Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

A megyei bajnokság győztese a Nagyatádi Kinizsi

Kiesett a K. V. Lobogó, Toponár és Ordacsehi

Befejeződött a bajnokság a [ megyei I. osztályban is. A 30. játékhéten az első helyért külön versenyt futó Nagyatádi Kinizsi és a Marcali Latinca egyaránt idegenben szerepelt.- Jó jósnak bizonyultunk, amikor azt mondtuk, hogy a La,- tincának lesz nehezebb dolga. Így történt. Babócsán megadásra kányszerítették a marcali bajnokjelöltet. Igaz, a Nagyatádi Kinizsinek nem is volt szüksége a babócsaiak »segítségére«, fölényes biztonsággal nyert Toponáron. Ezzel véglegessé vált, hogy az 1971—72. évi Somogy megyei tén Nagyatáddal volt kapcso- labdarúgó-csapata. Legfiatalabb városunkban tehát a labdarúgás is előrelépett.. Ismét az NB III-as bajnokságban szerepelhet majd az N. Kinizsi.

A kieséssel kapcsolatos egyetlen nyitott kérdés szintén Nagyatáddal volt kapcsolatos. Itt vívták ugyanis a Somogyi SE —K. V. Lobogó mérkőzést. Az atádiaknak már a döntetlen elég volt a bennmaradáshoz. A textiles csapatnak nyernie kellett volna ahhoz, hogy jövőre is az I. osztályban szerepeljen. Egy ideig úgy is tűnt, hogy a kaposvári csapat nyer. Aztán a hazaiak kiharcolták a bennmaradást jelentő döntetlent. Ezzel a K. V. Lobogó — első ízben a labdarúgó-szakosztály történetében — kiesett a megyei I. osztályból. Pedig valaha még az NB Ill-ban is szerepelt a textilművek együttese. A Vörös Lobogó mellett a Toponár és az Ordacsehi a

másik két kieső. (A K. V. Lobogó és a Toponár azért jutott erre a sorsra, mert az NB III-ból két somogyi csapat, a Barcs és a Kapoly kiesett.)

BABÓCSA—LATINCA SE 5:3 (2:2)

Babócsa, 500 néző. Vezette: Döbrentei. Küzdelmes mérkőzés. A Latinca lőtte az első gólt. Szünet után azonban felülkerekedett a hazai csapat, s fordítani tudott. A győzelem a látottak alapján megérdemelt. G.: Radies (2), Takács, Luczek, Vangyia, illetve Horváth, Albu, Farkas. Jók: Sülé, Vangyia, Takács, Radies, illetve Kis, Horváth, Farkas.,

Kovács Tibor

LENGYELTÓTI—CSURGÓ 6:3 (4:1)

Csurgó, 100 néző. Vezette: Erdélyi. A vendégek lelkesen, a hazaiak érthetetlenül szét- ésően, enerváltan jászottak. 5:3-as lengyeltóti vezetésnél a csurgóiak elhibáztak egy liest. G.: Csordás (3), Kardos (2), Oszlánszki, illetve Kovács, Dómján, Kis. Jók: Csordás, Kardos, Kesztyűs. A hazai csapatban senkit sem lehet kiemelni.

Halmai Emil NAGYATÁDI KINIZSI— TOPONÄR 4:0 (3:0)

Toponár, 100 néző. Vezette: Pesti. Hamarosan vezetést szerzett a Nagyatád, s ezt követően már nyugodtan játszott a bajnokcsapat, amelynek győzelme teljesen valós. G.: Markovics (2), Bazsó, Torma.

Az esélyesek győztek a Balaton-bajnokságon

Több ízben szóltunk a csütörtöktől vasárnapig tartó ökölvívó Balaton-bajnokság eseményeiről. A döntőben végül is a várakozásnak megfelelően alakult a sorrend.

Az egyes számok győztesei:

Papírsúly: Fischer (Zalka

SE). Légsúly: Glück (Bp. Épí tők Fémmunkás). Harmatsúly: Badari (Bp. Honvéd).

