Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
Könnyű álmot! KALINYINI KOLLÉGISTÁK A MEGYÉBEN Naplóba gyűjtik élményeiket Kaposvár, 1972 nyár. A Somogy megyei Tanács Dimitrov utcai csecsemőotthona. Biztonságos öbölnek tűnik ez a kívülről nem sokat mutató épület. Viharoktól korbácsolt hullámok hátán a biztonságot adó kikötőbe érkeznek ide a még csak lélegzet- nyien rövid életek hajói. Kik? Honnan? Hogyan? Az általánosítást vállalva egyedi példákat sorolunk. Leányanya gyermeke. Titok ez a kisgyerek. Amíg édesanyja a gimnáziumot befejezi, az is marad. S aztán? »Volt itt az intézetben egy asszony. Csak később tudtuk meg, hogy a fiatal apa édesanyja. Nagyon tetszett neki a baba ...« Dióhéj-barna cigánygyerek. Szemében az értelem fénye. »A száz gyerekünk hetven százaléka cigánycsaládból származik.*« Apróság labdával. »A kicsik egy része börtönbe került szülők miatt kerül ideiglenesen gondozásba. Vagy az édesanya halála után.« A kórházból, szülőotthonból jöttek, épen, egészségesen érkeznek. A mikrokörnyezetből megmentettek egy része úgy; mint a két és fél éves Jancsika. Csontig soványodva, rémülettől átfagyva. »Leültettük az asztalhoz, csak nézett bizalmatlanul. A nővérke megsimogatta a göndör haját. Akkor végre elhitte, hogy ehet.« Csecsemők. Háromhetestől — háromévesig Brecht-sor jut az eszembe. »Iszonyú a kísértés a jóra!« „Csöndes reform a szeretet jegyében“ Aki ebben az épületben néhány évvel ezelőtt járt, nem ismerne rá. »Csöndes reformot« valósítanak itt meg, tiszteletreméltóan konok következe tességgeL Űj szobák nyíltak, addig tárolásra, más célokra használt helyiségekből. Bámulatraméltó ötletességgel harcolnak a zsúfoltságérzet megszüntetéséért. Színes csem- pés fürdőszobákat létesítettek. A folyosó is olyan otthonos, olyan »kuckós«, mint azok a termek, ahol álomra hajthatják fejüket a gyerekek. A helyiségeken a patronálok keze nyoma. Mert azok is vannak. Katonák tesznek ezekért, a számukra ismeretlen gyerekekért »csodákat«. Nem jegyzi majd nevüket díszes krónika, nem is igénylik ezt. Fizetségül beérik a virágként kinyíló, terebélyesedő gyermeki mósoly- lyal. Az udvar végre — kerítések kiemelésével — kitágult. Amikor hétfőn visszatértem szabadságomról, a vállalat titkárnője jóakaratban figyelmeztetett: — Még maradt egynapi szabadsága! — Komolyan? Akkor szerdán kiveszem. Úgyis sok az elintéznivalóm. Így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de fél tízre mégis bementem a munkahelyemre, mert a köl- csönkönyvtári könyvet ott felejtettem. Alig léptem be az ajtón, Elekes örvendezve fogadott: — De jó, hogy eljöttél. A Rimóczi-aktát keresem. — Átadtam Benkőczinek. — Azt mondja, nem kapta meg. Keresd elő, az öreg kéri. Másfél óráig kerestem a Ri- móczi-iratokat eredménytelenül. — Ott lesz a szekrény tetején, a dossziékban — vélte Elekes. Felálltam a székre, azután a szekrény szélére, de elvesztettem egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanatban Benkőczi átszólt telefonon: — Ne keressétek, megtaláltam az aktát. Hónom alá vettem a keresett könyvet, és el akartam menni.' De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! Át kell vinnem a kultúrterembe a Révay-lexikonokat. Négyet én viszek, fogja meg ezt a tizennégy kötetet A kicsik kis csoportokban ott játszadoznak a harsogózöld fűvön. »Zsűrizik« az új meseházat, homokoznak, napoznak. Ez is a »csöndes reform« egy része. Napjaikat a friss levegőn, napfényen töltik. Fénybe, sok fényre van szükségük... A gondozónők csapata vigyázza lépteiket. Rudikénak most bújik az első foga! Tör- pike — az egyévesek legki- sebbike — tegnap kapaszkodott meg először, megkísérelve, hogy fekvő helyzetén változtasson! Odafönt, a félköríves erkélyen torkukat próbálgatják a néhány hónaposak. Hatvanan dolgoznak itt — értük. Harminckilencen közvetlenül foglalkozva