Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám
Határőrök jegyzetfüzettel Példát adnak a leszerelők Távcső, kutya, lő. Az újságok fényképes riportjaiban mindig ezekkel együtt láthatjuk a határőröket. Most úgy ülnek itt a Fegyveres Erők Klubjának nagytermében, Nagykanizsán, hogy mindössze egy jegyzetfüzet fekszik előttük az asztalon. A legjobbak ülik körül a három hosszú asztalt a kiváló határőrök értekezletén. Közöttük a határ Somogy megyei szakaszának őrzői is képviselik társaikat Nemcsak a gyárakban, a szövetkezetekben ragad magával egyre több embert a szocialista versenymozgalom, hanem a határőrségnél is. A szolgálatban, a közösségi életben, a mozgalmi munkában legtevékenyebb határőrök azt beszélték meg Nagykanizsán. gondolkozás, a közösségi szellem fejlesztéséhez. S mivel mindig vonulnak be fiatalok, s szerelnek le tapasztalt és kiszolgált határőrök, méltán állapította meg a beszámoló, hogy a mostaniak gazdag örökséget, követésre méltó példát adnak. S még egy: a liatárainkat fegyverrel őrző fiatalok szintén rendelkeznek azokkal a jellemvonásokkal, mint a gyárak, szövetkezetek brigádtagjai, megtalálható bennük az alkotásvágy, a kezdeményezőkészség, az újítószándék. S a KlSZ-szerveze- tek, a parancsnokok pedig kibontakoztatják, illetve hasznosítják ezt. Tavaly a határőrök kilencvennyolc százaléka vett részt Az állam határainak őrzése fontos politikai feladat, s csöppet sem könnyű. A versenymozgalom hatása már most érződik a szolgálat ellátásában. Nagyon fontos azonban. hogy mindenki jól fölkészült legyen, önállóan tudjon — mégpedig szinte pillanatok alatt — dönteni, intézkedni, amikor határsértővel áll szemben. Ezt a folyamatot meggyorsíthatja, ha a kiválók és élenjárók továbbadják a tapasztalatukat, a gyakorlatukat és módszereiket. S hogy van kiről példát venni, bizonyították azok a határőrök — Taréi, Fehér, Lehoczki, Horváth, Szűcs, Heizer, Nagy, Zahorán határőr, Hüllender, Dr. Sólyom Gábor Serbán Zoltán, Czanner Lajos határőrrel beszélget a szünetben. Az első somogyi fiú — tengőd-hékúti —, a másik pedig megyénkben teljesít szolgálatot. Földes tizedes —j akik körözött bűnözőket, megtévedt fiatalokat gátoltak meg abban, hogy törvényellenesen átlépjék a határt. A határ őrzésében több szervvel együttműködik a határőrség — rendőrség, munkásőrség —, s nagy segítséget kap a lakosságtól is. A kapcsolat igen jó. A határőrök szívesen és szeretettel tanítják a határőr úttörőszakasz, valamint az Ifjú Gárda tagjait a haza védelmére és szeretetére. Domokos Gyula főtiszt megköszönte az együttműködő szervektől és a lakosságtól kapott támogatást, hiszen a határőrség eredményeiben ez is megtestesül. A kiváló határőrök értekezletén ott volt dr. Sólyom Gábor, a megyei párt-vb tagja, a BM Somogy megyei Rendőr- főkapitányságának vezetője is. Felszólalásában megállapította, hogy a határőrség büszke lehet szocialista versenymozgalmára, hiszen az elhangzottak szerint is nagyon szép eredményt értek el. Megfelelőnek tartotta az együttműködést a rendőrség és a határőrség között Somogybán. A határőrök még olyanban is segítenek, ami kimondottan nem is a feladatuk, például öntevékenyen biztosítják egy-egy bűncselekmény helyszínét stb. Éppen ezért érdemes továbbfejleszteni a rendőrség és a