlenül: csak azért is vakáció! Fagylaltok, nyaralások, víz, napfény, foci, utazás és persze munka is. Érdeklődtünk a megyei tanács művelődésügyi osztályán Bakán Zoltán főelőadótól, hogy hol vállalhatnak munkát a tanulók. — Elsősorban a gyümölcsszezon lesz majd jó lehetőség. Az állami gazdaságok várják a diákokat Kiskorpádon, Bár- dibükkben, Kutason. A nyáron ellenőrzik a tanulók munkáját; azt elsősorban, hogy hol és mit végeznek. — Üdülés? — A hátrányos helyzetű gyermekeket várják a megyéi tanács Balaton-parti üdülői. A jó tanulókat meg az úttörőtáborok. — És mi várja azokat, akik a szüleik szabadságát várják, vagyis akik otthon maradnak még? — A három somogyi városban egy-egy iskolában szervezzük meg a nyári napközit. A vakáció ma tehát megkezdődött. Az utolsó napok mindenütt a szünetvárás jegyében teltek el. Ha nem is divat manapság már a régi vizsga, izguló, örülő szülőkkel együtt, mégis az évzáró ünnepélyen nagyon sok szülő fölkeresi az iskolákat. A Mernyei Általános Iskola udvarán kapáló, kertészkedő tanulókat láttunk. Irtották a gazt, szépítették a virágágyásokat. Kadarkúton készülő rajzkiállítást kapott lencsevégre fotóriporterünk. Kellemes és ötletes élmény várt bennünket Nagyberkiben. És nemcsak minket, hanem a szülőket is, mert a kastélyiskola nagytermében — a néhai lovagteremben — az iskola szakköröseinek munkáiból rendeztek kiállítást. Hímzések, fémmunkák, saját készítésű vázák, rajzok várják a szülőket. Különösen megkapó a bábszakkör babafája, ahol a sunyi róka, a mérges farkas és a kópétekintetű figurák, a pöttyös kendős Piroska leselkednek a belépőre. Fönt a mennyezeten a freskó Ikarus és Daedalus mitológiai kalandját örökíti meg. A derűs gyerekmunkák és a hősi freskójelenet különös együttest alkotnak és úgy tűnt egy pillanatra, mintha nem is a tengert akarná átrepülni a merész görög, csupán azon tűnődne: jó lenne leszállni egy kicsit a bábok, a gyerekek közé ... mert néhány nap, és megint csend lesz. Nagy, nagy nyári csend az iskolában. T. T. 5 Horányi Barna Már megvan a házi könyvtárban Könyvek, sza kei k kék, ford ításc k Cs. T. Rajzktállítás Kadarkúton. Sétáifatás
