Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
Nyersanyag-előkészítés és szolgáltatás a MEH-nél A kereskedelmi tevékenységen kívül a Nyugat- dunántúli MÉH Nyersanyag- hasznosító Vállalatnak olyan feladata is van, mely az ipar és a szolgáltatás területére tartozik. A hagyományosan ismert »hulladékgyűjtésen« túl a MÉH nyersanyag-előkészítő munkákat is végez, elsősorban a szénacéllemezek vágásával, az öntöttvas darabolásával ‘lletve törésével. Erről beszélgetünk Hencz Pál igazgatóval. —‘ Munkánkon belül a feldolgozás ipari tevékenységnek minősül. Célkitűzésünk ennek fokozása, természetesen az adott kereteken belül, igazodva kapacitásunkhoz és a jelentkező igényekhez. Sok vállalatot és ktsz-t látunk el ha- szonvassal, amelyet részben közvetlenül a gyártótól szerzünk be, részben pedig a felvásárolt hulladékvasból válogatunk ki. Ilyen irányú tevékenységünk fejlődése egyenes arányban függ a két megye, Somogy és Zala általános iparfejlődésétől. Ipari tevékenységünk fejlesztésének egyik lehetősége az öntvénytörés és a lángvágás fokozása. Rengeteg kijavíthatatlan, használhatatlanná kopott mezőgazdasági gépet vásárolunk. Ezeket ösz- szetörjük, illetve vágjuk, így adagolható nagyságú darabokat nyerünk. Tervezzük olyan berendezés összeállítását, mellyel gyorsítani tudjuk és könnyebbé tesszük az öntvények darabolását, ugyanakkor a balesetveszélyt teljes mértékben kizárjuk. Korábban a MÉH »klasszikus« gyűjtőanyaga volt a toll is. Ennek felvásárlását raktárgondok miatt meg kellett szüntetni. Tervezi a MÉH, hogy a tollgyűjtést ismét bevezeti. A vállalat kaposvári telephelye mellett ugyanis egy telek felszabadul, és remény van rá, hogy ezt megkapják. A nyersanyag-előkészítés körébe tartozik a rongy és a színesfém válogatása is. A tiszta háztartási rongyként felvásárolt anyagot géptisztító rongyként szállítják a megrendelőknek. A színesfémet egyrészt válogatással, másrészt kinyeréssel különítik eL Ezt az utóbbi eljárást szaknyelven átosztályozásnak nevezik. A MÉH profiljába tartozik a kis- és nagyfogyasztók részére végzett szolgáltató tevékenység is. Ennek keretében például Zalaegerszegen — a VOLÁN-nal kooperálva — megszervezték a házhoz szállítást, Nagykanizsán pedig két szakember foglalkozik a vásárolt hordók felújításával. A MÉH üzemeltet Kaposváron egy olcsó áruk boltját is. A tervek szerint a jelenlegi, az igényeknek nem megfelelő üzlethelyiség helyett hamarosan egy újba költöznek át. A vállalat feladatköre tehát meglehetősen széles s}cá- lájú. Igyekeznek a vásárlóik, üzletfeleik körét minél jobban kiterjeszteni. Az ennek érdekében kidolgozott tervek egy része még megvalósítatlan. Az öntvényből azonban már 1971- ben — zömében adagolható nagyságban — 2018 tonnát, tehát mintegy 202 vagonnal szállítottak. Az 1971. évi nagymértékű árbevétel-felfutásnak köszönhető, hogy 1972-ben a Nyugat-Dunántúli MÉH Vállalat már 100 millió forintos értékesítési tervet tudott vállalni. Mészáros Atilla A bálázógéppel tömörítik a szállításra váró A hulladékvas rakodását nagymértékben gyor- papírhulladékot. sítja a markológép. Jöe oMz um igéé meg?