Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
A közös kormányprogram az FKP Központi Bizottsága előtt (Folytatás az 1. oldalról) legfontosabb eseményeként üdvözli ezt a megállapodást — hangsúlyozza a nyilatkozat. Majd bejelenti: július 10-ére összehívják a CGT végrehajtó bizottságát, hogy az levonja e megállapodásból a szakszervezeti mozgalom szempontjából szükséges következtetéseket. Szerdán reggel Valamennyi francia lap vezető helyen számolt be az FKP és a szocialista párt küldöttségei között létrejött megállapodásról. Valamennyi lap kiemelte a megállapodás nagy jelentőségét. :Még a jobboldali sajtó is, amely persze kommentárjaiban bírálja és támadja a közös kormányprogramot, s »elveik feladásával*« vádolja a szocialistákat. A Figaro vezércikkében például azt írja, hogy Mitterrand feláldozta pártja becsületét, csak azért, hogy majd megszerezesse a köz- társasági elnöki posztot«. A Combat kiemeli: a megállapodás végre véget vet annak a hosszú időszaknak, amelyet a baloldal megosztottsága jellemzett. »Most már Todor Zsivkov Kievben Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, az államtanács elnökének vezetésével második napja rövid, nem hivatalos látogatáson bolgár párt- és kormányküldöttség tartózkodik Kijevben. A Francia Kommunista Párt tartott Georges Marchais, az dalt) és Francois Mitterrand székházában sajtóértekezletet FKP főtitkárhelyettese (balol- szocialista vezető. (Telefofó: UPI—MTI—KS) KÖZEL-KELET A paleszlinai ellenállás hajlik a kompromisszumra Kairói jelentések szerint a Palesztinái ellenállási szervezet mindenről hajlandó tárgyalni Libanon kormányával, feltéve, hogy mindkét fél a Palesztinái »forradalom jelenlétének és biztonságának« megőrzéséből indul ki. Helyi megítélés szerint tehát megvan egy olyan kom- romisszum lehetősége, hogy a gerillák megmaradjanak ugyan Libanonban, de támaszpontjaikat és táboraikat a bejrúti kormány számára a jelenleginél elfogadhatóbb körzetekben állítsák fel. (MTI) lesz értelme, ha valaki a szocialista pártra szavaz« — írta a lap. Franciaország mégis robbantott? Folytatódik a tiltakozás A katonai költségvetés Vita egy törvénytervezetről Franciaország megkezdte tervezett nukleáris kísérleti sorozatának végrehajtását — a DPA és az UPI papeetei kormányköröket idéző jelentése szerint —, és a francia-polinéziai közigazgatási székhelytől 1330 kilométerrel délnyugatra végrehajtotta az első robbantást. Az UPI szerint az idézett kormánykörök nem voltak hajlandók közölni a robbantás hatóerejét. A kísérleti terv ellen tiltakozó Ausztrália és Űj-Zéland Párizsi nagykövetsége viszont közölte: nincs olyan.értesülésük, amely arra utalna, hogy a robbantást végrehajtották. Angol munkáspárlLképvise- lök levélben testületileg tiltakoztak a légköri nukleáris kísérlet miatt. Japán-szerte is élénk tiltakozást váltott ki Franciaország nukleáris kísérlete. Az amerikai képviselőház a fegyverkezési hajsza további fokozását célzó törvénytervezetet hagyott jóvá. A képviselők az 1972—73-as pénzügyi évre megszavazták a kormány BELFAST Elszán incidensek a tűzszünet idején Az IRA által meghirdetett tűzszünet első napján, kedden és a másodikon, szerdán is elszórt incidensek történtek Belfastban. Ismeretlen tettesek lelőttek az utcán egy katolikus polgári személyt, s napközben két bomba robbant a városban, komoly anyagi károk azonban nem keletkeztek. A város katolikus és protestáns negyedének határvonalán fiatalok csaptak össze. William Craig, a protestáns jobboldali szélsőséges »élcsa- pat«~mozgalom vezére kedden bejelentette, hogy nem ismer el semmiféle tűzszünetet. RÖVIDEN BUDAPESTRE ÉRKEZETT a Portugál-Guinea és Zöldfo- ki-szigetek függetlenségi pártjának küldöttsége. . MEGFIGYELÉS ALÁ helyezte az FBI a mártírhalált halt Luther Martin King özvegyét. SEMMISNEK TEKINTI — jelentette be