határőrség együttműködését, elsősorban a jó módszereket terjesztve és keresve. Sok határőr mondta el véleményét, közülük egyét idézném, hiszen ez az alapja a második félév versenymozgalmának. Oláh tizedes szerint »mi jelenleg katonai szolgálatot teljesítünk, s itt kell becsülettel szolgálni«. Ha újra összehívják a kiválók értekezletét, biztos, hogy ennek a megvalósításáról is beszámolnak majd a legjobb határőrök. Lajos Géza milyen haszonnal jár a versenymozgalom. Domokos Gyula főtiszt ösz- szegezte a tanácskozáson az eddigi tapasztalatokat, sorolta az ereményeket, s ami a jövő szempontjából nagyon fontos, a kihasználatlan lehetőségeket is. A határőrségnél a szolgálat, a kiképzés színvonalának emeléséhez járulhat hozzá a versenymozgalom, valamint a harci-technikai eszközök gondos kezeléséhez, a szocialista (Tudósítónktól.) Az idén nem lesz Pécsi Ipari Vásár. Dél-Dunántúl legnagyobb ipari seregszemléjét, amelynek részvevői között mindig volt somogyi kiállító is, ezentúl kétévenként rendezik. A város azonban nem lesz szegényebb egy rangos nyári eseménnyel. A Pécsi Idegenforgalmi Hivatal a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium támogatásával június 30-a és július 10-e között országos közlekedési kiállítást rendez. A kiállítás célja, hogy a közlekedés valamennyi ágát átfogva, bemutassa a magyar közlekedés múltját, jelenét és lehetőség szerint a jövőjét; népszerűsítse a kormány közlekedéspolitikai koncepcióját; s végül, bár a kiállítás — és a hozzá kapcsolódó tudományos ülésszak — visszatekintő jellegű, lehetőséget adjon a szakembereknek a mát és a jövőt illetően megfelelő következtetések levonására. A kiállításon részt vesznek az ország legnagyobb közlekedési vállalatai, a járműgyártás reprezentánsai, a közlekedéssel kapcsolatos vagy az azt kiszolgáló vállalatok és szövetkezetek. A pécsi ipari vásárok helyén 1100 négyzetméter fedett és 3500 négyzetméter szabad téren tablók, fényképek, filmek, makettek, moa versenymozgalomban, ez év első felében pedig 95,2 százalékuk. Egyre több fiatalt tüntetnek ki a kiváló, illetve élenjáró címmel, s a jó munka révén kisebb és nagyobb közösségek is megkapják ezt a címet. Az év hátralevő felében azonban van mit tenniük a parancsnokoknak és a KISZ- szervezeteknek az új fiatalok bevonásáért, közösségbe való beilleszkedésének meggyorsításáért. deliek és működő közlekedési eszközök segítségével csaknem ötven kiállító mutatja be tevékenységét. Kiállítják többek között a Magyarországon forgalomba hozott valamennyi személygépkocsi-típust és az ! Ikarus autóbuszát, amely nemrég elnyerte a monacói herceg nagydíját. A kiállítás egyik leglátványosabb része kétségkívül a Magyar Közlekedési Múzeum anyaga lesz. Kiállítják az első taxik egyikét és az első omnibuszt, amellyel a tervek szerint városnéző körutat is tehetnek a látogatók. Bemutatják a közlekedési tárgyú bélyegeket, és alkalmi bélyegzés is lesz a helyszínen. A kiállításhoz egy sor egyéb rendezvény kapcsolódik. Egymást érik a motoros és autós ügyességi versenyek. A szocialista országok repülőgép-modellezői ebben az időben versenyeznek Pécsen. Bemutatót tartanak a magyar válogatott műrepülők és ejtőernyősök. A légi párádé érdekes mozzanatának ígérkezik a ballonva- dászat. Ugyancsak Pécsen