/ A rezér yálasza Szelet vetett a hercegérsek a pápai bulla kihirdetésével. Országszerte megmozdult a nép, és nemcsak a jobbágyok, hanem a szegényebb nemesek is a gyülekezőhelyek felé tódultak. A toborozásokban kiemelkedő szerepet játszottak azok a papok, akik az egyház, a főrangú nemesek telhetet- lensége ellenében hasztalan hirdették az evangéliumot. Maguk is nyomorogtak, közelről látták a parasztság mind reménytelenebb helyzetét. Most megragadták az alkalmat, híveik élén siettek a keresztesháború zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közül Nagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tartozott a fontosabbak közé, központi táborhelynek pedig a Pest határában lévő Rákost jelölte ki Dózsa György. Naponta több ezer önkéntes érkezett ide, s rövid időn belül negyvenezren népesítették be a hatalmas tábort. Egyedül Medgyaszai Mészáros Lőrinc ceglédi plébános kétezer parasztot vezetett Dózsa seregébe, és megérkezése pillanatától fontos szerepet játszott a keresztesek vezérkarában. A jobbágyok, papok, kisnemesek sorai külföldi önkéntesekkel egészültek ki. Csak a nagyurak és azok fegyveresei maradtak távol. Somogyi Néplap Aztán eleinte szórványosan érkeztek hírek a nemesek durvaságairól. A fővezér nagy önuralomról tett tanúbizonyságot. A túlkapások megtorlása helyett a sereg fegyelmezésére, katonai oktatására fordította minden erejét. Ám hiába szeretett volna Dózsa minél többet törődni katonai teendőivel, kénytelen volt odafigyelni a riasztóan megszaporodott rossz hírekre. A panaszok között az volt a legenyhébb, hogy a nemesek visszatartják jobbágyaikat, mit sem törődve a pápai átokkal. Komolyabban kellett venni az otthon maradott védtelen családtagokkal szembeni általános erőszakoskodást, a fenyegetések ellenére hadba indulók megcsonkítását, a to- borzók meggyilkolását. Dózsa többször értesítette Bakóczot is, a királyt is a tarthatatlan helyzetről, de miután hallgatás volt a válasz, erélyesebb levelet fogalmaztatott Ambrus pappal, a deákjával. E levélben felsorolta a tudomására jutott eseteket, és nyomatékkai kért segítséget az ország törvényes vezetőitől, egyúttal sürgette a nemesi bandériumok, a királyi zsoldosok és a végvári katonák csatlakozását az önkéntes kereszteshadjárathoz. Május tizennegyedikén, vasárnap érkezett meg a válasz Budavárából a rákosi táborba. A panaszokra nem tért ki sem a király, sem a bíboros. Figyelmen kívül hagyták a korábban megígért hadak csatlakozását is, ellenben felszólították Dózsát: haladéktalanul szüntesse be a keresztesek további toborzását, azonnal bontson tábort, és késedelem nélkül vonuljon Dalmáciába a török ellen. A parancs lehetetlen voltát rögtön átlátta a fővezér. Tanácskozott közvetlen környezetével, vezértársaival, Gergely öccsével és Mészáros Lőrinc ceglédi plébánossal. Gergely óvatosságra és engede- lemre intette bátyját, de a többiek, főképp Mészáros Lőrinc úgy vélték, teljesen igaza van Dózsának, semmi szín alatt sem szabad teljesíteni a király és a bíboros parancsát. Figyelmeztetésül engedjenek némi mozgást a mindeddig szigorúan tartott csapatoknak, hadd szerezzenek maguknak élelmet a környékbeli nemesi kúriákon. Mivel a kormányzat elmulasztotta a seregről való gondoskodást, a kiéhezett katonák éltek az alkalommal, és Dózsa engedélyével megsarcolták a gazdagokat a Rákos környéki