Smith, a rhodé- siai fehértelepes kormány miniszterelnöke — a tavaly létrejött angol—rhodésiai egyezményt. Egyesült Államok n demokrata párt választási programja Az amerikai Demokrata Párt választási programtervezete arra vall, hogy a part okult- a négy évvel ezelőtti elnökválasztási vereségből, s más húrokat penget a legfontosabb politikai kérdésekben. A tervezet szerzői sürgetik a SALT-megállapodá- sok ratifikálását is. A dokumentum leszögezi, hogy az eddig megkötött szerződések kiindulópontot jelentenek, nem pedig mentséget egy új katonai program, a fegyverkezési hajsza folytatása számára. A világ egyes területeire lebontva a programtervezet a következő célokat tűzi egy hatalomra kerülő demokrata párt elé: — Európában — a nyugati szövetségesekkel szoros egyetértésben — katonai létszám- csökkentéseket kell végrehajtani, és törekedni kell olyan európai integráció megteremtésére, amely nem alapul az amerikai áruk diszkriminációján. Be kell szüntetni a görög juntának nyújtott amerikai segély folyósítását. — A Közel-Keleten egyértelmű támogatásban kell részesíteni egy »biztonságos és védhető határokkal« rendelkező Izraelt. Szorgalmazni kell a szembenálló felek közvetlen tárgyalásait és el kell ismerni Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. — Afrikában politikai, polgári és gazdasági jogokat kell biztosítani a kontinens minden színes bőrű lakójának, be kell szüntetni a Portugáliának nyújtott segély folyósítását, fel kell számolni a szükségtelennek bizonyult azori támaszpontokat és támogatni kell a Rhodesia elleni ENSZ-szank- ciókat. — Ázsiában érdémi kereskedelmi, utazási és egyéb tárgyalásokat kell folytatni a Kínai Népköztársasággal. Helyre kell állítani a megromlott indiai—amerikai kapcsolatokat. — Dél-Ameri kában fel kell újítani a Roosevelt-féle »jószomszédi politikát«, és felül kell vizsgálni a Kubával kapcsolatos amerikai álláspontot. A programtervezet a demokrata párt Miamiban megrendezendő elnök jelölő konvenciója elé kerül ratifikálásra. A program azonban még elfogadása esetén sem kötelező a párt hivatalos elnökjelöltjére nézve. által kért 21,3 milliárd dolláros katonai költségvetést. A teljes összegből 1,3 milliárd dollárt fordítanak olyan sokat vitatott fegyverrendszerek ki- fejlesztésére, mint a Trident atommeghajtású tengeralattjáró, a B—1 szuperszonikus stratégiai bombázó, a Safegu- ard-rakétaelhárító rakéta- rendszer stb. A képviselőházi vitában több képviselő a Moszkvában aláírt stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás alkalmazása mellett szállt síkra és a Pentagon hatalmas katonai kiadásainak csökkentését követelte. Ziegler bejelentése Ronald Zeigler, a Fehér Ház szóvivője bejelentette, hogy Nixon szeptember 1-ig ló 000 amerikai katonát rendel Visz- sza Dél-Vietnamból. Ezzel a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katonák száma 39 000 főre csökken. Közölte azt is, hogy Nixon csütörtök este sajtóértekezletet tart, amelyet a rádió- és a televízióállomások is sugároznak. | Gondosan előkészített pénzügyi manfirei» A lebegő font Javában tart a tőkés világ pénzügyi rendszerének új válsága. Ez a tizenhárom hónap óta immár a harmadik. S ami még jellemzőbb: alig fél évvel azután következett be, hogy a dollár leértékelésével és a többi vezető nyugati deviza felértékelésével igyekeztek »nyugalmi helyzetet« teremteni a tőkés pénzpiacon. A mostani válság közép* pontjában e pillanatban a font áll. Az angol kormány úgy döntött, hogy »lebegteti« — azaz a kereslettől és kínálattól függően szabaddá teszi — a font' árfolyamát. A gyakorlatban ez a brit valuta körülbelül 3—4 százalékos ideiglenes leértékelésének felel meg, s ma már aligha lehet kétséges,' hogy ezt egy később meghatározott időpontban tényleges leértékelés is fogja követni. Általános vélemény szerint a jelenlegi helyzetben