Pehelysúly: Botos (Bp. Honvéd). Könnyűsúly: Gál (MTK). Kisváltósúly: Csóka (Bp. Építő Fémmunkás). Váltósúly: Csjef (Ű. Dózsa). Nagyváltósúly: Kari (Bp. Honvéd). Középsúly: Szabados (Bp. Építő Fémmunkás). Félnehézsúly: Nagy (Bp. Honvéd). Nehézsúly: Tóth (Vasas).

A legtechnikásabb versenyzőnek járó tiszteletdíjat Botos András nyerte.

KARAD—SOMOGY- TARNÓCA 1:1 (1:1)

Karád, 200 néző. Vezette: ,Schádl. Mindkét oldalon sok helyzet kimaradt, a döntetlen igazságos. G.: Kudomrák, illetve Lepenye (öngól). Jók: Keresztes, Békefi, Kudomrák, illetve Farkas, Bátori, Kovács.

Mészer János

MARCALI VM—ORDACSEHI 11:2 (4:1)

Marcali, 200 néző. Vezette: Szöllősi. Végig egyoldalú játék folyt.' A kitűnően játszó marcaliak szinte tetszés szerint érték el góljaikat. A vendég- csapatot csak lelkesedése dicséri. G.: Szántó (5), Molnár (4), Darnyi, Simon, illetve Matyó I. (2, egyet 11-esből) Jók: Szántó, Hatók L, Darnyi, illetve Matyó I., Matyp II.

Kálmán Sándor

TASZAR—FONYÖD 1:0 (0:0)

Taszár, 100 néző. Vezette: Tóth I. Közepes iramú és színvonalú mérkőzés. Az első félidő kiegyenlített volt, szünet után a Taszár játszott jobban, ennek ellenére a győztes gól a 90. percben esett. Ekkor Seres fejelt a hálóba. Újrakezdéshez már nem is volt idő. Jók: Kaszti, Seres, Fledrich, illetve Fodor, Kolip, Horváth.

Vadas Tibor

balatonboglAr—K.

VASUTAS 1:1 (1:0)

Balatonboglár. Vezette: Bakonyi. Végig sportszerű mérkőzésen a hazaiak elhibáztak egy 11-est, háromszor pedig a kapufát találták el. Így alakult ki a döntetlen. G.: Szilágyi (11-esből), illetve .Tál- lián. Jók: Harmath, Kadlics- kó, Kollár, Szilágyi, illevte Haj dó, Kéki, Lenti, Torma.

Kollár József

SOMOGYI SE—K. V. LOBOGÖ 1:1 (0:1)

Nagyatád, 200 néző. Vezette: Fenyvesi. A nagy tét rányomta bélyegét a játékra. Végül is a szerencsésebb helyzetben lévő hazaiak harcolták ki a bennmaradást. G.: Máté, illetve Solymosi. Jók: Sipos, Bakó, illetve Radax, Solymosi.

Varga Tibor

MINDENKI MEGVAN

Ballagás után negyedszázaddal

Üz emtöxténet

(Tudósítónktól.)

Nemzetközi üzemtörténeti konferencia színhelye volt nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi díszterme és a Mosonmagyaróvári Agrártudományi

Egyetem. A Szovjetunió,

Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, az NDK, Jugoszlávia, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Magyar- ország üzemtörténészei és az üzemtörténetírással foglalkozó szakemberek találkoztak és vitatták meg az elmúlt öt év üzemtörténeti eseményeit.

A konferencia tisztázta az üzemtörténet fogalmát és tárgyát, s megvitatott néhány — igen jelentős — elvi és módszertani problémát. Élénk érdeklődést keltett A. Mitrofanova: A Szovjetunió gyár- és üzemtörténetének helyzete és további kutatásaink problémába. c. előadása. H. Radant: A NDK új ipari üzemeinek történetéhez, valamint Szekeres József: Az autóbuszgyártás

fejlődése Magyarországon a i elszabadulás után című előadások kifejezték: kiemelten Kell foglalkozni a felszabadulás után létesített üzemek történeti kutatásaival. Dr. Oto- kar Kana: Az üzem hatása a környezetére és Puskás Vilmos: A mosonmagyaróvári

nagyüzeme'1: ha ' :a a városkép kialakulására című előadása világosan megmutatta, hogy a helytörténeti kutatásban milyen jelentős szerep jut az üzemtörténet-kutatásnak és -írásnak.