falvakban, Pest és Buda városában. A nemesek vad megtorlásaihoz képest egyszerű vasárnapi kimenőnek számított ez az engedély, mégis pánikot okozott az udvarban. Hétfőn kemény parancs érkezett Budavárából Dózsához: ha nem indulnak Dalmáciába haladéktalanul, a vezér és társai a király és az ország ellenségeinek minősülnek, s eszerint járnak el velük. Mit válaszolhatott erre Dózsa? Indulni és maradni — Lakácsa helyett Kalocsára Egy kis „k — Sokan Baranyába járnak át kenyérért — mondja a tanácstitkár. — A barcsi kenyérre panaszkodnak. Nem ér ide idejében, és ha ideér, akkor sincs nagy öröm. Általában ragacsos, sületlen. Na de nemsokára elkészül a sütőüzem, és akkor... Somogynak a déli csücske beékelődik Baranyába, így a megyehatár szinte »összeöleli« a négy települést összefűzi őket a nyelv is. A barcsi járási hivatalnál úgy tartják számon: »a délszláv körzet«. A délszláv körzet központja Lakócsa, hozzá tartozik Szent- borbás, Potony, Tótújfalu — közigazgatási Szempontból. Munkaalkalom szempontjából viszont Lakócsa tartozik Tótújfaluhoz, mert a termelőszövetkezet központja ott van, vagyis a délszláv körzet két központú. Lépésről lépésre húzták szorosabbra a szálakat a négy falu között. Először az iskolát körzetesítették. A felső tagozatos gyerekek 1963 óta járnak Lakócsára. Aztán a termelőszövetkezet következett 1965- ben, végül a tanácsok 1966- ban. Persze könnyű kimondani, hogy mától kezdve Lakócsa a székhely, de amíg az ott lakó emberek be nem látják: valóban így jobb, addig megy a »kötélhúzás«. A tanácstagok mindent elkövetnek, hogy saját falujuk számára a lehető legtöbbet próbálják kiemelni a közös kalapból. — Itt is elhangzott 'olyan kérdés az 1971-es tanácstagi jelölő gyűléseken, hogy miért Lakócsán épült az új iskola, miért oda került az állatorvosi lakás. — Sikerült kielégítő magyarázatot adni? — Olyat, hogy mindenkinek megfeleljen, aligha, de hát... Pusztai Imre vb-titkár vállat von. — Melyik községben kérdezték ezt? — Természetesen Tótújfalun. Az odavalósiak a leghar- ciasabbak, de ez érthető. Sehol se lehet annyi társadalmi munkára mozgósítani az embereket, mint ott. Lebontották például a régi művelődési házat és felépítették az újat. A sütőüzemet Lakócsára építik. Ez lesz az első közös vállalkozásunk. Úgy tervezzük, egyaránt lehetetlen. Ha elin-X dúl az ország fegyveres erői-! nek nagy része nélkül, kevés! eséllyel szállhat szembe a tö-f rökkel, ráadásul a jobbágyok-1 ra bőszült nemesek arra hasz-| nálják bandériumaikat, hogy ! feldúlják a védtelen falvakat. | Indulni tehát öngyilkosság. Ha| pedig feloszlatja seregét, mint! ahogy az udvar végső feltété-1 le szólt, akkor is pusztulás vári reájuk, mert a széthulló ke-? reszteseket kényük-kedvük X szerint kaszabolják le a ne-X mesek. ? Ebben a drámai helyzetben! hívta gyűlésre Dózsa az égiszt tábort. Föltárta helyzetüket és X kérte katonáit, hogy maradja- X nak együtt, fogadják el az ál- X tala kínált fegyelmet, meri | most ez az egyetlen biztosíték! a puszta életük és az ország X megmentésére. Most derült ki, hogy rövid! néhány hét alatt mennyire I megszerették vezérüket a föl-! fegyverzett jobbágyok, kisne-| mesek, szegény papok, iparo-X sok, deákok. Ujjongva fogad-! ,ták