Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
Egy ügyészi vizsgálat után A lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettéről A Somogy megyei Főügyészség a közelmúltban vizsgálta a Büntető Törvénykönyv 195. paragrafusában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette miatt indult ügyek elbírálási gyakorlatának törvényességét. E bűntettel kapcsolatban — melyet a közvélemény kissé pontatlanul fegyverrejtegetésnek ismer — néhány általános tudnivalóról szeretnék szólni. Az államnak megkülönböztetett érdeke, hogy a lőfegyver és a lőszer, a robbanóanyag és a robbantószer előállítását, tartását, felhasználását — egyáltalán mindennemű forgalmát — ellenőrzési körébe vonja. Ennek felel meg az engedélyhez kötöttség elve, mely az ellenőrzés révén biztonságot nyújt a társadalom számára. Aligha szükséges bizonyítani, hogy a lőfegyverek és a robbanóanyagok szabad forgalma milyen veszélyt jelentene. A fegyvertartásnak engedélyhez kötése, a fegyverviselés korlátozása és a fegyverek forgalmának meghatározott keretek között tartása ezért a közbiztonság érdekeit szolgálja. A hatályos jogi szabályozás értelmében magánszemély lőfegyvert a tartási engedély megszerzése után csak a kijelölt üzletben vásárolhat. Robbanóanyagot, robbantószert magánszemély egyáltalán nem tarthat, (kivéve természetesen a fegyveres testületek tagjait). Magánszemélyek tehát — rendőrhatósági engedély alapján — önvédelmi fegyverként pisztolyt vagy vadásztársasági tagként vadászfegyvert tarthatnak birtokukban. Mi tekintendő lőfegyvernek és lőszernek? A belügyminiszter rendelete a lőfegyver fogalmát a következők szerint határozza meg: »Lőfegyver az a fegyver, amelynek öbnagysága (kalibere) 4,5 mm-nél nagyobb és 1 mkg-nál nagyobb erejű lövedék befogadására és kilövésére alkalmas, úgyszintén az öb- nagyságtól függetlenül minden olyan fegyver, amelynek lövedéke az ember életét vagy testi épségét, illetve vagyonbiztonságát veszélyezteti.«. A gyakorlat szerint a fegyveralkatrész is lőfegyvernek számít, csakúgy, mint a szétszedett állapotban lévő fegyver. Viszont nem lőfegyver »az 1870-ig gyártott ölyan lőfegyver, amely muzeális célokat szolgál, és amelyet lövésre tartósan alkalmatlanná tettek.« Nem tekinti a gyakorlat lőfegyvernek az olyan alkatrészt, amely »házilag« különösebb technikai berendezés nélkül nem hozható működésre képes állapotba, s az elásott, folyóba dobott olyan fegyver, mely a korrózió folytán használatra alkalmatlanná vált. Lőszer a kérdéses bűncselekmény megvalósulása szempontjából »a lőfegyverbe behelyezett, összeszerelt és olyan anyagot tartalmazó eszköz, amely külső behatás következtében a kilőni szándékolt anyagot 1 mkg-nál nagyobb erővel veti ki«. Nem. esik e fogalomkörbe az üres hüvely. Ügy vélem, nem fölösleges utalni rá, hogy e bűntettet megvalósító magatartás egyik formája, a lőfegyver stb. tartása nem kizárólag közvetlen birtoklást jelent, mert ennek számit az is, ha a fegyver, lőszer stb. nincs ugyan közvetlenül az elkövetőnél, de ahhoz bármikor hozzáférhet. A Büntető Törvénykönyv szerint: »Aki robbanóanyagot, robbantószert, valamint ilyen anyag vagy szer felhasználására szolgáló készüléket engedély nélkül készít, beszerez vagy tart, továbbá aki ilyen anyagot vagy szert annak tartására jogosulatlan személynek ad át, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.« Ugyanígy büntetendő az is, *aki a lőfegyver, illetőleg lőszer előállítására, tartására, átadására vagy forgalmára vonatkozó rendelkezéseket megszegi vagy kiját- sza«. A lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés tettese, elkövetője — a megfelelő engedéllyel rendelkezők kivételével — bárki lehet, aki a tizennegyedik életévét betöltötte. Az a szülő, aki tudja, hogy az eltartásában és háztartásában élő fiatalkorú gyermek a jogosulatlanul szerzett fegyvert hol tartja, e bűncselekményt elkövette. Ebben az esetben ugyanis a kérdéses fegyver a szülő rendelkezése alá is kerül. A fenltiek előrebocsátása után néhány olyan tapasztalatot adunk közre, mely az ügyészi vizsgálat alapján került felszínre. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ilyen bűntettek és bűnelkövetők száma az összbűnözésen belül igen csekély, jóllehet ez a körülmény e cselekmények társadalmi veszélyességét egyáltalán nem csökkenti. Általános tapasztalat, hogy 1971-ben — ahogy a korábbi években is — az elbírált ügyek egyikében sem volt politikai motiváció. A háttér az ügyek zömében az orvvadászat, de számos esetben az elkövetőknek nem is volt különösebb céljuk a fegyverek és lőszerek rejtegetésével. A nyomozás során felkutatott fegyverek és lőszerek jelentős része az első és a második világháborúból származott, de korántsem a veszélytelen fegyverek közül való volt. Az elkövetők — egy kivételével — mind férfiak, és közöttük is nagy számban idős emberek voltak. A legidősebb férfi egy 70 éves tsz-tag volt, aki egy alkalommal a különösebb cél nélkül tartott forgópisztollyal addig »babrált«, míg a fegyver elsült a kezében, és a lövedék megsebesítette az idős embert. Sérülése miatt kórházi ápolásra szorult. A vizsgálat egy másik hasonló esettel is találkozott, amikor egy felelőtlen fiatalember kockáztatta testi épségét, mert a talált és megtartott fegyvert »kipróbálta«. A próba eredménye ezúttal is az önmagának okozott sérülés volt. T öbb ügyben bizonyítottan a tiltott módon birtokolt fegyver és a lőszer az orvvadászat céljait szolgálta. A Marcali Járásbíróság által elítélt Móhr Jánosnak és testvérének valóságos házi arzenálja volt, több puska a hozzávaló lőszerekkel. A terheltek rendszeresen vadász- gattak, s ezáltal több mint 10 000 forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. A következő esetben a fegyver használatát egy névnapi összejövetelen elcsattant pofon előzte meg. A buzsáki Czár László az őt ért sérelmet úgy akarta megtorolni, hogy a rejtekhelyről elővett pisztollyal pár lépésről rálőtt az előzőleg őt megszégyenítő ismerősére. Szerencsére a golyó a bordán »fennakadt«, s így, az okozott sérülés 8 napon belül gyógyult. Dr. Gibicsár Gyula főügyészségi ügyész Harmincmilliós fejlesztés előtt A csend ellen Óvodások beszédgyakorlata. ****j*l Sajtótájékoztatót tartottak tegnap a dunántúli napilapok munkatársai számára Kaposváron, a Siketek Általános Iskolájában és Nevelőotthonában. Galambos Sándor igazgató tartott beszámolót, majd Scliwarcz Istvánná és Farkas Miklós igazgatóhelyettesekkel együtt válaszolt az újságírók kérdéseire. »Én azért örülök a nyárnak, mert otthon lehetek.« Egyszerű kijelentő mondat, egészen hétköznapi, bármelyik kollégistától hallhatjuk. Ez a mondat itt, a siketek általános iskolájának harmadik osztályában győzelem; valóságos diadala az emberi közlésnek, nevelésnek a siketség béna csendje fölött. Kíséri a gyerek tekintetének örömcsillogása, mely a kívülálló számára megnyugtató is, megható is. Megnyugtató, mert látjuk, a lehetőségekhez képest itt is eredményes harc folyik a természet teremtette — öröklött vagy szerzett — torzók ellen. Türelmes, anyaszeretetű nevelői gondoskodás áll mindezek mögött... Már hetvenöt éve folyik ez a harc, egyre nagyobb sikerekkel Kaposváron. A nevelőnek nem szabad belenyugodnia abba, hogy az élő gyermek elveszett legyen a társadalom számára, hirdette ezt már Comenius is. A bécsi siketnémaképzés hatására — mert képzés és nem gyógyítás, ugyanis ez nem betegség, hanem állapot — kétszáz esztendeje Vácon is elkezdődött, és a múlt század végén, állami segéllyel Kaposváron is ez a harc. Jól lemérhető az intézet munkájában, eredményeiben az, hogy a »szájMűvelődő brigádok — a villamossági gyárban Könnyű eligazodni a VBKM Kaposvári Gyárának művelődési tervében. Tartalmas, a közművelődés minden területére kiterjedő, igényes munkaterv. Ezt bizonyították a gyár kultúrfelelősének, Lengyel Miklósnak és a nyolctagú Március 15. brigád tagjainak szavai is. 1968 óta készítik el minden évre p kulturális