nem volt kényszerítő szükség arra, hogy a brit kormány így cselekedjék. Igaz: a font kétségtelenül nyomás alatt állott, és árfolyamát csak a központi bankok »támogató vásárlásaival« sikerült tartani. Emellett Nagy-Britanniában lanyhult a konjuktúra, és kedvezőtlenül alakult a fizetési mérleg is. Ami az érem másik oldalát illeti: Nagy-Britannia pénzügyi tartalékai ma kétszer akkorák, mint né- ■hány évvel ezelőtt, és az ország törlesztette pénzügyi adósságát. Mindez azt jelenti, hogy meg lehetett volna találni azokat a pénzügyi eszközöket, amelyekkel elkerülik a leértékelést előrevetítő »lebegtetést«. Ez kétségkívül »gyanússá« teszi a helyzetet, és azt mutatja, hogy gondosan előkészített pénzügyi manőverről van szó, nem pedig valamiféle előre nem látott »katasztrófáról«. * Megerősíti ezt a benyomást az, hogy miközben Nyugat-Éurópa vezető tőkés országai meglehetős nyugalommal és közönnyel vették tudomásul a font »lebegtetését«, Franciaország valósággal tajtékzik.« Az események megértéséhez tehát legalább annyira politikai, mint pénzügyi meggondolásokból kell kiindulni. Tény, hogy De Gaulle tábornok uralmának korszakában Franciaország a Közös Brandt—Golda Meir eszmecsere Golda Meir izraeli miniszterelnök és Willy Brandt nyugatnémet kancellár Bécsben megbeszélést folytatott nem- zektözi kérdésekről. A találkozó magánjellegű volt Golda Meirhez közelálló körök szerint az izraeli kor mányfő elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a két ország között nincsenek nézeteltérések.« Brandt, aki őszre tervezett izraeli látogatását a nyugatnémet belpolitikai helyzetre való tekintettel ^halasztotta, most annak a eményének adott kifejezést, logy egy későbbi időpontban ■remélhetőleg kancellárként« T«l Aúvba ntmha* (HKP Ahová a magyar miniatsierelnök ellátogat ia Mongóii Az utóbbi időben tovább erősödtek kapcsolataink ezzel a távoli, ázsiai szocialista országgal. A hazánknál 17- szer nagyobb (1 565 000 négyzetkilométer területű), de száraz és zord éghajlata miatt gyéren lakott ország, lakóinak száma csupán ‘ 1,25 millió. Mongólia az 1921-es forradalom után a feudalizmusból indult el, hogy felépítse a szocialista társadalmat, s az egykori nomád pásztorok országa az utóbbi években már Iparosodó országgá lett. (1969- ben az ipar 20, az építőipar 15,4, a mező- és erdőgazdaság 21.5, a közlekedés és a szállítás 6.5, a kereskedelem 33,6 és az egyéb ágaké pedig 3 százalékkal járultak hozzá a nemzeti jövedelemhez.) Meghonosodott náluk a földművelés, űi bányák, ipari üzemek létesültek. 1956-ban megnvíR a transzmonaol vasút. amely a légiforaqiom mel- 1»*t a-* ország külforgalmát biztosítja. A néosrnzdasáa szerkezetének megváltoztatásához nagy segítséget nyújtanak a szocialista államok, különösen a KGST-országok.) A szocialista országok által 1950—75 korott nyújtott segélyek és s.,, .„Z o v r.J J,.~, •' L-£'u N 1 ° ÍCÜÍí ... ' épil üttl\( V Hrióbtigö! nűr / j) I \ ^ IWwiUiC'T j 'i r*S. iUIÁH3ÁTARb§ A h v . N VlSUtYOftd \ 'O Dlunb sin ■ lövi* f i « K® A* é « K6ol«| 9 A Arsoférc E ö.pipif ; X • O »W» .... '•»■. / A Épiié^«r • Tnmiptr . ‘ —f *\J A Wolfrw*» A $7 in» 3 fémét* K A. Erimff <D Fiíjmw Q élilmiueriptr © Bonpir * 40« »I hitelek — az előirányzott ösz- szegeket is beleértve — kb. 3 milliárd rubelt tesznek ki. (A hitelekből általában egy- egy kombinát, gyár, erőmű vagy egyéb speciális létesítmény építését finanszírozták, az utóbbi időben pedig Mongólia természeti kincseinek föltárását segítik. A szocialista államok sokoldalú támogatása a lakosság életkörülményeit is megváltoztatta, a megtelepedéssel párhuzamosan az ■ analfabétizmus a forradalom előtti 95 százalékról 1 százalékra csökkent; javult az egészségügyi és a kulturális ellátottság Is. A KGST munkájában Mongólia 1962 óta vesz részt, adottsága mák megfelelően kilati termékek