javaslatát, hűséget esküd-! tek neki. Ez a döntés a kocka? elvetését jelentette. Ahelyett,? hogy Dózsa írásban válaszolt X volna a budavári hatalmasok! ultimátumára, együtt tartotta X táborát, és ezzel a tettével ad- ♦ ta meg a választ. Hadüzenet volt ez az országrontó nemesi hatalom el- i len. Dózsa és a mögéje sorakozó nép nem tett egyebet, mint elfogadta a reá kénysze- rített harcot. Gerencsér Miklós Következik: Kiáltvány Ceglédről. hogy a kút, melyet az üzemhez és a szolgálati lakásokhoz fúrat a tsz, elláthatná majd az egész falut, ezért a tanács is hozzájárul a költségeihez. — Hogyan próbálják hozzászoktatni az embereket a köz- pontosításhoz? — Például mind’-; másutt tartjuk a tanácsüléseiét. Igaz, az egyik megyei vezető azt mondta, »a tanácsülés'' nem vándorcirkusz«, egyelőre azonban így a jobb. És hetenként háromszor, kirendeltségi napo- kon, kijárunk a társközségekbe. Sok dolgunk, persze nincs, mert a tanácsi alkalmazottak nagy része bejáró. Hozzák magukkal az elintéznivalókat reggel, este pedig viszik vissza az illetőnek Potonyba, Szent- borbásra vagy Tótújfaluba. — Tehát állandó az összeköttetés. — Közös a délszláv kultúr- csoportunk is, bár azzal most bajok lesznek. A napokban érkeztek vissza egy hatnapos baranyai kőrútról, és az ilyen utak mindig feszültségeket okoznak a munkahelyeken. Jelentősebb anyagi tán|>gatást, amellyel esetleg a fizetés nélküli szabadságot ellensúlyozhatnánk, nem kap a csoport. Rendes évi szabadságuk terhére nem szívesen mennek, a termelőszövetkezetnél, üzemeknél pedig érthető módon nem örülnek az ilyen munkakieséseknek. Pedig kár lenne, ha feloszlanának. Június 11-én tartjuk a délszláv találkozót Tótújfalun. Azért ott, mert nagyobb, megfelelőbb a művelődési ház. — Sikerült-e igazságosan elosztani a fejlesztési alapot? — Az hiszem, igen. Potony buszvárót meg művelődési otthont kapott és bővítettük a közvilágítást. Tótujfalun járdát építettünk, az idén pedig egy csapadékvíz-elvezető csatorna készül az új lakótelepre, körülbelül 100—110 ezer forintért. Szentborbás az egyetlen, ahova nem került semmi, kivéve azt az űj autóbuszvárót, melyet az idén csinálunk. De nem elégedetlenkednek az emberek, mert Szentborbás volt a legellátottabb a négy közül. Lakócsán most adták át az új iskolát, szolgálati lakást építettünk az állatorvos számára, pedagóguslakásokat újítottunk fel mindenütt. — Tudnak-e megfelelő munkaalkalmat biztosítani az itt élőknek? — A termelőszövetkezet Jő- Aztán sokan átjárnak Baranyába dolgozni. KörülbeliU negyven-ötven asszony bedolgozik a Pécsi Háziipari Szövetkezetnek, szőtteseket szőnek. Pusztai Imrét hirtelen csiklandozni kezdi a nevetés. Valami az eszébe jutott: — Ez a háziipari szövetkezet megkért nyolc-tíz asszonyt, hogy május elsején Pécsen vonuljon fel népviseletben. Az asszonyok be is öltöztek, izgatottan toporogtak, de az értük küldött kocsi csak nem ért ide. Kiderült, hogy Lakócsa helyett Kalocsára ment a sofőr. — Hol tartják az esküvőket? — Ahol a kedves házasulandó óhajtja. — Szóval nem ketl okvetlenül bejönniük a székhelyre? — Nem. Az anyakönyvvezető kimegy, de Borbáson négy évvel ezelőtt volt esküvő utoljára. Születésről például évek óta nincs bejegyzés. Ez persze azért van, mert