a gyerekekkel. Szakképzetten, képesítés nélkül, kisegítőként. Balázs Lászlónéval, ennek a nagy családnak a vezetőnőjével beszélgetünk. Furcsa beszélgetés. Számok, adatok, feladatok medrébe terelt, élő anyagú patak ez. Hiszen apró emberekről, alig nyiladozó értelmű lényekről van szó. — Ha az édesanyát nem is helyettesíthetjük, megpróbáljuk pótolni. Nagy a szeretet- igény. Kilences csoportokat alakítottunk ki. A kilenc gyerek közül is négy-öt tartozik szorosan egy-egy »kismamához«, aki eteti, fürdeti, ápolja őket. Hogy több jusson nekik a szeretetből. Három műszakban dolgoznak a gyerekekkel foglalkozók. Száz gyerek könnyű álmát vigyázni nehéz feladat. Hiszen olyan , fogékonyak a betegségekre! Eddig szerencsére kerülte őket a járvány. Talán mert olyan szigorúan betartják az egészségügyi rendszabályokat. — A szülők érdeklődnek-e? — Már a törzslapokból tudom, kire számíthatunk. Ki vállalja a térítési díj fizetését. Vannak, akik rendszeresen megjelennek itt. De sok gyerekünk nem fogja megismerni az édesanyját. Van egy apróságunk, a szülei börtönben ülnek. Nem néztem meg a csöppség lapját, hogy miért kerültek oda. Nem akartam, hogy ez bármilyen kicsit is befolyásoljon. Az anya minden hónapban fölkeres levelével: »Kedves nővérke! Nagyon szépen kérem, szíveskedjék a kisfiámról nagyon sokat írni. Nőtt-e már foga? Mosolyog-e? Talán már beszél is? Kisfiam, Jancsikám, nagyon hiányzol!« A börtönszabáíyzat lehetővé teszi, hogy a férjének is írjon. De ő inkább ideküldi mind a két levelet. A válasz sem marad el. Boldog vagyok, ha érdeklődnek. Irénnek ellenállhatatlan mosolya van, és én meggörnyedve cipeltem az ötvenki- lónyi lexikont a kultúrterembe. Kicsit kifújtam magam és már az ajtóban voltam, amikor szembetaláltam magam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egynapi szabadságát. Ugyebár tud németül? — Igen — nyögtem rosszat sejtve. — Akkor jöjjön be hozzám, van nálam egy holland vendég, tud egy kicsit németül. Beszéljen vele, én már kimerültem.' Több mint két óráig szórakoztattam <* hollandust. Végre bejött az igazgató, és felváltott engem. De még mindig nem menekültem meg. Jolánka, a bérelszámolóból, átölelt és behúzott a szobájába: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot ösz- szeadni, de mindig más az eredmény. Nálam sem egyezett az ösz- szeadás. Végre az ötödik kísérlet után sikerült megállapítani, hogy mindketten hatosnak néztünk egy nullát. Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson vettem észre, hogy a kölcsönkönyv- tári könyvet ismét ott felejtettem ... Palásti László — Ki segíti leginkább az önök munkáját ? — Dr. Csáky László megyei főorvos. Szinte »családtag« itt. — A gyerekek hány százaléka tanul meg itt beszélni? — Harminc-negyven. — Mi az első kimondott szó? — »Add oda«... — És az »anyu« ? — Amikor elkerülnek innen. tanítjuk. De nem értik, mi az. Elválás és remény »Amikor elkerülnek innen.« Hová? Nevelőszülőkhöz, örök- befogadókhoz. Gyermekvédelmi felügyelők környezettanulmánya dönt a leendő befogadók alkalmasságáról. Orvosi vizsgálatok, családi körülmények, anyagi helyzet. Vannak, akik a hivatalos utat nem ismerve, a Dimitrov utcai épület ajtaján kopogtatnak. Egyre többen vállalják az »elhagyottakat«, A gondozónőknek mégsem öröm az elválás. »Amikor idejöttem, szeptember volt. Éppen altkor búcsúztattak tíz gyereket. Én nem értettem a nővérkéket, számomra öröm volt, hogy kevesebben maradtunk. A terveket így könnyebben válthattuk valóra. Hiszen olyan szűkösen vagyunk így, is! Aztán egyszer csak megértettem mindent. Amikor Lacikát vitték. Héthónapos volt, amikor idehozták. Sjzemrehányóan nézett rám, szopta az ujját. Kikerekedett, lelkileg is gyógyult itt. Egyszer már adni akartuk, de nem tetszett a nevelőszülőnek. Kérte: mutassunk másikat. De a gyerek nem árucikk! Aztán a Hédi. Pestről került ide, lányanyától. Amikor kísértem kifelé, a nevelőszülő fogta a kezét, ő a másikkal az enyémbe kapaszkodott. .,« »Mindig figyelmeztetjük egymást. Érzelmi embargó van. Csak annyi szeretet az egyiknek, hogy az a másiknak ne fájjon! Hiszen olykor csak későn ébredünk rá, miért is durva egyikük a másikhoz. De lehetett-e könny nélkül megválni Rózsától, ettől a tűzeszű cigánykától? A gondnok férfi, mégis elmenekül a közelből, ha egy-egV gyereket elvisznek.