Az üzemtörténet-írás Magyarországon a felszabadulás előtt a történelemtudomány elhanyagolt része volt. 1967- ben a prágai nemzetközi üzemtörténeti konferencia után alakult meg hazánkban a Magyar Történelemtudomá- nyi Társulat üzemtörténeti szekciója. Sikeres munkájukat példázza annak a 11 üzemtörténeti műnek a megírása és kiadatása, mely az elmúlt öt évben jelent meg.

A konferencia felszólalói elmondták, hogy egyes üzemek esetében nehézségeket okoz a forrásanyag hézagossága és egyenetlensége. Kellő hangsúlyt kapott a mezőgazdasági, termelőszövetkezeti üzemtör- ténet-kutatás. Dr. Oltvai Ferenc és Lakatos Ernő ezt a problémát boncolgatta több aspektusból. A nagyüzemi gazdálkodás kialakulását bemutató tsz-monográfiák száma nagyon kevés. Lakatos Ernő a Pest megyei tsz-krónikaírással foglalkozott, az 1969. évi hely- történeti és krónikaírási pályázatot értékelte.

A konferencia ötpontos javaslatot fogadott el a nemzetközi kapcsolatok bővítésére vo -.atkozóan.

A következő nemzetközi üzemtörténeti konferenciát öt év múlva a Szovjetunióban rendezik.

A

megyei bajnokság

1971-72. évi

végeredménye;

1.

Nagyatád

30 25

3

2 103 :28 53

2.

Latinca SE

30

23

4

3

96:21 50

3.

Babócsa

30

18

4

8

75:53 40

4.

Marcali VM

30 14

7

9

60:40 35.

5.

S.-tarnóca

30

13

7

10

60:46 33

6.

Lengyeltóti

30

14

5

11

60:48 33

7.

Szőnyi SE

30 13

6

11

38:31 32

8.

Fonyód

30

12

5

13

4(8:51 29

9.

Csurgó*

30

12

6

12

50 :54 29

10.

Karád

30

9

9

12

48:57 27

11.

K. Vasutas

30

9

8

13

51:50 26

12.

B.-boglár

30

11

4

15

42:62 20

13.

Somogyi SE

30

9

57

10

44:81 23

14.

K. V. Lobogó

30

7

8 15

47 :56 22

15.

Toponár

30

3

9 18 28 :72 15

16.

Ordacsehi

30

1

4

25 19:108 6

*egy büntetőpont

levonva.

Nagy hatással volt rám, hogy az átélt történelemről beszéltek. Pedig még fiatal emberek. 1947-ben a kaposvári volt Somsich gimnáziumban

— ma Táncsics nevét viseli az iskola — érettségiztek^ és szombaton este tartották huszonöt éves találkozójukat. A gimnázium akkori nyolc évéből ötre rányomta bélyegét a II. világháború. 1945-től 47-ig pedig az élet újrakezdése volt a nagy élményük. Ahogy a Kapos szálló társalgójában elnéztem őket, irigyeltem az osztályt, melynek tagjait szinte láthatatlan szálak kötik ösz- sze még ma is.

Fodor Andrással, Szigetvári Jánossal, Boros Péterrel és Sípos Gézával beszélgettem az ünneplő, örömmel találkozó társaságtól egy kissé távolabb. De egy-egy újabb osztálytárs megérkezésének »vihara« hozzánk is eljutott, így kaptam én is egy osztálytársnak kijáró baráti puszit az arcomra. A férfi külföldön él, de a találkozóra eljött.

A beszélgetés elég keserűen indult. Az asztaltársaság elővette a Táncsics í/tihály Gimnázium jubileumi évkönyvét, és belelapozva mutatták: kifelejtették az 1945-től 48-ig itt járt diákokat. Röviden máris indokolni kezdték, hogy miért tartják ezt sérelmesnek. Nem a névsorukat fájlalják, hanem azt a történelmi időt, mely a felszabadulástól a ballagásig az ő évfolyamaikat fémjelzi.