sorsolják ki a Volán Tröszt udvariassági versenyének díjait. Az első díj egy Zsiguli. Az országos közlekedési kiállítás időtartamára a MÁV az egész ország területére kiterjedően 33 százalékos vasúti kedvezményt nyújt a látogatóknak. A kivitelezőktől függ Tisztább lesz A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központjában Horváth Tivadar főmérnököt keresem. Az iroda falán hatalmas térkép függ Kaposvár vízellátó rendszeréről. Szemben vele egy színes fölvétel Gagarínról. Az asztalon könyvek, szakfolyóiratok, egy logarléc, cigarettavégekkel telt hamutartó. A főmérnöktől azt szerettem volna megtudni: milyen mértékben sikerül a város szennyvízgondjain enyhíteni az új tisztítótelep elkészültével. — Tudomásom szerint már nem az első átadási határideje közeleg az új szennyvíztisztító telepnek. — Még 1968-ban át kellett volna adni. A kivitelezési munkák nagyon lelassultak, ez hátráltat bennünket. A legutolsó megbeszélések szerint e hónap 30-án elkészültek volna az építkezés első ütemének műtárgyai. Ahogy azonban jelenleg állnak, nem hiszem, hogy sikerül betartani. Ez azért is káros, mert az átadást követően, amikor már mi üzemeltetjük a telepet, még szükség van további minimum hat hónapra az úgynevezett beüzemeltetésre. Számításaim szerint ez majd csak októberben kezdődhet- el. Hozzá kell tennem azomban, hogy az első ütem néhány műtárgya már üzemel, így a homokfogó, az előülepítő, a rácsszemétfogó és _az átemelő gépház. Az új szennyvíztelep kapacitása naponta 7500 köbméter. a Kapos vize? Ezt a mennyiséget az ipar és a sok háztartás termeli. A tisztítást most még mechanikai úton végzik, de ha a szükséges létesítmények elkészülnek, biológiai módszerekkel is dolgoznak majd. Ez utóbbi eljárással ugyanis jelentős mértékben sikerül a víz szennyezettségét csökkenteni. Ennek közvetlen jelentősége az, hogy a Kapósba engedett megszűrt víz nagymértékben csökkenti a folyó szennyezettségét. Súlyos következménye az építkezési munkák lélassulásának, hogy a fokozatosan kitolt határidők miatt néhány létesítmény már most, az átadást megelőzően korszerűtlenné vált. Ugyanakkor vannak olyan üzemek — elsősorban a húskombinát — amelyek rendkívüli mértékben szennyezett vizet engednek a telepre. Szükséges lenne a húsüzem belső szennyvízhálózata korszerűsítésének mielőbbi befejezése. A telep a későbbiekben ugyanis nem lesz képes fogadni a nagy meny- nyiségű és szennyezett vizet. — Mikor készül el a második ütem? _— A pénzügyi lehetőségektől függ. Ennek kapacitása 14 500 köbméter lesz. A szennyvizet minden körülmények között ki kell juttatnunk a városból. Nagyon sok fertőzés forrása lehet egy korszerűtlen, elhanyagolt szennyvíz- hálózat, vagy a nem megfelelő -tisztítás — mondta befejezésül Horvath Tivadar. M. A. Az omnibusztól a monacói herceg nagydíjáig Országos közlekedési kiállítás lesz Pécsen Nem én, valaki más S okat beszéltünk arról ezeken a hasábokon, hogy bizonyos helyzetekben és rétegekben időnként menynyire túlhangsúlyozzuk az »én« szerepét. Ez jobbára akkor fordul elő, amikor az egyéni érdekről, és nem a csoportéról, nem a közösségéről van szó. Igaz, hogy ezek a mi társadalmunk felfogása szerint szétválaszthatatlanok, a gyakorlati életben mégis elkülönülnek. Tulajdonképpen érthető: legfőbb okát abban találom, hogy még nem jutottunk el a közösségi gondolkodás olyan fokára, ahol már alá tudjuk rendelni önmagunkat valamennyiünk érdekének. De higgyék el, még ilyen átmeneti helyzetben is rendkívül furcsa az, hogy »ha jogról van szó, az az enyém, ha kötelességről, az a másé; ha önmagam érdekéről beszélhetek és tehetek érte, arra van időm és energiám, ha á közösségéről, akkor nincs; ha felelősségről esik szó, az még akkor is a másé, ha sajátoméról kellene hitet tennem«. Azaz szívesen cserélünk szerepet, örömmel hárítjuk másra, legtöbbször a »felsőbbségre« vagy a megfoghatatlan közösségre a felelősségünket. Egy paradoxon jut az eszembe. A kifejezés gyakori, és mélységesen igaz. Mégis paradoxon a gyakorlatban. Azt mondjuk például, hogy az ifjúság neveléséért az egész társadalom felelős. Igaz. De ez takaró is egyben, amely alatt bújócskázni lehet. Azaz, ha a társadalom a felelős, akkor senki sem felelős. Mert hát nem csak én vagyok, a társadalom tagja, hanem más is. Én majd szidom a helyzetet, mások meg tartsák a hátukat, hiszen ők a felelősek. Vagy visszautalva az előbbiekre, úgy is mondhatnám: megkezdődik a bújócska a szülők, az iskola, a KISZ és minden más érdekelt egyén és csoport között. A kérdés az, hogy kinek sikerül jobban elbújnia (azaz kibújnia) a felelősség alól. Nehéz leírni, mégis úgy érzem: a társadalmi felelősséget egy kicsit mentelmi jogként fogják föl bizonyos helyeken. Ez nemtörődömséghez, kényelemszeretethez, felelőtlenségek sorozatához vezet. Önök most bizonyára azt kérdeznék tőlem: miért ismétlem önmagamat, miért hozakodok elő újra az egyén, azaz az »én« túlhangsúlyozásával. Készültem a kérdésre, tehát válaszolhatok. Azért, mert ez a szerepkör, az előbb említett szerepcsere gyakran áttevődik kisebb csoportokra, intézményekre, testületekre is. A felelősség áthárításáról beszélek most, ami — elvileg, azt hiszem — mindenki szerint elítélendő. Elvileg. A közelmúltban részt vettem egy testületi ülésen. Izgalmas téma volt napirenden. A módszertől azonban meghökkentem. Mert egy »érdekes« kísérlet zajlott le a felelősség áthárítására. Önök is tudják, hogy tanácsaink a megváltozott körül- ményekpfek megfelelően, új helyzetben, új módszerekkel, új tanácstörvény alapján tevékenykednek. Az átállás — nem titok — a szocialista forradalom része: útkeresés, harc, gyötrődés előzi meg és követi, kíséri a változást, amelynek legfőbb célja az önállóság növelése. Sok gonddal, bajjal, sikerrel, nehézséggel jár: képtelenség átállni egyik napról a másikra. Az irányítás módszerváltozása épp ezért az érdeklődés középpontjában áll. Ezzel magyarázható, hogy az egyik járási .párt-végrehajtóbizottság jelentést kért a tanács járási hivatalának vezetőjétől. A téma az volt, hogy a közös községi tanácsok hogyan irányítják a társközségeket. Látszólag száraz, unalmas téma. De higgyék el, nem az. Hisz kicsi és nagyobb községek életét, az emberek közérzetét, ügyeinek intézését érinti. Őszinte, sikereket, gondokat feltáró jelentést olvashattunk. A hivatal elnöke azonban tükröt tartott a testület elé, egy furcsán, kicsit talán kajánul torzító tükröt. Szemléletét körülbelül így lehetne jellemezni: »Nézzetek bele, önmagatokat látjátok. Mert hát olyan a kép, a közös tanácsok irányító munkája, amilyen a tanácsok pártirányitása. Ha hiba van — márpedig van —, azt magatokban keressétek.