tervet, azóta vari a gyárnak függetlenített kultúrfelelőse. — A párt, a szakszervezet, a KISZ hozta létre az egységes művelődési tervet, melyben éppúgy megtalálható a pártoktatás, mint az ismeret- terjesztő előadás, és minden, Születésnapomra egy nagy cserépben pompázó filodend- ront kaptam ajándékba. Feleségem megtetéztc az ajándékot egy színes díszedénynyel, ebbe került bele a cserép. És ezzel elkezdődött a kálváriám. Másnap reggel, amikor a fürdőszobába mentem, hitvesem rám kiáltott: — Csukd be gyorsait az ajtót, a filodendronnak árt a huzat. Délelőtt a munkahelyről telefonált nekem. Értekezletről hivatott ki. — Rohanj haza, a filodend- ront az ablak mellett hagytam. Ha egész délelőtt rásüt a nap, vége lesz, megsárgul. Siettem haza, és a cserepet elhúztam az ablaktól. Vasárnap csak paprikás krumpli volt ebédre. Feleségem megmagyarázta: — Ha r.'r- hiten át picsán 'i c'célet, a - zrilott pénzei______________„ vehetünk a fi'.o __i^ronnak. N ekem kellett öntözni. Egyszer sok, egyszer kevés vizet öntöttem rá. Ügy kelt ^Hodendvon lett vigyázni a négy zöld levélre, mint egy csecsemőre. Ha mellette mentem el, feleségem elsápadt: — Hozzáérsz, letöröd a levelet! Vendégeink sorra megsértődtek, mert mindig rájuk szólt, hogy vigyázzanak, ami- kor a növény közelében ültek le. Egy napon új levél jele mutatkozott az egyik ágon. Élettársam erre olyan izgatott lett, mintha nem a filodend- r'onnak, hanem neki kellene szülnie. Aznap este színházjegyeinket el kellett adnom, mert nejem estére várta az új levelet, és jelen akart lenni a nagy eseménynél. Egész este izgatottan sétált a szobában. Mint a férjek a szülőszoba előtt. Az új levél boldoggá tette. Legszívesebben pólyába öltöztette volna. Öröme azonban nem tartott sokáig, egy régi levél sárgulni kezdett. Ennek persze én voltam az oka. — Nem csuktad be az ajtót, ráengedted a napot, agyonöntözted — vádolt a feleségem. Meggyűlöltem a filodend- ront. Érdeklődtem egy szakértőnél, hogy mi az élettartama egy ilyen növénynek. Megtudtam, hogy évtizedekig is megkeserítheti az életemet. Aznap éjjel gyönyörű álmom volt. Azt álmodtam, hogy feleségem elajándékozta a filodendront. És ebből a szép álomból ébresztett fel hajnal tájt azzal, hogy este elfelejtettük megöntözni a növényt. Határoztam ... Másnap volt a sógorom névnapja, neki ajándékoztam a cserép filodendront. Feleségemnek kárpótlásul húsz gyönyörű rózsát vettem. Most azokat öntözöm. Palásti László ami az emberek nevelésével, oktatásával kapcsolatos. A gyárban huszonhat oktatási csoport működik, ebből tíz pártoktatási, tíz szakszervezeti, a többi pedig KISZ oktatási csoport. Ezen belül működik a marxista középiskola is. — Mit jelent ez a gyár dolgozóinak? — Saját »tanáraink« tanítják a középiskolai végzettségű dolgozóinkat, politikai előadásokat tartanak. Sokan járnak ezekre az előadásokra, ők is látják szükségességét. A huszonhat oktatási csoportban hatszázan tanulnak. A kulturális munka szempontjából a szakszervezeti csoport a legértékesebb. Százötvenen vesznek részt állami oktatásokon. A múlt év szeptemberében magánvizsga-előkészítő tanfolyamot szerveztünk. Húszán jelentkeztek, de köztük olyanok is, akiknek csak négy osztályuk volt még. Januárban vizsgáztak az ötödik-hatodik osztály és ebben a hónapban a hetedik-nyolcadik osztály anyagából. Célunk az, hogy ezek a dolgozóink minél előbb szakmunkásvizsgát tehessenek. Továbbtanulásra is van lehetőség, a gyár elsősorban azokat javasolja, akikre később is számíthat. A négy év alatt legnagyobb fejlődés az ismeretterjesztés terén tapasztalható. Ebben a félévben tizenkilenc tudományos előadás hangzott el. Főleg a szocialista brigádok vesznek részt ezeken. Többször rendeztünk író—olvasó találkozót, s a megnövekedett érdeklődésre való tekintettel szeretnénk még többet szervezni. — Milyen a nők aránya a gyárban? — Negyven-ötven százalék között van, s ugyanígy a gyár dolgozóinak csaknem fele fiatalokból áll. Rendezvényein» két, az