A sarjadás — ahogy ezt az időt Fodor András jellemezte

— eredményeire büszkék az ezelőtt huszonöt éve érettségizett diákok. Magyar—Francia Társaságot alapítottak, 48-ig működött a Berzsenyi Társaság, fontos szerepe volt az iskolában az Ifjúsági Fórumnak; Tudomány és Irodalom címmel folyóiratot alapítottak, de csak egy szám hagyta el a nyomdát. Angol, német önképzőkör, énekkar, ezek is a sar- jadáshoz tartoztak. Az irodalmi önképzőkörben 1946—47- ben hét hónap alatt tizenhárom előadás hangzott ei. Az előadások zöme — 29 — tanulmány volt. Az irodalom mellett erősen képzőművészeti érdeklődésűek voltak a tanulók, szívesen foglalkoztak a zenével is. Egry József a róla írott esszét ezekkel a szavakkal köszönte meg levélben: »Ennél értőbben másutt se írtak rólam.« 1947. május 3-i elnöki zárszóból: »Héthónapos önképzőkört működésünk a francia művészettől az orosz Tolsztojig, Gorkijig — a finn Kalevalától a görög filozófiáig, Egrytől Bartókig — merjük kimondani — tudatos munka eredménye volt. Bizonyos, hogy a szellemnek és a törekvő fiatalos munkának az itteni tiszta óráit sohasem fogjuk elfeledni.«

Szigetvári János az énekkar sikeres szerepléseire emlékezik szívesen:

— Színházi szerepléseink megmozgatták a várost. Haydn Tavasz című oratóriumát, a Jézus és a kufárokat mutattuk be. Az érettségi találkozó színhelyére sietve most elénekeltük ebből a tenor szólamot.

Régi emlékeket idéznek azok a megsárgult papírosok is, melyeket Szigetvári János tartogat a x kezében. Fényképek a ballagásról, a tizenöt éves találkozóról; fizika és magyar érettségi / tételek.

Fodor András büszkén mondja, hogy az érettségin magyarból Kassákból, József Attilából és a legújabb magyar irodalomból felelt.

Egy kis noteszben a bemondásokat őrzik. ízelítőül belőlük egyet: »II. Béla vak volt, de az ország vakon rendbe jött.«

A vidámság is fontos éltető eleme volt az osztálynak.

— Biztosan megérkezik ma a zászlónk is — mondja valaki az osztályból. Scola silvanae — erdei iskola. Egy női zsebkendő volt a »Zaranyerdöbe« és nem az iskolába igyekvő

diákok zászlaja, mely alatt a nehéz órák elől meneteltek a kedvelt kifándulóhelyre.

Helye van az iskolatörténetben, de talán Somogy mai történetében annak is, hogy ezek a diákok negyedévente Budapesten — a fővárosban lakók — találkozót tartanak a IX. kerületi Vörös Postakocsiban. Ezeknek a találkozóknak a legnagyobb erénye, hogy ott is Somogyról beszélgetnek.

— A Vörös Postakocsiban is Somogybán élünk — mondja Fodor András. — Nem szakadtunk el ettől a tájtól.

Sípos Géza némi gondolkodás után mondja: — Mindenki megvan. Tudunk minden osztálytársunkról. A meghaltak emlékét őrizzük, az élők pedig ötévente találkoznak. Vannak, akik gyakrabban is.

— A tanárok közül kiket várnak ide ma estére?

— Takáts Gyulát, osztályfőnökünket, aki földrajzot lés történelmet tanított. Tőle az utolsó évijén Kelemen László vette át az osztályfőnöki funkciót. H. Kovács Zoltán is megígérte, hogy eljön. Papp Antal bácsi még talán.

Horányi Barna

Gyűjtőúton az obszidiánok és féldrágakövek földjén

A pattintott kőkorszak legkiválóbb eszközanyaga az obszi- dián volt. Ez a fekete, üvegszerű kőzet letűnt földtörténeti korok vulkáni tevékenységének terméke. Európában álig néhány lelőhelye van, de ezek közé tartozik a Zemplén- hegység is. Erre a tájra szervezett kirándulást a Magyarhoni Földtani Társulat most megalakult ásványgyűjtők klubja részére.