Sellyén vagy Barcson szülnek az asz- szonyok a kórházban. Az idén eddig hat gyerek született mindössze a négy községben, és tizenhármán haltak meg. Tervezünk egy óvodát 1974-re, de még nem biztos, hogy lesz bele elég gyerek. — Sok az elköltözés? — Mostanában már nem. A termelőszövetkezet jól fizet, a kaszák a padlásra kerültek, a mezei munka gépesítése egy kicsit visszahúzza ide a fiatalokat, úgyhogy azért van remény. Rezes Zsuzsa Forró nadrág és Tiiréna fonal — A mi előnyünk kétségtelenül a rugalmasság — kezdte beszélgetésünket Erdei István, a Háziipari Szövetkezet elnöke. — Kötödénk és varrodánk olyan termékeket állít elő, amelyek a divat változásaival is fel tudják venni a versenyt. Szinte hónapról hónapra át kell állnunk, olyan gyorsan módosul a kereslet. Ez azt is feltételezi, hogy nem nagy szériákban gyártunk, hiszen a kereskedelem egy-egy fazont rendszerint kis mennyiségben rendel meg tőlünk. Az ilyen igényeknek pedig csak modern gépparkkal, megfelelő rugalmassággal tudunk eleget tenni. — Akkor biztosan fejlesztést is terveznek. — Természetesen. A Kecel- hegyen épül egy új üzemcsarnokunk. Akadálytalan működéséhez még két feltétel nincs biztosítva: csaknem egy kilométeres szakaszon hiányzik a főnyomócső, nincsen vizünk, amellyel a szociális létesítményeinket el tudnánk látni. A másik: hiányoznak még a korszerű gépek. Tárgyalunk a RIMOLDI milánói céggel. Tőlük szeretnénk a szükséges gépeket beszerezni, ezzel nagymértékben javulna mind a termelékenység, mind a minőség. A KISZÖV kölcsönös fejlesztési alapjából szeretnénk ezeket a célszerű berendezéseket megvásárolni. Ha ez sikerülne, Somogy megye kötöttáruellátását — az export mellett — teljes mértékben biztosítani tudnánk. A szövetkezet egyaránt termel hazai és külföldi piacra. A Szovjetunióba most szállítottak 1,5 millió forint értékben női ruhákat, de állandó vásárlójuk Csehszlovákia is. Tárgyalásokat folytatnak a Német Demokratikus Köztársasággal és Lengyelországgal. A szövetkezet kötöttárui közül például a forró nadrágos ove- ráll Csehszlovákiában nagyon keresett cikk. — Az öltözködésben, ruházkodásban egyre inkább teret hódítanak a kötöttáruk. Nem tudunk a keresletnek megfelelni, ha gépeink 80 százaléka nem lesz új típusú, és ha az év végére nem sikerül beállítani az olasz RIMOLDI-kat. Bízunk azonban abban, hogy minden a tervek szerint alakul. Gyenesey Anikó, a műszaki vezető »jobb keze« rögtönzött divatbemutatót tartott. A legújabb modellekkel telt szekrényben mintegy száz mintadarab sorakozik. Nagy a választék varrott árukból, 150 féle ruha között lehet válogatni. —. Nagyon sok divatbemutatón veszünk részt, modellje- irtknek sikerük van. A vásárlók minél szélesebb rétegére gondolunk, amikor a termékeink összetételét kialakítjuk. Ennek megfelelően a kisgyermekruhától a felnőtt méretig mindenki megtalálja a keresett öltözéket. Arra törekszünk, hogy a legkorszerűbb eljárással, a legújabb divat követelményeit szem előtt tartva állítsuk össze a kínálatot. Ezért készítünk forró nadrágon keresztül a kapucnis serdülőmellényig minden keresett ruhadarabot. — Milyen anyagokból? — Négyféle fonallal dolgozunk. A legújabb a Türéna, a korábbiaknál jobb minőségi tulajdonságokkal. M. A.