« A hivatal vezetője tehát a pártot és szervezeteit hibáztatja a gyengeségekért. Ennélfogva nem is fáradozott azon, hogy kivezető utat, elképzelést, megoldást javasoljon, sőt! Kilenc ajánlásából — melyet határozati rangra kívánt emeltetni a párt vezető testületével — nyolc a pártra és szervezeteire szabott volna feladatokat. Meghúzódni és elkényelmesedni a párt árnyékában? Csak kísérletezni lehet ezzel a módszerrel, valamire jutni soha. Hiszen éppen arról beszélünk, az a mai témánk mondanivalója is, hogy mindenkinek és minden szervnek megvan a maga feladata és felelőssége saját munkaterületén... A szocialista forradalom legnagyobb és legapróbb mozzanatai jutnak az eszembe. Ha jól meggondoljuk — és nem kell szégyenkeznünk miatta — tulajdonképpen egyetlen nagy változásra sem voltunk (nem is lehettünk) teljesen fölkészülve. Csak néhány példát a sok közül. Államosítottuk a gyárakat, de még nem volt szakképzett, a proletariátusból származó vagy ahhoz hű szakembergárdánk. Átalakítottuk a mezőgazdaságot, de a nagyüzemhez még nem voltak gépeink, nem volt műtrágyánk. Körzetesítettük az iskolákat, de nem volt közlekedési eszközünk és nem voltak diákotthonaink (még ma is csak kevés). Mégis így kellett tennünk. Ki vitathatná ma már ezeknek a forradalmi tetteknek a létjogosultságát? Lehetne-e úgy előrejutni, hogy először mindennek minden feltételét megteremtenénk. Nem tarthatnánk ott, ahol vagyunk. Az új tanácstörvény szerint élni és dolgozni: ehhez se teremthettünk meg előre minden feltételt. Anyagi, személyi okai vannak nehézségeinknek, a tapasztalatok, az új helyzet előnyei felismerésének hiánya. S hogy másképp kell fölfogni a pártszervek irányító feladatait, mint eddig? Igaz. Hogy ott sincs meg minden feltétel az új szemlélet kialakításához és a módszerek alkalmazásához? Ez is igaz! Csak azt nem értem, hogy a tanács és szervei miért nem önmaguk kertjében kapálnak? Változik-e a helyzetük, kialakulnak-e feltételeik a jobb munkához, ha »onnan fölülről« várnak mindent, ha a felelősséget is oda próbálják áthárítani? Egy furcsa, de azt hiszem, kifejező hasonlat jutott az eszembe. Képzeljenek el egy diákot, aki mondjuk megbukott az iskolában. Mintha ez a gyerek azzal próbálná magyarázni sikertelen vizsgájának okát, hogy őt tulajdonképpen képesítés nélküli nevelő tanította. Es magyarázkodás közben elfeledkezne arról, hogy ugyanabban az osztályban, ugyanannak a »képesítés nélküli« nevelőnek a keze alatt negyvenegyen eredményesen vizsgáztak. ^ A »hatáskör-nélküliség« sirámai, az »elvi« irányításba burkolózás, a hatáskör-probléma és az önállóság félreértelmezése nem tarthatja magát sokáig. Ezt a párt-vb döntése is bizonyította. Mert nem fogadta el a tanácsról a pártra hárított felelősséget, nem fogadta el a határozati javaslatokat sem, ellenben úgy döntött, hogy a járási hivatal dolgozzon ki intézkedési tervet önmaga számára, és felelősséggel, odaadással hajtsa is végre... Arra gondoltam: bár az egyén életében mutatkozó felelősségáthárítást is ilyen határozottan és azonnal vissza tudnánk utasítani. Megvallom, szívesen felcserélném a címet is: Mi vagyunk a felelősek, és nem valaki más... Jávori Béla