« Él bennük a remény, hogy jó kezekbe kerülnek a »gyerekeik«. Munkájuk csak úgy ér igazán célt. Ha otthonra, családra és őket befogadó nagy közösségre találnak az »elhagyottak«. — Ezt a munkát csak lelki- ismeretesen lehet végezni. Szeretni kell az embereket, enélkül nem lehet eredményesen dolgozni. Arra nevelünk mindenkit: kövessen el annak érdekében mindent, hogy elégedetten távozzanak a kétheti szabadságukat a mi üdülőinkben eltöltő vendégek. Több mint két évtizede Bogdán Istvánná, a siófoki Kohász-üdülő vezetője, a szak- szervezeti üdülők pártszervezetének titkára mondta ezt, amikor arról érdeklődtem, hogyan készültek fel az üdülők kommunistái a szezonra, s mit tesznek a vendégekért. Az Ezüstparttól Balatonsza- badiig — beleszámítva a siófoki üdülőket is — egyetlen pártszervezetbe tömörülnek a szakszervezeti' üdülők kommunistái. — Nehéz az a munka, amelyet végzünk. Negyvenhetén vagyunk, három pártcsoport működik az alapszervezetben. A nyári szezonban ötezernél több ember üdül egy váltásban. Tíz váltás, ez azt jelenti, hogy ötvenezer beutalt vendégért dolgozunk. Persze ez jóval több, ha a téli üdülők beutaltjait is számoljuk. Mindent elkövetünk, hogy vendégeink jól. érezzék magukat. Szorgalmas levelezés egyengette barátságuk útját. A kaposvári Latinca fiúkollégium lakói és a kalinyini 1. számú kollégium leányai számoltak be egym^mak városukról, iskolájukról, időtöltéseikről. Az egyik kalinyini levél meghívást tartalmazott, s a kaposvári kollégisták tavaly nyáron nagy útra kerekedtek. Hosszú időre emlékezetes napokat töltöttek Kaposvár testvérvárosában, erről nem csupán a fényképek és a filmfelvételek, hanem a beszélgetések is árulkodnak. Ezekben a napokban mód nyílik az emlékek felidézésére és újabb barátságok kötésére: a kalinyini lányok most viszonozzák a fiúk látogatását. Kedden este bensőséges ünnepséget szerveztek a Latinca kollégiumban, pohárköszöntÓk, kedves szavak váltották egymást -— s az ajándékok sem maradtak el. Natasa Novikova, a kollégium aranyszőke hajú, bájosan Bogdán Istvánná több mint két évtizede dolgozik a szakmában, előbb mint gondnok, majd pedig mint üdülővezető. Tíz éve titkára a pártalap- szervezetnek, s így mindkét munkában gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Külön napirendi pont — Pártszervezetünk taggyűlésén minden -év tavaszán külön napirendi pont a szezonra való felkészülés, ősszel pedig arról tárgyalunk, hogyan hajtottuk végre a határozatokat, pártmegbízatásokat. Kommunistáink pártmegbízatása, hogy kísérjék figyelemmel az üdülők munkáját, s ha hibát tapasztalnak, vagy javaslatuk van a munka javítására, azt haladéktalanul . közöljék az üdülő, illetve a pártszervezet vezetőségével — mondja Bogdán Istvánná. Igen jó együttműködés alakult ki a szakszervezeti bizottsággal, illetve a vállalati szak- szervezeti tanáccsal. A télen például kétszázötven dolgozójuk vett részt a szakszervezeti és a pártszervezeti politika1 oktatásban, s ez is a felkészülést segítette. — Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy kommunistáink ahnden, területen helytállnak. szeplős Komszomol-csúcstit- kára elmondta, hogy a kis küldöttség tagjait a tanulmányi eredmények alapján válogatták össze, s velük jöttek a tánc- és énekkar tagjai is. — Mind a tizennyolcán első ízben járunk külföldön, és nagy izgalommal készülődtünk