előállítására és feldolgozására szakosodik. Hazánk segítsége a mező- gazdaság és az ipar feljesz- tését szolgálja. A magyar vízügyi szakemberek több száz kút fúrásával 400 ezer hektár öntözését, valamint a nagy számú állatállomány ivóvízellátását tették lehetővé: az állatorvosok az állategészségügy továbbfejlesztését segítették. Darhanban bio- és húskombinátot, Ulánbátorban ruhagyárat létesítettünk. Magyarország a geológiai együttműködés keretében a wolframbányászaiban, a mo- libdén- ép ónlelőhelyek felkutatásában, eav földtani kutatótelep létesítésében, valamint további hidrogeológiai kutatásokban működik közém, ___. r. > P iacnak politikailag vezető «ív jzi a pozícióját felhasználta arra, hogy a Piac pénzügyi rendelkezéseit a maga érdekeinek megfelelően formálja. A francia ér- ;2 po g az volt, hogy Párizs a Piac legnagyobb mezőgazdasági exportőrje, s ugyanakkor iparilag a világpiacon kevésbé versenyképes, mint Nyugat-Né- metország vagy a Benelux- államok nagy trösztjei. Amikor tavaly — az év végén — késhegyig menő küzdelem után az arany árát fölemelték, a dollárt - leértékelték, és ennek megfelelően a nyugat-európai devizák árfolyama emelkedett — ez Franciaország számára' kedvezőtlen pénzügyi lépés volt. Miután a dollár olcsóbb lett, olcsóbb lett az amerikai export is. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok versenypozíciói javultak a világpiacon. Az iparilag leginkább versenyképes országok — mint a Távol-Keleten Japán, Nyugat-Európában pedig az NSZK — természetesen viszonylag jobban bírták a járulékos terheket, mint Franciaország. A franciák éppen ezért ragaszkodtak egy olyan megállapodáshoz, hogy a közös piaci országok valutáinak egymás közötti árfolyama csak bizonyos, szűk határok között ingadozhasson. Így akarták védeni a De Gaulle-kor- szakban elért versenypozícióikat (a többi nyugat-európai országgal szemben). Ezt a megállapodást kiterjesztették a belépésre készülődő Nagy- Britanniára is, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy majd csökkentsék az angol ipari konkurreneia súlyát a francia gazdaságra. Minden jel arra mutat, hogy a font lebegetetése és várható leértékelése az amerikai bankvilág beleegyezésével végrehajtott manőver. A Nyügat-Európán belüli francia pénzügyi pozíciók további gyengítésére, és ezzel együtt természetesen ama francia különpolitika aláaknázátára amely De Gaulle hagyatékából még megmaradt, s amely egy, az amerikaitól sok vonatkozásban eltérő és függetlenedő nyugat-európai politika kidolgozása mellett foglal állást. Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba önmagában Is a korábbi francia hegemónia gyengüléséhez vezet. Különösen pedig akkor, ha az angolok az amerikaiak »ügynökeiként« cselekszenek és vállalják a francia ellenállás letörését. A font leértékelése és lebegtetése azt jelenti, hogy Nagy-Britannia világpiaci szempontból versenyképesebbé váliik. Ráadásul: a font leértékelését úgy is lehet tekinteni, mint a dollár újabb leértékelésének előjátékát, ami megint csak az amerikai versenypozíciókat javítja. Persze, fölvetődik a kérdés, hogy a Közös Piac többi országai miért hallgatnak. A válasz lényege alighanem az, hogy amit veszítenek a réven, azt megnyerik a vámon. Tehát: versenyképességük az angolokéhoz és utóbb az amerikaiakéhoz viszonvít- va rom’ik majd, ézt azonban kiegyenlíti az az előny ami ség a francia versenyképesromlásából származik. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy minden pénzügyi válság »palackból kiengedett szellem«, s egyáltalán nem bizonyos, hogy pontosan olyan eredményeket hoz, mint azt szervezői elképzelték. Ha például a font válsága túlságosan gyorsan vezet a dollár útabb kríziséhez. Ez persze a jövő zenéje. Az adott pillanatban a pénzügyi harc elsősorban a franciák- külön politikája ellen irányul. G. E,