Pontosan két hete, amikor vidéki rokonokhoz indult nyaralni az asszony, a pályaudvaron gyengéden megsimogatta a férfi arcát, s a kalauz füttyéig még kiadott néhány utasítást: ^

— Mindenre vigyázz, édesem, ahogy otthon megbeszéltük! Mindennap, amikor hazatérsz a munkából, nyisd ki az ablakot, hadd szellőzzék a szoba. A virágokat el ne felejtsd meglocsolni, hiszen azonnal tönkremennek ebben a kánikulában. Ne engedd fel- gyülemleni a szennyest, mert a nyloningeknek nem használ. ha sokáig hányódnak a szekrény aljában ... Hiszen te olyan ügyes vagy! Olyan szépen rendben tartottad a dolgaidat legénykorodban is. Arra is vigyázz, hogy ne maradjon szennyes edény; éppen most olvastam valahol, hogy az idei kánikulában rettenetesen elszaporodtak a legyek ... Vigyázz, nehogy égve felejtsd a villanyt, mint szoktad, te, te, szórakozott professzort ...

Ma délben hazaérkezett az asszony, mégpédig nagyon is váratlanul. A férje csak holnap estére várta. A férfi éppen a fürdőszobában tartózkodott. A fürdőkádat teleengedte vízzel, a vízbe sámlit helyezett el, arra ráült, s egyik kezében egy Rejtőkönyvet szorongatott, a másikkal őszibarackot majszolt. A kulcs-zörgést észre sem vette, csak az asszony kiáltására neszeit fel. Ügy ugrott ki a kádból, mintha katapult vetette volna ki.

— Jani!

Jani, vagyis a férj tárt karokkal indult az asszony felé, de félúton megtorpant, mert az asszony beleszimatolt a levegőbe.

— Jani! — kiáltott az asz- szony —, itt olyan a levegő, mint a putriban! Esküszöm, itt egy percig sem volt nyitva az ablak!

Mielőtt a férfi szóhoz jutott volna, az asszony az ablakhoz lépett, megszemlélte a virágokat, s nyomban a szívéhez kapott:

— Te atyaúristen! A virágaim! Ha ezt tudom, jaj, ha ezt tudom. Dehogy is teszem ki a lábam ...

Az események gyorsan követték egymást. Az asszony mohón föltépte a szekrényajtót, s kazalnyi szennyes inget szórt ki a padlóra, majd az egészet — mint egy ölnyi szalmát — fölemelte, s vitte a fürdőszobába. A férfi ezalatt bűnbánóan végignyúlt a rekamién. Nem látta értelmét a mentegetőzésnek, szemét lehunyva várta a vihar elvonulását. Szinte csak félfüllel hallotta, amint a konyhában a felesége csapkodja az edényeket.

Estig egy szót sem szóltak egymáshoz. Az asszony duzzogva tett-vett, a férfi pedig sóhajtozva vergődött a rekamién, mint cellájában az elítélt. A kánikula ellenére is hideg volt a lakás, mint a jégverem.

Aztán este, amikor felgyújtották a villanyt, az asszony leült a fotelbe a férfi pedig a lába elé térdepelt. Fejét az

asszony szoknyájára hajtotta, s panaszkodni kezdett, mint anyjának a kisfiú:

— Ne haragudj rám, drága anyukám! Tudom, azt gondolod, hogy lusta kutya voltam. Pedig. , nincs igazad. Én mindent úgy akartam csinálni, ahogy megmondtad. Mindig időben haza is jöttem, hogy rendet teszek. De ahogy beléptem a házba, mindentől elment a kedvem. Ügy hiányoztál, de úgy!... Semmihez sem tudtam kezdeni. Leültem ide, a fotelba, és gondolkoztam. Gondolkoztam. Csak rád gondoltam szüntelenül...

Az asszony — noha még tartani akarta a haragot — egy akaratlan mozdulattal megsimogatta a férfi haját, s ebből a szituációból már nem tudott visszakozni.

A férfi pedig ezalatt a haverokkal eltöltött rómaiparti estékre gondolt, ami a villanyszámla csekély összegéből kiderülne, de — okosan — két éjszaka is égve hagyta a villanyt...

Simon Lajos

Somogyi Néplapi 5