Magyarországra. Kaposvárról, Somogy megyéről sok szó esik Kalinyinban, így hát nem volt nehéz vendéglátóinkról-érdeklődnünk. Sokan közülünk júniusban végeztek, s főiskolára, egyetemekre kerülnek a Szovjetunió minden tájára. Tudom, hogy barátságunk a kaposváriakkal ezzel nem szűnhet meg — levelezünk, * ahogy eddig. Csoportunk tagjai naplót vezetnek, minden eseményt leírunk, hogy otthon a nagy élménybeszámolókon semmit se felejtsünk ki. — Szépen indult a nyarad, hogyan folytatod odahaza? — Remélem olyan hangulatom lesz augusztusban is, mint most. Ha hazautazom, felvéteEz mutatkozik meg a munkaversenyben, a szocialista brigádok tevékenységében is. A tavalyi évet értékelve elégedetten állapíthattuk meg, hogy sikerült az elképzeléseinket megvalósítani. Három üdülőnk érdemelte ki a kiváló címet, sokan kaptak kiváló jelvényt, több kommunistánk is. Köztük Koncz Antal, Angyal József né, Kucserka Jánosné, Papp Jánosné és mások, Vida Kocsárd pedig a szakszervezeti munkáért kapott ezüstjelvényt. Hat szocialista brigádunk igen eredményesen dolgozik. Ilyen például a Bányász-üdülőben Váradi Adolf szocialista brigádja. Szeretnénk a brigádok számát növelni, munkájukat tartalmasabbá tenni. Erre módot nyújt, hogy idénydolgozóink téli foglalkoztatása biztosított. Bogdáij Istvánné is tavaly kapta meg több mint két évtizedes munkája elismeréséül a kiváló jelvényt. Önálló alapszervezeteket — Eredményesebb lehetne kommunistáink tevékenysége ha a nagyobb üdülőkben ön álló alapszervezpfek működnének. Ez a célunk az Ezüst ton és a Csepel-üdülőben is Fontos, hogy az eddiginél eredményesebb pártépítést lire készülők, tanár szeretnék lenni. Barátnőm, Natasa Susz- tova — aki a beszélgetés kezdete óta mellettem szorong — az orvosi egyetemre készül. Az biztos, hogy nem unatkozunk majd. \ A kalinyini lányok már jártak a megyei KlSZ-bizottsá- 'gon, megkoszorúzták a Szabadság parkban a szovjet hősi emlékművet, meglátogatták a húskombinátot, s programúk ezután is gazdag lesz. Cselők László, a Latinca kollégium igazgatója sorolja a következő napok eseményeit: látogatás a gépipari technikumban, a bogiári gazdaságban és az építőtáborban, pár napi vendégeskedés a balatonfenyvesi vezetőképző táborban, a tánccsoport fellépése, esti sétahajózás, aztán utazás Budapestre. A kalinyini vendégek egy percig se maradnak magukra — kíséretükről a kaposvári fiúk szíves-örömest gondoskodnak. folytassunk. Ezért is segítettünk e két helyen KlSZ-alapszerve- zetet létrehozni, hogy a nálunk dolgozó nagyon sok fiatal nevelésében közreműködjenek. Belőlük kívánjuk a pártszervezet utánpótlását biztosítani — mondta a titkár. Igen jól dolgozik a Csepel- üdülő KISZ-szervezete. Szép klubot rendeztek be a fiatalok, itt tartják a szakszervezet'' és a pártoktatást; klubesteket különböző tanfolyamokat rendeznek. Elterjedt a híre, hogy a SZOT Üdülési Főigazgatóság ezt a klubot, melyet egy régi épületben rendeztek be, le akarja bontani, bővíteni ki • vánja az üdülőt. Más megoldást kellene keresni. Nagyo" sok, fiatal dolgozik itt télen nyáron. Sokkal haszonba itt, az üdülőben tw meg a tanulás, szórakozás hetőségeit, mint esetleg a va ros presszóiban, bárjaiban! — Bocsásson meg, új csoport érkezett, mennem kell... Ezrek fordultak meg már Bogdán Istvánné üdülőjében, s ő ez idő alatt mindössze háromszor nyaralt. De mint mondja, nem tudna más műn kát elképzelni, annyira m" szerette. Szalai László 5 Cqynapi sz Leskó László P. D. Székely Mihály-emlékszoba nyílt Jászberényben Jászberényben, Székely Mihály szülővárosában emlékszobát rendeztek be a világhírt! énekes hátrahagyott emlékeiből, híres szerepeinek jelmezeiből. Az emlékszobának egyelőre a művészről elnevezett általános iskola adott termet." A város múzeumának tervezett bővítése után oda kerül a kiállított anyag. ■■ Ötvenezer beutaltért fáradoznak