oktatási csop alakítását és úgyszólván .»undent hozzájuk kell méreteznünk. A nők akadémiája sorozatban a fiatal asszonyokat, lányokat érintő legfőbb egészségügyi, háztartási, szociális gondokat felvető előadásokat tartottunk. A fiatalok nagy aránya minden kulturális megmozdulásnál érződik. A tudományos előadásokon hetven százalékban vesznek részt. A politikai oktatásokon már kevesebben. Három letéti könyvtárunkban több mint háromezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Háromezer kötetes a szakkönyvtárunk is. Sajnos, eddig még nem sikerült műszaki könyvtárost találnunk. A könyvtárak látogatottsága közepes. Sokkal több dolgozónak kellene olvasnia. A szocialista brigádtagok részére minden' évben vetélkedőket rendezünk. A kulturális munka terén csaknem az ösz- szes eredmény a szocialista brigádoknak köszönhető. Felkerestük a Március 15. szocialista brigádot. Vezetője Máthés Árpádné. Nyolctagú a brigád, az átlagos életkor harmincöt év. — Ré.szt vállaltunk a gyár kulturális életéből, könyvtárba járunk, közös színház- és mozilátogatást szervezünk. Hárman középiskolába, technikumba járunk, a vállalattól hatékony támogatást kapunk. Kevés a szabad időm, ha lenne, sportolni szeretnék. Csak az olvasásra marad idő — mondta a brigádvezető. Szalfó Imre is ebben a brigádban , dolgozik, híradástechnikai szerelő a szakmája. — Mivel tölti a szabad idejét? — Szívesen kertészkedem. Van otthon egy könyvtáram, nagyon szeretem a könyveket. Az ismeretterjesztő előadásokon mindig részt veszek. B» G. ról olvasáson« túl mennyit fejlődött a siketek beszédoktatása. Azt hiszem, szimbolikus tény is, hogy a régi fémbetűk: »»Siketnéma Intézet« lekerülnek a falról, mert nap mint nap, minden megtanult hang, kiejtett szó által győznek a némaság fölött. Az intézmény csendjében egyébként sok minden szimbolikus. Kezdve az óvoda előtti szobor örök mozdulatától egészen azokig a számokig, melyeket az igazgató sorolt fel arról, mit és mennyit segítettek a somogyi vállalatok, a szocialista brigádok az intézetnek. Persze segítségből sohasem elég, és az eredmények emlegetésén túl úgy hasznos, ha szólunk a gondokról is. Sajnálatos tapasztalat az, hogy a szülők gyakran igen későn hozzák ide gyermekeiket, jóllehet a süketség gyorsan észrevehető. Jó lenne, ha az egészségügyi apparatus, összhangban az iskolával, fölmérései alapján mielőbb jelezné, hol van ide való gyerek. Es akkor az aggodalom és az érthető makacsság nem emel ki ezreket a szülők zsebéből, akik orvostól orvosig ■ viszik a gyermeket. Mindenesetre szükséges az is, hogy az ilyen esetek megítélésében egységesebb álláspont alakuljon ki az orvostársadalmon belül is. A tapasztalat az ugyanis: minél előbb kezdik a szakembe-, rek a gyermekintézeti beszédoktatást, annál előbbi és annál nagyobb az eredmény. Többször hallottam említeni az itteni nevelők szájából, hogy »az oktatás perifériáján állunk«. Tulajdonképpen értem is meg nem is. Mikor a segítségadás ilyen sok csatornán, ilyen tevékenyen árad egy intézmény felé, miért van az, hogy illetékes fölöttesei — nem beszélve most az intézmények közti szükséges tapasztalatcsere elmaradásáról — még az évtizedek óta esedékes tantervi, tantárgyi struktúramódosítást sem hajtják végre! Kár, hogy ebben helyben topogást látunk, jóllehet a körülmények fejlesztésének oldaláról segítőkész jóindulat nyilvánul meg. Az iskola és - nevelőotthon 30 millió forintos fejlesztés előtt áll. Üj iskola épül, bővítik, korszerűsítik a diákotthont, és ami nagyon fontos: szakmunkástanuló-otthon is lesz az intézeten belül. A fejlesztés igénye rendkívül sürgető, mert szemben a kedvesen bájos, lakályos óvodával, az általános iskolás korúak otthona bizony egészségtelenül zsúfolt. A hetvenötödik esztendőben, készülve a jubileumi ünneplésre. az eredmények és gondok közül kitekintve nemcsak a múlt állomásai rajzolódnak ki élesen, hanem jól láthatók az intézmény előtti jövő biztató körvonalai is. Tröszt Tibor Somogyi Néplap
